Manus Nigrum Alapítvány

[Léonard Beaumagnan]

Egyenlőre csak egy négyemeletes irodaépület második emeletén egy kis iroda. Négy fő dolgozik állandóan, akik folyamatosan holohívásokkal próbálnak adományokat gyűjteni.

[Do'ron Duur]

Do'ron bement az irodaépületbe, és leülta váróban, amíg megérkezik a lift. Figyelte a szépen kidíszített várótermet, majd hallotta egy kattanás szerű hang formájában a lift megérkezését. Az ifú Kel Dor beszállt, majd a negyedik emeleten szállt ki. Ott a folyosó végén található irodába lépett be.

-Jó napot kívánok. -köszönt illedelmesen. -A nevem Do'ron Duur, körülbelül négy órája utaltam át az önök részére 1, 000 Kreditet. És akkor a hölgy aki levezette az átutalást, azt mondta beszéljem meg önökkel, hogy esetleg nem-e tudnék önöknek dolgozni, vagy segíteni valamijen formában? -kérdezte Do'ron, majd várta a választ.

[Léonard Beaumagnan]

Mikor Do'ron belép az irodába, egy pillanatra megfagy a levegő. Aztán minden folyik tovább. Adattáblák mindenfelé, egy fő egy nagyobb kompjuter előtt. Négyen dolgoznak, de az egyikük befejezi az aktuális hívását, majd a Kel'dorhoz sétál.

- Üdvözlöm uram. Velem beszélt. - kezdte kedves, csevegő hangján az ifjú hölgy. - Menyjünk egy csendesebb helyre beszélgetni.
Azzal magával vonta az iroda elé a férfit.
- Nahm...Daniella vagyok. Üdvözöllek. Az első kérdésem az lenne, hogy értesz e valamihez?

[Do'ron Duur]

Do'ront igazán meglepte az általa is várt barátságos köszöntés. Számított erre, de azért ennyire barátságos fogadtatásra nem számított egy humánok által lakott bolygón. Kissé zavartan vakarta meg a feje búbját.

-Háát... öhm... izé... -mondta kissé zavartan. Nem sokszor beszélt ember nőkkel, különösen nem irodában, és főleg nem tegeződve. -Hát értek a Szobrászathoz. Meg egy kicsit a harcművészethez. -mutat a vibropengéjére. -Beszélem a Galaktikus Közös, a rasszom és a twi'lek nyelvet. De ha kell, beletanulok másba is. -mondta lelkesen az ifjú Kel Dor. *Nagyszerű, a vártnál is barátságosabban fogadtak. Sinen vagyok.*-gondolta magában.

[Léonard Beaumagnan]

A lány félrenézett és a távolba meredt. Még a száját is elhúzta, hogy mégjobban kihangsúlyozza, éppen gondolkodik.
- Hááát...egy tehetségnek, nem tudom, hogy tudunk e munkát adni. De épp itt jön az elnökünk. Talán ő majd tud segíteni.

Azzal hátra mutatott. Egy az átlagnál alacsonyabb, ősz hajú férfi lépett ki a felvonóból. Konzervatív, fekete öltözéket viselt, fehér inggel. Mikor meglátta az egyik önkéntesét csevegni, a szeme elsötétült. Egy pillanatra talán ijesztőnek hatott. Aztán elmosolyodott és az iménti tekintetnek híre, hamva sem maradt.
- Daniella. Neked nem gyűjtögetned kéne?
- Elnézést uram, de ez a fiatal Kel'dor segíteni szeretne nekünk. Szobrász és életművész, több nyelvet is beszél.
- Értem...

- Üdvözlöm ifjú Kel'dor művész. A nevem Hector Kotto. A Manus Nigrum ügyvivője. De ne itt beszélgessünk...menyjünk ki és sétáljunk egyet.