Coronet belvárosa (Coronet)

[Moff Fliry Vorru]

A fõvárost átívelõ folyó mellett elterülõ hatalmas városrész a fényûzõ csillogó acél és üvegpaloták világa, ahol minden megtalálható, amelyet a látogató csak kíván: lakóövezetek, parkok, hotelek, szórakozóhelyek, bárok, üzletek százai várják vendégeiket, vásárlóikat. A közbiztonság elsõosztályú, köszönhetõen a megerõsödõ CorSec járõreinek, akik disztkréten felügyelik a belváros biztonságát. Birodalmi katonát, mint ahogyan Corellián szinte sehol a laktanyákon kívül, itt sem látni.
[/b]

[khiss]

Coronet belvárosa
Falcon Kereskedelmi Cég központi épülete

Khiss sa Gers, 45 000 creditjével a zsebében elindult Coronet belvárosában, hogy találjon egy űrhajó kereskedét. A légitaxi egy Falcon Co. nevezetű cég központja előtt állt meg. Ezt az üvegpalotát nem igazán lehetett felhőkarcolónak nevezni, de irodának pontosan megfelelt. Khiss belépett a kitárt üvegszárnyakon. A csarnok majdnem a teljes épület felét tette ki. Itt ültek az ügyintézők. A geonózisi a legszimpatikusabbnak egy falleen nőt talált.

-Kezét csókolom! Egy használt YT-1500-as érdekelne, már ha tartanak. -Khiss már korábban, vállalkozása beindításakor vásárolt itt hajókat. Reméli, hogy most is lesz egy számára megfelelő hajó.

[Moff Fliry Vorru]

Coronet belvárosa
Falcon Kereskedelmi Cég központi épülete

A zöldes bõrû nõ mosolyogva tekintett fel a pult mögül.
- Természetesen cégünk foglalkozik használt ûrjármûvek kereskedésével. - válaszolt - Egy pillanat és megnézem, hogy akad-e az ön által kért modellbõl.
Pár percig az elõtte levõ terminált bújta, majd mikor végzett feltekintett.
- Egyetlen használt modellünk van belõle. Szerencséje van uram. - mosolyodott el kedvesen a fallen nõ - Ha jól értelmezem meg szeretné vásorolni. A hajó ára 43.500 kredit. Igen jó állapotban van, teljesen felújítva és készletei feltöltve. Láthatnám az igozalványát és a fizetésképességét bizonyító bankszámla kivonatot?[/b]



//Az elõzõ postodba én javítottam bele, azaz tettem hozzá. Minden nagyobb helyszínen, mint pl. ez is, a Szabályzat elõírja, hogy a hozzászólás elején mindenki köteles megjelölni az alhelyszínt, ahol tartózkodik. A továbbiakban ennek megelelõen írj kérlek. Köszönöm!//

[khiss]

Coronet belvárosa
Falcon Kereskedelmi Cég központi épülete

Khiss sietve előhúzza a zsebéből iratait. Bankszámlakivonatát már korábban félretette. Számított rá, hogy szüksége lesz rá. Fényképes igazolványát is elővette. Majd ezt a pár lapot átnyújtotta az alkalmazottnak.

-Köszönöm! Hol lehet megtekinteni a hajót? Ha mindent rendben találunk, akkor alá is írhatjuk az adásvételi szerződést. -reméli, hogy a hajó tényleg jó állapotban van, és nem kell másikat keresnie.

//Jól van. Ezentúl mindig így teszek majd

[Moff Fliry Vorru]

Coronet belvárosa
Falcon Kereskedelmi Cég központi épülete

Pár perc alatt lefutatta a rutinvizsgálatot, majd felvette az adatokat az elõtte álló számítógépbe, és visszanyújtotta a papírokat.
- A hajót a telepünkön lehet megtekinteni a város szélén az ûrkikötõ mellett. - válaszolta az alkalmazott - Ha óhajtja egyik munkatársunk elkíséri oda, ott szemügyre veheti a jármûvet, és ha megfelelõnek találja, akkor az adás-vételi szerzõdést is ott helyben megköthetik.
[/b]


//A telep helyszíne: Coronet utcái. Alhelyszín: Falcon Kereskedelmi Cég Telephelye.//

[Kea Coy]

Coronet belvárosa
Lakónegyed - Kea Coy lakása


Kea, kissé fáradtan kelt, hiszen nem sokat aludt az este. A tegnapi nap estéjén tért haza Coruscant-ról, miután megkapta a diplomáját.
Attól a pillanattól fogva ő hivatalosan is, nem csak a Birodalmi Haditengerészet tagja volt, hanem végzett, hozzá értő politológus is lett. Miután kikószálódott az ágyból egyből az italpulthoz ment, és le vett a polcról egy energiaiatalt, hogy segítse őt magához térni. Az elkövetkező pár napra, de lehet, hogy hosszabb időre eltávja van a Haditengerészetből, így Kea, az ébredése pillanatában azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon mivel kéne töltenie az idejét.

Kea, az összepakolása, és a frissítő zuhany után, felöltözve leült a kis nappalijába, ahol egy pohár frissítő üdítőitalal a kezében elkezdte tervezgetni az elkövetkező napjait amit szabadságon tölt.
Mivel kintről kellemes napfény áradt, így úgy döntött, hogy itt az ideje egy kis strandolásnak, és egy kis szörfnek, Corellia tengerének hullámjain.
Így miután megitta az italát, magához vett pár dolgot, és elindult a bolygó strandjára kicsit pihenni, napozni, és úszni a tengerben.

[Sors]

Gardeus kalandja:


A siklóval gyorsan elérkezett az úticéljához a béryilkos, akinek célpontja egy idõs férfi lesz. Az egyik sikáztorban parkolt le, hogy összeszedje a holmiját. Nem akart feltûnést kelteni. Fegyvereit felkészítette és jól elrejtette. Lassú,kimért léptekkel közeldett az házhoz. Egy kisebb villa volt. A kapun lehetetlen lesz átjutni, fõleg a biztonságiak miatt. Úgy tûnt, nem lesz sétagalopp kicsinálni a pasast, ha ezt tudt volna Gardeus lehet, hogy többet kér. De most már mindegy, amunkát elvállalta és nem akarta feldobni a talpát, mert visszamondja. Úgy döntött, kerít egy jó helyet, ahonnan felmérheti a terepet. Abban is megállapodott magával, hogy estére kéne idõzíteni az akciót, mert ekkor könnyebben eltûnhet az éjszaka leple alatt...


//Szeretnék elnézést kérni, hogy sokáig nem írtam, a jövõben reményeim szerint ez nem fordul elõ, sajnos mostanában összejöttek a dolgok... Kellemes karácsonyt így utólag is...//

[Den Dastar]

Coronet belvárosa
Ezüst Gyűrű bevásárlóközpont

Lex Artorio - a mostanra kőrözött személy - sietős léptekkel közelítette meg a kör alakú, impozáns épületet. Mozgáskoordinációjára ügyelt, hogy ne legyen túl feltűnő, már amennyire ez lehetséges. Igyekezett nem elkapkodni, ezt a nagy lehetőséget... Szóval megpróbálta "lazára" venni a témát. Ha a Corelliai hatóságok, egy szakavatott tagja most látná, leszűrhetné, hogy ez az alak nem először menekül az igazságszolgáltatás elől...

Közelebb érve a félkör alakú főbejárathoz, Dastar megpróbálta felmérni a terepet. A nagy tömeg ezúttal nem kedvezett neki, és akadt egy másik gond is. A főbejárattól, mintegy 18 méterre, egy oszlop állt, 2 különböző irányba mutató táblával. Az egyik, a bevásárlóközpont főbejárata felé, míg a másik a bevásárlóközpont melletti parkosított részbe vezette az embert. Den, amint meglátta a táblát, majd maga elé nézett, a fejét kezdte el csóválni. Az eddig nagy, és takaró tömeg két részre bomlott, és ezek a részek nem voltak egyenlő arányban elosztva. A kevesebb továbbra is a bevásárlóközpont felé, míg a nagyobb, a központ melletti park irányába tartott...

Azonban visszaút, már nem volt. A kevesebb emberrel tartott, mivelhogy más út jelenleg nem állt a rendelkezésére. Igyekezett a tömeg közepén maradni... Valamint bízott abban is, hogy a törvény őrei itt még nem szaglásznak utána...

[Moff Fliry Vorru]

Coronet belvárosa
Ezüst Gyűrű bevásárlóközpont környéke

A belváros magasra törő tornyai hosszú árnyékot vetettek a széles utcán hömpölygő sokszínű tömegre és a forgalmi sávokban haladó több száz légisiklóra. A járókelők közül senki nem foglalkozott a többiekkel, sietős léptekkel haladtak dolgukra. Nem volt köztük nehéz elvegyülni, egyetlen tekintet sem időzött a pillantásnál tovább a magányosan haladó férfin. Az ereiben egy pillanatra megfagyott a vér, amikor szeme sarkában egy jól ismert jelzésű siklót pillantott meg. A CorSec jarmű mellett két egyenruhás férfi állt, és némán figyelte a zömében emberekből álló sokadalmat. Tekintetük éppen találkozott volna, amikor az egyikük megérintette a társa vállát, majd intett felé, és mindketten a légisiklóba pattantak. A jármű hajtóműve felvisított, majd felemelkedett az út mellől, és megkülönböztető jelzését használva egyre sebesebben haladt tova az egyre sűrűbb forgalomban.

A magas toronyépület homlokzatán, mely előtt megállt, egy hatalmas holoreklám hirdette a benne elhelyezkedő híres bevásárló központot, az Ezüst Gyűrűt.



//A megállapodásunk értelmében Den Dastar (egyelőre) szabadon vásárolhat a központban minden atrocitás és külön felügyelet nélkül.//

[Den Dastar]

Dastar ezredes minden lépéssel közelebb ért a hatalmas toronyépület főbejáratához, mely egyben a biztonságot is jelentette számára. Hosszúnak tűnő útja során, a járókelők nem foglalkoztak a véres, sérült ruhájú alakkal, egyszerűen csak elsiettek mellette. Den ennek nagyon is örült, már csak az hiányzott volna, hogy valamelyik jótétlélek beszélgetést kezdeményezzen vele. Nem lett volna jó, főleg a mostani helyzetben. Így hát, ahogy próbált utat vágni magának, hogy minél hamarabb feljusson a bevásárlóközpontba, szeme sarkából egyszer csak rémisztő dolgot vett észre; Egy CorSec siklót, 2 CorSec rendfenntartóval. A rend őreinek tekintetét éppen hogy elkerülte, amikor az egyik CorSeces megérintette társa vállát, mire mindketten siklóba szálltak, és a jellegzetes megkülönböztető jelzés kíséretében elszáguldottak. Pár pillanat erejéig azt hitte, hogy elcsípték, de szerencsére - vagy talán az Erőnek köszönhetően - megúszta ezúttal. Mindazonáltal jól ráijesztettek, és sejtette, hogy ez még csak rosszabb lesz. Nagyon rosszabb...

Szapora léptekkel sietett az egyik turbólift felé, és utat vágva magának, utolsók között lépett be félrelökve 2 suhanc izomtalan tinédzsert. Azok bizonyára elküldték melegebb éghajlatra, de - a srácok legnagyobb szerencséjére - Den ezt már nem hallotta, a lift ajtó ugyanis azon nyomban be is záródott. A rövid utazás tehát, kezdetét vette.

A lift végigszáguldott jó pár emeleten, míg megérkezett az Ezüst Gyűrű bevásárlóközpont szintjére. Felette már csak egy gyorsétterem volt, de érthető okokból, Den az étkezést ezúttal kihagyná. Elég volt egyszer, az is bombajól sikerült. Ajtóban állóként, ő lépett ki először a liftből, és sietős tempóját ezúttal sem hagyta el. Első útja, egy ruhabolt felé vezetett. Tekintetével gyorsan végigmérte a terepet, aztán megindult az egyik hangzatos nevű üzlethelység felé.

A kirakatban máris számos öltönyt, és divatos - Den szerint izomtalan - ruhát pillantott meg. Corelliaiként, de leginkább katonatisztként, egyértelműen ha már választani kellett, az öltönyt részesítette előnyben, a divatmajmok által agyonhajszolt cuccok helyett. Nem is maradt más hátra, mint lerendezni ezt a gyors vásárlást, és pucolni innen.

Egy határozott mozdulattal ráütött az ajtót nyitó gombra, és belépett a ruhákkal zsúfolt, ruhaszagú helységbe.

Tekintete körbejárt a helységben tartózkodókon: végigmérte az előtte elsuhanó csinos alkalmazott lányokat , a túlsúlyos eladónőt, az izomtalan nyálas képű idiótákat... Egyszóval nem tartózkodott a helységben egy veszélyes elem sem. Természetesen saját magán kívül. Miután erre a következtetésre jutott, mintegy 2 másodperc alatt, nyomban el is indult az öltönyök felé. Furcsállta, hogy az izmos és izomtalan ruhák hogy megférnek egymás mellett ebben az üzlethelységben, merthogy az ő idejében még nem is nagyon volt ennyire elharapózott a fiatalok ruházkodási szokása. Vagy... A CorSecnél eltöltött évek végett annyira elfásult volt, hogy nem is járt ilyen helyekre... Ezt már nem tudta volna megmondani. Minden esetre, ez érdekes volt számára. Miközben ezen agyalt, kiszúrt magának egy elegáns, régi időket idéző öltönyt. Több méretben is volt ez a típus, így tudott válogatni. Nyomban magához vett két különböző számút, majd keresett egy szép kék színű nyakkendőt, és egy fehér inget, aztán egy próbafülke után nézett. Mind foglalt volt...

-Óóó az Erő szerelmére...-Morogta maga elé, aztán várakozó-testtartást vett fel, nekidőlve az egyik vaskos oszlopnak. Míg várta, hogy szabad legyen a fülke, leginkább a magával hozott öltönyt vizsgálta, a szürke színe tökéletesen tükrözte Dastar egyszerű eleganciáját... Kisvártatva egy csinos szőke nő bukkant elő a próbafülkéből. Den felkapta a fejét a lehetőségre, azaz a szabad próbafülkére, amikor a nőhöz egy fiatal ficsúr sietett, egy újabb ruhával.

-Az Erő szerelmére...

Két és fél perc elteltével, a nő fülkéje mellett, egy másik szabadult fel. Dastar kapott az alkalmon, és bevette magát a szűkös kis fülkébe. Elhúzta a függönyt, majd szinte letépte magáról az összevérzett ruháit: Karsérülése még mindig fájt, ugyanis a kiérkező mentősök nem látták el. Hogy meggátolja a további vérzést, egyenruhája felső zsebéből előhúzott egy csomag kötszert, és bekötötte vele a felkarját. Standard ellátmány volt ez is, akárcsak a koncentrált élelem, vagy a sugárálló mellény a Vihar Szövetség Szárazföldi Fegyveres Erőinek katonáinál.

-Szárazföldi erők... Még mit nem. Morogta az orra alatt, majd befejezte a kötözést. Ő a Légi Erő ezredese volt, normális esetben egy hajón és nem Corellián, bűnözőként kellene Rika után kutatnia, azonban mivelhogy ő rendelkezik egyedül a megfelelő helyismerettel, neki kellett jönnie. Kötelessége volt, és ez volt az egyetlen lehetőség, hogy tegyen valamit a feletteséért. A jelenlegi állás szerint viszont... Nem neki kedvez. A küldetés kudarcot fog vallott...

Trubor eltűnt, nyilvánvaló, hogy semmi felhasználhatót nem mond majd, így ezvégett nem is aggódott Dastar. Az ortolánt elengedik, a hajója viszont... Azzal gond van.

Mialatt ezen elmélkedett, felpróbálta mindkét öltönyt, és végül arra a megállapításra jutott, hogy a nagyobb számút veszi meg. Összehajtogatta, majd visszavette ledobott ruháit. A kisebb számú öltönyt visszatette oda, ahonnan elvette, aztán a nagyobbal a kasszához sétált.

-Jó napot, ez minden?-Kérdezte flegmán az eladónő.
-Ó igen... -Morogta Den az orra alatt.
-Az annyi, mint 420 credit. Corellia Express, vagy kézpénz?
A válasz, a pultra hulló kreditchipek halk koccanása volt.

A nő secperc alatt eltávolította a lopásjelzőt az öltönyből, majd készült becsomagolni. Den akkor mutatóujjával a nő felé mutatott, és megszólalt.
-Elnézését kérem... Hölgyem. De szeretném máris felvenni. Megtenné, hogy nem csomagolja be?
-Ha letenné a mutatóujját, hajlandó lennék nem becsomagolni.-Válaszolta mogorván, aztán eltette a szatyrot. Den ezzel egy időben felkapta az öltönyt és a blokkot, majd visszasietett a próbafülkékhez. Ezúttal már simán talált egy üreset, így felvehette újdonsült ruháját. A tükörben, ezúttal is ugyan olyan izmos volt, mint a legutóbb, mikor tükörbe nézett. Ez pillanatnyi örömmel töltötte el, de öröme hamar elszállt. Ideje volt, indulni... Sietős léptekkel - ahogyan érkezett - olyan gyorsan távozott is az üzletből. Régi ruháit egy utólag kért szatyorba tette, és amíg nem talál nekik biztonságos helyet, magánál tartja...

[Den Dastar]

Coronet belvárosa
Ezüst Gyűrű bevásárlóközpont

Talán a sors fura fintora, avagy – ahogyan Den az utóbbi 5 percben vélni kezdte – az Erőé, hogy útja Corelliára vezetett, oda ahol mindez elkezdődött. Gyengébb pillanataiban, megállt volna egy percre kifújni magát, és gondolkodni ezen a dolgon, de ez a pillanat épp nem ilyen volt. Ez a pillanat más volt… Kissé öreges, kissé fáradt, és ingerült. Öregnek érezte már magát ehhez a meneküléshez, ahhoz a kalandhoz, ami, mintegy 6 standard perce kezdődött. Neki már tényleg egy űrhajón, egy hídon… Egy taktikai asztal mellett lenne a helye, és nem itt, ahol épp öltönyt vásárol, hogy kivitelezhesse a szökését. Túl sok gyötrelem érte már az életben, annyi mindent vesztett… Barátok, családtagok, humánok és non-humánok. Szinte mindenkit, aki valaha is számított neki. Azaz majdnem mindenkit.

Stower, Rika, Dorten… Mex, Jill és Strabo. Ezen személyek, még mindig képesek voltak feléleszteni benne a reményt. Azt a reményt, hogy egyszer, egy szép napon letelepedhet egy bolygón, azzal a tudattal hogy „Óó igen, megcsináltam. A Császár halott, Rika, Stower és a többiek mind boldogok… Mindenki boldog, én pedig végre leülhetek a seggemre, és megpihenhetek. Az öcsém megnősül… A gyereküket rólam nevezték el. Remélem szeretni fogja a túrótortát…” Egyszóval, ezért a lehetséges jövőért, még érdemes élni és harcolni. Mert aki nem harcol tovább, az az életével fizet. Den pedig még nem szándékozott csak úgy feladni a harcot… Csak azért, mert hamarosan az egész rendszer őt fogja keresni… Á nem. Épp ellenkezőleg, ez egyfajta doppingként hat rá, még ha nem is vallja be magának. Hiszen B.Sz 0 óta egyfolytában menekül, igaz, azzal a lényeges különbséggel, hogy eddig többnyire voltak társai, most pedig csak magában bízhat. Ezen tény pedig lényegesen változtat a dolgokon.

_________

Dastar ezredes óvatosan kitekintett az egyik sarok biztonságos takarásából, és felmérte a megállás nélkül mozgó-sürgő embertömeget. Mikor megbizonyosodott róla, hogy tiszta a terep, a régi egyenruháját tartalmazó szatyorral a kezében, megindult a mosdóhelységek irányába…

Mikor belépett, a bűzös szag ellenére, a toaletteknek és egyéb dolgoknak helyet adó helységben senki sem tartózkodott rajta kívül. Mint egy holofilmben, a kézmosók egymás mellett sorakoztak, előttük a falon egy nagy tükörrel, hogy az ember még kézmosás közben se tévessze szem elől magát. A kézmosók mellett pedig, egy méretes kuka állt, szerencsére félig üres állapotban. Den nem teketóriázott sokat, a szatyor tartalmát kipakolta a legszélső kézmosóba, és a sugárállómellényt lecsatolta egyenruhájáról. Eztán átkutatta zsebeit, hátha talál még valami használhatót, de némi koncentrált élelmen, a napszemüvegén, és egy felbontatlan Corelliaers mogyorós csokoládén kívül nem talált semmi más használhatót. Így a ruhákat és a szatyrot beledobta a szemetesbe, majd jól megforgatta a szemétben. Nem épp egy kellemes dolog volt, azonban többnyire csak dohánycsikkek, illetve kéztörlőpapírok voltak a kukában. Mikor végzett, az egyszerű szemlélőnek nem tűnt volna fel, hogy abban a kukában egy egyenruha lapul. Ekkor a sugárállómellényt hóna alá kapta, és magára zárta az egyik elszeparált fülke ajtaját, és lekapta magáról az újonnan vásárolt öltönyt és inget. Alatta már csak egy fekete trikó volt, így hát bár jól tudta, hogy ez nem lesz éppen egy kellemes viselet, de fő a védelem. Így belebújt a mellénybe, és megigazította ahol csak tudta. Valóban nem volt túl kényelmes, de ez van. Ez után visszavette az ingét, majd az öltönyét is. Utolsó simításnak begombolta, majd kinyitotta a fülkeajtót, kezet mosott és elhagyta a mosdóhelységet…

[Den Dastar]

Újdonsült öltönyében, úgy nézett ki, mint egy izmos üzletember: Nullás géppel levágott haj, komor arckifejezés, magabiztos járás... Akárcsak egy gazdag, és jól menő üzletember, aki épp haza igyekszik a szépséges, szőke hajú, dús keblű feleségéhez...

Ám az "üzletember" álcája alatt, egy "megátalkodott", egy kőrözött személy lapult: Den Dastar.

_________________

A napszemüveg jótékony takarásában, végigmérte a vele szembejövő vásárlókat, és ezzel együtt az egész aulát. Drágábbnál drágább üzletek, és étkezdék sora várta az embereket, kik között most el kellett vegyülnie. Egy átlag ember számára lehetséges, hogy lehetetlen lenne ez, lévén hogy a Galaxis talán legeslegolajozottabban működő bűnüldözési szerve keresi, de Den számára ez "csupán" nehéz, avagy nem túl könnyű. - Megjegyzendő ugyan, hogy az esélyek ellene szólnak.

Így, midőn óvatosan kitekintett az egyik kilátóüvegen, mely a park felé nézett, akaratlanul is felvetődött benne a kérdés, hogy hol vannak? Már vagy negyed óra telt el a szökése óta, és eleddig sikerült kikerülnie a harapófogóból. A szerencséje viszont ki fog tartani?

-Kedves vásárlóink! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Ezüst Gyűrű bevásárlóközpont fél óra múlva bezár.

-Az Erő szerelmére...-Morogta alig hallhatóan, majd még egyszer utoljára kitekintett az ablakon... Amennyiben nem lát CorSecest odakint, elindul a park felé nyíló kijárat felé...!

[Den Dastar]

A rend őreinek se híre, se hamva nem volt, mikor kikémlelt a díszes panorámaablakon. Ugyan tény és való, hogy magasan volt, de tapasztalt tekintetével kiszúrta volna azokat a jellegzetes járőrsiklókat, és az egyenruhás alakokat.

Végigsimított borostás arcán, majd szabályos hátraarcot vágva, sietős léptekkel indult meg a turbóliftek felé. Odaérve rányomott a hívógombra, és órájára pillantott. Negyed 9 múlt, 5 perccel.

A lift szélsebesen falta az emeleteket: 12 másodpercbe sem telt, míg felért. Den mögött már jócskán álltak a corelliai honfitársai, és mivel elsők között állt most a sorban, a liftben leghátulra került. Annyira nem is bánta ezt. - Ha a CorSec a kijáratnál lesz, nem kezdhetnek el lövöldözni rá, míg ennyi civil van körülötte. Ha meg mégis megteszik, amire igen csekély az esély, lévén hogy annak beláthatatlan következményei lennének - Nehéz célt nyújtana.

Még ez a 12 másodperc sem maradt kihasználatlanul. Den agytekervényei megállás nélkül pörögtek. Ex CorSeces lévén, ismerte a dörgést, tisztában volt az esélyeivel. Vagy megadja magát, vagy meghal, vagy megszökik. Den Dastar épp, a harmadik lehetőségen törte a fejét. Mihamarabb, a bűn városrészébe kell kerülnie... Onnan pedig szüksége lesz valakire, aki kicsempészi.

A terv tehát - kezdett alakot ölteni a fejében. Természetesen fegyverre is szüksége lenne, de első a külváros. Csak aztán, nehogy rendszerszintű kőrözés legyen belőle, és vérdíj. Ebben az esetben, a külvárosi kiruccanása felérne egy öngyilkossággal.

A lift ajtaja szétnyílt a tömeg előtt, és kattant egy nagyot, amikor ütközésig visszacsúszott a falba süllyesztett tokjába. Az ezredes a liftben még a tömeg végén, mostanra pedig a közepén sétált. Olyan volt az egész, mint Naboon a szárnyasudvar. A sok jószág kapirgál, repdes, és megy a másik után. Az ártatlan emberek között, a körözött személy. corelliai róka, a nabooi tyúkólban.

Nem volt már idő visszakozni, a tömeg java része a park felé vette az irányt. Den igyekezett a tömeg közepén maradni. Hogy jobban elvegyüljön, sapkáját ezúttal a kezében vitte, és feltette a napszemüvegét. Eddig sapkában mutatkozott a CorSecnek. Ezentúl, nem fog.

Azt már az ablakból látta, hogy a park keleti kijáratától, mintegy 10 méterre van egy siklókölcsönző, az mellett pedig nem sokkal, a Coroneti Közlekedési Vállalat egyik járatának megállója... Ugyan hogy melyiké, arról fogalma sem volt, de ha elfelé viszi innen, az neki tökéletesen megfelel.

[Den Dastar]

Dastarnak döntenie kellett, méghozzá nagyon hamar. Bár a zsaruk épp nem voltak a közelben - vagy Den nem tudott róluk - fogytán volt az ideje. Az idő pedig jelen esetben az életet jelenti. Szóval tényleg sietnie kellett.

Úgy döntött hogy amíg csak lehetséges, az emberáradattal tart. Gyorsított tempóján, és megelőzött pár embert a tömegben. Tudta hogy már nem sokáig maradhat honfitársai takarásában, és hamarosan ki kell válnia a sorból. Az emberek többsége ugyanis mikor kiért a parkból, az ellenkező irányba (a buszmegálló), és nem a siklókölcsönző felé vette az irányt. Ez sajnálatos volt az ezredes számára, de nem állhatott meg sírni. Tudta, hogy mindkét döntés hatalmas kockázattal jár. A tömegközlekedési eszközt bármikor megállíthatják a rend őrei. A siklókölcsönzővel meg felfedi második álnevét, és csak idő kérdése hogy mikor kapcsolják össze Jack Brown nevét Lex Artorioéval.

Rövid töprengést követően elindult a siklókölcsönző felé. Szerencsére volt nála pénz bőven, elvégre úgy készült hogy meg kell kennie pár fejest infókért cserébe. Szóval nem aggódott. Körbenézett, lát-e CorSec járőrt, majd mikor megállapította hogy szabad a pálya, szapora léptekkel, de mégis "természetes" mozdulatokkal indult meg a kölcsönző felé...

[Den Dastar]

Nem volt túl impozáns épület, de a célnak tökéletesen megfelelt. Az ezredes vetett egy futó pillantást a méretes kirakatüvegre, melyen túl szebbnél szebb kiállított siklók parkoltak. Egyrészt a tükröződésből felmérhette hogy követik-e, másrészről pedig kapott egy kis ízelítőt a kínálatból. Na nem mintha lenne választása.

Határozott léptekkel az üvegajtóhoz lépett, megragadta a plasztacél fogantyút és kinyitotta az ajtót. Csupán az ajtó halk nyikorgása, és egy kellemes jelzőhang jelezte az eladónak, hogy vásárlója érkezett.

Odakint még javában tűzött a nap, ezért felüdülés volt a klimatizált helységbe belépni. Dastar letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, majd határozott léptekkel a pulthoz sétált.

-Üdv! - Köszönt rá az eladóra, majd várta a válaszát.