A BSZF székháza (felhõváros)

[Devon Peron fõkormányzó]

A Bespini szerencsejáték felügyelet székháza

A Bespini Szerencsejáték Felügyelet -röviden BSZF- alapításának célja, a Bespinen bevezetett kedvezményes adórendszer ellenõrzése volt. A szervezet létrehozását Devon Peron Bespini szenátor javasolta a Bespin tanácsnak, akik halgattak a szenátorra, és létrehozták a szervezetet.

Ez volt a Bespini hololapokban leadott hivatalos verzió. A Valósághoz ez is hozzátartozott, de a teljes igazság távolrol sem a sajtónak leadott pár soros közlemény. A valóság az, hogy Devon Peron tulajdonképpen rákényszerítette a tanácsot a BSZF megalapítására. A kedvezményes adórendszer ellenõrzése hozzátartozott a szervezet feladataihoz, de korántsem az egyetlen dolga volt az ott dolgozóknak. A BSZF koordinálta a kaszinók és szerencsejáték-barlangok megalakulását, hivatalosságát, engedélyeit és minden mást aminek csak köze volt a Bespini szerencsejáték világához. A szervezet elnöke egy Seerius Mander nevû koros ember volt, és mellesleg Devon jóbarátja. Természetesen a szenátor intézte el hogy Mandert oda tegyék, ahol volt.

Mander a BSZF alapításának napján

Mander és Devon még egy régi fogadáson ismerték meg egymást, és rengeteget beszélgettek a Bespini állapotokról, valamint a kaszinótulajdonosok undorító húzásairól amivel szinte már maffiavezetõvé testálják magukat. Mander mindig is a Bespinen nevelkedett. A felhõváros volt az otthona. Bár 5 dimplomát is megszerzett, nem voltak különösen nagy álmai. Egy békésebb és élhetõbb helyet akart csinálni a Felhõvárosból. Devon kapva kapott az alkalmon és azonnal a BSZF elnöki székébe ültette az öreget. A felsõbb pozíciókat már mind Mander emberei kapták meg, így volt teljes a hierarchia. A BSZF teljessen Devon befolyása alá került. A Bespini rendfenntartó erõkkel karöltve hamarosan az összes kaszinótulajdonos devon szebében volt, és ezzel tulajdonképpen a fél bolygó. A másik felet a tanács jelentette akiket Devon már korábban sarokba szorított Szenátusi hatalmával.

A BSZF székháza egy közepesen nagy, modern épület, amely Felhóváros Közepén magasodik az ég felé. Elõször idoraháznak szántk, de senkinek sem tudták eladni vagy kiadni a magas építési és fenntartási költségek miatt. A bespin tanácsnak azonban módjában állt megvenni az épületet, így ez lett a székhely.

Az irodaháznak elég magas a védelmi szintje. A belépés kódkártyával lehetséges csak. Majd 100 Bespini rendfenntartó védi az éületet, valamint 3 felhõautó cirkál az égen, folyamatosan kontrollálva az eseményeket. Az épületnek van egy saját számítógépes szervere, ahelyett hogy a megszokott módón a központi szerverhez csatlakozna. A számítógép-együttes a "föld" alá van rejtve, és hozzájutni is csak többszintû ellenõrzések után lehet.

A munka most már gördülékenyen folyik az épületben. Mindenkinek megvan a saját dolga. Mander vaskézzel irányítja õket, de ha Devon megkéri valamire akkor az öreg szó nélkül teljesíti azt.

[Devon Peron fõkormányzó]

A Bespini szerencsejáték felügyelet székháza
-Seerius Mander irodája-

Mander hátradõlt fotalében, és megdörzsölte a szemét. Látóidegei szinte már égtek, hiszen egész nap csak a monitort bámulta, és dolgozott. Kaszinók adatai futottak be hozzá nap mint nap, kérvényeket kellett elbírálnia, és nem volt aki segített neki. Bár voltak még páran az épületben, a fontos döntéseket õ hozta meg, és érdekes módon a legtöbb döntésre rá volt nyomva a "fontos" jelzõ. Seerius kissé megrázta fejét, majd újból elõredõlt. Megnyomott egy kis gombot az asztalon, majd megszólalt:

- Janet! Van még valami programom délutánra? -kérdezte a férfi elhaló hangon, elõre is félve a választól... Kiderült, nem alaptalanul:
- Igen uram! Mr. Meynvark jön látogatóba, hogy személyesen tárgyaljon önnel. -érkezett a válasz azonnal, a dolgos titkárnõtõl, aki Seerius egész napi programját koordinálta, szervezte és alkalomadtán a férfinek is elárulta...

- Értem. Szóljon....ha Mr. Meynvark megérkezik... -mondta, azzal elvette kezét a gombról. Elõször azt akarta mondani, hogy: - Szóljon neki hogy nem érek rá ma -de úgy érezte most nem hagyhatja abba. A kaszinótulajdonosok igen nagy százaléka tisztelte ezt az embert. Sok függhet tõle. Gondolta magában a férfi, miközben rendet rakott asztalán. Már gyerekkora óta rendmániás volt. Soha nem tudta elviselni, ha nem lát át mindent. Töltött magának egy pohár vizet az asztalon lévõ kancsóból -alkoholt csak ritkán ivott, akkor sem élvezetbõl, hanem mert hozzátartozott egy-egy tárgyaláshoz- majd tekintetét újra a monitorra függesztette.

Majd másfél óra múlva ismét megszólalt Janet hangja:
- Uram! Megérkezett Mr. Meynvark!
- Jólvan. Küldje be kérem.
- Azonnal. -mondta a titkárnõ, majd az íróasztallal szemben lévõ ajtó automatikusan kinyílt.

Eddie Meynvark okos, energikus férfi volt, és 30-as évei végén járt. Egyike volt a Bespini "arisztrokratáknak", már ha létezett egyáltalán olyan. Gyorsan indult el a már álva váró Seerius felé. A férfi nyilván kinn hagyta testõreit, hiszen egyedül volt. Gyorsan kezet fogtak, majd egy negyed órát beszélgettek különbözõ témákról. Seerius borral kínálta a férfit, aki köszönettel elfogadta a nedût. Egy ideig még kerülték a témát, és nyugodtan iszogatták borukat, majd hirtelen rátértek a tárgyra.

- Nos minek köszönhetem ezt a megtisztelõ meghívást Mr. Mander? -kérdezte Meynvark érdeklõdõ, mégis nyugodt arckifejezéssel.
- Természetesen a kaszinója. Elvégre ez a Szerencsejáték Felügyelet.
- Úgy vélem a Kaszinómban minden a legnagyobb rendben. -mondta a férfi -most elõször- némi éllel.
- Ebben biztos vagyok. Nos, most hogy túlestünk a dolog "hivatalos" részén, elkezdhetünk tárgyalni. Remélem tudja mirõl van szó.
- Igen már hallottam rebesgetni ezt azt. Talán a Birodalom hatalomátvételre készül? Mert én úgy vélem azt nem látjuk meg egyhamar. -villantott meg egy mosolyt Meynvark, miközben a borospoharával babrált.

- Én viszont biztos vagyok benne hogy megállapodásra juthatunk. Mindenki tudja hogy a helyi szerencsejáték, rokoni és baráti szinten a maga zsebében van.
- Ugyan....
- Épp ezért véljük úgy, hogy maga is jól járhatna ezzel az "új renddel". Képzelje csak el. Több millió kredit áramolna az Anoat szektorba. Fõleg a Bespinre. Ebbõl ön jóval többet láthat, mint azok akiket esetleg Ön gyõz meg a dolog helyességérõl. -mondta Seerius, miközben mélyen tárgyalópartnere szemébe nézett.

- Hogyan láthatnék én ebbõl pénzt? -kérdzte Maynver, látszólag csekély érdeklõdéssel.
- Már látja a változás szelét nem? itt van például ez a hivatal. A maguk nyakára ültünk, de nem tudnak tenni ellene.
- Persze hogy nem....a maguk kezében van az a nyamvadt tanács. Az õ kezükben az a csekélynyi katonai támogatás, amit ez a bolygó kap.
- De ez is elég, hogy önök ne tudjanak felszólalni ellene.
- Üzeletmberek vagyunk nem katonák.
- Épp ezért kéne felismernie a lehetõségeket. -vágta rá Seerius, mire a beszélgetésben egy kis szünet állt be. Maynver-en látszott hogy eltöpreng a hallottakon. Végül felpillantott, és egy alig láthatót bólintott. Seerius tudta hogy nyert.

- Meglátom mit tehetek. Beszélni fogok a jelentõsebb tulajdonosokkal.
- Ezt elõre is köszönöm.
- Nos akkor viszlát Mr. Mander.
- Viszlát. Remélem nem tekinti hasztalannak ezt a látogatást.
- Az attól függ.... -mondta a férfi, majd távozott. A lesötétített ablakból Seerius még látta, ahogy a siklójába ül, és távozik. Az öreg fáradtnak, és törõdöttnek érezte magát, de tudta hogy még sok a dolga...