Post by Nexu on Jun 18, 2007 22:11:36 GMT 1
Eredeti név: Seth Avram
Használt név: Nexu
Faj: Ember
Alfaj: -
Kaszt: Fejvadász
Kor: 24
Szülõbolygó: Ylix
Beszélt nyelvek: Közös, Hutt, Rodian
Speciális: Erõhasználó
Felszerelés: 2 db Westar 34 sugárpisztoly a combjain; sárga pengéjû fénykard az övén; kommlink, adattábla, hõdetonátor és légzõkészülék a zsebeiben; fém alkarvédõ a bal kezén, mely igazából egy tûvetõ és mérgezett nyilak kilövésére alkalmas
Elõtörténet:
Azt kérdezed ki vagyok? A végzet. Legalább is a te végzeted Jedi. Innen már úgysem menekülhetsz. A fénykardod nálam, a bal térded ellõve, és egy gyomorlövést is kaptál. Mielõtt kivéreznél, azért elmesélem, ki miatt halsz meg.
Meg fogsz lepõdni.
Seth Avram néven születtem, bár ezt manapság már ritkán használom. Mostanában Nexu néven ismernek. Ez egy ragadozó állat neve is. Még nem hallottál róla? Hát most fogsz...
Nos az egész ott kezdõdött, ahol gondolom neked is. A Jedi Templomban. Igen én is jedi vagyok, pontosabban az akartam lenni.
Állítólag B.E. 20-ban születtem Korribanon egy szutykos faluban. Az a bolygó technikailag nulla, de valami õsi szellemek, vagy mik irányítják. A lényeg a lényeg sokszor járnak arra jedik mit tudom én minék és állítólag úgy akadtak rám is.
Szüleimre nem emlékszem, de nem is érdekelnek. Sose akarok oda visszamenni. A hátamon feláll a szõr attól a helytõl.
A jedi templom volt az elsõ igazi otthonom. 15 éves koromig én is éltem a lelkes padawanok boldog életét szó se róla, de akkor jött a törés az életemben. Na de ne siessünk ennyire elõre a történetben.
12 éves koromig engem is az a csúnya zöld lény tanítgatott mint a többi nebulót. Mi is volt a neve? Yoda. Ez az. Folyton a békérõl meg az önzetlenségrõl papolt. Meg hogy minden javunkról önként mondjunk le. Na persze. Én legyek akkut csóró, de a jedi mestereknek a legkorszerűbb gépeik voltak a galaxisban. Na ez az igazi átverés, ha nem tudnád.
Már 10-12 évesen kezdtem rájönni, hogy valami baj van velem. A padawanok többsége 8-10 évesen már mestert kap magának, én meg még 12 évesen se kaptam.
Állítólag a szülőbolygóm miatt beárnyékolt az a nagy és félelmetes sötét oldal. A sok ostoba jedi meg nem mert engem tanítani. Már úgy volt, hogy sosem lehet belõlem jedi lovag, de akkor jött Hurr Accys.
Egyszerû jedi lovag volt õ alig 25 éves, mikor a mesterem lett. Nem hiszem, hogy hallottál róla. Középszerű volt mind vívás, mind erõhasználat terén. DE legalább tanított. Minden padawan a legendás Mace Windutól vagy a bölcs Obi-Wan Kenobitól akart tanulni, vagy esetleg a gyönyörû Ayala Securától.
Én nem kaptam híres mestert, legendás jótevõt, csak Hurr Accys-t. Egy mezei, egyszerû jedi lovagot. Talán ez az oka annak, hogy így elzüllöttem. Talán az ERÕ.
Na 12 éves koromra végre én is igazi jedi padawan lettem, végre copfot is viselhettem. Olyat mint most te. Belõled se lesz már jedi lovag...
Annyi bizonyos, hogy a mester egy dologhoz nagyon értett. A mértékletességhez. Mindig mindent megengedett, csak akkor szólt, amikor már kezdtem túlzásokba esni.
Kiváló jedit akart belőlem faragni. Talán kicsit a maga képére formált. Talán azt akarta, hogy olyan legyek, amilyen szeretett volna lenni.
14 éves koromra megtanított a legalapvetõbb erõhasználati dolgokra. Ekkortájt, már szinte bármely kisebb tárgyat levitáltatni bírtam, a gyenge elméjűekkel el bírtam hitetni a hazugságokat, és egy csettintéssel tereltem el emberek figyelmét. Mondhatom jó érzés volt megízlelni a hatalmat.
Már majdnem 15 voltam, mikor Hurr elvitt a Dantooinera. Nem igazán tudtam elõször, hogy miért, de aztán a kristálybarlangban már sejtettem. Sárga pengéjû lézerkardot készítettem, pont olyat mint a mesteremé volt. Azonnal el is kapott a vívás tanulása iránti vágy. Ahogy visszavered az ellenség lövedékét, és szinte a saját fegyverével ölöd meg az felemelõ érzés.
Ekkoriban már a sokadik bolygón voltunk küldetésben. Hurr mindig azt mondta, hogy akkor tudunk objektívek maradni, ha sok kultúrát, világszemléletet megismerünk.
A gond tényleg csak 16 évesen kezdõdött. Sajnos, vagy így utólag inkább szerencsére, de belevesztem Coruscant világába. Bár az ember fia legfelül csak a jedi templomot és a szenátorok csillogását látja alul Coruscant mélyén van az igazi élet. Mivel mesterem nélkülem ment a Peremvidékre sokkal szabadabb lettem mint elõtte valaha. A hatalmam segítségével nem volt nehéz beilleszkedni. Pia hegyek, ledér ember és twi'lek táncoslányok, halálpálcika és átmulatott éjszakák. És a legszebb, hogy az elmetrükk segítségével szinte minden ingyen volt. A mester nélkül nehéz volt, inkább lehetetlen az önmérséklet. Habzsoltam az életet.
Emlékszem még a vívást meg az elmélkedést is abbahagytam egy idõre.
Életemben nem veszekedtem akkorát, mit mikor Accys mesterrel újra találkoztam. Elzüllöttem, azt mondták elcsábított az erõ sötét oldala, és a tanács úgy döntött, hogy Accysnak fel kell hagynia tanításommal és száműznie kell a magvilágokból. Embert én olyan szomorúnak nem láttam még, mint mikor õ ezt nekem elmesélte. Egy teherhajón voltunk útban egy Nar Shaddai küldetés felé.. legalábbis én ezt hittem. Kérleltem, könyörögtem, had maradjak vele, ígértem mindent csak hogy ne kelljen száműzetésben élnem és hogy ne veszítsem el az egyetlen barátomat, õt.
De nem volt mit tenni. Elvakult dühömben párbajra hívtam, de természetesen lealázott. A fénykardomtól megfosztott, de megölni nem bírt. Ott hagyott a Huttok bűzlő világában pénz, élelem és megélhetési lehetõség nélkül. Egy dolog tartott életben, az ERÕ. Rájöttem, hogy ebben az alvilági paradicsomban az én képességeimmel félisten lehetek. Az ERÕ az aminek a segítségével mindenkinél jobb gyilkos válik az emberből. Az ERÕ az ami kiemel a fejvadászok szürke tömegébõl.
Pár hét után megtaláltam a számításaimat és beálltam egy Gyilkos Kalózok nevû bérgyilkos bandába. Itt végre nem csak a bölcsességeket tanultam, de világi, hasznos dolgokat is. Ilyen az ûrhajóvezetés, navigálás, szerelés és a pénz... Ez az a tudás aminek segítségével a jedik fölé tudok nõni. Emiatt kaptalak el téged is.
Már elmúltam 17, mikor megtudtam, hogy Hurr Accys életét vesztette a Geonozison a klón háború kitörésekor.
Bár úgy éreztem gyûlölöm, akkor sírtam életemben elõször... és valószínüleg utoljára. A trauma, a gyász hatására kiléptem a 7 fõs csapatból. Nem akartak elengedni, azt mondták hálátlan vagyok... Mind belehalt a haragomba. A legélvezetesebb az volt, mikor pusztán az ERÕ segítségével roppantottam össze az egyik gigáját. Véletlen volt és a harag, a gyûlölet hozta elõ belõlem ezt az undorító képességet, de hálás vagyok érte...
Egy év alatt sikerült megtalálnom a Geonozist, hogy végre lerójam a végsõ tiszteletet halott mesterem elõtt. Itt találkoztam elõször a Nexuval, mint ragadozó állattal és a találkozás majdnem az életembe került. Azóta használom ezt a nevet.
Már javában dúlt a klónháború, de nekem nem fűlött a fogam bele keveredni. A szeparatistákat ostoba állatoknak tartottam, de a jedik oldalára semmiképp se álltam. Neki láttam, inkább a magánpraxisomnak Nexu néven azokon a vidékeken, ahová még ez a haború se nagyon ért el.
A jedi puccs. Na ez az amit nem teljesen hiszek el, de nem is érdekel. A birodalom kikiáltása óta csak nõtt a hatalmam, és sötét jediként, akár fénykardot is szabadon használhattam. Ráadásul, ha megölök egy jedit, mint mondjuk téged, akkor még pénzt is kapok érte.
Õszinte leszek. Az egyre növekvõ hatalmam miatt urrá lett rajtam a megalománia. Elkapott a hév. Csak mentem elõre, tudtam, hogy legyõzhetetlen vagyok... Ostoba voltam.
Azon kaptam magam, hogy izzó fénykarddal mészárolom az ártatlanokat, csakhogy egy-egy jedi rejtekhelyét megtaláljam. Valószínűleg ma is egy olyan elmebeteg megalomán állat lennék, mint azok az idióta sötét jedik, akik így szereznek menedéket a Birodalomtól.
De nem vagyok az és ezt épp egy jedinek köszönhetem. Lassan közeledtünk a Birodalom megalakulásának 3. évfordulójához, amikor a Tatooine-ra, Mos Espa közelébe sodort az ERÕ. Mocskos porfészek az egész én mondom neked. Egy bujkáló jedit kerestem az ottani bûnbarlangokban. Persze hogy megtaláltam. Én ne találtam volna? Akkor azt hittem mindenható vagyok.... Megjelent a jedi, felvillant a két penge. Ott voltunk a senki földjén, semmitõl sem zavartatva, tökéletes helyszín és idõpont volt a nõ megöléséhez. Ment minden simán, már a szemeim elõtt láttam, ahogy az egyik hárítás után levágom a fejét, amikor megéreztem a melegséget. Azt a fajta melegséget, amit akkor érez az ember, mikor akkora sebet kap, hogy az érzékei nem bírják elsõre feldolgozni. Az a fajta érzés ez, mint mikor a kézfejed elválik a csuklódtól. Az a pillanat, mikor rájössz, hogy levágták a fegyvertartó kezed és halott vagy.
Térdre rogytam a fájdalomtól és a kiábrándultságtól. Hogy lehettem annyira önhitt, annyira beképzelt? Eszembe jutott Hurr Accys és a mértékletességrõl az önkontrollról szóló beszédei. Akkor, ott értettem meg igazán, mi az az ERÕ adta hatalom, hogyan lehet használni, és akkor jöttem rá, hogy a Birodalom miért hagyja a sötét jediket élni, ha a jediket üldözi. Ha a férgek végeznek egymással, azzal csak a Birodalom jár jól.
Már éreztem, ahogy a fejem elválik a nyakamtól, már éreztem a végzetet, mikor elsötétült a világ.
Azt hittem meghaltam, de mikor kinyitottam a szemem egy puritán szoba egyszerû ágyában találtam magam. Meztelen voltam és tiszta.. csak a jobb kézfejem hiányzott.
Nem igazán értettem semmit.
Hanna Geva volt az a jedi lovag nõ, aki bár megtehette volna nem ölt meg. Az az ébredés, az a pillanat volt az, amikor újjá éledtem. Azok a gyönyörû kék szemek, az a búza szõke haj... Az jelentett számomra akkor mindent. Abból az eltorzult lélekbõl, amivé váltam visszaalakultam emberré. És ezt neki köszönhetem.
Ott nála lettem az aki most vagyok. Ott tanultam meg bal kézzel élni. Elõször csak írni és enni, késõbb lõni és vívni is. Cserébe én segítettem neki létezni. Sose kellett a városba mennie, mindent én intéztem. Azt hiszem beleszerettem. Soha egyszer se beszéltünk érzelmekrõl, még érinteni is csak ritkán érintettük egymást.. Hû volt a jedi kódexhez.
Az elkövetkezõ egy évben amellett, hogy bal kézzel éltem tervezgettem is. Munkákat vállaltam Mos Espa városában alkalmanként.. Errõl Hanna nem mindig tudott..
Kellett a pénz a jobb kezemre, az ûrhajóra, meg a tûvetõre.
A legfontosabb a kezem volt. 4 hónapig éltem jobb tenyér nélkül, de aztán találtam olyan droid szerelőt, aki jó pénzért a karom végére illesztett egy robot kezet. Finom dolgokra nem annyira hatékony, mint az igazi, de erõsebb mint egy normális kéz.
Ezután jöhetett a hajó. Hannának volt egy leamortizált YT-2400as teherhajója, amit sikerült átalakíttatnom. Sajnos a raktér drasztikusan lecsökkent, most már csak személyszállításra alkalmas, de a hiperhajtómû jóval erõsebb lett. A hajó pajzsa is nagymértékben javult, de sajnos a fegyverzetet nem hogy feljavítani nem tudtam, még néha az alap funkciókkal sem mûködik. Ami fontos még, hogy találhatró rajta egy kis kabin, ami kívülrõl, belülrõl csak a megfelelõ zárkombinációval nyitható, ezért kivállóan funkcionál cellaként.
Az évfordulót már Coruscanton ünnepeltem. Szükségem volt egy biztos pontra a galaxis központjában. Innen sikerült elérnem az egyik kapcsolatomat még a Birodalom elõttrõl, aki ajánlotta nekem a tûvetõt, és itt kaptam egy fülest rólad is. Ezért vagyok most itt Nar Shaddán. A tûvetõt megszereztem, és te is megvagy. A feladat teljesítve.
Nos röviden ennyi. Most már tudod milyen állat is a Nexu valójában. Most már tudod miért nem volt esélyed ellenem..
Látom nagyon szenvedsz. Segítek. CSak válassz. Fénykard vagy pisztoly?
Az igazság
Na igen ez mind szépen hangzik. És fõleg hatásos. Ez is megrettent itt tõle. De az elsõ alapbvetõ szabály, hogy az ember még a haldoklónak se mesél el mindent. Ki tudja...
Seth Avram alapvetõen Ylixen született. Ez a bolygó a galaxis számára jelentéktelen, néha még a csillagtérképeken se tüntetik fel. A bolygó lakossága hihetetlenül primitív létformák közepette létezik. Gyűjtögetésbõl és vadászatból él egyszerû kőfegyverekkel. Ez az egyik dolog amit főhősünk szégyell az életében. Korriban sokkal jobban hangzik; olyan félelmetes..
A másik dolog ami nem illik egy ilyen tökös fejvadász életébe az a jedi tanácsból való kicsapása. A tanács zavarta el õt, maga Mace Windu mondta neki hogy nem alkalmas jedinek és õ annyira meg volt szeppenve és rémülve, hogy nem ellenkezett. Ez pedig így utólag már tûnik olyan hõsiesnek..
A Nar Shaddát általában azért építi a történeteibe, mert az is félelmetes. Jobban hangzik, mintha az igazat mondaná.. Hogy is néz az ki, hogy egy fejvadászt a Rylothra küldtek mezõgazdásznak, hogy lenyugodjon, és harmóniába kerüljön önmagával. Ez nem hangzik olyan jól. És bár innen tényleg a Nar shaddára utazott, azt már önszántából tette.
Amit még szégyell az Coruscant. Erõhasználó, ezért esélye se volt bejutni a városbolygóra. Egyszer meg akarta próbálni, de hallotta, hogy akinek köze volt a jedikhez, azt mind lelövik, vagy börtönbe csukják... DE ezt hogy mondja el. A gyávaság nem túl jó tulajdonság fejvadászoknál.
Hanna szintén egy gyenge pont az életében. Ott hagyta a Tatooineon. Ez hogy mutat egy jedivadász naplójában? Szeret egy jedi nõt és meg akarja védeni.. na ezt megint nem mondhatja el. Ezért inkább nem is beszél róla..
DE alapvetõen hatásos a története. Csak ezek az apróságok ne derüljenek ki.
Használt név: Nexu
Faj: Ember
Alfaj: -
Kaszt: Fejvadász
Kor: 24
Szülõbolygó: Ylix
Beszélt nyelvek: Közös, Hutt, Rodian
Speciális: Erõhasználó
Felszerelés: 2 db Westar 34 sugárpisztoly a combjain; sárga pengéjû fénykard az övén; kommlink, adattábla, hõdetonátor és légzõkészülék a zsebeiben; fém alkarvédõ a bal kezén, mely igazából egy tûvetõ és mérgezett nyilak kilövésére alkalmas
Elõtörténet:
Azt kérdezed ki vagyok? A végzet. Legalább is a te végzeted Jedi. Innen már úgysem menekülhetsz. A fénykardod nálam, a bal térded ellõve, és egy gyomorlövést is kaptál. Mielõtt kivéreznél, azért elmesélem, ki miatt halsz meg.
Meg fogsz lepõdni.
Seth Avram néven születtem, bár ezt manapság már ritkán használom. Mostanában Nexu néven ismernek. Ez egy ragadozó állat neve is. Még nem hallottál róla? Hát most fogsz...
Nos az egész ott kezdõdött, ahol gondolom neked is. A Jedi Templomban. Igen én is jedi vagyok, pontosabban az akartam lenni.
Állítólag B.E. 20-ban születtem Korribanon egy szutykos faluban. Az a bolygó technikailag nulla, de valami õsi szellemek, vagy mik irányítják. A lényeg a lényeg sokszor járnak arra jedik mit tudom én minék és állítólag úgy akadtak rám is.
Szüleimre nem emlékszem, de nem is érdekelnek. Sose akarok oda visszamenni. A hátamon feláll a szõr attól a helytõl.
A jedi templom volt az elsõ igazi otthonom. 15 éves koromig én is éltem a lelkes padawanok boldog életét szó se róla, de akkor jött a törés az életemben. Na de ne siessünk ennyire elõre a történetben.
12 éves koromig engem is az a csúnya zöld lény tanítgatott mint a többi nebulót. Mi is volt a neve? Yoda. Ez az. Folyton a békérõl meg az önzetlenségrõl papolt. Meg hogy minden javunkról önként mondjunk le. Na persze. Én legyek akkut csóró, de a jedi mestereknek a legkorszerűbb gépeik voltak a galaxisban. Na ez az igazi átverés, ha nem tudnád.
Már 10-12 évesen kezdtem rájönni, hogy valami baj van velem. A padawanok többsége 8-10 évesen már mestert kap magának, én meg még 12 évesen se kaptam.
Állítólag a szülőbolygóm miatt beárnyékolt az a nagy és félelmetes sötét oldal. A sok ostoba jedi meg nem mert engem tanítani. Már úgy volt, hogy sosem lehet belõlem jedi lovag, de akkor jött Hurr Accys.
Egyszerû jedi lovag volt õ alig 25 éves, mikor a mesterem lett. Nem hiszem, hogy hallottál róla. Középszerű volt mind vívás, mind erõhasználat terén. DE legalább tanított. Minden padawan a legendás Mace Windutól vagy a bölcs Obi-Wan Kenobitól akart tanulni, vagy esetleg a gyönyörû Ayala Securától.
Én nem kaptam híres mestert, legendás jótevõt, csak Hurr Accys-t. Egy mezei, egyszerû jedi lovagot. Talán ez az oka annak, hogy így elzüllöttem. Talán az ERÕ.
Na 12 éves koromra végre én is igazi jedi padawan lettem, végre copfot is viselhettem. Olyat mint most te. Belõled se lesz már jedi lovag...
Annyi bizonyos, hogy a mester egy dologhoz nagyon értett. A mértékletességhez. Mindig mindent megengedett, csak akkor szólt, amikor már kezdtem túlzásokba esni.
Kiváló jedit akart belőlem faragni. Talán kicsit a maga képére formált. Talán azt akarta, hogy olyan legyek, amilyen szeretett volna lenni.
14 éves koromra megtanított a legalapvetõbb erõhasználati dolgokra. Ekkortájt, már szinte bármely kisebb tárgyat levitáltatni bírtam, a gyenge elméjűekkel el bírtam hitetni a hazugságokat, és egy csettintéssel tereltem el emberek figyelmét. Mondhatom jó érzés volt megízlelni a hatalmat.
Már majdnem 15 voltam, mikor Hurr elvitt a Dantooinera. Nem igazán tudtam elõször, hogy miért, de aztán a kristálybarlangban már sejtettem. Sárga pengéjû lézerkardot készítettem, pont olyat mint a mesteremé volt. Azonnal el is kapott a vívás tanulása iránti vágy. Ahogy visszavered az ellenség lövedékét, és szinte a saját fegyverével ölöd meg az felemelõ érzés.
Ekkoriban már a sokadik bolygón voltunk küldetésben. Hurr mindig azt mondta, hogy akkor tudunk objektívek maradni, ha sok kultúrát, világszemléletet megismerünk.
A gond tényleg csak 16 évesen kezdõdött. Sajnos, vagy így utólag inkább szerencsére, de belevesztem Coruscant világába. Bár az ember fia legfelül csak a jedi templomot és a szenátorok csillogását látja alul Coruscant mélyén van az igazi élet. Mivel mesterem nélkülem ment a Peremvidékre sokkal szabadabb lettem mint elõtte valaha. A hatalmam segítségével nem volt nehéz beilleszkedni. Pia hegyek, ledér ember és twi'lek táncoslányok, halálpálcika és átmulatott éjszakák. És a legszebb, hogy az elmetrükk segítségével szinte minden ingyen volt. A mester nélkül nehéz volt, inkább lehetetlen az önmérséklet. Habzsoltam az életet.
Emlékszem még a vívást meg az elmélkedést is abbahagytam egy idõre.
Életemben nem veszekedtem akkorát, mit mikor Accys mesterrel újra találkoztam. Elzüllöttem, azt mondták elcsábított az erõ sötét oldala, és a tanács úgy döntött, hogy Accysnak fel kell hagynia tanításommal és száműznie kell a magvilágokból. Embert én olyan szomorúnak nem láttam még, mint mikor õ ezt nekem elmesélte. Egy teherhajón voltunk útban egy Nar Shaddai küldetés felé.. legalábbis én ezt hittem. Kérleltem, könyörögtem, had maradjak vele, ígértem mindent csak hogy ne kelljen száműzetésben élnem és hogy ne veszítsem el az egyetlen barátomat, õt.
De nem volt mit tenni. Elvakult dühömben párbajra hívtam, de természetesen lealázott. A fénykardomtól megfosztott, de megölni nem bírt. Ott hagyott a Huttok bűzlő világában pénz, élelem és megélhetési lehetõség nélkül. Egy dolog tartott életben, az ERÕ. Rájöttem, hogy ebben az alvilági paradicsomban az én képességeimmel félisten lehetek. Az ERÕ az aminek a segítségével mindenkinél jobb gyilkos válik az emberből. Az ERÕ az ami kiemel a fejvadászok szürke tömegébõl.
Pár hét után megtaláltam a számításaimat és beálltam egy Gyilkos Kalózok nevû bérgyilkos bandába. Itt végre nem csak a bölcsességeket tanultam, de világi, hasznos dolgokat is. Ilyen az ûrhajóvezetés, navigálás, szerelés és a pénz... Ez az a tudás aminek segítségével a jedik fölé tudok nõni. Emiatt kaptalak el téged is.
Már elmúltam 17, mikor megtudtam, hogy Hurr Accys életét vesztette a Geonozison a klón háború kitörésekor.
Bár úgy éreztem gyûlölöm, akkor sírtam életemben elõször... és valószínüleg utoljára. A trauma, a gyász hatására kiléptem a 7 fõs csapatból. Nem akartak elengedni, azt mondták hálátlan vagyok... Mind belehalt a haragomba. A legélvezetesebb az volt, mikor pusztán az ERÕ segítségével roppantottam össze az egyik gigáját. Véletlen volt és a harag, a gyûlölet hozta elõ belõlem ezt az undorító képességet, de hálás vagyok érte...
Egy év alatt sikerült megtalálnom a Geonozist, hogy végre lerójam a végsõ tiszteletet halott mesterem elõtt. Itt találkoztam elõször a Nexuval, mint ragadozó állattal és a találkozás majdnem az életembe került. Azóta használom ezt a nevet.
Már javában dúlt a klónháború, de nekem nem fűlött a fogam bele keveredni. A szeparatistákat ostoba állatoknak tartottam, de a jedik oldalára semmiképp se álltam. Neki láttam, inkább a magánpraxisomnak Nexu néven azokon a vidékeken, ahová még ez a haború se nagyon ért el.
A jedi puccs. Na ez az amit nem teljesen hiszek el, de nem is érdekel. A birodalom kikiáltása óta csak nõtt a hatalmam, és sötét jediként, akár fénykardot is szabadon használhattam. Ráadásul, ha megölök egy jedit, mint mondjuk téged, akkor még pénzt is kapok érte.
Õszinte leszek. Az egyre növekvõ hatalmam miatt urrá lett rajtam a megalománia. Elkapott a hév. Csak mentem elõre, tudtam, hogy legyõzhetetlen vagyok... Ostoba voltam.
Azon kaptam magam, hogy izzó fénykarddal mészárolom az ártatlanokat, csakhogy egy-egy jedi rejtekhelyét megtaláljam. Valószínűleg ma is egy olyan elmebeteg megalomán állat lennék, mint azok az idióta sötét jedik, akik így szereznek menedéket a Birodalomtól.
De nem vagyok az és ezt épp egy jedinek köszönhetem. Lassan közeledtünk a Birodalom megalakulásának 3. évfordulójához, amikor a Tatooine-ra, Mos Espa közelébe sodort az ERÕ. Mocskos porfészek az egész én mondom neked. Egy bujkáló jedit kerestem az ottani bûnbarlangokban. Persze hogy megtaláltam. Én ne találtam volna? Akkor azt hittem mindenható vagyok.... Megjelent a jedi, felvillant a két penge. Ott voltunk a senki földjén, semmitõl sem zavartatva, tökéletes helyszín és idõpont volt a nõ megöléséhez. Ment minden simán, már a szemeim elõtt láttam, ahogy az egyik hárítás után levágom a fejét, amikor megéreztem a melegséget. Azt a fajta melegséget, amit akkor érez az ember, mikor akkora sebet kap, hogy az érzékei nem bírják elsõre feldolgozni. Az a fajta érzés ez, mint mikor a kézfejed elválik a csuklódtól. Az a pillanat, mikor rájössz, hogy levágták a fegyvertartó kezed és halott vagy.
Térdre rogytam a fájdalomtól és a kiábrándultságtól. Hogy lehettem annyira önhitt, annyira beképzelt? Eszembe jutott Hurr Accys és a mértékletességrõl az önkontrollról szóló beszédei. Akkor, ott értettem meg igazán, mi az az ERÕ adta hatalom, hogyan lehet használni, és akkor jöttem rá, hogy a Birodalom miért hagyja a sötét jediket élni, ha a jediket üldözi. Ha a férgek végeznek egymással, azzal csak a Birodalom jár jól.
Már éreztem, ahogy a fejem elválik a nyakamtól, már éreztem a végzetet, mikor elsötétült a világ.
Azt hittem meghaltam, de mikor kinyitottam a szemem egy puritán szoba egyszerû ágyában találtam magam. Meztelen voltam és tiszta.. csak a jobb kézfejem hiányzott.
Nem igazán értettem semmit.
Hanna Geva volt az a jedi lovag nõ, aki bár megtehette volna nem ölt meg. Az az ébredés, az a pillanat volt az, amikor újjá éledtem. Azok a gyönyörû kék szemek, az a búza szõke haj... Az jelentett számomra akkor mindent. Abból az eltorzult lélekbõl, amivé váltam visszaalakultam emberré. És ezt neki köszönhetem.
Ott nála lettem az aki most vagyok. Ott tanultam meg bal kézzel élni. Elõször csak írni és enni, késõbb lõni és vívni is. Cserébe én segítettem neki létezni. Sose kellett a városba mennie, mindent én intéztem. Azt hiszem beleszerettem. Soha egyszer se beszéltünk érzelmekrõl, még érinteni is csak ritkán érintettük egymást.. Hû volt a jedi kódexhez.
Az elkövetkezõ egy évben amellett, hogy bal kézzel éltem tervezgettem is. Munkákat vállaltam Mos Espa városában alkalmanként.. Errõl Hanna nem mindig tudott..
Kellett a pénz a jobb kezemre, az ûrhajóra, meg a tûvetõre.
A legfontosabb a kezem volt. 4 hónapig éltem jobb tenyér nélkül, de aztán találtam olyan droid szerelőt, aki jó pénzért a karom végére illesztett egy robot kezet. Finom dolgokra nem annyira hatékony, mint az igazi, de erõsebb mint egy normális kéz.
Ezután jöhetett a hajó. Hannának volt egy leamortizált YT-2400as teherhajója, amit sikerült átalakíttatnom. Sajnos a raktér drasztikusan lecsökkent, most már csak személyszállításra alkalmas, de a hiperhajtómû jóval erõsebb lett. A hajó pajzsa is nagymértékben javult, de sajnos a fegyverzetet nem hogy feljavítani nem tudtam, még néha az alap funkciókkal sem mûködik. Ami fontos még, hogy találhatró rajta egy kis kabin, ami kívülrõl, belülrõl csak a megfelelõ zárkombinációval nyitható, ezért kivállóan funkcionál cellaként.
Az évfordulót már Coruscanton ünnepeltem. Szükségem volt egy biztos pontra a galaxis központjában. Innen sikerült elérnem az egyik kapcsolatomat még a Birodalom elõttrõl, aki ajánlotta nekem a tûvetõt, és itt kaptam egy fülest rólad is. Ezért vagyok most itt Nar Shaddán. A tûvetõt megszereztem, és te is megvagy. A feladat teljesítve.
Nos röviden ennyi. Most már tudod milyen állat is a Nexu valójában. Most már tudod miért nem volt esélyed ellenem..
Látom nagyon szenvedsz. Segítek. CSak válassz. Fénykard vagy pisztoly?
Az igazság
Na igen ez mind szépen hangzik. És fõleg hatásos. Ez is megrettent itt tõle. De az elsõ alapbvetõ szabály, hogy az ember még a haldoklónak se mesél el mindent. Ki tudja...
Seth Avram alapvetõen Ylixen született. Ez a bolygó a galaxis számára jelentéktelen, néha még a csillagtérképeken se tüntetik fel. A bolygó lakossága hihetetlenül primitív létformák közepette létezik. Gyűjtögetésbõl és vadászatból él egyszerû kőfegyverekkel. Ez az egyik dolog amit főhősünk szégyell az életében. Korriban sokkal jobban hangzik; olyan félelmetes..
A másik dolog ami nem illik egy ilyen tökös fejvadász életébe az a jedi tanácsból való kicsapása. A tanács zavarta el õt, maga Mace Windu mondta neki hogy nem alkalmas jedinek és õ annyira meg volt szeppenve és rémülve, hogy nem ellenkezett. Ez pedig így utólag már tûnik olyan hõsiesnek..
A Nar Shaddát általában azért építi a történeteibe, mert az is félelmetes. Jobban hangzik, mintha az igazat mondaná.. Hogy is néz az ki, hogy egy fejvadászt a Rylothra küldtek mezõgazdásznak, hogy lenyugodjon, és harmóniába kerüljön önmagával. Ez nem hangzik olyan jól. És bár innen tényleg a Nar shaddára utazott, azt már önszántából tette.
Amit még szégyell az Coruscant. Erõhasználó, ezért esélye se volt bejutni a városbolygóra. Egyszer meg akarta próbálni, de hallotta, hogy akinek köze volt a jedikhez, azt mind lelövik, vagy börtönbe csukják... DE ezt hogy mondja el. A gyávaság nem túl jó tulajdonság fejvadászoknál.
Hanna szintén egy gyenge pont az életében. Ott hagyta a Tatooineon. Ez hogy mutat egy jedivadász naplójában? Szeret egy jedi nõt és meg akarja védeni.. na ezt megint nem mondhatja el. Ezért inkább nem is beszél róla..
DE alapvetõen hatásos a története. Csak ezek az apróságok ne derüljenek ki.
