Ég Urai II. /BEZÁRT/

[Eriál Argetlam]

Ez a hely az Ég Urai Űrhajókereskedés és -szerviz telepehylétől távolabb helyezkedik el. A Ragyogás körútjának külső szakaszán nagyobb gyártelepek, használt és elhagyott ipari épületek sorakoznak. Az 1242-es számú telek B épületét szerezte meg Sve Juppu, és itt rendeztek be a fogatok javítására alkalmas műhelyt. Mivel ő nem engedheti meg magának a bajnoksággal szükségszerűen együtt járó utazást, egy, a számügyekben jártas, bár meglehetősen esetlen férfit, Tebe Krull-t fogadta fel ügyvezető igazgatónak.

^{Tebe Krull}

[Nana Oryx "Vektor"]

<<<Visszamenőleges történés>>>

//Amennyiben ehhez szükséges írni a határellenőrzésre, jelezzetek és azon nyomban pótlom a hiányosságot!//

Egy este Zallattela városában. Különös élmény, főleg úgy, ha az ember egész eddigi napját hegesztősugár fénye mellett töltötte. Ugyan nem üldözték különös intenzitással, az öreg Spike rosszul viselte már a TIE vadászok tüzét, a nav. comp. rebootolásra szorult egy csúnya találat után, ami fontos másodperceket vett el Nanától. A hiperűr-ugrás az utolsó pillanatban sikerült, természetesen miután a hajót félig ronccsá lőtték. A csempészlány, Bessad Oryx sarja idegességében majdnem megevett egy nagy adag kábelsalátát; majd a Zeltrosra érve hullafáradtan aludt el pilótaülésében.

Nehéz nap volt, bekövetkezett az, amitől oly régóta tartottak, és bár apja folyton riogatta a Birodalom börtöneinek rémhistóriáival, nem igazán hitte el őket. Tudta, hogy Bessad, miközben ő Zallattela neonfényes utcáin kóborol, nagyjából megérkezik a hatalmas börtönkolóniák, bányák vagy munkatáborok egyikébe. Ekkor jutottak eszébe ismét a szörnyű képek, apját látta maga előtt, ahogy a sötétben kaparja cellája falát éjjelente, csak hogy hajnalban ismét visszahurcolják a bűzlő, tűzforró bányák gyomrába. Nem ezt érdemelte.

Nana, fekete pilótaruhájában lekuporodott egy szemétszállító repulzorjármű mögé és csendben sírni kezdett. Életében először érezte magát igazán egyedül, és tudta, hogy nem képes ezen változtatni semmit. Racionális volt világéletében, nem akart csatlakozni azon névtelen mártírok sorához, akik ki próbálták szabadítani hozzátartozóikat a Birodalom vasmarkából. Szipogása csendes viszhangot vert a falakon, majd egyszer csak tompa puffanás hasított az éjszakába. A fájdalommal nem törődve csapta öklét az alapzatnak, felszakadt kesztyűje alól vérpermet hullott a földre. Egy pillanatra úgy érezte, mindent elvesztett. Pontosan 0,71 másodpercig.

Corelliai volt, nem is akármilyen fajtából. Nem hagyhatta el magát, bíztatóul apja dorgálásaira gondolt, melyeket oly sokszor kellett végighallgatnia. Sosem szerette, ha bőgött. Ezért, egy utolsó szipogás után összeszorította sajgó ujjait, felöltötte fekete pilótamaszkját és mélyet szippantott az oxigéntartályból. Szerette az érzést, mely ilyenkor testébe szökött; gyenge tüdeje csak az egyik oka volt ezen eszköz viselésének. Az oxigén serkenti a mentális funkciókat.

Alig telt pár másodpercbe, és tovább járta az utcákat. Meg kellett szabadulnia régi identitásától, másik egót kellett felépítenie magának. És mikor elhaladt a Ragyogás körútja egyik átalakított gyárépületének kivilágított reklámtáblája alatt, rövid gondolkodás után megállt, és visszanézett.

<Ég Urai Fogatszervíz...és ezek szerint pilótát keresnek. Ha ez bejön, akkor a Birodalom orra előtt leszek mindvégig. És sosem fogják megtudni. Zseniális.>

Dús haját megborzolva lép át az önműködő ajtón. Sebes kezének csontjait megropogtatja, majd határozott léptekkel indul meg az üzletvezető felé.

[Eriál Argetlam]

(Közös megegyezéssel az alábbi történés a fogatverseny kezdete előtt zajlik.)


Tebe Krull az iroda ajtajának kinyílására kapta fel a fejét. A mai napon szinte semmi forgalmuk nem volt, így szabadidejét épp a legújabb technológiára épülő holografikus játékkal kötötte le. A címe Vader Ökle, és a játék folyamán a legendás 501-esek egyik tagjának képébe bújva Jedikre vadászhatsz orrvérzésig.

Tebe épp egy óriási ütközet közepén járt, így bosszúsan sóhajtva ütötte le a szünet-gombot; egy töredékmásodpercnyi késéssel. "Meghaltál, szeretnéd betölteni a legutóbbi állást?" villogott a képernyő közepén a kellemetlen felirat. Mivel a képernyő holografikus volt, a játékos "eredménye" a nő számára is jól látható volt.

Tebe dühe azonnal elszállt, mikor végigmérte az ügyfelet. Alapvetően kellemes, talán vonzó arcvonású nő volt, bár arca felét súlyos oxigénmaszk fedte. Az üzletvezető zavart mozdulattal húzta el kezét a saját szája előtt.
- Hölgyem, mi itt oxigénen élünk. - aztán rájött, hogy sikerült a lehető legrosszabb módon kezdenie a társalgást, így kissé elvörösödve kijavította magát. - Ööö... elnézést.... Szóval, miben segíthetek?

[Nana Oryx "Vektor"]

Nana csupán egy röpke oldalpillantásra méltatta a férfi lenyűgöző eredményét. Nem igazán volt mókás hangulatában, bár nem zavarta különösebben, hogy a világ ment tovább körülötte. Talán jobb is volt így.

Közelebb lépett, egészen a pultig, amire rákönyökölt. Ujjait egymásba fonta, majd állát megtámasztotta és beszélni kezdett. Beszédmodulja halkan zúgott már lélegzés közben is; valami elromolhatott benne, lágy és kellemes hangjába az alap torzításon kívül fülbántó recsegés vegyült (amennyiben Tebe ismeri valamennyire a lorrdi fajt, rájöhet, hogy a nő félvér). Szemei meg se rebbentek a furcsa megjegyzés hatására, egyenletes, hideg tűzben égtek.

-Üdvözlöm. Elnézést, hogy...megzavartam, de tudomásomra jutott hogy pilótát keresnek. Amennyiben aktuális a kérdés, jelentkeznék a posztra.

[Eriál Argetlam]

Amikor a nő megszólal, a maszk recsegő gépi orgánummá torzítja hangját, bármilyen is az eredetileg. A férfi, nem tudva uralkodni magán, rémülten hátralép egyet. Mikor azonban meghallotta, hogy a nő csupán az álláshirdetésre jelentkezik, kisé megnyugodott. Tekintete visszarebbent a monitorra, aztán ismét a nőre.
- Ööö... szóval... az állást kívánja betölteni? Jól van, jól van... ööö... vezetett már versenyfogatot?...mármint... igen. - nyögi ki végre.

[Nana Oryx "Vektor"]

Vékony szemöldökei megemelkednek a férfi betoji reakciójára. Ritka szerencsétlen alaknak tűnik, bár - talán pont emiatt - szimpatikus a lány számára. Hogy ne hozza tovább zavarba a férfit, valamint megnézze, mi hibásodott meg a berendezésben, úgy döntött, felvállalja a kellemetlen tüdőfájdalmakat és maszk nélkül tárgyal vele. A maszk oldalán található gomb benyomása után a maradék levegő sziszegve, apró gőzcsóva formájában távozott a szűrőkből, majd egy szíj kioldásával lecsatolta arcáról a szerkezetett. Nana csendes szépség volt. Talán egy csempész mondta róla egyszer, hogy "szemei vadak, mint a nexu, arca viszont olyan nyugodt, hogy még a szenátorokat is megszégyenítené".

-Igen, az állást szeretném betölteni. És nem, fogatot nem vezettem eleddig. Tapasztalataim vannak könnyű futár és szállítóhajókkal valamint speederekkel és hasonló könnyű repulzorjárművekkel.

[Eriál Argetlam]

Most, hogy a nő arca előtűnt, és a hangját kísérő baljós recsegés is megszűnt, Tebe sokkal könnyebben összeszedte magát. Mire a nő befejezte mondandóját, már egészen szalonképesnek érezte magát - mármint önmagához képest.

- Nos, a helyzet az, hogy már megvan a három pilótánk, szükségünk van azonban egy tartalékosra, aki, ha szükséges be tud ugrani a többiek helyére... mármint egyvalakiéra, na... A fizetés persze ugyanúgy járna önnek, de erről később... ha érdekli a dolog, akkor kérem, jöjjön velem, keresünk egy szabad szimulátort.

[Nana Oryx "Vektor"]

Igazán kedve lett volna megkérdezni, hogy honnan ez a hirtelen sietség, de tudta, hogy nem lenne értelme még több kárt okozni. Egykedvűen - legalábbis annak tűnt - követte a férfit, miközben megpróbálta helyrecsúsztatni maszkja mikrofonját.

<Remélem, komoly szimulátort tud prezentálni. Elvégre a Zeltroson vagyunk, nem lenne illendő valami régisulis 2D monokróm reakcióteszttel előállni.>

[Eriál Argetlam]

Tebe megkerüli a pultot, és a nővel szemben megállva kezet nyújtott neki.
- A nevem egyébként Krull. Tebe Krull. - ezt a bemutatkozást is valami holovidben hallotta. Nem emlékezett rá túlzottan, csak az rémlett belőle, hogy a női főhősnek kifejezetten imponált ez a laza kinyilatkozás. Egy próbát megért.

Miután az udvariassági formulán túljutottak, a nőt vezetve elindult a hosszú csarnok túlfelébe, ahol a szimulátorok álltak. A nőnek nem volt miben csalódnia: ez valóban a Zeltros volt, a holotechnológia bölcsője és zarándokhelye. A három egymás mellett álló gépezet jóval karcsúbb volt, mint várta, és a lehető legfejlettebb technológiával dolgozik.

Belülről meglepő módon nincsen kezelőfelület, csupán egy zárt sisak, mely az orttól felfelé mindent eltakar, ha felteszik. A fejfedő drótokkal kapcsolódott egy gombok nélküli, ám kijelzőkkel alaposan megtöltött vezérlőpultba.
- Foglaljon helyet kérem. - udvariaskodik az üzletvezető.

[Nana Oryx "Vektor"]

-Vektor. Örülök, hogy megismerkedhettünk.

<Szűzanyám...>

Míg a férfi bemutatkozója nem nyűgözte le különösebben, örült, hogy legalább a felszerelés helyénvaló volt. A gépekről ránézésre meg tudta állapítani, nagyjából milyen évjáratúak, és az eredmény nagyon bíztató volt.

A felkínált helyet elfoglalta, közben tekintetét a kijelzőkre függesztetve. Szemei mintegy kiéhezve várták az adatfolyam indulását; szinte lerítt a nőről, hogy különös kapcsolata van a gépekkel.

[Eriál Argetlam]

Miután elhelyezkedtél, Tebe segít a nőnek becsatolnia magát. A vezérlőpult alól két fekete kesztyűt húz elő, melyek, a sisakhoz hasonlóan vezetékekkel kapcsoldónak. Amíg a nő ezeket húzza fel, az üzletvezető segít felvenni a sisakot, és beállítani azt.

A fejfedőn keresztül Tebe hangja csak tompítva ér el Vektor füléhez, de azért érthetőek a szavai.
- Most kiválasztok egy fogatot. Mondjuk... a J930 Dash-8 megteszi.

A sisak belseje átalakul, a sötétség helyét valamiféle kavargó, ezüstös massza veszi át, mely teljesen körbeveszi a nőt. Aztán a matéria ismét deformálódik, és a nő teste körül az említett fogat pilótafülkéje és kezelőfelülete materializálódik. Az illúzió tökéletes, Vektor tényleg úgy érezheti, mintha a valódi fogatban ülni egy virtuális példány helyett. Tebe közben tovább beszél.

- A pálya pedig...

Az ezüstös massza ismét mozgásba lendül...

A folytatást ide kérem.

[Eriál Argetlam]

Miután Nana levette a neurosisakot és a kesztyűket, a gépből kikászálódva a vigyorgó Tebe Krullal találta szembe magát. a férfi kezet nyújtott a nőnek.

- Gratulálok, őstehetség vagy. Rátérhetünk a papírmunkára? Esetleg egy kávéval megkínálhatlak?

[Nana Oryx "Vektor"]

Egészen váratlanul éri a gép kikapcsolása. Úgy érezte, most jött bele igazán a száguldásba; a szokatlan kezelésű járműtípus immáron nem volt idegen számára.

"-Gratulálok, őstehetség vagy."

Ugyan egyértelmű volt, hogy a férfi teljesen odavan érte, szavai mégis viszhangot vertek Nana fejében. Őstehetség...csupán egyszer mondtak ilyet neki, azt is akkor, mikor először fogott kezébe hidrokulcsot, és két perc alatt szétszerelt egy hűtőturbinát. Tizenkét évesen.

-Köszönöm a kedvességet. Ja, uh...persze. Egy pillanat.

Még szusszant egyet sisakjában, majd újra utat engedett a szoba hűvös fényének. Felállt és megtörölte az arcát, majd beteges köhögésbe kezdett. Most, hogy az adrenalin nem kábította el testét, visszaköszönt számára a szomorú valóság; fölvette maszkját, és három, mély levegővétel után elcsendesedett. Szemei könnyesek voltak a művelettől.

-Mit is mondtál? <Mióta tegeződünk? Mindegy...> Oh, hogy kávét...természetesen, szívesen.

[Eriál Argetlam]

Tebe visszatér a pulthoz, és a mögötte falba süllyesztett automatából két adag kávét bűvöl elő. Az egyiket a nőnek nyújtja, majd a számítógépéhez fordulva megkezdi a szerződés kitöltését. Időközben észbe kaphatott, mert kérdéseit ismét magázódó stílusban teszi fel - bármennyire próbálkozik, láthatóan nem nagy nőcsábász.

- A szerződéshez szükségem lenne néhány adatra. A teljes nevére, születési helyére és idejére. - ujjait a billentyűzet felett tartva várja a választ, amiket azonnal be is visz a computerbe.

[Nana Oryx "Vektor"]

Nana maszkját letolva kortyol bele a kávéba, amit majdnem vissza is köp a műanyag pohárba a férfi szavainak hallatára.

<A nevem? Na persze. Bár sejthettem volna, végülis teljesen érthető. Ajjaj...>

-Elnézést, ez az információ mennyire...hm...diszkrét?