Régi bővítések
Fer'she Császári Testőr - tábornok személyes naplójának megnyitása:A napok unalmasan teltek egymás után. Szokásos császári testőrségi tennivalók, mégis szívvel-lélekkel tettem mindezt a császárért, az �apámért�. Csak teltek-múltak a napok, már nem igazán foglalkoztam az elhunyt szüleimmel, egészen addig, amíg egy elég fárasztó edzés után a szobámba pihentem, és egy birodalmi tiszt bekopogott az ajtómon. Először részvétét fejezte ki szüleim halála végett, majd közölte, hogy a hírszerzés kiderítette annak a lázadó csoportnak a rejtekhelyét, amely felelős a szüleim haláláért. A lázadó csoport neve a �Fény igazsága� és a Naboon székelnek. Azonnal kértem, hogy én vehessem kezelésbe az ügyet, elvégre azokról a terroristákról van szó, akik megölették a szüleimet. Az ügy nem tűrt halasztást, azonnal a császári palotába siettem, engedélyt kérni az Uralkodótól.
Mikor beértem, azonnal bementem az Uralkodó lakosztályába, persze mindezt tettem bejelentés nélkül. A császári testőrség vezetője,
Lord Xanatos természetesen legszívesebben megölt volna a tekintetével, de apánk megvédett. Áldását adta a magánakciómra, a bosszúmra, hogy felszámolja a lázadó csoportot, mely szüleim haláláért felelős és fenyegeti a jelenlegi családom létét. Tisztán emlékszem szavaira, mai napig bennem élnek:
�Tudod a dolgod, fiam. Hát tedd meg. Menj a Naboo-ra. Ne kegyelmezz. Használd az erődet. Használd a haragodat. Senki se maradhat életben, azok közül, akik veszélybe sodorták életed és megölték a családod. Sem ők, sem rokonaik, sem gyermekeik. A gyengéknek el kell bukniuk. Te, fiam, az erősek eljövendő népébe vagy hivatott tartozni. Most pedig indulj.�. Ezek után visszasiettem a laktanyába, magamhoz vettem a fegyvereimet, sisakomat és vörös köpenyemet viszont nem vittem magammal. Magamra egy sötét palástot terítettem. Ezt követően az űrkikötőbe siettem és egy menetrend szerinti utasszállítóra felszállva egyenesen a Naboora indultam, hogy kivégezzem szüleim gyilkosait.
Az út meglehetősen hosszú és unalmas volt. Néztem, ahogy a csillagok egybemosódnak a hiperűr sebessége miatt, az egész olyan volt, mintha egy kékes alagútba suhantunk volna. Eleinte, mikor elindultunk a hirtelen nagy sebesség az üléshez passzírozott, de miután elértük az utazó sebességet, már nem volt érezhető ez a hatalmas erőhatás. Egyszer csaj azt vettem észre, hogy a kékes alagút egyre csak ritkul, majd a kékes fény, apró csillagokká zsugorodik vissza, és láthatom Naboot. Az utasszállító megkezdte a landolási procedúrákat. Miután földet értünk, utolsóként hagytam el az utasszállítót, személyes számítógépre közben a hírszerzés kiküldte a térképet, amely elvezet a lázadók búvóhelyéhez. Egy erdőben volt ez a bázis. Azonnal útnak indultam, nem akartam időt vesztegetni. Hosszas sétálás után megérkeztem a rejtekhelyhez, jelentést küldtem Lord Xanatosnak. Elővettem fegyverem és már indultam volna meg, mikor lépéseket hallottam. Azonnal elrejtőztem egy fa takarásában. Dúdolászást hallottam, kilestem a fa mögül és egy gyönyörű leányzót láttam, aki gombát gyűjtött egy kosárkába. A kilesés kicsit szerencsétlen sikerült, mert egy faágra lépve széttörtem azt és a reccsenés hallatára, azonnal lebuktam. Nem volt mit tennem, kiléptem. Valamiért úgy döntöttem, hogy felfedem a kilétem a leányzó előtt, nem tudtam, hogy ez még milyen bonyodalmakkal fog járni küldetésemre nézve. A leányzó, akinek neve
Alyssa Aphrodite eléggé makacs természetű, kíváncsi természetű, így nem tudtam lerázni magamról.
Kisebb szóváltások után megtudtam egy s mást Alyssa múltjáról, ő is az enyémről. A beszélgetésnek egy a rejtekhelyről kijövő trandoshani vetett véget, akit azonnal likvidáltam. A trandoshanit 2 twilek követte, nem csak a nyomain, hanem a végzetében is. Ezután behatoltam a rejtekhelyre, Alyssának megparancsolva, hogy maradjon kint, majd odaadtam egy adó-vevőt neki, ha bármi történne kint, akkor tudjon engem értesíteni. A rejtekhely sötét folyosóin lopakodtam, amikor lépéseket hallottam magam mögül. Meglapultam a fal mellett, majd elkaptam azt, aki mögöttem settenkedett. Meg se lepődtem, hogy Alyssa volt az. A parancs ennek a lánynak nem jelentett semmit, eléggé öntörvényű. Nem volt más választásom, mint magammal vinni, megölni nem akartam� valójában nem tudtam. Végül megérkeztünk egy nagyobb teremhez, itt bementem majd körülnéztem, hátha találok valami használhatót. Nem kellett sokat keresnem, mikor a kezembe akadt egy adattároló, a következő szöveget tartalmazva:
"Nem tűrhetjük tovább az elnyomást! Fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy diktatúrában élnek. Lázadást kell szítani. Ezzel meggyengíthetjük a Birodalmat! 4-en utazzanak a Birodalom szívébe, Coruscantra és öljenek meg valakit, hátha fel tudjuk hívni az emberek figyelmét, hogy nincs minden rendben. Sajnos ilyen eszközökhöz kell nyúlnunk.
Joshua Fer'she, jedimester".
Mikor megláttam az aláírását az illetőnek, aki ezt az üzenetet írta, teljességgel ledöbbentem, hisz vezetékneve megegyezik az én vezetéknevemmel, Fer�she. Ledöbbenésembe leültem egy székre, majd Alyssa odajött kérdezősködni. Odaadtam neki az adattárolót, átolvasta, majd Ő sem értette, akárcsak én. Rövidke beszélgetésünket 5 felfegyverzett twilek szakította félbe. Alyssa pont a tűzvonalban állt, nem hagyhattam, hogy baja essen, valami ezt súgta legbelül, így a testemmel védtem meg a felé zúduló sugárzáportól. A páncélzatom egész jól bírta a megpróbáltatást, bár a gyengébb részeken átlyukadt és mély sebeket ütöttek a testemen, de szerencse a fájdalomtűrő képességemnek, nem hátráltatott a harcban. Miközben kifogyasztották a táraikat a lázadók, azonnal kihasználtam a helyzetet és leszámoltam mind az 5-el. Ezután Alyssa az adattáblát tanulmányozta, én, pedig a sebeimet vizsgáltam, majd betoppant egy illető� az a bizonyos
Joshua Fer�she. Beszélgetésünkből kiderült, hogy Ő a vérszerinti apám, és egyben, akinek a kezéhez tapad a szüleim vére és egyben potenciális veszélyt jelent az új családomra nézve. Nem kellett sok nekem, azonnal aktiváltam a naganitámat, édesapám, pedig a fénykardját, és már neki kezdtünk volna a harcnak, ha csak nincs a bájos Alyssa, aki természetesen közénk állt. Valahogy meghatott az a feltétlen szeretet, naívság, őszinteség, ami belőle áradt, így nem tudtam megtenni, hogy harcoljak az apámmal. Ezután Joshua, az �apám� elkezdett magyarázkodni, de engem hidegen hagyott a magyarázkodása, megölte a szüleimet, akik mindig mellettem álltak, a kezemet fogták, egyengették a karrieremet, szerettek! Én csak egy hús-vér embert láttam magam előtt, aki elvette tőlem a szüleimet, nem pedig az édesapámat. Ez után Alyssa kikérdezte Joshua-t, hogy mégis miért tette ezt, majd édesapám erre kimerítő, elég hihető magyarázatot adott. Én bennem égett a tűz, nem tudtam megbocsátani neki, és soha nem is fogok tudni. Alyssa látva elszántságomat sírva kirohant. Ez meghatott valahogy és nem tudtam a harcra koncentrálni, majd Alyssa után eredtem. Az eszmecsere nem vezetett célra, Alyssa elrohant. Ez után már semmi sem akadályozhatott meg, hogy végezzek édesapámmal, aki a szüleim gyilkosa. Ám lebecsültem Joshua képességeit, aki az erőt használva játszi könnyedséggel ártalmatlanított engem. Ezután fél napot kábultan töltöttem a földön, szekrényekkel a testemen, amiket Joshua pakolt rám.
Másnap reggel magamhoz térve, elhagytam a lázadók rejtekhelyét, majd Alyssa nyomait követve eljutottam az Aphrodite család kastélyához, ahova besurrantam. Alyssa a biztonsági rendszereknek köszönhetően tudott róla, hogy a birtok területén vagyok, így már várt a főbejáratnál. Egy rövidke eszmecsere után meginvitált ebédre, rántott rancor gomba volt. Balga voltam, hisz allergiám van a gombákra, viszont rancor gombát még nem ettem, és nem akartam megsérteni, így elfogadtam a meghívást. A gomba nagyon finom volt, gyorsan el is fogyott. Ebéd közben beszélgettünk, ám zajt hallottam fentről, óvatosan lépkedtem fel a lépcsőn, majd megjegyzést tettem Alyssának, hogy ha szeretőt rejteget, most szóljon, mielőtt lelőném az illetőt. Alyssa rossz néven vette ezt, majd felsietett a lépcsőn, egyenesen a zaj forrásához. Egy férfihez, akit udvariasan üdvözölt, majd bemutatkozott. Én persze nem bíztam az illetőben, elvégre beszökött a házba, igaz, ami igaz, én is ugyanezt tettem, de az én esetem más. Alyssa azonnal rendre utasított, hogy tegyem el a fegyverem, mert itt minden vendéget szívesen lát. Alyssára időközben rájött a tanulhatnék, így elvonult a szobájába, addig Én elbeszélgettem az idegennel, aki
Talen Kall-ként mutatkozott be. Eltévedt a dzsungelben, éhes volt és élelmet keresett, valamint egy férfit és egy nőt. Alyssa időközben kijött, majd étellel kínálta meg Kall Urat. Épp nyújtottam a kezem a férfi felé, hogy bemutatkozzam, amikor hirtelen megszédültem, hirtelen a hangok visszhangoztak a fejemben, éreztem, hogy lesápadok, majd elsötétült minden. Nem tudom, hogy mi történt az alatt az idő alatt, amíg eszméletlenül voltam, de valakik gondoskodtak rólam, nagy valószínűséggel Alyssa és Talen. Miközben eszméletlenül voltam a láz miatt rémes álom gyötört. Az Uralkodó volt az, aki egyre csak azt kérte, hogy öljem meg Alyssát és ezzel, bizonyítsam hűségét iránta. Az álom végeztével valami erős illatot éreztem és magamhoz tértem. Alyssát láttam, aki kedvesen, aggódó tekintettel nézett rám, majd kérdezte, hogy miért nem szóltam az allergiámról. Alyssa naivan reménykedett abban, hogy esetleg elhagyom az Uralkodót, de ezt több ok miatt nem tehetem meg, túl sok mindent áldoztam fel érte. Végül elhatároztam magam, felálltam, megmondtam Alyssának, hogy testőr maradok és elmentem, többet nem láttam Alyssát.
A kikötőben üldögéltem, amikor 2 alak jött oda hozzám. Az egyik
Conor Warn, aki szintén császári testőr, értem jött a társával Xirc-el, hogy visszavigyenek. Így együtt visszautaztunk Coruscantra. Corsucanton aztán vissza a szürke hétköznapokba. Egy bálon teljesítettem szolgálatot, ahol semmi említésre méltó nem történt számomra. Ezután az Uralkodónál jelentést akartam tenni a küldetésemről, ami nem jött össze, mert nem találtam sehol. Végül Lord Xanatosnak tettem jelentést, akit a laktanyában találtam meg. Elmondtam neki mindent, leszámítva persze Alyssát. Meglehetősen összeakasztottam a bajszom Xanatossal, aki 1 hétre felfüggesztett. Még hozzátette, hogy
Thrawn Főadmirális akar valamit tőlem, a chiss üzenetét megkaptam a személyes com-on is. A
Chimaera-ra repültem, ahol Thrawn vázolta a helyzetet. Egy állásról lenne szó egy kommandóban, amelynek ő a vezére. Én lennék a parancsnoka ennek a kommandónak, valamint ha jól teljesítek, akár még Xanatost is kitúrhatom a helyéről, valójában a 2. miatt döntöttem úgy, hogy csatlakozom a kommandóhoz. Thrawn átadott egy adattárolót, rajta a bázis koordinátáival, amit át kell adnom a helyettesemnek, Conor Warn-nak, akivel már régebben találkoztam. Ezután a laktanyában találkoztam Conorral, átadtam neki az adattáblát, majd beszélgettünk egyet, megismertük egymást. Hogy minél jobb kondiban és felkészültségben legyünk kihívtam egy edzésre. Conor meglepően tehetséges, képes volt legyőzni, pedig jóval fiatalabb nálam. Nem sokára megbeszélem Lord Xanatossal, hogy a Fantom Kommandó parancsnoka lettem és egy ideig nélkülözni kell a császári testőrök soraiból�
Karakter változtatások:Kor: 29
Kaszt: Császári Testőr - Tábornok, A Fantom Kommandó parancsnoka, erőérzékeny
Androma sisak nélkül:
Conorral egy rövid ismerkedés után elváltak útjaink, én a saját körletembe vonultam. Itt elküldtem egy üzenetet Xanatosnak, hogy csatlakoztam Thrawn csapatához, viszont, amint a helyzet úgy kívánja, azonnal ismét testőr vagyok. Ezt követően ledőltem aludni. Nyomasztó egy alvás volt, különös álommal. Mikor felkeltem, az órámra pillantva láttam, hogy jó 10 órát aludtam. Elindultam letusolni, ahol hallottam fél füllel, hogy a hírekben arról beszélnek, hogy az
Óceánia közelében levő
Mirax-csillagködnek megnövekedett a mágneses aktivitása. Ezzel együtt különös érzésem támadt, talán erre mondhatják az erőhasználók, hogy zavar támadt az Erőben. Különös rémképeket láttam, és valamiért úgy éreztem, hogy ennek az egésznek köze van a csillagködben történt változásokhoz. Magamra öltöttem páncélzatomat, és elindultam, hogy utána járjak ennek az egésznek.
A kikötőből egy ARC-170-es vadászgéppel indultam el, majd a határellenőrzést elhagyva, hiperűrre kapcsoltam, és elindultam felderíteni a csillagködöt.
A helyszínre érve a műszereim jelezték, hogy megnövekedett a mágneses aktivitás, valamint 3 különös, fekete csatahajót pillantottam meg magam előtt. Felszólítottam őket, hogy azonosítsák magukat, de nem érkezett válasz. Ellenben a mágneses aktivitás ugrásszerűen megnőtt, és a köd magába szippantott. A röpke utazás végeztével, különös helyre érkeztem. A távolban egy kastélyt láttam, valamint leszálló platformokat. Mivel azért jöttem, hogy felderítsem ezt az egészet, letettem a gépem az egyik platformon. A kastély felé indulva, valamiféle páncélos alakot láttam, pajzzsal és vörös fénykarddal a kezében. Gyorsan elővettem naginatámat, és felkészültem az összecsapásra. A katona-féleség felém hajította fénykardját, ami elől félre hajoltam, és naginatámmal egy csapást mérve rá, deaktiváltam ezt. A katona ezután puszta kézzel támadt rám. Támadását kivédve, beleszúrtam páncélzatába, ám ez nem segített. Mikor ismét szemben álltunk egymással, valami kört rajzolt a levegőbe, amitől felgyulladt a ruházatom.
Megpróbáltam még belerúgni, de félre lépett. Kezét nyújtotta, hogy segít megszüntetni a fájdalmat, én pedig nem látva más megoldást, megfogtam a kezét. A lángok kihunytak, ám ezzel együtt elvesztettem eszméletemet is. Magamhoz térve, valamiféle árnyéklénnyel találtam magam szemben, aki egyszerű, ám célravezető üzletet ajánlott: vagy elhozom neki a rubintszívet, vagy megöl. Mondanom se kell, hogy elfogadtam az egyoldalú ajánlatot, majd vázolta a teendőket az árnyéklény. A
Whuurg Birodalomba kell mennem valami teleport kapun keresztül. Átlépve a kapun, valami teljesen más helyen találtam magam, és az előzőleg elvesztett Erőmet is visszanyertem, igaz, semmire nem tudom még egyelőre használni.
Valamiféle tisztás, mellettem egy hatalmas tölgyfa, amiben a kék háromszög, a teleport kapu látható. A távolban valamiféle kastélyt láttam, így, naginatám alsó pengéjével nyomot hagyva magam után (hogy később visszatalálja), elindult a kastély irányába. A kastélyhoz érve, fekete páncélos őrökkel közöltem, hogy az uralkodójukkal szeretnék beszélni, akik erre kinevettek, vándorkomédiásnak neveztek, és lebarmoztak. Mivel a becsületemen csorba esett, azonnal elővettem naginatámat, és elvágtam a bal oldali őr torkát. Közben egy különös twilek érkezett meg, aki a jedivadász kommandó tagjaként mutatkozott be. Az őr elkiáltotta magát, majd két fénykardos lépett ki a kapuk mögül. Gyorsan lelőttem az őrt, majd az érkező fénykardosoknak üzletet ajánlottam. Természetesen mondandóm felfogásához túlságosan kőagyúak voltak, és ránk támadtak. A twilek, két fénykarddal a kezében támadásba lendült, akár csak én, és közben próbáltam győzködni ezeket a balgákat, hogy kb egy oldalon állunk. Bár a páncélos hasonló volt arra, akivel először találkoztam, mégis gyengébb. Így sikeresen legyőztem, így már hajlandó volt meghallgatni. Nekikezdtem hát elmesélni, hogy ki vagyok, és honnan jöttem�
Elmagyaráztam, hogy ki vagyok és honnan is jöttem. Azt nem mondhatnám, hogy sokat felfogott belőle az őr, de azt igen, hogy nem vagyunk ellenségek. Közben ez a twilek, az erejét próbálta volna fitogtatni, de nem jött össze, nem működött az ereje. Még szerencse, máskülönben mindent elrontott volna. Ostoba sötét jedi… A közös cél, hogy megöljük az Árnyékkirályt, végül közös nevezőre vitt minket az őrökkel, aki elkísért minket Whuurg színe elé. Időközben kiselőadást tartottam a twileknek, hogy ki is ez az Árnyékkirály, és bemutatkoztunk egymásnak. Darth Ansus, sötét jedi. Egyből tudtam, hogy miért próbál „felsőbbrendüsködni”, az sokat elárult, hogy a sithek nevét felvette… ha ezt Palpatine tudná… Szóval ott tartottam, hogy megérkeztünk Whuurghoz, aki egy laza mozdulattal eltüntette Ansust, mondván nem tiszta. Izgalmas jelenet volt, de inkább a jelenre koncentráltam, egy bohóccal kevesebb. Miután elmeséltem a történetet, Whuurg egy fokkal okosabb volt, mint a kutyái, de azért őt is beíratnám a suliba. A bolygóknál megakadt. No mindegy, a lényeget sikerült elmagyaráznom, azaz, hogy az árnyékkirály a közös ellenség, és a rubinszívre fáj a foga. Itt hadjáratot fontolgatott az Árnyékkirály ellen, én elárultam neki, hogy egy átjárón keresztül jutottam ide. Itt már megint bolygózott volna, de elmondtam, hogy csak az árnyékbirodalomba visz át az átjáró. Ezután őméltósága felemelkedett, hogy személyesen vizsgálja meg az átjárót.
Elkísértem a helyszínre, ahol eleinte a háromszög nem üzemelt, majd Whuurg közelsége miatt aktiválódott, és átléptünk rajta. Mikor megérkeztünk, Whuurg egyszer csak elkezdett lebomlani. De úgy cakumpakk az egész, ruhástól, húsostul, csontostul. Egyedül a rubinszív maradt a helyén… tehát magában hordozta. Már épp nyúltam volna az ékszerért, amikor az Árnyékkirály az Erővel magához hívta, és a szíve helyére helyezte. Nos, azt hitte, hogy ilyen ügyes voltam, és meg sem fordult a fejében, hogy valójában meg akartam öletni. Ez volt a szerencsém. Ezután azt mondta, hogy segítsek a többiek a rubinkorona megszerzésében, és egy könnyed csukló mozdulattal valamiféle barlangba teleportált. A barlangban visszanyertem a kapcsolatomat az Erővel, a közelben pedig egy zabrakot láttam, valamiféle alagút bejárat előtt. Bemutatkozás után kiderült, hogy Wexun Al’khornak hívják és a jedivadász kommandó tagja… érdekes, hogy lépten-nyomon a jedivadászokba botlok. No, mindegy. Őt is az árnyékkirály a korona megszerzésével bízta meg, egyszóval társak vagyunk… sorstársak. Miközben haladtunk a szűkös folyosókon, elkezdtünk beszélgetni egymással, hogy ki hogyan került a birodalomhoz, mit csinált azelőtt, stb. A beszélgetésünket végül egy adag csontváz zavarta meg. Kisebb csata után sikerült őket elintézni, majd folytattuk utunkat előre. Egy négyes elágazáshoz érve, a döntést, hogy merre haladjunk tovább, Wexunra bíztam. Mivel nem tudott dönteni, így végül én döntöttem, balról a 2. járat. Hamarosan egy hídhoz értünk, ahol szemből egy fekete ruhás alak jött, akárcsak hátulról. Így tökéletesen be lettünk kerítve. Wexun azonnal tüzet nyitott, én naginatámmal támadtam a felém közeledőre, aki hirtelen lángra lobbant, és kardjával úgy közeledett felém. Egy forró csata után sikerült végeztem a démoni alakkal, majd hirtelen egy trónteremben találtam magam. Már komolyan kezdett a tököm tele lenni ezzel az ide-oda teleportálgatós dolgokkal. Nos, itt eleinte azt hittem, hogy megint találkozom „kedvenc” árnyékommal, de nem. Semmi nem volt. Kisétáltam a teremből, majd ismét teleportálás, utána pedig a vadászgépem előtt voltam. Beültem a gépbe, betápláltam Coruscant koordinátáit, és elhagytam ezt az átkozott helyet.
