Kiképzőtábor [KM]

[Mithras Beviin]

Mithras az utolsó stiftet, a gépen csúsztatja be a fegyverébe. A kocsmában egy asztalnál ült és a karabélyát szerelte, mikor befutott a pilóta, aki az önkéntesekért jött...

...az út nagy része, ha nem is zökkenő mentesen, de eseménytelenül telik Mithras számára. Bal lábánál a táskája, jobbnál a fegyvere pihen. Kényelmesen hátradőlve, a földön ülve, két társa között szendereg. Se a gép rázkódása, se a körülötte lévők zajongása nem tudja kizökkenteni, vagy letörölni az arcáról önelégült mosolyát. Csak a landolással járó nagyobb döccenést követően nyitja ki a szemét. Felkel majd felcsatolja karabélyát s bal vállára kanyarítja táskáját, majd megindul a rámpa felé a tömeggel.
Nem tűnik ki igazán a többiek közül. Bordó páncélja bár némileg külsőleg és funkcionálisan is hasonlított a Mandalóri harcosok tradicionális páncéljához, mégis látszik rajta, hogy távol áll tőle.

Az a kép fogadja, amit várt. Egyszerűség és praktikum jellemzi a mobil bázist. Bár még messze van az épületektől, úgy véli, hogy közelebbről még látni néhány épület elemen az "élt", ahol hajlik a modul a tárolás közben.

Miután mindenki elhagyja a hajót, először sorokba rendeződnek, a legnagyobb barakk előtt. Láthatóan kiképzők és tisztek várták a csürhét. Hátrébb pedig még néhány alak volt látható. Utóbbiakat azonban nem tudja Mithras megfigyelni. A kezdeti sorok középtájon megbomlanak. Néhányan már most összeakasztják a bajszukat. Ahogy sokan mások is, Mithras is kíváncsi a fejleményekre. Közelebb is furakszik a kis Kvartetthez. Első ránézésre a két különös páncélba bújt Ordora fogadna.
- Ke gar narir bic iviin'yc. Projor, mhi gotal'ur ke'gyce. - mondja, majd ő is a közösre vált. - Bár szintén töröm a mando'at, de ha elég jó vagyok, megtanulom. Ahogy ő is.
A többiekhez képest alacsonyabb (175-180) és feltűnően vékonyabb is. Mégis, mikor fennhangon közbeszólt, egy kisebb tér támad körülötte. Egyik jövőbeli harcos sem akar egy esetleges Mithras ellen irányuló ököl útjába kerülni.
- Ha az urak termetüket és hangjukat a csőcselék rendbeszedésére használnák, hasznosabban telne az időnk, míg azok, - biccent fejével a barakk előtt álló kiképzők felé - elkezdik a mondókájukat.

Bár alapvetően nyugodtnak tűnik, teste egy összenyomott rugóra hasonlít épp. Ha valaki móresre akarná tanítani, eldobná a vállán pihenő DC-15S karabélyát és táskáját, hogy elugorjon a támadás elől. Bár egy elég gyors és tapasztalt harcos alapvetően számíthat Mithras menekülésére és előre kalkulálná annak elmozdulását...

[Alor'ad Ordo]

Alor'adot is eléggé fel idegesítette már ez a melák, de nem akar még most sem balhét kifújja a levegőt.
- Rég használtam a mando'a-t de legalább használom nem úgy mint te aki olyan nagy harcosnak tartja magát. Amúgy nem értem mi ezzel a szöveged a bajod. - Alor'ad inkább nyugodt, ő sem kis termet, Alor'ad majd 2 méter és igazán izmos, a másik alak nem nagyobb tőle annyira sokkal.

Amikor oda lép hozzá a szintén páncél nélkül lévő férfi barátságot és elszántságot lát a szemében, örül hogy őt védik. El is határozza: Később jó kapcsolatot akar vele ápolni.

Amikor oda lép a tőle is 20-25cm-rel kisebb Mithras Beviin mondaná hogy gondolkozzon: ki a töpszli, de nem teszi, ugyanis ő is őt védi, úgy látszik alig kezdődött el máris sok barátságos alakot talál.

Az előtte ágaskodó páncélos férfihez közelebb lép és szinte a T alakú látósíkba beszél.
- Nem akarok ma balhét,majd később elintézzük. - teszi lezárttá a történetet majd el megy onnan az előbb megpillantott barátjához, Tyroll Fetthez. Őt ismeri korábbról.
Su'cuy ner vod! Hát te is itt vagy? - kérdezi barátságosan és beszéde közben közelebb hajol hozzá és keblére veszi a barátját igazi férfia ölelés, Tyroll dereka bele is ropog, hosszan, nagyokat.

[Tyroll Vhett]

Tyroll csak biccentett egyet, mintegy nyugtázva, hogy semmi baj nem történt és mindenki épségben maradt. Ő a maga részéről nem is akart részt venni semmi féle bunyóban. Bár ha kell Alor’adot megvédi. De erre nem volt szükség és mikor barátja köszöntötte Ő egy lépéssel közelebb ment hozzá.
- Su'cuy ner vod! Hát te is itt vagy?
Miután elengedi, kicsit megmozgatja a hátát, hogy ne sajogjon. De aztán leveszi a sisakját, hogy szemtől szembe beszélgethessenek.
- Su’cuy! Örülök, hogy látlak! Gondolod, hogy nélkülem is ellennének a Védelmezők?
Mosoly jelent meg az arcán, kezével intett, hogy sétáljanak és elindult egy kicsit nyugodtabb helyre.
- Jó újra visszatérni ide. Túlságosan is sokat szenvedett már a mando’ade. Szeretnék segíteni.
Majd némán sétált pár másodpercig. Megállt és szembe fordult Alor’addal.
- Kíváncsi vagyok, mit kell majd tennünk, hogy bebizonyítsuk a rátermettségünket- végignézett a tiszteken-. Na de ennyit rólam. Me'vaar ti gar, ner vod? Téged mi hajt, hogy Mando Cabure légy?

[Nomar Aliit]

Nomar türelmesen várakozott arra, hogy valami történjen. Ez a reménye végül teljesült is, bár nem teljesen úgy, ahogyan azt õ gondolta. Néhány sorral mögötte szóváltás alakult ki, amit minden közelben tartózkodó hallhatott. A férfi megfordult és végigmérte azokat a mandalóriaiakat, akik a felfordulást kezdeményezték. Láthatóan még nem volt vége a cirkusznak, noha az egyik hátat fordított a másiknak, akivel az elõbb még hatalmas szópárbajt vívott.

~ Csõcselék, az ilyen mit keres itt? - gondolta magában az Aliit klán tagja és tekintete a kiképzõkre vándorolt

Kíváncsi volt, hogy csinálnak-e valamit, vagy hagyják, had hulljon a férgese. Gondolkozásából kizökkentette egy testvére, aki látván, hogy Nomar felmérte a balhézokat, megpróbált haverkodni. Egy nagyjából százhetven centiméter magas, rõtt hajú, borostás, barna értelemtõl csillogó szemû húszéves forma fickó volt. Bordó, nem mandalóriai páncélzatot viselt, sisakját a hóna alatt tartotta. Barátságosan mosolygott Nomar vizorjára. Nagy táska pihent mellette a földön, valószínûleg jól megpakolta. Ezen kívül egy karabély lógott az övén.

- Csinálják a cirkuszt he?

Nomar rápillantotta a fiatal srácra, de elõször nem válaszolt. Azonban volt valami abban a két szempárban, ami végül válaszra ösztökélte. Talán saját ifjonti mását látta benne.

- Ja - érkezett a kurta válasz, amire a másik egy pillanatra elkámpicsorodott, de aztán újult erõvel nézett fel a másikra és barátságosan nyújtotta szabad kezét:

- "Robbantó" vagyok. Vágod he? Felrobbantok mindent! - mondta kedélyesen és vigyorgott

- Nomar, az Aliit klánból - mondta a férfi és némi habozás után elfogadta a másik kézszorítását.

- Örvendek a szerencsének. Remélen nemsokára lesz némi akció!

- Biztos.

Ezzel a párbeszéd véget ért, legalábbis egyelõre. Nomar kíváncsi volt, hogyan folytatódnak az események.

[Beskar'ad Ordo]

Bár kissé távolabb állt a kibontakozó vitától, Beskar'ad is felfigyelt az egyre növekvő hangzavarra, ahogy a tömegből kimagasló - és nagyhangú - mandó ellenében újabb és újabb harcosok keltek a töpszlinek nevezett másik védelmére. A veteránban feltámadt a kiváncsiság, így vállom bökte testvérét, Zagirt, és elkezdett magának utat törni a laza tömegben.

Fél szemét a kiképzőkön tartotta, hogy ők vajon miért nem lépnek közbe, mert első hallásra úgy tűnt, hamarosan bunyóra kerül majd a sor. Nem lenne szép első benyomás, ha pár perc ittlét után kitörne a tömegverekedés.

Ahogy közelebb ér - immár csak pár emberen kell átvágnia magát, hogy a sebhelyes óriás mögé kerüljön - az éppen az ellene kelőknek kezdi meg véleménye magyarázatát.
- Nyámnyila alakok vagytok! A töpszli igenis mesztelenül jött. Tudom, tudom, Verd ori'shya beskar'gam, de mit mond a Resol'Nare? - fejét felszegve hangosan kezdett szavalni.

Ba'jur, beskar'gam,
Ara'nov, aliit,
Mando'a bal Mand'alor—
An vencuyan mhi.

Ezután diadalmasan visszafordul az előtte állókhoz, és megismétli a lényeget.
- Viselj páncélt! Ennek meg még fegyvere sincs.
- Az lehet, ner vod. - kapcsolódott be egy új hang a beszélgetésbe; az újonnan érkezett Beskar'adé. - D amennyit a szádat jártatod, a töpszli,(biccentett itt elnézéstkérően arra, amerre a gúnynév új tulajdonosát sejtette) - Valószínűleg negyvenszer megölhetett volna a kisujja körmével.
- Mi a f... van? - kapta oda a fejét az óriás, és farkasszemet nézett a Keresztes-vértezet T-vizorával.
- Megismétlem. Nem azon múlik, mennyire vagy mandalori, hogy milyen nehéz a páncélod. Előfordult, hogy én sem viseltem a sajátom. - ennek a mondatnak valódi értelmét bersze egyedül Báró tudhatta, de régi történet volt, Ordo nem vesztegetett rá sok gondolatot. - Én a helyedben visszafognám magam. Ha ennyire jónak tartod magad, majd bizonyítsd be később. Lesz rá alkalmad.

Az óriás szinte csak tátogni tudott - láthatóan, bár megvolt a magának való esze, azért hagyott maga után kivánni valót intellektuális szintje, és az még nem nagyon fordulhatott elő, hogy ennyien mondtak neki ellent. Míg méretével és kiképzésével a Hutt Űr valamelyik pontján valódi királyként élhetett, itt ez kevés volt. És erre csak most döbbent rá. Arca vörösödni kezdett, ahogy a harag lángja felcsapott benne, és dühöngve fordult körbe.
- Majd meglátjátok! A töpszli egy percig sem húzza! Egy percig sem!

[Marev Or'trika Bralor]

Marev után újabb férfi jött a „töpszli” kisegítésére, aki hallhatóan szintén nem akart balhét.

- Ke gar narir bic iviin'yc. Projor, mhi gotal'ur ke'gyce. Bár szintén töröm a mando'at, de ha elég jó vagyok, megtanulom. Ahogy ő is. – A páncélos, szőke férfira csak egyetlen pillanatig pazarolja figyelmét, akkor is funkcionálisan csak a vértjét és a felszerelését fürkészi, tekintetét aztán újra a nagydarab és Alor’ad kettősére szegezi, nehogy elkerülje valami a figyelmét és ez által lassúnak bizonyuljon.

- Ha az urak termetüket és hangjukat a csőcselék rendbe szedésére használnák, hasznosabban telne az időnk, míg azok, elkezdik a mondókájukat. – Mivel jelenleg ez volt az egyetlen balhézó társaság Csibész nem igazán tudta a szőke férfi mire is akart utalni, de úgy tűnt a töpszlinek ennyi elég.

- Rég használtam a mando'a-t de legalább használom nem úgy mint te aki olyan nagy harcosnak tartja magát. Amúgy nem értem mi ezzel a szöveged a bajod. – Bár először csak védeni akarja magát, Marev azt szűri le, hogy miután Alor’ad körbenézett és ráeszmélt, hogy a tömeg nagy része vele van, kicsit talán túlságosan is fejébe szállt a bátorság. - Nem akarok ma balhét, majd később elintézzük.

A kijelentő mód után a férfi hátat fordított a meláknak és egy barátjához lépett. Ez a hihetetlenül meggondolatlan és ostoba tett egészen megdöbbentette Marevet, ha ez a jelenet bárhol máshol játszódott volna a galaxisban, akkor a töpszli most ölte volna meg magát. Bár a nagyon nagydarab alak sem szimpatikus a számára, az elmúlt pár másodperc után mégis arra az elhatározásra jut, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, és ha mindenképpen választania kellene, akkor inkább a melákkal dolgozna együtt, tőle legalább tudja mire számíthat.

Éppen emiatt a töpszli és barátja beszélgetését már nem is követi nyomon, hanem inkább újra a melákra figyel, akihez időközben még egy alak lép, egy igen furcsa, ám láthatóan mandalori acélból készült páncélt viselő férfi. A kis szemléletmódbeli vitát láthatóan a keresztes-vértezetet viselő egyén nyerte az Ordo klánból, viszont Marev hajlott afelé, hogy a meláknak adjon mégis igazat, annak kicsit megkeseredett utolsó mondata miatt. - Majd meglátjátok! A töpszli egy percig sem húzza! Egy percig sem!

Csibész egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy tettlegességre buzdítja az egyre dühösebb férfit, hiszen azzal le is tudná csillapítani és el is dőlne érdemben a vita, de aztán elvetette ezt a gondolatot. Nem akarta, hogy valakinek is komoly baja essen, a sok öntelt testvére viszont valószínűleg nem ismerte még a sugárpisztolyok kábító fokozatát sem. A gondolatmenet végére úgy döntött inkább szavakkal próbálja meg csillapítani az indulatokat.

- Bár a páncéllal én sem értek egyet, azért nem mindenben téved a kötekedő kolléga. – Szavait főleg Beskar’ad Ordohoz intézte, az ő T-vizorját nézte. – Sőt. Úgy gondolom, hogy a töpszli egyszer sem tudta volna megölni, nem hogy negyvenszer. Az egy dolog, hogy nem akar az ember kötekedni, az meg egy másik, hogy hátat fordít ellenfelének. Ha ez nem itt és most játszódik le, akkor a töpszli már halott. Biztos vagyok benne, hogy csak a tisztek jelenlétének köszönheti az életét.- Mondandója zárásaként fejével a kiképzők felé intett.

[Beskar'ad Ordo]

- Tisztában vagyok vele, ner vod. - felelte Ordo a hozzálépő idegennek, miután egy pillantással ellenőrizte, hogy a nagyképű, a tömegben magának utat törő melák már nem hallja őket. - Egyik fél harci képességeit sem ismerem. De nagydarab barátunk nem tűnt szép szavakkal meggyőzhetőnek. A kilátás azonban, hogy közösen rúgjuk szét a seggét, sokkal inkább értelmezhetőbb az ilyen fajtának. Ez persze nem teszi rosszabb emberré. Csak egy példa: ő az, aki nem fog gondolkodni a harcban, nem kérdőjelezi meg a parancsot egy csatában. Csak rombol míg meg nem állítják. A maga módján hasznos.
- Ami meg a páncélkérdést illeti, valóban nem az teszi az embert nagy harcossá... - Beskar'ad Ordo beszéd közben lejjebb engedte vállát, hogy a fegyvercső lecsússzon róla, majd a nehéz puskát a markolattal lefelé a földre engedte. Kezével felnyúlt, és a sisak rögzítéseit meglazítva leemelte buycejét.

Arca immár jócskán ráncosodott, számtalan sebhelye fehéren világlott rézszínű bőrén, apró tincsekben font hajába ősz sávok vegyültek. Még jóindulatú becsléssel is vagy negyven, negyvenöt évesnek tűnt, és ez bizony közel járt az igazsághoz. Bal arcát ugyanaz a szimbólum díszítette, mint mellvértjét: az Ordo klán aliikja.
- Viszont segít, hogy sokáig az maradj.

Ezutáni szavait immár nem csak Marevhoz, hanem Alor'adhoz is intézte, a körülötte állók közül egyedüli személyeknek, kik semmiféle vértet nem viseltek.
- Viszont igazat kell adnom "barátunknak", a Resol'nare egyértelműen rendelkezik a dologról. Nem felrovom nektek. De számítanotok kellett volna az efféle reakciókra.

[Zagir Ordo]

Báró gondolatai alaposan elkalandoznak, a szó szoros értelmében ő már nincs igazán jelen, mikor a heves szóváltás megkezdődik. Beskar'ad jelzésére azonban, még mindig semmibe révedő tekintettel, de követi testvérét. Végül aztán az egész összeszólalkozásból csak pár mondatfoszlány jut el a füléig, de az is elég ahhoz, hogy halkan maga elé motyogva véleményt nyilvánítson.

- Hát, fegyver mint olyan, éppenséggel nálam sincs. Vajon az ilyen alakok mit kezdenének velem, ha megtudnák...

A mondatot azonban már nem fejezi be. Testvére után ő is lecsatolja a sisakját, s bal hóna alá csapva azt, nyakát nyújtogatva Alor'ad-ot kezdi figyelni. Aztán hirtelen, jobbját Beskar'ad vállára helyezi, s diadalittas mosolyt villant rá. Szemei csillognak valamiféle hirtelen jött örömtől, s testvére azonnal megérti a néma üzenetet - mindjárt jövök!

Báró ezután Marevet gyengéden félretolva útjából, Alor'adhoz szalad. Odaérve kacagva a másik nyakába borul, majd egyet hátralépve kedvesen mosolyogva alaposan végigméri. Mindennek tetőpontjaként végül kissé közelebb hajolva szegény harcostársának az arcát végigszimatolja, s elégedetten bólint egyet.

- Te Ordo vagy! Te egy Ordo vagy!! Én is, én is az vagyok most már, meg a testvérem is az. Nem ismered? Beskar'ad. Beskar'ad Ordo. Téged hogy hívnak? Én Báró vagyok!

Barátsága jeleként az albínó zabrak, továbbra is szélesen mosolyogva, a jobbját nyújtja Alor'ad felé.

[Marev Or'trika Bralor]

Marev igencsak meglepődött Beskar’adon. Valahogy fiatalabbnak gondolta, nem igazán tudja miért, de valahogy fiatalabbnak. Meglepődéséből a keresztes-vértezetes társa, egy albínó zabrak zökkentette ki, aki finoman arrébb tessékelte, majd megrohamozta az eddig töpszliként becézett alakot.

- Furcsa páros vagytok ti. – Summázza szűkszavúan a véleményét, majd pár másodpercnyi gondolkodás után visszatér eredeti témájukhoz, a páncélhoz.– Nem kívánom megkérdőjelezni népünk szabályait, és valóban számítottam efféle atrocitásra. Azonban ha nem muszáj, akkor nem vennék fel olyan páncélt, ami nem beskarból készült. – Pár pillanat erejéig elhallgat, majd mikor újra megszólal hangja kicsit komorabb. – A saját páncélomat jó pár évvel ezelőtt a Suprema elkobozta, és csak most volt időm visszatérni a Manda’yaimra. Amint itt végeztünk majd visszakérem rabszolgatartó barátunktól, ami engem illet.
– Hangja ezután újra barátságosabbra vált és kezét nyújtja Beskar’ad felé. – Bár úgy látom Te vagy az idősebb, engedd meg nekem ner vod. Marev vagyok, a Bralor klánból.

[Beskar'ad Ordo]

- Beskar'ad. - feleli a veterán elmosolyodva, és férfias keménységgel viszonozza a kézszorítást. Családnevét nem szükséges hozzátennie, hiszen az arcára tetovált jel ékesen árulkodik róla. - A testvérem pedig Zagir, bár a Báró névre gyorsabban hallgat.

E szavakkal mutatja be időközben elvonult társát Ordo, megmosolyogva a zabrak újabb kiszámíthatatlanul érkezett cselekedetét. Hát még arra lesz kiváncsi, hogy a "töpszli" hogyan reagál majd a közvetlenségre. Végül azonban tekintetét visszairányítja beszélgetőtársára.
- Minthogy az utolsó beskar-bánya jelenleg a Birodalom kezén van legjobb tudomásom szerint, tartok tőle, hogy kénytelen leszel kevesebbel beérni. Persze megértem mire gondolsz. Jómagam is páncél nélkül éltem pár évig, és hidd el, nem a saját döntésem volt.

Hangja most, hogy a sisak nem torzítja, egészen barátságosnak, kellemes tónusúnak bizonyul. A galaxis legtöbb lakója manapság nem is harciasságuk miatt féle a mando'adet, hanem arctalanságuk rémiszti meg őket. Az agresszív küllemű sisak alatt azonban gyakran meglepően "emberi" lények bújnak meg adott esetben - mint az éppen bebizonyosodott Beskar'adról is. A maga módján pedig a "töpszlit" ölelgető Báró talán még ékesebb bizonyítéka a dolognak.

[Alor'ad Ordo]

Ahogy elindult, a zabrak mandalóri jött felé. Kicsit meglepődött ezen a hirtelen örömkitörésen meglepődött. Ahogy nézett rá a zabrak egy pár másodpercig tátott szájjal nézett majd elmosolyodott majd pedig ő is kedélyesen nyújtja a kezét. Kezet ráznak majd válaszol.
- Őőööö... Igen, Ordo vagyok, Alor'ad Ordo. - gyakorlatilag csak most szorítja meg a másik kezét - De ezt miből gondolod? - most húzza fel a kezénél a pólót egészen a válláig, a vállába bele van varrva, az Ordo klán aliikja.

Kicsit furcsállta először a szöges fejű mandalórit, de amilyen rendes volt és barátságos tetszett neki. Azonban nem biztos hogy jó lesz ez a virgoncság majd a "fronton" is.

Egyébként a melák tévedett hiszen van nála fegyver, sugárfegyver, kard, mandalóri csatabárd, injekciók, amit akkor döfött volna a másikba amikor akart.

Mellesleg nem tetszik neki a töpszli név. Nem akarja ezt hallani, hiszen úgy gondolja degradáló egy mandalórinak ha "töpszlinek" nevezik.

[Zagir Ordo]

Az Alor'ad-ként bemutatkozó férfi láthatóan meglepődik kissé a Szomorú Szerelmek Bárójának furcsa viselkedésén, az albínó zabrak azonban ilyen apróságokkal már nem törődik. Mondhatni, hozzászokott, hogy az emberek többsége - talán csak Beskar'ad-ot leszámítva - nem egészen képesek átlátni, mit miért tesz.
Így hát most széttárt karokal enyhén meghajol, s kásás-édes, rekedtes hangján szólal meg:

- Hogy miből gondolom? Egyszerűen csak tudtam...gyakran szoktam jó előre megtudni...dolgokat. Hallottam amúgy azt a kis...összeszólalkozást. Szerintem fel se vedd, engem is mindig ilyen alakok akarnak piszkálni, merthogy nem vagyok normális, meg ilyesmi. A gai bal manda-n is majdnem meglincseltek például. De ezek az alakok úgyis előremennek majd szépen meghalni, szóval sokáig nem okoznak gondot. Ugyanakkor kár, én valamiért azt hittem, az összes mandalori jó fej, mint például a testvérem...na, engem Ő mentett meg például a ceremónián! Be kellene mutatnom, azt hiszem...

A nyakát nyújtogatva ismét, megkeresi barátját a tömegben, s felé integetve, kissé hangosabban odaszól:

- Beskar'ad! Beskar'ad, gyere, hadd mutassak be Neked egy másik Ordot!!

[Marev Or'trika Bralor]

- Minthogy az utolsó beskar-bánya jelenleg a Birodalom kezén van legjobb tudomásom szerint, tartok tőle, hogy kénytelen leszel kevesebbel beérni. Persze megértem mire gondolsz. Jómagam is páncél nélkül éltem pár évig, és hidd el, nem a saját döntésem volt.

Marev bár sejtette, de ez idáig nem volt biztos benne, hogy manapság ennyire nehéz beskarhoz jutni. Sokat változott a szektor, amíg ő rabszolgasorban sínylődött, nem árt, ha még jobban informálódik majd az itteniektől. A környezet nem ismerete az életébe is kerülhet, ha a Mand’alor olyan feladatot bíz rá, amit a szektorban kell végrehajtani. Keserűsége az arcán is megjelent, ahogy elhúzta a száját.

- Akkor minden bizonnyal szereznem kell egy birodalmi szállítóhajót is. – A tekintetén látszott, hogy bár viccnek szánta, teljesen komolyan gondolja. Az a fajta nézés volt ez, amelyet olyan harcosoknál lehet látni, akik semmitől nem félnek és megfelelő indokkal akár sokszoros túlerőnek is nekimennek gond nélkül.

- De komolyra fordítva a szót. – Szólalt újra meg és próbálta igazolni, hogy előbbi gondolatát viccnek szánta. - Ha vezérünk olyan feladatot bíz rám, amihez szükség van páncélra, akkor viselni fogok. Gondolom nem frontális támadást tervez a Birodalom ellen, nem biztos, hogy minden feladatra jók a páncélok.

[Mithras Beviin]

~ ehh ~ szinte legyint. Véleménye szerint, inkább ököllel kellett volna lerendezni. Maximum késekkel. De ahogy elnézi, a testvéri szeretett erősebb. Pedig a pattanásig feszült szituációknak el kell pattanniuk. Különben később, nagyobb kárt okozhatnak.
De Mithras megtartja magának a véleményét. Inkább fogja magát és visszasorol a helyére. Majd türelmesen áll s várja, hogy valami vezetői esemény történjen. Kezdi nehéznek érezni hátizsákját. Kezdi nagyon vágni a karabély szíjja a vállát. Még rendületlenül áll és vár. Bár reméli, hamar történik valami változás.

[Mandalore]

Miközben a szóváltás lezajlik, a Cabure kiképzői szótlanul várakoznak tovább. Tobbi és a Mand'alor még nem mutatkozott, így hagyják, hadd folyjanak az események a maguk medrében. Arról persze a jelenlevőknek legfeljebb sejtése lehet, hogy a pórbatétel valójában már megkezdődött: a tapasztalt harcosok tekintete senkin sem állapodik meg néhány szívdobbanásnyi időnél tovább, de éberen figyelnek az elhangzottakra és már most felmérik, ki is az, akire különös figyelmet kell fordítaniuk a továbbiakban.