|
Post by Kidoh on Apr 27, 2008 11:02:19 GMT 1
Míg Exar Kun válaszolt, Kidoh behúnyta a szemét, és mélyet sóhajtott. Lenyugtatta magát, hogy ne kerülje el semmi a figyelmét. Nem félt a haragtól, vagy a Sötét Oldaltól, de tudta, hogyha csak gyűlölet irányítaná, nem tudná visszahozni Eriált... És bár Medyn meghalt, Shayana és a két állat még élt. Őket is ki kellett innen vinnie. Őértük... És a fiáért nem szabadott engednie a haragnak. Most még sikerült teljesen elfolytania dühét. Az öreg társ halála keserű hidegséggel markolászta a szívét, de az élőkre kellett vigyáznia.
Felfigyelt a szellem kijelentésére: nem tud lemenni abba a járatba, amelybe küldeni akarja őket. Az Erő-mágus megkérdezte volna, hogy mért nem; de úgy érezte, ezzel hibát követne el. Ígyhát a droid beszéde után ő csak annyit mondott: -És mit szeretnél, mi tegyünk, ha lementünk?
|
|
|
Post by Exar Kun on May 5, 2008 17:09:26 GMT 1
A szellem végighallgatván a droid és a dathomiri exboszorkány szavait, rájuk tekintett, majd megfordult az oltár felé, és egy könnyed kézmozdulattal odébb tett egy szikladarabot az oltár mögöttről. Ugyan még a többiek nem látják, de ott egy alagútrendszer bejárata látható.
- Ott, ahol a szikla van, oda kell mennetek... Hogy mit kaptok cserébe? Nos, ezt meglátjuk... de nincs más választásotok... ha élve akarjátok látni Eliket... akkor kénytelenek vagytok lemenni. Vissza úton úgyis találkozunk - fordul meg a szellem mosolyogva, majd kezével az oltár felé int. - Jó útat!
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on May 11, 2008 16:02:24 GMT 1
Ahogy a szellem befejezte a beszédet, a yuzzem, aki még mindig izmait megfeszítve kuporgott, hogy ha szükség van rá, megfékezhesse a dathomirit, most körbeszaglászott. Egy ideig Shayana majd Kidoh felé fordította hosszúkás orrát, majd, miután megbizonyosodott affelől, hogy a helyzethez képest kellőképp nyugodtak, elindult és nagy ívben megkerülte Exar Kun trónját.
A sötét nyílás előtt megállt, és ismét kifinomult szaglószervére hagyatkozott. Vajon járt itt előttük valaki? Wulfgar megvárja, míg a többiek is odagyűlnek, de elsőként lép be az alagútba, hogy a csapat felderítőjeként szolgálhasson.
|
|
|
Post by Shayana on May 26, 2008 18:05:57 GMT 1
Ott, ahol a szikla van, oda kell mennetek... Hogy mit kaptok cserébe? Nos, ezt meglátjuk... de nincs más választásotok... ha élve akarjátok látni Eliket... akkor kénytelenek vagytok lemenni. Vissza úton úgyis találkozunk
A magány üvegcsöndjén áthatol a szellem szava, Shayana úgy néz ki mint aki álomból ébred.....és nem is jóból. A nő megrázza a fejét, és kitisztul a tekintete. Óvatosan végigsimítja a halott arcát, majd feláll, és végignéz a társain. Még egy halvány mosoly is tellik tőle amikor megszólal:
-Induljunk akkor
Shayana nem néz a szellemre miközben követi Wulfgart az üreg felé.
"Hogy mit kaptok cserébe? Nos, ezt meglátjuk..." zeng a fülében Exar mondata.
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Jun 24, 2008 10:06:56 GMT 1
Hito érzi, itt is teljességgel méltatlanul bánnak vele, sőt egyszerűen úgy tesznek, mintha ott sem lenne. Igaz, rövid élete alatt már kissé hozzászokott ehhez, most mégis fáj neki. Számára Medyn halála önként vállalt kockázatnak minősül, számok halmazát jelenti csupán, mely bizarr módon nem csak lerontja, de javítja is életbenmaradási esélyüket. Hiszen Exar szelleme mindannyiukkal is végezhetett volna, így azonban csekély áldozattal átjutottak az akadályon. Tudja azonban, hogy társai nem képesek számokban kifejezni érzelmi kötődéseiket Medynhez, ezért elveszítése egyeseknek fájdalmat okozhat - így igyekszik erre is tekintettel lenni. Végül odaáll puskájával a yuzzem mögé, s sokadszor is felkészül az indulásra.
- Ne csüggedjünk! Az esélyeink viszonylag jók. Fejezzük be, amit elkezdtünk, ez nem a gyász ideje.
|
|
|
Post by Exar Kun on Jun 25, 2008 10:09:25 GMT 1
Miután a Yuzzem belép a barlang bejáratán, ismerős feromonok csaphatják meg az orrát, mely után biztosan tudhatja, hogy itt, előttük, egész biztosan járt Elik, mégpedig nem is annyira régen. A távolban víz zubogása hallatszik.
Exar szelleme közben lassan elhalványodik, majd eltűnik. A trónteremre nyomasztó csend telepszik, csak a saját zajotok töri azt meg...
|
|
|
Post by Kidoh on Jun 26, 2008 13:33:49 GMT 1
Kidoh meredten nézte a sötét, tátongó lyukat, amit Exar nyitott fel egy szikla arrébbgördítésével. A veszély egyelőre eltűnni látszott, ezért gondolatait elcsendesítette, és ismét felvette azt az állapotot, amilyenben idefelé jövet volt. Mikor késznek érezte magát hozzá, a helyét vesztett, halványuló fényforrást ismét megmarkolta az akaratával, és visszahelyezte a bot tetejére. Még egy utolsó pillantással adózott a halott Medynnek. Elhatározta, ha kijutnak innen, méltón meg fog róla emlékezni. De most... Útjuk tovább folytatódott.
Megvárta, míg Shayana feláll szerelme teste mellől. Nem siettette, türelmesen, csendben várt. Amikor a nő felkelt és elindult, ő lehajolt Jambohoz, a vállára vette, aztán felzárkózott a csapathoz. -Ne csüggedjünk! Az esélyeink viszonylag jók. Fejezzük be, amit elkezdtünk, ez nem a gyász ideje. -próbálta felrázni a droid a búskomorságból a csapatot. Kidoh arca ugyan nem változott (sem szomorúság, sem harag, sem halvány mosoly nem jelent meg rajta), de helyeslőn bólintott Hito szavaira. Eközben az elöl szaglászó yuzzem halkan felmordult. -Menjünk.- mondta Kidoh is- Wulfgar megtalálta Erial szagát.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 28, 2008 12:29:28 GMT 1
Wulfgar, mikor látta, hogy végre mindenki útra kész, megindult előre a sötétségbe. Négykézláb haladt, orrát csupán másfél tenyérnyivel a föld felett tartva. Busa fejét jobbra-balra ingatta, ahogy munkaadója szagát kereste.
Jambo, aki mostanra láthatóan összeszedte magát, elrugaszkodott Kidoh válláról, és néhány ugrás után a yuzzem nyaka tövében foglalt helyet. A bestia dühödten a kisállatra mordult, mire a gyíkmajom visszavihogott. Ezzel le is tudták a kölcsönös ellenszenvet, és tovább haladtak az Erőhasználók szagmintája nyomán.
|
|
|
Post by Exar Kun on Jun 29, 2008 12:01:27 GMT 1
Bár az alagút, ahol haladtok rendkívül sötét, mégis van valami különös halovány fény derengés, amivel, ha megerőltetitek magatokat jól láttok. Az út körülmények ennél már zordabbak, a sziklás barlangban nehéz a haladás. Rövidesen eléritek a víz zubogás forrását: A sziklafalon hatalmas lyuk tátong, amiből ömlik kifele a víz, mely mint egy patak fodrozódik előre, ránehezedve utatokra. A Barlang falait farönkök támasztják ki, nem épp a legbiztonságosabb érzetet keltve ezzel, hisz ahol a lyuk tátong a barlan falon, ott is látszik, hogy a fa támasztószerkezet adta meg magát.
Annyit tisztán ki lehet venni, hogy a sodrás nem erős, könnyedén tudtok haladni előre, persze oda kell figyelni.
Utatokat folytatván 5-10 perc sétát követően egy hatalmas szakadékhoz értek. Wulfgar egyértelműen érzi, hogy gazdája, mások társaságában lemászott a szakadékba...
|
|
|
Post by Kidoh on Jul 1, 2008 16:21:38 GMT 1
Mikor a gyíkmajom átugrált Wulfgar vállára, a volt dathomiri eleresztett egy halvány mosolyt: Jambo szemlátomást alig várta már, hogy viszont láthassa gazdáját.
Ezután Kidoh minden idegszálával az előttük elterülő sötét alagútra koncentrált. Bár a folyosót belengte valami halovány derengés, és botjának tetejéről bevilágította a csapatnak az utat az energiagömb, mégis lassan, nehézkesen haladtak a sziklás terepen. Előttük nem is olyan messze vízcsobogás hallatszott. Hamarosan el is érte a csapat a zaj forrását: a támasztékok között utat talált víz a járatba ömlöttt, előttük teljesen elárasztva a barlangot. Nem tűnt erősnek a sodrás, de az átázott talaj és a gyér világítás is nehezítette a dolgukat. Ráadásul a járat körül a földben nagy mennyiségű talajvíz lehetett. "Eriál, mért pont erre jöttél?"
Miután vigyázva, és ha lehet még lassabban tovább haladtak, Kidoh folyamatosan Shayanán és Hiton tartotta a szemét, hogy véletlenül se csússzanak meg. Ha bármelyikük megbillent, azonnal megragadta és visszasegítette.
Végül egy hatalmas szakadékhoz értek. Kidoh igyekezett olyan helyet találni, ahol a víz sodrása gyengébb volt; aztán alaposan körbevilágította a teret. A tiszta kékes fény egészen messzire elvitt, de képtelen volt a túloldalt is megmutatni, a szakadék aljáról nem is beszélve. Wulfgar ismét morrant egyet: hangjából és abból hogy merre nézett, egyértelműen kiérződött, hogy Eriál ismerős szaga a mélységbe vezet. A nő sóhajtott egyet, majd közelebb ment a yuzzemhez. -Erre ment? Tehát nekünk is le kell másznunk... -egy darabig méregette a sziklákat, mire eldöntötte magában, hogy ő képes lemászni, de...- Shayana, Hito, ti is le tudtok jönni?
//Kétszázadik poszt! //
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Jul 9, 2008 10:00:24 GMT 1
Hito egykedvûen baktat a többiekkel, mígnem elérnek a szakadékhoz. Épp az esélyeket latolgatja, amikor Kidoh felteszi a kérdést, ami õt is foglalkoztatja:
- Shayana, Hito, ti is le tudtok jönni?
A valószínûség-számítások elvégzése után Hito leguggol, és acél-ujjait a sziklába vájja. Ezután fegyverét rögzíti egy szíjjal testére, s fejjel lefelé, mint valami groteszk, rongyokba bújtatott hatalmas robotpók, komótosan megindul - függõlegesen a szakadék falába "kapaszkodva", egyenesen lefelé. Pár méter megtétele után megáll, hogy bevárja a többieket, s viszonylag halkan fel is szól:
- Úgy látszik igen, képes vagyok legyõzni ezt az akadályt.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 11, 2008 15:37:54 GMT 1
A droid után Wulfgar is ellépett a dathomiri mellett. Egy mordulássorozattal és keze feltartásával jelezte, hogy a két nõ várjon idefent, míg õ és Hito ellenõrzik, biztonságos-e a szakadék fala és lenti része. Ezután maga is kúszni kezdett a falon, bár jóval lassabban, mint fémtársa. Hosszú karmaival biztosan megtalálta a kiszögelléseket, mégha néha meg is kellett állnia, hogy tapogatózzon. Jambo, a gyíkmajom szorosan a nyakába kapaszkodva vele tartott.
|
|
|
Post by Kidoh on Jul 17, 2008 13:33:52 GMT 1
Kidoh kérdésére Hito látványos fejjellefelé-mászásba kezdett, amire a volt dathomiri elismerően bólintott. Sosem feledte, hogy egy robottal áll szemben, de azt még nem szokta meg, hogy egy droid ilyen kicsavart pózokra is képes. Hito után Wulfgar is elindult lefelé. Multogatására Kidoh beleegyezően elhátrált. -Rendben, itt várunk titeket. Fentről igyekezett elég fényt biztosítani, hogy a yuzzem megtalálhassa a kiszögelléseket. Feltételezte, hogy Hito képes látni a sötétben.
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Jul 17, 2008 18:45:36 GMT 1
Hito, miután elhatározták, hogy a yuzzemmel töltik be az előőrs szerepét, gyorsan lefelé kezd mászni, hogy minél előbb leérjen, és biztosíthassa a terepet. Amikor leér, fegyverét előkapva elemezni kezdi a helyzetet, a környezetét - lehetséges haladási útvonalak, menekülési útvonalak és fenyegetések után kutatva. Érzékelőit maximális hatásfokra kapcsolja, hátha valamilyen közeli életjelet is észre tud venni - társain kívül, persze. Ezután felszól:
- Leérkeztem. Nagyjából biztonságosnak tűnik.
A kőzet anyagát elemezve megpróbál arra is rájönni, pontosan milyenek lehetnek a tulajdonságai - arra gondol ugyanis, tudna-e kapaszkodó-lyukakat lőni a sziklafalba, s azok milyen gyorsan hűlnének ki.
|
|
|
Post by Exar Kun on Aug 17, 2008 21:08:59 GMT 1
Mikor a yuzzem és a droid elkezdtek lemászni, egy idő után azt tapasztalták, hogy a szikla felülete megváltozott: különös kristályok borították azt. Leérve a "kút" aljára, újabb, lejtős út vezetett lefele...
|
|