Sivatagi Wampa vadászkocsma (Mos Eisley)

[Sarlacc]

Mos Eisley szívében, a forgalmas Jabba sétány egyik kívülről átlagosnak nevezhető épülete ad otthont a vadászok egyik kedvelt ivójának, a Sivatagi Wampának. A hírverés nem túl nagy, csupán egyetlen barnás-vöröses felirat hirdeti a bejárat fölött, hogy ez nem egy lakóház. Egyes elmondások alapján a szöveget vérrel írták, mások szerint csak a legolcsóbb festékre volt pénz.

Ahogyan belépsz azonnal megcsap az alkohol és a füst különleges, már-már pótolhatatlan egyvelege, mely az apró ablakok és a szellőző rendszer hiánya miatt talán sosem távozik majd a helyiségből.

A bejárattól balra egyszerű, kőből faragott tömzsi asztalok és kőből készült apró ülőalkalmatosság látják el a bútorok szerepét. A kitalálók a kényelem helyett inkább a funkcionalitást részesítették előnyben; a tárgyakat nehéz kocsmai verekedésben összetörni, nem lehet az asztal alatt pisztolyt rántani, valamint a háttámla nélküli kőpuffokról a túl részeg alakok könnyen ledőlhetnek, ezáltal biztosítva az üres helyet az újonnan érkezőknek.

A bejárattól jobbra egy nagyobb kőpult áll, mögötte polcokon sorakoznak a fogyasztásra váró, főleg olcsó italok. A pult alól néha előkerülhet egy-egy szúró-vágó eszköz is, de errefelé inkább ököllel nyomatákositja az ember fia a saját igazát. A pult mögött még található egy lépcső a föld alá, vélhetően a pincébe, de oda csak a személyzet tagjai mehetnek. Erről a lépcsőfokok előtt szunnyadó massiff gondoskodik.

A falakon megannyi trófea díszeleg, hirdetve a tulajdonos, Sarlacc és hűséges társa Melák vadászkalandjait. Található itt reek agyar, krath köröm, nexu fogsor, és még rengeteg minden. A hely nevének megfelelően egy wampa bunda is található a plafonra szögezve.

Isa

A pultban a kiszolgálást Isa, Sarlacc rabszolgája és ágyasa biztosítja, még a randalírozókat maga a tulaj szokta eltávolítani a helyről. Fontos dolog még, hogy havonta megrendezésre kerül a szkander bajnokság, melyben humánok között Sarlacc, nonhumánok között Melák a bajnok.

[Sarlacc]

A Wampa, mint mindig most is dél után pár perccel nyitott ki. A hatalmas hőség mindenkiben szomjúságot ébreszt, így a legtöbb kocsma ekkortájt nyit ki, reggelente csak az alkoholisták törzshelyei várják a betévedő ivókat.

Egy átmulatott este után Sarlacc és Melák kissé még másnaposan pihegtek a gyógysör társaságában a kőszékeken, miközben Isa már lelkesen serénykedett az épületben. Felsöpört, mosogatott és néha egy-egy mosolyával gyógyította a két szenvedő hímet.

Shulik, Sarlacc massiffja a pince lejárata előtt feküdt, szájában valami ócska gyerekjáték pihent, amit már a felismerhetetlenségig rágcsált.

A csendes idillt még nem törte meg az elsőként érkező vendégek zaja és rendelése, egyelőre csak maguknak voltak az ivóban. A hideg sör elfogyasztása új erőket adott a hely tulajdonosának, aki pár óra gondolkozás után végre hangot adott terveinek.

- Menjünk el újra Rancorra vadászni. Kéne egy trófea a pult fölé is.

A terv után pár másodpercig újra úrrá lett a csend, majd Melák egyetértő morgása és Isa szavai szinte egyszerre törték meg azt.

- Szerintem veszélyes ketten nekifognotok, főleg, hogy már a múltkor sem tudtátok elkezdeni se.


A nő nem féltette a tatooine-i férfit, de nem szerette volna, ha valami ostobaság miatt idő előtt elhalálozik. Az újra beálló csendet Melák törte meg, miután ő is kiitta az utolsó kortyot is kupájából.

-Dathomir. Ott vannak rancorok.

A gargantuan hím ritkán szólalt csak meg, de Sarlacc úgy tartotta, hogy azok a pillanatok igazán különlegesek vagy veszélyesek. Ezt a pár szót most az előbbinek tudta be, így bár nem igazán hallott még erről a Dathomir nevű bolygóról kérdés nélkül igazat adott hűséges cimborájának.

- Legalább pár vadászt vigyetek magatokkal. Sokkal élvezetesebb lenne a vadászat többen és már úgy is annyian szeretnének veletek együtt útra kelni. Elég nagy híretek van már, sokan megtiszteltetésnek vennék, ha veletek tarthatnának.

Isának egyedül több esze volt, mint Sarlaccnak és Meláknak együttvéve, ezért azonnal tudta, hogy ha biztonságban akarja tudni a két férfit, akkor az egojukra kell hatnia. Mint az általában történni szokott, most is bedőlt a férfi a trükknek és vigyorogva bólogatni kezdett a nő tervére.

- Jó ötlet. Asszem hazaugrom és fejlesztem a tudásom a komputeren. Feladok egy hirdetést, oszt majd jönnek a népek rá.

Meg sem várta a többiek véleményét, felpattant és immár teljesen egészségesen útra is kelt pár sarokkal lejjebb található otthonuk felé.

[Norak Choa]

Rekkenő hőség fogadta az utcára kilépő falleent, amit hiába próbált megszokni, nem ment neki. A poros, száraz levegő tüdejét sem kecsegtette túl sok jóval, bőre pedig túl hamar hevült fel. Viszont a Tatooine mocskos kis porfészke remek búvóhelyet biztosított neki, ezért nem sokat panaszkodott - bár, nem is volt kinek. Szemhéjait összehúzta, és imígy járta a zsúfolt utcákat, ahol kétes eredetű tárgyak cseréltek gazdát, vagy épp újdonsült tulajdonosok örültek egyedi beszerzésű csecsebecséiknek.
Norak nem ért rá a fura szerzeteket figyelni, gyorsan kerülgette ki a legfurcsább lényeket, és pisztolyának markolatát simogatva kereste a megfelelő feliratot.
~ Wampa kocsma... sivatagi... milyen találó... ~
Merengett, miközben szaporán kapdosta nyakát, hogy el ne tévessze a hiányos útbaigazítással körbeírt helyszínt. Nagy meglepetés volt számára felfedezni a feliratot, a gyanúsan fénylő, vérvörös festéket. Érdeklődve megállt a tábla alatt, majd kétszer is ellenőrizte, hogy valójában jó helyen jár-e. Nem soká morfondírozott, egy vállrántással nyugtázta érkezetét, majd belépett a kocsmába.

A helyiség szinte semmiben sem különbözött a tatooini architektúra gyöngyeitől. A színek már szinte azonosulni tetszettek a bolygó homokbarna színével, ami aztán végképp nem volt meglepő. A falleen egy pillanat alatt felmérte a terepet, majd kihúzota magát, és sokat sejtetően a pulthoz sétált.
- Üdv...
Köszöntötte a felszolgálónőt, majd egy mellékes pillantással végig is mérte, egy-egy bólintással nyomatékosítva tetszését. Még mielőtt a hölgyemény nemtetszését fejezhette volna ki a nemkívánatos gusztálgatással szemben, Norak a jól begyakorolt, szint már-már búgó hangján egy pohár jeget kért.
- ... hideg legyen... és kemény... úgy szeretem...
Vigyorgott továbbra is, majd rákönyökölt a pultra, és felmérte a bent tartózkodókat, vagy azokat, akik épp betérni kívántak. A falakat és plafont díszítő trófeák után már nem volt kétséges, hogy a megfelelő helyen jár.

- Mondja csak kisasszony...
Kezdte a behízelgő monológját, majd kissé félrehajtotta fejét, hogy hatásvadászmód kíváncsiskodjon.
- ... ezen a helyen keresnek bátor, tetrekész, rátermett vadászokat... amolyan kalandtúrára...

[Sarlacc]

A Tatooine-on ritkán lehet nemeshölgyet találni, Isa sem volt az. A férfi mustrálását és szavait örömmel hallgatta végig, mingig jól esett a nőiességének, ha a férfiak kiéhezett szemmel bámultak rá.

-Sajnálom, de jeget nem adhatok magában. Viszont egy kis corellia-i whiskeyvel szívesen.

Egy csábos mosoly kíséretében már ki is töltötte a férfinak az erős italt, amit igazából nem is rendelt. Pár másodpercig a kocsmában levőket pásztázta tekintetével. Először a sarokban ülő magányos rodiánra pillantott, akiről lerítt, hogy vár valakira, majd a szkander asztalnál ülő két félrészeg izomagyú emberre, végül tekintete a söröző Sarlaccon és Melákon pihent meg pár pillanat erejéig. A falleen kérdésére igéző gesztenyebarna szemeit újra a legújabb vendégére szegezte, majd sejtelmes hangon válaszolt.

- Errefelé mindig keresnek kemény férfiakat kalandra. A kérdés csak az, hogy te milyet szeretnél.

Egy huncut mosoly és egy kacsintás a mondóka végére, ami teljesen kétértelművé varázsolta az elhangzottakat.

[Norak Choa]

Ahogy megkapta a már illatra is erős italt, félszeg mosolya megrezzent, ajkai lefelé konyultak. Motorikus mozdulattal hátrasimította haját, majd megköszörülte torkát.
- Nincs jég?...
Szinte már rémültnek tetsző arckifejezése egy gyermekére hasonlított, aki most tudta meg, hogy kedvenc játéka, hőn szeretett aprósága nincs meg, elveszett, elégett, elporladt.

Norak hosszú ujjaival körbezárta a poharat, majd orrához emelete. Szaglászó neszeket hallatott, majd hitetlen ábrázattal letette a poharat.
- Kösz... majd megiszom... de most fontosabb tudnom, hogy hol vannak azok a vitéz emberek, akik nem féltévén saját és mások életét, hihetetlenül bátor tettre készülnek, és... rancorra akarnak vadászni...
A megindító kis rögtönzés újra visszacsalta arcára a széles, impozáns mosolyt, amivel továbbra is a leányzót bombázta. Szerette volna tudni, hogy nem fölöslegesen érkezett, hisz még kedvenc csemegéjével, jéggel sem tudják kiszolgálni...

[Sarlacc]

//Van jég az italban, csupán magában nem szolgálnak fel alkoholmentes italt a helyen.//

- Értem. Szóval az uramat keresi…

Isa jobban szerette ezt a kifejezést, mint a gazdám szót, ezért örömmel árulta el, hogy nem facér. Egy apró mozdulattal a két férfi (egy gargantuan és egy humán) felé intett Noraknak.

- Ők azok akik mindenáron rancor koponyát akarnak a pult felé.

Miután úgy érezte kielégítette a férfi kíváncsiságát elfordult tőle és valami folyadékot vitt a mellette pár méterre pihenő massiffnak.

[Norak Choa]

- Köszönöm...
Felelte a lánynak az útbaigazításra, majd mikor az elfordult, két ujját a pohárba mélyesztette, és kihalászta a lassan olvadozni tetsző jégkokckákat. Ahogy hozzáértek ujjai, máris körbejárta az a zsibböszmöltó érzés, ami minden egyes jég érintéskor magával ragadta. Megnyalta pengevékony, száraz ajkait, majd a kihalászot jeget bekapta és lehunyt szemmel elrágcsálta. Mélyről jövő sóhaj hagyta el torkát, majd egy újabb mozdulattal a szájába löccsintette az italt és a jeget.
- Hm... nymmm...

A méretes kis jégkockákat szopogatva elindul a vadászatra éhes férfiak felé, majd hegyes kis fogaival vetett véget az élvezetnek. Nagyot nyelt, majd üdvözlésre emelte kezét.
- Khm... elnézést... Önök lennének a mindenre elszánt rancor vadászok?
Tágra nyitotta szemeit, hogy szemügyre vegye a bátor kalandorokat, majd vigyorogva próbált a legjobb benyomást kelteni. Mélységesen remélte, hogy a két férfinek semmi ellenszenves dolga nem esett eddig falleenekkel, amiért neki kellene meginnia a levét...

[Sarlacc]

A humán kicsit flegmán, de alaposan mérte végig a falleent még gargantuan társa a csökkent értelmi képességűek szemének egyszerű csillogásával csupán a férfi izmait és fegyvereit vette szemügyre.

- Mi volnánk azok, igen. Honnan tud róla? Isa mondta? Mit akarsz?

Nem fenyegetően inkább csak kíváncsiságból érdeklődött kissá talán bunkó módon. Kezei az asztalon pihentek, nem tett semmilyen mozdulatot a combjain pihenő fegyverei felé. Még a választ várta kortyolt egyet habos söréből.

[Norak Choa]

Norak azonnal látta, hogy kemény tatooinei emberekkel van dolga, akiknek a fele se tréfa. Egy hirtelen jött gondolat után úgy döntött, jómaga sem lesz melegszívűbb a másik kettőnél. A neki szegezett kérdést kicsit nevetségesnek találta, de nem nagyon akart feltűnően felkacagni, ezért csak magabiztosan mosolygott, és villogtatta fogait.
- A Holonet csodás dolog... tudod, már ha nem baj, ha tegezlek... szóval otthon voltam és épp jeget rágcsáltam, mikor eszembe jutott, hogy túl soká feküdtem már a hűvös szobában... de ez most nem fontos... szóval megláttam a hirdetést, és most itt vagyok... mikor indulunk?

Szemei izgatottan csillogtak, egy igazi gyereket rejtettek. Számára a kaland volt az első, a komolykodást meghagyta másoknak. Ez a két alak pedig remek társaknak tűntek egy kis csetepatéhoz a ronda szörnyek ellen. Na meg egy trófea sem utolsó dolog...

[Sarlacc]

Sarlacc szemében látszott, hogy csak akkor ugrott be neki, hogy a holonetes hirdetést pont emiatt találta ki. Meglepettségét nehezen leplezte, sosem gondolta volna hogy az éterben áradó hullámok (ahogyan tudományos holooldalakon olvasta) valaha is hasznosak lehetnek.
- Nyugodtan tegezzé zöld képű barátom. Sarlacc vagyok a társam pedig Melák.

A hangnemből ki lehetett szűrni, hogy nem volt ép nonhumán párti, de ez talán betudható volt a birodalom butító propagandájának, aminek a kevésbé értelmes emberek könnyen az áldozatául eshettek.

- Úgy gondoltuk, hogy ma este még esetleg emberesen berúgunk, én zárás után betámadom az asszonyt, hátha ez az utolsó lehetőség, aztán reggel megyünk. Addig várunk esetleges új vadászokra is…

Intett is a csinos pultosnak, aki három korsó sört hozott ki az egyikbe furcsa mód egy marék jeget is szórt. Sarlacc köszönetképpen egy hatalmasat sózott a lány hátsójára, aki emiatt kicsit sértődve hagyta ott a társaságot.

- Ma az én számlámra iszol, mesélj, mihez értesz és ki vagy egyáltalán…

[Norak Choa]

Nem kellett sok a falleennak, hamar megbarátkozott a gondolattal, hogy ezek nem birodalmi besúgók, vagy hasonlók, mert ha akarták volna, már nyakát szegik. A Melák nevezetű nem tűnt túl értelmesnek, és Sarlacc is úgy nézett ki, mint aki izmából él, nem egyébből.
- Örvendek a szerencsének Sarlacc... sápadt barátom...
Vigyorogva leült a kicsiny társaságba, majd ebből a szögből is körbekémlelte a kocsmát. Szemöldökét zászlóként tűzte homloka árbócára, majd elégedetten bólintott.

- Nem rossz hely... amíg jég akad... és ha úgy gondoltátok, hogy holnap van az indulás, ám legyen úgy... ha itt lenne Analaei, akkor még én is hazaugranék hozzá, de ő már valószínű elhagyta az egész rendszert...
Kicsit elkomorult, de mikor meglátta a finomnak tetszelgő sört, és a felszínén lebegő jégkockákat, vigyora feltámadt, és gondolatai közül száműzte a mályvaszín bőrű twi'lek csodát.

- Amúgy Norak Choa vagyok... falleen kalandozó... épp erre hozott utam, és most itt pihenek ezen a porhalmazon... ennyi homokot én még nem láttam... egy helyen... szóval járom a galaxist, és ha akad egy kis mellékes munka, azt elvállalom... nem vagyok én válogatós, csak hát vigyáznia kell manapság a falleen fiának a bőrére... mert aztán ha nem figyel, akkor odapörkölnek a hátsójára... lyuggattak már engem is ki... itt-ott... de még volt szerencsém befoldoztatni magamat...
Norak meghúzta a sört, majd a nagy mesélésben kiszáradt száját, torkát hűs lével öblítette. Egy pillanat erejéig elmerenget, hogy miről is kellene még szólnia a férfinak, amit fontosnak találna, majd újult erővel folytatta.

- Értek én mindenhez, amivel egy magamfajta kalandor foglalkozik... hajók, karabélyok... hajtűművek, szerszámok... mikor mit ad kezembe a sors...
Prezentatíve felemelte két tenyerét, amik szimbolizálni hivatottak, hogy bizony számára nem büdös a munka.
- ... egyszóval próbálok boldogulni... és Te Sarlacc?... jól sejtem, hogy tied ez a mulató... és a csábos pincérnő?...

[Sarlacc]

- Jómagam kocsmatulajdonos vagyok, mint ahogyan mondtad és vadász.

Bár már megszólalása előtt is húzott a korsójából iszik még egy nagy kortyot abból baj nem lehet alapon.

- Örülök ám ha értesz ha a hajókhoz, mert mi nem igazán kenjük ezt a szerelés témát. Egyébként Melákkal a coroneti börtönben találkoztam, egy cellában ültünk pár évet súlyos testi sértés és hivatalos közeg elleni erőszak miatt.

A férfi nem szégyellte múltját, amiből gyorsan kiderült, hogy páratlan fizikai ereje mellé még kellő agresszió is társul. Ha nem ezen a bolygón születik talán bérgyilkos vagy katona lett volna belőle.

- Isa a rabszolgám és az ágyasom. Gyönyörű teremtés meg is kérték az árát. 35.000 kreditet fizettem érte, de sosem bántam meg.

A nő felé lopva vetett bocsánatkérő pillantás arra engedett következtetni, hogy a macsó duma alatt érzelmek is lapulnak, de ezeket talán nem kellene firtatni.

Melák talán ösztönösen megérezve, hogy mikor kell témát váltani a pulthoz sétál egy üveg tömény tatooine-i krayt pálinkát szólít magához. Az asztalhoz visszafelé menet már húz egyet az üvegből majd a kőasztalra csapja a másik két férfi közé.

- Igyunk inkább. Akkor könnyebben megy a nosztalgia és gyorsabban repül az idő.

A hely ablakain kitekintve már látszott, hogy a bolygó két napja lemenőben van, a vendégek is szépen gyűltek a kocsmában. Már legalább egy tucat kétes alak ivott és szórakozott bent négy örömlány társaságában.

[Shavar]

Egy újabb vendég tért be a Sivatagi Wampába. Egy shistavanen általában kétféle reakciót váltott ki a többiekből. Ez a félelem (nagyobbik részt) és a tisztelet. Aki nem ismerte a fajt, általában megijedt, hiszen az állandó vicsorgás, a hosszú karmok, mind-mind arról árulkodtak, hogy a gazdájuk nem a pacifizmus elkötelezett híve. Aki pedig már ismerte a fajt, az pontosan tudta, hogy milyen remek vadászok és harcosok, méltó ellenfelek bárki számára.

Shavaron csak egy töltényöv volt, meg egy homokszínű nadrág, övvel. Ezen pihent sugárvetője. Ahogy elindult a pult fele és maga mögött hagyott pár fickót, néhányuknak a hideg futkosott a hátán attól, ahogy levegőt vett. Volt benne egy mély morajlás, mint amiket a vérebek hallatnak a támadás előtt. A szájából áradó bűzről pedig nem volt túl gusztusos. Vagy nagyon régen evett, vagy éppenhogy még maradtak a fogai között húscafatok.

Mikor odaért a pulthoz, megszólította a nőt:

- A vadászatra jöttem.

Csak ennyit mondott, szemeiben pedig nem a barátkozás tükröződött. Le sem ült, várta az útbaigazítást.

[Sarlacc]

Másnap reggel

Az átmulatott este után Sarlacc és Melák nagyon nyomott volt, új társukon Norakon kevésbé látszottak a gyűröttség jelei. Egy gyógysörre gyűltek össze a kocsmában, hogy még az indulás előtt kicsit feltankoljanak.

Csak az indulás előtti készületek miatt nyitottak ki dél előtt, igy a betoppanó farkasember igen meglepett mindenkit. A pultos nő Sarlacc felé intett, aki mivel hallotta a beszélgetést a nő helyett válaszolt.

- Ma reggel indulunk a Dathomirra. Ha van kedved és értesz a vadászathoz akkor gyere.


Egy pillanatra Melákra szegezte a tekintetét, aki a reggeli itala elfogyasztása után most már hatalmas sugárkarabélya tisztogatásába kezdett bele. Ez a fegyver más rendszerekben illegálisnak számított volna, de itt igazából senkit sem érdekelt.

- Van űrhajótok az utazáshoz, vagy mind menjünk az én gépemmel?

[Shavar]

Shavar végighallgatta a férfit és csak egy enyhe fejbiccentéssel jelezte, hogy részt fog venni. Mikor felmerült az utazás téma, majdnem idegrohamot kapott. Méghogy ő, összezárva sok másik lénnyel úgy, hogy nem eszi meg őket? Na nem ez még viccnek is rossz volt. Egyéni, morgó hangján csak ennyit vetett közbe:

- Nekem van hajóm.

Megtartotta a három lépést távolságot (szó szerint és átvitt értelemben is), de a vadászat reménye rábírta, hogy elviselje mások társaságát.