|
Post by Exar Kun on Nov 11, 2007 15:36:05 GMT 1
//Elnézést a késésért //
Elik:
Ahogy elengeded magad, a sodrás szinte azonnal magával ragad, és a mélybe húz. Ezúttal azonban a gravitáció is segít, hisz derékszögben zuhansz a vízzel. Ahogy haladsz előre, egyfajta cápafogakra emlékeztető sziklákat pillantasz meg...
Nexu:
Nem mész ki a légrésbe, hanem haladsz tovább az árral. A zuhanás miatt, tested felgyorsul, majd ezután egy 45 fokos kanyar jön, előre fele, azaz ismét vízszintbe kerülsz. 5 méter egyenes után azonban minden megszűnik: a spontán vízicsúzdából, a víz egy szakadékba zuhan, vízesés formájában. Az alagút végén dárda alakú sziklák lógnak ki, ami arra is jó, hogy végezzen veled, de arra is, hogy belekapaszkodj, és ne zuhanj a sötét mélységbe...
Szikandar:
Sikerül a parthoz úsznod, ahol a fáklya pislákol. Ahogy kimászol, hogy levegőt nyerj, látod, hogy egy folyosú visz tovább. Minden bizonnyal kényelmesebb arra az út, mint az áradattal...
Trenel:
Miután teleszívtad magad levegővel, tovább engeded magad az árral, a nélkül, hogy a kis légrésben körülnéztél volna...
Heiko:
Kikerülöd a légrést, és tovább úszol az árral. Szerencsére nem szerzel újabb sérülést...
Panden:
Az áradat könnyedén magával sodor, majd végül koccanás mentesen magába szív a derékszögű szakadék...
Chloe:
//Elnézést, kicsit félre néztem a dolgokat... //
Bár a partre sikerül kimásznod, a fagerendát nem sikerül megmentened, hisz a sodrása kitépi kezeid közül. A pihenés most jól fog jönni, annyi biztos. Ha körbe pillantasz az üregben, egy folyosó látványa tárul eléd...
Kalel:
Sikeresen túljutsz az akadályon, és már látod az eléd táruló új kihívást: Egy zuhanás, és a plafonon látod, amint egy fáklya pislákol, valószínűleg egy légrés...
További leírás:
Akik a légrésbe kimásznak, //Egyelőre csak Szikandar és Chloe // ahol a fáklya van: Egy titkos járat látható, ami vezet valahova...
Akik tovább haladtak az árral //Nexu, Trenel, Heiko, Panden//, azoknak a végén meg kell kapaszkodniuk a kiálló dárda-sziklákban. Ezután, ha oldalra néznek, jobbra, ott látják, hogy egy szikla párkányra ki tudnak mászni. A víz egy hatalmas szakadékba zuhan, a szakadékon túl egy nagyobb sziklás van. A párkány végén pedig egy híd féleség, ami átvezet a szakadék felett, és a tisztásra visz.
Akik pedig még nem jutottak el a légrésig, azok abba a kivételes helyzetbe jutottak, hogy dönthetnek. Persze csak reálisan
Ha valami nem tiszta, nyugodtan írjatok
|
|
|
Post by Nexu on Nov 12, 2007 10:33:54 GMT 1
Az ár könnyedén sodorja magával az erőhasználó testét, aki nem ellenkezik. Végre van egy kis ideje szusszanni. Jó néhány mély sóhajtással végre kitisztítja elméjét, miközben megtapogatja sérült mellkasát is. Sajnos pár bordája tényleg eltört, amit valószínűleg csak több hónapos pihennéssel vagy bacta-fürdővel tud majd rendbehozni, de a sérülés nem olyan komoly, még mindig reális esélyt érez a holocron megszerzésére.
A víz egy szakadékba torkollik, ahol vízesés formájában ugyan tovább hömpölyög, ám ezt a részt Nexu már nem szeretné kipróbálni. Kiálló sziklák szegélyezik az utat, melyekben talán megkapaszkodhat, de tisztában van vele, ha hibázik, akkor meghal.
A mechanikus jobb kéz, már sokadszor könnyíti meg életét, a szerkezet ellentmondást nem tűrő erővel ragadja meg az egyik cápafogra emlékeztető sziklát és el nem ereszti.
Az életveszélyt pár lélegzetvételnyi időre megszűntette ugyan, de meg nem nyugodhatott, hiszen ha nem talál a vízből kiutat, akkor nem marad más csak a szakadék.
Tekintete azonnal cikázni kezd a víz felszíne felett és pár másodperc alatt rá is lel az egyetlen túlélhetőnek tűnő megoldásra. Egy szikla párkány van tőle csupán pár méterre, ami a rengeteg vízből kiálló szikla miatt talán meg is közelíthető.
Bal kezében még mindig ott van hődetonátora, melyet sikerül övére visszaügyeskednie, majd immár két szabad kézzel erősen markolva a kiálló sziklákat ellavírozik a párkányig. Az erős sodrás miatt többször is meg kell állnia, de végül nagy nehezen szárazföldre vonszolja meggyötört testét.
Pár métert még négykézláb mászik a párkányon, majd háttal elterülön a kövön és kiveszi szájából a légzőkészüléket és azt is öve egyik rekeszébe rejti.
- Hogy pusztulnátok meg mindannyian ...
Hangja boldognak tűnik, akik hallják talán őrületre utaló jeleket is felfedezhetnek. Hangosan nevet pár másodpercig, bár a nevetés igen nagy fájdalmakkal jár a törött bordák miatt, ezért inkább abbahagyja.
Miután kifújta magát feltápászkodik a földről és a híd felé indul. Még bal kezét sajgó oldalához szorítja, addig jobbjával leakasztja combtokjáról az egyik westar 34-esét és leellenőrzi. Sosem úsztatta még meg a fegyvereit, ezért kíváncsi rá, vajon hogy bírták a gyűrődést.
Diadalittasan pillantja meg, hogy elsőként ért a hídhoz. A legtöbb társa még csak a szárazföldre sem jutott, a gyengék lemorzsolódtak. Mielőtt nekivág a hídnak még megpróbál meríteni az erőből. Elég távol kerültek már a bejárattól, így talán képes lesz újra kapcsolatot teremteni a vérében hemzsegő midichloriánokkal.
Akár sikerül kapcsolatot teremtenie, akár nem visszarakja fegyverét a tokjába, majd immár két szabad kézzel neki is lát a híd átszelésének. Mindkét kezével megpróbál kapaszkodni, miközben szép lassan lépked, lehetőleg csak a teljesen biztonságos heylekre. Reméli minél előbb átjut a szakadék felett, de sietni nem akar egyelőre.
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Nov 13, 2007 13:23:54 GMT 1
Szikandar mélyet szippant a levegőbe és érzi, hogy tüdejét elárasztja a friss oxigén. Ruhája teljesen elázott, de ez aggasztja a legkevésbé. Inkább azt sajnálja, hogy sétabotját magával ragadta az áradat.
Nincs idő a bánkódásra. A vén próféta kiegyenesedik és tekintetét a fáklya mellett kezdődő sötét alagútra szegezi. Néhány másodpercig elgondolkozva nézi az utat, majd teintete az áradatra terelődik. ~Biztos mindenkit magával sodort az áradat. Szerencsétlenek.-nyugtázza magában az eseményeket a próféta. Gyorsan levesz a falról a fáklyát, miközben a lobogó láng kellemes melegséget áraszt a fáradt testre. A próféta az Erőt hívja segítségül, hogy érzékszervei élesebbek legyenek, majd óvatosan belép az alagútba.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Nov 14, 2007 5:37:09 GMT 1
[Elnézést a kommentért, szerintem többen azért nem másztak ki, mert nem volt egyértelmű a leírásból, hogy erre lehetőség van. Ha a kaland folyamán lesz még hasonló próbatétel, kérhetünk esetleg valami vázlatrajzot az útvonalról?
Elik elrúgta magát a légrésből, hagyta, hogy a víz elkapja testét és ismét magával ragadja...A folyó elemi erővel feszült ismét a sodródó férfinak, és besodorta őt egyenesen a járat közepén haladó főáramlatba.
Ahogy észvesztő sebességgel "zuhant" lefelé, tekintetét az előtte álló útra szegezve, a kristályok halvány fényében kibontakozott egy újabb gyilkos csapda: a folyosó falát gyönyörű cseppkőtünemény koszorúzta, mely máskor lenyűgözte volna az Erő-mágust... most azonban tudta, hogy ilyen lendülettel nekik ütközni cafatokra hasogatná bőrét, porrá morzsolná csontjait és végezne vele, mielőtt mindezeket felfoghatná...
Az Erő azonban - még - nem akarta Elik Sammath halálát. A főáram pontosan a kőből épült cápafogak fölött haladt el, egy másodperc alatt tovább rántva a hóhajút, aki így sértetlenül úszta meg a kalandot, bár testén mjinden szőrszál felborzolódott, ahogy a tűhegyes kőagyarak néhány centiméternyire testétől száguldottak el.
Aztán a rohanás lelassult, a folyosó hirtelen derékszögű kanyart vett, és vízszintesen folytatta útját. Valahol elől, a távolban, a víz fodrozódását lobogó narancsvörös fény hasította át... valamiféle láng pislákolt ott. El kell érnie, mielőtt menthetetlenül megfullad!
Maradék erejét összeszedve küzdte le az egész testét égető fájdalmat, és felfelé rúgta magát, ki az áramlatból, a mennyezet felé...
Feje áttörte a vízfelszínt; nem is sejtette, hogy a fénynek, amit látott, ilyen közel van a forrása. Kezeit a felcsapó vízpermettől vakon maga elé lökte... és szárazföldre markolt. Kétségbeesett erőfeszítést tett arra, hogy megkapaszkodjon, és lábával kitámassza magát a falon a felszín alatt...
Megállt.
Megálltam...
Élek...
Élek!
Bár fejét az átnedvesedett talajra ejtette, és zihálva kapkodott levegőért, a felismerés, hogy túlélte a gyilkos suhanást, új erővel töltötte el. Ebből merített ahhoz, hogy ki tudjon mászni a vízből a folyosó nyirkos padlójára, ott pedig elterült. Szemei boldogan itta magába a fáklya fényét, miközben próbált mélyen, egyenletesen lélegezni. Aztán hátradönti fejét, hogy kinyújtóztassa nyakát (majd sorban a többi izmát is) - és a folyosón kissé távolabb egy távolodó fáklyát lát imbolyogni. Bár már nincs közel, Elik szeme elég éles, hogy felismerje a fényforrást hordozó alakot: a szakállas úr az, akit utoljára akkor látott, mikor percekkel (tényleg csak percek voltak?) ezelőtt lezuhantak a függőleges aknába.
- Vá... - az első hang csak elhaló krákogás lett, ezért az Erőmágus mély levegőt vett, és újra próbálkozott. - Várj!
Ezúttal sikerült kimondania, remélhetőleg elég hangosan ahhoz, hogy a másik is meghallja. Ezután feltápászkodott, és a fájdalomtól szenvedve, sérült lábára sántítva megindult a másik Erőhasználó után. közben egyik kezével övéhez nyúlt, és megkönnyebbülten állapította meg, hogy az Erő kegyes volt hozzá: fénykardjait nem sodorta el az ár, bépségben és sértetlenül pihentek a férfi övében.
|
|
Trenel Rohu
New Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 14
Wookiee, zephyr jedi adeptus, egykori jedi lovag%\0\%
Posts: 61
|
Post by Trenel Rohu on Nov 15, 2007 16:58:18 GMT 1
Trenel tovább halad a rohanó árral. Nem tudja, hogy milyen közel is az út vége, de már ez a rövid idõ és roppant fáradalmas volt, fõleg így "csupaszon", az Erõ segítsége nélkül. Az alagút ekkor egy újabb kanyart vesz, és a nyomás hatására, amint a rendkívül gyorsan haladó ár ismét vízszintbe ér a vuki szája majdnem morranásra nyílik. Csak az életsztön az, ami ezt megakadályozza, és így bent tartja a levegõt. A vízszintes egyenes azonan ezúttal nem tart sokáig: alig 5 méter és egy szakadékba ömlik a rengeteg víz. Trenel megpillantja a dárda alakú sziklákat. Kimereszti mászókarmait, koncentrál, hogy aztán az alkalmas pillanatban a vízfelszínen áttörve megragadja az egyik sziklát. Gyõzedelmesen ordít fel, kiadva magából az eddig tárolt levegõt. Mélyeket szusszanva néz körül, hogy hogyan is tovább. Elõsször lefelé néz a szakadékba, majd jobbra és balra. Közel hozzá egy sziklapárkány áll, amit egy kis ügyeskedéssel el is érhet. Mászókarmai, ereje és a dárda alakú sziklák segítségével viszonylagos magabiztosággal elevickél a párkányig. Fúj egy nagyot, és feltápászkodik a szárazföldön, hogy számba vegye sérüléseit veszteségeit... ugyan lát egy férfit a párkányról induló hídon egy négykézláb haladó(nyilván a nagyobb biztonság érdekében) számára ismeretlen férfit, de nem törõdik vele. Szomorúan állapítja meg, hogy nyílpusskáját elvesztette, így egyetlen fegyvere a fénykardja. Az oldalán kisebb zúzódások vannak, amik kellemetlenek, de könnyû sérülések. A vuki elég megviseltnek tûnhet, de szerencsésen megúszta ezt a vízi kalandot. Vizes köpenyével nem sokat törõdik, egyszerûen megrázza magát, mint egyes bundás állatok szokták, majd rátér a legfontosabbra. Megpróbál kapcsolatot teremteni az Erõvel. Ennek siikerétõl függetlenül megáll a híd tövében és az éppen azon keresztülhaladó fickó után szól. - (Te ki vagy?) - teszi fel a gondolatait jelen pillanatban leginkább foglalkoztató kérdést, ami egyben a küldetés célja szempontjából valószínûleg érdektelen. A férfi csapzott, megviselt külseje láttán nyilvánvaló, hogy õ is áldozat...
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Nov 18, 2007 10:14:58 GMT 1
Az Erő-mágus csoszogva-sántikálva zárkózott fel az öreghez, aztán kezeit térdére támasztva levegőért kapkodott. Nagyon fáradtnak, nagyon elgyötörtnek érezte magát, de ha kap pár perc pihenőt, össze tudná magát szedni magát annyira, hogy tovább mehessen. két mély lélegzetvétel között felpillantott a szakállas férfira.
- Köszönöm... - a mondat végét a levegőben hagyta, mikor rádöbbent, hogy nem tudja az illető nevét.
|
|
Kalel Jastra
Junior Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 10
A Zephyr Rend tagja, Jedi!c!856363
Posts: 387
|
Post by Kalel Jastra on Nov 18, 2007 19:35:45 GMT 1
Kalel hatalmas megkönyebbülést érzett magán amikor sikeresen és sértetlenül elhaladt a halálos "cápafogak" mellett. Azonban az útnak még nem volt vége. Egy rövid 5 méteres egyenes után egy újabb derékszögü kanyarral folytatódott, ezúttal már lefelé. Ekkor pillantotta meg Kalel a vöröses fényt a kanyar felsõ sarka felõl, ami minden másnál erõsebb volt, majd kissé közelebb érve a kijutás lehetõségét is megpillantotta. ~Part.~ villant át az agyán. A Jedinek nem sok ideje volt gondolkozni. Lebukott a víz mélyére, majd amikor leért a fenékre elrugaszkodott. Kibernetikus karjait megpróbálta belemarkolni, szinte már belemélyeszteni a menedéket jelentõ szárazföldbe, hogy megtudjon kapaszkodni.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Nov 20, 2007 14:38:40 GMT 1
*Miután legnagyobb sajnálatára a gerendát elveszítve kimászott a nehezen megközelíthető kiszögellésre, a lánynak fogalma sincs, mennyi időt tölthet pihenéssel, s bár majd megfagy, alkarjába és combjába jónéhány szálka is beleállt, a természetes, fázás miatti izomrángástól eltekintve jó ideig meg se moccan. Aztán persze a jónéhány lomha perc elteltével, mikor már nem érzi magát olyan kutyául, talpra kecmereg, s jobban körbepáztázza tekintetével környezetét.*
-Micsoda cidri van...!
*Mondja halkan mintegy magának, majd leszedi derekáról a csurom vizes hálóinget, s jó alaposan kicsavarja belőle a vizet, aztán újra magára aggatja. Ezután egy kis ideig még a combjába ékelődött szálkák nagyobbjaival foglalatoskodik; a legnagyobbaktól megszabadul, az apróbbakra viszont most nem pazarolja figyelmét, annál is inkább, mivel amikor a lábát vizsgálja, a talajon apróbb tócsákat, és nedvességfoltokat vesz észre, amelyeket nemrég itt tevékenykedő emberek hagyhattak maguk után.*
~Hmm... Ezek szerint itt nem is olyan régen járhatott valaki! Ráadásul szintén jó vizes lehetett, jó lesz utánanézni a dolognak...~
*Gondolja, amint megvizsgálta az őt környező talajt megpróválva kikövetkeztetni a nyomokból, mennyi idejejárhattak itt előtte, s biztonsága érdekében az Erőhöz fordul segítségért, érzékszerveit amennyire teheti, kiélesíti, s egyúttal a nyomokat is követve indul el az ajtó felé amely a vizet leszámítva az egyetlen járható utat jelenti, de a fagyos áradatot esze ágában sincs ismét választani.*
|
|
|
Post by Exar Kun on Nov 20, 2007 15:10:24 GMT 1
//Aki még nem írt, az kérem tegye meg! Legkésőbb holnap folytatódik a kaland, megértéseteket köszönöm!//
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Nov 21, 2007 21:49:51 GMT 1
A vén próféta megkönnyebbülve nyugtázza, hogy a fehérhajú férfi lassan összeszedi magát. -Mivel van egy kis időnk, ezért szeretnék bemutatkozni, mivel ez elmaradt.-mosolyog Szikandar. -A nevem Szikandar, s mindenki így szólít. Benned kit tisztelhetek fiatal barátom?-kérdi kíváncsian az idős férfi, miközben a folyosó bejáratánál várakozik, hogy a fehérhajú férfi csatlakozzon hozzá.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Nov 22, 2007 8:17:19 GMT 1
Mivel ezen a helyen egyáltalán nincs értelme az álneveknek, Elik a valódi nevén mutatkozik be; másrészt viszont, mivel jelenleg nem ezen a néven szerepel az adatbázisokban, lenyomozni is nehezebb lenne. - Elik Sammath. Örvendek. - mondja, még mindig kissé zihálva. - Azt hiszem, most már mehetünk.
|
|
Panden Melono
New Member
Er?haszn?l? Vil?gos Oldal Pont: 1
Egy ?res l?lek csup?n... boldogtalan halott!c!Default
Posts: 44
|
Post by Panden Melono on Nov 22, 2007 17:14:43 GMT 1
A víz sodrása azóta sem csillapodott, és kegyetlen erővel húzta le a mélybe. Hirtelen azonban, a zuhanás közben, mintha megállt volna a világ időkerekének forgása. A súlytalanság érzése, hihetetlenül felcsigázta Panden érzékeit, s most, hogy az effajta megrázkódtatások után, érző-hormonjai boldogságot sugalltak, egész testét átjárta valami kellően mélyről, a rejtett tartalékokból származó erő. Sajnos ez csak testi mivoltából eredően nyert fizikailag is létet, így magát az eredendő Erőt használni, még nem tudta. Ahhoz túl kezdő volt, ugyanis ilyen helyzetben egy gyakorlott Erőhasználó sem tudna meríteni ebből az energia-mezőből.
Gyakorta megfordult a fejében, hogy megpróbál keresni egy hozzá hasonló különcöt, de egy valamit azért megtanult volt mesterétől. "Veszélynek vagy kitéve mindig, és mindenkoron. Már puszta létezésed is halálodat okozhatja!" Ezek a gondolatok, hirtelen érkeztek, s amennyire gyorsan sikerült agyába szökkelnie, annyira gyorsan távozott is onnan. Hiszen az események - az áradó zuhatag - még tombolt, s a kiszolgáltatott Panden testét ugyan úgy a halálba taszíthatja, mint eddig. Amikor felocsúdott, kezében volt pisztoja, s reszkető kezeivel tartotta, fogta azt keményen. Nem tudta hova zuhan, de amikor észrevette a tátongó, újabb sötétséget, átfutott rajta valami vészjósló, érzelem-fergeteg. Kapaszkodj! Szólt egy hang, talán az ösztön. Ez mentette meg az életét ugyanis. Panden mindkét kezével, egy kiálló cápa fogat kapott el, s mivel egyikkel a fegyverét fogta, sikerült összekarcolnia vele tenyerét, s mivel a hideg fém a sziklával találkozott, s mind kettő között sikamlós víz tette lehetővé a súrlódás nélküli találkozást, azonmód csúszott is egyből le jobb keze a szikláról. A hirtelen jött súlyrántás, ismételten vállára hatott. Még szerencse, hogy a jobbik keze a jobb oldali volt. Ugyanis ha a bal csúszik le, úgy ellentettje rándul meg, ismét, és lehet hogy akkor tovább zuhan. Nem kímélte továbbá az alatta kiálló cápafogak hegyvége sem. Ahogy lejjebb csúszott, jobb oldalát végighasította a közvetlenül alatta elhelyezkedő éles vég. Lehetett hallani is, ahogy fogcsikorgatva szisszen fel. De most nem szabadott erre gondolnia, kicsavarodott kezéből a fegyvere, ami bizonyára kínos "halálát" találta csak a barlangi szélvész száguldása közben. Ettől azonban, hogy elengedte fegyverét, alkalma nyílt visszakapaszkodni. Rándult vállakkal keresett jobb fogást a különös mászóhegyeken.
Arcában rémültség ütött ki, eddig soha nem látott formában. Szeme vadul járt az átláthatatlan sziklarengetegben, hogy menekülési lehetőséget keressen. Tudta, hogy erőt kell gyűjtenie, de a vad víz, ha csak ácsorog és lóg, lesodorhatja onnan, és akkor értelmét veszíti minden erőfeszítés. Ezért feljebb húzta magát, keményen küzdött érte, majd jobb és bal lábával is a falból kiálló, kemény kitüremkedésekbe akasztotta bakancsa végét. Így viszonylag biztonságos fogást talált. Ekkor azonban, megint történt valami váratlan helyzet.
Mikor fénykardjával akart menekülési lyukat fúrni, arról lecsúsztak az ujjai, ám nem tudta hogy a vízi-vihar vitte magával a tradicionális kardot. Talán eddigi élete legnagyobb ajándékaként, a fémhenger Panden után süvített. Nem is gondolta volna, de ahogy kapaszkodott, és nem is vette észre, fénykardja mint egy kis dobverőként kalipált, pattogott végig a sziklafogakon, folyamatosan irányt változtatva. A jellegzetes hangra, ő is felfigyelt...
~ Ilyen lehetőséget! - futott át az agyán, ahogy végre észrevette a kis párkányt, tőle jobbra. Magasabban volt, így, ha összeszedi minden erejét, egy ugrással ott teremhet, a sikamlós köveken. Szemében újra élénk láng gyúlt, a túlélés felé... s ekkor. A kard éppen felé ért... döntenie kellett, ha utána nyúl, lezuhanhat, viszont ha hagyja azt lezuhanni, a mélybe veszni; túléli. Csukott szemmel várta meg, míg elsüvít mellette a tradicionális eszköz. Legszívesebben sírt volna, de ezt nem tehette meg.
A sziklaszínű, borongós, estét varázsoló barlang, egyszeriben márvánnyá lett a szemében, s az alatta tátongó halál, megannyi szeretett hozzátartozó karjai voltak csupán. A márványtkövek előtt, az élet lebegett, a megannyi lehetőség, ha eléri azt... alatta a biztos halál, ahol anyja, apja s mindenki aki szerette is valaha, kezeit kitárva várta őt... Panden elmosolyodott, s a múlt emlékei árnyakként vetültek íriszébe.
Megrázta fejét, majd lassan, kimérten mászni kezdett. A zuhatag meg-megszakítva érkező, halálos sodrása miatt néha-néha meg kellett állnia, de biztosan haladt célja felé. Végül ellavírozott a párkányig, ahol a már erős tartását elvesztő testét, felügyeskedte a párkányra. Amikor biztos volt abban, hogy fennt van, elengedte izmait, és a hideg kőre hullott. Teste átfagyottan, meggyötörve hevert a hideg felületen. Arcán vöröses pír kélt, míg szemében égett a tűz. Karjait megerőltetve talpra tornázta, a most még nehezebbnek érződő lábait, és vállát megmozgatva körbe nézett. ~ Túléltem... - nyugtatta meg magát, majd fegyvertelenül indult meg a már előtte járók felé. Szólni, még mindig nem szólt. Ellenben a már a hídon tartózkodó sráccal, aki elég ellenszenvesnek tűnt.
A hideg szél, ami hirtelen szinte pofon vágta Panden, így is fagyoskodó arcát, teljesen megdideregtette. Indult volna már a párkányról a hídra, de a fenyegetést nem hagyhatta szem elől. Megállt, és szemlélődve figyelte, ahogy a magabiztosan haladó, hosszú hajú, izmos férfi, szakaszosan szeli a híd barázdáit.
|
|
|
Post by Nexu on Nov 22, 2007 17:44:44 GMT 1
Nexu megtorpant a furcsa hang hallatán a híd közepén. Lassú mozdulatokkal fordult meg, hogy véletlenül se csináljon hibát és csak mikor meglátta a szőrös lényt döbbent rá, hogy egy vuki szólt hozzá. Bár nem értette mit mondhatott a másik a tekintetéből egyértelműen látszott, hogy neki szegezte morgását.
- Nexu vagyok. Nem ajánlom, hogy a hídra lépj amég rajta vagyok, mert különben szétlőlek. Lehet leszakad a terheléstől.
Bal kezével azonnal elő is rántotta westarját, hogy éreztesse a vukival, mindent komolyan gondol. Azonnal hátrálni kezdett a híd másik vége felé, miközben tekintete Panden mutatványára lett figyelmes. Amikor Nexu látta, hogy a fiatal fiú túléli a mozdulatsort elfintorodott. ~Még egy fölösleges kolonc~ A koppanó fénykard sem kerülte el a figyelmét, bár egyelőre nem ez volt a legfontosabb számára. Szeretett volna már átérni a rozoga hídon, miközben folyamatosan szemmel tartotta a vukit. Ha az egyet is lép a híd felé azonnal lő. Nem akarta, hogy a túl nagy súlytól véletlenül leszakadjon a híd.
|
|
|
Post by Exar Kun on Nov 24, 2007 14:47:20 GMT 1
//Elnézést a késésért Megpróbálom kicsit felgyorsítani az eseményeket, amiben számítok a közreműködésetekre Először is elnézést kérek, hogy nem sikerült jól leírnom a helyszíneket, kicsit zizis napjaim voltak. Igyekszem jobban odafigyelni! //
Akik az árral haladtak:
Nexu:
Sikerül megmenekülnöd a halálos végzettől, és kimásznod a vékony párkányra, majd a hídhoz indulsz. Mikor megvizsgálod a fegyvered, azt a szomorú következtetést vagy kénytelen levonni, hogy bizony, egyelőre a fegyvered használhatatatlan. Talán, ha kiszárad, újra használhatóvá válik. Hiába próbálsz az Erőért "nyúlni", továbbra sincs kapcsolatod az Erővel.
A híd, melyen elindulsz, sziklából van. Nagyon vékony az út rajta, így valóban az a legcélszerűbb, ha négykézláb kelsz át rajta, ugyanis kapaszkodót azt kisporólták a hídról...
Trenel:
Az Erővel továbbra sincs kapcsolatod, bármennyire is igyekszel...
Panden:
Sikeresen megkapaszkodsz a "dárdákban", és felkészülsz a további lépésekre. Eközben eszedbe jut kardod, ami villámsebesen pattog végig a sziklákon, míg végül alig pár centire elrepül a fejed mellett... ahelyett, hogy a mélybe zuhanna, egy sziklán megpattanva, nem a mélybe zuhan, hanem a szemközti sziklás fal, egy aprócska kis méllyedésébe "ugrik be". Ha a hídon átkélsz, lehetőséged van rá, hogy lemássz, és magadhoz vedd fénykardodat...
Akik a szigetet választották:
Szikandar:
//Nem írtam olyat, hogy a földön fáklya lenne! A falon van egy, azt leveheted!// Hiába próbálod felvenni a kapcsolatot az Erővel, mind hiába. Az alagútra rápillantva, annyit sikerül megállapítani, hogy erős lejtéssel halad, és rendkívül sötét, ám a fáklya fénye sokat segíthet!
Elik:
//Neked most nem írok külön, hisz Szikandar társaságában haladsz //
Kalel:
Sikerül kimásznod a partra, és megphienned. Időközben a fáklya, mely eddig jelen volt, eltűnt. Rövidesen egy hölgy mászik melletted partra...
Chloe:
//Kalel mellett érsz partot //
Az áradattal haladóknak:
Miután kimásztatok a barlangból, a hídon túl egy hatalmas, sziklás terület látványa fogad titeket. A hídon túl, valamiféle épületkomplexum látható, melynek vaskos és hatalmas kapui fenyegetően magasodnak a híd fölé. A híd fölött egy barlang kijárata látható. Hamarosan iszonyatos gőz csap fel alulról, ami minden bizonnyal a mélybe zuhanó víz, átalakult formája lehet... minden bizonnyal lent hatalmas hőség lehet...
Akik kimásztak:
A sötét alagút, erős lejtéssel halad előre, azonban nem tartogat különösebb, kellemetlen megleptést. Az alagút végén, egy hídat pillantotok meg, és a híd végén egy ősi épület hatalmas kapuját. A híd alatt egy hatalmas szakadék tátong, melynek vége a sötétségbe vész... alulról hatalmas gőz párolog felfele....
//Ha valakit kihagytam, vagy rosszul fogalmaztam, azt kérem jelezzétek! Mostantól a kaland éles, tehát nincs utolsó figyelmeztetés! Ha a karakter téved, akkor meghal! Igyekszem jól fogalmazni //
|
|