Hóváros

[Yoda]

HÓVÁROS

Hóváros üvegkupolájának látképe, a Berring-tengerrõl

Régen ezt a völgyet nemes egyszerûséggel Hóvölgynek hívták a telepesek, mivel a hegyláncok miatt itt mindig az átlagosnál is nagyobb hómennyiség gyülemlett fel. A hó alatt a talaj meglepõen egyenes és szilárd, az õsidõkben vulkanikus kõzet lehetett itt.

A hegyláncok déli oldalán a vastag jégpáncél borította Berreng-tenger terül el. A Hóvölgybe gyalog itt lehet a legkönnyebben bejutni, mivel a Jégpatkó-hegylánc hegyei között egyedül itt van kisebb természetes ösvény.

A Hoth-bolygón a Berreng-tenger jégpáncélja a legvékonyabb, valamiféle különleges klimatikus jelenség miatt. A tudósok ezt az áramlások és a Jégpatkó-hegylánc különleges kapcsolatával magyarázzák. Állítólag a fény is ezt a területet éri a leghosszabb ideig.

A Hóvölgyet most egy 55 négyzetkilométer felszínû, gigantikus üvegkupola borítja. A kupola több kilométer magas, talpazatát vastag jégréteg borítja. Tetején nagy kiterjedésû napelemek fogják fel a nap fényét. A kupola anyaga speciális, 50 centiméter széles, átlátszó, törhetetlenné erõsített dúracél üveg. Hõvisszatartó réteg a belsején, fagyálló réteg a külsején.

A hó némán szállingózik, de a kupola belsejébe ennek ellenére tisztán be lehet látni messzirõl is, merthogy a hó elolvad, amint az üveggel érintkezik.

A kupolából a Berring-tengerig egy hatalmas üvegalagút vezet néhány száz méter hosszan, amelynek a végén hármas zsiliprendszer található. Csak itt lehet bejutni az építményben, már amennyiben a külsõ zsilip nyitva van.

Lakosság: kb. 200 fõ

[Owen Scara]

A Világjáró, Owen Scara Ghtroc-720-as teherhajója csendesen szelte a hiperűrt, majd a magányos út miatt főleg unatkozó zeltron legnagyobb örömére az Anoat rendszer egyik csendesebb szegletében szakadt ki a hiperűrből.

A pilóta azonnal a Hoth felé vette az irányt, három éve készülődő városa építkézesének utolsó mozzanatait szerette volna személyesen is felügyelni. A gép belépett az örök jég birodalmának légkörébe, majd pár percnyi repülés után Owen megpillantotta a máig különlegesen szép látványt nyújtó kupolát, mely alatt Hóváros húzodott.

A megszokott sivárság helyett a kupola környékén kívül és belül is gépek sorakoztak, számtalan munkás végezte fárasztó munkáját a hidegtől védő vastag öltözetben. A TDT (Todíriumi Dúracél Testület) gépei működtek minden felé, igyekeztek határidőre teljesíteni a szerződésben lefektetett dolgokat.

Owen szép lassan bemanőverezett a nyitott zsilipen, majd a már kész platformok felé vette az irányt, ahol le is rakta űrhajóját. Bár a kupola alatt nem volt olyan hideg, azért reflexszerűen magára vette prémes kabátját és csak utána indult a rámpa felé.

Csendben nézelődve indult meg az építésvezetők és a város vezetőinek sátrai felé, néha mosolyogva intett azoknak akik esetleg ráköszöntek. Az itt lakók közül mindenki ismerte őt.

[Owen Scara]

A fősátrakban nem volt senki, sem az építésvezetőt sem a város vezetőjét nem találta. Owen nem gondolta volna, hogy alig pár száz ember között is el tud veszni valaki, de most úgy tűnt beigazolódott ez a hipotézise is.

Igazán egyszerű megoldás lett volna, ha megkérdez valakit a keresett személyek tartózkodási helyéről, de valami mindig közbejöhet. Most is így volt ez, Owen zsebében a kis jeladó halkan sípolni kezdett és villogni, Owen azonnal tudta, hogy Lyashaa keresi őt, vissza kell mennie a hajóra.

Alapvetően furcsa látvány lenne egy ember, aki elsétál a hajójától a sátorig bekukkant rajta, majd visszasiet a gépig, de Owen zeltron volt, abból is az egyik furcsább, aki látta nem lepődött meg viselkedésén.

A géphez visszaérve sikerült aktiválnia a holovevőt, és "nagy meglepetésére" Lyashaa volt az aki kereste őt. A holokivetítőn aprónak tűnő nő karjaiban ott aludt Draco, akinek szuszogását még innen is hallani vélte Owen.

Bő fél órát beszélgettek a semmiről, Lyashaának hiányzott a párja, és bár Owen az ellenkezőjére kérte felhívta. Újra előjött a vita, miszerint Lyashaa még mindig csecsemőként bánik Dracoval, pedig Owen szerint már nagy gyerek, ideje lenne világot látnia. Lyashaa elpanaszolta még neki a külön töltött pár nap minden problémáját, és elújságolta következő vágyát is, a Naboo-i fogatverseny VIP részlegébe szeretne jegyeket. Egy kis romantikus flörtöléssel zárták a beszélgetést, ami után Owen nagy nehezen bontani bírta a vonalat.

Már indult volna vissza a sátorba, de az új hír, a naboo-i fogatverseny nem hagyta nyugodni. Megfogadta ugyan kedvesének, hogy a jelenlétében nem kártyázik többet, de más fajta versenyről nem volt szó. Csupán egy új, gyors fogatra volt szüksége(hiszen az előzőt összetörte). Eszébe jutott legjobb barátja, gyorsan előkereste az Ég Urai holoszámát és már tárcsázta is a pár fényévre található szervízt ..

[Eriál Argetlam]

Egy perccel a korábbi hívás megszakadása után a vevőkészülék máris jelezte, hogy Eriál tartotta magát a mondottakhoz, és visszahívta barátját.
- Itt vagyok, Owen, ne haragudj a megszakításért. Szívesen elfogadnám a szívélyes meghívásodat, de lehetetlent kérsz. Tudod, a szervezőgárda...hogy mondjam... nem örülne, ha esetleg tudnának rólam.

[Owen Scara]

Kíváncsi volt Eriál vajon miért bontotta a vonalat, de a legkézenfekvőbb válasznak egy fontos ügyfél váratlan hívása vagy érkezése tűnt. Abban a közel hatvan másodpercben amíg egyedül maradt a gondolataival sok mindenen eltöprengett. Végig gondolta, hogy a Birodalom szívében minden bizonnyal nagy lesz a hadsereg létszáma, mindent és mindenkit át fognak kutatni a tökéletes biztonság érdekében. Ismerte barátja, ha nem is minden, de legtöbb titkát és rájött butaságot kért a férfitől.

Mikor a holovevő durván egy perc után újra jelzett meg sem nézte a számot, tudta, hogy Eriál az.

- Nagyon sajnálom, hogy ilyet kértem tőled, bocsáss meg. Kicsit meggondolatlan voltam.

Bár nem értett az erőhöz úgy képzelte el annak működését, mint a feromonokat a zeltronok testében. Ösztönösen jött, mindig érezhető volt a hatása, egy adott környezetben óriási előnyt és egyben különlegességet is biztosított, valamint nélküle csak fél embernek illetve zeltronnak érezhette magát az illető. Nem volt benne biztos, hogy jól gondolkozik, de tisztában volt vele, hogy a boldogságért, szépségért és vonzerőért felelős feromonok nélkül nem is bírna létezni. Ha pedig megtiltanák neki a használatát, akkor mély melankóliába esne. Valószínűleg így érezhetett Eriál is, és Owen még fel is hívta a férfi figyelmét tiltott vágyaira.

- Tényleg bocsáss meg.

Szavaiból őszinte megbánás csengett, ritkán érezte a szavak súlyát annyira mint most. Mielőtt azonban még nagyobb szomorúságba süllyedt volna gyorsan témát váltott, és arcára megint jókedv és elszántság ült ki.

- Szeretném, ha megszereznéd a pálya tervrajzait, pontos adatait és minden olyan információt, ami legálisan megszerezhető. Voltam már kétszer fogatversenyen és a Naboo-t is ismerem valamennyire. Szerintem egy sok kanyarból álló pálya lesz, talán a látvány kedvéért még víz alatti résszel is. Viszont a nézők az előzéseket szeretik, egy új, korszerű pályán minden bizonnyal akad legalább egy olyan egyenes, ami kiváló előzési pontként szolgál. A fogatot ezen információk alapján kellene megépíteni. Én egy kecses, fordulékony gépre szavaznék még akkor is, ha ez esetleg a végsebesség rovására mehet. Bár gondolom vannak szakembereid, ők biztosan jobban értenek hozzá.

Eriál nem lehetett biztos benne, hogy Owennek honnan van a fogatversenyzésről egyáltalán fogalma, de a zeltron az évek folyamán bizonyította, hogy mindenhez ért egy kicsit és mindent látott már amit zeltron csak láthatott, így nem igazán volt eme szaktudása sem meglepő.

[Eriál Argetlam]

Az Erő-mágus húsz centis mása mosolyogva hallgatta végig Owen kérését -közben a holokép néhányszor megremegett. Talán a bolygó körüli aszeroidák árnyékolták le a vételt.
- Nem, nem semmi gond. De remélem megérted, hogy nem lehetek ott. Ugye azért versenyeznél a vállalat színei alatt? Kérlek... Ami pedig a pályát illeti, Yumi sokkal jobban otthon van ebben a témában, szóval majd megkérem, hogy nézzen utána. Biztos, hogy holnapra meglesz. Tehetek érted még valamit?

[Owen Scara]

- Természetesen szívesen versenyzek a vállalat színeiben, profibbnak tűnök, ha komoly csapat áll mögöttem. A festést majd megoldjátok, de arra vigyázz, hogy menjen a gép a bőröm színéhez.

Elképzeli maga előtt amint narancssárga és bíbor színekben pompázó fogatjával nyerne versenyt és akaratlanul is kuncogni kezd.

- Ha megvannak az adatok kérlek küld már el őket nekem. Pár napot még itt fogok tölteni a hidegben, addig a szabadidőmben jó lesz memorizálni a pálya vonalát és esetleges nehezítő körülményeket.

Hallott már ezt azt a holocsatornákat ellenőrző birodalmi rendszerről. Nem mindent hitt el, de nem szeretett volna kockáztatni, ezért nem mondta ki még négyszemközt sem pontosan, hogy hol tartózkodik. Eriál úgy is tudja merre jár.

- Egyelőre semmi mást nem kérek, hagylak dolgozni. Majd jelzek feléd, mikor a Zeltrosra indulok, hogy pontosan tudd mikor érkezem. Addig is légy jó, és vigyázz Tavionra. Csókolom Yumit, mindenhol, ahol szabad.

Megvárta még barátja is elbúcsúzik, majd bontotta a vonalat.

[Eriál Argetlam]

- Természetesen. Szervusz! - válaszolja röviden Eriál törpemása, majd a figura előrehajol - talán, hogy megnyomjon egy gombot. A kép a következő pillanatban hullámzik egyet, majd szétfoszlik.

[Yoda]

Hóváros az elmúlt három évben megváltozott, mint minden a Galaxisban. Sajnos a fejlõdés nyomai csupán itt-ott láthatóak, amennyiben a magukra maradt menekültek a gungen technikusok segítségével megpróbálták valamennyire komfortossá tenni az épületeket.

A legnagyobb változás talán a "lakosság" létszámában mutatkozik meg...a korábbi pár száz helyett, már csaknem 1000 fõre duzzadt a gigantikus kupola alatt lakók száma, akik többségükben persze sátrakban és egyéb tákolmányokban laknak.

Owen Scara érkezése kissé felkavarta az állóvizet. A hét fõbõl álló Városi Tanács - ami idõközben megalakult - azon melegében beszélni is kívánt a zeltronnal, az egyik lakóházban berendezett tanácsteremben...

[Owen Scara]

Kicsit talán túl sokat is mélázott a naboo-i futamon, amire bár már a fogatot el kezdte szervezni, még közel sem biztos, hogy el tud menni. Mikor újra elhagyta az űrhajóját a rámpa előtt már várta egy kislány. nem tudta pontosan, hogy a csöppség mióta várhatott itt, de az arcán látható mosolyból úgy ítélte, hogy csak nemrég jöhetett.

- A tanács szeretné látni a vörös bácsit.

Owen elmosolyodott a lány szavain. Furcsa volt neki, hogy az emberek nagy része soha életében nem tudta megszokni a bőre szinét, pedig őt például sohasem zavarta az emberek színe.

A lány mellé szegődött, aki kísérte egy darabon a férfit, majd a tanács elé már egyedül ment. A tanácsterem ajtaján bekopogott, majd mikor szólították, akkor belépett a helységbe.

-Szép jó napot.

A Hóvárosban élő mindig komor emberekkel ellentétben ő most is jókedvű és optimista volt, úgy érezte a város fejlődése innentől már rohamos léptekben fog történni és hamarosan mindenki boldog lesz.

[Yoda]

A Tanács tagjai jórészt a korábban megismert öregek, kiknek arcán nem nagyon fog az idõ - legalábbis látszólag nem. Egy gungen is az asztal mögött ül, hosszúkás arca széles vigyorra húzódik a zeltron láttán.

- A Város Tanács üdvözli önt, kormányzó úr! - mondja a legöregebb férfi, majd hellyel kínál. Várakozó tekintetek néznek rád, hátradõlve hallgatják beszámolódat...

[Owen Scara]

Owen a TDT vezetőinek korábban már azt blöffölte, hogy régebb óta ő Hóváros kormányzója (amit az öregek a zeltron és a város érdekében, ha fenyarogva is, de az idegenek számára igazoltak), így úgy érezte ez a megszólítás ismét csak egy célzás arra, hogy talán ők nem egészen így képzelték el a város felvirágoztatását.

Miután helyet foglalt a jelenleg számára fenntartott helyen kicsit komolyabbra fordítva a szót, kezdi meg beszédét.

- Még egyszer sajnálom, hogy a TDT-nek azt mondtam én vagyok a város kormányzója, de különben az üzletet nem tudtam volna megvalósítani. Tisztában vagyok vele, hogy önök nem nézik jó szemmel az eféle eseményeket, de higyjék el a városért tettem, nem magamért.

Bár már másodjára kért elnézést a történtekért, úgy érezte párszor még fog. Pár pillanat alatt végiggondolta a három év alatt történt fontosabb momentumokat és nyugodt szívvel kezdett bele beszámolójába.

-Úgy gondolom, hogy nem kötöttünk rossz üzletet a galaxis szerte ismert vállalattal. Ha azt nézzem, hogy mit kérték önök három éve, akkor azt mondhatom talán sikerült teljesítenem az elvárásokat. 1.000 új férőhely helyett 6.500 válik hamarosan lakhatóvá, valamint az űrhajók számára is könnyebb lesz a landolás a platform segítségével. A raktárakban könnyedén tudjuk tárolni az Alderaról érkező élelmiszereket és egyéb felhasználási tárgyakat, míg az energia-elosztó létfontosságúvá válik, amint végre városként fog üzemelni a hely.

Tisztában volt vele, hogy az épületek a megfelelő bútorok nélkül lakhatatlanok, az energia-központnak még nincs mit ellátnia, az általános iskola és a kórház épülete pedig berendezések és szakképzett munkaerő nélkül sosem fog működni, de úgy érezte hamarosan ezekre a problémákra is megoldást fognak találni.

-Úgy gondolom, hogy a TDT által létrehozott plazma kitermelő telep elég gungan és humán munkást fog foglalkoztatni ahhoz, hogy a fizetésként szerzett pénzeket befektethessük a már meglevő épületek lakhatóvá tételére, ezzel örökre eltüntetve végre a sátrakat. A legnagyobb probléma, hogy nincsen elég munkaerő Hóvárosban, és ha a plazma kitermelés még több munkást vonz majd át a halászatból és a vadászatból, akkor csökkenhet az Alderával eddig gyümölcsöző cserekereskedelmünk.

Owen is változott a három év alatt, bár ezt csak most vette észre magán. A gyereke születése, az Óvó-apasággá válás valamint a rengeteg munka és tárgyalás Hóváros élhetővé tételére felelősségteljesebbé és megfontoltabbá tette a még mindig ifjú zeltront, bár ezt rajta kívül lehet kevesen veszik észre egyelőre.

-A megoldás munkások toborzása lenne, hiszen orvosokra és oktatókra is szükség lenne, bár vadászok és esetleg gungan munkások sokkal fontosabbak jelenleg. Mint már azt említettem sikerült 10.000.000 creditet félretennem, ez most Hóváros minden vagyona, ami egyelőre egy coreneti bankszámlán pihen a nevemen. Ha gondolják átutalhatom egy önök által meghatározott számálára, de erre eddig nem volt időm.


A saját beszámolója alatt egy új ötlete támad. Tekintete a gunganre téved, aki vélhetőleg a vízi-város irányítója.

-Milyen viszonyban vannak most a naboo-i gunganek a Nabooval? Jártam ott bő egy éve, hogy találkozzam egy régi kedves gungan cimborámmal, de nem találtam egyet sem. Vannak még azon a bolygón gunganok? Mert ha igen akkor esetleg őket elhozhatnánk ide. Itt mindenki szívesen fogadja őket, ha ott nem is.

[Yoda]

A tanács tagjainak kissé leesik az álluk. Elsõként meglepõ módon a gungen szólal meg, kinek arcáról lehervadt a mosoly.
- Maxi szomorú gungenek sója a Nabuu. Titkolódzós vizekben rejtekhelyeznek, meg maxi sok rabokfogva a Birodalom táborokban! Kiszabadítnók õk jönnek maxi-maxi örömökkel Hothora! - mondja lelkesen.

A halászok - miután felocsúdtak ámulatukból - egyetértõen bólogatni kezdenek. Egyikük feláll és közelebb lép hozzád. Tekintetébõl most erõ és optimizmus sugárzik.
- Owen Scara. Engedje meg, hogy a tanács nevében ezennel hivatalosan is kinevezzem kormányzóvá - mondja és bundás kabátja alól egy réginek tûnõ láncot húz elõ. Valamiféle kékes fémbõl lehet, rajta kör alakú medál. "Lord Hoth" - ezt a feliratot látni rajta.
- Az én nevem Kwor - folytatja a férfi - Az elsõ között jöttem ide...a láncot pedig maga az alapító, Lord Hoth viselte - közli és átnyújta neked az ékszert.

[Owen Scara]

Owen kicsit elérzékenyül, mikor az öreg halász átadja neki a medált. Bár első hallásra tényleg sokat tett a városért, jóformán csak kiaknázta azokat az erőforrásokat, amikkel Hóváros rendelkezett és megcsinálta azt, amit bárki szívesen megtett volna.

Miután elveszi a medált nézegeti pár másodpercig és csak azután akasztja a nyakába. Pár pillanatig még nem bír szólni, csak nézi a tanács többi tagját.

- Köszönöm szépen ezt a megtiszteltetést. Ígérem minden erőmmel azon leszek, hogy ne okozzak csalódást a város népének.

Bár a pillanatot még szívesen élvezné akár órákig is gyorsan témát vált és visszatér a jelenbe, a gunganak problémáihoz.

- Sajnos nem rendelkezem hadsereggel, hogy kiszabadítsam a munkatáborokban szenvedő gunganeket, és azt hiszem ez a megoldás nem is lenne törvényes. Ugyanakkor a város pénzéből esetleg megvásárolhatnánk a rabszolgákat, hogy aztán ideszállítsukk őket és itt éljenek szabadon tovább.
Jómagam úgy is hamarosan a Naboo-n megrendezendő fogatversenyre készülök. Ha mint sikeres üzletzeltron jelenek meg a rendezvényen akkor nem is leszek feltűnő, és a fogatverseny után megvehetek annyi gungant, amennyire csak futja.

Így elsőre ennyi dolog jutott eszébe, kíváncsi volt a tanács hogyan fog rá reagálni. A gungan által említett titkos városokkal nem tudott mit kezdeni, így azokat egyelőre inkább nem említette meg.

[Yoda]

- A gungenek szívóssága és szakértelme nélkülözhetetlen a város számára - jegyzi meg Kwor.
- Azonban óvatosan kell eljárnia. Ha a Birodalmiak felfedezik a várost, mindent elpusztítanak. Mi nem tudjuk megvédeni magunkat. A terv szerintem megfelelõ, de elsõ a biztonság - teszi hozzá. A tanácstagok elgondolkodva bólogatnak.
- Megmenteni titkolózásos gungákat, maxi nagy veszély! - fûzi hozzá a gungen tanácstag, mintegy elvetve a második verziót.