Szavannák(Dantooine)

[Xizor herceg]

A bolygót befedő füves puszták, melyek a senki földjei. Errefelé a krath-véreb falkák uralkodnak, aki erre kószál annak ajánlatos legalább egy sugárpisztolyt magánál tartania.

[Darius]

Egy kisseb kath-véreb csoport sziesztázik egy hatalmas fa árnyékában. Két felnőtt és két gyermek volt ebben a kis csoportban. A csendet csak a madarak csicsergése és a szél zavarta meg. Ki gondolná, hogy ezek az állatok bármikor széttépnének egy embert vagy bármi mást ami mozog. Az egyik gyermek véreb már majdnem elaludt, a másik pedig már rég az álmok világában járt.
A felnőttek viszont nem aludtak, mélyfekete szemeikkel a környéket pásztázták elemséget vagy épp zsákmányt keresve. Pár méterrel arrébb egy bokor megzörrent, a felnőttek egyből odakapták a fejüket. Csak a szél volt. Vagy mégsem?
A bokorból egy nyílvessző indult halálos útjára, azzal a céllal, hogy az egyik felnőtt vérebnek a szívébe fúródjon. Alig egy másodperc múlva az egyik felnőtt holtan borult el a másik pedig a bokor felé rontott. Elrugaszkodott a földtől, hogy átugorja a bokrot, ám ez végzetes hibának minősült, ugyanis egy hosszú penge várta, hogy kiolthassa életét. Az ugráson már nem változtathatott, egyenesen a kardra vetődött, ami a súlya alatt könnyedén hatolt át bórán és húsán. Még pár másodpercig hörgött, és próbált mozgolódni ám mind hiába, halála elkerülhetetlen.
Egy fekete ruhás alak lépett a tetem mellé, és megnyomott egy gombot a kard markolatán. A testet keresztül szúró penge villámgyorsan húzódott vissza a markolatba. A tetem pedig rongybabaként borult a földre. A férfi leguggolt mellé és tőrével gyakorlott mozdulattal kanalazta ki az állat szemét. Ugyan ezzel az eljárással eltávolította a másik állat szemét és az oldalán lógó kis zacskóba tette ahol pár másik szempár is volt, majd egy erőteljes mozdulattal kirántotta belőle a nyílveszőt és az oldalán lógó tegezbe tette.
A kicsinyek a fa tövében reszketve nézték, ahogy a férfi közelít feléjük. A férfi szemügyre vette őket majd figyelmen kívül hagyva őket elsétált. Oldalán a már felajzott számszeríjjal. Ez a férfi volt Darius a Miraluk.
~ Azt hittem, hogy a kicsikkel is végzel. – csendült egy női hang a Miraluk fejében, akit Tifának hívnak.
- Miért tettem volna? Azok még túl kicsik. – felelte Darius.
~ Meg fognak halni, egyedül nem képesek ellátni magukat.
- Tévedsz, már képesek a hús megevésére, és szerintem pár másik véreb majd rájuk talál és befogadja őket. Nem lesz semmi bajuk, amíg nem találkoznak egy másik vadásszal.
Darius a város felé sétált. Épp egy három napos vadásztúráról jött visszafelé.
- Leadom a szemeket a vadászhivatalban azután te jössz. Rájöttél már egyáltalán, hogy hogyan fogunk eljutni Korribanra?
~ Ami azt illeti, van egy ötletem. De előbb adjuk le a szemeket.

[Xizor herceg]

//Szeretném megkérni a játékost, hogy az írása betűméretét változtassa meg egy kicsit, mert így nagyon megnehezíti a munkámat. Köszönöm//

[Darius]

//Megtörtén. Bár hamarabb is megtettem volna ha nővérem nem hív el, hogy segítsek neki. Még egy kérdésem lenne: A vadászhivatal még működik?//

[Álom]

Darius

Ahogy a férfi tartott vissza a város felé, hirtelen meglepő dolog történt. Elég ritkán esett meg, hogy űrhajók csak úgy lezuhanjanak lakott bolygón, ám mégis így alakult. Hatalmas robaj keretében, rézsútosan az égen, hosszú, sötét csíkot húzva maga után érkezett meg űrhajó a földbe. Több száz méteren keresztül csúszott, mire végre megállt. Egyetlen, halvány életnek a szikrája sugárzott ki a végtelen Erőn át a roncsból...

[Darius]

- Mi a...? - kérdezte magától Darius.
~ Te is látod ugye? Valaki túlélte a zuhanást.
De mire Tifa befejezte a mondatot Darius már rohant a roncs felé. Látta és érezte, hogy valaki van a roncsban. Az erő fonalai egyre gyengültek.
Darius csak arra tudott gondolni, hogy segítenie kel. De vajon mi történhetett?

Néhány másodperc múlva A Miraluk a roncs közelébe ért, de látása miatt kicsit gondban volta, hiszen csak a roncs erő fonalainak áramlását látta.
~ Ott balra - szolt Tifa. Darius el fordult balra és látta, hogy az erőfonalak egy kis részen megtörtek.
Egy rés.
Darius gyorsan oda szaladt majd behajolt a résen, majd...
- Halló! Hall engem valaki!? - kiáltott Darius
...Pár másodperc csend...
- Van odabent valaki!? Válaszoljon!

[Álom]

Darius

Hosszúnak tűnő, mély csend következett. Aztán egy távolinak ható, szinte suttogó hang:

- Itt vagyok...

Egy idősebb, nagyjából 60 év körüli férfi rekedt a roncsok alatt. Az egyik kábel rátekeredett a lábára, amit felnyársalt egy kiálló rúd. Erősen vérzett.

[Darius]

Darius amilyen gyorsan csak tudott végig ment a folyosón ami a hang irányába vezetett. Egy nagyobb helységbe ért ahol meg is találta a sérültet akit érzett.
~ Nagyon vérzik. - jegyezte meg Tifa
- *Látom* -vetette oda magában Darius
~ Nincs sok időnk...
- *Tudom...*
- Nyugodjon meg. Mindjárt kiviszem innen. - mondta az öregnek miközben tőrével egy hosszú részt vágott le ruhájából amit a férfi combjára kötött majd amilyen erősen tudta meg húzta, hogy lassítsa a vérzést.
~ Ezzel se bírja túl sokáig...
- *Tudom!...*
Darius gyorsan elvágta a kábelt és letekerte a férfi lábáról.
- Tartson ki.
- *Valahogy le kéne emelni a rúdról, de az hihetetlenül fájdalmas lenne, megpróbálom ketté vágni a rudat.
Darius az övéhez nyúlt és lecsatolta a kulcsot és kinyitottat a pengéit. Felkészült a csapásra.
~ Ne! - kiáltott fel Tifa. - A másik pengével.
Darius tudta, hogy nincs sok idejük ezért nem válaszolt csak gyorsan megfordította a kétpengés kardot majd megpróbálta ketté vágni a rudat...

[Álom]

Darius

A rúd sajnos nagyon erősnek bizonyult, ezért ellenállt a kardnak. Nem volt más választás, mint leemelni az öreget. Amaz pedig némi vért köhögve kezdett beszélni a férfihez. A gyér világításban meglátta az arcát és elmosolyodott.

- Egy miraluk...remek, akkor nem hiszem, hogy a Birodalom kéme. Ha tudná az Erő micsoda titkait fedeztem fel - megpróbált nevetni, de csak erőteljes köhögés jött ki a száján, aztán el is ájult.

[Darius]

Darius teljes erőből csapott le a rúdra hatalmas szikraesőt hozva létre.

- A fr...ba - egy mély sóhaj - nincs más választásom. Tartson ki ez most fájni fog.

Darius óvatosan leemelte a férfi lábát a rúdról. A férfi a nagy fájdalmak után vért köpve kezdett el motyogni. : -Egy miraluk...remek, akkor nem hiszem, hogy a Birodalom kéme. Ha tudná az Erő micsoda titkait fedeztem fel... - majd köhögött egy kicsit és elvesztette az eszméletét.

- Nyugalom, majd ha kijutottunk elmondhatja. - mondta neki Darius bár tudta, hogy az minden bizonnyal már nem hallja, majd ölbevette a férfit és elindult vele kifelé.

[Álom]

Darius

A férfit sikerült kivinni, ám ez volt az egyetlen jó hír. Sajnos a sérülése súlyos volt és a vérzését sem lehetett igazán elállítani, többször nem tért magához, titkával az ajkán halt meg, a miraluk érezte, ahogyan az élet elhagyja a porhüvelyét. Az YT-1300-as valószínűleg teljesen tönkrement, de talán ócskavasnak még beszámíthatják.

[Darius]

Darius ásott egy kisebb mélyedést a földbe majd elhelyezte benne a testet azután földet hordott rá, majd nagyobb köveket hordott rá, hogy a vadállatok mint pl.: a kath-vérebek.

- Kíváncsi lennék, milyen titkokat vihetett magával. - mondta Darius gondolkozva miközben újra bemenet a hajóroncsba.
~ Hidd el én is tudok hatalmas titkokat az erővel kapcsolatban, és nemsokára te is megtudod az egyik legnagyobbat, de előbb hagyjuk el ezt a bolygót.
- Ugye részleteket most se fogod elárulni - viccelődött hiszen már tudta a választ.
~ Persze, hogy nem de ha majd elérünk Korribanra majd megtudsz mindent. Amúgy mit keresel? - kérdezte Tifa
- Nos valami értéket, vagy valami pénzt. Nem szívesen rabolok ki egy halottat de valahogy el kel jutnunk Korribanra és a mostani kis pénzem szerintem kevés lesz.

Több szó nem hangzott el köztük. Darius olyan dolgokat keresett ami eladható, bár látása most is nagyban megnehezítette a dolgát. Tifa pedig gondolataiba merült. Gondolatok olyan titkokról amelyekről e világon talán csak ő tud, titok ami egy nagy hatalomhoz vezet amely gyökeresen megváltoztatja ennek a Miraluknak az életét...

[Álom]

Darius

A férfi legjobb tudása szerint átkutatja a hajót és bizony talál is valami érdekes dolgot. Még az Erőn át is érezhető, valamit Korribanról hozott. Egy kicsi, nagyjából 25-30 centi magas szobor volt, precízen kimunkálva. Valószínűleg ért annyit, hogy a miraluk eljusson a céljához. A sithek által használt sötét oldal már nagyon gyengén érződött csak, pár napon belül valószínűleg teljesen elveszti ezt a tulajdonságát.

[Darius]

A Miraluk elhagyta a roncsot és a síremléktől nem mesze leült egy fa árnyékába, kezében egy kisebb szoborral.

- Furcsa ez a szobor, mintha átjárta volna minden gonosz és sötét érzés. De mintha folyamatosan megtisztulna. - gondolkozott hangosan Darius miközben a kezében forgatta a szobrot.
~ Gondolom igazad van. De szerintem elég sokat érhet. Ha valakinek el tudjuk adni akkor elég pénzünk lesz, hogy eljussunk Korribanra.
- Igen, igazad van. De ... Te azt mondtad, hogy Korriban egy sötétségtől fertőzött hely. Mivan ha ez a szobor is onnan származik.
~ Ezzel mire célzol. - kérdezte Tifa kissé indulatosaban a kelleténél.
- Hé nyugi. Nem értem ha Korribanról van szó mindig olyan érzékenyen reagálsz. nem tudom, hogy mi történt veled azon a bolygón de...
~ Nem történt semmi!!! Inkább indulj el a város felé mert sosem érünk oda. - Darius még sosem hallotta, hogy Tifa ennyire kiakadt volna. Teljesen kikelt magából és üvöltözött. Mivel nem akarta jobban felzaklatni inkább szó nélkül felállt és elindult a város felé. De egyre jobban várta, hogy végre elérje arra a titokzatos bolygóra, akkor talán végre minden kiderül

[Álom]

Darius

A miraluk némi gyaloglás után elért a legközelebbi településig. Annak határában, egy korosodó férfi ült, körülötte különböző tárgyak hevertek, a galaxis minden sarkából. Sosem volt dörzsölt vagy ravasz, így hiába tette fel egész életét a kereskedésre, nem teljesült az álma, hogy meggazdagodjon. Viszont jó egészségnek örvendett, amit szegényen nehéz fenntartani, így valószínűsíthető volt, hogy van elég pénze megvenni a piciny szobrot.