Giorend kantin (Corelliai szektor)

[Jabba a hutt]

A Giorend kantin a Nar Shaddaa egyik legforgalmasabb helyén elhelyezkedő kantinok egyike. A kantinnál több is, kevesebb is, ugyanis működik komplett kiszolgálóként, ám aludni nem lehet. Arra ott van a Giorend melletti, Zuhrea fogadó. A Giorend kantin kénszeredetten állandóan lejjebb viszi árait, ezzel örvendeztetve meg a betérő vendégeket. A kínálat széles, lehet válogatni..

[Zayne Etison]

Egy átlagosnak tûnõ alak lép be a zsúfolt szórakozóhelyre. Belépés után megcsapja orrát a sokféle dohány és ital szaga. Unottan körülnéz, üres helyet keresve. Az elsõ szinten nem talál ülõhelyet, ezért az egyik emeleti szintre megy. Éppen akkor távozik pár zabrak az egyik asztaltól. A klón odasétál az asztalhoz, mielõtt azt még valaki elfoglalhatná. A sarokban helyezkedik el, kiesve a többség látókörébõl. Egy kiszolgálódroid érkezik az asztalhoz és felsveszi a rendelést:

-Egy corelliait. Lehetõleg egy jobbminõségût.
-Ajánlhatom önnek a mai koktélt?
Sebhely rövid ideig gondolkozott majd bólintással jelezte, hogy kér a "nap italából"

Az italt kihozzák, aztán a klón a jelenlevõket kezdi vizsgálgatni, hátha lát valakit, akitõl munkát kaphatna a csapat. Rövid vizslatás után megállapítja, hogy nincs jelenleg olyan személy, akitõl akármilyen megbízatást remélhetne, csak a szokásos aljanép, illetve a középszerû bûnözõk. Tovább figyeli a sokaságot, most már olyan alakot keres, akivel összeállhatna egy kártyapartira, mielõtt továbbállna a kantinból.

[Elias Cerebros]

Ahogy Elias belép, orrcimpája megrándul az ingerdús környezet hatására. Lassan a pulthoz lép.
- Egy sört kérek... - Mondja halkan, majd mikor megkapja, és fizet, leül egy asztlhoz az ajtóhoz közel, háttal a falnak. Nem bízik a helyben, és a szerencséjében. Belekortyolt a sörbe, és újra gyanakodva körülnézett...

[Zayne Etison]

Sebhely unottan nézi a társaságot. A koktél és a levegőben terjengő sűrű füst kissé eltompította a klón érzékeit. Mellénye alól ő maga is elővesz egy szivart. A rummal átitatott dohányt azóta fogyasztja a férfi, amióta Ken egyszer megkínálta. A dohánydarabot végighúzza az orra alatt. A finom aroma felüdülést jelent az olcsó bagószag után.

A klón most hátrafordult szájában már a dohánnyal. Mögötte egy kis társaság iszogatott. A klón addig figyelte őket, amíg a vele szemben ülőnek fel nem tűnt, hogy nézik őket. Az alak arcáról gyorsan lelohadt a mosoly, helyét egy gyanakvó arckifejezés vette át. Ekkor a klónnak háttal ülő három alak: két aqualish és egy másik ember is hátrafordult. Sebhely ekkor feltette kérdését:

-(Tüzetek van?) - kérdezte egykedvűen.

Az egyik aqualish ingerülten mondott valamit fajtársának. Talán nem értette a dolgot és provokáicónak vélta a férfi kérdését. Szerencsére a mellettük ülő ember leállította a két idegent. Nem volt kedve semelyikőjüknek balhéba keverednie, még ha ellenfelük egy szem maga áll ki ellenük. Sebhely eközben továbbra is kérdőn nézett a társaságra. A neki háttal ülő férfi saját cigarettáját vette szájába és rágyújtott. Ezután fejével a klón felé biccentett:

-(Tessék.) - szólt a válasz, ezúttal is hutt nyelven. A férfi az égő gyújtót fejmagasságba emelte.

Sebhely szivarját a lángba nyújtotta, és megvárta, míg a dohány vége lángra kap. Miután az első füstfoszlányok felét orrán, másik felét pedig száján át kifújta, majd bólintott egyet a férfi felé.

-Waka. - köszönte meg a férfinek.

Újra a tömeget kezdte nézni. Szeme megakadt egy idegen férfin. Az első dolog, amit észrevett, az a világító kopsz feje volt. A férfi fiatal volt még, hogy elveszítse haját, ezzel kitűnt az amúgy is fura társaságból. Jobban megnézve a ruházatát, látszott, hogy nem idevalósi. Gyanakodva figyelte a társaságot. Látszott, hogy most először járt itt és nem tudta, mire is kell valójában figyelnie. Aztán Sebhely elkapta a tekintetét. Kifejezéstelen arrcal bámult a férfi szemeibe. Pár másodperc után után újra a szájához emelte a poharat, majd figyelme a zenekar felé fordult, akik épp most kezdtek bele ey új számba.

[Elias Cerebros]

Elias úgy dönt, rizikós akcióba kezd. Meredten bámulja a férfit, miközben kortyolgatja italát. Tenyere izzad az idegességtől, elvégre egy egyszerű gyilkos is lehet.
Lassan egy kis dobozkát vett elő belső zsebéből, és forgatni kezdte. A dobozkában valójában csak egy kis játékszer van: Egy elektronikus szerkezet, mely bármilyen szagot képes létrehozni. Valójában használhatatlan, ám ahogy Elias felnyitja tetejét, kellemes fűszerillat csapja meg az orrát. Megforgatja a kis dobozt ujjai között, majd újra zsebje vágja. De még mindig folyamatosan a szivarozó férfit bámulja.
Egy Barabel dobja le magát Elias mellé. A gyíkszerű lény saját nyelvén szólal meg.
- [Hé kölyök! A helyemen ülsz! El lehet takarodni!]
- Nem értem mit vartyog, uram.
- [De én értem mit mondasz kopaszféreg! Itt akarsz meghalni?]
- Mondom, hogy nem értem. És ha továbbra is itt marad, kénytelen leszek kihajíttatni magát.
- [Na azt megnézném!]
A következő percben Elias asztala felborult, és a barabel csontos-pikkelyes keze a srác torkára tapad. Elias lábai fél méterrel a föld fölött lógnak, ahogy a Barabel a szemébe néz.
- [Most meghalsz!]
Ám nem vette észre, hogy a levegőért küszködő ember jobb keze becsúszik a kabát alá. A következő pillanatban kiemelte pisztolyát, ám még nem tartotta a gyíkszerű lényre...

[Zayne Etison]

A zenekar játékát Elias és a barabel szóváltása, majd a barabel támadása szakítja meg. Egy pillanatra az egész szint megfordul a felboruló asztal hangjára, akárcsak Sebhely. A klón most már a párt figyeli. Nem tervezi, hogy közbeavatkozik, hiszen az idegen csak magának kereste a bajt, ráadásul most nem is akart kocsmai balhéba keveredni, mivel lassan indulnia kéne, hiszen fogalma sincs, hova tűnt Ailyn a siklójával. A jelenet csúcspontja akkor következik be, amikor a fiatal férfit a nyakánál fogva emeli fel a méretes hüllő. Sebhely lassan az asztalra helyezi italát, hátradől és kíváncsian figyeli a végkifejletet.

[Elias Cerebros]

Elias a következő pillanatban felélénkül. Vagy húsz másodpercig csak csüng támadója karjában, kezében a pisztollyal. A következő pillanatban felhúzza térdeit, ráfeszíti a gyík mellkasának. Az megszorítja Elias nyakát, mire az felemeli pisztolyt, és a Barabel nyakánál elsüti. Huszonöt másodperc telt el. A szorítás enged, Elias lábai kiegyenesednek, elrúgva magát a barabeltől.
Háttal egy csapat ródiaiba zuhan bele. Ahogy feltápászkodik, a rodiai csapat dühöngve rázza az öklét Elias felé, aki a csaposra néz.
- Meghívom őket két körre...
Ezzel a Rodiaiak el is hallgattak, úgy érzik kárpótolták őket. A kopasz suhancképű vándor odalép a barabel mostmár döghús teste mellé. Lassan leguggol hozzá.
- Mondtam, hogy nem értelek...
Közben elkezdi átkutatni a holttestet. Egy kreditkártyát húz ki a dög egyik zsebéből. A rodiaiak felé hajítja.
- Ebből állom az italukat!
Ezzel feláll, és elrakja a pisztolyt. A felé siető kantinossal megbeszél egy takarítási összeget, amit ki is fizet, majd nekitámaszkodik a pultnak. Pár gamorr megérkzik, és eltünteti a holttestet. Elias háttal a pultnak feltámaszkodik, és újra a tömeget kezdi pásztázni.

[Zayne Etison]

Felgyorsulnak az események. Bár az előbb már mindenki odafordult a barabel és a fiatal suhanc közti jelenetre, pillanatokon belül már a társaság felét sem érdekelte a folytatás, hiszen őket nem érintette a konfliktus. Nem így Sebhelyet. A férfi végignézte, ahogy a srác lassan a hüllő mellkasára térdel, aztán ellövi a nyakát.

A következő jeleneten elmosolyodik, majd mikor őket is kárpótolja a srác az itallal, ismét a zenekart kezdi figyelni. Pár perc elteltével már csak egy véres folt és a közeli asztalokra kifröccsent vér emlékeztet a lezajlott csetepatéra. A kantin legtöbb vendége már el is felejtette a szinte mindennapos konfliktust és ment minden a maga rendjén.

Sebhely felállt a boxból, ekkor jutott eszébe, hogy maradt még egy pici a koktéljából a pohár alján. Gyorsan lehajtotta az akkorra már sobahőmérsékletűvé (és egyúttal élvezhetetlenné) vált italt és a pult felé kezdett sétálni. 2-3 méter választhatta el őt a suhanctól, aki az előbbi jelenetért felelős volt. A csaposnak kifizette a koktélt és kért még két gyomorerősítőt melléje.

Az ital borzasztóan keserű volt és ráadásul erős is. Sokan nem bírták az ilyen italokat, Sebhely azonban mégis opkkal vásárolta a gyomorkeserűt. Mikor kitöltötték a két pohárba az italt, a klón felvette őket és közelebb lépett Eliashoz. Látta , hogy hogy egy ideje már őt figyelte, így úgy tett, mintha nem is ő hozzá menne. Háttal nekidőlt a pultnak és beleszívott a szivarba. Csak ekkor vette észre, hogy amíg a srácot figyelte, addig a szivarja is kialudt. Miközben a szivarját figyelte szemével, Elias felé nyújtotta a bal kezében lévő italt és rosszállóan hümmögött.

-Idd meg ezt. Jót fog tenni. - mondta és megvárta, amíg a fiatal férfi átvette tőle a poharat.
-A francba... nincs véletlenül tüzed? - kérdezte.

[Elias Cerebros]

Belső zsebéből egy gyújtót vesz elő, és átnyújtja az ismeretlennek, miután elvette a poharat. Egy pillanatra elgondolkodva bámulja az italt, majd teljes erőből felhajtja egyszerre.
Leküzdi a vonaglást, ami arcára törne, ám nem tudja eljátszani, hogy ízlene neki az ital. Kifejezéstelen arccal néz az immár üres pohárra, majd leteszi a pultra. Ez után az ismeretlenre néz.
- Elias Cerebros, vegyész, technikus. - mutatkozik be, ám még mindig a tömeget bámulja. - Már ha érdekli egyáltalán... - mondja kelletlenül.

[Zayne Etison]

Egy kesztyűs kéz nyúl a gyújtó után. A barna bőrkesztyű foltos, több helyen is sötét foltok borítják, aminek csak az Erő tudja, hogy mi az eredetük. A gyújtót szájához emelve próbálja a klón meggyújtani a szivart, ám csak harmadik próbálkozásra sikerül. Közben a szeme sarkából figyeli, ahogy Elias lehajtja az italt, majd kicsit küszködik a borzasztó íz után. Sebhely ezután felemeli fejét és jóérzéssel szívja be az illatos füstöt, majd ki is pöfékeli azt.

- Elias Cerebros, vegyész, technikus. - modja a férfi a tömeg felé fordulva. - Már ha érdekli egyáltalán...

Eközben a klón az öngyújtót visszanyomja Elias kezébe, aztán a pultra néz, ahol az üres pohár mellett saját teli pohara is pihen. Ha a név nem is, de a foglalkozás már érdekes volt a klónnak. Tudta, hogy kívülálló, de nem számított arra, hogy egy ilyen foglalkozású valakivel fut össze egy ilyen helyen.

-Zayne. Szép mozdulat volt. - szólt a klón. - mármint ahogy feltérdeltél annak a dögnek a nyakába. - mondja majd megint beleszív a szivarba. Már nem érezni benne a rum aromát és a vége felé egyre erősebb a dohány, így egy kicsit nagyobb szünetet tart két slukk között. - Érezte, hogy nem vagy idevalósi. Le sem tagadhatnád. - folytatja a klón - Ha nem indulsz el innen hamarosan, még másoknak is eszébe juthat elintézni téged. - mondta, majd Sebhely is körülnézett a helyen. A szeme egy nymen akadt meg. A lény fekete szemeivel a párost figyelte és amint a klón is felfigyelt rá, egy visszataszító vigyorral jutalmazta a figyelmet, jelezve, hogy már csak egy-két ital és kikezd velük. Sebhely unottan fordította el a fejét Elias felé, de közben megjegyezte a nym arcát.

-Szóval mi volt az, ami erre a csodaszép bolygóra sodort téged? - folytatta a beszélgetést.

[Elias Cerebros]

- A birodalom és a bürokrácia. Árulás és gyilkosságok... - Válaszolja tömören Elias, majd lassan Zayne-re pillant. - Nem akarom hosszúra fogni, Mr. Zayne, legyen ez bár kereszt avagy vezetéknév... Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak kicsit bizonytalan egy új környezettel szemben. De hogy miért is vagyok itt? Keresem a megélhetésem, olyan embert vagy embereket keresek, akikkel együtt dolgozva jó társaságra is találok... Fogalmazzunk úgy: Családkeresőben vagyok.
Ő is kiszúrja a feléjük vigyorgó Nymet. A legnyíltabb megvetés pillantását veti felé, majd Zayne felé fordul.
- Nem akarom tovább rabolni az idejét, Mr. Zayne... Bevallom, céllal jöttem ide... Egy örömlánytól hallottam egy szervezetről, melynek állítólag ez a törzshelye, és a Dark Rancors nevet viseli. De amilyen rossz napom van ma, úgysem tud segíteni... Köszönöm az italt! - ezzel lassan feláll, és kezet nyújt az ismeretlennek.

[Zayne Etison]

//bocs, a faj nevét elnéztem. Nem nym, hanem feeorin//

A szivar leégett. Az utolsó kátránydús szippantást már nem hajlandó a klón letüdőzni. Csak a szivar feléig tüdőzte le a füstöt. A földre dobta és eltaposta.

- A birodalom és a bürokrácia. Árulás és gyilkosságok... - vélaszolt Elias.
-Szóval a szokásos. - hümmögött a klón.
- Nem akarom hosszúra fogni, Mr. Zayne, legyen ez bár kereszt avagy vezetéknév... Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak kicsit bizonytalan egy új környezettel szemben. De hogy miért is vagyok itt? Keresem a megélhetésem, olyan embert vagy embereket keresek, akikkel együtt dolgozva jó társaságra is találok... Fogalmazzunk úgy: Családkeresőben vagyok.
-Akkor te nagyon eltévedtél valahol... - nevetett Sebhely. - Ekkor Elias is ránézett a feeorinra, akinek arcára most már a düh ül ki, miután Zayne lenézően nézett rá. Társaival beszélgetni kezd, akik sorra hajtják fel italaikat.
- Nem akarom tovább rabolni az idejét, Mr. Zayne... Bevallom, céllal jöttem ide... Egy örömlánytól hallottam egy szervezetről, melynek állítólag ez a törzshelye, és a Dark Rancors nevet viseli. De amilyen rossz napom van ma, úgysem tud segíteni... Köszönöm az italt! - mondja majd jobbját nyújtja a klónnak, aki jó erősen megszorítja a fiatal férfi kezét. Direkt megvárja amíg elindul. Sebhely ekkor nyúl saját italához. Lehajtja és egy hangos koppanás mellett a ragacsos pultra teszi vissza a poharat.
-Hé, várjál. Talán el tudlak dobni ezekhez a rancorokhoz. -ekkor éri utol - Egyébként meg Zayne a keresztnév. Etison a másik. - fejezte be a bemutatkozását a klón. - A szektor szélén van a székhelyük. - mondta, majd hátbaveregette a fiatal férfit, jelezve hogy szaporítsa meg a lépteit kifelé menet.

Sebhelynek nem kellett hátranéznie, tudta anélkül is, hogy a feeorin és csapata már szintén a kijárat felé tart 5-10 méterre tőlük. Útközben végigtapogatta mellénye jobb és baloldalát, hogy mindkét pisztolya a helyén van-e. Az utcára kiérve ismét megcsapott a sűrű, bűzlő levegő szaga. Késő délután volt, a nap fénye már vörösre festette a hold szmogos levegőjét. Sebhely rutinosan a siklók közé sétált és azonnal a sajátjához lépett, majd a kis szerkezet után kezdett zsebeiben kutatni, amelyiket nemrég vett ki a suhanóból.

Eközben a feeorin és társasága is kiért a kantinból. A nagydarab kék lényen kívül még két ember és egy chadra-fan akotta a kis "csapatot". Kis nézelődés után észrevették Eliast és egyenesen feléje indultak meg:

-(Hé, te kis rohadék! Megint engem nézel? Valami bajod van velem?) - kérdezte ingerült arccal, miközben Elias felé indultak. Eközben Sebhely mintha nem is hallotta volna a hutt nyelvű kérdést, pedig tisztán értette a lényt és azt, hogy mit akar. Zayne most a zsebeit kutatta át. Először a mellénye felső, majd alsó két zsebét, utána a belsőket. Aztán a hat nadrágzseb következett: kettő elől, kettő hátul és kettő vádli-tájékon. Eközben pedig mintha ügyet sem vetett volna a közeledőkre.

[Elias Cerebros]

Elias mosolyogva biccentett, mikor Zayne felajánlotta, hogy elkíséri. Valamiért szimpatikusnak érezte a férfit. Kevésbé a feeorint, és társaságát.
Mikor kiértek a kantinból, Elias Etisonra nézett. Arcára egy "most mi lesz" kérdés ült ki, ám több szót nem ejthetett ki, mivel a kis társaság máris próbált beléjük kötni.
Elias benyúlt kabátja alá, és maga előtt előhalászta a két sugárpisztolyt, majd rásandított a mellette álló férfira.
- Most mi történjen?

[Zayne Etison]

Az utolsó zsebeit kutattá át Sebhely, amikor is a felkarján található zsebben megtalálta a suhanó alkatrészét. Ekkor már Elias nyugtalan volt és a négyes is közeledett a két férfihez.

- Most mi történjen? - kérdezte Elias nyugtalanul.

A klón nem válaszolt, hanem kezével intett a fiatal férfinak, hogy nyugodjon meg. Még egyszer utoljára felemelte az alkatrészt, hogy a napfényben megnézze az alkatrészt, hogy nincs-e baja, majd visszadugja abba a zsebbe, ahonnan kivette.

-(Mi van pondró, süket vagy? Vagy csak fintorogni tudsz beszélni nem?) - lépett közelebb a feeorin Eliashoz.
-(Mondd már, mi a bajod vele?) - kérdezett vissza a klón huttul.
-(Ez a féreg sértegetett!) - fakadt ki a kékbõrtû idegen.
-(Mivel? Azzal, hogy rád nézett? Ide figyelj, nem idevalósi, nem ismeri a szokást.) - lépett eléje a másfél fejjel alacsonyabb klón.
-(Attól még a becsületembe tiport. Elégtételt fogok venni. Ha kell akkor rajtad.) - emelte ütésre a karját az idegen.
Sebhely gondolkodni kezdett, aztán elhajolt az ütés elõl és kissé hátrálni kezdett.
-Héhé! - hõkölt vissza Sebhely - (Ugye nem akarod megint azt, mint ami a Fesztiválhéten volt?) - Erre a mondatra a feeorin tágra nyitotta szemeit, amik egy pillanat múlva össze is szûkültek utána, ám még így fe lehetett fedezni bennük a meglepõdöttséget. - (Bár hogy emlékeznél rá, hullarészeg voltál a haverjaiddal együtt. De biztos, hogy másnap észrevetted a mellkasodon a bakancs nyomot, nem?) - a feeorin azonnal a mellkasához kapott:
-(Te voltál?) - szólt meglepõdve.
-(A bátyám. És ha tényleg azt tervezed, hogy elégtételt akarsz, akkor elég ezt a gombot itt megnyomnom) - mutatott az alkarvédõjén lévõ szerkezetre - (és a vállamra szerelt holofelvevõ elküldi a képed a társaimnak, akik pár percen belül ideérnek és... a többit képzeld el magad) - fejezte be és egy provokatív mosolyt erõltetett arcára. A feeorin arca eltorzult, de meglepõ módon megfordult és elindult vissza a kantin felé. Társai furcsállták vezérük viselkedését, de õk is elindultak a kantin felé, fõnökük jobban ismerte a kockázatot.

Sebhely is visszatért a 74-Z suhanóhoz és visszatette az alkatrészt a helyére, felvette sisakját és felszállt a jármûre, aztán Eliasra nézett:
-Indulunk.

[Elias Cerebros]

Elias felhúzza egyik szemöldökét, majd felszáll Zayne után.
- Akkor induljunk...
Elteszi fegyvereit a tokokba, majd újra előhúzza a kis fémdobozkát, és beleszippant a jólismert illatba. Szeme sarkából végig Etisont figyeli.