Elfeledett Sith Könyvtár /KM: Szikandar/

[Szikandar]

A Sith Birodalom már réges rég elpusztult. Csupán a hatalmas városok és egyéb titokzatos építmények romjai dacolnak az idő viharában. Korribant még mindig átitatja a sötét erő hatalma. Mindenki úgy hiszi, semmi sem élte túl a sitheket. Ám valahol a bolygón áll egy alig 60 méter magas piramisszerű építmény a sivatag végtelen homokjában, mely bejárata egy földalatti labirintusnak. E labirintus mélyén található a hatalmas, pusztító háborúk miatt idemenekített Sith Könyvtár maradványa, mely évszázadokig pihent magányosan,mígnem egy nap Szikandar, a sötét oldal prófétája felfedezte és birtokba nem vette a különös építményt...

[Szikandar]

A z-95-ös vadászgép Korriban mellett kilép a hipertérből. A vén próféta megkönnyebülve felsóhajt, s egy megadott koordinátán landol. Fiatalos lendülettel száll ki a gépből és tekintetével végigpásztázza a hatalmas piramist.
~Végre hazaérkeztem.-mosolyog Szikandar, majd belép a piramisba. A barlangrendszerbe vezető lépcső lejáratának négy sarkán, négy életnagyságú szobor áll őrt, védekező testartásban. A négy szobor sith nagyurat ábrázol: Darth Xerxész, Darth Pekah, Darth Agisz és Darth Hafiz.

A próféta leereszkedik a lépcsőn. A falakon elhelyezett fáklyák lángra kapnak, amint elhalad mellettük. Érzi a sötét erő mindent elemésztő erejét, mely nyugtatólag hat rá. Aztán egyszercsak végetér az alagút és hatalmas oszlopcsarnokban találja magát. Ez a Sith Könyvtár előcsarnoka. Ahogy a közel 50 méter magas oszlopok között sétál érzi, hogy valami figyeli.
-Gyere elő bátran. Megjöttem!-zengi Szikandar, mire hatalmas, fekete sárkánykígyó bújik elő az egyik oszlop mögül. A vén prófétához hajol, majd miután megszaglássza, szépen visszatér a helyére. Szikandar hatalmas vasajtóhoz sétál, majd az erő segítségével könnyedén szélesre tárja a kétszárnyú ajtót, s belép a könyvtárba, ahol őrzi, rendezgeti és tanulmányozza a háborúk során megmenekült Sith műveket.

Szikandar letámasztja botját az egyik asztalnál, majd tölt magának az asztalon lévő üvegből egy pohárka bort és megízleli.
-Még mindig csodálatos az íze.-mosolyog Szikandar, majd az asztalon lévő kódexet kinyítja és síri csendben elmélyed a hatalmas Darth Xerxész művében.

[Exar Kun]

A nyugodt olvasást üveges zaj töri meg. Feltekintve a kódexből, láthatod, ahogy a pohár bor remegve táncolni kezd az asztalon, majd szabályosan szétrobban. Több szilánk megvágja arcodat, és karodat. A Sötét oldal ereje megsokszorozódik, lüktető hatását mindenhonnan érezni. A könyvtár terem közepén egy kékes aurájú alak jelenik meg.

Az alakot különösen intenzíven öleli körbe a sötét oldal ereje...

[Szikandar]

A próféta épp az egyik varázsigét memorizálja, mikor kíváncsian a táncoló pohárra emeli tekintetét. Az apró szilánkok több helyen megvágják, miután az üvegpohár szétrobban. Szikandar nyugodtan elővesz zsebéből egy kendőt és letörli a vért, majd a terem közepe felé fordul
-Nem szeretem a váratlan vendégeket, ám megtisztelő, ha egy nagyhatalmú erőhasználó meglátogat szerény hajlékomban. Ismerős vagy nekem. Talán már olvastam rólad vagy láttam képet. Sok mű van itt, így nem mindenre emlékszik az ember az én koromban.-kuncog a próféta.
-Mondd, miben állhatok szolgálatodra?-kérdi mosolyogva Szikandar, miközben kezébe veszi sétabotját és kíváncsi tekintettel várja a szellem válaszát.

[Exar Kun]

A szellem alak lassan elindul feléd. Lassú léptei nyomán megremeg a mennyezet, és a könyvtár minden apró kis szegletéből visszatükröződik a sötét oldal elemésztő ereje.

- Remélem, hogy ismer. Sith háború, 4000 évvel ezelőtt. Hogy miben segíthet? - Mondja lassan és tagoltan mély hangjával a szellem, majd a kérdés után egy gunyoros mosoly ül ki arcára - ha most velem jön. Eldöntheti, hogy ellenkezik, vagy önként jön. Az elsőt nem javasolnám.

Ezúttal azonban ütemet vált beszédje, és ezúttal darálja a szavakat. Az utolsó mondatnál pár lépésnyire áll meg előtted a szellem. Homlokán egy különös tetoválás, jobb arcán 3 karmolás nyom látható, egész testét egy különös kék aura lengi körül.

[Szikandar]

A próféta nem mutat félelmet, hanem továbbra is kíváncsian fürkészi a az egyre közeledő szellemet. A sötét oldal ereje megborzongtja egész testét, amit igazán élvez.
-Már emlékszem!-kiállt fel gyermeki boldogsággal Szikandra, mikor felismeri Exar Kunt.
-Nem hittem volna, hogy maga, a nagy Exar Kun látogat meg. Természetesen elfogadom a meghívását.-hajol meg Szikandat, aki jól tudja, hogy nagyon ártalmas lenne ellenállni a sith nagyúrnak. Magához veszi díszes sétabotját.
-Mikor indulhatunk?-kérdi mosolyogva a vén próféta.

[Exar Kun]

A szellem arcára elégedett mosoly ül ki. Mindig is élvezte, amikor tisztelik és félik. Örömmel és elégedettséggel tölti el az érzés, mint amikor kisgyermeket megdícséri édesanyja egy jó jegyért, melyet az iskolában szerzett.

- Most! - válaszol a próféta kérdésére a szellem, majd kinyújtja jobb karját Szikandar felé.

Szikandar fojtogató, kaparó érzést érez torkában. Pár pillanatra talán pánikba is esik, ám ezután elsötétül a világ számára.

A szellem körbe öleli az összeesni készülő testet, majd pár pillanat alatt mindketten eltűnnek a könyvtárból...

//Folytatás itt//

[Szikandar]

A teherhajó kilép a hiperűrből, s a hiperhajtómű végleg kileheli lelkét. A hajóval a bolygó felszíne felé indul a próféta, majd a könyvtára közelében leteszi a gépet. Kiszáll a hajóból, majd a piramisba betérve hosszú csigalépcsőn leér a hatalmas oszlopcsarnokba.

A próféta elégedetten néz körbe, majd érzi sárkánykígyójának tekintetét a hátában.
-Úgy látszik mindig váratlanul bukkanok fel. Nemde bár? - fordul mosolyogva a hatalmas fenevad felé a férfi, s barátságosan megpaskolja az oldalát. A sárkánykígyó tekintete megenyhül, s visszatér vackába.

Szikandar lassan besétál a terembe s elmond egy varázsigét, mire a teremben lévő fáklyák és gyertyák lángra lobbannak. A kellemes vöröses fény barátságosabbá teszi a rideg helyet. A próféta kedvenc karosszékéhez megy, s kényelmesen elhelyezkedik benne, hogy aztán belemerüljön a Sith és Jedi Háborúk történetét elmesélő kódexben...

[Veszély]

Kényelmesen helyet foglalsz, és nekilátnál az olvasásnak, mikor hirtelen rádöbbensz: nem vagy itt egyedül. Se az Erő, se a hüllő-őr nem jelezte az idegen érkezését, ezért arra gyanakszol: előtted érkezett. Az persze még mindig kérdés, hogyan halgattatta el a sárkánykígyót - vagy hogyan maradt életben betolakodása után.

Lassan a jövevény irányába fordítod fejed: a terem egyik masszív tartóoszlopának támaszkodik hanyagul, de teljes mozdulatlanságban. A helyét jól válaszotta meg, mert a lobogó fákylák ellenére is csak annyit tudsz kivenni, hogy a világos, csuklyás köpönyeg alatt nyurga termetű személy rejtőzik; de a faját, vagy nemét tökéletes lehetetlenség megállapítani, mert a teste nagy része árnyakba burkolózik.

Egy percig némán bámultok egymásra, majd az idegen ellöki magát az oszloptól és előrelép.

A fehér köpenyt vastag övvel fogja össze,oldalán kardot és tőröket visel, alkarjait pedig fémpántokból álló páncélzat védi. De legalább azt meg tudod állapítani róla, hogy hímnemű humán, vagy legalábbis emberközeli fajba tartozik.
- Üdvözöllek, Könyvtáros. - szólít meg, hangja alig több fenyegető suttogásnál. - Már vártam visszatérted.

[Szikandar]

Épphogy belemélyedne az olvasásba Szikandar, mikor furcsa érzés keríti hatalmába. Valaki figyeli minden mozdulatát, s ettől megremeg.
-Lehetetlen, hogy nem éreztem a jelenlétét. - hitetlenkedik a férfi, majd tekintete az oszlopnak támaszkodó alakra fordul. Ruházata és fegyverzete, mintha emlékeztetné egy nagyon régen olvasott kódex leírására, ám az emlékfoszlány nem mutat többet neki.
- Üdvözöllek, Könyvtáros. Már vártam visszatérted. - szólítja meg suttogva a fehérköpenyes alak Szikandart.

A próféta lassan felemelkedik székéből és az asztal mellé áll. Rezzenéstelen arccal, ám mégis kíváncsi tekintettel méregeti a lényt, s sétabotjára támaszkodik.
-Üdvözöllek Idegen. Csodálkozom, hogy sikerült kijátszanod a sárkánykígyóm éberségét, s még az Erő jelenlétét sem éreztem körülötted. Ez még senkinek sem sikerült. - mondja elismerően Szikandar. - Mi járatban vagy itt? Nem szoktak erre gyakran megfordulni. - húzza apró mosolyra a száját a próféta, s minden eshetőségre készen várja a választ.

[Veszély]

- A sárkánykígyója csak egy ostoba hüllő, ami felett az Erőnek korlátlan uralma van. - vág vissza a csuklyás élesen, majd bocsánatkérőn vállat von. - De nem fogok magával vitába szállni. Én csupán Hírnök vagyok.

Szinte kihallod a nagy H-t a szóból. Az idegen lassan közeledik hozzád, kezeit kissé eltartva oldalától, jelezve, hogy nem kíván harcba bocsátkozni - majd tőled négy lépésnyire, éppen pengehossznyi távolságon kívül megáll. Minden mozdulatáról süt, hogy képzett gyilkos. De előző megjegyzése bármit sugallt is, nem érzed körülötte az Erő jelenlétét.
- A szervezetem már régóta figyeli magát, és engem küldtek, hogy ajánlatot tegyek. Mestereim hajlandóak önre ruházni tudásuk egy részét, ha cserébe betekintést nyerhetnek ezen könyvtár egyes részeibe.

[Szikandar]

A vén próféta megnyugszik mikor érzi, hogy férfit nem lengi körül az Erő, s a férfi mondandóját hallva érdeklődve csillan fel a tekintete.
-Ez igazán megtisztelő Hírnök. Még senki se volt kíváncsi a könyvtáramra. Ám áruld el, kik a mestereid, s mit ajánlanak. - kérdezi Szikandar. - Mert ez a könyvtár olyan titkokat is rejt, melyeket csupán arra érdemesek tekinthetnek meg. - mutat végi a hatalmas termen a próféta, s várja a választ. Közben a férfi ruházatát és fegyverzetét is szemügyre veszi.

[Veszély]

- A Mestereim... - szólalt meg a Hírnök rövid töprengés után, majd megmozdult. Ami ezután történt, szinte követni sem tudtad: az Erő - a Sötét Oldal! - úgy terült szét és burkolta be a csuklyás férfit, mintha az egy ejtőernyőt nyitott volna ki zuhanás közben. Még reagálni sincs időd, mikor egyetlen gyors csusszanó mozdulattal megteszi a titeket elválasztó távolságot, és gyors felütést indít az állad felé. Szisszenő hangot hallasz, amint egy rejtett penge csúszik elő a ruhaujj takarásából... aztán a mozdulatsornak vége szakad, a Hírnök az utolsó mozdulatba merevedve áll, lábai rogyasztva, feje a mellkasod magasságában.... a penge pedig megcsiklandozz álladat, de nem jet rajta sebet.

A férfi pont elég ideig marad így, hogy felfoghasd mitörtént, majd meghajol feléd, és elhátrál. Az orgyilkos penge szisszenve tűnik el ismét a ruhaujjban. Aztán az Erő ismét lehullik a férfiról, mintha azt a bizonyos ejtőernyőt landolás után a földre hajította volna. Hogy lehet képes elrejteni a benne rejlő - nem csekély - hatalmat?

A Hírnök ott folytatja, ahol a mondat félbeszakadt. - ... hatalmas Erőt kínálnak. Korlátlan uralmat a gyengék felett. És a háttérben maradás képességét.

[Szikandar]

A próféta elkerekedett szemekkel figyeli a történteket, de nem mozdul. Tudja, hogy a Hírnök könnyedén kiolthatta volna az életét. A Sötét Erő eme alkalmazása lenyűgözi Szikandart. Még egyszer se olvasott hasonló módszerről, vagy hallott volna róla másoktól.
-Lenyűgöz a képesség, amit birtokolsz. Sosem tapasztaltam még ily erőt. -mondja elégedetten Szikandar.
-Ám áruld el, mestereid a Könyvtár melyik részébe kívánnak betekinteni, eme tudásért cserébe? - kérdi megfontoltan a próféta.

[Veszély]

- Én csupán Hírnök vagyok. - feleli a csuklyás, vállat vonva. - Üzenetet hoztam, és nem áll módomban számot adni Mestereim szándékáról.