Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Apr 4, 2008 0:21:47 GMT 1
43. emelet:
Az ajtón kilépve útját azonnal a neki jobbra hátráló fegyveresek felé vette. Biztos volt benne, hogy Ron követi, és hogy balra fog fordulni - ily módon megvédik egymást a hátulról érkező támadástól. Kerültek már ilyen helyzetbe, és különben is, a fiú eléggé ismerte őt ahhoz, hogy tudja, merre kell mennie. Ígyhát magabiztosan haladt tovább, szembe az ellenséggel. A füstből néha-néha feltűnve gyorsan közeledett a szemlátomást meglepett terroristák felé. A lerohanás eredményes volt, még félúton eltalált egy férfit (aki ugyan túlélte, de összeesett), egy másikat pedig fejbelőtt. Úgy tűnt, errefelé elfogytak a támadók, de egy pillanatra sem törte meg az iramot; csak a földön fetrengő fegyveres mellett állt meg. Ekkor elengedte a hullát, hogy szabadon mozoghasson - aztán akkora erővel rúgott bele a férfi hasába, hogy a viszonylag hegyes, fémorrú csizma lyukat ütött a gyomrán. Megismételte a műveletet még kétszer, majd leguggolt a férfihez, és könnyes szemekkel megemelte a fejét a hajánál fogva. Csalódottan, és cseppet sem megelégedve megállapította, hogy már meghalt. Ezután magához vette a két árválkodó fegyvert, és felületesen megmotozta a terroristákat. Közben észrevette, hogy két felszíni sérülést is szerzett (egyet a bal könyökénél, egyet pedig a jobb vállánál), de a pajzsának hála semmi komoly találatot nem kapott be. Bár jelenleg az sem érdekelte volna. Csak ezután törődött azzal, hogy mi történik a háta mögött. Mikor megfordult, fapofával nézett Sorathanra, aki Ron helyett betársult mellé.
--------------------------------------------------
Ron halálsápadtan, de mindenre elszántan követte a társát - amíg meg nem állította egy páncélos kéz. Csodálkozva nézett farkasszemet Pengével. -Te meg hová sietsz? Hisz fegyvered sincs. Te maradj itt, és pofozd életre a csalinkat. Nem maradhatunk itt sokáig, de őt sem hagyhatjuk itt. -mondta a fekete férfi. A fiút két dolog is meglepte: az egyik a sisak, amiről el nem tudta képzelni, eddig hol tartotta a pasas; a másik a hirtelen jött kedvesség és figyelmesség a fal tövében hagyott sebesülttel szemben. De pillanatnyilag nem volt ideje ezeken gondolkozni. Kis késéssel ugyan, de úgy döntött, Pengére hagyja a tűzharcot, úgyhogy beleegyezőleg bólintott egyet. Bár nem ismerték egymást túl régóta, végülis érdeke volt megvédeni a szövetségeseit, így Llavát is. Mielőtt a férfi végleg eltűnt volna a füstben, Ron még gyorsan utánaszólt: -Balra!
Szeretőjét a másik férfira bízva letette a halottat a földre, és sietősen Grob és az ismeretlen férfi irányába indult. Mikor odaért, leguggolt a két lény mellé. -Hát magához tért! -hangjából csodálkozás és megkönnyebbülés érződött- Ne mozogjon túl sokat, attól csak rosszabb lesz. Maradjon nyugton. Elkötöttük a lábát, hogy elálljon a vérzés, de a törött csonttal nem tudunk mit kezdeni orvos nélkül...
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Post by Rika Miráll on Apr 5, 2008 19:03:44 GMT 1
"-És őnben kit tisztelhetek, kisasszony?"
Rika lassan megfordult, hisz már háttal volt Rellnek, amikor az megszólította. Így most ismét a férfi szemébe nézhetett. A firrerreo nő szemében olyan vad tűz lobogott, hogy az bárkit felemésztett volna. Mégis volt valami különös kifinomult elegancia a tartásában, minden mozdulatában. Olyan tartásforma és elegancia volt ez, mely leginkább arra engedett következtetni, hogy a nő valaha a legfelsőbb rétegekben született, nevelkedett, és mozgott. Ez talán még Lucretianak is szemet szúrhatott. Egy egyszerű köznépből származó embernek nincs ilyen egyenes büszke tartása, ilyen kifinomltan elegáns mozdulatokkal. Mégis Rika ruhája egyszerű és szinte ütött-kopott fekete nadrágból, és bőrdzsekiből állt. Valószínűleg, már jóideje nem élt nagylábon, noha minden bizonnyal úri közegben nőtt fel. Egy másodpercig csak a terrorristavezér szemébe fúrta átható fekete tekintetét. Végül lassan nyugodt hangnemben válaszolt.
-Az, hogy ki vagyok, és honnan jöttem, vagy miért, jelen körülmények közt csöppet sem lényeges. De az egyszerűség kedvéért szólítson Miráll Tábornokasszonynak.
Még egy hosszú másodpercig keményen fúrta bele tekintetét a terrorrista főnök tekintetébe, majd megint hátat fordított. Ezzel jelezve, hogy ő lezártnak tekinti a beszélgetést. Elmondta amit akart, és cseppet sem volt kiváncsi a terrorristák minden bizonnyal illogikus gondolatmenetére. Odasétállt a meglőtt fiúhoz, akinek még a nevét sem tudta. Az még mindig a földön feküdt ájultan. Rika felnyalábolta a srácot. Meglepően gyors, és határozott mozdulattal tette ezt. Sokan ki sem nézték volna, hogy a vékony mindössze 150 cm magas lány elbírja a fiú súlyát. Ez elárulta, hogy kik becsülték alá nem elhanyagolható fizikai erejét. A srác ernyedt öntudatlan testével elindult a Thunderbolt XT felé.
-Most fogom, és megkeresem a társam, majd korházba viszük ezt a fiút, és elhagyjuk a bolygót. Ön meg nyugodtan ücsörögjön a bombáján, és meditáljon. Jó szórakozást hozzá, de kérem csak akkor robbantsa fel magát, ha mi már nem leszünk a csillagrendszerben sem. Valakinek tovább kell vinnie, a lázadás igaz, szent eszméjét, és helyrehozni a Birodalom, a terrorristák, és az egyéb közönséges bűnözők által okozott károkat. -szúrta oda nem kevés éllel a hangjában Rellnek, miközben a legtöbbek elképedésére az XT-re fektette és rögzítette a fiú testét.
Biztos volt, hogy amit mondott, hogy tenni fog, azt úgy is gondolta, hogy megteszi.
|
|
|
Post by Veszély on Apr 15, 2008 6:03:29 GMT 1
42. emelet
Ahogy Rika hátat fordított, Nagha Rell intett egyet kezével, mire két, eddig járőröző terroristta a nő felé fordult és rászegezte a fegyverét. - Miráll Tábornokasszony. - szólalt meg a főkolompos, a rangjelzést ízlelgetve. - Sajnálom, de nem megy inenn sehová. Legalábbis nem egyedül.
Következő szavait a tömeghez intézte. Mire a mondat közepén járt, már hallatszott egy-két adatlap kopogása, melyekenn épp akkor született meg a másnapi hírlap főcíme: A terroristát lebeszélték akciójáról.
- Hölgyeim és uraim. Lady Tarkin és Miráll tábornokasszony voltak oly kegyesek hogy rávilágítsanak néhány alapvető hibára az elgondolásomban. Szégyen, hogy így kellett történnie, mindenesetre köszönöm nekik. Úgy döntöttem, ezúttal távozok. Nyugodtan nevessenek ki, ha úgy érzik, jól esik maguknak, de bízom abban, egy nap meglátják, nem teljesen hiábavaló a harcunk.
A tömegből itt-ott valóban szórványos, azonban inkább erőltetett, mint felszabadult nevetgélés hangzott fel, valamint as megkönnyebbülés általános sóhaja. Minden oylan egyszerűen történt, mint egy rossz holofilkmben.
Jön a főellenség, kifejti, hogy elpusztítja a világot, jön a főhős és lebeszéli róla. Szerencse talán? Vagy vakvéletlen? Ilyesmik járhatnak mindenki fejében. Aztán Rell hangja ismét megtöri a csendet. - Azonban, hogy jövőbeni terveim sikeresebbek lehessenek, szeretném megkérni a két hölgyet, tartsanak velem.
Ez nem kérés volt, hanem kijelentés, mint azt a nőkre szegeződő fegyvercsövek is nyomatékosították. Rell, emberei fedezetében utat tört afelé a TXT-sikló felé, amihez épp Rika igyekezett, és miután a nők két fegyveres kíséretében eltűntek az utastérben, ő maga a pilótaülésnél foglalt helyet. A többi terrorista a másik két siklóban tűnt el, míg a tömeg őrizetét az eddig is a terroristákkezére játszó épületbiztonságiak vették át.
A kommunikációs szakember, mielőtt beszállt volna, leadott egy lövést az általuk felállított berendezésre, tönkretéve az áramköreit. Az épületen belül az összes kommunikátor egyszerre jelezte, hogy újra kap jelet - a zavarásnak vége volt.
- Ég önökkel uraim, hölgyeim. Jobb, ha most félreállnak. - mosolygott kesernyésen Rell, mielőtt magára húzta az ajtót.
A sikló közelében tartózkodóknak igen nagyot kellett vetődnie, hogy elkerülje a kilőtt rakéta robbanását. A töltet lyukat robbantott a falba, melyen könnyedén átfért mind a három jármű, egymás után. Hosszú zuhanás következett, de aztán a hipermodern repulzortechnika semlegesítette a rázkódást, a terroristák elcikáztak a talajszintre érve.
Fent az Imotakanban a robbanás lökéshulláma majdnem mindenkit ledöntött a lábáról, több súlyos sérülést is okozott. mire a vendégek összeszedik magukat, az áruló biztonságiaknak már nyoma sincs.
43. emelet / Lépcsőház
Llava, Penge és a "csali" közelében állók valahonnan lentebbről robbanást hallanak. Az épület megrázkódik, majd fura, sistergő zaj következik. Eltelik kis idő, hogy újból működő kommunikátoraitokból származik. Ismét van adás. A lépcsőházból folyamatos lábdobogás hallatszik, ahogy a felsőbb és alsóbb szinteket őzrő terroristák a tetőn és a mélygarázsban elhelyezett járműveik felé vonulnak. a hang alapjén akár ötvenen, vagy többen is lehetnek, így jobbnak látjátok nem felhívni magatokra a figyelmet - esélyetek sem lenne ennyi ellenfél ellen egy tűzharcban. Röviddel azután pedig, hogy a lábdobogás elhalt, az áramszolgáltatás is visszaáll.
42. emelet, két órával később
Mostanra mindenki visszatért az előadóterembe, melynek falán hatalmas, a corelliai forgalomra néző rés tátong. Mostanra a CorSec egységei is kiérkeztek, és az ott hagyott atomtöltetet semlegesítették. Akinek van személyi hozzáférése a HoloNethez, az nyomon követheti az élőben közvetített üldözést Coronet utcáin. A terroristák összesen mintegy húsz Thunderboltot lovasítottak meg és nagy részük sikeresen ki is csúszott a rendfenntartók karmaiból. a helyi erők persze azonnal megígérték, hogy blokád alá veszik az űrkikötőt és szigorítják a határellenőrzést, ez azonban csak véges időn át tartható fent... ki tudja, mi történik ezután a vezérrel és túszaival.
Végül a termékbemutató szervezői mindenkitől töredelmesen bocsánatot kér, és fejenként 25.000 kredittel kárpótolják a történteket. aki megsérült, annak természetesen a teljes kórházi költségét is állják.
A többit pedig csak a híradókból tudjátok meg. Talán.
Mindenkitől elnézést a kaland hirtelen lezárásáért, de a modul nem három embernek szólt, így az inaktivitás miatt nem láttam értelmét tovább húzni. Mindenkinek köszönöm a részvételt, a pénzt ne felejtsétek jóváírni az adatlapon.
Tarkin és Miráll kisasszonyokkal pedig szeretnék a közeljövőben tárgyalni a folytatásról.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Post by Rika Miráll on Apr 23, 2008 15:24:43 GMT 1
Grob Tubor 2 órával a terrorristák szökését követően szintén az előadóteremben volt. Komolyabb baja nem esett a kaland során, a hihetetlen éhséget leszámítva. Hiába megéhezik az ortolán, ha terrorristák ellen az életéért kell küzdenie. Így nem is bírt sokáig csak ácsorogni, rötön az egyik még épen maradt ételes pulthoz sietett enni. Időközben a rendezvény szervezői töredelmes bocsánatkérésbe kezdtek, és felajánlottak mindenki számára 25.000 Cr. kárpótlást. Majd a CorSec tisztjei kezdék kikérdezni az ott maradtakat, az épületben történtekről. Mindez hosszú órákat vett el az ortolán életéből. Grob legszívesebben már indult volna a Vihar Szövetség bázisára vissza, hogy riadoztassa a többieket, és Rika mentőakciója meginduljon. Meg kell találni a Tábornokasszonyt! Arról nem is beszélve, hogy ez a kikérdezősdi a helyi nyomozók részéről szörnyen éhessé tette, és már nem is volt semmi számára is ehető a környéken... Végül amikor a SorSec emberei végeztek Grob kikérdezésével, és a pénzt is megkapta, amit kárpótlásnak ajánlottak fel elindult, hogy a kulcsával visszaszerezze a fegyvereiket, amiket Rikával közösen egy széfbe raktak le. Valami szerencsés véletlennek köszönhetően Grobnál maradt a hamisításbiztos kulcs, mivel neki jóval tobább szöszölt Rikánál a fegyverek leadásakor. Ha végre magához veszi a kardot, meg a többi fegyvert, akkor már indul is Dxunkra... Egy perccel sem marad itt tovább...
//mivel Grob jó ideje inaktív így mostantól NJK-ként irányítom, amíg ténylegesen vissza nem tér a fórumra. //
|
|
|
Post by Xeron Orlon on Jun 16, 2008 12:34:25 GMT 1
A kedélyek lassan lecsillapodtak, a fenyegetők távoztak, a fenyegetettek pedig kárpótlásban részesültek. Xeron és társai összeszedték az idő közben elhullajtott felszereléseiket, leszedték az egyik biztonságiról Westart, majd amilyen nyugodtan érkeztek, olyan nyugodtan távoztak az Imotakanból és meg sem álltak a kikötőig...
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Jul 10, 2008 10:27:50 GMT 1
43. emelet:
A fegyvereseket elintézték, de még fel sem lélegezhettek, az épületet megrázta egy robbanás. A hangjából ítélve az Imotakanból szedhettek le egy darabot, de nem az atombombával. Ez jó hír is lehetett volna, ha a robaj nem lentebbről jön. Llava fogcsikorgatva, de megállta, hogy azonnal lerohanjon a 42-re. Öccse ugyan nem halt meg, de veszélyben volt, és nem elég hogy meglőtték, még robbantottak is mellette! A robbanást követően visszajött az adás a komlinkeken is, de ezt csak Ron vette észre, mivel Llavának már amúgy is volt kapcsolata. A fiú ezt éppen közölte is volna, de a lépcsőházból ekkor lábdobogás hallatszott és egyre erősödött, amint többen és többen csatlakoztak hozzá. Llava és Penge visszahúzódott a rövid kis folyosóra és magukkal húzták a hullákat is, nehogy észrevegyék őket, mert a zajból ítélve sokan rohantak felfelé, vagy lefelé - nem lett volna jó, ha beleakadnak valamelyik csapatba. Feszült várakozás következett. Hosszú percekig mozdulatlanul álltak, hogy ha a terroristák átrohannak az emeleten és észreveszik őket, védekezhessenek; de aztán semmi sem történt. Az emelet valahol középúton lehetett a támadók tervében, mert mindenki elkerülte a 43-at. Llava már a vetélkedő elején jól választott.
Mikor minden zaj elült, szerzett fegyverét maga előtt tartva Llava futva indult meg a lépcső felé, és amilyen gyorsan csak tudott, lerohant a lentebbi szintre. Ha ekkor bárki szembejött volna vele, azt gondolkodás nélkül lelőtte volna; de se terrorista, se személyzet, se az Imotakan látogatói nem tartózkodtak a lépcsőházban. Félúton járhatott, mikor visszajött az áram, és immár rendesen kivilágított terembe érkezett vissza.
42. emelet:
A látvány ami fogadta, cseppet sem volt szívderítő: az előadóterem falán hatalmas lyuk tátongott, valószínű ezen át is távozhattak néhányan a támadók közül - valószínű köztük volt a vezér is és köztük volt az is, aki Ravát megsebesítette.
Szemével az ikertestvérét kereste, és hamarosan meg is találta az ijedt-zavarodott arcok között: még mindig a földön feküdt, bár voltak mellette hárman is, akik úgy látszott, vigyáznak rá. Valamennyire. Mint egy sötét árnyék, olyan csöndesen került a "csapat" mellé, majd gyorsan leelenőrizte öccse állapotát. Élt, lassan, de erősen lélegzett, nem vérzett, és a lövés nem talált el sem csontot, sem létfontosságú szervet. Kicsit megkönnyebbült, de haragja nem csillapodott, azonnal a másik hármat kezdte ostromolni: -Ki lőtte le? Hogy nézett ki?! A kedves, segítőkész Ravának teljes ellentétét látthatták: arcuk ugyan egyezett, de ez az iker, a "bátty" zabolátlan természetű, dühös vadállathoz hasonlíthatott leginkább. Amint megkapta a kielégítő választ, öccsét óvatosan felemelve már el is indult kifelé a teremből. Többet nem szólt a három lényhez.
Nem sokkal utána egy közel két méter magas, szőke, fiatal férfi is a csapathoz ért, zavartan köszönt egyet, felkapta Rava felszerelését, és rohant is a fekete ruhás iker után. Út közben gyorsan szólt az egyik személyzetisnek, hogy a 43. emeleten fekszik egy törött lábú sérült is.
A trió véresen, és csapzottan hagyta el az Imotakant. Míg Ron felszedte a leadott fegyvereket, Llava megszemlélte saját műalkotását: a magasról leesett terrorista széles körben szétterülve, csontszilánkok és pép formájában díszelgett az előtér közepén. Nem nézegette azonban sokáig, taxit hívva rohantak a legközelebbi kórházba.
-----------------------------------------------------
A két órával későbbi eseményeket már a kórházból szemlélték, Rava számítógépének segítségével. Llava kierőszakolta, hogy öccsének a legjobb és leggyorsabb eljárást adják, így az iker már egy bacta-tartályban lebegett és gyógyult. Ron még mindig nem tudta lecsillapítani Llava haragját, így a férfit nem is tudták még kezelni. Addig nem volt hajlandó átmenni egy másik szobába kötözésre, amig az öccse magához nem tért. Ígyhát ebből a fehér szobából nézték végig az üldözést, és a CEC előadóteremi beszédét, amelyben megígérték, hogy állják a kórházi ápolást és fejenként 25 ezer credittel igyekeznek kárpótolni minden résztvevőt. De Llava mindezzel nem elégedett meg. Feltett a holonetre egy hirdetést, miszerint 50.000 credit jutalom jár a vezér haláláért, és még 50.000 azért a férfiért, aki meglőtte az öccsét. Feltette a sebtében megszerzett személyleírást is róla. "Személyesen én mennék utánuk, de most Rava mellett kell maradnom." -gondolta. Ezután vártak.
Néhány órával később, mikor Rava magához tért az egyik ágyon, az üldözésnek már rég vége volt. Bátyja azonnal kérdezgetni kezdte, hogy rendben van-e, fáj-e a seb. -Jól vagyok. -mosolygott bágyadtan a fiatalabbik- Mostmár legalább tudom, hogy mit kell átélned, mikor megsérülsz. Nagy vagy, bátyó. Ezután észrevette, hogy Llavának még mindig nincs ellátva a sebe; de ekkor már ő maga is könnyebben rábeszélhető volt. Végre őt is bekötözhették.
--------------------------------------------------------
Mikor mindent elintéztek (kórházi ellátás, kárpótlási pénz begyűjtése), a hajóra felszállva üzenetet kaptak a nar shaddai kaszinó társtulajdonosaitól. Rava jelezte a hír érkezését, miközben Ronék besegítették őt a szobájába. Miután számítógépét rácsatlakoztatta a nála fellelhető egyik holovetítőre, egy háromdimenziós kicsiny alak jelent meg az ágya végében, körülbelül deréktól felfelé, és beszélni kezdett. A kaszinót bővíteni szeretnék, ezt mondta. Azután, hogy ismét fellendült a forgalma, nem engedthették, hogy elinduljon a lejtőn, így a tanács többségi döntéssel a terjeszkedés mellett döntött. Llavát is felkérték, hogy támogassa a fejleszést, és legyen ott a konkrét terv kidolgozásánál. -Akkor előbb Nar Shadda, és utána Zeltros? Vagy nem ott szereltetünk be új motort? Végülis Nar Shaddan is biztosan be lehet szerezni gyorsabb hajtóművet... -A hajtóművel nem fogok többet várni. -jelentette ki Llava- Ron, te mész intézni az üzletet. Én Ravával elmegyek, keresünk valami jó szervízt, aztán ha addig nem végzel, mi is megyünk.
---------------------------------------------------------
Ígyhát szétváltak útjaik egy rövid időre. Ron az első transzporttal Nar Shadda-ra utazott, míg az ikrek a Csillagjáróval a Zeltros felé vették az irányt. -Alig várom már, hogy odaérjünk! -lelkendezett Rava, bár csak óvatosan, mert a sérülés után még kicsit gyenge volt- Annyi érdekes dolog lehet ott! Biztosan rengeteg új fejlesztésű apró alkatrész van náluk. Ugye majd veszünk néhányat? Szükségem van például néhány speciális tápra, szenzorra, és fémlábakra és generátorra, és... -és még így folytatta egy darabig. Llava békésen hallgatta. Nagyjából lenyugodott. A terroristákat ő maga biztosan nem tudta üldözni, nem akarta magára hagyni az öccsét. Remélte, valaki majd kap az ajánlaton, és levadássza neki az elkövetőket. Különben is, fontosabb dolgokra kellett figyelnie: ott volt a kaszinó, és a hajtómű, amire olyan sokáig várt. -Remélem Ron vigyáz majd magára...
//Sajnálom, hogy ilyen hirtelen le kellet zárni a kalandot.//
|
|