Orm'an Yos
Junior Member
Fejvad?sz ?v J?t?kosa (2009)
Ortol?n "fejvad?sz"/S?f!c!Default
Posts: 111
|
Post by Orm'an Yos on Sept 20, 2009 14:57:36 GMT 1
Orm örült, hogy nem bosszantotta fel balszerencséjével a kedves századost. A székkel inkább nem próbálkozott, amíg a hivatalnok át nem nézte a fegyvert és vissza nem tette a dobozba.
-Akkor, ha nincs rá szükség el is teszem gyorsan.
Nem emlékezett, hogy kelleni fog-e még a fegyver a továbbiakban, de arra tippelt, hogy már nincs rá szükség a papírmunkához, így visszazárja a fekete dobozt és visszagyömöszöli a hátizsákjába. Az energiatelep visszatételével úgy dönt ráér még másol is. Ezek után visszamászik a székre és ismét hátra csúszva rajta biztonságosan elhelyezkedik. Nagyjából eddigre a gyakorlott tiszt végez is az ûrlappal, amit az ortolán kezébe ad. A kékszõrû idegen alaposan átnézi és ha mindent rednben lát, akkor aláírja a emgfelelõ helyeken. Ahogy visszanyújtja a papírokat egyetértõen bólintott a pár hetes várakozásra és a visszajövetelre. Utána még egy kicsit elgondolkodva üldögélt, de végül csak kinyögte a nagy kérdést, ami éppen foglalkoztatta.
-Hol érdeklõdhetek, hogy pontosan mikor kell visszajönnöm? Vagy önök értesítenek majd?
A választ megjegyezve lekászálódik a székrõl és mielõtt elindulna kifelé hálásan felnéz a századosra.
-Köszönöm szépen a segítségét. Viszont látásra Százados Úr!
Ezzel, ha nincs más teendõje egyenlõre, elindul kifelé, hogy a mogorva õrrel visszatérhessen az elõcsarnokba. Reméli, hogy Trenket és talán nem is olyan sokára Azure-t is viszontláthatja. Már majdnem az ajtónál van, amikor hirtelen megtorpan és az eddigi sutaságát meghazudtolva gyorsan visszakocog az asztalhoz és a sarkán felejtett chipses-zacskóját felmarkolja. Kicsit zavarba jön ismét, de próbál nem hangot adni a dolognak és újra elkacsázik az ajtó irányába.
|
|
Gohone Azure
Junior Member
Szerencsevad?sz
Az utaz?s, a kalandv?gy ?s a szerencse b?v?let?ben… !c!Green
Posts: 144
|
Post by Gohone Azure on Sept 21, 2009 12:31:49 GMT 1
Azure, ahogy az utcán bolyong, egyre nagyobb és nagyobb kérdõjellé duzzad. Talán menjen vissza a pubba? De nem, emlékszik, hogy az le van zárva. Talán pont ezért, mert nem tudja, hogy merre menjen, ragaszkodik ennyire a CorSec épületéhez. Ha õ lenne a barátai helyében, akkor biztos menne, és megérdeklõdné, hogy, hogy van az elõállított illetõ? – gondolja. Biztos eljöttek a CorSec épületébe és õt keresik. De mégsem. Lehet, hogy egymás ismerõsei, de mégis ki nekik Azure, hogy ennyit fáradjanak? Trenk egy csuklyás alak, Orm meg egy kék szõrû, falánk izé – jutnak eszébe ilyen gondolatok. Bár Trenknek végre teljesen láthatta az arcát, de ha megfeszül, se emlékszik, hogy ki a fene õ. A memóriája soha nem volt jó. Aztán elhessegeti ezeket a rossz gondolatokat, hisz nincs oka nem bízni a barátaiban, majd folytatja bolyongását, most már a fõbejárat elõtt.
Trenk
Megköszörüli a torkát. - Tehát… G-o-h-o-n-e A-z-u-r-e. – visszamondja türelmesen a nevet a látszólag elfáradt ügyeletesnek. Remélhetõleg, információt tudnak adni arról, hogy hol tart most a lány ügye, ugyanis már órák óta itt várakozik a CorSec elõcsarnokában.
|
|
|
Post by Jeff Cutter on Oct 3, 2009 11:14:14 GMT 1
//Al Nigrey százados irodája – Orm'an Yos//
- Elméletileg ki fogják értesíteni a megadott elérhetőségén. – Válaszolta az ortolán kérdésére Nigery százados, majd egy kis plasztik névjegykártyát nyújtott át az előtte ülőnek. – Az engedélyügyi alosztály holo-száma, amin érdeklődhet. - Tette hozzá, miközben egy irattartóba helyezte az ortolán fegyverengedélyének meghosszabbításához kitöltött formanyomtatványt, majd néhány hasonló irattartó közé helyezte.
- A viszont látásra Orm’an Yos. - Mondta búcsúzóul az engedélyügyi előadó.
//Igazgatásrendészet - Fegyver-engedélyügyi Alosztály//
Amint az ortolán kilépett a százados irodájából, odakint, egy másik – húszas évei hajnalán járó, nyílt tekintetű, már-már kölyökképűnek mondható - egyenruhást pillantott meg.
- Jöjjön, visszakísérem az előcsarnokba. - Mondta, majd előzékenyen maga elé engedte az idegent, s elkísérte előbb a turbóliftekhez. Amint megnyomta a hívó gombot másodperceken belül megérkezett egy felvonókabin, amely visszavitte őket az előcsarnokba.
A liftkabinból kilépve ismét az előcsarnokba jutottak. Ott a kísérő egy néma biccentéssel vett búcsút az ortolántól.
//Előcsarnok – Trenk//
A rendfenntartó gyakorlott mozdulatokkal, sebesen gépelte be az előtte lévő terminál klaviatúráján az érdeklődő által közölt nevet. Beletelt néhány másodpercbe, míg az információs rendszer lefuttatta a keresést. Amint megjelent a kijelzőn a keresés eredménye, a rendfenntartó a férfi felé fordult.
- Szabadon bocsátották. - Közölte szűkszavúan az előcsarnokban szolgálatot teljesítő ügyeletes tiszthelyettes.
|
|
Orm'an Yos
Junior Member
Fejvad?sz ?v J?t?kosa (2009)
Ortol?n "fejvad?sz"/S?f!c!Default
Posts: 111
|
Post by Orm'an Yos on Oct 4, 2009 18:44:20 GMT 1
Az irodából kilépve kicsit meglepõdik az ortolán a fiatal biztonságit meglátva. Bár az is igaz, hogy sokkal jobban érzi magát, mint az idejövet "megismert" mogorva férfi társaságában. Felnéz kölyökképû vezetõjére és legyez néhányat a fülével.-Jó Napot Rendõr Úr! Mi történt a mogorva úrral? Hirtelen észbekap, hogy nem-e veszik sértésnek, hogy ilyeneket mond a kollégára, így inkább befogja a száját és hagyja magát kikísérni. A liftben már ngee kicsit zavara ésa sok újdonságra és izgalomra beletúr a kezében lévõ zacskóba és némi már kissé vonult, kevéssé ropogós chipset töm a szájába, amit jóízûen rágcsál. Felsandítva a fiatal férfira úgy ítéli, hátha õ nem annyira fásult és abból nem lesz gond, ha emgkínálja. Így felé nyújtja a tasakot.-Szereti a nassolnivalót? Megkínálhatom? Azért nem erõlteti, nomeg a turbólifttel hamar a földszintre érnek, ahol elbúcsúzik a CorSecestõl és elindul, hogy megnézze Trenk itt van-e még? Bár mondta, hogy emgvárja, de lehet azóta õt meg elkísérték Azurehoz. Nemrég megismert utitársát hamar megtalálja, emrt az információs pulthoz indulva Trenk is ott áll és épp mond neki valamit az ügyeletes. Így Orm ismét csak szépen türelemmel kivárja a sorát és addig bámészkodik, hogy ne zavarja a "nagyokat". ... Hirtelen mintha egy ismerõs nõt pillantana meg az utcán hömpölygõ tömegben. Elsõre fel sem ismeri, csak valahonnan nagyon ismerõs számára. Ezen morfondírozik, de a nõ kikerül a látóterébõl. ... Aztán hirtelen belécsap a felismerés, hogy Azure-t látta, amikor a nõ tanácstalanul ismét elhalad az épület elõtt csak éppen visszafelé. Nagyon megörülve a viszontlátásnak a kék szõrgombóc nekiiramodik, hogy szóljon utitársnõjének, hogy itt vannak bent és épp õt várták. Viszont az üvegajtó épp beragad elõtte, így ismét lesújt a híres, talán "mesterétõl örökölt" balszerencse szegény ortolánra és felkenõdik az üveglapra. Ez a kinti járókelõk számára egy tompa üvegen csuszamló hang csupán, illetve a látvány, ahogy egy kék, ormányos arc nekinyomódik nagy elkerekedett fekete szemekkel az üveglapnak. Kicsit oldalra csúszik, majd visszakozva mindkét kezével, egyikben még mindig a zacskót szorongatja, megdörgöli a fal és közzé szorult ormányát, ami most kicsit zsibbad és sajog. A "befogott" orr miatt kissé orrhangon szólal meg.-Jajj az ormányom. ... Jajj Azure Kisasszony. Közben ki-be, ide-oda kapkodja pillantását és megpróbálja nem szem elõl téveszteni Azuret és Trenket sem. Nomeg reménykedik, hogy nem fogják letartóztatni rendzavarásért vagy ilyenekért.
|
|
Gohone Azure
Junior Member
Szerencsevad?sz
Az utaz?s, a kalandv?gy ?s a szerencse b?v?let?ben… !c!Green
Posts: 144
|
Post by Gohone Azure on Oct 6, 2009 21:01:20 GMT 1
Lassan már kezd nevetségessé válni a helyzet. Azure harmadszorra halad el a fõbejárat elõtt, de sajnos így sem jött az isteni sugallat, így még mindig nem tudja, hogy mit tegyen. Megáll, majd újra elindul, ezzel komoly akadályt képezve a hömpölygõ tömeg elõtt. Az emberek, akik mind dolgukra haladnának, néha türelmetlenül fogadják a bámészkodókat, így a lányt is néha türelmetlenül lökik arrébb. Hirtelen egy kisebb tömeg verõdik össze a fõbejáratnál. Azure is odafurakodik, és miután oszlik egy kicsit a bámészkodó tömeg, meg is láthatja az érdeklõdés kiváltó okát. Egy kék lény dörgöli az orrát, ami még nem lenne annyira feltûnõ, de az elõtte lévõ üvegen egy hozzá hasonló alakú páralenyomat látható. ~ Hmmm. Érdekes, a kék lény… - kezdi Azure, majd a homlokára csap. – Hisz ez Orm! – vidul fel, majd nagy boldogságában õ is megindul az ajtó felé. Azonban az ajtó csak nem akar azonnal kinyílni, és nagy figyelmetlenségében õ is nekimegy, amitõl majdnem hanyatt esik. ~ Oh, de ciki. – gondolja, mivel már megint egy csomó tekintetet sikerült odavonzania. Sikerült az orrát eléggé bevágnia, így azt szorongatva próbálkozik újra. Az ajtó végre kinyílik, ami után Azure azonnal beront az épületbe, és úgy érzi, legszívesebben felkapná, és jól megszorongatná a rég nem látott új ismerõst, vagyis Ormot. - Jaaj Orm, de hiányoztál! – mondja hatalmas megkönnyebbüléssel és mosollyal, a szorongó arckifejezésének pedig már nyoma sincs. Trenk
- Szabadon bocsátották?! – kérdi meglepve. – Hát ez remek. – dörmögi. – És, szabad kérdeznem mikor? – teszi fel a kérdést, majd egy hangra lesz figyelmes. Megfordul és látja, hogy Orm ép az üvegajtóról csúszik le, amit egy nem túl kellemes becsapódás elõzhetett meg. Trenk felvonja a szemöldökét a nem mindennapi látványra, majd látja, hogy egy szintén kevésbé figyelmes alak csapódik neki az ominózus ajtónak a másik oldalról. - Mi a fene? – morogja, de valahogy nagyon ismerõs neki az alak. – Ó! – kiált fel, mire néhányan felkapják a fejüket. - Õö, elnézést. – szabadkozik gyorsan, majd elköszön, és megindul õ is az ajtó felé.
|
|
Orm'an Yos
Junior Member
Fejvad?sz ?v J?t?kosa (2009)
Ortol?n "fejvad?sz"/S?f!c!Default
Posts: 111
|
Post by Orm'an Yos on Oct 7, 2009 17:50:29 GMT 1
A még mindig ormányát dörgölõ ortolán meglepõdik az elõbbihez hasonló hang hallatán és az ajtóra nézve elkerekedett szemekkel nézni Azure-t, ahogy hasonlóan megjárta a szoruló ajtóval és õ is az orrát fogja. Ahogy végre be tud jönni a nõ Orm is megfeledkezik a zsibbadásról és széttárt karokkal, gyorsan legyezõ fülekkel kacsázik közelebb, majd megáll közvetlenül nemrég megismert barátja mellett és enyhén hadonászva kezd beszélni. Kissé belefeledkezett a viszontlátás örömébe és nem is figyel oda, hogy körülöttük mit szólnak az emberek, bár nem kiabál vagy hangoskodik, így nem mondhatni igazán, hogy rendbontó lenne, inkább csak feltûnõ.
-Azure Kisasszony!!! Dejó újra látni! Hogy van? Adtak rendesen enni? ... Kér chipset? Sajnos most csak ez van nálam. Biztos nagyon rossz volt odabent. Trenk Úr is itt van, a pultnál kérdezõsködik.
|
|
Gohone Azure
Junior Member
Szerencsevad?sz
Az utaz?s, a kalandv?gy ?s a szerencse b?v?let?ben… !c!Green
Posts: 144
|
Post by Gohone Azure on Oct 10, 2009 20:19:28 GMT 1
Orm boldogan kacsázik Azure felé, széttárt karokkal és legyezõ fülekkel. Ugyan Azure még csak pár órája vált el tõle, de mégis olyan távolinak tûnik neki ez a füllegyezõs mozdulat. Most Orm boldogsága csak még jobban fellelkesíti Azuret. - Remekül vagyok, bár az imént egy kicsit eltévedtem. – kezdi lelkendezve. - Kaptam kaját, de hát nem is voltam annyira éhes, hisz teljesen be voltam rezelve, de azért hoztak rendesen enni, igen, tessék, hogy, chipszet? Ááá, nem köszi, de nagyon kedves vagy. És, és alig találtalak meg titeket, azt hittem, már teljesen eltévedtem, de nem! – mondja örvendezve. – És most meg ki kell majd fizetnem egy csomó pénzt, amiért szabadon engedtek. Ja, tényleg, Trenk is itt van?! – levegõt vesz a sok beszéd után, majd körbenéz. Trenk épp akkor ér oda hozzájuk. A fején most sincs rajta a csukja, így láthatják, hogy útitársuk személyében valóban egy korosabb embert tisztelhetnek. Haja már erõsen megõszülve, csak egy-két helyen tarkítják barna hajszálak, homlokán, és arcán a ráncok már elmélyültek, de kinézetéhez képest, egészen ruganyosan lépdel feléjük. - Á, üdv. Hogy vagy? – kérdi õ is barátságosan Azuretól. – Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de nem lehetne kicsit halkabban? – kérdi utána, mivel közben elég sokan felfigyeltek az épület elülsõ részében a lány, elefánt párosra. - Áhá, sziaa Trenk!! – fordul hozzá Azure ugyanazzal a harsánysággal, majd elhallgat. - Na de ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor akár ki is mehetnénk errõl a helyrõl. – jegyzi meg Trenk, mivel tulajdonképpen már majdnem fél napja a Corsec épületében tartózkodtak, aztán lassan elkezd a kijárat felé menni. Azure homlokráncolva követi. ~ A francba! Hát én olyan hülye vagyok, hogy az veszedelem!! [/i]– gondolja magában, majd valamiért kissé szégyenkezve követi az öreget a beragadós ajtón keresztül. Majd megtorpan, és hátrafordul: - Jössz, Orm? – kérdi, mivel nem akarja, hogy az ajtó újra útját állja.
|
|
Orm'an Yos
Junior Member
Fejvad?sz ?v J?t?kosa (2009)
Ortol?n "fejvad?sz"/S?f!c!Default
Posts: 111
|
Post by Orm'an Yos on Oct 18, 2009 14:08:06 GMT 1
Azure lelkes beszámolója végére és Trenk megérkezésére az ortolán is elhallgat, bár õ nem nagyon veszi magára az idõsebb férfi jószándékú feddését. Ehelyett elgondolkodva mancsába veszi ormánya végét és morzsolgatja, simogatja, mint az emberek szokták az állukat, ha valamin nagyon gondolkodnak. Ennek köszönhetõen kissé lemarad a többiektõl és csak Azure kérdésére riad fel, majd két társa után kacsázva felzárkózik, hátha az ajtó több személyt egyszerre nem tréfál már meg. Ahogy a nõ mellé ér, immár normális beszélgetõs hangerõvel és stílusban adja elõ az éppen õt foglalkoztató dolgokat.-Jövök, jövök! Azure Kisasszony, ha megkérdezhetem, miért kell nagyon sok pénzt fizetnie? Remélem azért adtak idõt a befizetésre. Hova szeretnének menni ezután? Ha nem bánják és tudom, akkor szívesen elkalauzolom önöket... egészen véletlenül Coreliát eléggé ismerem. Látszik Ormon, hogy felemás érzések kerülgetik. Egyrészt nagyon örül és büszke magára, hogy van valami, amiben jó és ténylegesen segíteni tud, nemcsak optimistán bukdácsol az ismeretlenben. Másrészt egy kis keserû szájízt is ad neki valami, de úgy látszik errõl még mindig nem nagyon akaródzik nyilatkoznia. Mintha csak egy szúnyogot hajtana el maga körül nagy ívben legyint baljával maga elõtt, hogy elhessegesse a dolgot és inkább érdeklõdve bámul fel Azure-ra és Trenkre.-Keressük meg azt a Titkos Villát? Vagy elmehetünk a leghíresebb és legnevezetesebb helyre, amirõl Trenk úrral majdnem beszéltünk, csak épp akkor jött az a kísérõs õr.
|
|
Gohone Azure
Junior Member
Szerencsevad?sz
Az utaz?s, a kalandv?gy ?s a szerencse b?v?let?ben… !c!Green
Posts: 144
|
Post by Gohone Azure on Oct 26, 2009 9:21:32 GMT 1
Azure megvárja Ormot, majd együtt lépnek ki az utcára, ahol épp az imént a lány elveszetten kóválygott. - Azért kell fizetnem, mert szabadon engedtek, és ez valami letét féle lehet. – válaszol Azure Orm kérdésére. – Szerintem elég sok, de szerencsére adtak idõt a befizetésére. Én nem annyira ismerem Corelliát, úgyhogy engemet nyugodtan elkalauzolhatsz. Híres és nevezetes? – értetlenkedik elõször. - Igen. – kapcsolódik be Trenk. – Ha minden igaz, akkor McWestar gyorsétteremrõl van szó…- Valóban? Olyan az Elroodon is van. – jegyzi meg Azure. - Egyébként meg, ha a munkaadót keresnétek, nekem egészen véletlenül sikerült megszereznem az úr holo-számát. – kanyarodik el Trenk.- Oh, hát az remek. – mondja Azure lekonyulva, aki lehet, hogy jobban vágyna most egy nagy-nagy sajtburgerre. - Bár, szerintem még ráér a munka, elõször lehet, hogy enni kéne. – javítja ki magát gyorsan Trenk.- Szerintem is. – mondja Azure vidámabban. – Akkor Orm, merre menjünk? – kérdi izgatottan. - Szerintem, elég, ha követjük a jelzést. – mutatja Trenk a nagy villogó kivetítõt, ami jó, hogy nem szúrja ki az ember szemét, és az étteremrõl ad útirányt.- Jah, ok. – mondja a lány szórakozottan, aki a reménybeli sajtburger miatt megint elfeledkezet elõzõ gondolatáról. //Következõt írhatod akkor a McWestar-ba, ha gondolod. //
|
|
Orm'an Yos
Junior Member
Fejvad?sz ?v J?t?kosa (2009)
Ortol?n "fejvad?sz"/S?f!c!Default
Posts: 111
|
Post by Orm'an Yos on Oct 26, 2009 15:16:23 GMT 1
Ahogy eldõl, hogy visszatérnek Orm törzshelyére egy kiadós kaja reményében, az ortolán megélénkül és láthatóan tettetett morcossággal kezd el magyarázni széles karmozdulatokkal aláfestve az egészet a McWestarról, ahogy a trió egyre távolodik a CorSec tiszteletet parancsoló tömbjétõl...//Okés. Folytatás a McWestarban. Azért írtam ide is egy rövidet, hogy megköszönjem a mesélést Jeff Cutter Fõparancsnok Úrnak! Reméljük lesz még hasonló alkalom a közös játékra! //
|
|
Zack Rynald
New Member
CorSec ?gyn?k
CorSec hadnagy - F?ggetlen Főoszt?ly - H?rszerz?s!c!30a040
Posts: 22
|
Post by Zack Rynald on Jan 23, 2010 16:42:26 GMT 1
CorSec fõparancsnokság - Folyosók Az irodához való megérkezést követően a fiatal, vagy inkább húszas évek derekán járó hadnagy már éppen kopogott volna az előtte terebélyesedő ajtón, amikor egy számára ismeretlen hang csendült fel mögötte, alig pár lépésnyire. Természetesen engedve kíváncsi énjének, fejét balra fordítva a válla felett pillantott hátra, vajon ki lehet a rejtélyes „ismeretlen”. A séta közben három embert szemlélt meg ezen a rövidnek mondható szakaszon, kettő azokból a test súlyából ítélve nem ehhez a hangszínhez passzolt. Persze ezen a téren rettenetes meglepetések érhetik az embert, vagy éppen non-humánt, teljességgel mindegy. A másik szempont, amely szűkítette a kört, a másik kettő lehetséges úti célja éppen az ellenkező irány felé vezetett. Maradt egyetlen alak… amint a szeme sarkából észrevette annak sziluettjeit, nyugodt fél mosollyal konstatálta, hogy a tippje ismét helytálló volt. Nem hiába, a terepen szerzett rutin mindig jól jön az embernek. Nem mondhatta magát vén rókának, de odakint, ahol magára számíthatott, megedződött. Olyan munkakört látott el egy bűnszövetkezet részeként, amely megkövetelte, hogy a legapróbb részletekre is figyeljen. Az életébe kerülhetett, ha valakit nem jól ítélt meg. Még az utcán sétálva is ügyelnie kellett, mivel bármelyik járókelő lehetett volna a riválisok közül… pisztolyt rántva… agyonlőve őt, nem törődve semmivel.
Minthogy értette a minden bizonnyal valamiféle segéd munkakörbe osztott úriember szavait, biccentett egyet a fejével, megerősítve a hallottakat. Ezt követően a lassan szokásosnak mondható félmosoly kíséretében pillantott először az egyik kísérőre, majd a másikra. - Ne aggódjanak, tudok magamra vigyázni egyedül is. Azzal ismét az ajtó felé fordult, majd jobbját a kilincs felé emelte. Mielőtt elérhette volna a gombot, hogy megmarkolva azt elforgassa, halk kattanás hallatszott. Az iroda feltárult előtte, már amennyire betekintést nyert az éppen kifelé masírozó két tiszt testétől. Az elsőt jól ismerte, Soonels ezredes, a mögötte érkezőről azonban még nem hallott. Oldalra lépve utat engedett a két felettesének, várva, hogy végre bebocsátást nyerhessen. A dolgok azonban nem úgy alakultak, hogyan azt tervezte. A számára ismeretlen, ezredesi rangjelzést viselő férfi behúzta maga mögött az iroda ajtaját, majd megállt előtte, és felé fordulva megszólította őt.- Üdvözlöm hadnagy! Ehart Sal ezredes vagyok... Sal ekkor elvonta tekintetét a fiatal tisztről, majd a két kísérőre tekintve jelezte, hogy azok leléphetnek, már nincs szükség a szolgálataikra. Zack egyelőre szótlanul álldogált, elvégre nem osztottak a számára lapot, nem hangzott el olyasmi, amire reagálnia kellett volna. Bemutatkozni nem mutatkozhatott be, túl sok volt a fültanú, és Cutter egyértelmű parancsba adta, egyetlen szót sem, amíg ő nem engedi.- Némileg megváltozott a helyzet hadnagy. A Főparancsnok úr a hatáskörömbe utalta az ön ügyét. Jöjjön velem, sok megbeszélni valónk van. A férfi ezt követően kilépett a hadnagy elől, majd sietős léptekkel indult meg a CorSec épületének folyosó kavalkádjában. Zacknek nem tetszett különösebben a tudat, hogy a főparancsnok lepasszolta az ügyét, persze tisztában volt vele, hogy amennyiben ezt tette, úgy nyomós indokkal döntött így.
Szemeivel egy pillanatra a plafon felé tekintett, majd sarkon fordulva az ezredes nyomába eredt. Az igazat megvallva nem csipkedte magát, nyugalmas tempóban haladt, és még így is tudta a lépést tartani. Megszokta már, hogy öles léptekkel közlekedik, mert egyrészt gyorsabb, másrészt, a rengeteg apró lépés jóval több mozdulattal jár… az ember hamarabb elfárad benne. Séta közben figyelmét nem kerülték el az apró történések, amelyek az iroda életének egy apró darabját mutatták be számára. Noha a forma és berendezés nem változott, bizony jó néhány arc nem volt ismerős számára. A mellette baktató ezredes bizonyosan tudta, hogy Rynald melyik iroda környékén dolgozott annakidején… mert noha arra is levághatták volna az utat, kerültek egyet. Az irodához érve a fiatal hadnagy előre engedte az ezredest, majd belépett…
|
|
|
Post by Jeff Cutter on Jan 23, 2010 21:29:31 GMT 1
Ehart Sal ezredes irodája gazdagon berendezettnek, de mégis egyszerűnek tűnt, az oda, a főtisztet követve belépő Zack Rynald hadnagy számára. A helyiség központi helyét, egy széles, faragásokkal díszített, lakkozott faasztal foglalta el, előtte egy, egyszerűbb szék, mögötte viszont egy elegáns, bőrborítású széles, és valószínűleg kényelmes karosszék. Mindezek arra utaltak, hogy az iroda tulajdonosa sok időt tölt a helyiségben.
A bőrborítású karosszék mögött széles üvegablak, mely lenyűgöző kilátást biztosított Coronet belvárosára. Az asztal egyik oldalán egy üvegajtós szekrény melynek polcain szakmai természetű antikvár számba menő könyvek, valamint különféle dísztárgyak sorakoztak. A másik oldalon a falat egy hatalmas tájkép töltötte be, melynek két oldalán bekeretezett oklevelek és tanúsítványok voltak. Az ajtó felöli oldalon a bejárat mellett egy zárt fémszekrény foglalt helyet a falig az egyik irányba, míg a másikon pedig két további szék állt a fal mellett.
Sal ezredes megkerülte az asztalát, amin feltűnően pedáns rend volt látható, mely a szoba egészét jellemezte.
- Nyugodtan foglaljon helyet hadnagy. - Mondta az ezredes, miközben ő maga már le is ült. - Kezdjük a formaságokkal. Remélem, elhozta az írásos jelentést, aminek megírására Cutter főparancsnok utasította. - Tért rögtön a lényegre.
|
|
Zack Rynald
New Member
CorSec ?gyn?k
CorSec hadnagy - F?ggetlen Főoszt?ly - H?rszerz?s!c!30a040
Posts: 22
|
Post by Zack Rynald on Jan 24, 2010 19:48:04 GMT 1
Ehart Sal irodája A fiatal hadnagy megvárta, amíg felettese belép az irodájába, melyet követően természetesen követte a férfit. Amint áttette lábait a küszöbön, megfordult, majd behúzta maga mögött az ajtót. Figyelmét nem kerülte el az ezen művelet előtt pár másodpercre látott berendezés mivolta és mikéntje. Nem rendelkezett fotografikus memóriával, de kiképzésének alaprészét képezte a memóriája igénybevétele, hogy minél erőteljesebb legyen az. Az akadémián rengeteg olyan gyakorlatot végeztek társaival, amelyben pár másodpercre megszemlélhettek a szimulátorban egy helyiséget, vagy környéket, majd a látkép eltűnésével le kellett írni mit, hol, mennyit láttak, esetlegesen melyik személyről miféle leírást tudnak adni a külleme mellett. Túszhelyzeteknél nagyon jól jött ez a fajta képzettség, és Zacket most sem hagyta cserben. Amikor megragadta a kilincset, hogy becsukja maga mögött az ajtót, már leszűrte a látottakból, hogy az ezredes valószínűleg afféle aktakukac, több időt tölt az irodájában, mint terepen. Érthető és nem elítélendő, hiszen kellenek a CorSecnek agytrösztök, akik a papírok és a bürokrácia útvesztőiben ismerik ki magukat, és kellenek olyanok, akik a dzsungelt érzik otthonuknak. Egyik nem tud megélni a másik nélkül, és ez fordítva is igaz. Soha nem tartozott azon emberek közé, akik ítélkeznek ezen téma felett. Amennyiben nem lettek volna a Sal ezredeshez hasonló férfiak, a Corelliai Biztonsági Erők sehol sem tartottak volna… és persze, ha nem lettek volna magafajta alakok, szintúgy igaz a tétel. Az igencsak szegényesnek mondható, mégis hűvös eleganciát sugalló berendezés kifejezetten tetszetős volt a hadnagy számára, tekintve, jómaga is szerette az optimális munkakörnyezetet. Nem tudta megérteni, miért van szükség pár képen kívül egyéb csecse-becsékre, valamint az asztalon álldogáló felesleges holmikra, amelyek csak akadályozzák az embert.
Mire Zack megfordult, felettese már megkerülte az asztalát, és kényelembe helyezkedett a székében. - Nyugodtan foglaljon helyet hadnagy. Kezdjük a formaságokkal. Remélem, elhozta az írásos jelentést, aminek megírására Cutter főparancsnok utasította. Halovány mosoly húzódott az ajkaira, miközben bólintott fejével, mintegy mozdulatban megköszönve a hellyel való invitációt. Persze nem akarta szó nélkül hagyni, ráadásképpen válaszolnia is kellett a feltett kérdésre. Első pillanatban majdnem kibuggyant belőle a beléégett lazább, mégis keményebb stílus, amit használnia kellett a beépült évei alatt. Már beszippantotta a levegőt, hogy belekezdjen, amikor ráébredt, hogy itt bizony kissé visszafogottabb és konszolidáltabb énjét kell előhalásznia. Mélyen volt az a Zack Rynald, de muszáj volt újra rátalálni… legalábbis valamilyen formában. - Köszönöm! Jelentette ki meglepő módon hűvös hanglejtéssel, melyet követően megkerülte a jóval szerényebb küllemmel rendelkező ülőalkalmatosságot, majd helyet foglalt rajta. Hátát a támlának vetette, tartása egyenes volt, tenyerei pedig a combjain pihentek. - Elhoztam a jelentést uram, azonban nyomtatni, aláírni, valamint iktattatni a megfelelő helyen még nem volt időm. Jelenleg csak elektronikus formában, holodisken van meg, természetesen a megfelelő védelemmel ellátva. Zack biztos volt benne, hogy a „megfelelő védelemmel ellátva” szófordulatot nem kell ecsetelnie felettesének, az biztosan tudja, mit is jelentenek ezek a szavak. A bal megemelkedett, majd félrehúzva a kabát szárát a jobbal a belső zsebébe nyúlt. Onnan egy apró, fekete holodisket vett elő, majd előre dőlvén a felettese asztalára helyezte azt. Mivel Cutter főparancsnok tájékoztatta az ezredest a helyzetről, úgy bizonyosan nem volt akadálya annak, hogy átadhatja a jelentését.
|
|
|
Post by Jeff Cutter on Jan 29, 2010 19:49:43 GMT 1
//Ehart Sal irodája//
Az ezredes átvette a hadnagy kezéből a holodisket, ami a főtiszt kezéből egyenesen az íróasztala egyik fiókjában tűnt el. Legalábbis a keze olyan magasságban tűnt el az asztal lapja mögött ahol vélhetőleg a fiókok vannak, bár akár egy megsemmisítőbe is dobhatta, de az valószínűtlen volt.
- Nos, ez az ügy lezárva. - Utalt ezzel a jelentés tartalmára, amely mögött olyan eseményláncolat húzódik meg, amely épp olyan könnyen kerülhetett volna Rynald hadnagy életébe, mint ahogy csaknem derékba törte a karrierjét. – Ön ellen nem indul semmilyen eljárás, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ez az esemény, egyszerűen nem történt meg.- Mondta az ezredes hűvösen, de időt sem hagyott a hadnagynak arra, hogy felocsúdjon. - Elméletileg én vettem volna át a Hírszerző Szolgálat vezetését, de mint arról bizonyára ön is értesült, Cutter főparancsnok, bizonyos sajnálatos események, illetve felmerült anyagi és személyi, problémák, de leginkább a BBFH nyomására hivatalosan feloszlatta a CorSec Hírszerző Szolgálatát. - Sal elmondása két dolgot jelentett. Felülről egész egyszerűen eltussolták az ügyet, amelyen az elmúlt hónapokban dolgozott. Nyilván a nagyobb jó, érdekében. Másrészt egyúttal azt is, hogy Rynald maradhat a testületnél, de pillanatnyilag beosztás nélkül maradt. Legalábbis hivatalosan.
- Egész tűrhető munkát végzett, de a jövőben ennél jobbra van szükség.- Folytatta Ehart, de mielőtt kifejtette volna a szóbahozott jövőt, egy pillanatnyi szünetet tartott. - Cutter főparancsnok és magam is azon a véleményen vagyunk, hogy a CorSec nem nélkülözheti azon operatív módszereket és tevékenységeket, amelyek eleddig a Hírszerzésen belül működtek. Az még egyeztetések tárgyát képezi, hogy milyen módon és milyen szervezeti szinten és illetékességgel működjön a részleg, amely ezen szükséges és elengedhetetlen tevékenységeket magába fogja foglalni. - Magyarázta az ezredes, majd a hosszas bevezetés után végül is a tárgyra tért. - Azonban, amíg erről döntés születik, nekem ki kell választanom a Hírszerző Szolgálat korábbi beosztottjai közül azokat akikkel a jövőben együtt tudok dolgozni. Köztük önre is gondoltam hadnagy.
|
|
Zack Rynald
New Member
CorSec ?gyn?k
CorSec hadnagy - F?ggetlen Főoszt?ly - H?rszerz?s!c!30a040
Posts: 22
|
Post by Zack Rynald on Jan 30, 2010 20:41:28 GMT 1
Ehart Sal irodája A holodisk asztalra való helyezését követően a fiatal hadnagy hátradőlt a székében, és ismételten a támlának vetette hátát, míg kezei újfent combjain pihentek meg. Komoly és határozott tekintettel figyelte felettesét, azonban az ezt követő, ezredes általi mozdulatsor meglehetősen érdekesnek hatott. Ennek ellenére nem kérdőjelezte azt meg. Az érzelem legapróbb jelei sem mutatkoztak szemeiben, sem arcvonásaiban. A jelentés az igencsak rendezett íróasztal egyik fiókjába keveredett. Ez bizony meglepő volt abból a szempontból, hogy amikor a kalamajka kezdetét vette, még igencsak fontos ügyként volt kezelve, a CorSec által is. A két banda lebukásával, és a veszély elmúlásával múlt el maga az egész küldetés is… egy íróasztal fiókjában nyert örök nyugalmat, ahonnan majd a későbbiekben egy irattárba kerül archiválásra. Ez azonban előrevetített bizonyos eseményeket.
Ezzel tulajdonképpen maga az ügy véglegesen lezárult, elérkezett a megújulás pillanata, amely talán egy újabb munkában csúcsosodhat majd ki. Persze a fiatal CorSec-es esetében kérdéses volt még maga a munkakör is. Az utóbbi időben egyre többet lehetett hallani arról, hogy a corelliai biztonsági erők egy nagyobb szervezeti átalakuláson fog átesni, amely talán magával vonhatja a hírszerzés felszámolását is. Amennyiben a hallott pletykák igaznak bizonyulnak, úgy lehetőség mutatkozik arra is, hogy a Rynald család sarja nemhogy új munkát kap, de esetlegesen elveszíti állását. Hirtelen érces hang csendült az irodában. - Nos, ez az ügy lezárva. Ön ellen nem indul semmilyen eljárás, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ez az esemény, egyszerűen nem történt meg. A mondatot követően Zack bal szemöldöke a magasba kúszott, míg a jobb megereszkedett. Egyértelmű jelét adta annak mimikájával, hogy nem éppen erre számított, amikor a mai napon felkelt, hogy végre lezárhassa az ügyet. Annakidején csendesen tűrte volna a szavakat, hiszen amit a feljebbvaló mond, az van, mese nincs. A terepen töltött esztendők alatt azonban csorbult annyit jelleme, hogy az esetlegesen nem tetsző dolgokat mára kissé másképpen reagálja le. Ez természetesen közelről sem jelentette azt, hogy függelemsértést követne el, vagy tiszteletlen módon viselkedne… mindösszesen valamilyen formában „lazábban” fogta fel a körötte lévő történéseket. Ezt mindenki másképpen kezeli… vannak, akik jó dolognak fogják fel, és vannak olyanok, akik számára kevésbé tetsző. Zack is elmélkedett már erről, azalatt a három unalmas nap alatt, és arra a következtetésre jutott, hogy ennyi kell… ettől lesz egyedibb, és ettől lesz jobb a munkájában. Egy örökké a szabályoknak élő CorSec-es nem a legmegfelelőbb az efféle feladatok ellátására, a túlságosan elkanászodottak pedig már a képzeletbeli reek másik oldalára estek át. Gondolatmenete közben arca ismét komolyra váltott. - Elméletileg én vettem volna át a Hírszerző Szolgálat vezetését, de mint arról bizonyára ön is értesült, Cutter főparancsnok, bizonyos sajnálatos események, illetve felmerült anyagi és személyi, problémák, de leginkább a BBFH nyomására hivatalosan feloszlatta a CorSec Hírszerző Szolgálatát. Érthető volt, hiszen sikerült beszivárogni, ez pedig nem a legjobb reklám a méltán híres corelliai védelmi erők számára. Az idiótákból álló BBFH pedig eléggé egyértelmű volt, hogy bele fog szólni a testület belügyeibe. Birodalom… se vele, se nélküle. Az ezredes által megkezdett gondolatmenetnek azonban még nem volt vége, így a fiatal tiszt csendben üldögélt, és hallgatott. Annyi már bizonyos volt a számára, hogy nem teszik ki a szűrét, és maradhat, egyelőre a munkaköre kérdéses. - Egész tűrhető munkát végzett, de a jövőben ennél jobbra van szükség. Cutter főparancsnok és magam is azon a véleményen vagyunk, hogy a CorSec nem nélkülözheti azon operatív módszereket és tevékenységeket, amelyek eleddig a Hírszerzésen belül működtek. Az még egyeztetések tárgyát képezi, hogy milyen módon és milyen szervezeti szinten és illetékességgel működjön a részleg, amely ezen szükséges és elengedhetetlen tevékenységeket magába fogja foglalni. Azonban, amíg erről döntés születik, nekem ki kell választanom a Hírszerző Szolgálat korábbi beosztottjai közül azokat, akikkel a jövőben együtt tudok dolgozni. Köztük önre is gondoltam hadnagy. A hosszas felvezetést követően aztán kibújt a szög a zsákból, ez volt az, amire a hadnagy már az irodába való belépés óra várt. Az eleve jól hangzott, hogy továbbra is a kötelékhez tartozhat, hiszen elkötelezett volt corellia felé, így a biztonsági erők felé is. Az „egész tűrhető munkát végzett” szófordulat számára több, mint elegendő volt a hosszas időt felölelő ügy summázásának. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy egy olyan alakulat egyik tagjának szánták, akik majdan közel hasonló munkát végeznek, mint amit eleddig csinált jómaga is. - Köszönöm uram! Igazán megtisztelő az ajánlata. Burkolt és tartózkodó forma, amely jelezte, a hadnagy benne van a dologban. Nem akarta tovább fűzni a gondolatmenetet, hiszen tudta jól, ha lennének részletek, azokat már sorolta volna Sal. A formális jó pofizás pedig nem volt kenyere… a „biztosan együtt tudunk dolgozni” és a „gyümölcsöző kapcsolat lesz a miénk” elég nevetséges formulák voltak zárásként, így hallgatott.
|
|