Medyn
New Member
Halott
Elhunyt ?regember.!c!1589FF
Posts: 0
|
Post by Medyn on Feb 13, 2008 18:01:49 GMT 1
Medyn megérzi Shayana kezének szorítását és enyhén õ is szorosabbra zárja a kapcsolatot kettejük között. Azt ezt válaszolja a kékségnek:
- Ugyan már Kun. Te is tudod, hogy itt valami nem stimmel. Nehéz helyzetben lehetsz, az biztos. Tudod miért? Pontosan azért, mert kiszabadultál a börtönödbõl. Ha ugyanis el tudtál jönni Argetlamért a Stennes-csomóig, az azt jelenti, hogy bárhová elmehetsz. Talán el is mentél már, azzal az ostoba fejeddel. Mit gondolsz mi fog történni, ha elterjed a híre, hogy Exar Kun rászabadult a Galaxisra? Nos? Megmondom. Az összes még élõ Jedi és az összes Sötét Oldali erõhasználó fel fog keresni elõbb-utóbb. Állandó problémáid lesznek és idõvel el fogsz bukni. Ha nem akarod, hogy huszonnégy standard óra múlva a Holonet összes csatornája tele legyen a zeltrosi látogatásod kis felvételével, akkor kénytelen leszel alkut kötni. Ez a helyzet nagy vonalakban. Remélem elõször életedben jó döntést hozol - mondja Medyn meglehetõsen éles hangon.
|
|
|
Post by Exar Kun on Feb 13, 2008 21:29:34 GMT 1
A szellem szemmel láthatóan nagyon élvezi az előtte lejátszódó jelenetet. Medyn eszmefuttatása után, szabályosan elneveti magát, majd visszaül a trónjába, és kényelembe helyezi magát.
- Látom, vénségére elment a maradék esze is. - feleli hahotázva a szellem, majd elkomorul, és komolyabb, félelmetesebb hangnemre vált.
- Egy dolgot felejtettél el: Én vagyok a leghatalmasabb sith nagyúr! Szerinted hagyom, hogy a dolgok irányítása akár egy hangyányit is kicsússzanak a kezeim közül? Gondolkozzon, vén ember, gondolkozzon! Maga elképzelhetőnek tartja azt, hogy egy olyan időszakban, amikor az Erőre, mint egy fekélyes járványra tekintenek, akkor a holoneten a birodalmi cenzúra átenged egy felvételt, ahol egy erő-szellem rabol el egy embert? Aki nem mellesleg fénykardozik? Ugyanmár... ezt nem gondolhatja komolyan... - kuncog a szellem a magában.
A szellem ezután enyhén megemeli jobb kezét, melynek hatására, Medyn elkezd felemelkedni a talajtól...
|
|
Medyn
New Member
Halott
Elhunyt ?regember.!c!1589FF
Posts: 0
|
Post by Medyn on Feb 14, 2008 14:41:55 GMT 1
- Érdekes...a manipulált felvételen egyetlen fénykard sem látszik...ráadásul túlságosan is bízol a Birodalomban! Én nem tenném... - válaszolja harsogva Medyn. Magában keserûen állapítja meg: ez a blöff most annyira nem jött be. Ellenben a szellem elárulta azt, hogy nem hagyja, hogy kicsússzanak a kezébõl a dolgok. Tehát valami mégiscsak lehet, amit kézben kell tartani. Ez már bizonyos támpont. - Na és mit kell kézben tartani? Csak nem a golyóidat? - fûzi hozzá cinikusan, szándékosan igyekezve felbosszantani Exar Kunt. Ekkor hirtelen elkezd a levegõbe emelkedni. Medyn nem véve elõ kezét zsebeibõl, megszorítja sugárvetõje markolatát és meglepetésszerûen tüzelni kezd a szellemalakra. Minden bizonnyal hiába, de talán le tudja foglalni figyelmének egy kis részét. Hátha ez segítség Shayanának. Egyben elengedi a lány kezét, nehogy õ is Exar irányítása alá kerülhessen...
|
|
|
Post by Kidoh on Feb 22, 2008 20:39:58 GMT 1
//Bocsánat a késői reagért...//
Kidoh meglepve nyúlt a felé repülő gyíkmajomért, de aztán gyakorlott mozdulattal, egy kézzel elkapta az állatot. Jambo valószínűleg még egy darabig csak levegő után kapkodott, de a volt dathomiri lány nyugtató-csitító érzéseket küldött az elméjébe. "Semmi baj..." Közben eszébe jutott Akira: ilyennel saját fiát nyugtatta egy-egy rossz álom, vagy ijesztő dolog után. Futólag magához ölelte az állatot. -Azt hiszem, hogy ez is a Tied... -szólította meg őt közben Exar; és a fénylő, tiszta Erőgömb visszaröppent Kidoh botjára. A nő kifejezéstelen arccal bámulta a gömböt, aztán letette a földre a gyíkmajmot. -Jambo, maradj egy kicsit idelenn, kérlek. -súgta neki halkan. Nem az volt a célja, hogy más ne hallja, csak hogy ne zavarja meg a többieket, akik eközben a halott sithtel voltak elfoglalva. Hang nélküli mondatát ennek ellenére elég erősen megnyomta ahhoz, hogy a kis állat megértse: most valóban fontos, hogy a lábánál maradjon. Ha cselekedni kellett, Kidoh nem akarta, hogy a vállára csimpaszkodó állat megnehezítse a dolgát.
Ezután ismét a fénygömbre meredt. Exar valóban befolyásolta az Erő-alkalmazását, ami azt jelenti, hogy bármilyen más Patrium Draconumon tanult alkalmazással is ugyanígy járna. Csalódottságot kellett volna éreznie, de remekül megtanították rá, hogyan uralkodjon az érzésein: ilyen kis apróság nem zökkenthette ki. Ezért egyszerűen csak megtartotta a fénygömböt - az még így is jó szolgálatot tett nekik, hiszen kivilágította a terem ezen részét. Ártó alkalmazást azonban ezután nem volt ajánlott alkalmaznia, hiszen ha a visszájára sül el, csak saját magát sebzi meg.
Gondolatai ezután ismét a körülötte történő eseményekre terelődtek. Exar megjegyezte magának Shayanát és Medynt, és "bűnükért" cserébe most bűnhődniük kellett. Kidohnak nem tetszett, hogy két társa közül az egyiknek meg kell halnia. Már csak azért sem, mert tudta: szeretik egymást, és ez kísértetiesen hasonlított saját múltjára... Nem, nem engedhette, hogy a társai közül akár csak egy is meghaljon - hiszen éppen azért jött, hogy visszaszerezze egy barátját, és nem azért, hogy elveszítsen még egyet. Mégis, néma csendben figyelte, ahogy Medyn előlépett, és felajánlotta az életét a többiekért cserébe. Egyezkedni próbált, de Exar továbbra is csak egy utat látott a helyzet orvoslására. Medyn erre hergelni próbálta, ami úgy tűnt, hatott a szellemre - legalábbis elérte vele, hogy a sith felemelje a talajról, és elhallgattassa.
Kidoh némán figyelt, bízva az öregebb bölcsességében. Bízva abban, hogy az előző találkozás alkalmával szerzett tapasztalatokat felhasználja, és valamiképp segít a helyzeten. De nagyon úgy tűnt, hogy csak rontott.
Épp ezért, az Erő-mágus döntött. Szinte alig láthatóan előrébb lépett egy kicsit, és megszólalt: -Exar! -minden körülmény ellenére tisztelte ellenfele erejét, és ez kiérződött a hangjából. Az ellen azonban nem tehetett, hogy saját anyanyelvében nem szerepelt magázódás, így egyszerűen letegezte a nagyhatalmú szellemet- A felvételt meglehet, nem engedi át a birodalmi cenzúra, az viszont biztos, hogy eljut a megfelelő helyre, az inkvizítorokhoz, akik ebben az esetben megtennék a megfelelő intézkedéseket. De nem fenyegetőzni akartam... -kicsit megrázta a fejét, mintegy jelezve, hogy ezzel lezárta ezt a témát- Kérlek engedd el Medynt! Mint társának, kötlességem őt megvédeni; és ha a te helyzeted nézem, sem látom értelmét a halálának. Nem tudom, mi történt pontosan az előző találkozásotok alkalmával, de biztosan van más megoldás arra, hogy csillapítsd a haragod. Mi csupán Argetlamért jöttünk. Hát találd ki, mit kérsz cserébe tőlünk azért, hogy mindannyian élve elmehessünk innen. És ha bennük már nem bízol, -biccentett a fejével Shayanáék felé- hát bízz bennem. Úgyis tudod, mi vagyok. A Zafír Rend tagjai megtartják a szavukat. A lány arcán látszott eltökéltsége. Bizonyos keretek között bármire hajlandó lett volna, ha épségben hazatérhetnek. Argetlamot viszontláthatná a kedvese és három éves kislánya... Shayanának és Medynnek elmondhatná, hogy ő is ugyanabba a "családba" tartozik, hasonlóak a céljaik... És újra magához öleklhetné a kisfiát, akit most oly sietősen kellett magára hagynia...
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Feb 23, 2008 8:07:37 GMT 1
A tárgyalás holtpontra jutni látszott, a csapat élete folyamatos veszélyben forgott. Az ostoba holovidekben ilyenkor lép be a hős (akit általában Roland Lovagnak, vagy valamiféle hasonló hangzatos néven szólítanak), hogy fénykardot rántva kihúzzon mindenkit a vészből.
Exar Kun templomában azonban sajnálatos módon egyetlen holokészülék sem volt fellelhető.
Kidoh halk parancsszavát követően Wulfgar elernyesztette izmait, bár nehéz fújtatása még mindig a falak között visszhangzott, a benne tomboló indulat jeleként. Tökéletesen felfogta azonban, ami körülötte történik, és tudta, hogy nem jött el az ő ideje... még...
Mikor a dathomiri a földre teszi Jambot, az fél kezével még mindig a torkát masszírozza, és eszébe nem jutna bárhova is menni.
|
|
|
Post by Shayana on Mar 2, 2008 18:14:13 GMT 1
Exar a magasba emeli Medynt aki erre feladja a helyzet békés rendezésének lehetőségét is. Kidoh próbálja menteni a helyzetet.
- Fejezzétek be! - kiálltja a férfiak felé Shayana, próbálva magára irányítani Exar figyelmét. Különben Medyn meghal...
" Tűnjetek innen! Próbáljátok megkeresni Argetlamot" - Próbálja üzenni Kidohnak az erőn keresztül.
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Mar 8, 2008 19:08:07 GMT 1
Hito a helyzetet kiértékelve rájön, ő itt semmit nem tehet. Így hát lassan, reményei szerint lehetőleg észrevétlenül kihátrál a teremből, hogy máshol keressen lehetőséget Eriál megsegítésére...
|
|
|
Post by Exar Kun on Mar 10, 2008 9:10:40 GMT 1
Exar szellem-arca rezzenéstelenül pillant a csapat tagjaira, hallgatva azok győzködéseit. Végül Medynre emeli az arcát, aki már jó 3 méterrel lebeg a talaj felett.
- Nem győztetek meg! Ideje kiegyenlíteni a számlát...
Sziszegi a szellem, majd Medynre pillant. Ezután hatalmas roppanásokat hallotok, ahogy a belső szervek és a csontok szinte szétrobbannak Medyn testében. Akinek nincs olyan idegrendszere, az valószínűleg már a hangtól is rosszu lesz, nem hogy még a látványtól, ahogy Medyn élettelen teste göcsörtösen rángatózik, majd végül a porrba hull. Ekkor egy kékes füstszerű jelenség távozik Medyn testéből, és egyenesen Exar testébe épül be, aki ettől még erőteljesebben lesz látható.
- ITT ÉN SZABOM MEG A SZABÁLYOKAT! - Üvölti a szellem, majd kezével int egyet, mire a távolódni készülő Hito hanyat vágódik és pár méterrel közelebb csúszik a trónhoz.
- Tehát, Argetlam úr tartózkodási helyére kíváncsiak? Én is! Van egy sejtésem, hogy hol lehetnek... - magyarázza a szellem kissé szórakozottan.
//Köszönöm a játékot Medyn. A halál közös megegyezés alapján történt.//
|
|
Medyn
New Member
Halott
Elhunyt ?regember.!c!1589FF
Posts: 0
|
Post by Medyn on Mar 11, 2008 13:39:37 GMT 1
Az öreg szörnyû halálakor még egy furcsa jelenség történik. Egy aprócska, áttetszõ, szinte alig látható, ezüstös füstszerû anyag Shayana felé áramlik, majd a lányhoz érve eltûnik. A nõ szívdobbanáshoz hasonlatos hangot hall az Erõn keresztül, majd érzi a Világos Oldal erõs jelenlétét. A hatás néhány másodperc múlva elenyészik, de ha Shayana az Erõre koncentrál, örökké érezni fogja ezt az ismerõs, kellemes, szívet melengetõ érzést...
//Köszönöm mindenkinek az eddigi játékokat és a mesélést. Ne haragudjatok, a vég elkerülhetetlen volt a karakter számára. Minden jót és sok sikert a mentõakcióhoz!
Medyn Amadeira d'Antinello//
|
|
|
Post by Shayana on Mar 16, 2008 19:27:48 GMT 1
Shayana dermedten áll.
Képtelen felfogni a pillanatot, a véglegességet amit a halál jelent.
Kétszer élte már meg ezt az érzést, kétszer gyászolta meg a férfit aki szerelme volt, és gyermeke apja. És most végleges. Egy szívdobbanásnyra érzi még a jelenlétét, azután elmúik a pillanat és hideg veszi körül őket.
Exar nem támad, Shayananak van ideje gyászolni. Lassan odamegy a földön fekvő testhez, és végigsimít a férfi ki sem hűlt arcán.
Hős volt. Az ellenállás hőse. Ember, és apa.
Shayana szeretne bosszút állni, de tudja, hogy nem ronthat fegyverrel a szellemnek. Nem ez a módja .Hosszú haja eltakarja az arcát amin könnyek csorognak.
Tehát, Argetlam úr tartózkodási helyére kíváncsiak? Én is! Van egy sejtésem, hogy hol lehetnek... - mondja közben a szellem, de Shayana nem tűnik tudomást venni róla.
|
|
|
Post by Kidoh on Apr 9, 2008 15:11:49 GMT 1
Kidoh semmit sem fogott fel abból, amit a körülötte állók tettek, vagy mondtak. Csak a szellemalakra figyelt. Várta a válaszát. Nem mondott le társáról semmi áron. Exar pár pillanatig mintha gondolkozott volna, végül megszólalt: -Nem győztetek meg! Ideje kiegyenlíteni a számlát... A kegyetlen döntés cselekvésre késztette Kidohot. Hiszen ő maga mondta: kötelessége megvédeni a társát. Egy férfi, akit szeretnek, nem végezhette így!
A tiszta Erőgömb lepottyant a jobb kezében szorongatott bot tetejéről. Mire a földre ért, a szépett faragott, ezüstös lándzsa tetejéből hosszú ezüstpenge vágódott ki, és az Erő-mágus nekiiramodott. Hideg fejjel, de elszántan támadt rá a szellemre - tudta, ez talán semmit sem ér, mégis, meg kellett tennie a társáért, és az őt szerető nőért... Meg kellett tennie, hogy állja a szavát.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Apr 9, 2008 15:17:12 GMT 1
Kidoh csak egyetlen lépést tehetett. Mielőtt elég lendületett vehetett volna magához a támadáshoz, tányérméretű szőrös mancs villant elé, és a mellkasa előtt keresztbelendülve megakadályozta a mozdulatsort. A yuzzem, akit korábban épp a Dathomiri tartott vissza az elhamarkodott cselekvéstől, most viszonozta a szívességet. Fejét szomorúan rázva dörmögött valamit, amit a hangsúlyból ítélve megnyugtatónak szánt.
Az üzenet azonban egyértelmű volt: ez nem a harc ideje, hanem a szavaké. És ha ezt egy yuzzem mondja, akkor tényleg nincs helye a verekedésnek...
|
|
|
Post by Kidoh on Apr 9, 2008 16:15:50 GMT 1
A volt dathomirit az első megtett lépés után hatalmas mancsok tartóztatták fel. A lány megakadt a mozdulatsor kellős közepén, és bosszankodva pillantott hátra a yuzzemre. Az állat szomorúan rázta a fejét, jelezve, hogy ne támadjon. Kidoh már épp megszólalt volna, hogy engedje tovább, de ekkor gyomorforgató reccsenések töltötték be a termet.
Kidoh összerezzent. Mostmár nem panacsolt a saját érzelmeinek: mérgesen fordult vissza Exar felé. Meg akarta állítani... De Wulfgar erős keze vissztartotta. Sem a yuzzem, sem Shayana nem cselekedtek. Egyikük sem... Kidoh nem értette, hogy nézhetik ilyen tétlenül végig. Dühében erősebben rámarkolt a Fénylándzsára, amelynek pengéje még most is vibrálva izzott.
De végül nem tett semmit. Végignézte, ahogy Medyn teste összeroppan, majd leesik a földre. Fájdalmas, értelmetlen halála volt, és ő csak állt. Shayana tétlensége volt végül az, ami őt is megállította. -Itt én szabom meg a szabályokat! -üvöltötte Exar, de a mondat alig jutott el Kidoh agyáig. Shayanát nézte. Nem fért a fejébe, mért nem csinált semmit. Dermedten végignézte, ahogy a nő lassan odabotorkált az öreg férfi élettelen testéhez, és leguggolt mellé. Úgy tűnt, csendben meggyászolja. A jelenet kísértetiesen emlékeztette saját emlékeire... Igen, Zornt ő is így gyászolta meg. Eltemette, majd új életet kezdett. De előtte még megbosszulta a halálát. Shayana ezt mért nem teszi meg? Mert Exar Kun szellemét nem lehet elérni? Ez lenne az ok?
Deaktiválta a lándzsát, és visszaemelte maga mellé, akár ha semmi sem történt volna. "Exar elérhetetlen. De már halott. És be volt zárva ide. Valahogy meg lehet bosszulni Medyn halálát. Csak rá kell jönni, hogyan." -Tehát, Argetlam úr tartózkodási helyére kíváncsiak? Én is! Van egy sejtésem, hogy hol lehetnek... -folytatta a párbeszédet a szellem. Olyan nemtörődömség sütött a hangjából, mintha csak a háziállataihoz beszélne. -És szerinted hol lehet? -kérdezett vissza Kidoh. A hangja már majdnem olyan nyugodt volt, mint előtte, de a visszafolytott harag még érződött belőle.
|
|
|
Post by Exar Kun on Apr 14, 2008 8:57:10 GMT 1
A szellem láthatóan jól szórakozik a társaságon, amikor azok felfogják, hogy társuk élete itt és most véget ért. Kidohra azonnal felfigyel, ahogy annak gyűlölete szinte szétárad a terem minden szegletében. - Ezaz, add ki a haragod! Hidd el, jobb lesz... - mosolyog a szellem, majd miután a hölgy lenyugodott, hozzákezd eszmefuttatásához. - Van itt a terembe egy járat, mely a mélybe visz... én azonban nem tudok oda lejutni... ti megpróbálhatjátok... - tekint a csapatra a szellem //csapatszellem // kérdően.
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Apr 24, 2008 12:00:46 GMT 1
"Ez az a pont, ahol a valószínűség-számítás, a racionalitás és a számítógép világa végleg visszavonulót fújhat, semmi de semmi értelme tovább erőltetni ezt az oldalt."-Hito valóban hiába gondolkodik, továbbra is fölösleges elemnek érzi magát. Itt kell az "érzelmekre", "megérzésekre" hagyatkozni, s a tettek mezejére lépni.
- Legyen akaratod szerint! Tudom, nem tehetünk másképp, mint hogy "segítünk" Neked, elérni célod, amiért Magadhoz szólítottad a barátunkat. Nevezd meg az árát, hogy dolgunk, dolgod végeztével épségben, Argetlammal távozhassunk, és én már megyek is, végrehajtani a feladatot!
|
|