A Birodalmi Sectatus Egyház Anoati Hivatala

[Generon Pastoris]

Az Egyház első Birodalmon kívüli hivatala. Az épület tágas és jól felszerelt. Hűen tükrözi a szervezet célkitűzését, hogy egy nagy és erős közösséget teremtsenek. A tekintély mely árad belőle nem tartalmaz vallási elemeket, mivel egy régi kormányzati épületből lett átalakítva. Csak a bejáratnál egy címer árulkodik, arról, hogy már nem dolgoznak benne az állam képviselői, és közszolgái. A berendezések és maga az épület nem képzi az egyház tulajdonát, de minden, az anoati konferenciát történtek szerint zajlik. A hivatal vezetője a nagy tapasztalatokkal rendelkező Tarcisio Bertone főkáptalan, távollétében Gerner Linof érseki főtanácsos vezeti.

A Sectatus Egyház Hivatali épülete a Bespinen

Gerner Linof érseki főtanácsos az Anoati Hivatal helyettes vezetője

[Generon Pastoris]

A megérkezés gond nélkül zajlott. A gépek lassan elhaladtak Bespin Felhővárosa felett, majd a kijelölt egykori kormányzati épület leszállópályáján megkezdte a leereszkedést. A kiszállás és a kipakolásban a fizetett hordárok és munkások segítették. Gerner Linof főtanácsos határozott lépteket téve, az épület felé vette az irányt. Mikor a bejárathoz ért egy mély levegőt vétel után, felemelte a fejét, és egy imába kezdett… Mögötte a helyi klérus tagjai szintén összekulcsolt kézzel, de ők lehajtott fejjel követték vezetőjüket. Az ima halk morajba hallatszott. A hordárok és egyéb munkások érdeklődve figyelték eme furcsa aktust, mihez hasonlót még nem láttak felhővárosban. Linof az ima végeztével kinyitotta szemét, majd az ajtóhoz sétált és rátette kezét.
A Sectatus Egyház hagyományai szerint az épületfelszentelés két részből állt. Az első: hogy a bejárat előtt elmondanak egy imát az adott helyen tevékenykedő klérussal együtt. A második: a helyi papság vezetője az ajtóhoz lépve a tenyerével megérintve azt egy segítő és egy átok fohászt mond el, egyedül.

„Teremtőnk! Segítségünk és erősségünk! Szenteld meg ezt a kaput, melyben mind jelen vagyunk. Add, hogy ki belép az áldás igéjét viselje, s szeretetedből minden jóra tevékeny legyen. Ki viszont ellened szegül s lép be e kapun az a kárhozat s félelem elemén, tőled jóra ne számoljon.”

A kis szertartás befejeztével az összes pap bement az épületbe, hogy szemügyre vegye azt és, hogy irányítsa a pakolás műveleteit.
Az irodák sokaság, a hálószobák és a konferencia termek között már csak egy érdekes dolog akadt. Hol legyen a helyi kápolna? Gerner atya sokat gondolkodott az úton idefele és a terveket böngészve végül a keleti szárny egy elkülönülő terme mellett döntött, amelyben kb. 500 ember fért el.
A papok útja csakhamar odavezetett, és a Főtanácsos vezetésével mind megtekintették a majdan szent hellyé változó területet.
A Sectatus liturgikus szabályzata szerint: templomot csak érsek szentelhetett. Kápolnát már főkáptalan is, de itt is volt megkötés. A 300 főnél nagyobb kápolnákat csak olyan főkáptalan szentelhetett, aki kongregációt vezetett. Ebben az esetben Tarcisio Bertone főkáptalan volt a hivatalos, aki a felszentelés ceremóniája után át is rakja majd a székhelyét ide, hogy az Egyház szervezését irányítsa.

[Generon Pastoris]

Az elhelyezkedés pár nap alatt meg is történt és kezdetét vehette a munka, mely egyszerre reménnyel és félelemmel töltötte el a helyi papság szívét. A fő koncepció az volt, hogy az embereknek megmutassák, milyen kegyes is a teremtő vagyis azt, hogy aki velük tart az jobb és gazdagabb életet élhet. Ebben a szektorban mivel a Birodalmi jelenlét kevésbé volt érezhető két alapvető technikát találtak ki. A szegényebb rétegek megszólítása nem tűnt nehéz feladatnak. A másik terület a Kormányzó által létrehozott új hivatalokban dolgozó fiatal agilis és a birodalomnak bizonyítani akaró embereket célozta meg. A marketing melyet Tarcisio Bertone hitelesített és a Missziós Kongregáció jóváhagyott igen szép jövővel kecsegtettet.
A főkáptalan érkezése után három nappal minden készen állt, hogy a kápolna felavató miséjét megtartsák. A papság és családjaik megtöltötték a termet. A sajtó emberei elfoglalták a nekik fenntartott helyeket és a mise elkezdődött…

A Sectatus Egyház miséje összetettségét tekintve három részre bomlott.
A dicsőítő: ami abból állt, hogy a Teremtőnek hálát adnak létezésükért és a sok segítségére. Itt együtt kétszer elmondják az alapvető imájukat.
A példabeszédek: ez a rész a misét vezető pap egy aktuális hitbéli vagy társadalmi kérdésben foglal állást.
A helytartó a birodalom szentségében: a harmadik rész a Birodalom és Helytartó dicséretével foglalkozik, mely erkölcsi és moralitásbeli tanokat fogalmaz meg a hívők számára. Tulajdonképpen a Rend könyvéből történik felolvasás.
A ceremónia keretét egy dicsőséges bevonulás és kivonulás teszi látványossá, mely liturgiai szempontból az Egyházat mint a rend és a béke elkötelezett hívét hivatott dicsérni.

Tarcisio Bertone vezetésével a három pap aki az Egyház helyi méltóságaiból állt, elfoglalták helyüket. A három hely, három szószéket jelentett. Mindegyik a hívek fölé emelte a benne állókat. A főpapi szószék magasabban és előrébb helyezkedett el a többinél. A mise mindig innen zajlott. A három pap végig a szószékek mögül vezényelte a ceremóniát. A bevonulás után a két imát a főpap (princeps pastoris) vezette, majd a szót átvette a hívők felé balra elhelyezkedő lelki vezető. Ő elmondta a dicsérő fohászokat és felolvasott az Igazolások könyvéből. Ezek után kiegészítette azt egy liturgikus szövegrésszel, melyben a teremtőt az Egyház teljes egészéhez kapcsolta. A második részben a főpap vette át a szót majd elmondta példabeszédét.

Tarcisio Bertone főkáptalan

Kedves összegyűltek, hívők és távolabb állók. Mindenkit szeretettel üdvözlök itt Felhőváros szívében. Hosszú út áll mögöttünk és mégolyan hosszú előttünk. Amit megtettünk idáig jól példázza egyházunk erejét és elszántságát. A Teremtő akaratából és a Helytartó kegyelméből ittlétünk egyik alapköve a mostani ceremónia, ezért köszönetet kell mondanom eddigi segítőinknek és legfőképp Devon Peron kormányzónak.
A kápolna, mely a mostani szentmise központi részét kapta egy olyan jelkép, mely sokakban reményt, másokban kezdeti bizonytalanságot, de céljaként a legfontosabbat, a békét jelenti.
Reményt? Igen! Mert a hitünk itt nyer bizonyítást és biztonságot.
Bizonytalanság? Igen! Mert a távolabb állók nem mindig tudják miben is áll a harmóniánk.
Béke? Igen! Mert mindenki elnyeri ki velünk tart.
Ez a három kérdés valóban megfogalmazódik minden olyan helyzetben mikor vallásunk új és ez eddig ismeretlen közegbe kerül. Viszont a fény mely világoskodik nekünk a feladat tekervényes alagútjának végén mindenképpen megéri ezt a küldetést. A fény követése mely a Teremtőnk által megvilágított alagúton át, vezet el az életre, és a harmóniára, hogy egy jobb és szebb galaxist építsünk magunknak.
E csodálatos érzésekkel karöltve had beszéljek kicsit az Anoat és legfőképp Bespin különleges szerepéről. A missziónk mely kilenc évvel ezelőtt indult és melynek magam is tagja vagyok a kezdetektől, egy olyan hivatást képviselt a Birodalomban, mely egyedülállóan hirdette azt az igazságot, hogy létezik a Galaxisban egy magasabb rendű hatalom, mely a harmóniára törekszik. Ez a hatalom nem más mint a Teremtőnk, mely alázatából és békéjéből felkínálta nekünk ezt a kegyelmi állapotot. Aki egyházunk tagja mindig optimista, boldog és sikeres. Ez az üzenet most Felhőváros és a szektor minden lakójának szól. A mi sikerünk a ti sikeretek is!
A harmónia tehát itt van! Elhoztuk, hogy mindenki részesülhessen belőle. Most itt, nektek szól és, értetek.
Köszönöm a figyelmet!

A mise a tovább folytatódott a megszokott módon és a harmadik pap vette át a szót. Minden rendkívül ünnepélyesen zajlott… A mise végén a papságba öntött buzdítás, felfokozott katarzist váltott ki azon tagokból is, akik eddig még nem tapasztalhattak ilyet. A teljes misét élőben közvetítette a helyi média is.
A misszió így elkezdődött!