Eric Cardan

[Eric Cardan]

...Egyes kultúrákban úgy tartják, hogy az ember halálának pillanatában lelki szemei elõtt lejátszódik életének minden egyes mozzanata egyetlen emlékképbe sûrítve, egyetlen utolsó szívdobbanás alatt. Velem nem ez történt. Semmi sem láttam abban a végsõ pillanatban. Üresen kongó sötétség, más semmi nem vett körül. Sem gyermekkorom emlékei, sem szüleim arca, sem Adele szomorú, törékeny alakját sem láttam magam elõtt, sem semmi mást, ami eddig történt velem. Magányos voltam, egyedül a nagy fénytelen semmi közepén. Egyedül halunk meg, és ebben ez utolsó élményben egyedül magával osztozik mindenki. Akkor már nem fáj semmi, sem testben, sem lélekben, mindent a messzi, felfoghatatlan távolba tûnik. Nincs több kín, sem szenvedés, nincs több a bánat, sem öröm, nincs több vágy, sem gondolat, nincs többé semmi sem. Nyugalom és beletörõdés, ez az utolsó érzés...Majd hírtelen jön a soha véget nem érõ üres sötétség...

A test arccal lefelé, mozdulatlanul feküdt a homályba burkolózott hálószoba kézzel szõtt vastag sötétkék szõnyegének közepén, a virágillatos, fehér takaróval fedett széles ágy elõtt. Az ívesen metszett antik kristálypohár, mely a mozdulatlan, fekete selyem hálóköntösbe öltözött alak görcsbe rándult keze között feküdt, még nedvesen csillant az éjjeli lámpa halvány fényében. Egy apró cseppje a sárgás nedûnek, mely nemrég még a pohár zamatos tartalmához tartozott, lassan csordogált végig a fiatal férfi fakó ajkain. Oldalra kifordult sápadt arcán a kín vésett mély, sötét barázdákat, nyitott, fénymerev üveges szemei a távolba meredtek, mintha a halványkék, arannyal futtatott lambériával bevont fal egy apró pontjára fókuszált volna.

Egy kecses nõi alak lépett a padlózaton heverõ merev testhez, miközben menet közben letette az szoba közepén álló, nonfiguratív mintákkal díszített plastüveg dohányzóasztalra érintetlen, pezsgõvel telt metszett kristálypoharát. Egy pillanatra megállt felette, és íves arcába lógó kósza barna tincset félresöpörve lassan lehajolt hozzá, majd vékony ujjaival megérintette a férfi nyakát a verõér felett. Elégedett mosoly terült el a fiatal nõ vékony, vörös rúzzsal fedett ajkainak szegletében, majd kezét végigsimította a férfi hideg verejtékes homlokát követve egészen a feje búbjáig, felborzolva szõkésbarna, lelapult haját. Lassan elõre hajolt, és egy gyengéd csókot lehelt az élettelen ajkakra.
- Viszlát kedvesem. - suttogta a fiatal nõ, majd felállt, és sietõs léptekkel elindult a hálószoba feltáruló bejáratán kilépve a fürdõszoba felé, miközben ciklámen színû fürdõköpenye, mely éppen csak takarta tökéletes alakját, mint királynõi palást lebegett mögötte.

- Vége. - mondta színtelen hangon a nõ a kezében levõ kódolt csatornán forgalmazó kommba, miközben belépett a fényárban úszó fürdõszobába, majd megállt a helyiség végében álló fehér porcelán mosdókagyló elõtt, és belenézett a mart mintával díszített szegélyû tükörbe. Formás arcán egy magányos könnycsepp csordult végig egészen vékony álláig, melyet egy mozdulattal eltûntetett.
- Tûnjön el onnan. Fél órán belül ott lesznek a takarítók. - hangzott fel egy rekedtes, mély hang a kommunikátorból.
- Értettem. - válaszolta halkan, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a fényes felületû tükörrõl, és letette a pipereasztalra az elhalkult készüléket. Lassan megnyitotta a csapot, és kezét a lágyan csordogáló langyos vízbe mártotta, majd lemosta arcáról a fáradságot. Kezét még utoljára végighúzta mogyoróbarna szemei elõtt, letörölve a vízcseppeket, majd feltekintett a tükörre. Ereiben azonnal megfagyott a vér. Mögötte az ajtóból a férfi fagyos tekintete nézett vissza rá egyenesen a meglepetéstõl és a félelemtõl kitágult szemeibe. Azonnal hátrapördült, de már nem állt mögötte senki. Nagy levegõt vett, és kezével megtámasztotta halántékát, majd megrázta a fejét. Képzelõdött, állapította meg magában. Halott, az italba rejtett méreg azonnal végzett vele. Ellenõrizte, nem volt pulzusa, nem lélegzett, és az idegrendszert megbénító szer külsõ tünetei is megjelentek rajta. Teljesen halott, ennél halottabb már nem is lehet. Fáradt volt, csak ez lehetett az oka, mégis a látomás olyan valósághûen festett. El kell tûnnie, mint ahogyan azt a kommban utasításba kapta. Azonnal. Nem. Elõtte ellenõriznie kell, hogy valóban halott. Miután elzárta a halkan folydogáló csapot, a kis pipereszekrényhez lépett, amelyen fekete, többrészes táskája feküdt, majd keze eltûnt az alján rejlõ titkos rekeszben, ahol elõzõleg a mérget is tartotta. Tenyerébe egy apró sugárpisztoly simult. Ellenõrizte a fegyver töltöttségét, majd óvatos léptekkel elhagyta a fürdõszobát.

A lakosztály másik helyiségét, a pazarul berendezett elõtérrel egybenyitott étkezdét átvizsgálva lépett a hálószoba elé. Karcsú teste a lambériázott falhoz simult. Szíve a torkában dobogott, holott tudta a férfi nem élhet. Ez elképzelhetetlen, mégis egyfajta izgalommal vegyes félelem lett úrrá rajta, amint a hálóhoz ért. Nagy levegõt vett, majd egy mozdulattal kinyitotta az élethû fa mintázatú plastajtót, mely egy halk szisszenéssel tûnt el a vastag, hangszigetelt falakban. Fegyverét elõre tartva tekintett be a tágas helyiségbe, egyenesen a szemben levõ ágy felé. Minden úgy állt, mint ahogy elõzõleg ott hagyta. Az egyik pohár a dohányzóasztalon állt, a másik az élettelen test mellett hevert a szõnyegen. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel tüdejébõl, és belépett a szobába. Hátát a becsukódó ajtó melletti falnak vetette, és szederjes arcát a tenyerébe temette. Megdörzsölte szemeit, majd lassan leengedte kezét. Feltekintett. Szíve hatalmasat dobbant, majdnem felsikoltott. Az ágy elõtti terület üresen állt, a testnek nyoma sem volt, csak az árva pohár hevert a padlón, melyet pár másodperce még egy görcsbe rándult halott kéz markolt. Kitágult szemekkel, fejét ide-oda kapkodva tekintett körbe a helyiségen, fegyverét maga elé kapva. Egy izzadságcsepp folyt végig leengedett középhosszú barna hajával takart halántékán. Egy pillanatra lelassult számára az idõ. Szeme sarkában, figyelõ tekintetének holtterébõl elõlépve, valami megmozdult. Egy pillanat alatt teljes testével a mozgás irányába fordult, és ujja megfeszült a pisztoly elsütõ billentyûjén. Nem volt ideje elsütni fegyverét, a sötét alak számára szinte követhetetlen sebességgel mozgott. Hideg, erõs kezek ragadták meg csuklóját és kézfejét, és már nem volt a fegyvere kezében. Fájdalom nyilat testébe, egy szívdobbanásnyira elsötétült elõtte a világ, és a következõ pillanatban a puha, bársonyos tapintású szõnyegen hevert a hátán. Ösztönösen arcához kapott, és érezte, hogy szájának szegletébõl meleg folyadék csordul kézfejére. Szemébe könnyek szöktek, de nem a fájdalomtól. Hibázott, nagyot hibázott.
- Ne hibáztasd magad. Tökéletesen kivitelezted. - szólalt meg halkan a férfi, mintha kitalálta volna a fiatal nõ gondolatait. Kezében a nõ apró fegyvere villant, egyenesen korábbi tulajdonosára szegezõdött.
- Hogy... Hogyan? - nyögte a fájdalmas tekintettel a lány, majd lassan felállt. Már mindent értett. Valóban nem hibázott, mindössze pár apró, jelentéktelennek tûnõ tényezõt hagyott figyelmen kívül. Több áldozata sosem jött rá, hogy mi végzett vele. Elbizakodott volt. Úgy gondolta a férfi is hasonlóképpen járt. Tévedett, hatalmasat tévedett.
A fiatal férfi merev arccal, érdektelen tekintettel követte a felálló nõ légies, jelenleg egyáltalán nem takart kívánatos alakját. Egy pillanatra eszébe villant a nõvel töltött szenvedélyes órák, melyek képe egyre erõsebben halványult benne.
- Egyszerû Veronica. - válaszolta halkan – Jól ismerem a módszereidet...
Nem mondott többet, bõvebb magyarázattal nem tartozott a fiatal nõnek. Pár perccel ezelõtt még valóban halott volt, még ha csak egy rövid idõre is. A szervezetébe jutott idegbénító méreg kifejtette pusztító hatását, ám a görcs közepette elharapott preparált fogában levõ ellenanyaggal kevert legmodernebb gyógyszerek jutottak a vérébe. A halál ugyan szinte azonnal beállt, ám az ellenméregnek, az adrenalinnak és a többi vérbejutott presszorszernek köszönhetõen a szív lassan bár, de még idõben újra mûködni kezdett, mielõtt a tartós oxigénhiány hatására az agy visszafordíthatatlanul károsodott volna. A semlegesített méreg, és a gyógyszerek utóhatása azonban erõsen igénybe vette szervezetét. Szíve hol lassan, hol gyorsan dobogott mellkasában, néha egy kis idõre ki is hagyott. Egy pillanatra sem akarta, hogy a másik ezt észrevegye rajta. Egyedül önuralmának és erõs szervezetének köszönhette, hogy nem esett össze a gyengeségtõl, és nem remegett meg egy pillanatra sem.
- Eric, kérlek... - meleg barna szemeiben a megbánás hamis fátyla ült - Ez nem személyes volt, te is tudod. Csak a munkámat végeztem...Megbeszélhetnénk a dolgot…
- Én is csak a munkám végzem… - közölte hidegen, majd egy halálos sugarat repített az ügynöknõ szívébe - ...és nincs mit megbeszélnünk.

A szállodai szobába érkezõ négy marcona férfi csak a lány paplannal betakart meztelen holtestét találta meg a megvetett ágyon, kezei keresztbe téve mellkasa elõtt, eltakarva testébe és szívébe égetett halálos sebet. Eközben odakint az esõ apró cseppekben hullott alá a csillagtalan, sötét égbõl, és egy magas alak állt a széles fõút túloldalán egy kis utcában az árnyékok láthatatlan oltalmában. Remegõ kezeiben egy adattáblát tartott, és mindössze egy sort írt bele: Semlegesítve. A képernyõn megjelent az adatátvitelt jelzõ ikon, majd végül a kijelzõ elsötétült. A férfi még egy utolsó szomorú pillantást vetett a fellegekig érõ, fényárban úszó magas épületre, majd hosszú kabátját szorosan összehúzva, fejét lehajtva a kopogó esõ elöl, zsebre tett kézzel, és lassú, erõtlen léptekkel nekivágott az elnéptelenedett szûk éjszakai utcának, míg végül hamarosan alakja teljesen beleveszett a sötétségbe.

...Egyszer mindenki meghal, de én elmondhatom magamról, hogy kétszer éltem. Igaz, minden egyes gyilkosságnál, amelyet elkövetünk, lelkünk egy apró darabja ott hal meg áldozatunkkal együtt. A mi szakmánkban sokszor halunk meg és támadunk fel, mígnem egy napon végül elmarad a kívánt megváltás, és lelkünk utolsó darabja is az üres, örök sötétség legmélyére zuhan...
[/color]

[Eric Cardan]

CorSec Személyi Adatbázis
Szigorúan Bizalmas

---

Név: Eric Cardan
Faj: ember (corelliai)
Nem: férfi
Születési hely: Corellia, Kor Vella
Születési idõ: B.E. 18
Családi állapot: nõtlen

Magasság: 1.84 stm
Testsúly: 80 stkg
Szem: barna
Haj: szõkésbarna, rövid
Bõr: fehér

Képesítés: CorSec tiszt
Beosztás: CBI különleges ügynök
Osztály: Hírszerzés, Különleges Operatív Csoport
Rendfokozat: hadnagy
Azonosítási szám: CorSec-CBI-9856-LT-006
Státusz: aktív

Nyelvismeretek:

• galaktikus közös
  
• elõkelõ galaktikus
  
• hutt
  
• bothan
  
• ryl
  
• twi'lek lekku nyelv (értés szintjén)
  
• bináris (értés szintjén)

Iskolák:

• Kor Vella Központi Általános Iskola
  Corellia, Kor Vella
  
• CorSec Rendvédelmi Középiskola
  Corellia, Coronet
  
• CorSec Akadémia (Bûnügyi szak)
  Corellia, Coronet
  
• Coronet Tudományegyetem (Társadalomtudományi és Kommunikáció szak)
  Corellia, Coronet
  
• CorSec CBI különleges kiképzési program
  Corellia, Kor Vella
  

Képesítések:

• hírszerzés
  
• kémelhárítás
  
• szabotázs, robbantási és tûzszerészeti ismeretek
  
• elektronikus biztonsági rendszerek ismerete
  
• számítógép programozás és programfeltörés
  
• Kriminalisztika
  
• Kriminológia, kriminálpszichológiai ismeretek
  
• pszichológiai, xenopszichológiai ismeretek
  
• szociológiai, xenoszociológiai ismeretek
  
• mûvészettörténelemi, képzõmûvészeti ismeretek
  
• történelmi, kulturtörténelmi ismeretek
  
• diplomáciai és politológiai ismeretek
  
• álcázás, személyiségszínészet
  
• harcmûvészetek
  
• fegyveres harc
  
• magas fokú céllövészet
  
• navigáció és pilóta
  

Hobbik:

• Mûvészetek (irodalom, képzõmûvészet, zene)
  
• Szerencsejátékok
  
• Sportok (atlétika, hegymászás, gyorsasági jármû sportok, céllövészet)
  
• Harcmûvészetek (Teras Kasi, Enchani)
  

Pszichológiai jellemrajz kivonat:

...Kimagasló érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkezõ - legfõképpen a szociális kapcsolatteremtés, valamint a komplex és absztrakt gondolkodás terén - extrovertált, direktív személyiség, jó alkalmazkodóképességgel párosulva. Ugyan direktív személyiségének köszönhetõen erõszakra hajlamosabb az átlagosnál, de mindezt megfelelõen ellensúlyozza a többször tanusított rendkívüli önkontrolla. Elõzetes vizsgálatok szerint, szociális fejlõdése a körülményeket szorosan figyelembe véve, normális szinten befolyásolta személyiségének kialakulását, kiemelendõ eltérést sem organikusan, sem mentálisan nem mutat. Mint fizikálisan, mind pszichésen kiemelkedõen terhelhetõ, teljesítménye magas fokú stesszfaktor esetén sem csökken, magabiztos marad, ebbõl is fakadóan mentálisan rendkívül nehezen befolyásolható egyén.

...Szakvélemény: különleges szolgálatra pszichológiailag alkalmas.


Orvosi alkalmassági vizsgálat kivonat:

...Korának és fajának megfelelõ fejletségi szintû férfi. Belszerveileg a humán fiziológiának megfelelõ, egészségesen fejlett egyed. Kiemelendõ az átlagosnál fejlettebb izomzat, csontszerkezet és légzõrendszer. Keringési rendszere fiziológiailag megfelelõ. Vérkép a fiziológiai értékektõl eltérést nem mutat. Végtagok és kültakaró ép, eltérést nem mutat. Neurológiai eltérést nem mutat, góctünetektõl mentes. Kiemelendõ a központi idegrendszer átlagon felüli fejlettsége, és az agytörzsi szinapszisok magasan fejlett szerkezete. Neuro-fiziológiai vizsgálat eredményébõl kiemelendõ a magas fokú szem-kéz koordináció, valamint messze az átlag feletti reflexek...

...Kórelõzményében betegség nem szerepel, mûtéten nem esett át, azonban sejtszerkezete erõs gyógyszeres behatások jelét mutatják. Szervezetében lebomlott erõs drogok és stimulátorok maradványai mutathatók ki, melyek szervi maradványtüneteket nem produkálnak. Mindezekbõl megállípítható, hogy a természetes és szintetikus halucinogéneknek és egyéb érzék-valamint központi idengrendszerre ható szereknek rendkívül ellenálló szervezetû, melyet vélhetõen a kiképzés alatti speciális tréning, valamint természetes immunrendszer magas fokú fejlettségének köszönhet. Az elvégzet teljes körû genetikai vizsgálat örökletes defektust nem mutatott ki...

...Szakvélemény: különleges szolgálatra egészségügyileg alkalmas.


Felderített különleges adottságok:

• Kétkezesség
  
• Fotografikus memória

Kiutalt felszerelés:

• szolgálati egyenruha
  
• kódkulcs (Vörös 5 hozzáféréssel)
  
• CorSec Szolgálati Igazolvány
  
• Alliwon Electronics Vennac-X többfunkciós óra - rejtett kis hatóvávolságú kommunikátorral
  
• ComSet A-678 átalakított kommlink
  
• MicroData MD-1000 miniszámítógép-adatpad - holonet csatlakozóval
  
• szolgálati fegyver (Imperial Munitions/BlasTech KK-7)
  
• Ingatlan: Két szobás szolgálati lakás - Corellia, Coronet
  
• Jármûvek: AraTech Arrow-25 sportsikló
  

Megjegyzés: Feladattól függõen teljes hozzáférés a rendszeresített és speciális felszerelésekhez.
[/font]

[Eric Cardan]

…Sötét. Már megint. A fájdalom már sehol, csak egy apró kis szurkáló lüktetés az agyadban, jelezve, hogy még élsz. A vér lassan csordul a végig meggyötört, a zúzott sebektõl feldagadt arcodon, és sós ízét érzed kiszáradt ajkaid között, miközben a gyomrod felfordul a bûztõl, amely körbevesz. Meleg van. Nem annyira, hogy elviselhetetlen legyen, csak éppen annyira, hogy az izzadság kövér cseppjei a nyílt sebekbe marjanak. Kifeszített kezed már rég nem érzed, csak lógsz egy vastag fémláncon, miközben egymáshoz bilincselt lábfejeid végén a megtaposott ujjak csak éppen érintik a friss vértõl és száradt ürüléktõl mocskos köveket. Majd ismét az elviselhetetlenek tûnõ fájdalom mar a testedbe, egészen a lelkedig hatolva…Vannak ennél kifinomultabb, humánusabb vallatási módszerek is, de a leghatékonyabb az, amikor mind fizikailag, mind lelkileg megtörnek, így könnyebben hozzáférhetnek elméd legmélyére elrejtett legféltettebb titkaidhoz…

Vértõl mocskos kezek ragadták meg hátulról az ablak nélküli, föld alá rejtett kis helyiség közepén láncra vert félmeztelen férfit. Feldagadt szemeinek szûk résén keresztül csak egy homályos alakot látott szembõl közeledni. Sötét körvonalai egyre közelebb értek majd éles fájdalom hasított a férfi testébe. Nem tudta hol érte az ütés. Minden testrésze a fájdalom kínjában vergõdött, már képtelen volt különbséget tenni. Szorosan fogták, hogy még véletlenül se tompuljon a kilengõ test hatására az ütés ereje. Egy hangot sem adott ki a két tagba szakadt férfi, csak fujtató lélegzetvételüket, és a fogoly visszafogott nyögéseit verték vissza a csupasz plastacél falak. Nem kérdeztek, nem mondtak egymásnak semmit, csak csendben és precízen végezték kegyetlen munkájukat. Talán percekig, de lehet, hogy csak másodpercekig tartott a szakzsargonban puhításnak nevezett mûvelet folytatása, amikor ismét üres sötétség köszöntött a meggyötört fiatal férfira. Elméje feladta, nem bírta tovább az immáron órákon át tartó kínzás gyötrelmes fájdalmait.

Az egyik nagydarab férfi egy nagyobb vödörben álló hideg vizet öntött az eszméletlen férfira. A víz teljesen beterítette a férfi megfeszülõ testét, kidolgozott izomzatának minden rostja egyszerre rándult görcsbe. A lecsorduló átlátszó folyadékot vörös színûre festette a vér, és egy nagyobb tócsában gyûlt össze az alatta levõ enyhe mélyedésben. Kábán nyitotta ki a szemét. Vértõl mocskos fogaival rávicsorodott a szemben álló termetes férfira, majd minden maradék erejét összeszedve alvadékos vérrel telt nyálat köpött a smasszer arcába. A verõember fehér arca egy pillanat alatt váltott mélyebb színre, és egy jókora parasztlengõvel jutalmazta a nem túl elõkelõ gesztust.

Az ajtó felnyílt. Egy alacsony köpcös alak lépett be a kínzókamra félhomályába, akit egy magasabb, idõs szikár férfi követett, kezében egy vastag táskával, majd mögöttük hangosan csattant a vastag biztonsági ajtó. A köpcös óvatosan lépkedett a láncon lógó, eszméletlen fogoly felé, kikerülve a vér, és egyéb testnedvek alkotta mocskos foltokat, nehogy bekoszolja molett testén feszülõ, vajszínû elõkelõ ruhát. A szikár, sápadt alak nem volt ilyen finnyás, térdig érõ bõrcsizmája, melyet félig fedett mocskos köténye, belegázolt a szennyes lébe, követve az alacsony alakot.
A smasszer keze ismét elõre lendült.
- Hagyják abba, mára elég lesz. – szólt a behemótnak a középkorú, vastag nyakú férfi, miközben egy kis zsebkendõt vett elõ felsõ zsebébõl és megtörölte izzadó homlokát – A végén még idõ elõtt feldobja a talpát.
A termetes alak vaskos keze félúton megállt a levegõben, majd bólintott, és intett társának, aki az elernyedt testhez lépett, hogy megszabadítsa foglyukat feszítõ láncaitól.
- Hagyja, jó helyen van ott. – legyintett a köpcös alak – Úgy túl kényelmes lenne.
A két smasszer ellépett a homályos tekintetû, elernyedt férfi mellõl és valamivel hátrébb megálltak karba font kézzel. A köpcös, kopaszodó férfi kikerülve egy nagyobb vörösesbarna színû foltot a padlózaton, a láncra vert alakhoz lépett, feltekintett, és a feldagadt, szûk kék szemekbe nézett.
- Végre megvagy. – mondta egészen halkan, mintha attól félt volna, hogy a foglyon kívül bárki más is meghallja – Egy ideje már kereslek és lám, hát nem besétálsz a krayth barlangjába? Mekkora szerencse...
Egy széles, gúnyos vigyor jelent meg hájas arcán.
- Csezd meg, te mocsok... - nyögte elhaló hangon a férfi, majd egy elfojtott ékes káromkodás préselt ki magából. Szõkésbarna haja megszáradt vértõl csimbókokban lógott felduzzadt, vizes arcába. Hideg, véres tekintetét mélyen a köpcös alak szemeibe fúrta, majd reszelõs hangon felnevetett, amely görcsös köhögésbe fulladt.
- Ejnye, hát hova lett a jó modor? – rázta meg lemondóan tokás fejét az alak, majd intett a két smasszernak, akik egy mozdulattal engedtek a láncok feszességén. A fogoly teste elõredõlt, egyenesen a kopaszodó alak arca elé.
- Hadd mutassam be Batut. - mosolyodott el a férfi, majd intett a szikár alak felé - Ő a legjobb a szakmájában, amit gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy az mi takar. Szóval kicsit beszélgetni fogtok, de úgy érzem, az számodra nem lesz túl kellemes....
Ellépett a fogolytól, majd szigorú tekintettel a fejnyivel magasabb szikár, hullaszerû alak felé fordult.
- Szedj ki belõle mindent. Értesíts, ha végeztél.
- Úgy lesz uram. – válaszolt a vallatómester, majd a fogoly felé lépett. A tábornok intett a két smasszernak, akik követték a férfit a felnyíló ajtón kívülre, ahol mint õrök, megálltak két oldalt a fal mellett az üres folyosón. A köpcös férfi nehéz lépteinek hangját még másodpercekig visszhangozták az üres, hideg falak. Az ajtó lecsukódott, majd a fogoly és vallatója kettesben maradtak.

Nem alkalmaztak vallatódroidot, valószínûleg nem bíztak meg a gépekben annyira, mint a jól bevált ősi módszerben. Egy droid soha sem olyan kifinomultan elvetemült és a szituációhoz megfelelõen alkalmazkodó, mint egy tapasztalt ember. A szikár, kopasz alak kifejezéstelen arccal körbejárta a láncra feszített alakot, majd lépésnyire a fal mellett álló keskeny asztalhoz lépett, és eddig kezében szorongatott táskáját ráhelyezte. Halkan kattan a táska biztonsági zárja, és egy oltópisztoly került elõ belõle.
– Natpentol. Gondolom ismered. - közölte az eddig szótlan szikár férfi meglepõen mély, reszelõs hangon, majd az oltópisztolyt a fiatal férfi nyakához nyomta, és a verõéren keresztül a véráramba jutatta a Natpentol-t, azaz nátrium-pentotált, vagy ahogyan másképp is nevezik, igazságszérumot.
- Igaz nem teljesen Natpentol, csak részben. – vigyorodott el a hullaarcú alak – Kicsit feljavítottam pár adalékanyaggal. Így biztosan hatni fog még egy jól kondicionált szervezetre is, mint a tiéd. Azon felül a jól ismert mellékhatások sem fognak annyira erõsen jelentkezni…
Profi volt, semmi kétség. A szer alig fél perc alatt kifejtette hatását. A fiatal férfi elõtt még jobban elmosódott környezete, a hangok tompán verõdtek vissza, és minden lelassult számára, majd végül merev, üres tekintettel nézett maga elé. Hiába küzdött elméje és teste a szer hatása ellen, végül felülkerekedni látszott rajta. Nem látszott már másnak, csak egy akaratlan bábnak.
- Helyes. – húzódott egy gonosz vigyor a hullaszerû ajkainak szegletében, majd ismét a táskához lépett egy tartalmát az asztalra terítette. Több, határozott céllal készült különleges szerszám került elõ. A hullaarcú egy hegyes, több ágú, villára emlékeztetõ tárgyat emelt fel a sor elejéről.
- Mikor elkezdem, talán még ellenállsz, de amikor ehhez érek, már szépen fogsz dalolni. – vigyorodott el, miközben vékony, aszott ujjait végighúzta az utolsó hegyesvégű szerszámon – Akkor kezdjük az alapoknál. Mi a valódi neved?
A fogoly homlokán egy pillanatra ráncok sokasága gyülekezett, mintha ellenállást akarna kiváltani az elméjét elködösítõ szérum ellen.
- Cardan…Eric Cardan. – nyögte ki végül összeszorított fogakkal a férfi.
- Látod, megy ez. Talán egyszerûbb lesz, mint gondoltam. – bólintott elégedetten a szikár férfi, majd egészen közel hajolt a fogolyhoz, miközben kezében egy másik, szintén jól ismert funkciójú szerszám jelent meg – Most pedig mindent el fogsz nekem mondani te nyomorult féreg...

Az ügynök szemébe véres könnyek szöktek az erõlködéstõl és a teljes testét átjáró fájdalomtól, de nem volt képes ellenállni továbbra sem az agyára nehezedõ tompaságnak, mely végérvényesen elnyomta megtört testének akaratát. Ösztönösen hátsó, preparált fogának helyére harapott, melyet fogva tartói már jóval elõtte gondosan eltávolítottak. Tudatos énje végleg a mélységbe veszett, mint lehulló test egy hatalmas szikláról a végtelen óceán felett. A hangok messzirõl, tompán hallatszottak a rátelepedõ láthatatlan, sötét folyadékban. Nem volt fény, mely utat mutatott volna, magányosan lebegett az üres sötétség közepén. A távoli reszelõs hang, melynek irányát nem tudta meghatározni, mélyen befészkelte magát tudatának legmélyére, és felszabadított az ott tárolt halvány emlékeket, melyek a valóság és a látomások színes kavalkádjaként egyesült üveges tekintetû szemei elõtt…

[Eric Cardan]

30 évvel korábban...


A nagy szemekben záporozó esõ ütemesen kopogott a parkolósávban álló sötétkék színû légisikló szélvédõjén. A vezetõ ülésen kényelmesen elhelyezkedõ alak, kezében egy plastpohárral, az utcát figyelte némán. A halvány fénybe öltözött, koratéli vizes utcákon a magas, régi épületek árnyékában csak pár járókelõ haladt sietõs léptekkel menedéket találni a hideg égi áldás elõl. Az alsó forgalmi sávban csak néhány jármû halad el a magányosan álló sikló elõtt. A férfi kortyolt egy rövidet a barnás folyadékból, és a jármû mûszerfalán kéken villanó holoórára tekintett. Corelliai idõzóna szerint délután fél öt múlott alig pár perccel. Sóhajtott egyet, majd szemeit a kinti csillogó félhomályba fúrta. Egy sötét, hosszú esõköpenyt viselõ alak bontakozott ki az egyik mellékutca sötétjébõl, és határozott léptekkel haladt az egyedül parkoló légisikló felé. A vezetõülésnél ülõ férfi végig nyomon kísérte a közeledõ köpenyes alakot, aki mikor odaért a CorSec jelzéssel ellátott jármûhöz, gyorsan körbetekintet, majd kétszer kettõt koppantott a sötétített üvegen. Az ajtó zárja halkan kattant, majd szisszenve felnyílott. A magas alak megrázta köpenyét, majd beugrott a jármûbe, majd lehuppant a vezetõ ülés melletti helyre. [/b]
- Fene ebbe az esõbe… – morgott a magas, húszas éveinek közepén járó férfi, és egy mozdulattal megszabadult nedves esõköpenyétõl, melyet a hátsó ülésre dobott, majd megigazította kissé gyûrött, sötétszürke egyenruháját. Szõkésbarna haja nedvesen csillant a halvány fényben, melyet egy mozdulattal félresöpört vizes homlokáról.
- Megvan? – fordult felé a vele nagyjából egykorú társa kételyekkel csillogó szemekkel.
- Menyét nem volt valami beszédes. Elõször… - kezdte, miközben egy mozdulattal kitörölte vizes hajáról a szemébe jutott cseppeket - …utána kicsit meg kellett gyõznöm arról, hogy ha nem beszél, akkor siralmas jövõ vár rá…
- Fenébe Haen, a múltkori nem volt elég? – sóhajtott fel a barna férfi – Ha így folytatod, felfüggesztenek, és akkor cseszheted a nyomozóit…
- Ugyan már Kir… - húzódott Haen ajka féloldalas mosolyra - Elõször valami rendõri brutalitást emlegetett, majd a Cardan módszert alkalmazva szépen megeredt a nyelve…
- Remélem azért nem verted ki a fogát, mint a múltkorinak… Mindegy. - legyintett Kir - Mesélj, mit mondott?
- Azt tenném, ha nem szólnál állandóan közbe! – csattant fel Haen, majd ismét elvigyorodott – Amúgy csak az orra tört el, és most szépen szunyókál, egy darabig nem lesz gond vele… na de megvan a cím, ahol a cuccot tárolják. Pár idióta csavargó úgy gondolta, hogy gyorsan meggazdagodik ezzel a sz*rral. Most szépen megyünk, és kapjuk el õket, mielõtt valaki más megneszeli a dolgot, és elõttünk ér oda…
- Be kéne szólnunk a központba, és erõsítést kellene kérnünk, meg amúgy is ez a drogosztály dolga… - mondta aggodalommal teli hangon Kir, majd megdörzsölte szemeit – Mi van, ha szívatás az egész? Amúgy meg hamarosan lejár a szolgálatunk…
- Figyelj Kir Storo, ne nyavalyogj itt nekem… - fordult felsõtestével társa felé Haen, mintegy nyomatékosítva mondandóját – Tuti a dolog. Ez egy nagy fogás, csak itt, és csak most, és csak nekünk. Nem osztozunk senkivel. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, együtt végeztünk az Akadémián. Barátok vagyunk. Jól ismersz nem? Bízhatsz bennem...
- Tudod Cardan, pont ez a legnagyobb bajom, hogy túl jól ismerlek… - rázta meg a fejét lemondóan Kir, majd idegesen babrálni kezdett egyenruhájának szélével – Ez a szabályzatba ütközik, ez így nem helyes… Amúgy is mit mondunk majd? Véletlen arra jártunk, megint belebotlottunk pár drogosba, és jaj véletlen õk terítik ezt az új cuccot az utcán. Hihetõ, nagyon hihetõ… Na, meg ne beszéljünk arról, hogy egy kis banda egyedül nem képes erre, valaki áll mögöttük, az biztos.
- Ne gyere ezzel nekem Kir, hogy mi a helyes és mi nem. – húzta össze sötétkék színben játszó szemeit Haen – A jelentést meg bízd rám, teljesen hihetõ lesz. Ami meg a mögöttük állót érinti, az már nem a mi dolgunk. Na látod az már a drogosztály ügye. Nekünk csak a fickók és a cucc kell… Szóval tisztázzuk, nyomozó akarsz lenni, vagy sem? Nem nagy ügy, elintézzük gyorsan a dolgot, és estére otthon leszünk. Csak pár lepukkant csövesrõl van szó, akik egy új droggal kísérleteznek. Elkapjuk õket az anyaggal együtt, és holnap megírjuk a jelentést. Ez egy tuti ajánlólevél a nyomozóira. Ennyi. Tényleg, hogy van az a helyes kis zöldfülû szöszi a belsõsöktõl? Hogy is hívják? Mya? – arcán széles, kéjes mosoly terült el.
- Menj a fenébe Haen. – hajtotta le fejét szégyenlõsen Kir – Ne keverd ebbe bele Myát…Nincs köztünk semmi, csak egyszer beszéltünk. Az is akkor volt, amikor voltál szíves lelõni azt a Halálpálca dílert a Coronet Gardennen…
- Ugyan már, fegyvert rántott, te is tudod, hogy elkerülhetetlen volt…- mondta megjátszott megbánással, majd kivillant teljes fehér fogsora – Nincs semmi mi? Látod ezeket a szemeket? - mutatott két középsõ ujjával kéken fénylõ szemei felé – Ezek a szemek mindent látnak ám… Csak úgy vibrált köztetek a levegõ, amikor a kérdéseket tette fel neked. Láttad volna, hogy azt a vén kujon fõnökét, Abras nyomozót, hogy milyen szemekkel méregetett titeket. – majd megvonta a vállát - Meg láttam, hogy bele vagy esve, mint vak vynock az ionhajtómûbe…Tudom, hogy összekötnéd vele az energiacsatolót. Ne is tagadd!
- Nem mindenki rakna meg minden csinos nõ rakodórámpáját. - legyintett társa felé lemondóan Kir – Mya más, van benne valami megfoghatatlan…Eh, meg amúgy sem érdekli egy ilyen nõt egy ilyen mezei zsaru, mint én…
- Figyelj Kir! Ez a fogás után kissé megváltoznak majd a dolgok. Mya is másképp áll utána hozzád. - kacsintott sejtelmesen Haen – Az ilyen csajok buknak a kemény zsarukra. Legjobb alkalom, hogy felhívd magadra a figyelmét.
- Persze, úgy hogy újabb hullákat gyártunk… - rázta meg a fejét Kir, közben elengedte a füle mellett az „Akár” szót társa felöl, majd felemelte mutatóujját, és Cardan táblás mellkasának nyomta – Ide figyelj Haen. Nem kell gyõzködnöd, veled tartok, mert a társad és a barátod vagyok, de ha valami félrecsúszik…
- … de nem fog. Bízz az öreg Cardanban. – fordította fél oldalra fejét Haen, és egy elégedett mosoly terült el izgalomtól égõ arcán – Akkor indulhatunk végre, vagy még nyavalyogsz egy sort…?!
Egy ékes corelliai szitok telítette meg a CorSec szolgálati siklójának tágas belsejét, majd a hajtómûvek felsikoltottak. A jármû hírtelen felemelkedett a szinte üres felsõbb forgalmi sávba, és a távolodó helyzetjelzõjének ütemes villanásai egybeolvadtak az esõs coroneti éjszaka megtört fényeivel.

A félhomályos folyosó teljesen kihalt volt a külvárosi nyomortanya szélén. A régi, komor épületet karbantartás hiányában több helyen kikezdte az idõ kegyetlen vasfoga. A valaha sárgás, most a szennytõl szürke plastburkolat több helyen berepedezett, sugárfegyverek hagyta sötét foltok éktelenkedtek a falakon, és a mocskos padlón több helyen kétes eredetû, száradt kupacok álltak a kopár falak mentén. Halvány, vibráló fények törtek elõ a repedezett plafon néhány világítóteste közül, melyek közül több már kitörve sötétlett, egyenesen a két óvatosan haladó, a CorSec egyenruháját viselõ alakra. Sugárfegyverüket két kézzel markolva, a padló felé tartva haladtak szinte nesztelenül a siralmas állapotú, alig két embernyi széles folyosó végén álló megerõsített, kopott ajtó felé.
- Itt valami nagyon bûzlik… - szólalt meg halkan Kir, majd megtorpant egy bezúzott ajtó maradványai elõtt, és belesett a sötét helyiségbe. Fegyvere alatt tartott apró lámpájának fénye felvillant, majd hosszú körívet írt le az üres helyiség kiégett falain.
- Igen, rettent büdös van itt. – bólintott fintorogva Haen, majd átlépve egy szemétkupacot, és a szemben levõ félig nyitott ajtó melletti falhoz simult. A falon álló kapcsolótábla már rég ki volt égve egy sugártalálat nyomán, és a sötét helyiségbõl kaparászás hangja szûrõdött ki. Cardan csendben intett társának, hogy fedezze, majd leguggolt a nyíláshoz, és felvillant fegyvertartó keze alatt a lámpa. A fehér fény körívében egy vörös szempár villant, majd felvinnyogott gazdája, és egyenesen a CorSec rendõre felé kezdett rohanni. Haen sebesen kipördült oldalra, hogy elkerülje a közel méter hosszú, beijedt patkány veszett rohamát.
- Rohadt patkányok, hogy ezek itt mekkorára nõnek… - zsörtölõdött orra alatt, amikor az állat elrohant mellette, és hamarosan beleveszett a folyosó utáni sötét kanyarulatba. Halk kuncogás hallatszott tõle nem messze, miközben társa bár a folyosót biztosította, szeme sarkából figyelte mozdulatait.
- Még mindig jó ötletnek tartod, hogy idejöttünk? - vigyorodott el Kir. Majd lehervadt az arcáról a mosoly, amikor megpillantotta Haen szigorú, jeges tekintetét, majd elhúzta a száját – Jó, csak kérdeztem…
Cardan talpra szökkent, és összeszorított fogakkal megrázta a fejét, majd jelzett Storo felé és óvatos, lassú léptekkel továbbindultak az egyre közeledõ ajtó felé.

Csendes volt minden, túlságosan csendes, csak pár megtört ionvezeték szikrázó zúgása telítette be a nehéz levegõt.
- Ide épeszû zsaru nem teszi be a lábát. - jegyezte meg egészen halkan Kir, mikor a vastag ajtóhoz értek, és a falhoz lapult.
- Hagyd már abba a nyafogást! – szólt rá Haen, majd maga is az ajtó mellé lapult társával ellentétes oldalon, ahol az ajtó viseletes nyitószerkezete volt elhelyezve – Szerinted van rajta riasztórendszer? – ez amolyan költõi kérdés volt részérõl, mert szinte azonnal elkezdte a nyitópanelt lefejteni helyérõl, miután fegyverér a combjára kötött tokjába lökte, és elõhúzta övének egyik rekeszébõl egy elektronikus kulcskészletet.
- Csak óvatosan…! – intette Kir, miközben fegyverét elõre tartva, hátát a falnak vetve biztosította a folyosót.
- A francba, ez egy rohadt… - kezdte fogai között préselve a levegõt Haen, majd egy ékes szitokkal folytatta, mikor a leemelt burkolat alatt megpillantotta a többszörösen kódolt áramkörökkel ellátott kapcsolót – Azt hiszem tényleg helyben vagyunk… - nézett kimeredt szemekkel a kapcsolószerkezetre másik kezében tartott kézilámpának tompított fényében. A kezében tartott hosszú szerelõkulccsal megvakarta füle tövét, majd vállat vont, és lassan közelíteni kezdte a bonyolult áramkörök felé. A zár hírtelen fémesen kattant. A két férfi hírtelen egymásra nézett, és Haen gyorsan megrázta a fejét, jelezve, hogy nem õ nyitotta ki a zárat. Mindketten egyszerre lapultak teljesen a falhoz, mikor az ajtó szinte azonnal egy halk szisszenéssel felnyílt.
- Nyugi má’ Hen, mingyá’ hozom azt a vackot… - hallatszott bentrõl egy mély hang, majd egy magas, testes, kopasz fickó jelent meg az ajtó nyílásában. Jobb, csukott szemének harántvonalában egy hosszú vágás vaskos forradása éktelenkedett, mely megfosztotta szemének világától. Haen kipördült, mielõtt a férfi kilépett volna a vibráló fényû folyosóra, és kezében tartott maroknyi plazmalámpájával a malacképû alak koponyájára sújtott. A lámpa reccsenve adta meg magát a kemény csontnak, és szikrázva hullott darabokra a CorSec zsaru kezében. A megtermett alak hátratántorodott az ütés erejétõl, miközben Cardan kezében ezzel szinte egy idõben jelent meg sugárfegyvere. Kir fegyverét elõre tartva befordult az ajtónyílásba, mikor társa a férfi után lépett mintegy fedezékként használva a terjedelmes alakot.
- CorSec! Ne mozduljanak! – kiálltotta el magát Kir, mikor két alak árnyékát látta kibontakozni a jól belátható elõtér nélküli lakás egyetlen nagyobb félhomályos szobáját – Lássam a kezeket! Magasra…!
A szobában egy hosszú, viseletes kanapé állt a falnak tolva, elõtte egy nagy plastüveg asztal terült el egy fotellal. Oldalt egy kisebb, nyitott konyha állt, mellette a mellékhelyiség lecsukott ajtajával. Egy hangos szitok hallatszott válaszként az egyik árnyéktól, majd oldalra vetette magát a vaskos fotel mögé. Társa kezében villant valami, melyet azonnal elõre szegezett és egy sugárnyaláb csapódott az ajtófélfába jellegzetes hang kíséretében.
- A francba… - szitkozódott Kir, miközben pillanatok alatt visszahúzódott a fal óvó takarásába.

Haen közben nekifeszült a fejnyivel magasabb, nagydarab fickónak, kihasználva lendületét, beljebb nyomta az egyensúlyát vesztet testet a szoba belseje felé. A társának szánt sugár mindössze pár hüvelyknyivel húzott el mellettük, melyet a zsaru szaftos káromkodással és egy precízen leadott lövéssel kommentált. Egy vékony kék sugárlövedék hagyta el egyenesen a kanapé mellett álló vékony alak mellkasába csapódott. A férfi kezeit szétcsapva vágódott hátra a falnak, majd holtan terült el elõtte. Ferde mosoly terült el az arcán, mely szinte azonnal fájdalmas grimasszá torzult. Egy pillanatra nem figyelt a hústoronyra, akit ugyan megszédített a fejére mért ütés, azonban a szívósabb fajtába tartozott, így kevésnek bizonyult a corelliai ereje és a plazmalámpa keménysége. Erõs fájdalom hasított a karjába, melytõl elzsibbadt a keze. Fegyvere tompán koppant a laminált padlón, melyet vaskos lábak rúgtak félre egészen a falig. Erõs kezek ragadták meg hírtelen, és a férfi széles mellkasának szorították. Cardan felnyögött, amint a levegõ kényszeredetten kipréselõdött tüdejébõl.

Kir felismerve a CorSec rendszeresített sugárfegyverének jellegzetes hangját, azonnal befordult az ajtónyílásba. Tekintetével pillanatok alatt felmérte a helyzetet. Haent a melák alak éppen roppantó szorításába ölelte derekának magasságban. A CorSec járõr arcát a fájdalom torz, fehér maszkja borította, amint lábai a levegõben lógva kapálóztak, és kezével igyekezett – hiába – kiszabadítani magát a végzetes szorításból. Kir fegyverét azonnal feléjük fordította, de nem volt tiszta a célpont, nem tüzelt. Nem akarta, hogy véletlen társát találja el.
- A büdös francba… - káromkodta el ismét magát, amikor szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Azonnal arra pördült. A fotel mögött megbúvó alak egy szemvillanás alatt jelent meg, és kezében tartott kézifegyverének csöve egyenesen Storo felé meredt tüzelésre készen. A két szempár egy villanásnyira találkozott. Az emberi barna szempár, és a rodián összetett szemek. Szinte egyszerre tüzeltek, bár a rodiai egy hajszálnyival gyorsabb volt. A két sugárlövedék hüvelyknyivel halad el egymás mellett, és csapódott bele mindkét testbe. Kir arcán fájdalmas grimasz jelent meg, majd hátra kizuhant az ajtónyílásból, hangosan csattanva a szutykos padlón. A rodiai feje hátracsapódott, amint a sugárnyaláb behatolt két hatalmas szeme között, és fekete masszává égette központi idegrendszerét.
- Kir…! – nyögött fel fájdalmasan Haen, amikor szeme sarkából látta, hogy társa találatot kapott. Tekintete összeszûkült, és minden maradék erejét összeszedve bal kezét nehezen, de végre félig kiszabadította. Ennyi elég volt neki. Egyet rántott kezén könyökbõl, és egy apró fémszínû tárgy jelent meg tenyerében. Egy lövés tompa hangját visszhangozták a kopott, üres falak. A termetes férfi malacszemei kitágultak, és erõs kezeinek szorítása elgyengült. Üvegesedõ tekintetét mellkasa irányába fordította, ahol egy sötét, még füstölgõ lyuk tátongott. Meginogott, és mint egy zsák elõre dõlt, maga alá temetve a védekezni képtelen CorSec zsarut.

- Ez jellemzõ… - morgolódott Haen, és összeszedte minden maradék erejét, hogy kihúzza magát a tehetetlen, nehéz holttest alól – Kir! Haver! Hallasz? – kérdezte közben kétségbeesetten, de semmi választ nem kapott.
- Õ már nem hall téged. – hallott egy eddig ismeretlen, reszelõs hangot, majd egy hosszú árnyék vetült a termetes alak alá temetett férfi fejére – Most pedig búcsúzz el te is mocsok zsaru…
Hárman voltak, úgy ahogy Menyét mondta. Egy melák, aki valami külsõ, nagy gravitációjú világról származhatott, egy rodiai, és egy helyi fickó. Mindhárom halott. Azonban most egy negyedik állt Haen Cardan feje felett. Egyetlen helyiség volt még a lakásban, amelyet nem láttak be, a mosdó. Az alak valószínûleg végig ott lapult. A zsaru lassan a hang irányába hátra emelte a fejét, nyaka fájdalommal reagált a megfeszítõ mûveletre. Egy karvalyorrú, harmincas humán férfi állt felette, nem a hely szelleméhez illõ, igen elegáns öltözékben, bal kezében egy fegyverrel, lábainál egy vastag, biztonsági zárral ellátott plasttáska állt. A CorSec zsaru saját fegyverének sötét csövével nézet farkasszemet.
- Rohadj meg… - köpte Haen az alak felé, aki egy gúnyos vigyorral válaszolt, és ujja megfeszült a fegyver ravaszán. A tehetetlen corelliai rendõr lemondóan becsukta a szemét, és várt. Várta a halált.

Egy lövés hangját vitték messzire a kopott falak. Cardan teste megugrott, amennyire engedte a rajta fekvõ nagy test, de sugárnyaláb nem a felette meredõ fegyverbõl tört elõ. A karvalyorrú felkiáltott meglepetésében és fájdalmában, amikor a kék nyaláb a bal vállába fúródott. A fegyver tompán koppant hajszálnyira Haen feje mellett a padlón. A férfi vállához kapott, arcán fájdalmas grimasszal nekitántorodott a falnak.
- De hallottam… - nyögte Kir, aki az ajtónyílásban állt, jobb kezében fegyverével. Bal végtagja elernyedten, tónus nélkül lógott törzse mellett – És tényleg rohadj meg…
- Szép lövés volt… - sóhajtott fel Haen, majd ismét nekigyürkõzött, hogy kiszabaduljon a nehéz holttest alól.
- A fejére céloztam. – közölte Kir, majd belépett az ajtón, és fegyverét elõre tartva, botorkáló léptekkel elindult a falnak nekidõlt sebesült bûnözõ felé – Meg se moccanj rohadék…
- Jól vagy haver? – kérdezte Kir felé tekintve Haen, majd látva lógó kezét, tekintetében aggodalom jelent meg – Remélem nem súlyos…
- Minden rendben. – bólintott Kir, majd megállt a szoba közepén, fegyverével nem tágítva a karvalyképû alakról – A sugárálló mellény nagyjából megvédett… Azonban emlékeztess, hogy ha jobban leszek, akkor szétrúgjam a s*gg*d, amiért ebbe belerángattál…
Haen csak sóhajtott egyet, majd harmadszori kísérlet után végre kiszabadult a szerinte negyed metrikus tonnát nyomó alak elernyedt teste alól. Felvette fegyverét, és feltápászkodott a szennytõl vastagon borított padlóról. Lassan a karvalyorrú férfihez lépett, és kezében megjelenõ energiabilincs halkan kattant a cseppet sem finoman a szennytõl borított padlóra nyomott, fájdalmában felnyögõ alak hátratekert kezein.
- Joga van hallgatni, minden, amit mond felhasználható ön ellen… - kezdte a jogainak ismertetését Haen, miközben talpra rántotta a karvalyorrú embert – Joga van ügyvédet fogadni, amennyiben nem rendelkezik vele, úgy hivatalból kirendelnek egyet. És amennyiben ellenáll, joga van alávetni magát a rendõri brutalitásnak… - fejezte be a saját mondattal kiegészített jogok felsorolását.
A férfi fogát összeszorítva tûrte a zsaru durvaságát, majd fejét hátrafordítva, hideg tekintetét Haen szemeibe fúrta.
- Nem tudod mibe léptetek bele mocskos zsaru. – sziszegte a férfi – Ezért megdöglötök, ti…
Nem tudta befejezni. Egy erõs ütés érte a veséje tájékán, melytõl arcán fájdalmas grimasz jelent meg, és összeszoruló fogai közé harapta nyelvét.
- Mintha mondtam volna, hogy jogod van a pofádat befogni… - közölte színtelen hangon Haen, miközben térdre nyomta a férfit – Gyakorold a kussolás jogát...

Kir a földön heverõ táskához lépett, majd megingatta fejét látván társa a szabályzattól eltérõ intézkedését. Magában legyintett egyet, majd az ülõgarnitúra elõtti asztalra helyzete a táskát. Egy pillanatra megállt felette, majd a rajta levõ biztonsági zárra tekintett. Nem volt lezárva. Sóhajtott egyet, és felnyitotta a fémtáskát. Arcán megkönnyebbülés ült ki, amikor meglátta a puha, gumírozott ágyba helyezett kékes színben áttetszõ folyadékokkal teli tucatnyi üvegcsét.
- Itt a 4-es egység A30-as. – szólt a kommunikátorába Kir – 11-500-as bûncselekményre bukkantunk a 147. utca 4578-as szám 234-es lakásában. 10-32-es megszüntetve. A helyszínen egy 10-33-as, három 10-54-es, egy 10-66-os.
- Vettem A30-as. – jelentkezett vissza a központ – Maradjanak a helyszínen, a mentõk, az A45-ös és az A47-es úton vannak. Központ vége.
- Vettem központ. A30-as vége. – mondta, majd bontotta a vonalat, és vigyorogva társa felé fordult – Megvan a cucc. Ezer szerencséd…
- Na mit mondtam?! – vigyorodott büszkén vissza Haen, majd az elõtte térdelõ alakra nézett – Ezt jól megszívtad haver…
- Te nem tudod, ki vagyok rohadék… - sziszegte a karvalyképû férfi – Ez még nagyon megbánod mocskos zsaru…!
Utoljára egy ököl villanását látta, mely hosszú, tompa álomba ringatta.
[/font][/color]

[Eric Cardan]

1 órával késõbb…

- Hagyjon békén, nem csináltam semmit! – kiabálta a kopott, mocskos ruhában, hátrabilincselt kézzel taszigált alak a mögötte haladó, a CorSec szürke-narancs egyenruhájában morcosan feszítõ zsarunak, aki fittyet hányva méltatlankodó foglyára, még nagyobbat taszított rajta. Mindennapi jelenet volt ez a CorSec központi kapitányságának éjszakai életében, mint ahogyan az elõtérben a diszpécser pulttal szemben egymás mellé ültetett, különbözõ hivalkodó ruhába bújt éjszaki pillangók, valamint a szomszédságukban a padon elnyúló, csendesen szendergõ, nemrég még részegen randalírozó, alkoholtól bûzlõ alak is. Egy újabb unalmas éjszakai mûszak. Arina Jesol tiszt, az ügyeletes diszpécser is pont így gondolta, miközben egy lemondó sóhaj szakadt fel íves, vékony ajkairól, majd egy lágy mozdulattal kisöpörte égkék szemeibe belógó mogyoróbarna hajfürtjeit, és álmatag tekintetét az elõtte villódzó monitorra szegezte. Már a negyedik éjszakáját húzta a pult mögött a létszámhiány következtében érvénybe léptetett sûrített szolgálatnak köszönhetõen. Apró, sötét ráncok jelentek meg homlokán, fejét elõre biccentve kezével tarkójához nyúlt és lágyan masszírozni kezdte, közben fél szemmel lopva a bejárat felett elhelyezett holoórára tekintett. Még csak alig három óra telt el a tizenkét órás szolgálatából. Ismét sóhajtott egyet, és egy fintor ült ki hosszúkás, sima arcára, majd kezével megdörzsölte mandulavágású szemeit. Közben újabb gyanúsítottakat állítottak elõ az utcákon szolgálatot teljesítõ kollégái, kiket ebben a pillanatban is nagyon irigyelt. Ott legalább történt minden nap valami, nem úgy, mint ott, a pult mögött. Még csak pár hónapja volt a CorSec kötelékében, mint frissen végzett újonc, így számára egyelõre még csak diszpécser szolgálat egyhangú órái jutottak, köszönhetõen kedvesnek éppen nem mondható szolgálatvezetõ tisztjének, Miranda Hartisnak. Köztudott volt, hogy a közel negyvenes, éveit magányosan töltõ, kövérkés vörös nõ egyáltalán nem kedvelte a nála fiatalabb, de fõleg sokkal csinosabb nõi tiszteket. Jesol tiszt ezt a kategóriát pedig többszörösen kimerítette. Az éppen belépõ járõrpáros tekintete is hosszan megakadt a magas, karcsú lányon. Arina fel sem tekintett rájuk a monitor mögül, csak egy mozdulattal eléjük csúsztatta a szolgálati adattáblát, majd ujjai vad táncot folytattak az elõtte fekvõ billentyûzeten. Az alacsony, idõsebb tiszt morgott valamit fiatalabb kollégájának, majd beírt a szolgálati jegyzékbe, és sietõs léptekkel elindultak hátra, a füstös levegõjû pihenõszoba felé, kikerülve a fogdába vezetõ folyosó elõtt felsorakoztatott elõállítottak tucatjait, és a velük foglalkozó négy szolgálatost.
[/color]

Folytatása következik...