Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Jul 31, 2008 15:22:57 GMT 1
Miután a hajót letették a főváros űrkikötőjébe, az ikrek úgy döntöttek, sétálnak egyet. Ebben az időzónában szemmel láthatóan este volt már, így felesleges lett volna hajószervízeket hivogatni (bár a Zeltroson talán még sötétedés után is nyitva van néhány), úgyhogy az üzletet másnapra hagyva inkább körbenéztek. A hosszú városnézés kellemesen telt: minden érdekeset és feltűnőt megnéztek, amig el nem fáradtak. Llava elterelte a figyelmét a terroristákról a különböző szerencsejátékbarlangokban rendezett erő- és ügyességversenyeken -két szkanderversenyt és öt lövészversenyt (természetesen csak játékpisztolyokkal holoszörnyekre) is megnyert. A többit vagy második helyen végezte, vagy teljesen elbukta. de így volt ez jól. Öccse közben mindvégig drukkolt neki. Benéztek az útjukba akadó boltokba is, és Rava kérésére már most egy csomó alkatrészt és "majd később jó lesz valamire" kacatot megvettek. Négy óra lézengés után pedig szálloda után néztek. Két nagyon drága szálloda után végül megtalálták az igazit, ahová aztán egy taxi segítségével elszállították a poggyászaikat a Csillagjáróról.
-Nagyon jó ez a bolygó! -lelkendezett Rava, mikor már megvacsoráztak és megfürödtek. Figyelmét két dolog is lekötötte: az előtte heverő számítógépe, és egy rózsaszín-neonzöld, kétlábon járó gépnyuszi, aminek a mozgását tanulmányozta. Az idősebb iker a saját ágyán feküdt, és dohányzott. -Örülök, hogy tetszik. -tekintete a szobában elhelyezett órára tévedt- Rava, nemsokára feküdj le, jó? -Mész még valahova? -a másik felkapta a fejét, szinte megérezte, hogy az bátyja valamire készül. -Igen, de néhány órán belül visszajövök. -Addigra reggel lesz... Llava nem fűzött hozzá semmit, csak magára csatolta fegyvereit, és indulni készült. -Ne aggódj, én is fogok aludni. -Akkor jó. Vigyázz magadra! -integetett utána az öccse.
Llava visszatért az nyűzsgő utcákra. Éjfél utánra megcsappant a szórakozni vágyók száma, de szépszámmal vígadtak még odakint. A tarka, szellős városban barangolva egy örörmtanyát keresett. Rég volt már nővel, és ez a város meghozta a kedvét...
|
|
Kardo Antes
New Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan
?nk?ntes sz?műzet?sben ?lő, b?jdos? Jedi Padawan | ?lneve: Rash Horus!c!#006400
Posts: 96
|
Post by Kardo Antes on Sept 3, 2008 19:59:13 GMT 1
Előzmény: Kardo kecójaMég korán reggel volt, a napnak csupán az első napsugarai tűntek fel az égbolton. A napközben az utcán nyüzsgő emberek, zeltronok és egyéb lények most házaikban ébredezhetnek, vagy pihenik ki az előző esti szórakozást. Csupán néhány lényt láttam másnaposan vagy még ittasan ténferegni a sikátorokban. Néhányan a pázsitra dőlve relaxáltak, de a megszokott nyüzsgésnek most nyoma sem volt. Én ezt a látványt már megszoktam, hisz mindig ilyenkor kelek, nem szeretem alvással lopni a napot. Már elinultak az első tömegközlekedési eszközök is, de engem ez sem érdekel, én sétálni szeretek. Sokat ügyelek az egészségemre, nem szeretem rongálni a testemet. A legtöbb itteni velem egyidős már sokkal öregebbnek tűnik, hisz az állandó alkohol és dohány fogyasztása már meglehetősen megrontotta ezeket a lényeket. Gondolataimba merülve sétáltam végig a már jól megszokott utat, már nem is figyeltem, hogy merre megyek, az Erő és a reflexeim vezették lépteimet. Hamarosan meg is érkeztem a Hardy's elé, a bejárat már nyitva volt, de még egy vendég sem tartózkodott odabent, csupán Hardy, a tulajdonos törölgette egy koszos rongyal a pult tetejét. - Jó reggelt, Hardy. - léptem oda hozzá, majd a kezemet nyújtottam. - Neked is, Rash! Hátul a raktárban van a szerelésed, tegnap este mosattam ki. - mondta az ősz hajú és szakállú vénember. Egy mosolygással kombinált biccentést intéztem a főnököm felé, majd beléptem a pult mögé, onnan pedig a hűvös és sötét raktárhelységbe léptem. Felkapcsoltam a világítást, majd megpillantottam a fehér kötényt, amint a ruhaszárítóról lóg alá. Gyorsan magamra kötöttem, majd visszamentem a pult mögé, és vártam, hogy megérkezzen az első pár, már igen jól ismert, alkoholista törzsvendég.
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Sept 5, 2008 10:11:11 GMT 1
Llava nyúzottan ébredt. Hajnalok hajnalán érkezett vissza a szállodába, és csak két órát aludt. Bezzeg ikertestvére még vígan álmodott a saját ágyában... Morcos hangulatban kászálódott ki az ágyból, de mihelyst függőlegesbe került, felélénkült. Elvégre, ha minden jól megy, ma letehetik a Csillagjárót egy szervízbe, ahol új hajtóművet fog kapni! Ez eléggé felvillanyozta ahhoz, hogy a szokásos napkezdő készülődés és sebkötözés után még a reggelit is normális hangnemben rendelje meg; majd felébresztette Ravát. -Hétalvó, kelj fel! A harminc éves férfi úgy dörzsölte meg a szemét, akár egy gyerek. Grimaszai és hangja is inkább egy gyerekéhez hasonlatos volt, senki sem nézett volna ki belőle 20-nál többet. -Már reggel van? -Bizony. Felhozták a reggelit, úgyhogy készülődj! Evés után azonnal indulunk. Rava nehezen kelt. Először elcsoszogott a fürdőszobáig, és ott elszöszmötölt vagy fél órát. Addig bátyja megnézte, mire jutott előző este a gépén. Megállapította, hogy sokra: öccse vázlatosan feljegyezte magának a gépnyúl szerkezetét, hogy melyik alkatrésze micsoda, mi a típusszáma, és ki gyártotta. Sőt, a szerkesztett képen már tovább is fejlesztette egy-két újabb illesztéssel, hogy mozgékonyabb legyen. És utána olvasott a cégeknek, és a gyáraknak is, ahol készültek az alkatrészek. Llava tudta, hogy testvére ezzel gyakorlatilag mindent megjegyzett, amit csak megnézett. Elismerően bólintott.
Rava még a reggeli alatt és nehezen tartotta nyitva a szemét. Csak az tartotta ébren, hogy tudta: hamarosan hajószervízt fognak látogatni! Aztán mire kiléptek a széles utcákra, már mindketten frissen és újult erővel indultak neki a napnak. -Szóval, hova is megyünk? -kérdezte Llava, miközben rágyújtott az enapi első cigijére. -Az Ég Urai Űrhajókereskedés és -szervízbe! Ez az első a listán, amit kinéztem! Llava bólintott, majd hagyta hogy öccse szitne körbeugrálja őt és a kirakatokat, és elvezesse a szervízig.
|
|
Kardo Antes
New Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan
?nk?ntes sz?műzet?sben ?lő, b?jdos? Jedi Padawan | ?lneve: Rash Horus!c!#006400
Posts: 96
|
Post by Kardo Antes on Sept 7, 2008 13:27:21 GMT 1
Az idő már déltájt lehetett, a szokásos vendégek már az asztalaiknál ülhettek, akik egyedül jöttek, azok a pultnál foglaltak helyet, s rendelték meg italaikat. Minden úgy zajlott, mint egy átlagos napon. A legtöbben egy jó sör mellett trécselésbe kezdtek, megvitatták az aznap hallottakat, információt cseréltek egymással. Volt aki csak inni jött, néhányan bánatukat italba fojtották. A termet halk zeneszó töltötte be, igen kellemes volt a hangulat. Ez miatt szeretek itt dolgozni, mindenféle baj és probléma elkerül engem, bár én többre vágytam. Egy átlagos ember évezi a semmittevést, de bennem még mindig a Jedi mentalitás él, arra vágyom, hogy segíthessek a Galaxison, mint annak idején, mikor a Jedi Rend kötelékében éltem. Veszélyes volt akkoriban, de én élveztem, élveztem, hogy jót tehetek az emberekért, hogy ezért elismernek engem. E keserves években az Galaxisnak szüksége lenne a jótevőkre, hisz a Birodalom elnyomja őket, bár többen ezt nem veszik észre. Kizsákmányolnak mindenkit, és aki föl mer ellenük szólalni, azzal végeznek. Igen, gyáva vagyok, hogy nem harcolok ellenük, de el kell ismernem, hogy egyedül nem sokra megyek. Régen ott álltak mögöttem a Jedik, nem egyedül kellett szembenéznem az ellenséggel, de most magam vagyok, mint a kisujjam. Efféle gondolatok szánkáztak át agyamban nap mint nap, de sajnos ezek csak mind gondolatok. Bárcsak tettekre válthatnám őket, talán egy nap eljön az az idő is. Gondolataimból egy újonnan érkező csoport húzott ki, igen feltűnőek voltak, Zeltroson ritka az ilyen, mint ők. Négy fickó lépett be az ajtón, egy weequay, két twi'lek és egy nikto. Páncélzatot viseltek mindannyian, oldalukon sugárpisztoly lógott alá. Amint beléptek, az egy öregember sétált el előttük, a nikto viszont ahelyett, hogy megvárta volna, míg elhalad előttük, ügyet sem vetve az idős férfira, belément, aki a földre esett, s kétségbeesetten pillantott föl a csoportra. Azok ügyet sem vetettek rá, továbbsétáltak, majd egy négyes asztalnál foglaltak helyet, és intettek a pincérnőnek, Zeldának. A öreg hamar fölpattant, majd hozzám lépett. - Egy korso Corelliait, kérem. - mondta zaklatottan, majd átkozódó pillantásokat vetett az újakra. - Nem értem ezeket a fickókat, ha húsz évvel fiatalabb lennék nem hagytam volna ennyiben a dolgot. - súgta oda hozzám, én közben letettem elé a korsó sört. - Ne is törődjön velük, Moore. - legyintettem, majd egy rongyban megtöröltem a kezemet, s közben a balhés társaságot figyeltem. Zelda lépett oda hozzájuk, majd felvette a rendeléseiket. A weequay nagy nevetések és röfögések közepedte elmondta a lánynak, hogy mit kérnek, majd aztán belemarkolt a lány farába. Zelda meghökkenve vette észre, hogy mit tettek vele, majd egy hatalmas pofont kevert le zaklatójának. Mindig is harcias lány volt, a törzsvendégek már tudják, hogy kell vele bánni, annak idején ők is próbálkoztak ilyennel, de megtapasztalták, hogy mi a jutalmuk, ha így viselkednek. A weequay nem tudhatta, hogy a pincérnő ilyen heves természetű, és meg is kapta azt, ami jár neki. Ő viszont ezt nem hagyta ennyiben, felállt a székről, majd megragadta a lány karját, és halkan, de gesztikulásából jól kivehetően fenyegetni kezdte. Zelda is mondott neki valamit, de sajnos nem értettem, hogy mi volt az, a weequay azonban a karjánál fogva az asztalra nyomta a nőt. Nekem ennyi elég volt, nem bírtam tovább nézni. Azt hittem, hogy a fickó abba fogja hagyni Zelda zaklatását, de túl jóhiszemű voltam. Karomat a pultra támasztva átugrottam fölötte, majd a weequay mögé suhantam. Lerántottam a karját Zeldáról, majd a háta mögé raktam és megtöltam fölfelé. Hallottam, amint reccsen egyet, de nem a csont tört, csupán az izületeit járattam be egy kicsit. Az asztalra nyomtam, de közben jobb karját végig a háta mögé szorítottam. A többi vandál sem volt rest, a nikto felpattant a székről, majd egy kést húzott elő, és a torkomhoz szorította. - Ereszd el, vagy átmetszem a nyakad. - fenyegetett meg, de úgy gondoltam, hogy csak blöfföl. Még néhány másodpercig szorítottam a férfi karját, majd oldalról Hardy, az öregember hangját hallottam meg. - Tedd el a kést fiam, vagy megbánod. - ripakodott rá a niktóra, aki úgy tett, ahogy az öreg kérte. Ekkor már oldalra tudtam pillantani, és láttam, amint főnököm egy sugárpisztolyt szegez a niktóra. - Ereszd el a karját, Rash. - szót fogadtam neki, nekem Hardy szava szent volt, tiszteltem őt. - Na, ti pedig húzzatok el innen. Ez egy békés hely, ilyeneknek, mint ti, nincs itt helyük. - mutatott végig sugárpisztolyával a társaságon, akik dühös arcal távoztak is innen. Hardy biccentett egyet felém, mellyel azt akarhatta kifejezni, hogy helyesen cselekedtem, majd ezt követően visszament az irodájába. Zelda ekkor odalépett hozzám, majd hálálkodni kezdett. Csak legyintettem egyet, s közben mosolyogtam rá. Visszamentem a pult mögé, majd folytattam a munkát, úgy tettem, mintha nem történt volna semmi sem. A vendégek még egy pár percig sutyorogtak a dologról, de végül ismét mindenki ellazult és minden ment újra a régi kerékvágásban.
|
|
Kardo Antes
New Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan
?nk?ntes sz?műzet?sben ?lő, b?jdos? Jedi Padawan | ?lneve: Rash Horus!c!#006400
Posts: 96
|
Post by Kardo Antes on Sept 7, 2008 21:09:07 GMT 1
Hamarosan elérkezett a műszakom vége, a múlthét utolsó napján kivettem egy fél nap szabadságot, amit ma le kellett dolgoznom, ezért különösen későn végeztem, az óra már majdnem a hajnali kettőt verte. Ez elég nagy kínzásnak hallatszik egy elsőre, de az Erőn keresztül végig csillapítottam fáradtság érzetemet néhány perces meditációkkal. Már csak én és Hardy voltunk az kocsmában, a vendégek már rég hazamentek. A mai napon nem rendeztek semmiféle köztéri ovációt, fesztivált vagy felvonulást, most mindenki a múlthéten szerzett élményei pihente ki. A pult mögül egyenesen a raktárba mentem, ahol levettem magamról kötényemet, és oda akasztottam vissza, ahonnan azt reggel leemeltem. Ezután a főnök irodájába léptem, hogy elköszönjek tőle, és jelentsem, hogy befejeztem a műszakomat. Az ajtó szétnyílt előttem, majd két lépést tettem meg, éppcsak átléptem a küszöböt. - Mára végeztem, Hardy. A kötényt a raktárba tettem vissza. - Köszönöm, Rash. - biccentett az öreg. - Nos, akkor további szép estét. - köszöntem el, majd hátat fordítottam, és elindultam kifelé, de a vénember megállított. - Szép volt, amit ma tettél, helyesen cselekedtél, Rash. - mondta elismerően Hardy, majd ismét az adatrögzítőjébe fúrta szemeit. Én nem fordultam meg, csupán megálltam egy pillanatra és elmosolyodtam. Azt tettem, amit tennem kellett, annak idején a Galaxis védelmére tettem fel életemet, háborúkban vettem részt, ez ahhoz képest nem volt semmi. Kiléptem a kocsma ajtaján, majd a sötét, gyengén kivilágított utcákon találtam magamat. Messze esett ez a hely a város központjától, ezért néhány helyen például nem volt megfelelő a közvilágítás, de a felelősök azt ígérték, hogy az év végére itt is olyan lesz minden, mint a város belsőbb részein. Szótlanul, gondolataimba merülve sétáltam hazafelé, jól esik ilyenkor munka után a friss levegő alatt sétálni. Ekkor az Erő jelezni kezdte számomra, hogy valami nincsen rendjén, pontosabban valami nem lesz rendben. Óvatosnak kell lennem, ha az Erő veszélyre figyelmeztet, akkor mindig ébernek kell lennem. Hamarosan hazaértem, majd lakásom ajtaja előtt megálltam. Valami tényleg nem volt rendben, két személy jelenlétét érzékeltem odabentről... Folytatás: Kardo kecója
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Feb 15, 2009 19:08:22 GMT 1
Az ösztön után való mászkálás csupán egy óráig tartott, ami alatt kinézegette magát. Nem ment be sehová, nem beszélt senkivel, csak rótta az utcákat, és nézelődött. Agya a jövő terveit szövögette. "Ideje lesz droidot szerezni a hajóra. Kicsit uncsi már, hogy a takarításon kívül gyakorlatilag mindent nekünk kell csinálni." Ezen sokáig morfondírozott, de aztán úgy döntött, a választással megvárja Ravát, had örüljön.
Kedve lett volna már betérni valahová, de ezelőtt még vissza akart menni a szállodába, hogy lepakolja a felesleges holmijait. Ígyhát beült egy taxiba. Visszaérve gondosan eltette creditkártyáját, a combjára erősített pisztolyt és a dobókéseket pedig (egy kivételével) az ágyra dobta. Így is maradt nála annyi fegyver, hogy véletlenül se érezze magát csupasznak (a revolver és a vestar jelentős tűzerővel bírt); de határozottan könnyebb volt így szórakozni menni. A zsebében pedig éppen annyi kézpénz lapult, amennyit nem sajnált elkölteni, és nem fájna érte a feje, ha ellopná valaki (bár, ha észrevenné az illetőt, úgyis lelőné). Utoljára még megigazította a kötést a bal karján, és magára kanyarította a kabátját.
A Zeltros fehérfényű napja már átlépte a delet és lefelé indult az égen, mire ismét az utcára lépett - bár ezt a sok villogó neonfény igyekezett elrejteni a szórakozó vendégsokaság elől. Továbbra is gyalog közlekedett, belevegyült a tömegbe. Az első üzlet, ahová benézett, egy egyszerű túristáknak készült bolt volt, ahol a zeltrosi különlegességek mellett a szokványos, bármely bolygón megtalálható árucikkek itteni változata is ki volt állítva a polcokra. Az üzlet főleg a gyerekekre volt szakosodva, de ez nem zavarta a feketeruhás férfit. Míg a bolti eladók őt bámulták meg, addig ő a kipakolt plüss ragadozókat, a holoképeket, a Zeltrosról készült holo- és hagyoményos képeslapokat, az éneklő miniszobrokat és verekedős holojátékokat nézte meg. Végül talált magának olyat is, amit keresett: egy karkötőt, ami fekete gyöngyök közé fűzött, a Zetrosra emlékeztető kis ezüst 2D-s felhőkarcolókból állt. Gyűjteményét új darabbal ékesítve távozott az üzletből, azt tervezve éppen, hogy a napokban keresni fog egy megfelelő technikust hozzá, akivel a felhőkarcolókat átalakíttathatja kicsiny tartótokokká. "Talán meg lehet oldani, hogy papírcetliket, esetleg a kisebb chipeket is bele lehessen tenni... Az a pasas vajon honnan szerezte a sapkáját?" A figyelmét egy zenélő rikítópiros bohóc-fejfedő votna magára, amiben a tulajdonosa (egy már ekkor meglehetősen ittas zeltron férfi) az utnác randalírozott, együtt énekelve vele valami ünneplő nótát. A déluzáni órákban egy kicsit elsiette a hangoskodást, hiszen egy-két óra múlva már koránt sem lenne ilyen feltűnő... Llava elfordította a fejét, és egy forgalmasabb csomópont felé vette az irányt. Rágyújtott egy újabb cigire, és a gondolatait valami alkohol töltötte ki...
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Feb 15, 2009 19:37:47 GMT 1
Zallattela, bár nem annyira monumentális, mint A Csempészek Holdja, a maga módján sokkal szebb és látványosabb annál. Fényreklámok táncolnak az épületek minden szintjén, az egész várost egyetlen végeláthatatlan, ezerszínű fényáradatba vonta. Annak, aki mindehhez nem szokott hozzá, könnyen elvakíthatta látását a rengeteg beérkező inger.
Miközben Llava továbbhaladt, háta mögött a tökrészeg őslakos kissé letántorodott az úttestre, de az utolsó pillanatban lábai felmondták a szolgálatot. A férfi az útpadkára rogyott, és hangosan horkolni kezdett. Az iker azonban, ha éppenséggel akart volna ezzel törődni, akkor se tudott volna, annyi látványosság kötötte le egyszerre figyelmét. Jobb híján a táncoló hologrammokat kezdte figyelni, melyek felváltva hirdették az Illunitokárium-űrállomás szórakozási lehetőségeit, szépségápoló ( vagy -károsító) szerek miriádjait, a szervizt, amit nemrég maga mögött hagyott, és még ezernyi más dolgot.
Talán a legfeltűnőbb mind közül egy vörös-rózsaszín reklám volt, egy formás táncosnő ingerlőn vonagló sziluettjével, és a felirattal: térjen be a Vörös Gyertyák házába! Innen csak öt percre!
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Feb 15, 2009 19:54:11 GMT 1
"Vörös Gyertyák háza..." -a név méltóságteljes, titokzatos és mégis sokat sejtető volt- "Hadd lássam, mennyire az!" Nem sokat gondolkozott, lábai arra vitték tovább, amerre a hiredtőtábla mondta. Korán volt még bármiféle komolyabb szórakozáshoz, de egy kellemes italozás már belefért. Remélte, hogy egy ilyen nevű helyen megfelelő társaságot is fog találni hozzá, akikkel beszélgethet, esetleg, még kártyázhat is.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Feb 16, 2009 7:07:03 GMT 1
Néhány perccel később Llava elérte az említett épületet, mely karcsú, fehér, toronyszerű kialakításával eltért a közelében látható összes többitől. Homlokzatán egyetlen vörös gyertya többméteres holoképe hirdette: az iker jó helyen jár.
|
|
|
Post by Dor Dor Nass on Aug 16, 2009 18:06:15 GMT 1
Dornak nem kell sokat bolyongania amíg talált egy bazársort Zalatella egyik félreeső részén. Vásárlását azzal kezdi, hogy keres egy meglehetősen ostobán kinéző túrázó táskát amit valami idetévedt űrturistától lophattak el annak idején. Mindenesetre a gungan céljainak ez tökéletesen megfelelt így miután ott hagyta a megfelelő összeget tovább állt.
Bevásárló túrája során még vett magának pár garnitúra ruhát egy új kommot és egy rakás kacatot amit ugyan semmire nem tudott használni mégis nélkülözhetetlennek talált. Mire mindezzel végzett jó ezer kredittel megkönnyebbült és hozzáláthatott egy szállás kereséséhez.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Sept 16, 2009 16:54:27 GMT 1
Seraph Llava
//Előzmények a Vörös Gyertyák Házában//
Két saroknyira jársz a lángoló épülettől, mikor a zeltron lány, akit válladon cipelsz, először értékelhető életjelet ad magáról. Először megremeg - a hirtelen mozdulattal majdnem kitépi magát szorításodból - majd görcsös zokogás kezdi rázni. Szerencsére ez épp egy pad közelében történik így gyorsan le tudod őt tenni. Lilyan felnéz rád, tiszta szemeit most könnyek fátyolozzák. mintha mondani szeretne valamit, de torka elszorul a bőgéstől...
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Sept 22, 2009 10:34:19 GMT 1
Hiába a lökdösődés, hiába a dobhártyaszaggató sikítások, Llava mosolyogva haladt az árral.
Mikor a tömeg szétoszlani látszott, egy kicsit megállt, hogy távolról megcsodálja az égő épületet. Visszaemlékezve mintha ő maga is áttaposott volna valakin, és a füle még mindig csengett az odacsődültek hangjától. Nem volt ez olyan rossz - ha már a nővel nem jött össze, legalább részt vett egy tömeghisztériában. Úgy érezte magát, mintha túrista lenne, aki eleve erre fizetett be. Mintha sorra látogatná a Galaxis bolygóit, hogy válogatott veszélyeket vásároljon. Égő házat már átélt néhányszor, így ez a műsor kezdett unalmas lenni. Talán atombombával felszerelt felhőkarcolót kéne megint keresnie? ...
Elfordult a hatalmas lángoktól, mert mostmár kezdett az alkohol beszélni belőle. Inkább sétált egyet a szabadban, a friss levegőn. Míg ő bent volt, majdnem teljesen besötétedett. A neonfények megerősödtek, az élet beindult a szórakozóhelyek környékén. Épp egy kisebb parkosított rész mellett haladt el, mikor azon elmélkedett, lassan Raváért kéne mennie...
Amikor egyszercsak megmozdult a zeltron lány, lökött a vállán egy akkorát, hogy majdnem leesett onnan, aztán elkezdett sírni. Llava már-már el is felejtkezett róla, hogy visz valakit. Rácsodálkozott, aztán miközben letette Lilyant egy közeli padra, eszébe jutott, mért is cipelte.
A nőt a sírás kerülgette, szinte látszott, ahogy elszorítja a torkát - ha megszólal, azonnal rákezd... Llava egy hosszú pillanatig viszonozta a tekintetét, aztán, minthogy úgyis el fogja magát sírni, inkább az arca elé kötött ruhadarabbal törődött: kicsomózta, kisimította, aztán a padra hajította, és mellé huppant ő is. Mivel végre mindkét keze szabaddá vált, rágyújtott egy cigire. Annyi időt, míg elszívja a cigit, még Rava is tud várni.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Oct 7, 2009 5:11:23 GMT 1
A lányból végül kitör a zokogás, átkarol téged, és a válladhoz fészkeli magát. Percekig meg se szólal, végül azonban hallod, ahogy mély levegőt vesz, és könnyeit leküzdve, rekedt hangon csak annyit mond. - Ő... az anyám volt.
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Oct 26, 2009 14:43:01 GMT 1
"Családi vállalkozás?" -majdnem ez bukott ki belőle. Aztán ráeszmélt, hogy egy átlag polgár csak nem ezt a mondatot várná tőle. És ha eddig játszotta a rendeset, nem most kéne összetörnie a lány szívét. Hiába - most, bánatosan, szétsírt szemekkel Lilyan aranyos volt. Még akkor is, ha az anyjával egyetemben a testüket árulták a vendégeknek.
Néhány hosszú pillanatig csak a neonfényű eget bámulta, közben nagyot szippantott a cigiből. Az egyértelmű dolgokról feleslegesnek érezte beszélni. Mindketten tudták, hogy ez nagy veszteség a lánynak, és hogy még sokáig, talán évekig fájni fog. Most, hogy kisírta magát, ideje volt kicsit tovább lépni, tovább a gyászból a megoldás felé. -Van apád? Testvéreid?
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Nov 6, 2009 8:46:57 GMT 1
A lány felnéz rád, hosszú szempilláin egy pillanatig ingadozik egy könnycsepp, majd aláhullik. Még keserűsége ellenére is sikerül gyengén, szomorún rádmosolyognia, noha szája sarka folyamatosan remeg. - Nem úgy... Árva voltam. Annmarye asszony nevelt, mióta csak emlékszem. És persze a többi hölgy a szalonban... Ők vajon jól vannak?
Tekinteted visszasiklik a távoli füstoszlop felé. Mikor ti kijöttetek, a többi lány még le se jött a lépcsőn... nem látod túl sok esélyét, hogy épségben kijutottak volna.
|
|