Post by Moff Fliry Vorru on Nov 2, 2007 10:56:04 GMT 1
Kessel, a Halál Börtöne
Nexu
Az ifjú inkvizítor lebecsmérlő tekintettel méregette a sugárpajzsban lebegő elítéltet, a kékes derengés furcsa fénnyel árasztotta el a cellát, melyben ezen kívül csupán minimális világítás volt.
Néha-néha a kezében pihenő aktára tekintett - melyre hatalmas betűkkel írta rá valaki, hogy „KÖZVESZÉLYES” –, de mindig csak megvetést érzett a szívében, nem tudta komolyan venni a férfiról szóló információkat.
- Még egyszer utoljára szólítom fel kedves … Nexu – még az elítélt nevét is a kezében tartott irathalmazból olvasta fel, ezzel akarta tudtára hozni a halálraítéltnek, hogy már csak egy senki. – Mesélje el kérem, hogy miért is került ide pontosan, illetve honnan ismeri a mindenható erő használatát. Ha nem, akkor sajnos kénytelen leszek az életfogytiglani büntetését azonnali kivégzésre módosítani.
Seth Avram (bár ezt a nevet már jó pár éve nem használta) csak mosolyogni tudott az ostobán, aki éppen kérdezgette őt. Tisztában volt vele, hogy mi áll az aktában, és élvezte az inkvizítor szenvedését saját tudatlanságától. Tudta minek kell következni, így megkegyelmezett a fiatal férfinak, és úgy döntött elmeséli a valóságot.
- Kedves Zavier, ha jól tudom.
Az inkvizítor bal szemöldöke felszaladt a homlokáig, ahogyan az elítélt a saját nevén szólította. Immár biztos volt benne, hogy a kesseli börtönbolygó személyzetében valaki áruló és titokban informálta az erőhasználót.
Nexu várt pár pillanatot, mert látta a férfi arckifejezésén, hogy még így mozdulatlanul is sikerült őt meglepnie, de pár másodpercnyi néma diadal után folytatta a történetét.
- Az egész ott kezdődött, hogy meguntam Komari Vosát és a szervezetét. Mindent megtanultam már, amit Komari taníthatott. Mivel a testét nem volt hajlandó az én szolgálatomba állítani így fölöslegessé vált, a szervezet a Zeltroson pedig nyűggé. Gyűlölöm azokat a boldogsághormon túltengésben vergődő rózsaszín barmokat, így az egy évvel ezelőtti zeltrosi vérengzések után felszámoltam a szervezetet.
Az inkvizítor emlékezett a zeltronok bolygóján 11 hónappal ezelőtt lezajlott terrorcselekmény sorozatra, melyre sem a helyi hatóságok, sem a Birodalom nem talált bűnöst. Nexu szavai igaznak hangzottak, az inkvizítor már előre büszke volt magára, amiért leleplezte a férfit és rájött arra, hogy az aktában állítottakkal ellentétben terrorista. Már most sejtette, hogy a rab valami nagyobb összeesküvés része itt Kesselen, amit majd ő fog leleplezni.
- Bár az egész vendettát élveztem, amit a Bando Gora ellen követtem el, azért mégis csak Komari hullájának meggyalázása volt a legjobb rész. Tudja, amikor a félig kihűlt testen már beáll a hullamerevség, és törnöm kell a csontokat miközben …
Az inkvizítor nem mondta magát finnyásnak vagy éppen gyenge gyomrúnak, de Nexu kéjjel teli pillantása az események ecsetelése közben nála is túllépett egy bizonyos határt, ezért ellentmondást nem tűrő hangon utasította a férfit a részlet kihagyására.
- A lényeget mondja maga perverz állat.
A sötét jedi ajkai gyilkos vigyorra húzódtak, már most a markában érezte az ifjú inkvizítort, aki túl keveset látott a világ mocskából, ahhoz képest, amilyen nagyra becsülte magát.
- Ott tartottam, hogy kiirtottam a Bando Gorát az utolsó kémig, a szekta vezetőjének fejét pedig formalinba tettem. Ez volt a belépőjegyem az ön iskolájába, a Birodalmi Inkvizíció Központjába. Már régóta szerettem volna belülről is megnézni azt a csodálatos épületet, de Tremayne főinkvizítor kevés látogatót fogad.
Bár Zavier már több éve nem volt a Birodalom Központjában, mert pár reformgondolkodású inkvizítorhoz csatlakozva azon munkálkodott, hogy kitúrja a helyéről Tremayne-t, mégsem tudta elképzelni, hogy egy bűnöző találkozhasson az inkvizíció vezetőjével. Ez a rész emiatt elég hihetetlenül hatott, így egyelőre nem is méltatta sokra.
- Mint említettem sikerült megszereznem a belépőkártyámat Coruscantra – folytatta Nexu – így nem volt más hátra, mint megszervezni a kis akciómat, amit már régóta tervezgettem. Gondolom neked nem kell említenem, hogy a hatalomból sosem elég. Még az inkvizítorok sem elégednek meg azzal a hatalommal amivel rendelkeznek, képzelheted, hogy nekem még ennél is több kell.
A hirtelen tegeződésre váltás olyan mértékben sértette meg az inkvizítort, hogy Nexu célzására fel sem figyelt.
- Nem engedtem meg, hogy tegezzen. Folytassa!
Nexu igazán ritkán tűrte el, ha kiabáltak vele, most sem igazán élvezte az inkvizítor hangemelkedését. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy azonnal megöli, de aztán képes volt lecsitítani a lelkében tomboló fenevadat. A gyilkolás legjobb része a játék, ami a halál beállta előtt történik, nem szerette volna magát megfosztani eme gyönyörtől.
- Ott tartottam tisztelt Zavier, hogy még nagyobb hatalomra szerettem volna szert tenni. Egykori mesterem igen nagy tudásnak volt a birtokában, amit idővel velem is megosztott. Tisztában vagyok vele, hogy Dantius Palpatine Császár maga a sith sötét nagyura. Nála nincs nagyobb erőhasználó a galaxisban, így egyértelmű, hogy tőle kell tanulnom. Az út pedig hozzá közvetlenül az inkvizíció vezetői székén keresztül halad.
Az inkvizítornak ennyi információ ilyen rövid idő alatt sok volt. A cellában elhangzott szavakról Nexunak nem lehetett tudomása saját ismeretei szerint, így ha pánikba nem is esett, de egy kicsit elsápadt. Abban a tudatban szedte rendbe arckifejezését, hogy a kékes fényben játszó teremben a pillanatnyi sápadtsága nem látszik a másik számára.
Nexu nem is látta a férfi reakcióját, ebben az inkvizítor nem tévedett, ugyanakkor az erőn keresztül érezte a másik lelkének minden apró rezdülését. Megvárta még a másik rendezi gondolatait, majd mielőtt újabb kérdések illetve fenyegetések sorozatát zúdították volna rá folytatta a történetet.
- A Birodalmi Inkvizíció által meghirdetett hajtóvadászat a Bando Gora ellen természetesen hatalmas pénzjutalommal is kecsegtetett. A jutalmat persze személyesen kellett volna átvenni Coruscanton. Az inkvizíció így akarta elhallgattatni a vadászt illetve a vadászokat is, ez az önök módszere.
Nexu visszatért a magázódáshoz. Az inkvizítor elméje felől láthatatlan erőcsápok indultak el a sötét jedi elméje felé, melyek félelmet szerettek volna ültetni az elítélt szívében. Bár a sötét jedi könnyedén hárította a feléje indult láthatatlan támadást nem akarta leleplezni magát idő előtt. Emiatt lágyult meg a hangja, emiatt sütötte le a szemét és emiatt tért vissza a magázódáshoz is.
- Az önök központja csupán azzal nem számolt, hogy van valaki, aki nem meghalni, hanem élni megy oda. Miután átjutottam Coruscant egén a kismillió csillagrombolón az inkvizíció által biztosított kódokkal sikerült a Birodalom elkülönített régióiba is bejutnom. Az önök kastélyát kicsit nagyobbnak képzeltem el, azok után amit hallottam róla, de később rájöttem, hogy itt sem a látszat számít. Rengeteg szint épült lefelé, nem is gondoltam, hogy ilyen mélyre is lehet süllyedni… apropó építkezni.
Zavier számára kezdett világossá válni, hogy a férfi tényleg járt az inkvizíció központjában. Ez a szituáció innentől kezdett számára is kínossá válni, de most már mindenre kíváncsi volt. Közelebb lépett a sugárpajzshoz, majd fojtott, de parancsoló hangon szólal meg.
- Mondja el nekem, hogy ha tényleg járt a központban, akkor hogyan él még?
A Bando Gora exgyilkosa elvigyorodott. Sikerült annyira felkeltenie a másik érdeklődését, hogy az felhagyva a biztonsági előírásokkal közel jött a sugárpajzshoz. Bár a távolság immár megfelelő volt a sötét jedi nem akarta abbahagyni idő előtt a játékot.
- Mint említettem elég nagy a hatalmam és önök voltak olyan kedvesek, hogy be is vittek az épület szívébe. Belülről már nem volt nehéz káoszt szítani, csak ölnöm kellett, abban pedig higgye el nagyon jó vagyok.
Bár sokáig a nyers erőszak híva volt, idővel rá kellett jönnie, hogy a káosz szításában, belső bomlasztásban a legjobb. Ezt tette Coruscanton is és hamarosan újra kezdheti azt, amihez a legjobban ért. Bár még nem szerette volna leleplezni magát, a sötét oldal egyre jobban kezdte átvenni lelke fölött az irányítást. Még tudta kontrollálni magát de nem igazán akarta.
- Tehát maga tanulni ment Tremeyene főinkvizítorhoz?
Az inkvizítor szavai zökkentették ki belső vívódásából, szerencsére még tudott parancsolni testének és elméjének.
- Nem. Én pusztítani mentem oda. Ha elpusztítottam volna Tremayne-t, akkor nem lett volna senki, aki megkérdőjelezi, hogy átvehetem-e a helyét. Akkor tanulhattam volna magától a sith nagyurától… De ez eddig nem így történt. Tizenhárom inkvizítort mészároltam le meg vagy hat tucat rohamosztagost mire a főherceg vett annyira komolyan, hogy személyesen jöjjön el értem. A harc nem volt túl hosszú, ő a Császár tanítványa, így nem lehetett ellene esélyem.
Az inkvizítor most először vigyorodott el a beszélgetés folyamán. Jól esett neki tudni, hogy az inkvizícióval senki sem kekeckedhet, legyen bármennyire őrült, vagy bármennyire nagy hatalmú.
- Tremayne szimpatikusnak találhatott, mert nem ölt meg, sőt a saját képére próbált alakítani.
Nexu vigyora most először nem volt teljesen őszinte. A főinkvizítorral való harc végén Tremayne elvette az egyik szemét ezzel megbüntetve és megalázva őt. Ha a küldetését teljesíti, akkor visszakaphatja a szeme világát, de addig a seb emlékeztetni fogja őt arra, hogy még mindig van mit tanulnia.
- Eredményeim jutalmaként kegyelmet kaptam, sőt Tremayne felajánlotta, hogy tanítani fog. Ehhez csupán annyit kell tennem, hogy megszököm erről a bolygóról, illetve kiírtok egy a főinkvizítor számára kellemetlen szektát.
Zavier hátrahőkölt. Nexu szavai fatális hazugságnak hallatszottak elméjében, a sötét oldal mégis azt súgta számára, hogy a férfi teljesen őszinte. Immár túl sokat tudott ahhoz, hogy halálra ítélje a rabot, tudni akarta a történet végét.
- Melyik ez a szekta, amelyiket említette?
Eljött az idő. A sötét oldal uralma megsokszorozódott a férfi elméjében és egyetlen gondolati parancs hatására a sugárpajzs megszűnt körülötte létezni. Az inkvizíció titkos segítsége nélkül ezt még ő sem tudta volna végrehajtani, de ennyi könnyítést még ő is megérdemelt.
Az Erő hatalmától megrettenő Zavier kővé dermedt pár másodpercre és életében már többet nem is mozdult.
- Az önök rebellis inkvizítor szektája az, Zavier Cal’dival.
A sötét oldal természetfeletti erőt és gyorsaságot biztosított a sötét jedi számára, melyek segítségével egyetlen halálos ütést mért az ifjú inkvizítor torkára. Mire a test tompa puffanással a földre ért Nexu már kéjesen vigyorgott. Ez volt az a pillanat minden előre eltervezett gyilkosságnál melyet diadalnak hívtak. A játék elkezdődött, immár csak két lehetetlennek tűnő küldetést kellett végrehajtania ahhoz, hogy Tremayne főinkvizítortól tanulhasson. Onnan pedig már csak egy lépcsőfok a sith sötét nagyura …