Post by Syphonius Remus ßbius on Sept 23, 2007 17:44:47 GMT 1
Név: Syphonius Remus ßbius
Egyéb nevek: Syphonius
Faj: Whiphid
Nem: férfi
Kor: 30 éves
Kaszt: mesterlövész, fejvadász
Beszélt nyelvek: Whiphid, galaktikus közös
Származási hely: Tatooinene
Felszerelések: egy darab X-45 típusú mesterlövész puska, és egy DL-18-as sugárvető. Meneküléshez szükséges eszközei egyszerű füst gránátok. A piacra dobott fegyvereket egy Tatooine-i fegyverpiacon szerezte be, különösen olcsón. Övtáskájában lőszer készleteket, néhány kreditrudat, és egy darab kommunikátort tart.
Külső: tömzsi testalkat, hosszú agyarak, apró szemek. Jellemzőek a fajra, akárcsak magára Syphonius-ra is. A Whiphid férfi nem rendelkezik eltéréssel, átlagos kinézete azonban egy közveszélyes fejvadászt takar. Egy hosszú övet visel, ezeken tartja felszereléseit. Kezein piszkos ököl védők, míg lábain lábszárvédők foglalnak helyet. Ezek nem csak díszítő elemek, hanem hasznos fegyverek is egyben, melyek a végső esetre lettek kifejlesztve, ha netalántán Syphonius-nak a két kezes harcra kell hagyatkoznia.
Jellem: csendes fajta, akit nehezen lehet feldühíteni. Mindig pontos, és precíz. Ha egy feladatot rá bíznak, azt igyekszik legjobb belátása szerint végrehajtani. Kedveli a bárok hangulatát, de számára a hajtómotor maga a pénz, amiért mindenre képes.
Előtörténet:
Tatooine-on látta meg a napok világát, egy Whiphid házaspár első gyermekeként. Talán a sors iróniája, hogy Syphonius nem Toola-n, hanem eme sivatagos bolygón született meg, fajtársaival egyetemben. Mos Eisley hatalmas űrkikötőjében, ahol mindenki megfordul, éltek egy apró házsor egyedüli lakosaiként. A faj nem rendelkezik hősies múlttal, csupáncsak kámzsás jelennel. Már nem élnek annyian, mint Revan, és Malak idejében, a Sith lovagok fénykora alatt... most az egész galaxisban szétszórtan tartózkodnak, elveszett a "csapatszellem".
Minek tovább ragozni a szót, hiszen most csak egy Whiphid életét kell gondolatban felvázolnunk, kinek élete nehéz, veszélyes, kalandos. Syphonius Remus ßbius lett a neve. A Syphonius utónevet az apa akarta, a Remus vezetéknevet az anya, harmadik nevét pedig a későbbiek során társai illesztették rá. ßbius, Whiphid nyelven annyit jelent: farkas. Talán külseje miatt hitték azt, hogy a faj egyedei eme ragadozótól származnak, mely erős, ravasz, és egyben bátor. Ez azonban botor elhatározás, téves elv.
Mindennap a poros város utcáin sétálgatott, nézelődött, vagy éppenséggel játszadozott. Sok barátja volt, akik szerették őt, bár néha gyerekes civakodással illették kinézete, és súlya miatt. Egy felnőtt Whiphid akár a 400 kilogrammot is elérheti, vagy annál is többet. Ebből következik hogy egy gyermek is büszkélkedhet annyi súllyal, mint egy felnőtt férfi ember. Mindig egy T'aw nevű Rodian-nal lógott, kivel szoros barátságot alakított ki. Mindig egy alkatrész kereskedő boltja mögötti szeméttelepen koslattak, s megpróbáltak használható hulladékhalmokat találni, gyermekkori álmuk megvalósítása érdekében. Mindketten fogatversenyzők akartak lenni, ehhez pedig egy fogat kellett.
Persze nem sikerült összeeszkábálniuk egy működőképes gépet, de ezen a kietlen, kereskedők által benőtt bolygón csak álmodozni lehetett. Minden fogatversenyen jelen voltak, és igyekeztek fejlődni a gép javítása terén. Sajnos azonban, a sors közbe avatkozott, T'aw elmenetele miatt. A család tönkrement, a fiatal Rodian apjának kereskedése befuccsolt, így kénytelenek voltak visszaköltözni Rodiára, ahol a nagyszülők éltek. Tizenegy évig voltak jó barátok, s most minden eltűnt. Az utolsó napot a régi szeméttelepen töltötték, majd amikor elbúcsúztak egymástól, véget ért minden. Sajnos Tatooine-on nem voltak olyan fejlett eszközök, mint a köztársaság szívében, Coruscant-on, így a Rodian-nak, és a Whiphid-nek esélye sem volt a távlati kapcsolat megtartására.
Majd az idő szép lassan felgyorsult, Syphonius-nak egyre több kihívással kellett szembenéznie, de azok ellen sosem maradt alul. Tatooine-on nem volt lehetősége tanulni, így szerelőként alkalmazták egy lepukkant gépgyárban, ahol nehéz dolga volt, de talán mégis könnyebb, mint többi társának, akik nem konyítottak annyit a gépekhez, mint ő. Sok értelme volt a gyermekkori megfigyeléseknek, így kamatoztatni tudta a tudását.
Szigorú intézkedések tábláit függesztették ki a városon belül, egyre nagyobb lett a pánik. Hatalmas erőről suttogtak az öregek, ez az erő pedig oly hatalmas, hogy akár az egész galaxist a pusztulásba kényszerítheti. De Syphonius-t ez nem zavarta. Neki így is elég gondja volt. Huszonegy évesen szinte mindent elvesztett, amit gyermekkorában oly szerencsésen megszerzett. Egy barátjával sem tartotta a kapcsolatot, mindig éjjeli bárokban kereste a balhét, szülei hiába intették óva, nem bírt leállni. Öt év alatt a munkáját (merthogy a Whiphid-ek már fiatalon dolgozhatnak), hat év alatt pedig józan eszét hagyta ott. Az apa és anya már nem tudott segíteni fiúkon, az mindenféle bandához csapódott, és jó pár illegális akcióban vett részt. A sok bűnszövetkezet, mely Mos Eisley-n fellelhető volt, csak egy izmos valakit akart, s lám, most meg is kapta azt. Syphonius fegyvert kapott kezébe, jó pár társával bárokba tört be, embereket lőtt le. Nem konyított sokat a fegyverforgatáshoz, de egy év alatt alapszintre emelte ezt a képzettséget...
De ezek után, a banda felbomlott. A tagok egymás után léptek ki, alakítottak saját szövetségeket. Syphonius például megunta, hogy állandóan ő viszi vásárra a bőrét, és csak egy részét kapja az általa "keresett" pénznek. Néhány hűséges társával találkozót szervezett, majd mindannyian beleegyeztek egy új rend megalakításába. Szilárd ököl! Ez lett a banda neve, mely negyed évig birtokolta az utcákat. A tagok között sosem alakult ki kölcsönös bizalom, mindenki csak a pénzt akarta. A mozgatóelemet. Egy szerencsétlen akció után, megváltoztak a dolgok...
A kis csapat egy hatalmas bárt akart darabokra szedni, melyben manapság annyi vendég megfordult, mint egy Coruscant-i bankban. A vendégek pedig általában jól keresnek, így a bárnak nagy lehet a bevétele. A bevételt pedig el kell lopni, mindig. Az elején minden simán ment. Betörtek, egy biztonsági őrt elkábítottak, már rohantak is volna a páncél szekrény felé, mikor váratlan vendégek érkeztek, a régi bűnszövetkezet egyik megmaradt klánjától. Anzatik szövetkezete névre hallgattak, és jóval nagyobb befolyással bírtak, mint a Szilárd ököl törzs bírni fog valaha a bolygón. Hatalmas tűzpárbaj alakult ki, melynek végét már a kezdés előtt meglehetett állapítani. Az ököl tagok egymás után hullottak el, az Anzati veszteség pedig minimális volt. Syphonius üvöltve lövöldözött sugárvetőjével, miközben mellette egyenként terültek el holtan társai. Viszont a nagy farkas nem akart meghalni, itt, a semmi közepén, így muszáj volt elmenekülnie. Hátrálni kezdett, majd egy kopott ajtót berúgva, elhagyta a bárt, melyet végleg az Anzatik vettek kezelésbe.
Néhány napig titkos találkozó helyükön bújt el, ez idő alatt pedig gondolkodóba esett. A társai mind meghaltak, neki pedig csak annyi pénze volt, mely egy hónapi szállásra elég. Mivel mindig jól rejtőzködtek, nem derült ki a személyazonossága, és senki sem vadászott rá, mely egy nagy előny volt az Anzati tagokkal szemben. A pénzből egy szállodába költözött, és visszatért a munkához, miközben a régi gyülekező helyen próbálgatta a banda megvásárolt fegyvereit. Munka után mindig mesterlövész puskákkal gyakorolt, célba lőtt, hogy kitanulhassa ezt a mesterséget is. Nehéz munkával ugyan, de rendbe hozta életét, a fegyverekkel is megtanult bánni, hidegvére pedig mindig mérsékelt volt. De mégis, hiányzott neki az akció, az adrenalin, az érzés, hogy bármikor meghalhat.
Hét év elteltével eldöntötte magában, hogy elfelejti a múltat, és ismételten elkezdi a pénzkeresést. A módszerek jobbak, gyorsabbak, és precízebbek lesznek, mint hajdanán, a banda tagokkal. Készpénzével egy Mos Eisley-i feketepiacra ment, és megvásárolta azokat az eszközöket, melyekkel később gyilkosságokat vihet véghez.
Egyéb nevek: Syphonius
Faj: Whiphid
Nem: férfi
Kor: 30 éves
Kaszt: mesterlövész, fejvadász
Beszélt nyelvek: Whiphid, galaktikus közös
Származási hely: Tatooinene
Felszerelések: egy darab X-45 típusú mesterlövész puska, és egy DL-18-as sugárvető. Meneküléshez szükséges eszközei egyszerű füst gránátok. A piacra dobott fegyvereket egy Tatooine-i fegyverpiacon szerezte be, különösen olcsón. Övtáskájában lőszer készleteket, néhány kreditrudat, és egy darab kommunikátort tart.
Külső: tömzsi testalkat, hosszú agyarak, apró szemek. Jellemzőek a fajra, akárcsak magára Syphonius-ra is. A Whiphid férfi nem rendelkezik eltéréssel, átlagos kinézete azonban egy közveszélyes fejvadászt takar. Egy hosszú övet visel, ezeken tartja felszereléseit. Kezein piszkos ököl védők, míg lábain lábszárvédők foglalnak helyet. Ezek nem csak díszítő elemek, hanem hasznos fegyverek is egyben, melyek a végső esetre lettek kifejlesztve, ha netalántán Syphonius-nak a két kezes harcra kell hagyatkoznia.
Jellem: csendes fajta, akit nehezen lehet feldühíteni. Mindig pontos, és precíz. Ha egy feladatot rá bíznak, azt igyekszik legjobb belátása szerint végrehajtani. Kedveli a bárok hangulatát, de számára a hajtómotor maga a pénz, amiért mindenre képes.
Előtörténet:
Tatooine-on látta meg a napok világát, egy Whiphid házaspár első gyermekeként. Talán a sors iróniája, hogy Syphonius nem Toola-n, hanem eme sivatagos bolygón született meg, fajtársaival egyetemben. Mos Eisley hatalmas űrkikötőjében, ahol mindenki megfordul, éltek egy apró házsor egyedüli lakosaiként. A faj nem rendelkezik hősies múlttal, csupáncsak kámzsás jelennel. Már nem élnek annyian, mint Revan, és Malak idejében, a Sith lovagok fénykora alatt... most az egész galaxisban szétszórtan tartózkodnak, elveszett a "csapatszellem".
Minek tovább ragozni a szót, hiszen most csak egy Whiphid életét kell gondolatban felvázolnunk, kinek élete nehéz, veszélyes, kalandos. Syphonius Remus ßbius lett a neve. A Syphonius utónevet az apa akarta, a Remus vezetéknevet az anya, harmadik nevét pedig a későbbiek során társai illesztették rá. ßbius, Whiphid nyelven annyit jelent: farkas. Talán külseje miatt hitték azt, hogy a faj egyedei eme ragadozótól származnak, mely erős, ravasz, és egyben bátor. Ez azonban botor elhatározás, téves elv.
Mindennap a poros város utcáin sétálgatott, nézelődött, vagy éppenséggel játszadozott. Sok barátja volt, akik szerették őt, bár néha gyerekes civakodással illették kinézete, és súlya miatt. Egy felnőtt Whiphid akár a 400 kilogrammot is elérheti, vagy annál is többet. Ebből következik hogy egy gyermek is büszkélkedhet annyi súllyal, mint egy felnőtt férfi ember. Mindig egy T'aw nevű Rodian-nal lógott, kivel szoros barátságot alakított ki. Mindig egy alkatrész kereskedő boltja mögötti szeméttelepen koslattak, s megpróbáltak használható hulladékhalmokat találni, gyermekkori álmuk megvalósítása érdekében. Mindketten fogatversenyzők akartak lenni, ehhez pedig egy fogat kellett.
Persze nem sikerült összeeszkábálniuk egy működőképes gépet, de ezen a kietlen, kereskedők által benőtt bolygón csak álmodozni lehetett. Minden fogatversenyen jelen voltak, és igyekeztek fejlődni a gép javítása terén. Sajnos azonban, a sors közbe avatkozott, T'aw elmenetele miatt. A család tönkrement, a fiatal Rodian apjának kereskedése befuccsolt, így kénytelenek voltak visszaköltözni Rodiára, ahol a nagyszülők éltek. Tizenegy évig voltak jó barátok, s most minden eltűnt. Az utolsó napot a régi szeméttelepen töltötték, majd amikor elbúcsúztak egymástól, véget ért minden. Sajnos Tatooine-on nem voltak olyan fejlett eszközök, mint a köztársaság szívében, Coruscant-on, így a Rodian-nak, és a Whiphid-nek esélye sem volt a távlati kapcsolat megtartására.
Majd az idő szép lassan felgyorsult, Syphonius-nak egyre több kihívással kellett szembenéznie, de azok ellen sosem maradt alul. Tatooine-on nem volt lehetősége tanulni, így szerelőként alkalmazták egy lepukkant gépgyárban, ahol nehéz dolga volt, de talán mégis könnyebb, mint többi társának, akik nem konyítottak annyit a gépekhez, mint ő. Sok értelme volt a gyermekkori megfigyeléseknek, így kamatoztatni tudta a tudását.
Szigorú intézkedések tábláit függesztették ki a városon belül, egyre nagyobb lett a pánik. Hatalmas erőről suttogtak az öregek, ez az erő pedig oly hatalmas, hogy akár az egész galaxist a pusztulásba kényszerítheti. De Syphonius-t ez nem zavarta. Neki így is elég gondja volt. Huszonegy évesen szinte mindent elvesztett, amit gyermekkorában oly szerencsésen megszerzett. Egy barátjával sem tartotta a kapcsolatot, mindig éjjeli bárokban kereste a balhét, szülei hiába intették óva, nem bírt leállni. Öt év alatt a munkáját (merthogy a Whiphid-ek már fiatalon dolgozhatnak), hat év alatt pedig józan eszét hagyta ott. Az apa és anya már nem tudott segíteni fiúkon, az mindenféle bandához csapódott, és jó pár illegális akcióban vett részt. A sok bűnszövetkezet, mely Mos Eisley-n fellelhető volt, csak egy izmos valakit akart, s lám, most meg is kapta azt. Syphonius fegyvert kapott kezébe, jó pár társával bárokba tört be, embereket lőtt le. Nem konyított sokat a fegyverforgatáshoz, de egy év alatt alapszintre emelte ezt a képzettséget...
De ezek után, a banda felbomlott. A tagok egymás után léptek ki, alakítottak saját szövetségeket. Syphonius például megunta, hogy állandóan ő viszi vásárra a bőrét, és csak egy részét kapja az általa "keresett" pénznek. Néhány hűséges társával találkozót szervezett, majd mindannyian beleegyeztek egy új rend megalakításába. Szilárd ököl! Ez lett a banda neve, mely negyed évig birtokolta az utcákat. A tagok között sosem alakult ki kölcsönös bizalom, mindenki csak a pénzt akarta. A mozgatóelemet. Egy szerencsétlen akció után, megváltoztak a dolgok...
A kis csapat egy hatalmas bárt akart darabokra szedni, melyben manapság annyi vendég megfordult, mint egy Coruscant-i bankban. A vendégek pedig általában jól keresnek, így a bárnak nagy lehet a bevétele. A bevételt pedig el kell lopni, mindig. Az elején minden simán ment. Betörtek, egy biztonsági őrt elkábítottak, már rohantak is volna a páncél szekrény felé, mikor váratlan vendégek érkeztek, a régi bűnszövetkezet egyik megmaradt klánjától. Anzatik szövetkezete névre hallgattak, és jóval nagyobb befolyással bírtak, mint a Szilárd ököl törzs bírni fog valaha a bolygón. Hatalmas tűzpárbaj alakult ki, melynek végét már a kezdés előtt meglehetett állapítani. Az ököl tagok egymás után hullottak el, az Anzati veszteség pedig minimális volt. Syphonius üvöltve lövöldözött sugárvetőjével, miközben mellette egyenként terültek el holtan társai. Viszont a nagy farkas nem akart meghalni, itt, a semmi közepén, így muszáj volt elmenekülnie. Hátrálni kezdett, majd egy kopott ajtót berúgva, elhagyta a bárt, melyet végleg az Anzatik vettek kezelésbe.
Néhány napig titkos találkozó helyükön bújt el, ez idő alatt pedig gondolkodóba esett. A társai mind meghaltak, neki pedig csak annyi pénze volt, mely egy hónapi szállásra elég. Mivel mindig jól rejtőzködtek, nem derült ki a személyazonossága, és senki sem vadászott rá, mely egy nagy előny volt az Anzati tagokkal szemben. A pénzből egy szállodába költözött, és visszatért a munkához, miközben a régi gyülekező helyen próbálgatta a banda megvásárolt fegyvereit. Munka után mindig mesterlövész puskákkal gyakorolt, célba lőtt, hogy kitanulhassa ezt a mesterséget is. Nehéz munkával ugyan, de rendbe hozta életét, a fegyverekkel is megtanult bánni, hidegvére pedig mindig mérsékelt volt. De mégis, hiányzott neki az akció, az adrenalin, az érzés, hogy bármikor meghalhat.
Hét év elteltével eldöntötte magában, hogy elfelejti a múltat, és ismételten elkezdi a pénzkeresést. A módszerek jobbak, gyorsabbak, és precízebbek lesznek, mint hajdanán, a banda tagokkal. Készpénzével egy Mos Eisley-i feketepiacra ment, és megvásárolta azokat az eszközöket, melyekkel később gyilkosságokat vihet véghez.
