|
Post by Veszély on Mar 19, 2008 10:53:24 GMT 1
Dral Ordo
Az árus tartásában megváltozik valami, mikor rájön, hogy dörzsölt vevővel van dolga. Nem próbálhat meg téged valami bóvlival átverni. Elnézést kérve eltűnik a hátsó szobában, és két fémkazettával tér vissza, melybe gyári csomagolás szerint a fegyverek kerültek. Felnyitja a tárolókat, és megvárja, hogy tanulmányozzátok a fegyvereket, majd egy idő után megkérdezi. - Nos? Elégedettek?
|
|
Dral Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori csavarg?!c!#696969
Posts: 169
|
Post by Dral Ordo on Mar 19, 2008 15:47:49 GMT 1
A két fickó megvárta, míg az eladó hátramegy, Dral valami furcsát is észrevett rajta, úgy tűnt, hogy a fickó kissé meghökkent, hogy a mandalori ennyire felkészülve jött ide, hogy nem akar holmi ócska fegyvereket vásárolni tőle. A rodiani hamarosan vissza is tért, kezében két darab doboz félét tartott, melyeken a BlasTech emblémája virított, mögötte pedig a típusszámok. A doboz még bontatlannak látszott, Ordo biztos volt benne, hogy profi sugárfegyvereket fog kapni a pénzéért. Az árus kibontotta a két dobozt, majd Dral és Jack elé tolta. A mandalori belenézett a dobozba, és az egyikben megpillantotta a kitűnő állapotnak örvendő T-6-ost, és a másik, szintén jó minőségű DH-17-est. Az eladó ezután megkérdezte, hogy megfelelő lesz-e, de látszott rajta, hogy ez biztos elnyeri a két fickó tetszését. Ez tényleg így volt, Dral elmosolyodott, majd jack-re pillantott, aki kérdően tekintett rá, ő nem értett a fegyverekhez. - Igen, megfelel. - felelte Dral közönyösen - Mennyit is mondott, 1800 kredit? - majd kitette az asztalra az összeget. Miután a rodiani elvette a pénzt, Dral pedig az árut felakasztotta az övére, távozott a páros az üzletből. A DH-17-est Jack tette el magának. - Akkor most már csak munka kell. - Tudok egy helyet, régen ott vállaltam munkát. Talán még mindig áll. Kövess. - adta ki az utasítást, majd elindultak a hely felé, de immár erős fegyverekkel az oldalukon.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Mar 20, 2008 17:31:16 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
A TSF beépített triója meg sem várta, hogy a másik corelliai is rábólintson. Sietős léptekkel csörtettek végig a folyosón. Út közben Edaara felkapta McCoy hátizsákját, s egyik vállszíján átbújva féloldalasan a jobb vállára vetette, majd hátrapillantott a két corelliaira, előbb Vessre, majd Scottra, akin talán egy kicsivel hosszabban időzött a tekintete, aztán megszaporázta lépteit s néhány pillanattal később ő is eltűnt a lépcsőházba vezető ajtó mögött.
„Nekem is... nem igazán hiszem, hogy megbabrálják a hajóm rendszerét. Tudod... nem mindig volt az enyém, és az előző tulajdonosa igencsak nagy becsben tartotta, hogy ne lehessen megkerülni az irányítási rendszert. Mindazonáltal ha mást nem, felrobbantani fel tudják, ami miatt igencsak zabos lennék, s félek, nem tudnám visszafogni magam... ha érted, mire gondolok.” - Mondta félig hátrafordulva Kogo, miközben ő is kilépett a folyosóra, s elindult a liftajtó irányába, amelynek még mindig nyitva állt az ajtaja.
Scott bólintott, kifejezvén egyetértését, bár ő egészen más oldalról közelítette meg a kérdést. A hajó felrobbantását nem tartotta valószínűnek, azaz legalábbis az ő meglátása szerint nem lett volna logikus döntés. Azzal kárt tehetnek magában a platformban is. Ugyanakkor, amennyiben, Heassin embereinek sikerül feltörniük a Tűzmadár biztonsági rendszerét, akkor valószínűleg a gyorsabb kivitelezés érdekében azzal fogják elszállítani legalább a fűszer egy részét, s ez által helyet is biztosítottak a másik szállítóhajónak. Viszont e következtetés mentén haladva, sajnálatos módon jó esély van rá, hogy Heassin és bandája épp Kogo hajójával fognak kereket oldani. Az pedig igen nagy blamázs lenne. Megrázta a fejét, s elhessegette a baljóslatú gondolatat.
Beléptek a liftkabinba. Scott a gombsorra pillantott, s szemeivel megkereste a gombot, amelynek lenyomására a lift a platform szintjére viszi őket. Szeme sarkából látta, hogy Vess a lift plafonját nézegeti.
„Ez csak egy ötlet, de másszunk fel a tetejére. Ha érkezne egy lift, amiből feltehetően nem a saját embereid szállnak ki, te mit csinálnál?” – Mondta Kogó, s amint megtalálta a szerviznyílást, válaszra sem várva, felmászott. Scott ingatta a fejét, ugyanis egyáltalában nem volt ínyére az, hogy a főhadnagy ennyire kapkod, s néha meglehetősen megkérdőjelezhető döntéseket hoz. Leginkább az zavarta, hogy amikor döntéseit ötletként tálalta, de aztán választ, vagy ellenvéleményt sem várva máris hozzákezd a megvalósításukhoz.
- Miből gondolod, hogy arra a következtetésre jutnának a felfelé haladó s a platform szintjén megálló lift láttán, hogy nem a saját embereik jönnek? Amikor Heassin és a két másik megpattantak, még jókora létszámfölényben voltak a helyiségben maradt bérencek. A statisztika alapján nekünk kellene füstölgő, sugárlövedékektől szaggatott és perzselt tetemeknek lennünk. S amennyiben nem lett volna itt a három TSF ügynök, valószínűleg így is lenne. - Elhallgatott egy pillanatra és mély lélegzetet véve lenyomta a gombot, melynek hatására a liftajtó lezárult, s a lift sebesen elindult felfelé. Amikor Kogo félre húzódott odafent, hogy helyet biztosítson a corelliai számára, az ahelyett hogy felmászott volna nemleges válaszra emlékeztető módon rázta a fejét.
- Az érkező. Ám üres lift látványa legalább olyan gyanús. Ráadásul elég nehéz lesz majd gyorsan lemászni onnan - Bökte ki végül, majd szabad bal kezével kutakodni kezdett a zsebeiben. Na igen, nem volt nála semmi. A TSF ügynöke még a lépcsőn, egy balul sikerült szabadulási kísérletet követően kiüríttette vele a zsebeit, s megszabadította a gránátjaitól. - Én inkább megkockáztatom, hogy nem lőnek azonnal az érkező liftre. - Felpillantott a számlálóra, amely szerint a lift pillanatokon belül eléri a platform szintjét. - Kívánj szerencsét. - Mondta, miközben két kézre fogta az LPM-1esét.- Ugye véletlenül sincs még egy hang-fény gránátod? - Kérdezte, mikor végül a lift lelassult, majd megállt. Csupán másodpercek kérdése volt, hogy az ajtó feltárul.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Mar 20, 2008 20:37:47 GMT 1
- Mondasz valamit... - mondta Vess és nagyokat hümmögött... - de, van nálam hang-fény gránát - mondta, azzal benyúlt zsebébe és átadta Scottnak az utolsó ilyen gránátját, majd nekiveselkedett, hogy mégiscsak elfoglalja a helyét Scott mellett - Tudod... kommandós vagyok, nem éppen a gondolkodásom miatt fizetnek - megvillantott egy széles mosolyt és várta, hogy feltáruljon a lift ajtaja.
A lift ajtajának feltárulása érdekes látványt nyújtott... Heassin pár bérence két hordozható kézi számítógéppel dolgoztak a Tûzmadár védelmi rendszerén. Vess majdnem elnevette magát, mikor elõhúzta zsebébõl a távirányítót és egy megnyomta az azon lévõ piros, kettõs háromszöggel ellátott gombot. A gomb megnyomására egy automata ágyú bukkant elõ a gép oldalán, mely közel 360 fokos szögben tudott tüzelni. Az ágyú maga egy automata irányító rendszerrel volt ellátva, amely kiszûrte azt, akinél jeladó van. Jeladóként funkcionált a távirányító és Vessnél volt még egy jeladó, amit odacsúsztatott Scottnak... - Ez jobb, ha nálad van. Így nem tüzel rád a fegyver... - mondta, majd tekintetével Heassint kereste. Heassint nem, de a testõrt észrevette. Egy láda mögé bújt el, az automata ágyú támadása elõl. Természetesen a két hacker azonnal szörnyet halt, az ágyú széttépte õket. Vess elérkezettnek látta az idõt, hogy bosszút álljon a testõrön. Belemerült az Erõbe és mielõtt bármi mást csinált volna, félelem hullámokat indított el ellensége felé, majd kinyúlt láthatatlan csápjaival és erõs szorítással ölelte körül ellenfele nyakát. A testõr nyomban a torkához kapott, azonban a láthatatlan Erõ-csápokat nem tudta lefejteni magáról. A félelem hullámai is elérték, és a két támadás teljesen térdre kényszerítette. Vess nem eresztette el, amíg az utolsó apró légbuborék is átfért a légcsövén, majd teljesen összeroppantotta ellenfele nyakát, eltörve ezzel a nyakcsigolyákat is. A testõr holtan, rongybábúként esett össze...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Mar 21, 2008 16:44:35 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
„Mondasz valamit...” - Kezdte hümmögve Kogo, majd a corelliai meglepetésére igenlő választ adott a korábban elhangzott kérdésre. - „de, van nálam hang-fény gránát.” – Alighogy kimondta, kotorászni kezdett a zsebeiben, s néhány pillanattal később előhalászta a gránátot, s az alant álló McCoy, a felelet hallatán felfelé kinyújtott bal kezének nyitott tenyerébe nyomta.
- Kösz. - Válaszolta kurtán Scott, majd oldalra lépett, hogy ne akadályozza a lekászálódó tisztet.
„Tudod... kommandós vagyok, nem éppen a gondolkodásom miatt fizetnek.” - Hangzott Vess széles mosollyal kísért mentegetőzése, amire válaszul a corelliai összevonta a szemöldökét. Nem volt híve a főhadnagy ötleteknek formájában megnyilvánuló kapkodó stílusának, de az már egyenesen dühítette, hogy a tévedéseit minduntalan a szellemei képességeinek korlátozott mértékével magyarázta, az ilyen megjegyzéseket egy bárgyú mosollyal tetőzte be. McCoynak nem volt túl sok ismerete a CorSec különleges egységeiről, de azt le merte volna fogadni, hogy az alakulatba való beválogatás során nem érveznek előnyt az esztelen, de erős bájgúnárok. Már pedig Kogo főhadnagy egyre inkább eme nem éppen megtisztelő kategória felé tendált, s ráadásul úgy tett, mintha ez természetes lenne a CorSec SWAT egységeinek tagjai körében.
- Érdekes, én úgy tudtam, hogy az agyatlan, két lábon járó sugárvetők kora a Klón háborúkkal lejárt, legalábbis a Birodalom, pontosabban Palpatine ő ráncosságának udvartartásán kívül. Úgy hírlik, ott még mindig akadnak ilyenek. - Vetette oda. McCoy talán sosem fogja megtudni, hogy e gúnyosnak szánt megjegyzését, - melyben egyszerre illette becsmérelő szavakkal a Birodalom fegyveres erőit, s ezen felül még az Uralkodót is szoba hozta, méghozzá nem épp olyan hanglejtésben és kontextusban, ahogy az a Galaktikus Birodalom Császárának elviekben kijárna - épp egy olyan személynek intézte, aki valójában épp a szóban forgó udvartartásnak a részét képezi. Ha mindezt, akkor és ott valaki megsúgta volna neki, sok minden másként alakult volna. Ám ilyen természetfeletti sugallatok épp oly ritkák, mint a hófehér rancor.
A liftajtó két szárnya, végül félresiklott balra, illetve jobbra, s ezzel láthatóvá vált Kogo és McCoy számára a platformszint. Meglehetősen tágas, helyiségnek csak a jelentős részét elfoglaló eleme volt a mozgó platform, amely körül a teremtöbbi részében ládák, kisebb és nagyobb méretűek valamelyest szabályosnak mondható rendben, néhány nagyobb méretű rakodó droid, illetve repulzoros szállítóegységek voltak még láthatóak. Na meg persze az elmaradhatatlan őrség, akik közül érdekes módon senki sem fordult azonnal a megérkezett lift felé. Talán ez volt a CorSecesek szerencséje, hisz mindketten ott lelték volna halálukat, a liftkabinban, ha úgy várnak rájuk, ahogy azt Vess feltételezte.
A Tűzmadár még mindig ott volt a platformon. A közelében négy őr, valamint közöttük két, kézi számítógépeikkel ügyködő alak állt, akik a hajó főrámpája melletti konzolra csatlakoztatták számítógépeiket. Nem volt kétséges, hogy mivel is foglalkoznak. Scott már éppen készült volna kilépni a liftkabinból, hogy elhajítsa a hang-fény gránátot, a kis csoportosulás tagjai közé, amikor az egyik őr, mintha megsejtett volna valamit a lift felé fordult, és észrevette őket. Az éles szemű corelliai jól látta, hogy az alaknak szólásra, vagy sokkal inkább kiáltásra nyílik a szája, ám hang nem hagyja el. Miként lehetséges ez, nos azért, mert a Tűzmadár törzséből egyszeriben egy automata lézerágyú ereszkedett le, s tüzet nyitott a hajó körül álló alakokra. A lift felé fordult fickó, ez, a meglehetősen jó súlyban lévő kreolbőrű ember volt az, akivel elsőként végzett, majd a két számítógépessel.
„Ez jobb, ha nálad van. Így nem tüzel rád a fegyver...” - Hallotta maga mellől McCoy, akinek szemeit néhány másodpercre rabul ejtette az a látvány, ahogy az automata fegyver lekaszálta a hajó közelében állókat. A hallottak hatására aztán kabátja külső zsebébe csúsztatta a még nem élesített hang-fénygránátot, s a feléje nyújtott jeladót pedig gyorsan az egyik belsőben helyezte el.
- Kösz. - Hadarta, majd két kézre fogva a sugárvetőjét kiszökkent a liftkabinból. Felmérve a terepet látta, hogy jócskán vannak még őrök, hiszen első pillantásra és gyorsszámlálást végezve, legalább másfél tucatnyit számolt ráadásul az egyikük egy ügyes lövéssel tönkretette a Tűzmadár automata lövegét, amely már ez alatt a néhány pillanat alatt is jelentős pusztítást vitt végbe a jelenlévő martalócok körében. Ám még mindig voltak bőven. A fedezékeikből előkecmergők azonnal észrevették a corellaiat, aki fedezék nélkül állt, alig néhány lépésnyire a nyitott liftajtótól. Agyában felsikoltott a képzeletbeli vészsziréna, amely lelki szemei számára a másodperc tört része alatt előrevetítette számára, a tragikus jövőt. Nem tehetett túl sok mindent ellene. Leadott egy lövést, amellyel nyakszirten találta a hozzá legközelebb, egy repulzoros szállító mögött állt, s egy hosszú csövű sugárpuskát tartott a kezében. Ezt követően felé kilőtt sugárlövedékek elkerülése végett oldalra vetette magát és egy, fél kézzel tompított, furcsa oldalirányú, leginkább bukfencre emlékeztető mozdulatsort hajtott végre, melynek végén térdelő helyzetben volt, de még mindig fedezék nélkül. Ismét tüzelt, ám ez alkalommal a lövése egy rodiai időközben fedezékébe visszahúzott fejének hűlt helyén süvített keresztül, s vágódott a falba a valahol helyiség túlsó végében. Scott ezt követően ismét végrehajtotta a fent már ismertetett mozdulatot, melynek végére már csaknem elért egy kisebb ládákból álló, mintegy három méter magas, s nagyjából négy méter hosszú, és hat méter széles, szabályos hasábkinézetű ládaépítmény takarásába. Mielőtt azonban egy utolsó vetődéssel elérhette volna a fedezék jelentette biztonságot, valahonnan hátulról egy erős lökést érzett, a gerince közelében, nagyjából tenyérnyivel a bal lapockája alatt. Az érzés olyan volt, mintha egy wookie rúgta volna hátba, úgy érezte a levegő úgy szökik el a tüdejéből, mintha valami hatalmas, az űrre nyíló légzsilipet nyitottak volna ki a törzsén. A rúgásszerű, levegő kiszorító meglepetés keltette fájdalom, valamint a rúgás erejének hatására kisebb, nagyjából másfél méter hosszú pályaíven arccal előre repülve, hatalmas csattanás kíséretében zuhant a fémburkolatú padlóra. Azt, hogy testének teljes elülső felületével kapcsolatot teremtett a padlóval, s azon siklott is egy keveset lehorzsolva magát, már nem is érezte. Szeme előtt ekkorra már minden elsötétült…
A CorSec nyomozója épp eléggé elfoglalt volt ahhoz, hogy ne vegye észre mindazt a számára meglehetősen furcsa, s talán megmagyarázhatatlan dolgot, amit Kogo cselekedett. A főhadnagy ugyanis az egyik, távol lévő, s fedezékbe húzódott martalócban felismerni vélte Heassin testőrét, akivel szemben csupán annak halálával kielégíthető bosszúszomjat táplált. McCoy épp a bukfencébe fogott, amikor Vess, a feléje süvítő, sugárlövedékekről tudomást se véve nyúlt ki az Erőért s azt megfoghatatlan, s ellenállhatatlan vasmarokként használva végzett a szerencsétlen martalóccal. Mielőtt még az ernyedt test, melyből a halál már kiragadta a tisztátalan lelket, a fedezékéül szolgáló láda takarásában eltűnt, egy kékes színű sugárlövedék szelte át a termet, s egyenesen a liftkabinban álló férfi mellkasa közepébe csapódott. A Császár Kezének életét ugyan megmentette az általa viselt sugárálló mellény, ám a lövedék becsapódási energiáját az nem tudta teljességgel elnyelni. A lövedék ereje, mint egy tauntaun rúgása taszította hátra Kogot, egyenesen a liftkabin hátsó falának…
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Mar 22, 2008 15:38:13 GMT 1
Vess nem vette észre, hogy valaki megcélozta. Csakis ostoba bosszújára figyelt, és arra, hogy Heassin testõre holtan végezze. Amikor megvolt azzal a mûvelettel, amit igazából a végére is hagyhatott volna, akkor vette észre, hogy egy sugárnyaláb felé száguld. A lövés telibe találta Vesst és csak a lift hátsó fala volt a megállító erõ, ami miatt nem száguldott tovább. A sugárálló mellény megvédte a legkárosabb mellékhatástól, de Vess meglepettségét csak arcáról lehetett leolvasni. Elszámította magát. Nem tetszett neki a dolog, ahogy az sem, ahogy Scott az Uralkodóról beszélt és az Uralkodó katonáiról. Mindazonáltal most rábízta az életét Scottra, és Scott õrá, úgyhogy itt és most helyt kellett állnia, ahogy csak tudott. Nem kellett mindenkinek szeretnie a Császárt, de azért a tisztelet kijárt volna. Scott viszont nem is tisztelte. Ez már sokkal jobban bántotta az Uralkodó kezét, de a fejében lejátszódó gondolatok között ez igencsak egyik utolsó prioritással villogott.
Talpra szökkent, és az Erõ kellett hozzá, hogy elnyomja a fájdalmat, amit minden bizonnyal pár törött borda okozott. Gyorsan felmérte a terepet, és Scottot kereste tekintetével, mialatt minél jobban behúzódott a liftajtó takarásába, majd onnan cikk-cakkban futni kezdett és maga is bevetõdött egy pár nagyobb láda mögé. Pulzusa pumpált, adrenalin szintje pedig olyan magas volt, mint Corellia legmagasabb csúcsai. Endorfin szintje is magas volt, ruhája pedig, amit viselt még több endorfint injektált testébe, hogy elnyomja fájdalmát.
Vessnek mégis ki kellett nyúlnia az Erõért, hogy egyáltalán mozogni tudjon. Nyilván valamilyen komolyabb sérülése volt, ami sokkal jobban hátráltatta, mint azt várta. Fedezékében megtapogatta a mellényét, ami gyakorlatilag mellkas tájékon már hasznavehetetlenné vált, mert a lövedék teljesen átégette. Kitekintett fedezéke mögül és 3 közeledõ alakot látott, akik elég bosszúszomjasan vizslatták a ládakupacot, amely mögött Vess lapult. Nem volt más hátra, Vessnek cselekednie kellett, azonban túlságosan sérült volt ahhoz, hogy felálljon és felaprítsa õket. Az Erõhöz nyúlt, és 3 ládát indított meg a közeledõ martalócok irányába, a tárgymozgatás és erõcsapás alkalmazásokat használva. Közben kezével plazmapisztolya után matatott. A karabélyok túl nehezek voltak ahhoz, hogy azokkal válaszoljon ellenségeinek, így azokat lehámozta magáról. Mikor az endorfin és az adrenalin megtette hatását és kikászálódott ülõ helyzetébõl, kezében plazmapisztolyával tekintett ki fedezéke mögül. 3 támadója gyakorlatilag meglepetésébõl fakadóan nem támadt rá. Egyszerûen nem tudták elképzelni, hogyan repülhetett nekik a 3 láda. Vess nem tétlenkedett, hüvelykujjával átállította a fegyvert halálos sebzésre, és gondolkodás nélkül két-két lövést leadva mindhárom martalócra, kioltotta életüket. Úgy gondolta, a tárgyalásoknak már nincs értelme, és annak sem, hogy csak bénító lövéseket adjon le. Most már Scotton és magán kívül senkit sem akart életben hagyni.
Épp e gondolat kapcsán kereste meg Scottot a teremben. Scott szemlátomást ájultan hevert, mögötte pedig egy marcona egyre közelebb ért hozzá. Vess nem akart lõni, nehogy sérülésébõl fakadóan Scottot találja el, így újra felkapott az Erõvel egy nagyobbacska ládát és azt a lehetõ legjobban felgyorsítva keményen hozzávágta a marcona alakhoz. Az nem számított ilyen támadásra, sõt igencsak meglepte a feléje repülõ láda. Nem csak kibillentette egyensúlyából, de féltérdre is rogyott a támadás erejétõl. Vess azonban nem akarta megvárni, hogy felkeljen. Egy erõlökést alkalmazott ezúttal a Scottra támadóval szemben, aki ettõl szabályosan berepült egy ládahegy közepébe. Közben jópáran felzárkóztak és egyre inkább próbálták Vesst bekeríteni. Mivel Vess kicsit könnyebben érezte magát - hála az adrenalinnak és endorfinnak - gyors körültekintés után 5 ellenállót számolt. Az azonban aggasztotta, hogy Heassint sehol sem találta. Az 5 ellenállóból 3-at viszonylag könnyedén intézett el. Épp elhaladtak egy nagy halom láda mellett, amik nem voltak éppen a legkönnyebbek, mert amikor Vess az Erõvel rájuk húzta õket, mind hangos fájdalomkiáltásnak adtak hangot, ahogy összerogytak. A másik kettõ eddigre vészesen odaért ahhoz a kupachoz, mely mögött a kommandós ügynök lapult. Kogo azonban nem rezelt be, inkább elfeküdt, és a ládák mögül plazmapisztolyával lõtt ki, boka magasságban eltalálva mindkét marconát. Az ember általában a bokáján nem hord semmilyen védõfelszerelést. Ezek sem hordtak. Mindketten összerogytak, és aztán már csak a halállal nézhettek farkas-szemet, ahogy Vess mindkettejüket homlokon lövi...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Mar 26, 2008 12:00:58 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
A CorSec nyomozója, magához térve továbbra is mozdulatlanul, lehunyt szemmel, arccal a padlózat felé feküdt a talajon. Beletelt pár pillanatba, míg ráeszmélt, hogy mi is történt vele. Néhány pillanattal korábban valami hátba találta, s ezen kellemetlen élmény jóvoltából esett arccal előre, s egy kisebb, néhány méteres felületetet fel is törölt a poros-olajos padlózatból. Nem tudta, mi is volt az, ami hátba találta, s hogy egyáltalán milyen sebesüléseket szenvedett, így óvatosan fogott hozzá saját állapotának felméréséhez. Hallotta, a nem is oly távolról hallatszó sugárlövedékek és sugárfegyverek jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető zenei kórusművét, így egyelőre az volt a legjobb, amit tehetett, ha önmagát holtnak, vagy legalábbis ájultnak tettetve fog hozzá a sérüléseinek felméréséhez. Először bal majd jobb kezét mozdította meg, éppen csak egy picit. Megnyugodva tapasztalta, hogy noha mindkét végtagja fáj, egyik sem tört el. Valószínűleg megúszta rándulásokkal, zúzódásos eredetű kék foltokkal, valamint felületi bőrsérülésekből, amiket a padlófeltörlés során szerzett.
Ez után a lábait mozdította meg. Ezen a téren is kedvező volt az eredmény. Mindkét lábát tudta mozgatni. Úgy tűnt a gerince legalábbis a végtagjainak mozgatásáért felelős idegpályái megúszták az iménti hátbatámadást. Bal kezével lassan hátranyúlt, és megtapogatta a hátát. Meglepetésére semmilyen tapintható külsérelmi nyomot sem tapasztalt. Először úgy vélte, hogy egy sugárfegyverrel lőtték hátba, amint a ruhája alatt viselt lövedékálló mellény fogott fel. Viszont a kabátján nem talált a sugárlövedékek becsapódásával járó égetett lyukat, és semmi egyebet sem. Mindezek ismeretében arra következtetett, hogy valamiféle hang, vagy egyéb jellegű, nem sugár, vagy szilárd lövedéket kilövő fegyverrel találták hátba. Összességében McCoy elmondhatta magától, hogy az iménti, meglepetést, kifejezetten olcsón úszta meg. Kinyitotta a szemeit és gyorsan körülpillantott. Első sorban arra volt kíváncsi, hogy hol lehet a sugárvetője, mely minden bizonnyal akkor esett ki a kezéből, amikor hátba találta az a különös lövedék.
Alighogy szemei felpattantak, meglepő, minden várakozását felülmúló látvány részesévé vált. Emlékei szerint épp egy fedezék felé igyekezett, amikor eltalálták, így azt várta volna, hogy néhány méternyire a fedezéknek kinézett láda halom előtt kellene lennie, ellenben most, egy ládahalmaz közepén találta magát. Fogalma sem volt, miként került oda. A lövések hangjai továbbra sem ültek el. Nem tudta, mi lehet Kogoval. Maga alá húzta a lábait és lassan feltérdelt. Arca és karja változatlanul sajogtak, de mindez elenyésző volt ahhoz viszonyítva, ahogy a háta fájt. Összeszorította fogakkal húzta elő hónaljtokja rejtekéből a tartalék gyanánt hasznát módosított K23as sugárpisztolyát, majd lassan kiemelkedett a ládák takarásából és körülpillantott.
Látta, ahogy Kogo hason fekve gyors egymásutánban két lövést adott le, kioltva két fegyveres életét. Scott kimászott a láda halomból, s újra és újra körülpillantva megdöbbenten meredt a szeme elé táruló pusztításra. Úgy tűnt Vess maga számolt le a platform közelében lévő martalócok többségével. Ez nemcsak hogy figyelemre méltó fegyvertény volt, hanem figyelembe véve a fegyveresek helyzeti előnyét már-már a lehetetlen határát súroló tett.
- Úgy látszik, lemaradtam a javáról. - Jegyezte halkan, mondhatni csak a saját maga számára hallható hangerővel McCoy- Ekkor megpillantotta a padlón az elejtett sugárvetőjét. Túl messze volt. Ilyen messzire nem lökhette el az a hang, vagy szonikus lövedék. Vagy ha mégis, akkor a becsapódásnak minden kétséget kizáróan halálosnak kellett volna lennie, vagy legalábbis jó pár csontjának el kellett volna törnie. Mindezek ellenére ő csupán felületi sérüléseket szenvedett. Ez pedig teljességgel érthetetlen volt. Nem hitt a csodákban. Biztos volt benne, hogy kell lennie valamiféle logikus magyarázatnak. Talán Kogo többet tud erről, már ha volt ideje nézelődni miközben lemészárolta a fegyvereseket.
Scott lassan továbbra is a különös eseményen töpprengve odasétált, vagy talán inkább az odavánszorgott lenne a megfelelő kifejezés arra, ahogy fogcsikorgatva, a hátát fájlalva megtette azt a néhány lépést, majd a bal kezébe vette át a K23ast, lehajolt és jobbjával felvette a földön heverő LPM-1esét, majd ellenőrizte. Működőképes volt. A háta mögül közeledő léptek zaja ütötte meg a fülét. Arrafelé fordult. A liftajtó nyílásához viszonyítva, az abból kilépők szemszögből véve jobb felől egy rejtekajtó nyílt ki, valahol arrafelé, ahonnan korábban hátbalőtték.
- Társaságunk van! - Kiáltotta Kogo felé, noha feltételezte, hogy ő is hallotta, az ajtó kissé csikorgós, súrlódós hangokkal kísért kitárulását. A következő pillanatban egy togoriai s nyomában maroknyi martalóc robbant be a helyiségbe. Pillanatok alatt szétbontakoztak, tanújelét adva annak, hogy nem csak amolyan szedett vetett zsoldos banda tagjai, hanem jól összeszokott különítményt alkotnak. A mindössze öt főt számláló kis csapat tagjai nem nyitottak tüzet, sem a hatalmas helyiségbe belépve, sem azt követően, hogy elfoglalták fedezéket a hozzájuk közel eső nagyobb, közel három méter széles és két méter magas ládák mögött. Scott összeszorította a fogait, és ahogy csak bírt a korábban elhagyott fedezéke felé indult. Fájó háttal futni nem kimondottan kellemes, de ha az ember az életéért fut, az igen hatékony ösztönző erőt jelent. Maga sem tudta, honnan merített erőt, de sikerült visszaugrania oda, ahol korábban magához tért.
A Császár Keze számára ismerősnek tűnhettek a kis csoport tagjai, hisz ő már látta őket korábbam, Heassin irodaként használt termében. Nyilván valakinek sikerült az elmúlt percekben értesítenie őket, hogy gondok támadtak a leereszthető leszállóplatformnak és részben raktárnak is szolgáló helyiségben. Azonban nem ők voltak az egyetlen meglepetést jelentő tényezők a számára. A terem másik, a lifttel pontosan átellenben lévő oldalán, feltárult egy ajtó. Fenn lépett be további hat martalóc kíséretében. A helyiség falaiban, az ajtónyílás felett nagyjából négy, de inkább négy és fél méter magasságban, egy széles ablak két szárnya húzódott oldalra. Az ablaknyílásban két rodiai vált láthatóvá. Már ami kivehető volt belőlük, hisz testük és fejük egy-egy optikai irányzékkal felszerelt disruptor puska ijesztő alakjának takarásában volt. Kétség sem férhetett hozzá, a két lövész már célba vette a CorSeceseket. Kogo erről a tényről az Erőben érzékelhető veszélyt jelző rezgések útján szerezhetett perdöntő bizonyságot. Úgy tűnt a két corelliai egy olyan csapdában találta magát, amelyben a túlélés esélye, még különleges képességeik birtokában is halovány. A két lövész mögött feltűnt Heassin valamint Kogo legnagyobb meglepetésére a testőr is. Az előbbi színpadias tapsba kezdett, majd így szólt
- Uraim, önök nagyon elkeserítenek, és kezdenek kihozni a béketűrésemből. Volt egy pillanatom, amikor úgy gondoltam, hogy életben hagyom önöket, avégett, hogy a későbbiekben áruba bocsáthassam az életüket. Viszont eddigi tevékenységük olyannyira sérti és akadályozza, a folyamatban lévő üzleti ügyeimet, hogy kénytelen vagyok megváltoztatni az álláspontomat. - Másodpercnyi hatásszünetet tartott, mielőtt befejezte volna. - Megölni őket! - E vezényszó hallatára a két lövész, sőt rajtuk kívül a togoriai és Fenn vezetése alatt álló csoportok tagjai is lőni kezdtek a két közrefogott férfira…
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Mar 26, 2008 18:45:08 GMT 1
Vess elszörnyedt egy pillanatra, mikor meglátta Heassin testõrét, de aztán tudta, itt az ideje cselekedni, nem pedig az elrontott dolgok helyrehozásán töprengeni. Úgy gondolta, ha felgyorsítja testét az Erõ segítségével, akkor emberfeletti sebességre lehet képes. Bár ezzel leleplezõdik Scott elõtt, de most csak így mentheti meg mindkettejük életét. Erre szüksége is volt, mert a martalócok a következõ pillanatban lõni kezdtek rájuk. Vess már az elhatározása pillanatában végrehajtotta a technikát, melytõl teste felgyorsult, reakcióideje lecsökkent. A tûzfegyverek beindulásával egyidejûleg kiugrott apró darabokká váló fedezékébõl. Két erõlökést indított a két disruptor puskát tartó idegen felé, és egy nagyon erõs félelem hullámot is megindított, miközben futott és viszonozta a tüzet.
Beugrott egy nagyobb ládahalom mögé, ami csupán pár másodpercig nyújthatott védelmet. Ez az idõ azonban pont elég volt arra, hogy az Erõ segítségével kirántsa a legnagyobb veszélyt jelentõ disruptor puskákat az azokat tartók kezeibõl. Rövid koncentrációval ezt sikerült is megtennie. A két legnagyobb veszélyt jelentõ fegyver így kikerült a fegyvert tartó kezekbõl. Mivel raktárházban volt, rengeteg dolgot felhasználhatott támadóik ellen. Az Erõlökést használta, és egy újabb ládahalmot borított arra a pár fegyveresre, akik Scotthoz voltak közelebb. Ez volt az a pillanat, amikor fedezéke megszûnt létezni, így tovább kellett futnia. Tudta, hogy teste most olyan gyors, hogy egyszerû ember nem tudja pontosan becélozni, csak sorozatlövõvel tudtak rálõni, azzal sem pontosan. *Most jó lenne, ha a TSFes csodák is megjelennének...* - gondolta magában, miközben egy nagy ugrással hajója közelében lévõ dobozokhoz került közel. Terve az volt, hogy feljut a hajóra, és azzal tesz rendet...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Mar 27, 2008 18:29:07 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
McCoy már elérte a kiszemelt ládahalmot, mikor a lifttel átellenes oldalon az ajtó feltárult, s újabb fegyveresek léptek be rajta, élükön az egyik, számára ismeretlen alvezérrel, akiről feltételezte, hogy fontos szerepet tölt be Heassin szervezetében. Látván, hogy a besorjázó fegyveresek a közelükben lévő kisebb nagyobb ládák mögött lőállásba helyezkednek, sugárpisztolyaikat és sugárkarabélyaikat a két CorSeces valamelyikére szegezték. Scott fedezéke, mindkét irányból viszonylagos védelmet nyújtó biztonságából figyelt. Ekkor nyílt szét az ajtó feletti korábban egyszerű falnak vélt felület, s egy széles ablaknyílást tett láthatóvá. Az ablakban álló két rodiai, valamint félelmetes fegyvereik láttán a corelliai elfintorodott. A ládakupac, mely közepén állt, jól védte az előtte és mögötte lévő fegyveresekkel szemben, ám a magasan álló, tökéletes tüzelőhelyzetben lévő lövészek ellen mit sem ért.
„Uraim, önök nagyon elkeserítenek, és kezdenek kihozni a béketűrésemből. Volt egy pillanatom, amikor úgy gondoltam, hogy életben hagyom önöket, avégett, hogy a későbbiekben áruba bocsáthassam az életüket. Viszont eddigi tevékenységük olyannyira sérti és akadályozza, a folyamatban lévő üzleti ügyeimet, hogy kénytelen vagyok megváltoztatni az álláspontomat.”
Heassin rövid szónoklata alatt, a lehetőségeket mérlegelte. Tudta, hogy a két, ablakban álló lövész nélkül is elég reménytelen a helyzet, a jelenlétük, és fegyvereik viszont döntő jelentősséggel bírhatnak. Kulcsfontosságú volt tehát, hogy őket mielőbb semlegesítsék. Remélte, hogy Kogo is ezen a véleményen volt. Idejük nem sok maradt, legalábbis gyanította, hogy a két lövész legkésőbb az után lőni, fog, hogy a bűnvezér a monológja végére ér, sőt a ő vagy Vess valamiféle hírtelen, fenyegetőnek vélhető mozdulatot tesz. Tehát minden az időzítésen fog múlni. Apró ujjmozdulatokkal megmozdította kezeiben a sugárvetőit, s felkészült arra, hogy a lehető leggyorsabban cselekedjen. Tudta, hogy legjobb esetben is csak egy lövése lesz, ám túlszárnyalni egy rodiait, - aki ráadásul egy optikai irányzékon keresztül már gondosan célba vette s, ujját az elsütő billentyűn tartja, - megelőzni, nos ahhoz még ő is kevésnek bizonyulhat.
„Megölni őket!” - Adta ki a sorsdöntő utasítást Heassin.
Scott nem habozott, célzásra emelte mindkét fegyverét, s a két rodiai közül arra lőtt, amely érzése szerint őt vette célba. Azonnal tudta, hogy elkésett. A disruptor puska csövéből egy fényes villanással kísérve tört elő a hosszú sárgás színű sugárnyaláb. Scottnak sem ideje, esélye nem volt félrehúzódni, de még arra sem, hogy búcsút mondjon az életének. Legnagyobb meglepetésére, a sugárnyaláb célt tévesztett. Elsuhant az arca mellett és a mögötte lévő nagyobb konténer oldalában égetett hozzávetőleg tenyérnyi méretű lyukat. McCoynak fogalma sem volt róla, hogy miért tévesztett célt a lövés, de végül is az adott pillanatban ez a legkevésbé sem érdekelte. Ha tudta volna, a valódi okot, hogy valójában Kogo volt az, aki meggátolta a fegyverest a pontos lövésben, az által, hogy az Erőt használva megkísérelte a telekinézis útján eltaszítani mindkét rodiait. A nagy távolság, valamint az utóbbi időben folytatott szinte szakadatlan harc, valamint a sérülései miatti fizikai és mentális kimerülés okán a lökése egy gyenge szélroham erejével ért fel csupán, amikorra elérte a célszemélyeket, akik, noha ettől nem estek el, de képtelenek voltak az adott pillanatban leadni a halálos lövéseket. Igen, ha Scott mindezt tudta volna, valószínűleg hitetlenkedve, a meglepettségtől dermedten nézett volna a főhadnagyra, s ez által megadta volna a lehetőséget arra, hogy a rodiai korrigálja a hibát. Az pedig rá nézve végzetes következményekkel járt volna.
Így hát jobb is volt McCoy számára ez a nevezzük „boldog tudatlanság” állapotának. Újra tüzelt. Már az első két lövése közül is eltalálta az egyik a rodiait, a második sorozat pedig le is terítette. Addigra a másik lövész eltűnt az ablakból, ahogy mögülük Heassin és a testőre is. A bűnvezér nyilván most is alábecsülte a CorSeceseket. A következő pillanatban Scott kénytelen volt hasra vágni magát, ugyanis a háta mögül igen sok sugárlövedék száguldott feléje, bár a többségük eleddig a környező ládákba csapódott, egy jelentékeny hányaduk viszont veszélyes közelségben haladt el a feje, a nyaka, valamint a bal válla közelében. Scott, kivárt pár pillanatot, mielőtt ismételten kiemelkedett volna. Mély lélegzeteket véve számolt magában. ~ Egy… kettő… három.. ~
Épp amikor McCoy lebukott, Kogo megkísérelte a togoriaira és társaira borítani a fedezékeikül használt ládákat. Ezek viszont, fémszerkezetük, vagy méretük, esetleg tartalmuk okán túl nehéznek bizonyultak ahhoz, hogy azonnal megmozdítva őket fegyverként használhassa. Neki viszont nem volt ideje az ehhez szükséges hosszabb koncentrációra, és erőlködésre, hisz az Erő segítségével megnövelt gyorsaságát csak akkor kamatoztathatta, ha mozgásban maradt, vagy ha elég sokáig kitart a fedezéke. Akkor épp ez utóbbi volt az, ami nem állta tovább a rá záporozó lövedékeket. A fegyveresek egy részét meglepte az a szemmel alig követhető mozgás, amit időközben Vess bemutatott, ám néhányan közülük, akik nagy tűzgyorsaságú sorozatlövő sugárkarabélyokkal voltak felfegyverkezve, továbbra is tűz alatt tartották, lövéseik többsége veszélytelennek bizonyult, ám néhány lövedék megszaggatta a Császár Kezének öltözetének szegélyeit, s volt olyan is, amely az egyik lépésnél súrolta kívülről a jobb lábszárát. Ám mindebből Kogo semmit sem érzékelt, legalábbis nem azonnal. A testében szétáradó endorfin és adrenalin valamint az őt átjáró Erő együttesének jóvoltából érzéketlenebbnek bizonyult a fájdalomra, bizonyos mértékben, ám ez az állapot nem tarthat sokáig.
Mikor Kogo a Tűzmadár ajtaja felé vetette magát, Scott, - aki furcsamód ekkorra már az egyetlen volt a helyiségben, aki ez idáig semmit sem vett észre, mindazon a természetfelettinek tetsző események és cselekedetek sorából, amelyek Vessnek tulajdoníthatóak - ekkor ért a számolásában ahhoz a megfelelőnek vélt pillanathoz, amelyet alkalmasnak vélt, hogy fedezéke takarásából tüzelésre készen kiemelkedjen. A lift melletti rejtekajtón át megérkezett fegyveresek közül ekkorra már ketten is elhagyták fedezékeiket, vélhetőleg avégett, hogy lerohanják a corelliait. Scott pisztolyainak csöveit egyszerre hagyták el a sárgás színű lövedékek, melyek rövid száguldás után mindkét férfit a gyomruk tájékán érték. Egy-egy alig hallható nyögés kíséretében hanyatlottak el, s lehelték ki lelküket.
A következő másodpercben éles fájdalom hasított McCoy bal vállába. A fájdalomtól azonnal összerándult, hangosan felszisszent, ráadásul elejtette K-23as sugárpisztolyát is. A válla felől az agyába tóduló, fájdalmat közvetítő ingereket akaratereje útján elnyomva, valamint fogait összeszorítva tűrve, ahhoz, képest, hogy megsebesült, meglepően gyorsan megpördült a tengelye körül, s látta, hogy az ablakban ismét feltűnt az egyik rodiai, most viszont egy sugárpisztollyal a kezében. A nehéz sugárvető csövéből pirosas sugár vágódott ki, egyenesen a corelliai irányába. Scott lehúzta a fejét, levitte testsúlyát ez által egy félig meddig guggoló testhelyzetet vett fel, s ez elég volt ahhoz, hogy a lövedék célt tévesszen. A következő pillanatban ő volt az, aki célzásra emelte a sugárvetőjét és lőtt. A rodaiai feje hátracsuklott, s pillanatokkal később a teste is követte. McCoy biztosra vette, hogy eltalálta, s feltételezte, hogy meg is ölte. Ekkor ismét a rejtekajtó felől érkezett fegyveresek felé fordult, s próbálta lehetőségeihez képest tűz alatt tartani őket. Szórványos lövéseire, meglehetős hevességgel két sugárkarabély és két nehéz sugárvető válaszolt, három felől, de egy nagyjából, nyolcvan fokos szögön belülről, vagyis nem távolodtak el egymástól a helyiség széltében, ám a lehetőségeikhez képest fedezékről fedezékre közelítettek a corelliai felé. Scott remélte, hogy a másik oldalról, a háta mögül lövöldözőket Kogo kellőképp lefoglalja, vagy legalábbis elszórakoztatja, ugyanis az ő helyzete így is elég rossz volt. Nem volt elég, hogy a három fegyveresen kívül, időről-időre az ablakra is fel, illetve hátra kellett pillantania, a többi fegyveresre már nem volt lehetősége figyelni.
A Császár Keze megközelítőleg egy, az ő léptékeiben nézve, ugrásnyi távolságra ért a Firespray 31 típusú hajójának rámpájától. Mielőtt elérte volna az utolsó fedezékként használható dobozrakást, mely közte és a hajója között volt, egyszeriben arra lett figyelmes, hogy jobb lába hírtelen elzsibbad, s minden előzetes figyelmeztetés nélkül megadja magát, kibillentve ezzel Kogot eddigi egyensúlyából. A CorSec főhadnagya a másodperc tört része alatt rádöbbent, hogy mi is történt vele. Egy kábító lövedék találhatta el, de szerencséjére csupán a lábát. A lövedék felülről érkezhetett, ám az ablakban ez idő tájt már nem volt senki.
|
|
|
Post by Veszély on Apr 1, 2008 13:40:31 GMT 1
Dral Ordo: folytatás itt.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Apr 20, 2008 13:25:47 GMT 1
Vess már nagyon unta az egész szituációt. Ráadásnak Scottal kifejezetten vesztett helyzetben voltak. Amikor a sugárnyaláb elérte a lábát, elõbb azt hitte, csak valami törmelék csapódott neki, aztán amikor beugorva egy fedezék mögé, nem érte el azt, hanem jó fél méterrel mögötte érkezett a földre rájött, hogy valami nincs rendben. Behúzta magát a ládahalom mögé, és már látta, hogy lába lebénult. Valószínûleg bénítólövedék találta el. Pontos anatómiai ismereti nem voltak a bénító lövedék mûködésérõl, de gyanította, hogy azért olyan nagy baj nem lehet, mindössze annyi, hogy most egy végtaggal kevesebbet tud használni. Persze ebben a helyzetben ez kifejezetten rossz oldalára billentette a mérleg nyelvét. Ahogy ott feküdt és számlálta a becsapódó lövedékeket, keze a zsebére ért. Ekkor találta meg a korábban odarejtett hõdetonátort. Száján gúnyos, rosszindulatú vigyor jelent meg. Kilesett a ládák mögül és elégedetten nyugtázta, hogy a martalócok annyira nem röppentek szét, nagyjából még mindig egy csoportot alkotnak. A hõdetonátort elõhúzta és beállította a késleltetést. Vagyis, hogy becsapódásra azonnal robbanjon. Így nem volt meg az esélye, hogy esetleg visszadobják neki. Persze ezzel némileg magát is veszélyeztette, de bízott az Erõben és önmagában. A hõdetonátort kibiztosította, és amennyire csak tudta célozva elhajította. A hõdetonátor repült, repült egyenesen a martalócok közé, és földet éréskor nagy pusztítást vitt végbe. A detonáció olyan nagy volt, hogy még Vess is érezte a lökéshullámot, és gyakorlatilag a raktár fixen rögzített tartóelemei is beleremegtek. Vess így kikerült a rá folyamatosan tüzelõk körébõl és fedezéke is kitartott. Engedélyezett magának pár nagy levegõt, majd kommunikátorához nyúlt: - Scott, nálam már minden rendben... Besegítsek? - kérdezte nagyképûen, bár lába még mindig nem volt alkalmas semmilyen mûveletre, és bizony Scottot még nyomás alatt tartották. Noha eddigre õ kifogyott a gránátokból, az automatán újratöltõdõ és egy energia cellából jócskán kitartó plazma-pisztolyban még jócskán volt szufla. Jól lehet, õ volt most a legtávolabb Scottól, de pár szökelléssel talán magára vonhatná a Scottra tüzelõk figyelmét, Scott pedig akkor közéjük vághatna valami repeszgránátot. Ahogy ez megfogalmazódott benne, elõvett belsõ zsebébõl egy mini oltópisztolyt. Belehelyezett egy adrenalin töltetet, és belõtte saját lábába. Tudta jól, hogy ezzel némileg árt magának, de nem hitte, hogy komolyan veszélyeztet vele bármit is, hiszen mellénye már jócskán telepumpálta testét minden fájdalomcsillapítóval, így egy kicsivel több adrenalin már igazán nem tesz vele rosszat.
Mikor kezdte érezni a hatását, felugrott. Ekkor rájött, hogy ez a mozdulat még túlontúl nagyképû volt, de aztán mégis futásnak eredt. Leadott pár lövést a martalócok felé, akik Scottra céloztak, majd egy nagyívû ugrással egy még álló ládahalom közé vetette magát. Remélte, hogy ezzel hagy elég idõt társának, hogy az támadói közé dobjon egy gránátot. Remélte, hogy Scottnak még maradt ilyen. Kezdett ugyanis egyre inkább kifogyni erejébõl...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Apr 20, 2008 19:31:27 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
McCoy egy régimódi vásárokon fellelhető ügyességi játék célbábujához hasonlóan időről – időre, kiemelkedett fedezéke takarásából, majd miután leadott egy, vagy két lövést ismét eltűnt mögötte. Az ő helyzete is épp olyan kilátástalannak tetszett, mint a jobb sorsra érdemes bábué. Ám míg a fent említett figura esetében egy mozgató mechanikán, és a kalapácsot tartó kéz ügyességén múlt az, hogy a bábú lecsapásra kerül, avagy nem, hisz ettől függött, hogy a játékos tárgyjutalmat kap e, vagy sem, addig ő szabad akaratából emelkedett ki időközönként fedezéke rejtekéből, s lövöldözött a vele szemben, alig tíz-tizenkét méternyire szintén különféle ládák védelméből reá lövöldöző martalócokra.
Ez, a szó szerint véresen komoly ügyességi játék, mely nem tárgynyereményre, hanem életre-halálra zajlott a négy résztvevő között, már percek óta tartott. Legalábbis a corelliai úgy érezte. A fájdalom, melytől az imént még üvölteni tudott volna, valamelyest enyhült, de továbbra sem volt képes mozdítani a bal kezét. Scott úgy saccolta, hogy bacta tartályban is jó néhány órába beletelne, míg a seb begyógyul. A probléma viszont abban állt, hogy pillanatnyilag nem sok esélyt látott arra, hogy a jövőben bactatartállyal találkozik, kivéve persze, ha ellenfelei nem kezdik el egyik pillanatról a másikra plazmalövedékek helyett mondjuk bactatartályokkal lőne. Erre viszont még annyi esélyt sem látott, mint magára a túlélésére. Megtehette volna, hogy eldobja a fegyverét és fennhangon közli a reá tüzelő fegyveresekkel, hogy hajlandó megadni magát, ám nem bízott abban, hogy ők hajlandók ilyen jellegű megegyezésre. Heassin, a reá tüzelő zsoldosok kenyér, azaz creditadó gazdája ugyanis még a lövöldözés eme fázisa előtt kimondta a CorSecesekre a halálos ítéletet. Bérencei pedig azon voltak, hogy végrehajtsák főnökük utasítását. Így hát a corelliainak, és tőle valamelyest távolabb egy másik fedezékben ugyancsak jókora túlerővel szemben tűzharcot vívó társának nem maradt más választásuk, mint harcolni. Ölni. Ölni mindaddig, míg az utolsó martalóc is elhullik, vagy meghalni valamelyikük pontos vagy szerencsés lövése által.
A CorSec nyomozója, lebukott, s szinte érezte, ahogy a háta és tarkója fölött, alig centiméterekkel elhúznak a vöröses és sárgás színű plazmalövedékek. Hallotta, ahogy lövedékek csapódnak a fedezékét képező ládák küldő oldalának. Érezte a jellegzetes szagot, az ózon szagát, amely a sugárfegyverek működését kíséri. Ismét felemelkedett, feje, nyaka és felső testének egy része, valamint jobb keze is megjelent – ellenfelei számára is jól láthatóan – a fedezéke felett. Mutatóujja elhúzta LPM-1 típusú sugárvetőjének elsütő billentyűjét. Azonban a fegyver csövéből nem tört elő a várt sárgás színű sugárnyaláb. A sugárvető maga, viszont egy félreérthetetlen sípjelet hallatott. Tudatván használójával, és mindenki mással is a közelében, hogy épp ebben a pillanatban merült ki teljesen az energiacella.
- A büdös francba! – Szitkozódott a corelliai, midőn ismét lebukott, s elengedte az épp hasznavehetetlenné vált fegyvert. Feje felett ismét nagy mennyiségű sugárlövedék haladt el. Egy részük a mögötte lévő nagyobb ládába fúródott, míg a többi továbbhaladt mindaddig, míg valami olyasmit nem értek, mely kellően szilárdnak bizonyult ahhoz, hogy lyukat égessenek belé. McCoy ez alkalommal nem emelkedett ki. Részint azért, mert néhány másodpercébe telt, míg elérte a bal kezéből kihullott K-23as sugárpisztolyát. Remélte, hogy sikerült elhitetnie a martalócokkal, hogy kifogytak a fegyverei, s akkor esetleg azok megkísérelik lerohanni. Magában számolt néhány másodpercet, majd midőn a feje felett elzúgó sugárlövedékek száma ismét csökkent, újfent kiemelkedett a fedezékéből. Ekkor a háta mögül valamiféle hatalmas fényességet érzékelt, s ráadásul a bőrén valamiféle alig érezhető, egyelőre megmagyarázhatatlan eredetű hőhatást is érzékelt. Mintha a háta mögött egy új törpenap vagy valami hasonló keletkezett volna. Maga előtt látta, ahogy két közelítő fegyveres, pillanatnyi meglepetésükben dermedten mered a háta mögé. Ez volt az a lehetőség, amelyet Scottnak meg kellett ragadnia. Célzott és lőtt, majd újra célzott és lőtt. A két fegyveres gyors egymásutánban, rongybabák módjára csuklottak össze, mellkasukon egy-egy ökölnyi méretű sötét, gőzölgő folttal. McCoy ismét lebukott. Újabb lövések hallatszottak, újabb sugárlövedékek száguldottak el a feje felett, ám ez alkalommal már csupán egyetlen fegyverből. Sőt a korábbi, ismeretlen fény és hő jelenség óta a terem határozottan csendesebb lett. Nem hallatszottak a túlsó oldalról Kogo és a reá tüzelők fegyverei. A miértet Scott nem tudta, de mielőtt még a legrosszabbtól tarthatott volna, Vess szavai jutottak el hozzá.
„Scott, nálam már minden rendben... Besegítsek?” – Hangzott a főhadnagy, kissé fellengzősnek tetsző kérdése.
- Örülök, hogy még hallak. – Felelte először a corelliai, majd gyorsan hozzátette. - Van még itt egy trandoshai itt valahol, de szerintem, boldogulok vele. – Mondta, miközben lassan kiemelkedett. Ekkor valahonnan a háta mögül érkezve, néhány sugárlövedék húzott el, elég messze tőle, s csapódtak egy magányosan álló, magas, hasábforma ládába. A következő pillanatban kivetődött mögüle a trandoshai, egy féloldalas bukfenccel. Amint ismét talpon volt, E-11es sugárvetőjét fél kézzel tartva, McCoyra szegezte, ám elsütni nem maradt ideje. Scott már abban a pillanatban tüzelt, amikor utolsó ellenfele bukfence végén megvetette a lábait. A trandoshai felvisított, majd hanyatt vágódott, s nem mozdult többé. A corelliai lassan körülpillantott. Magában számolva a holttesteket.
- Szerintem tiszta! – Mondta végül, majd letette a láda tetejére a sugárpisztolyát, aztán lehajolt, felvéve kiürült sugárvetőjét és gyorsan becsúsztatta a tokjába. Amint ezzel megvolt újra felvette a K-23ast és lassan kimászott a ládák közül, és elindult Kogo felé, közben fél szemét az ablakon tartva. Első pillantásra felmérte, hogy társa, - noha igyekszik ezt eltitkolni, - rosszabb bőrben van, mint ő. - Jól vagy? - Kérdezte, bár sejtette, hogy a válasz nem lesz teljesen őszinte, így aztán gyorsan hozzá is tette.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Apr 24, 2008 16:00:52 GMT 1
"- Szerintem tiszta!" - mondta Scott, mikor befejezte akcióját, majd ránézett Vessre és feltette a kérdést, amiről egyébként Vessnek tekintete, megtépázott, átégetett ruhája, és sántító mozgása is árulkodott: "Jól vagy?" - Voltam már jobban is, Scott. Mindazonáltal még élek, és úgy gondolom, hogy ami nem öl meg, az erősít! Pár nap egy bacta tartályban otthon és minden rendben lesz - mondta Vess, majd próbált nagy levegőt venni, de többszörös bordatörése miatt ez inkább hosszan tartó és fullasztó köhögéssel végződött. Aztán feltette kezét, mielőtt Scott odalépett volna hozzá. - Jól vagyok... A felszerelésem tegyük be a hajóba, a pisztolynál nehezebbet úgysem bírok el - mondta és megveregette a combtokjában nyugvó plazmapisztolyt - aztán meg keressük meg a rohadékokat. Heassin testőrét akarom, aztán pedig magát Heassint. Utóbbit élve - mondta, amivel elárulta, hogy a testőr testi épsége miatt nem csak nem aggódik, de éppen a halálát kívánja. A felszerelés elpakolásában segített Scottnak, de közben egy szót sem szólt. Küszködött sérüléseivel. Egyik-másik csak a mozgásban zavarta, néhányuk viszont kifejezetten fájt. A hajón elrendezte a felszerelés nagy részét. A sugár-álló mellényt levette, és helyére egy másikat vett. A másik viszont nem a korábbi hadi mellény volt, hanem egy könnyebb, civil ruhában is kényelmesebben hordható. Pont ebből kifolyólag viszont ez "csak" a törzs felső részét védte, deréktól felfelé. Ez már tényleg mellény formájú volt... Amikor ezzel végzett, még egy kis kenhető bactát vett elő. Egyrészt bekente a vállát, amin ott éktelenkedett az égés nyom, másrészt bekente a mellkasát, talán hogy megelőzze a külső jeleket, amiket a bordatörés okoz majd. Aztán visszaindult a hajó elé, ahol Scottot hagyta. A hajót bezárva sem tekintett hátra, de mikor mindennel kész lett, megfordult. - Kész vagyok, de te mész elöl! - mondta még hátat fordítva társának...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on May 4, 2008 22:38:00 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
„Voltam már jobban is, Scott. Mindazonáltal még élek, és úgy gondolom, hogy ami nem öl meg, az erősít! Pár nap egy bacta tartályban otthon és minden rendben lesz.” - Hangzott Kogo válasza, valahogy úgy, ahogy azt McCoy előzetesen feltételezte. A CorSec nyomozója egy szerény mosollyal nyugtázta magának, hogy nem tévedett. Ám a mosoly azonnal el is tűnt, ahogy meghallotta társa köhögését. Lendületes léptekkel indult el Vess felé.
„Jól vagyok... A felszerelésem tegyük be a hajóba, a pisztolynál nehezebbet úgysem bírok el. aztán meg keressük meg a rohadékokat. Heassin testőrét akarom, aztán pedig magát Heassint. Utóbbit élve.” – Válaszolta amaz, s feltartotta kezét, hogy első szavait, melyek állapotára vonatkoztak, nyomatékosítsa.
~ Na persze, hogy jól vagy, én pedig Corellia következő Diktátja leszek. Ez így első hallásra akár sorozat-bordatörés következtében megsérült tüdőlebeny is lehet. ~ Jegyezte meg magában Scott. Nem sokat tudott a főhadnagyról, de jellemét az elmúlt napokban kiismerte olyannyira, hogy tudja, a különleges egység tisztje akár az életveszélyesnek tetsző sérüléseit is megpróbálná eltitkolni. A corelliai ezt inkább ostobaságnak tekintette, mintsem az erő, az elszántság és az akarat prezentálásának. Ugyanakkor Vess mondata, mely arra sarkallta, hogy a feleslegessé vált súlytöbbletet képező felszerelést pakolják be a hajóba, kétkedő pillantást és arcvonást csalt ki belőle. Azok a percek, amiket elvesztegetnének a felszerelés lepakolásával, hozzásegíthetik Heassint a szökéshez, vagy valami máshoz. A drága idő vesztegetésén túl volt még valami, ami zavarta McCoyt.
Nem tudta nem észrevenni, hogy milyen indulattal beszél Vess Heassin testőréről. Úgy tűnt, elég sok törlesztenivalót hordoz magában. Scott tartott tőle, hogy ez a bosszúszomj esetleg mindkettejüket veszélybe sodorja, amennyiben teljesen elvakítja a főhadnagyot. McCoy jól tudta, hogy harag rossz tanácsadó, még akkor is, ha olykor-olykor erőt lehet belőle meríteni. Így aztán tudta mi az, amit tennie kell. Ahogy azzal is tisztában volt, hogy ezzel a húzásával Kogo nem értene egyet. Sőt teljes mértékben ellenezné. Tehát úgy kellett intéznie, hogy Vessnek lehetősége se legyen ellenkezni.
- Pakolj csak le, én addig kint őrködöm, nehogy meglepjenek, nincs nálam semmi olyan, ami felesleges terhet jelentene. No meg, míg mindketten odabent szöszmötölünk, esetleg Mr. Heassinnek, vagy valamelyik még élő pribékjének esetleg az, a nem túl eredeti ötlete támadhatna, hogy felrobbantja a hajót, velünk együtt. Nincs különösebben bajom a halállal, de ha lehet, mikor értem jön, szeretnék egy darabban, temethető állapotban maradni, nem pedig szétszóródva fél Nar Shaddaan. - Miközben beszélt több ízben is megtapogatta sérült bal vállát és megpróbálta mozgatni a bal karját. Nagy fájdalmak árán, - mely fegyelmezettsége dacára arcának enyhe eltorzulásában nyilvánult meg a külvilág, így Vess számára is - de valamelyest képes volt rá. Úgy tűnt viszonylag szerencsésen megúszta. Az arca és a jobb karja sajgott, a háta ugyancsak fájt. Mégis kettejük közül ő volt jobb állapotban. - Menj csak, ha helyzet van, szólok rádión. – Tette hozzá.
Amint Vess eltűnt a főajtó mögött, Scott határozott léptekkel, fél szemét az ablakokon tartva, sietős léptekkel indult el az ajtó felé, mely valószínűsíthetően arra a helyiségre nyílt, amelyből feljuthat az ablakokhoz. Heassint pedig utoljára az ablakban látta, ha a tűzharc közben lépett le, akkor talán van némi esélye, hogy utolérje. Míg elérte az ajtót azt latolgatta, hogy vajon hány fegyverese maradhatott a fűszerbárónak. Emlékezett rá, hogy Lightear azt mondta, nagyszámú zsoldos szolgálja Heassint. Ez pedig nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy további fegyveresek érkezhetnek valamelyik másik létesítményéből. Jelen helyzetben pedig egy ilyen erősítés megpecsételné a corelliaiak sorsát.
Amint elérte az ajtót, a fal mellé húzódott és fegyvere agyával megnyomta a nyitógombot. Az egy elemből álló ajtó egy hangos szisszenéssel oldalra siklott. Scott óvatosan bepillantott. A helyiségben középen egy néhány négyzetméter alapterületű üres rész volt, két oldalt pedig egy-egy lépcső vezetett felfelé. A közép tájt a talajból kiálló, konzol miatt olybá tűnt, hogy az üresen álló rész, valamiféle teherfelvonó lehet, a felfelé vezető lépcsők pedig valószínűleg az ablakokhoz vezettek fel. McCoy lassan belépett és meggyőződött róla, hogy a közelben álló holt térben sem állt senki. A lépcsők egy, az ajtó feletti, a helyiséggel megegyező hosszúságú, nagyjából két méter széles párkányban végződtek. A párkány közepéről egy másik, nagyjából egy méter széles falelem szelte át a teret a helyiség hátsó fala felé. Ahogy lassan feljebb lépdelt, megpillantotta a két rodiai holttestét. Heassinnek és csatlósainak azonban nyoma sem volt. Scott tovább lépdelt felfelé a lépcsőn. Ekkor látta meg, hogy a párkányra merőleges elem, egy ajtóhoz vezet, ami ugyancsak zárva volt.
~ Az ajtó, vagy a teherfelvonó? ~ Tette fel magának a kérdést. Végül bízva abban, hogy az egyszerűbb teherfelvonó kizárólag a raktárszintre vezethet, melyet reményei szerint a Telosi Biztonsági Erők kötelékében szolgáló trió már hatalmába kerített, az ajtót választotta. A gond az volt, hogy itt már nem volt lehetőség félre húzódni. Amint kitárul az ajtó ki lesz téve annak, hogy a bent állók esetleg tüzet nyitnak rá. Valahogy javítania kellett az esélyeken. Sérült baljával nagy nehezen előkotorta zsebéből a hang-fény gránátot, s olyan fogást vett fel rajta, hogy szükség esetén egy kézzel is élesíthesse. Eztán jobbjával, pontosabban az abban tartott sugárpisztoly agyával megnyomta az ajtó nyitómechanizmusáért felelős nyomógombot. Az ajtó oldalra siklott és eltűnt a falban. Odabent a félhomályba burkolózó helyiség túlsó végén, egy széltében csaknem az egész termet átérő, félköríves kialakítású, fénylő nyomógombokkal és különféle kijelzőkkel több sorban teletűzdelt pult előtt ott állt. A helyiség belső világítása nem üzemelt. Így Scott mindössze arra alapozhatott, ami a két ablakos helyiség fényforrásától a nyitott ajtón át beszűrődött. Az pedig alig valamicskével volt több a semminél.
A CorSec nyomozója belépett az ajtón, s előbb jobbra, majd balra tekintett. Sehol senki, a helyiségben első pillantásra nem volt senki. ~ Vajon hol lehet a világítás kapcsolója? ~ Tette fel saját magának a jelen pillanatban talán minden másnál előrébb való kérdést. Újra körülhordozta tekintetét a helyiségen, majd fülelt néhány másodpercig, s mikor nem történt semmi, hátat fordított a helyiségnek, s az ajtó belső nyitó-záró mechanizmusának nyomógombsorát vette szemügyre. A számlap mellett volt egy különálló finom, nyomásérzékelős felület, jobb kezének bütykével óvatosan megérintette. A helyiség mennyezetén lévő lámpák egy része, ha kis fényerővel is, de kigyúlt. Scott így már még alaposabban szemügyre vehette a helyiséget különösképp az annak közepében álló széles irányítópanelt is. Az irányítópulton több aktív holokamera által közvetített kép is látható volt. Az egyik Heassin irodáját, vagyis annak romjait, egy másik, az ugyancsak összecsapás utáni állapotot tükröző bevonható leszállóplatformot mutatta, míg a harmadik, egy McCoy számára beazonosíthatatlan épületrészt. Volt még valami, ami felkeltette a figyelmét, baljával, amelyben még mindig a hang-fény gránátot szorongatta, a vezérlőpult közepe táján, annak alsó peremén, véletlenül egy elrejtett kapcsolót. Bal felől, oldalt hangos szisszenéssel feltárult egy rejtekajtó.
~ Ez már azért túlzás. Ennyire nem lehet valaki paranoid, hogy lépten-nyomon rejtekajtók nyíljanak. ~ Zsörtölődött a corelliai miközben elindult az újonnan felfedezett ajtó felé, s alaposabban szemügyre vette a mögötte láthatóvá vált helyiséget. Amint bepillantott, olyan meglepetésben volt része, amire nem volt felkészülve. A helyiség közepén két férfi feküdt, arccal a talajon. Scott lassan közelebb lépdelt. Sejtése igazolódott ez pedig csak fokozta a meglepetését. Heassin és egy másik nagyjából vele egy korú férfi feküdtek a földön, tőlük nem messze egy adatkártyát, az mellett pedig egy annál valamivel nagyobb méretű sötét színű tárgyat látott. McCoy eltette a hang-fény gránátot és először Heassint, majd a másik alakot vizsgálta meg mindketten éltek. Úgy tűnt kábító lövést kaptak. A helyiség egyik falán egy nyitott széles ajtószerű nyílás volt, melyen túl Narr Shaddaa sötét éjszakája volt látható. A padlón, a nyílás előtt kör alakú égésnyomok. Úgy tűnt, valamiféle jármű állhatott itt korábban. A CorSec nyomozója így első pillantásra azt gondolta volna, hogy a két bandavezért elárulták. Nem látta sehol a testőrt, így az volt a gyanúja, hogy ő lehetett az, aki kenyéradó gazdái ellen fordult.
McCoy eltette sugárpisztolyát, majd két kábító bilincset vett ki kabátjának belső zsebeiből. Gyorsan megbilincselte a két bűnvezért, elérve ezzel, hogy ha a lövés hatása el is múlik, kezeiket továbbra sem használhassák, hisz ez az újfajta bilincs gondoskodik róla, lokáli zsibbadást érezzenek, mely meggátolja az embert a megbilincselt végtag mozgatásában. Amint végzett aktiválta a kommunikátorát, és abban a reményben, hogy Kogo hallja, forgalmazni kezdett.
-{ Vess, megtaláltam Heassint és a másik főnökfélét. Elkábították őket, az a gyanúm, hogy a testőr volt, ő pedig kereket is oldott. Ha jól hallom, lassan ébredeznek. }- Mondta a corelliai. Utóbbi megjegyzését arra alapozta, hogy a földön fekvők valamelyike halk nyögdécselést hallatott. Miközben beszélt felvette és az egyik zsebébe csúsztatta az adatkártyát, aztán felvette és megfordította a másik tárgyat. Amint megpillantotta a tárgy másik oldalát, s megértette, mit is tart a kezében, a látványtól és a felismeréstől földbe gyökerezett a lába. A tárgy másik oldalán ugyanis egy digitális kijelző volt, egy kisebb számlappal. A kijelzőn a számok egyre peregtek visszafelé. 211… 210… 209…
-{Vess, a rohadék hátra hagyott nekünk egy halálos meglepetést, készítsd fel indulásra a madarat, mert ha jól sejtem úgy három perc múlva itt kő-kövön nem marad.}- Forgalmazta, majd sietve talpra rángatta a két, lövéstől még mindig meglehetősen kábult és bizonytalanul mozgó férfit.
- Uraim, két választás: sietős léptekkel jönnek velem, vagy itt maradnak felrobbanni. Gyorsan válasszanak, mert nem várok. - Mondta, de választ sem várva, máris kezdte őket taszigálni az ajtó irányába.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on May 12, 2008 9:54:06 GMT 1
-{ Vess, megtaláltam Heassint és a másik főnökfélét. Elkábították őket, az a gyanúm, hogy a testőr volt, ő pedig kereket is oldott. Ha jól hallom, lassan ébredeznek... Vess, a rohadék hátra hagyott nekünk egy halálos meglepetést, készítsd fel indulásra a madarat, mert ha jól sejtem úgy három perc múlva itt kő-kövön nem marad.}- hallotta Vess a rádióban, amikor kiért hajójának rakteréből és elképedve látta, hogy Scott nincs ott...
-{Jól van Scott... Indítom a madárkát...}- mondta a rádióba, majd visszaballagott a Tűzmadár irányítófülkéjébe, és elindította a diagnosztikai rendszert. Mikor az végzett, "bedörrentette" a hajtóműveket, amelyek hangos robajjal indultak el. Aztán sietve előkészítette a két rabszállító ketrecet, a két fogolynak. A fegyvereit szépen elraktározta a biztonságos fegyvertárolóba, majd aktiválta az ujjlenyomat azonosítót, így teljes biztonságban voltak. Csupán oldalfegyvere maradt nála, de ez pont elég volt. -{Készen állok az érkezésedre Scott... Csak kiemeljük a platformot és nyomás. Apropó... ha látod Telosi barátainkat. ők is jöhetnek. Majd valahol kitesszük őket.}- mondta a rádióba, majd megpróbált felvenni egy kényelmes testtartást. A hajó indulásra kész, a ketrecek előkészítve, tehát minden készen állt. Már csak egy bacta tartály hiányzott Vessnek, de ezt majd a Corellián elintézi.
|
|