Sornec Xazar

[Sornec Xazar]

Név: Caspian
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 25
Magasság: 196cm
Kaszt: Bújdosó lázadók
Foglalkozás: Kalandozó
Felszerelés,Hajó: Egy nehéz ismétlőfegyver és 5 db hődetonátor, egy Z-95-ös űrrepülőgép, 1500 kredit
Előtörténet:

Caspian a békés Alderaan-on született, és élete nagy részét ott is töltötte.Mikor a klónháború elkezdődött, Caspian csillapíthatatlan vágyat érzett a gyilkolásra, főleg a Birodalom iránti érzett hatalmas gyűlölete miatt.Ez volt az első és egyetlen ok amiért akkor a Jedik nem vitték el magukkal.

Caspian viszont élete nagy részére nem emlékezett, valószínű az életveszélyes sérülések miatt amiket elszenvedett a csata alatt.Évekig visszavonultan élt a Kashyyyk-rendszerben, és barátságot kötött a vukikkal.

Az évek során megismert egy pár olyan embert akik ugyanazokat a nézeteket vallották, mint ő, ezért egy nagy csapatba tömörülve járták a Galaxist.A kisebb rajtaütéseik miatt amiket a Birodalom ellen hajtottak végre, üldözték őket és egyik társukat, Hedvig Blueman-t el is kapták, majd a kínzások után kivégezték.Hedvig a kínzások alatt megtört, és elárulta társait, abban bízva, hogy így megbocsátást nyer.Társuk halálán felbuzdulva a csapat még több embert gyűjtött és vendettára készült.Évekig csak lappangtak, a Birodalom szinte teljesen elfelejtette őket, de a csapat olyasmire készült amivel egy életre beírták magukat a könyvekbe: a Birodalmi elit hadseregén ütöttek rajtuk, de a létszámuk így is elenyésző volt.A csapatuk felét a Birodalmiak ott helyben legyilkolták....de a Birodalmiak parancsa az volt, hogy a lázadókból hozzanak el egy párat, őket kivégzik, majd elrettentő példaként meggyalázzák holttestüket.Caspian tudta, hogy itt a vég.Volt egy pár nehéz helyzete, ahonnan sikerült megszöknie, de egyik se volt ehhez hasonlítható.Ahogy kullogtak a zárkájuk felé, Caspian érezte, hogy valami nyomja a csípőjét.Az öve volt az amit eltakart a fekete csuhája és a Birodalmiak nem vették észre....de nem ez volt a lényeg, hanem az ami rajta volt...egy hődetonátor.Amikor bezárták őket, Caspian kivárta a megfelelő pillanatot és akkor cselekedett.Tudta,hogy hihetetlenül gyorsnak kell lennie, de tudta hogy így legalább van esélye.Fogta a hődetonátort és kivágta az ajtó szellőzőnyílásán.Kintről hallható káromkodást hallott,aztán egy hatalmas robbanást.Az ajto tőből kitépődött a helyéről, és az őrnek csak a darabjait találta meg...és a fegyverét.Gyorsan felkapta és már rohant is.Caspian nem először volt Birodalmi Csillagrombolón, ezért tudta hol vannak a hajók.Arra rohant.Útja közben találkozott egy kisebb seregnyi Birodalmival, hiszen azok a robbanásra rögtön riadóztattak.Caspian ismerte a kezében lévő fegyvert, ami egy Birodalmi nehéz ismétlőfegyver volt.Rögtön annak második funkcióját használva egy hatalmas energia-gömböt lőtt ki a Birodalmiakra, akik azonnal szörnyet haltak és ahol a gömb földet ért, egy kráter keletkezett, aminek a következtében hatalmas lett a vákuum, de ezzel együtt a probléma is.Caspian rohant tovább a hajók felé.Útközben újabb Birodalmi csoportokkal találkozott, de most nem állt le harcolni, ezért egy lézer-lövedék eltalálta a bal vállát.Tudta, hogy mindjárt ott lesz, ezért akaratosan hatolt tovább.Egy jobb, aztán egy balkanyar és már látta is a hatalmas választékot a lázadó hajók tömkelegéből.Az első hajó amit megpillantott egy Z-95-ös volt.Caspian gondolkozott, majd a Z-95-ös felé vette az irányt.Gyorsan beszállt és már lőtt is.A hatalmas lyuk, ami keletkezett az előzőnél is nagyobb vákuumot csinált, aminek következtében Caspian a hajóval együtt kisiklott az űrbe.Caspian menekülhetett volna, de tudta hogy akkor egész életében követné a Birodalom.Ezért aztán a csillagromboló eleje felé vette az irányt és egy-két pontos lövéssel kilőtte azt....

Mivel a Birodalom nem tudta megállapítan a robbanás okát, a legénységet és a túszokat is halottnak tekintették.

Valahol a Peremvidéken túl Caspian gyógyítgatta a sebeit és úgy döntött, hogy idővel összes társát megbosszulja.

Bővítések

[Sornec Xazar]

Sornec Xazar

Üresség. Bánat. Az a tévhit által keltett érzet, hogy minden odaveszett. Plett, és a Belsavisi Jedi Rend többi tagja a Kaminoval együtt pusztult el. Akárcsak a remény. A remény, hogy egyszer újabb Jedi Rend emelkedhet fel, és döntheti meg az álnok Birodalmat. Ahogy Sornec állt a Fúria tárgyalótermében, teste megdermedt, elméje vadul zakatolt. Nem nézett a holofelvételre, csak a padlót bámulta. Nem kellett látnia a mestert ahhoz, hogy tudja mi fog következni a beszédében. Hallotta a hangján, hogy készül valamire. A megható, és dícsérő szavak hallatán Sornec mély lélegzetet vett, és próbálta nem szabadon engedni érzelmeit. Úgy gondolta, hogy Plették halálát semmi nem kompenzálja, még a megmentett életek sem. A férfi a holofelvétel eltüntével emelte csak fel tekintetét, vonásai megkeményedtek. Mintha nem fogta volna fel, hogy mi történt. Mintha nem is érezné a súlyát..
Pedig érezte. Nagyon is. Ám tudta, hogy ha nem marad hű Plett tanításaihoz, őbenne semmi emlék nem fog maradni. Fénykardjára tekintett, majd öles léptekkel indult ki a teremből. Az elsőkként hagyta el azt, és ért vissza az Invisible Ace-re.

Csupán egy napot töltött ott, és azt is teljes elszigeteltségben. Kabinjában tartózkodott, és készülődött. Garynek kiadta a parancsokat, hogy készítse fel a hajót egy igen hosszú útra. Ellenőriztette a rendszereket, és a felszíni járműveket. Sornec egy nap mély meditáció és pihenés alatt túltette magát a Kaminoi csata tortúráján. Majd mikor készenállt útjára, elvitte a felszerelését a Flaming Chain-re, majd még egy percet kért Garytől, és visszatért a hídra, hogy elbúcsúzhasson Dentől. Megígérte neki, hogy visszatér, ám azt, hogy mikor, nem mondta meg. Tudta, hogy ha mindenkitől el akarna búcsúzni, akkor nagyon késne az indulás, így elindult a hangárblokkba, és felsétált hajójára. Garyt sikeresen rábeszélte, hogy maradjon ki ebből, és képviselje Sornecet amíg ő távol van. Az öregnek nem tetszett az ötlet, de kénytelen volt beletörődni. Sornec pedig sóhajtott még egy nagyot a pilótafülkében, majd beindította a hajtóműveket, és évekre eltűnt...

---

Ahogy a hajó közeledett a Yanibar felé, Sornec eltántorodott. Jobb keze a sebességszabályzón nyugodott. A férfi nyelt egyet, majd maga felé húzta a kart. A hajó lassulni kezdett, így manőverezésre alkalmassá vált. Miután a hajó belépett a bolygó légkörébe, és áttört a felhők sűrű mezején, Sornec elé lidérckép tárult. Egy bolygó, melyen nem volt élet. Egy bolygó, mely egykoron nemes civilizáció, és hatalmas tudás ottona volt, most a pusztulásnak melegágya. A férfi végigjártatta tekintetét a puszta, sivár vidéken. A kiszáradt földet mély hasadékok tarkították, némelyikből forró gőz szivárgott. Sornec kinézett egy nagyjából tíz méter sugarú sík területet, amely felé manőverezve végül letette hajóját. A földetérés simán ment, pedig amint a hajó teljes súllyal nehezedett a földre, az beroskadt alatta, és mintegy 30 centimétert süllyedt a landolótalpak alatt. A Jedi leeresztette a rámpát, majd köpenyét levéve lesétált a bolygó felszínére. A nap erősen sütött, mintegy szipolyzó erő, úgy hatott minden élőre. Sornec egy fél óra séta alatt igencsak távolra jutott. Hajóját már csak jeladójával tudta volna megtalálni, mikor a szél erősödni kezdett. A férfi felmarkolt egy adag port, és hagyta, hogy a szellő felkapja tenyeréből, és hosszú útra röpítse azt. Nyugodtan figyelte, ahogy a finom szemcsék íves pályán futnak körbe, hurkot vetnek, majd végül eltűnnek a szem elől. Némileg kedvszegetten ugyan, de ismét elindult, arra, amerre a szél fújt... amerre a por szállt. Rövidesen egy kanyont pillantott meg maga előtt. Némi habozás után belépett a hatalmas falak közé. Nyomasztó érzés fogta el. Mintha valami készülne... ellene. Percenként fordította fejét körbe, hátha észrevesz valamit, ám a rideg kövön kívül semmi nem volt körülötte. Hirtelen megállt. Fülében egy furcsa hang keltett kíváncsiságot. Válla fölött hanyag módon hátrapillantott, lélegzete elállt. Tekintetét a magasba emelte, egészen amíg nyaka engedte. Egy rendkívüli erejű vihar tartott felé, mely a forró port felkavarva lehetetlenné tette a lélegzést. A férfi száj elé húzta köpenyét, és rohanni kezdett a másik irányba. Futott, ahogy csak tudott, de a vihar utolérte, és nagy erővel a falnak vágta. Sornec érezte, hogy bal keze beszorult teste alá, ahogy esett, és egy erős reccsenéssel ketté tört. Fájdalmában felordított, szája pedig megtelt a finom szemcséjű porral, mely öklendezésre kényszerítette. A világ elkezdett forogni vele, majd minden elsötétült..

Legközelebb egy kellemesen hűs teremben ébredt. Törött keze rögzítve volt, ő maga pedig egy kényelmetlen, kemény padra volt felfektetve. Először azt hitte, hogy meghalt, de amint megérezte, hogy fogai közt csikorog a por és homok kettőse, ráébredt, hogy nagyon is él. Felült a padon, és körülnézett. Egy barlangteremben volt. A hatalmas falak közé épült civilizáció bizonyította számára, hogy mégis igaza volt. Valakik élnek itt. Szemügyre vette törött karját. Egy számára ismeretlen fémmel rögzítették, méghozzá olyan precízen, hogy még ha akarta volna, se tudta volna megmozdítani. Vegyes érzelmekkel fogadta, hogy nem régi ruháit viseli. Tudta, hogy ha meg akarnák ölni, nem fáradoztak volna az átöltöztetésével, viszont azt se tudja, meddig volt eszméletlen. Egyszer csak a háta mögött elhúzódott egy ajtó, és egy középmagas, korosodó férfi lépett be. Páncélt viselt. Ez volt az első dolog, amit Sornec megfigyelt. Miután végigmérték egymást, az idős férfi kezdeményezett

- Meg kell bocsátanod nekünk, Idegen. Ha tudtuk volna, hogy rendelkezel a képességgel, támadás nélkül hozunk ide

- Önszántamból jöttem ide, uram

- Nem. Te a felszínre jöttél önszántadból. Ez nem a felszín. Ez sokkal több. Még egyszer, elnézésedet kérjük

- Engem nem támadtak meg.. a homokvihar végzett velem majdnem

- A homokvihar, melyet mi utasítottunk az elpusztításodra

Sornec összevonta szemöldökét. Tudta, hogy a férfi nem jelent rá veszélyt, viszont kétség kívül átjárta az Erő. Ezt még Sornec is érezte. Lehajtotta fejét, és ismét megnézte kezét. Ujjait szabadon tudta mozgatni, de tenyértől felfelé minden mozdíthatatlan volt.

- Legfőképp azt sajnáljuk - mutatott a férfi a törött kézre. - Mikor rádtaláltunk, szörnyű állapotban voltál. Elszomorít, hogy némely társunk képes ilyesmire

- Pontosan mire?

- Támadni, úgy, hogy nem ismeri az ellenfelét. Nem tiszteli a másikat. Nem tiszteli meg a bemutatkozással sem

- Meg tudom érteni. Amikor küzdünk, nem bízhatunk az ellenfélben. Minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy elérhessük a céljainkat

- Úgy gondolja?

- Igen

Rövid csönd állt be a beszélgetésben. Az idős férfi lehorgasztotta fejét, de eközben Sornec tekintetét fürkészte. Várta, hogy most az Idegen kezdeményezzen. Meg is tette

- Pontosan mi az a képesség, amivel rendelkezem? - kérdezte, bár valójában tudta, hogy az öreg az Erőre gondol, noha a nevét nem ismerheti

- Az, hogy akaratod alá vonhatsz bármit. Embert, tárgyat... mindent. Irányítani tudod őket. Hatalmad van fölöttük. Nem is sejted mekkora - apróbb szünet állt be ismét. Sornecet ez az utolsó pár mondta megdöbbentette. Mintha egy Sötét Jedit hallana. - Nyilvánvaló, hogy képeztek. Kérdés, hogy ki és milyen célból

- Miért várja el, hogy válaszoljak?

- Mert akárhogy is nézzük, itt te vagy a betolakodó. A népem nagyrésze halottnak akar látni. Valamivel érvelnem kell amellett, hogy életben hagyjunk

- Értem. Én egy olyan csoport tagja vagyok, akik Jediknek nevezik magukat. Azonban az elmúlt jópár évben nagyon megfogyatkoztunk. Egyik rendszer a másikat váltotta, és az érdekeik nagyon is mások voltak. A Jediket üldözni kezdték, mint a Birodalom „ellenségeit”. Nem tudom hányan maradtunk. De biztos, hogy nagyon kevesen.

- A Birodalom, ahogy te nevezed... fenyegetést jelent rád?

- Igen. És ha jól sejtem, erre az egész bolygóra is

Az öregnek mosolyra húzódott a szája. Sornec nem értette, hiszen nem mondott semmi mulattatót, így felvonta szemöldökeit, és kérdőn tekintett a férfire

- Ez a Birodalom küldött már néhány osztagot erre a bolygóra. Semelyikük se tért vissza. A holttestüket elnyelte a föld. A Birodalom pedig nyilván lakhatatlannak nyilvánította a bolygónkat, mert már egy másfél éve nem láttunk újabb felderítőegységet. Itt biztonságban vagy

- Tőlük igen - utalt Sornec az öreg népére

- Meg kell értened. Minden érkező potenciális veszélyforrás, pláne egy olyan, aki járt már a falaink közt. Ez igazából tiltott, és elítélt dolog. Ezért kell kiváltságosnak érezned magad

- Rendben. Valamiért életben hagyott. Azért, mert érezte, hogy rendelkezem a képességgel. És? Ez miért jó magának?

- Ahogy a te barátaid, az én népem is egyre fogyatkozik. Szükségünk van olyanokra, akik terjeszthetik a tanításainkat

- Miért nem küld hát ki az űrbe a saját népe tagjai közül?

- Sajnos a mi renszerünkben mindenki maga él a döntés jogával. Nem utasíthatom őket. Én csak szakrális vezető vagyok.

- Ezért hát engem tesz ki veszélynek.

- Nem. Azonban valahonnan érkeztél. Visszavágysz oda. Egy időn belül ismét te fogsz élni a döntésed jogával, és akkor el fogsz menni. Nekem nem kell majd utasítanom téged

Sornec elámult a férfin. Ilyen furcsa, ugyanakkor tökéletesen értelemszerű rendszert még nem látott. Nem is gondolta, hogy működik. Nem is gondolta hogy létezik

- Mit kell tennem?

- Be kell fogadnod magadba mindazt a tudást, melyt e falak őriznek. Igen nehéz, és olykor veszélyes is lesz, de az eredmény mindent felülmúló lesz

- De... a gyermekek egészen kis koruk óta tanulnak, és gondolom még így is van olyan tudás, melyet nem tudnak elsajátítani életük során. Én nem éltem itt, és a jelenlegi tanulókhoz képest elég öreg vagyok

- Nálunk mindenki tanul. A Zeison Sha fegyvere az, hogy a képesség olyan hatalommal ruházza fel, melynek határvonalait nem lehet kikövezni. Ez a hatalom óriási felelőséggel jár, de ha képes vagy ésszel használni, olyan erők birtokába jutsz, melyek legyőzhetetlenné tesznek. Mellesleg te magad mondtad, hogy képzett vagy. Nem tudom mennyire, de nyilván igen jól, ha a fajtádat üldözik. Valószínűleg fenyegetést jelentenek a rendszerre. Amint felépül a karod, megküzdesz egyikünkkel. Fegyver nélkül, általános ruházatban. Akkor majd megmondjuk, hogy mennyi időre van még szükséged... és azt is, hogy ki mellett. Addig is, kérlek tanulmányozd népünket saját szempontjaid és szokásaid szerint. A Szentélyt semmiképp ne hagyd el, mert az őrszemeink végeznének veled. Megvárlak az előtérben. Nyilván sok kérdésed van

Az öreg férfi meghajolt, és kisétált a szobából. Sornec megvárta míg elment, majd visszavette régi ruháit, és rá fekete köpenyét. Az átöltözés hosszú volt, törött kezét egyátalán nem tudta használni. Kiindult az előtérbe, azonban az előtte tornyosuló ajtó nem akart nyílni. A férfi keresett egy panelt a közelben, azonban nem talált sehol. Elgondolkodott az ajtó működésén, majd egy egyszerű mosollyal jelezte magának, hogy rájött az okra. Lehunyta szemét, és koncentrálni kezdett. Tüdejét megszívta levegővel, majd ismét rátekintett az ajtóra.. most már csak az idős férfi boldog arcát látta. Mutatta az utat, Sornec pedig csatlakozott hozzá

- Először is... hogy hívják magát?

- A népem hosszú idő óta csak Vezérnek hív.. de azelőtt Crim volt a nevem.

- Meséljen a népéről. Mióta élnek itt?

- Az idő múlik. Az emlékek is megkopnak. Őszintén szólva, nem tudom pontosan. Az az egy biztos, hogy régóta. Talán túl rég - kis szünetet hagyva mély lélegzetet vett, majd lopva Sornecre tekintve folytatta. - Amióta csak az eszemet tudom, Vezér akartam lenni. Nálunk a rang mérvadó. Fontosabb mint a tulajdon nevünk. Jobban leír minket, mint bármilyen név. Az őseink ezer meg ezer rangot ismertek, tudás és képzettség szerint csoportosítva. Mostanra jóval kevesebbet használunk, mivel az idők során egyre erősebbek lettünk. Rangot hordani ezekben az időkben nagyon nagy kitüntetés. Valójában... rengeteg dolgot tudnék mondani a népemről, olyan sokat, hogy nem jegyeznél meg belőle semmit. Célszerű lenne konkrétabban kérdezned, hogy mire vagy kíváncsi

- Hányan élnek itt?

- A számunk az utóbbi időkben szerencsére gyarapodott. A Szentély mintegy két és félezer embernek nyújt állandó otthont

- Mikor kezdődik a kiképzésem?

- Amint meggyógyul a karod. A gyakorlás pedig gyakran igen veszélyes. Mielőtt megkérdeznéd, a mestered én leszek. Így akarok elégtételt venni a többi Vezéren

- Több is van?

- Számszerint kilenc. Ennyien vezetjük ezt a társadalmat. Rajtam kívül csak egy Vezér támogatta az életben hagyásod. Szerencsére ő az, akinek a legnagyobb hatalma van, így a véleménye sorsdöntő volt, tulajdonképpen egymagában.

- Az előbb említette az elégtételt. Mit tervez?

- Minden évben van egy Torna, melynek győztese élete végéig hordhatja a Bajnok rangot. Minden Vezér, és a múlt évi bajnok nevezhet egy harcost. Terveim szerint legfeljebb három év múlva te leszel a bajnok. Ez lenne az én dicsőségem is. Addig viszont még rengeteget kell fejlődnöd - Crim hirtelen felkapta a fejét, és a szemközti fal irányába bámulva szinte sóbálvánnyá dermedt. Jobb lába előrelendült, majd követte a bal, és egy másodperc múlva a mintegy tizenöt méterre lévő falnál állt, és befordult balra. - Kövess. Gyerünk!

Mire Sornec odaért, az öreg újabb tíz-tizenöt métert rugaszkodott előre, látszólag minden megerőltetés nélkül. Így ment ez egészen addig, mire Sornec teljesen elfáradt. Szerencséjére onnan már csak pár lépésre volt az, ahová tartottak: a Szentély bejárata. Crim baljós tekintettel fordult Vezértársai felé, akik düh és elkeseredettség kettősével közölték vele; egy fiatal tanítvány kinnragadt, és a homokvihar egy pár percen belül ideér. Az idős vezér gondterhelten fordította fejét Sornec felé, és közölte társaival, hogy kimennek. Egy pillanatig döbbent csend telepedett a teremre. Mielőtt azonban a tiltakozó szavak megszülethettek volna, a két férfi elhagyta a Szentélyt, és halálfélelmükkel dacolva elindultak megkeresni a hiányzó tanítványt

Hét perce lehettek kint, mikorra a vihar érezhető távolságba került. A por szállingózni kezdett, a levegő páratartalma pedig harminc százalék alá csökkent. Sornec a távolban megpillantott egy apró árnyat. Futásnak eredt, és egy fél perc alatt el is érte a tanítványt. Serdülő fiú volt, nagyjából tizenöt-tizenhat éves lehetett. Crim észrevette, hogy Sornec rátalált a gyermekre, így - a Jedi számára ismeretlen - fegyverével kiszélesített egy mélyedést az egyik sziklában, és odaszólt bajtársainak, hogy siessenek be. Sornec a tarkójánál fogva rohant a fiúval, ám a vihar előszele már igencsak megnehezítette dolgukat. Már majdnem odaértek Crimhez, mikor a vihar telibe kapta őket oldalról. A fiút majdnem feldöntötte a szél, így Sornec átkarolta, és egy íves mozdulattal behajította az öreg mellé. Ő maga is igyekezett oda, ám a hatalmas erejű szél nagy mennyiségű port fújt szemébe, mely önkénytelenül is arrak észtette a Jedit, hogy elkapja tekintetét. Ezzel a mozdulattal azonban megbillent, a szél eltántorította. Még egyszer ránézett Crimre, és az ifjú tanítványra, mielőtt elveszítette egyensúlyát, és a haragos vihar fel nem kapta..
Több mint húsz méteren keresztül hurcolta a férfit. A levegőbe emelte, majd egyre erősebben vágta a földhöz. Sornec még ép karjával próbálta védeni arcát a repülő kavicsoktól. Mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, kinyújtotta ép kezét, és egy kiálló szikla után nyúlt, melyhez kapaszkodhat. Nem ért el egyet sem, azonban lába beakadt egy mélyedésbe, és odarántotta a férfi további részét is. Nem látta, de úgy sejtette, hogy egy méteres árokba zuhanhatott, mely annak ellenére, hogy nagyot ütött, megmentette a férfi életét. Sornec azonban eddigre sok vért vesztett, bokája is kicsavarodott, így a Jedi eszméletét vesztve várta a vihar végét..

Akárcsak mikor megkérkezett erre a bolygóra, most is ugyanabban a fehér teremben ébredt. Csodálkozva tapasztalta, hogy keze felépült. Aztán azt is, hogy egyátalán él. Rögvest felült, de a hasában érződő éles fájdalom arra kényszerítette, hogy feküdjön vissza. Hirtelen eszébe jutott Crim, és a bajba jutott tanítvány. Alighogy átgondolta az eseményeket, az idős Vezér meg is érkezett. Odasétált Sornec mellé, és lehajolt megvizsgálni a kijelzőket, melyek a férfi állapotát mutatták. Bíztatóak voltak

- Hogy érzed magad? - kérdezte Crim

- Mint akin átsöpört egy homokvihar - felelte a Jedi halvány mosollyal

- Meg kell hagyni, óriási szerencséd volt. Ha tovább vitt volna a szél, valószínűleg nem éled túl. Így is súlyos állapotban találtunk rád. Azóta azonban úgy néz ki stabilizálódott. Az életjeleid jók

- Mi történt a fiúval?

- Túlélte, mégpedig egy karcolás nélkül. Az apja nagyon hálás, és ha az anyja élne, ő is az lenne. A megmentésével sokak befogadtak. A bátorságod, és tisztaszívűséged meghozta gyümölcsét. Látod, alig kellett három hét, máris a népünk tagjának tekintenek

- Három hét?

- Nos, igen. Mint említettem, súlyos állapotban hoztunk be. Belső vérzéseid voltak, a léped elrepdt, így kénytelenek voltunk kivenni. Annak még valószínűleg érzed a helyét. Összességében tizenkilenc napot voltál kómában. Most még sokat kell pihenned, de amint felépültél, elkezdődik a kiképzésed. Sokan kísérik szemmel pályafutásodat - mondta, majd kilépdelt a teremből, mielőtt Sornec szólhatott volna. A férfi azonban kimerült volt. Pár pillanat alatt mély álomba merült..

A kiképzése valóban megkezdődött, amint felépült. Megküzdött Crim mesterrel, azonban alul maradt. A gyakorlás, és az Erő ismerete így mindennapos feladattá vált neki. Alig pár hónap alatt képes volt mindarra, amikre a próbák előtti tanítványok álltak. Crim meg volt elégedve vele, és egyre jobban látta maga előtt Sornecet, amint megnyeri a Tornát, és Bajnokká válik. E cél érdekében a Vezér még keményebben edzette a férfit, akinek ereje ugrásszerűen növekedett minden hét elteltével. Ő maga is meg volt lepve, ilyen mértékű fejlődésre nem számított. Három év kemény edzés után pedig készen állt arra, hogy megküzdjön akárkivel...

Gary Seeb

Sornec távozása után Gary arra gondolt, mi lesz vele. Őt csakis a Jedi fűzte a megalapítandó szövetséghez. Így volt ezzel az időközben feltűnő Sekk'rhi és Onberu is. Hárman megfogadták, hogy céget alapítanak, méghozzá egy forgalmas helyen. Gary a kereskedelmi útvonalak melletti bolygókat jelölte ki, és miután alapos szűrések alá vetették a bolygókat, kiválasztották az Ord Sham-et. Ez a planéta a Hydian vonal mellett volt található, a Birodalom keze viszont már nem ért el idáig. A három társ összesen 20.000 Credittel rendelkezett, melyből felvásárolták, és felújították a Cascade hotelláncot. Spekulációik helytállóak voltak, a hotel egyre inkább keresettebbé vált, végül pedig már akkora hírnévre tett szert, hogy a megpihenni vágyó utazók ha tehették, a Cascade hotelt keresték fel.

Bevétel:

20.000 Credit bevétel 2 hónapon keresztül

40.000 Credit bevétel 9 hónapon kersztül

50.000 Credit bevétel 18 hónapon keresztül

Összesen: 1.300.000 Credit

Költekezés:

20.000 Credit fejlesztés

20.000 Credit fejlesztés

10.000 Credit fejlesztés

250.000 Credit teljes felújítás

Tiszta Bevétel:

1.000.000 Credit