Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Feb 12, 2009 20:05:11 GMT 1
Egy CRF-78as típusú hajó landolt a kikötőben. Fél perc múlva a rámpája is kinyílit és két alak lépett ki belőle. Egy ember férfi, és egy csuklyát viselő alak, akinek vállainál furcsa fekete tüskék lyuggatták ki a köpenyt. - Nos Darius, merre akarsz kezdeni? – kérdezte a férfi a másiktól - Kiderítjük, hogy a férfi kapcsolatba lépett e a megadott címen lévő rokonaival.[/i] – válaszolta mély hangján Fishernek az alak. Közben elhagyták a kikötő területét. Folytatás itt
|
|
Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Mar 9, 2009 20:54:13 GMT 1
Kissé mérgesen ütöttem rá a Phantom rámpájának kapcsolójára, minek következtében az halk sziszegések közepette kinyitódott előttem. Mögöttem Ludo, sietve próbált utolérni. Ő jóval nyugodtabb volt, mint én, ő már tudta, hogy mi a baja a hiperhajtóműnek. Szerelő volt, ez volt a szakmája. Lesétáltam a rámpán, majd a homokos kikötő talajára lépve megfordultam.
- Mi a baj? - kérdeztem kissé nyugtalanul. Eközben egy szál cigit halásztam elő a zsebemből, s meggyújtottam azt. Mélyet slukkoltam bele, majd az égbe fújtam a füstjét. - Nyugi már, Sid. - emelte meg a hangját barátom. - Nincs nagy gáz, csak az egyik alluviális égésszabályzó égett ki. - Esetleg úgy, hogy én is értsem? - húztam föl a szemöldökömet. - Nem lenne túl biztonságos így utazgatni a hipertérben. - tárta szét a karját Ludo. - Nem drága alkatrész. A hypori-i melóból meg tudjuk venni. - Akkor nyomás. - fújtam a füstöt a dokk kijárata felé. - Előtte adj nekem is egy cigit. - nyújtotta a tenyerét a srác. Megkínáltam őt, majd végül elindultunk a város utcái felé, hogy keressünk egy alkatrész kereskedést.
|
|
Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Mar 22, 2009 14:43:56 GMT 1
//Előzmény: Mos Eisley utcái//
Nem sok kedvem volt már az utcán pepecselni, s a biztonság kedvéért ezúttal rám sem gyújtottam. Nem akartam, hogy egy újabb kötekedni vágyó lény csak azért nekem essen, mert az üzlete előtt nyomom el a cigit. Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, amilyen gyorsan csak tudtam, minél hamarabb a Phantomhoz akartam érni. Ludo mögöttem sétafikált, ő jóval ráérősebbre vette a figurát, de azért megpróbált nem lemaradni mögöttem. Jobb kezemet a zsebembe dugva róttam az utat, s görcsösen szorítottam az égésszabályzót. Ennek a kis szerkezetnek hála elhagyhatjuk ezt a rémséges helyet. Megkönnyebbülve léptem be a dokkba, oda, ahová a hajómat tettem le. A gép ugyanúgy állt, ahogy azt hagytam. Mellé érve rátenyereltem a rámpa melletti gombra, s az működtette a szerkezetet. Felmentem a Phantomra, majd elővettem a zsebemből a kis szerkezetet.
- Szereld be amilyen gyorsan csak lehet. - nyújtottam ár az égésszabályzót Ludo-nak. - Ne parázz. Pár perces munka az egész. Kiszeded a kiégett alkatrészt, egy kis pucolás, aztán már bent is van az új szabályzó. - Remek, akkor láss is neki. - mondtam kissé feszülten, majd hátramentünk a hiperhajtóműhöz a gép farába. Barátom neki is látott a beszerelésnek, én addig a földre ültem, s aggodalmaskodva figyeltem a műveletet. Tényleg nem telt bele sok idő, s Ludo felegyenesedett a hajtómű mellett, majd rám nézett. - Asszem ezzel kész is volnánk. Nézzük meg. - biccentettem, majd én is felálltam, és elindultam a pilótafülkébe.
Leültem az első pilóta ülésbe, míg Ludo a másodpilótáéba. Még utoljára ránéztem, majd beindítottam a hajtóműveket. Kis rázkódás, s azok elkezdtek bemelegedni. Nem sok idő telt bele, s már felemeltem a Phantomot. A gép orrát az ég felé szegeztem, majd előretoltam a sebességnövelő kart. Odakint az űrben kiderül, hogy mit kaptunk a pénzünkért, s hogy Ludo milyen munkát végzett.
|
|
|
Post by Kyp Dravvad on Jul 28, 2009 18:32:04 GMT 1
Az Éji Róka (YT-1300) leszállt az űrkikötőben, Lenyílt a rámpa és lesétáltam rajta. A kikötőt elhagyva Jabba palotája felé vettem az irány.
\\Folytatás: Jabba palotája\\
|
|
T'ar
New Member
Szakember
Egy l?zad? term?szet? Csadrafan K?m !c!Maroon
Posts: 88
|
Post by T'ar on Sept 13, 2009 15:32:24 GMT 1
T'ar kisétált a hajóból és elindult felfedezni Mos Eisleyt.
|
|
T'ar
New Member
Szakember
Egy l?zad? term?szet? Csadrafan K?m !c!Maroon
Posts: 88
|
Post by T'ar on Sept 22, 2009 14:58:00 GMT 1
T'ar nagyon örült hogy a nagy Jabba munkát adott neki.Az Ezüst Üstökös fellszálni készült.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 22, 2009 9:48:05 GMT 1
Tutu Min, a leselejtezett törzsi varázsló, egyébként nagy harcos, lógó orral sétálgatott Mos Eisley ûrkikötõjében. Nem volt se hajója, se pénze, se varázsereje, ráaadásul még a barátai is eltûntek a Galaxisban.
"Ennek a fele se tréfa" - mormogta a jawa, miközben valahogyan az egyik nagyobb transzporter közelébe keveredett. Két pilótaruhába öltözött férfi diószínû ládákat pakolt éppen egy YT-2000-es rakterébe, miközben éppen azt latolgatták, hogy valami Pump, vagy Sump, vagy Lump-rendszer milyen messze is esik a Tatooine-tól. Annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy mikor a két pilóta éppen eltûnt a ládák mögött, értelemszerûen nem vehették észre, amikor a kalandvágyó jawa gyorsan felsietett a rámpán és eltûnt a raktér kellemes félhomályában.
Tutu hallotta már a Lump (vagy Plumb)-szektor nevét: Rika tábornokasszony emlegette mindig, hogy Den bácsi gyakran lumpol, ezért a jawa joggal gondolhatta: ez a hajó majd elviszi a barátaihoz...
|
|
Locki Sankke
New Member
K?m
Lorrdi, val?di neve Katarn!c!Default
Posts: 30
|
Post by Locki Sankke on Nov 9, 2009 13:20:22 GMT 1
Locki az ideúton alaposan utánaolvasott a bolygónak. Elég jelentéktelennek tűnt, alig volt valami a holoneten, és az is többnyire csak Jabbáról írt - annak is a fele biztosan valótlan pletyka volt. De megtalálta a főbb városokat és a kantint, amit Avaris említett, és ez volt a lényeg.
Megérkezett hát Mos Eisley-ba, ahol állítólag a legerősebb a bolygón az alvilág. Letette a gépet a kikötőben, aztán kissé nyúzott arccal, mint aki halálra unta az utat, odapöckölt valami kis pénzt a parkolásért.
Kilépve a lehangoló kikötőből egy még lehangolóbb városba érkezett, ahol minden épület homokszínű és alacsony, a lakói meg mind piszkosak. Ráadásul két nap sütött az égen. -Ejj, de jó meló lesz... Máris repesek az örömtől. A felszerelését a hajón hagyta, csak az oldalára csatolt sugárvetője és a csuklójára erősített mérgezett tűk (amik egy széles bőrpánt belső oldalán lapultak) kísérték el. Ráérősen bóklászni kezdett a homokos utcákon, és közben alapsan megnézte magának az őslakókat. Megbámult egy-egy érdekesebb portékát a piacon, arrébb rugdosta a kéregetőket az útjából. Azt a bizonyos kantint kereste, de nem sietett sehová.
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 1, 2009 22:37:43 GMT 1
*Magányos lány érkezik az ûrkikötõbe, láthatólag célirányosan, keres valakit. Márpedig, ha õ keres valakit, azt meg is szokta találni. Van, hogy ennek örül az illetõ, és van, hogy nem. Ez persze már nem az õ baja. Nem lehet minden tökéletes, sem számára, sem másnak. Lassan járja végig a hajókat, hogy megtalálja azt, amelyiket õ keresi, és annak a semmire kellõ kapitányát. Van, ami sosem változik. Jazz sem fog. A szurtos képû fickó amúgy is szurok fekete képe most is olajos, mint mindig, akár csak a ruhája, amit a jó ég tudja, mióta hordhat magán. A hajó pedig, akárcsak a gazdája, õs öreg, ütött-kopott, és foltozott, de mégis legendákat mesélnek róla. Állítólag birodalmi cirkálót is hagyott már maga mögött, és talán az egyik legjobb csempész hajó a galaxisban, bár ezt elsõ ránézésre nem mondaná meg senki róla. A Kísértet sokat megjárt már, akárcsak a kapitánya. A nevét a hajó onnan kapta, hogy amikor felszáll, valami olyan eszméletlen sivítást rendez, hogy attól még a holtak is felkelnek. Állítólag régen hittek egy ilyen szellemben, aminek az emberek csak közvetlenül a haláluk elõtt hallották a hangját. Amennyi legendát, és babonát õ már itt hallott ezen az Isten háta mögötti sivatag bolygón, és amennyi babonás ostobaságot, avval meg lehetne tölteni egy könyvet. Ostobaságokat, és babonákat tanult bõven, de normális iskolába járni soha nem volt lehetõsége. Sokszor ábrándozott már azon, milyen lett volna, ha nem ilyen körülmények közé, vagy nem ide születik. A végén mindig csak avval zárta le az egészet, hogy badarság, hiszen a tényeken már nem tud változtatni, és avval kell valamit kezdenie, amije van, bármilyen kevés legyen is az. Jazz nem változik. Amint a hajója közelébe ér, már kapja is fel a fejét, és mászik is ki alóla. Soha senki nem jutott még a Kísértet közelébe anélkül, hogy õ azonnal ne tudott volna róla. Jobban szereti azt a hajót, mint más a feleségét. Ami azt illeti, Jazz sosem kapna feleséget. Ha kimossa magát a koszból, és még arra is vetemedik, hogy tiszta ruhát vegyen fel, tulajdonképpen egész jóképû ördög lehet még belõle. Akkor már csak egy zavaró momentumot kell orvosolni, hogy ne minden második percben a hajójáról beszéljen a szerencsétlen áldozatnak, és még talán a nõk kedvencévé is válhatna. Bár minderre nem sok esély van. Krystalnak sosem volt az esete, de mindig mókás fickó volt. Még a kantinban ismerték meg egymást. A csempész túl értékelte magát, és alaposan belesétált egy hamiskártyás ügyes kis csapdájába. Mire a lány felfigyelt a dologra valami aprópénznek számító tartozás fejében már a hajóját követelték. Legalábbis a hajó értékéhez mérten aprónak számított. A fickó nem mindennapi elõadást produkált aznap este. Addig tartott a huzavona, míg már egy kellemes tíz fõs társaság gyûlt össze Jazz és két haverja ellen. Nem úszták volna meg ép bõrrel, ha Krystal közbe nem avatkozik. A két srácot már oda-vissza ette a majré, hogy nem érik meg a reggelt, míg Jazz képes lett volna meghalni is akár, hogy megtarthassa egyetlen szerelmét a Kísértet. A párbajt az akadályozta, meg, hogy az unatkozó lány kijelentette, hogy a szurtos képû bajkeverõ igen közeli, és kedves ismerõse, és zokon venné, ha máris távoznia kellene ebbõl a szép világból. A vicc az egészben az volt, hogy az ismeretségében bármelyik férfi meghalt volna, hogy eltölthessen Krystallal egy éjszakát, de Jazzt ez nem mozgatta. Õt továbbra is csak a hajója érdekelte, és Krystalban sem látott mást, csak új lehetõséget, hogy sikerüljön megmenteni egyetlen szerelmét. A legmegdöbbentõbb az volt, hogy még a kaland után sem próbált meg soha közeledni úgy a lányhoz. Talán õ volt az egyetlen férfi egész életében, aki közömbös maradt iránya. Talán ez volt az oka, amiért olyan jó barátok lehettek õk ketten a késõbbiek folytán. Jazz sosem akart tõle semmit, amit õ nem akart adni. A történet vége akkor az lett, hogy párbajjal döntötték el, hogy kinek legyen igaza. Így nem lett harag a történetbõl, csak egy halott hamis kártyás, és egy furcsa barátság. Jazzt ezek után csak ritkán látta. Keresztbe kasul szelte a galaxist a Kísértettel, és folyton annak csempészett valamit, aki kellõképpen megfizette érte. Ahogy Jazz végül felismeri, hogy a „végzet” asszonya közeleg ismét felé, mindkét karját elõre nyújtva, mintha csak egy szellemet próbálna meg elhessegetni, kezd hátrálni Krystal elõl.* - Ne. Ne. Csak te ne. Ahol te megjelensz, ott mindig történik valami. Ne gyere közelebb az én kicsikémhez. *Krystal megáll, megjátszva a rég nem látott barátot, akit most megbántottak, és vérig sértettek, majd ismét mosolyogva közelít a kormos képû bajkeverõhöz.* - Hát így kell fogadni egy rég nem látott jó barátot? *Kérdezi mosolyogva, miközben Jazz szurtos képe a ráragadt olaj ellenére is egyre közelebb kerül a fehér árnyalathoz. Kettejük barátságának volt még néhány érdekes epizódja, amikor majdnem otthagyták a fogukat, hol a lány egyik régebbi megbízásának eredményeképpen, hol csak Jazz egyik „elégedett” ügyfele akart revánsot venni. A gyakorlat szinte azt mutatta, hogy ha õk ketten egy légtérbe kerülnek, akkor abból a minimum, ami kisül, hogy futhatnak az életükért. Nem véletlen, hogy Jazzt még a gondolattól is kiverte a víz, hogy ezúttal a hajója is belekeveredhet ebbe a közös kaland sorozatba.* - Maradj csak ott Krystal. Ne gyere közelebb. Eszedbe ne jusson veszélybe sodorni az én kis drágámat, nem elég neked, hogy engem folyton meg akarnak ölni miattad? *Hiába a fickónak sosem kellett a szomszédba rohanni egy kis színészi vénáért, és egy kis túlzott kétségbeesésért. Az mindig nagyon jól ment neki, ahogy abban is mindig kivételes tehetségnek számított, hogy hogyan kopassza meg úgy az üzletfeleit, hogy azok a végén még hálásak is legyenek érte.* ~A jó öreg Jazz sosem fog változni. Legalább õ nem.~ - Oké Jazz nem megyek közelebb, de akkor gyere te ide, te vénasszony. *Valahogy kénytelen lesz szót érteni a fekete férfival, hiszen az utazásnak a számára legkényelmesebb, és legolcsóbb módja is egyben az, ha ráveszi, hogy vigye magával. Az információt nem régen kapta, miszerint régi cimborája valami idétlen órás hüllõnek a koponyáját viszi a Naboora valami lökött szenátornak, akinek az a hobbyja, hogy ilyen vackokat, gyûjt. Soha jobbkor nem jött volna neki, hogy a gazdagok mind lükék, de ezt tudta már õ régen. Jazz lassan gyanakodva közeledik a lány felé, még sosem fordult elõ, hogy Krystal a hajójánál keresse meg az ûrkikötõben, egyszerûen nem volt itt dolga soha.* - Mit akarsz tõlem te lány? A sírba vinni? - Ugyan, ne ilyen drámaian. Csupán egy apró szívességet kérek tõled, mint egy régi baráttól. Erre az útra most én is veled tartok a Naboora. *A férfi szeme elkerekedik, majd pár pillanat múlva, mikor sikerül végre úrrá lennie az elsõ sokkon fakad ki, úgy, hogy szinte mindenki hallhassa a környéken.* - Micsoda?!!! Krystal te megõrültél? Soha nem léphet nõ a hajómra. Soha. Érted soha. A nõ szerencsétlenséget hoz, és te is szerencsétlenséget hozol. Sõt te más sem tudsz, csak szerencsétlenséget hozni. Nem. Nem. Nem. *A lány arca elkomolyodik. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor tényleg komolyan gondolja, amit mond, és Jazz arca ezzel azonos arányban válik egyre fehérebbé.* - Sokszor kihúztam a fekete segged a bajból Jazz, és sosem kértem érte semmit. Ennyivel tartozol, ha még egyszer az életben le akarsz szállni a Tatooinon. Jól gondold meg öregem. Én most veled megyek a Naboora, és azzal rendeztük a számlát. *Van egy pont, amin túl a lánnyal már nem lehet viccelni. Jazz pedig éppen elég régóta ismeri, hogy tudja, mi az a határ, amin túl már nem érdemes feszíteni a húrokat.* - Oké Krystal. Nyertél. Szállj be. Harminc perc múlva indulunk. - Köszönöm Jazz, én is így gondoltam. *Ezzel elsétál a fekete férfi mellett, fel a rámpán a hajóra. Nem az elsõ osztály, de a maga fajtának bõven megteszi. Ahogy mondani szokás, a koldus ne válogasson. Jazz meg majd túlteszi magát ezen is, ahogy mindenen. Harminc perc múlva a Kísértet felszáll, és elindul a Naboo felé.* ~ Ég veled Tatooine, talán egyszer majd visszatérek. Talán.~
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 5, 2009 22:05:39 GMT 1
*Napok kérdése, amíg a hajó átjut a két bolygó közötti távolságon, és ez az út már sokkal kellemesebb, mint amit odafelé tett meg Jazzel és a haverjaival. Az eredmény azonban ugyan az. Élete második űrutazása sem volt kifejezetten az ínyére. Nem fogja utálni, de szeretni sem az űrrepülést az már, ennyiből is kiderült. Ő a szabadságot szereti, a nagy szabad nyílt tereket, és amikor oda megy, ahova akar, és akkor, amikor akar. A bezártságot sosem szerette, és eddig sosem kellett sokáig kibírnia. A hajó szépen lassan beáll a dokkba, és az utasok megindulnak kifelé. Ez a hely már közel sem annyira jól ellenőrzött, mint a Naboo volt. Nagyon látszik, hogy a birodalmiakat jobbára nem érdekli, mi folyik itt. Jabba pont eleget fizet nekik ahhoz, ne nagyon üssék bele az orrukat semmibe. Ugráltatni ugyan nem hagynák magukat neki, de azért cserébe elfogadják a pénzt, hogy ne csináljanak meg dolgokat. Itt nagyon ritka az, ha a birodalom rászáll valakire, ahogy rá is rászálltak a Naboon. Az ellenőrzés jobbára kimerül abban, hogy esetleg megnézik az ember papírjait, és ennyi. Sokszor még azokkal sem foglalkoznak, akikkel kéne. Ha valaki nagyon szálka lesz a körmük alatt, azt kiadják megbízásba a fejvadászoknak, és ezzel részükről le van tudva a történet. Amikor végre kijut az űrkikötőből már csak egy lehetőséget kell keresnie, hogy felhívhassa a megbízóját. Egyenesen elindul az első nyilvános holofon felé, majd előveszi a számot, és szépen felpötyögi. Fogalma nincs a nő miért kérte a visszahívást. Ha ennyire kiszámolt mindent, akkor azt is pontosan tudhatja, hogy mikorra kell megérkeznie. Innentől már nincs más dolga, csak hogy megvárja, amíg a holofon másik végén a hívott fél is jelentkezik, és megtudja mi volt a lényege a telefonálásnak.*
|
|
|
Post by Kyp Dravvad on Dec 8, 2009 14:31:10 GMT 1
Eseménytelen vissza út volt, de nem is bánom.(gondoltam visszaérkezve a hajómra,ahol az árút várom)
\\Előzmény: Jabba palotája\\
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 9, 2009 22:27:30 GMT 1
Krystal a holofon másik végéről nem kap vizuális, csak audió jelet. Egy kellemesen mély férfi hang szólal meg. - Üdvözlöm Krystal. Érkezését regisztráltuk, folytassa a munkát. Majd a vonal megszakad.
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 18, 2009 22:58:06 GMT 1
Egy teljesen átlagos, azaz jellektelen és jelentéktelen YT-1300-as hajó száll le az űrkikötőben. Az érkezés után a kapitány röktön belefog az ügyintézésbe és a szokásos papírmunkába. Azaz leadja a könnyű csempészárút, elvégzi a helyiek megkenését. Akik a fedélezeten maradtak, a hajót kezdték el felkészíteni a visszaútra. Kivéve a két utas, akik közül az egyik hamar előkerül. A nagydarab, férfias alkat, homokszínű kezeslábast visel, hasonló csizmával. Arcát légzőmaszk, fejét csukja fedi. Leül a rámpa mellé és egy kommunikátort tart a kezében. Egy jelet kezd sugározni, mely Krystal kommunikátorának szól. "Megérkeztünk"
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 21, 2009 9:46:21 GMT 1
*Ilyen az, amikor a megbízások összefolynak. Bár ez mondjuk úgy elég gyors, jelentéktelen munka volt, és ennek ellenére is jól fizető. A fickót csupán le kellett tennie az űrkikötőbe, és ezzel az ő feladata véget is ért. Csupán annyiban akart az illető biztos lenni, hogy nem lyukasztják ki a bőrét ezen az úton, és biztonságban elhagyhatja a bolygót.A csempészt a haverjai minden gond nélkül vették át, és azonnal fizettek. Ezek a váltók ugyan leginkább csak itt a peremvidéken érnek valamit, nem valószínű, hogy birodalmi területeken különösebben nagy hasznukat venné, de így is lesz helye a pénznek. Már éppen menne vissza a siklóhoz, hogy elinduljon haza, hiszen egyenlőre több megbízatása nincs, és nem is nagyon akar belebonyolódni semmi komolyabba, mert a nabooi ügyfele hamarosan, meg kell érkezzen, akkor pedig nagyon kellemetlen lenne visszamondani az esetleges éppen elvállalt új munkát. Éppen nyitná ki a siklót, mikor a kommunikátor, amit a hölgytől kapott jelezni kezd. Ismét rendkívül bőbeszédűek. Az üzenet szimplán csak annyi: „Megérkeztünk”. Nagyon jó. Ebből neki honnan kéne tudnia, hogy hol vannak, kik ők, és melyik hajóval érkeztek. A nőnek lassan el kell majd döntenie, hogy vagy megbízik benne, vagy nem fogja tudni szavatolni a biztonságát. Most például kénytelenek lesznek meglenni kísérő nélkül, míg a siklóig kiérnek, hiszen, ha most elkezdené lenyomoztatni a komlink adását, vagy visszafejteni, és csupán azért nem adták ki az információt, hogy hol szedje fel őket, hol vannak éppen, mert valaki esetleg fülesbaglyot játszhat, akkor ennek a kis visszafejtésnek az eredménye nem csak előtte jelenne meg. A legegyszerűbb hát, amit tehet, hogy elküldi saját helyzetét pontosan, hogy megtalálják. Krystal siklója pont az űrkikötő előtt áll, viszonylagosan közel a főbejárathoz, tehát, ha a főkapunk kijutnak, onnantól kezdve mondjuk úgy, ha tudja kik azok, akik hozzá érkeztek, már bele tud folyni az eseményekbe.*
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 23, 2009 23:43:40 GMT 1
Thessa egy kijelző fölé görnyedt. Fehér bőrét, még sápadtá tette a természetellenes fény, mely beragyogta. Nem kellett sokáig várnia, míg egy apró csippanás nem jelezte, hogy akire várt, megérkezett. Gyorsan felcsatolta légzőmaszkját és a rámpához sietett, ahol már várt rá a kísérője. - Mehetünk.Két fő hagyja el az űrkikötőt. Egy nagydarab férfi és egy láthatóan alacsonyabb, vékony testalkatú nő. Egyenesen Krystalhoz mennek. - Úgy látom, hogy eddig remek munkát végzett, kedves Krystal. Megörvendeztetett. Induljunk. - azzal átnyújt egy adattáblát, amin az úticéljuk koordinátái vannak. Közel másfél ezer kilóméterre a várostól, mélyen a sivatagban.
|
|