|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Jun 5, 2007 13:08:31 GMT 1
A Császári Palotától alig néhány száz mérföldnyi repülésre lévõ komor, mattfekete épület alig látszott ki a körülötte tornyosuló csillagkarcolók, katonai állomások és ûrkikötõk dzsungelében. Ennek ellenére úgy tartják, az épület - bármily parányinak is tûnik - Coruscant leghatalmasabb építménye...
Igen. Jobban megnézve, leginkább egy jéghegynek a vízbõl kiemelkedõ csúcsára emlékeztet...
S valóban: mérföldekre a föld alatt, hatalmas labirintus-rendszer húzódott. Az épületet a Klónháborúk idején kezdték építeni, hogy egy esetleges coruscanti invázió alatt búvóhelyet adhasson. A Birodalom megalakulása után az építkezéseket tovább folytatták, s röpke három év alatt épült fel a már most hírhedtté vált Inkvizíció fõhadiszállása.
|
|
|
|
Post by Antef Sziamon on Jun 21, 2007 17:47:57 GMT 1
A 17. emeleten található inkvizitoroknak kijelölt lakószobák egyikében Antef finom bort kortyolgatva álldogál az erkélyen és lenyűgözve szemléli az elétáruló hatalmas város épületeggyüteseit, amikor kopognak az ajtóján. Antef nagyot sóhajt és elszakítja tekintetét a városról, majd besiet a szobájába és ajtót nyit.
-Üdvözlöm Sziamon kapitány. Kérem fáradjon utánam.-mondja mosolyogva Leif Eriksson inkvizitor, majd elindulnak. Amint a hangárok felé igyekeznek, a folyosókon furcsamód, szokatlanul kihalt látvány fogadja Antef.
~Talán csődbe jutott az Inkvizíció?-mosolyog magában Antef. Lám mégis megőrzött valamit korábbi énjéből, melyet sem a személyiségátalakítás, sem a plasztikai műtétek nem tudtak eltörölni. Humorát és ellenállhatatlan mosolyát.
Amint belépnek a gigászi méretű földalatti hangárba, hangzavar és szerelők, droidok és katonák nyüzsgő hada fogadja őket. A hangárban szállítóhajók, vadászgépek és korvettek pihennek. Eriksson az egyik Corelliai Korvetthez kíséri Antefet.
-Kapitány! A Memphisz!-mutat a hajóra büszkén az inkvizitor.
-Az Inkvizíció leggyorsabb korvettje. Az Ön kérésére végeztünk egy kis átalakítást rajta. A csapata már a hajón van és épp berendezkedik. A kommandósok is már elfoglalták a hajón kijelölt szálláshelyeiket. Az a két z-95-ös vadászgép pedig a kíséretét fogja alkotni.-mondja büszkén Eriksson, várva Antef reakcióját.
-Tökéletesen megfelel inkvizitor. Remek munkát végeztek és már alig várom, hogy küldetésen próbáljam ki magam és a csapatomat.-mosolyog Antef és az inkvizitor társaságában alaposan szemügyre veszik a hajókat.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Jun 26, 2007 22:03:13 GMT 1
Lassan ereszkedett a nap a horizont alá, de a Birodalmi Központ halhatatlan fényébe sosem költözött a dermesztõ sötétség mindent elborító leple. A vöröses napkorong ugyan már eltûnt az égig szökkenõ acélépületek árnyékában, de a városbolygót elöntõ mesterséges fény azonnal átvette a helyét, fényárba borítva a Birodalom jelképét.
Tremayne fõinkvizítor a kastély legfelsõ emeleti rezidenciájának duracél ablaka mögül figyelte az örök fény hatalmas városát szövevényes gondolataiba merülve, mikor megérezte a közeledõ alak jelenlétét, aki a folyosók labirintusán keresztül tartott a tágas, ám komor helyiség felé. Lassan elfordult az ablaktól, és hûvös, gépies tekintetét a terem végében levõ biztonsági ajtónak szegezte. A közeledõ inkvizítor már az ajtó elõtt állt, amikor a Fõherceg egy laza intésére a bejárat feltárult elõtte.
Az inkvizítorok kámzsáját viselõ magas, szikár férfi egy lépést tett elõre, majd térdet hajtott, és mélyen meghajolt a fõherceg elõtt, miközben a nehéz ajtó egy halk szisszenéssel lecsukódott mögötte.
- Fõméltóságos uram, a parancsa szerint játunk el, minden a terv szerint halad. - mondta monoton hangon az inkvizítor fátyolos szemét a sötét padlón tartva. A félelem aurája érezhetõen lengte körül a kopasz férfit.
Tremayne nem szólt semmit, csak elégedetten bólintott, majd intett az alak felé, hogy álljon fel. A középkorú inkvizítor továbbra sem tekintett az fõherceg felé, csak lassan felemelkedett, és kezeit maga elõtt összekulcsolva várt. Tremayne közelebb lépett a férfi elé, majd lazán intett neki, hogy folytassa.
- Fõméltóságos uram, a jelentések megérkeztek. - mondta halkan, és lassan egy adattáblát húzott elõ tunikája alól, és a fõherceg felé nyújtotta. Az elektronikus adatleolvasó és hordozó szemvillanás alatt kiröppent az inkvizítor elõre nyújtott kezébõl, és a fõherceg kibernetikus markában állapodott meg.
Kínos csend telepedett a félhomályos, tágas helyiségre, melynek ablakán csak a város fényei szûrõdtek be, és a fõherceg fenyegetõ árnyéka az inkvizítorra vetült. Tremayne némán átfutotta a jelentéseket, majd jobb szemének vörös ledje felizzott a sorok közben. Ép szeme egy pillanatra összeszûkült, majd arcának íves barázdái kisimultak, és elégedett, kísérteties mosoly húzódott cserepes ajkai szegletében.
- A kezünkre játszanak. - jegyezte meg halkan, de suttogása mégis betelítette az egész termet, amelytõl a fátyolos tekintetû inkvizítor összerezzent, majd az adattáblát a vaskos, sötét dolgozóasztalra dobta - Tegyék meg a megfelelõ intézkedéseket, de egyelõre még ne lépjenek. Még kivárunk.
- Értettem fõméltóságos uram! - hajtott mélyen fejet a férfi, és lehajtott fõvel várakozott az elbocsátásra.
Tremayne hideg tekintetét végigfutatta a belsõ kör beavatottján, majd magába szívta a felõle áradó, lelkét maró félelmet. Elégedett volt, nagyon elégedett.
- Távozhat Seraan inkvizítor. - szólította nevén a férfit - Értesítsék Antef ügynököt, hogy látni kívánom.
- Értettem fõméltóságos uram. - hajolt az eddigieknél még mélyebbre az inkvizítor, majd lassan kihátrált a felnyíló ajtón át a komorságot árasztó terembõl, és magkönnyebbülten, sietõs léptekkel beleveszett a folyosó kanyargós labirintusába.
Tremayne a nehéz, sötét gránitasztal mögé sétált lassú léptekkel, majd kényelembe helyezkedet az elõtte elhelyezkedõ fekete bõrrel bevont fotelban, és az ablak felé fordulva tovább figyelte a lüktetõ város sosem szûnõ, káprázó fényeit.
|
|
|
|
Post by Antef Sziamon on Jun 26, 2007 23:21:27 GMT 1
Antef a kastély hangárjában épp az egyik vadászgépet vizsgálja, mikor Eriksson inkvizitor lép hozzá.
-Antef! Tremayne főinkvizitorlátni kíván.-mondja nyugodt hangon az inkvizitor, mire Antef kiszáll a gép pilótafülkéjéből és mosolyogva bólint a férfi felé, majd a turbólifthez siet. A lift elindul a legfelső emeletre.
~Végre. Mióta vártam már ezt az alkalmat!-mosolyog magában Antef, miközben igykeszik megacélozni lelkét, hiszen tudja, hogy a főinkvizitornak hatalmas ereje van.
A lift hamarosan lassulni kezd, majd megáll. Sziamon kapitány megigazítja hosszú, fekete ballonkabátját és mikor kitárul a liftajtó belép a főinkvizitor tágas rezidenciájába. Antef határozott léptekkel közeledik a neki háttal ülő főinkvizitorhoz és meghajol.
-Antef Sziamon kapitány szolgálatra jelentkezik Főinkvizitor úr.-egyenesedik fel a férfi. Hangja magabiztosságot sugall, ám nincs olyan személy, akit nem érint meg a félelem szele Tremayne társaságában.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Jun 27, 2007 19:16:38 GMT 1
A fotelban háttal ülõ sötét alak továbbra is az ablakon túl táncoló sokszínû fények kavalkádját figyelte, mikor a fiatal férfi megállt a terem közepén, és meghajolt az inkvizíció fõhercege, Tremayne mögött.
- Hát nem csodálatos...? - kérdezte kellemes, selymes hangján, a csend zúgó magányát megtörve a fõinkvizítor utalva a városbolygó éjszakába boruló acéldzsungelének látványára, de továbbra sem fordult Sziamon kapitány felé, csak élvezete a levegõben vibráló elnyomott feszültséget a férfi felöl.
- Egy rendkívül fontos feladatom van az ön számára kapitány. - szólalt meg ismét üres másodpercek múlva Tremayne, de tekintetét továbbra sem vette le az ablak fényes tükrérõl - A munka teljes mértékben az ön képesítésének megfelelõ Sziamon ügynök. A Commenor-ra fog utazni. A célpontja két férfi és egy nõ. Precíz munkát várok el, és semmilyen nyom nem utalhat a módszereinkre. Részleteket az asztalon található hololemezen olvashatja. Ha végzett, akkor személyesen nekem tesz jelentését. Távozhat Sziamon ügynök.
|
|
|
|
Post by Antef Sziamon on Jun 27, 2007 19:33:24 GMT 1
-Értettem Főinkvizitor úr! Nem fogok csalódást okozni.-monjda apró mosollyal Antef, majd elveszik az asztalonlévő hololemezt. Meghajol és távozik. Nem akar egy másodpercet sem késlekedni, ezért egyenesen a hangárba siet, ahol már várja a csapata. Előkészítik a hajókat az útra.
-Iránytóterem! Itt a Memphisz. Engedélyt kérünk a felszállásra.-kéri a felszállási engedélyt a pilóta.
~Memphisz! Itt az irányítóterem. A felszállási engedélyt megadom. Jó utat.-érkezik a válasz, majd kinyilnak a hangár tetőajtajai. A korvett méltóságteljesen felemelkedik, nyomában a két z-95-ös vadászgéppel. A három hajó gyorsít és a Határellenőrzés felé veszi az irányt.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Jul 5, 2007 20:43:50 GMT 1
Elégedetten dõlt hátra a kényelmes, trónra emlékeztetõ fotelban. Arcán a kinti, nyüzsgõ világ éjszakájának halvány fényei táncoltak, miközben cserepes ajkai gonosz vigyorra húzódtak. Hamarosan minden szál el lesz varrva, és a tisztogató mûvelet, amely a Birodalom felsõ vezetõi rétegét érintette, hamarosan befejezõdik. Minden az "Õ" akarata szerint történt. Az Új Rend szilárdabb lesz, mint valaha. A propaganda célt ért, és a Jedik, kiknek nevét régóta már suttogva sem meri senki a szájára venni, kivesztek a köztudatból, akárcsak szánalmas vallásuk. Már csak néhány elvetemült emlékszik arra, mit is jelentett valaha a Jedi Rend egy bukott, feledésbe merült világ múltjában.
Tremayne még egy utolsó pillantást vetett a sosem szunnyadó, hatalmas város vibráló fényeire, majd lassan felemelkedett trónusából. Kimért, de határozott léptekkel indult el a tágas dolgozószoba oldalából nyíló meditációs kamra irányába, melynek mélyén egy maximális biztonsággal ellátott HoloNet kommunikációs egység foglalt helyet. Közeledtére feltáruló ajtó mögött az üres sötétség tekintett vissza rá. Fél térdre ereszkedett a sötét kamra közepén lévõ puha, rabszolgák keze által szõtt bársonyos szõnyegen, és lehajtott fejjel, némán várt. Halvány fények gyúltak a sima, sötét falakból, kísérteties aurával vonva be a közepén térdelõ alakot. A szigorúan titkosított holokapcsolat létrejött a közeli Byss világán jelképként magasodó császári palota központi termével...
|
|
|
|
Post by Palpatine császár on Jul 6, 2007 13:40:02 GMT 1
A meditációs kamrát hamar betölti a hideg, halottkék fény derengése és a szűntelen búgás, ami még a csöndnél is nyomasztóbban települ a helyiségre. Az Uralkodó mindig is gondosan ügyelt arra, hogy legközelebbi beosztottjai előtt is félelmet, rettegést és a kiszolgáltatottság érzését keltse. Kevesen tudták, legalábbis a hétköznapi személyzet tagjai közül jóformán senki, hogy a meditációs kamrák térdeplője nem holmi szimbolikus hely, vagy tisztelet jelét mutató eszköz volt csupán. A térdeplő az Uralkodó egyetlen intésére halálos sugarakkal szabdalhatja szét azt, aki rajta térdepel.
Ez a kiszolgáltatottság volt az, ami a félelmet megteremtette. Amikor az Uralkodóval beszélt valaki, nem egyszerűen a Birodalom császárával beszélt, egy politikai hatalmassággal, s még csak nem is egyszerűen (bár ezt alig tudták, még a legfelsőbb körökből is) a Sith Sötét Nagyurával... Palpatine akkor - és mindörökké - élet és halál ura volt, aki egyetlen pillantásával zúzhatja szét azt, akit óhajt, kedve szerint, s nincs semmi ezen a világon, amivel bárki is kiérdemelhetné a kegyelmét. Aki Palpatine-nal beszélt - az Istennel beszélt.
Micsoda katarzis lesz, ha mindez már az egész Galaxis számára egyértelművé válik. Micsoda katarzis lesz, amint a Galaxis szembesül az Uralkodó gyilkos tekintetével, azzal a tekintettel, mely egy szemvillanással bolygókat pusztít majd el... Az Uralkodó már most úgy magasodott Tremayne fölé, mint egykor a Halálcsillag fog a Galaxis fölött magasodni...
Palpatine kiélvezte ezeket a pillanatokat - mindig is ezt tette, kimérten, elégedetten. Olyan volt ez számára, mint egy tökéletes műalkotás, egy szobor. Minden térdeplő alattvaló, a legnagyobb hatalmasságok - Tremayne, Xanatos, Vader, Xizor, a főadmirálisok és nagymoffok -, minden félelmük és gyengeségük, az izzadságcseppek gyöngyszemei a halántékukon, a szívverésük fokozódása, a megmerevedő izmok. Akárha egy massassi mauzóleum húszezeréves domborművei kelnének életre, egész valójukból a félelmet ontva. Nincs is annál tökéletesebb, amikor ezek a mesterművek élővé válnak... vagy amikor az élő válik ilyen mesterművé.
Palpatine hagyta, hogy ebből Tremayne is megérezzen valamit. Hagyta, hogy a Főinkvizítor megérezzen valamit az Uralkodó gondolataiból és hagyta, hogy eluralkodjon rajta a félelem attól, hogy belelátott mestere és egyetlen ura lelkébe. Hagyta, hogy bűntudat gyötörje, hogy egy pillanatra leszámoljon életével, mintha csak az ő hibája lenne, s amiért most az Uralkodó dühe sújt le rá. Hagyta, és élvezte, hogy mindez így történik.
Aztán a monoton, nyomasztó, hústépő búgást megtörte az Uralkodó rekedt hangja.
- Hallgatom, Főinkvizítor - mondta hidegen. Nem mondott többet, kivárta, hogy a Főinkvizítor maga beszéljen, mégha mindenről már régen határozott is.
De azt továbbra sem hagyta, hogy Tremayne akár csak egy hangyányit is felemelje a fejét.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Jul 11, 2007 21:58:41 GMT 1
Egyetlen lény volt Galaxis szerte, akinek jelenlététõl Tremayne, a Birodalmi Inkvizíció Fõhercegének sötét szívét is jeges félelem zárta fagyasztó markába. Egyetlen ember volt mindössze, aki most is, mint mindig egy gyenge, aszott öregember csontos képében, mint beteg végsõ agóniájának torz mása, jelent meg elõtte. Ám a látszat, mely vakító hályogként telepedett a Birodalom lakóinak fénytelen szemére, csalóka. A nép szemében jóságos, világmegmentõ öreg császár sötét lepelbe burkolt kegyetlen titkát csak a kiválasztottak ismerték, köztük a rettegett Inkvizíció Fõhercegét, a hatalmasságok egyikét, kinek homlokán egy kövér izzadságcsepp csillogva gördült alá kibernetikus implantátummal pótolt groteszk arcfelének fémes felületén. Mily kegyetlen irónia…
Látta azt, amit egyetlen ura láttatni kívánt vele. Látta mestere könyörtelen lelkének egy apró szeletét, mely az eddigieknél is mélyebb rettegéssel töltötte el minden idegszálát. Szánalmas senkinek érezte magát a Birodalom leghatalmasabb ura elõtt. Egy röpke gondolat, egy hanyag kézmozdulat, és pillanat töredéke alatt sújt le rá uralkodója haragja. Ez a kiszolgáltatottság, amely félelmet, rettegést és tehetetlen dühöt csempészett lelkébe. Ez a düh, félelem és rettegés adta határtalan tiszteltét uralkodója, mestere és istene, a Sith Sötét Nagyura iránt.
Összerezzent. Az Uralkodó rekedtes hangja töltötte be a kis termet, melynek fekete falai visszhangozták hideg szavait. „Hallgatom, Fõinkvizítor!”
Továbbra is a maga elõtt lévõ finom szõttes vörös szõnyegre szegezte izzó tekintetét. Nem kapott engedélyt egyetlen kegyetlen urától, hogy egy apró mozdulatot is tegyen.
- Felség. – kezdte szintelen hangon, mozdulatlanul - Minden a tervek szerint halad. Hamarosan leszámolunk az utolsó pondróval is, aki még hatalma vélt biztonsága mögé burkolózva szövi áruló terveit ellened és az Új Rend ellen.
Egy pillanatra megállt, majd mély levegõt vett, hogy ellensúlyozza belsõ remegését.
- A thyferrai szökevények mindegyikét ezidáig még nem sikerült kézre kerítenünk. Petrov a nyomukban van, de egy ideje mellõzi a jelentést. Parancsod szerint nyomon követjük minden lépését. Ha ismét hibázik, akkor az utolsó hibáját vétette óhajod szerint felséges uram...
Ismét elhallgatott. Magán érezte ura veséjébe hatoló tekintetét. Tudta, ha ura és mestere haragra gerjed, akkor azt a irgalom nélküli haragot érzi majd szánalmas életében utoljára.
- Mester. Jelentést kaptunk egy Jedi hollétérõl, aki kijátszva embereim, megszökött az Inkvizíció igazságszolgáltatása elöl. Személyazonosságát még nem sikerült megállapítanunk, de több holofelvétel is rendelkezésünkre áll róla, viszont nem leljük a Jediktõl szerzett adatbázisban. Feltételezhetõen a behetolást követõen a törlõdött adatok között lehetett a személyi aktája...Engedd meg uram, hogy helyrehozzam elbukott embereim hibáját. Hibáztam, amikor kudarcot vallottak. Kérem engedélyed, hogy személyesen induljak az áruló felkutatására, vagy sújts le rám mindenható haragoddal...
Kínos csend telepedett a kör alakú meditációs teremre, miközben a rettegett fõherceg térdet hajtva a Galaxis ura elõtt, megtestesült szoborként várta mestere szavait.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Aug 22, 2007 12:46:43 GMT 1
A meditációs kamra nehéz ajtaja egy halk kattanó hanggal csukódott be az Inkvizíció fõhercege mögött. Tremayne egy pillanatra megtorpant a sötét fal elõtt, és miközben a rezidencia halvány fényei táncolták körbe árnyékba borult sápadt arcát, remegõ kézzel törölt le nyirkos homlokáról egy eltévedt, kövér izzadságcseppet. Szemében a félelem szülte harag emésztõ lángja lobogott, mely lassan visszahúzódott a hideg, számító logika álarca mögé. Még egy megkönnyebbült, rekedt sóhaj hagyta el cserepes ajkait, majd kimért léptekkel a masszív asztalon álló holokomhoz lépett.
- Kapcsolják a palotát! - adta ki ellenkezést nem tûrõ, földöntúli méltóságot sugalló hangon a parancsot a kétdimenziós segédképernyõn megjelenõ ilyedt arcú inkvizítornak - Lord Xanatost kérem! Ha létrejött a kapcsolat, irányítsák a jelet az rezidenciámba.
- Értettem...méltóságos uram! - nyögte ki a fiatal, inkvizítori formaruhát viselõ férfi, majd a képernyõ elsötétült.
Tremayne az ezernyi fény városa felé fordult, melynek légterében, mint éjszakai bogarak, röpködtek hosszú kígyózó sorokban a még este is sûrû forgalmat alkotó légi siklók megszámlálhatatlan tömege. Nem gondolt semmire, de a fejében urának és parancsolójának rekedtes hangja sugallta súlyos szavak zengtek. A hideg nyugalom fénytelen maszkja telepedett arcára, miközben a távoli palota jól látható, magasra nyúló tornya felé pillantott. Õfelsége egyértelmû parancsot adott a számára.
A holokommunikációs eszköz halk csippanással jelezte a beérkezõ többszörösen kódolt jelet. Tremayne lassan megfordult, intett egyet a készülék felé, és a képernyõ kivilágosodott, majd az iménti fiatal inkvizítor arca jelent meg.
- Méltóságos uram, a kapcsolat létrejött. - jelentette a sápadt arcú inkvizítor, majd egy gyors mozdulattal megnyitotta a csatornát egyenesen a Császári Testõrség parancsnoka, Lord Xanatos rezidenciájába.
[/url] |
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Aug 23, 2007 21:00:58 GMT 1
Lord Xanatos siklója nagy sebességrõl lassított az Inkvizíciós kastély elõtt. A fõherceg egyenletes sebességgel, gyorsan lépdelt befelé a kastélyba. Bár neki is el-elállt a lélegzete a kastélyban, azért most mégis szívesen ment be. Amikor elért a kapuhoz, az ott szolgálatot teljesítõ õrnek csak biccentett egyet és egyenesen Tremayne fõherceg rezidenciájához sietett. Tremayne fõherceg rezidenciájának ajtaja elõtt egy pillanatra megállt. Egy inkvizítor állt elõtte, aki azonnal felismerte - ahogy ez természetes volt. Az Inkvizítor kinyitotta az ajtót és bejelentette:
- Uram, Lord Xanatos fõherceg - mondta fennhangon.
- Lord Tremayne - köszöntötte Xanatos a fõinkvizítort és mélyen meghajolt elõtte. Nem is emelkedett fel, amíg a fõinkvizítor felé nem fordult.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Aug 24, 2007 8:08:27 GMT 1
Az Inkvizíció fõhercege a biztonsági üvegablak felé fordulva, kezét hátul összekulcsolva figyelte az éjszaka város lassan lenyugvó nyüzsgését. Még mielõtt Lord Xanatos elõtt felnyílt volna a sötét motívumokkal ékített vastag ajtó, Tremayne már az épületbe lépésekor megérezte a férfi jelenlétét. Lassan megfordult és kibernetikus szeme felvillant, amikor Xanatosra vetette tekintetét. Viszonozta a Császári Testõrség parancsnokának meghajlását, bár korántsem volt annyira mély, mint a másik fõméltóságé.
- Üdvözöllek kastélyomban Lord Xanatos. – terült el egy farkas mosoly a Fõinkvizítor implantátumokkal csúfított arcán, majd tett egy apró lépést a testõrparancsnok felé, és a homályba burkolózó helyiség közepén álló hosszú fekete asztal végén álló kényelmes, sötét bõrrel bevont székre mutatott – Kérlek foglalj helyet.
Kellemes teaillat terjengett a levegõben. A helyiségben egyedülállóan megvilágított asztal közepén elektrummal futtatott fekete teáskészlet poharaiból sûrû gõz szállt fel, és foszlott hamarosan semmivé. A díszes teás kancsó mellett egy egyszerû tál állt, melyben különféle teasütemények kaptak helyet. Tremayne a vaskos asztalhoz lépett, majd felemelve az egyik hibátlan, félbevágott csepp alakú antik csészét, és Xanatosnak nyújtotta, majd felemelte a másikat, és lassú léptekkel az asztal másik végébe sétált.
- Régen találkoztunk már személyesen Lord Xanatos. – kezdte, miközben elhelyezkedett az asztalfõn álló bársonyos karosszékben, és kényelmesen hátradõlt, majd kortyolt egyet az édeskeserû, forró dianogai teából – Örülök, hogy végre vendégül láthatlak… – terült el ismét egy sejtelmes mosoly a Fõinkvizítor árnyékba rejtõzködõ arcán, melyet kísérteties vörös fátyolba vont elektronikus szemének fénye – … de nem csak ezért kérettelek ide. Az imént beszéltem Õfelségével, és több rendkívül fontos feladatott bízott ránk…
Tremayne elõre dõlt, és sápadt arcát halványan megvilágította az asztal közepére fókuszált fény. Kellemes hangja betöltötte az egész termet, melyet a komor falak, mint kísérteties suttogást vertek vissza. Elmondta mindazt, amit mestere, ura és parancsolója közölt vele. Majdnem mindent. Voltak dolgok, amelyrõl még a testõrség parancsnokának, a Császár másik fõtanácsadójának sem kellett tudnia. Apró, ám annál lényegesebb titkok, mely csak az Inkvizíció Fõhercegére tartoztak.
Szavai elhalkultak, majd egy pillanatnyi csend telepedett a teremre, miközben a Fõherceg alakját ismét körbeölelték az árnyékok. Kortyolt még egyet az ízletes teából, és érdeklõdve tekintett a vele szemben ülõ másik fõméltóságra. Valamire vár, nem az imént közölt tényekhez való hozzászólásra, hiszen azok egyértelmû utasítások voltak. Valami másra, teljesen másra.
|
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Aug 24, 2007 10:23:46 GMT 1
"- Üdvözöllek kastélyomban Lord Xanatos. Kérlek foglalj helyet." - szólt a fõinkvizítor.
Lord Xanatos miután kiegyenesedett odasétált az asztalhoz és helyet foglalt. Kezébe vette a díszes csészét és nagyot kotyolt a finom teából.
"- Régen találkoztunk már személyesen Lord Xanatos. Örülök, hogy végre vendégül láthatlak, de nem csak ezért kérettelek ide. Az imént beszéltem Õfelségével, és több rendkívül fontos feladatott bízott ránk… " - közölte egyenletes, kimért hangon a fõinkvizítor. Miközben Xanatosnak épp eszébe jutott, hogy vajon az Uralkodó õt miért nem kereste meg közvetlenül. Hiszen mégis csak úgy tekintett minden testõrére - és Xanatosra ez fokozottan igaz volt - mint saját fiaira. Sokkal belsõségesebb kapcsolatot ápolt Xanatos-szal, mint a többi testõrrel, vagy akár a Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõkkel. Ezért is volt Xanatos a Császári Testõrség fõparancsnoka és ezért kapta meg a fõhercegi címet is az Uralkodótól. Aztán végülis úgy gondolta, hogy nem is baj... lesz még elég ideje, amit az Uralkodó mellett tölthet.
- Valóban régen találkoztunk, Lord Tremayne. Igazán ízletes a tea, köszönöm.
Ezután Xanatos meghallgatta Tremayne fõherceget, a feladatokról, amiket rájuk bízott az Uralkodó. Odafigyelt minden részletre, nehogy bármit is kifelejtsen, fõleg ami rá vonatkozott. Mikor Tremayne mondandója végére ért, eszébe jutott, hogy neki is van mondanivalója.
- Lord Tremayne, nekem is van mondanivalóm. Conor Warn Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõ az Uralkodó utasításából a Yavin bolygó negyedik holdjáról jelentkezett. Egy Jedit fogott el. A segítségemet kérte és az Elsõ Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérõ Egységet, amely eddig is az Inkvizíciónak végzett el feladatokat. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy mivel Piett kommodore és flottája még a feltöltést végzi a Kuat rendszerben, már utasítottam a Testõrség flottájának három rombolóját, hogy készüljenek az utazásra. Inkább majd a mi flottánk hozza a Császárvárosba a foglyot. Egy újabb Jedit... - mondta jelentõségteljesen Lord Xanatos.
|
|
|
|
Post by Tremayne Fõherceg on Aug 25, 2007 21:08:23 GMT 1
Tremayne nagyott kortyolt a teából, majd a kiürült csészét, mintha a legdrágább dolog lett volna az Univerzumban, olyan óvatossággal helyezte az asztal tetején fekvõ, a teáskészlet motívumait viselõ fémtálcára.
- Igen, tájékoztattak az esetrõl. - bólintott a Fõherceg, és jobb szemének helyén húzódó kibernetikus szeme vörösen felizzott. Pontosan ezt akarta hallani Lord Xanatostól, amint az imént közölt vele. Nyílt titok volt a legfelsõbb körökben, hogy az Inkvizíció ügynökei és besúgói minden Birodalmi szervezetet figyelnek. A Birodalomban mindenkit figyel valaki. Azt viszont senki sem tudta, hogy az Inkvizíciót ki figyeli. Ez volt Tremayne hatalmának egyik bástyája, és az Inkvizíció volt az Új Rend egyik alapköve - Már megtettem én is a szükséges lépéseket. Az Interorrgator készen áll az indulásra. Úgy döntöttem, személyesen nézek utána a dolognak. - kifehéredett, cserepes ajkai halvány mosolyra húzódtak - Régen mozdultam ki innen, kell egy kis környezetváltozás. Szerintem neked sem ártana. Úgy gondolom tarthatnál velem az Interorrgator-on, és a hajóid is csatlakozhatnak hozzánk. Gondolom nincs ellenvetésed...
|
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Aug 25, 2007 21:29:50 GMT 1
Xanatos némiképp megdöbbent, amikor Lord Tremayne nem meglepetten vette tudomásul bejelentését. Azonban igyekezett nem kimutatni meglepettségét. Egyetlen arcizma sem mozdult meg. Biztos volt benne, hogy még a Testõrséget is figyelik, de az végképp meglepte, hogy még a titkos csatornákat is figyelik, amelyen a LBV jelentkezett.
- Természetesen örömmel veled tartok Lord Tremayne. Rám is rám fér már egy kis kiruccanás. Nagyon régen nem voltam már távol a Császárvárostól. Uralkodónkat most is a legjobb testõrök védik és biztosan nem neheztelne rám, ha veled tartanék... - mondta Xanatos, majd kiitta a csésze tartalmát és felállt.
- Máris indulhatunk. A rombolóim természetesen követik az Interrogator-t. A hajóimon nem egy, magam képezte testõr teljesít szolgálatot. Elégedett leszel a teljesítményükkel - mondta Xanatos, felkészülten várva az indulást...
|
|
