A Végtelenség Parkja

[Lord Xanatos]

A Protector, Victory II osztályú csillagromboló belép a Byss közelében a rendszerbe. Amíg a kommunikációs tisztek egymás közt lerendezik, amit ilyenkor kell, három Lambda osztályú sikló és legénysége készülõdik a fõhangárban. Lord Xanatos éjfekete páncéljában, éjfekete palástjával halad az egyik felé. Nyomában 4 testõrrel. A nagyúr fellépdel a siklóra, a testõrök követik. Úgy látszik, hogy a többibe már hamarabb berakodtak, mivel induláskor egyszerre indul mindhárom sikló.

A három vörösre festett Lambda osztályú sikló leszáll a fõszínházhoz legközelebb esõ leszállóplatformra. Ez a platform kifejezetten az olyan fõméltóságok látogatására lett kialakítva, mint pl. maga Lord Xanatos. Mielõtt a nagyúr kiszállt volna a siklóból, a másik kettõbõl harci páncélba öltözött alakok szálltak ki és lepték el a platformot. Közelrõl nézve néhányuk testõr volt, néhányuk pedig az Elit Coruscanti rendõrség kötelékébe tartoztak, akiknek páncélzata szintén vörös volt, akárcsak a testõröké.

A nagyúr, testõrök gyûrûjében lépdelt le kimérten az ûrsiklóról majd egyenesen a légisiklókhoz mentek, amikkel az esküvõ helyszínére siettek. Útközben Lord Xanatos kapcsolatba lépett Graf Ironhanddel, aki mindenrõl beszámolt, ami eddig zajlott, beleértve a jelentéseket, amit a Theta osztag küldött el neki, és hangfelvételeket. Ez utóbbiakat Xanatos átadta egy technikusnak, aki azonnal megkezdte az elemzéseket.

---

Xanatos testõrök gyûrûjében lépett be a fõszínház épületébe. A Coruscanti rendõrök körbevették a Végtelenség parkját, hiszen ez volt a feladatuk. A testõrök pedig elvegyültek odabent. Szinte mindenütt lehetett látni egy-egy vörös páncélzatban lévõ testõrt, aki a tömeget figyelte, valamint ott volt a Theta osztag is, akiket azonban a tömeg nem is láthatott. Az ajtónálló már nem konferált fel senkit sem, ezt megteszik majd a Végtelenség parkjában, azonban amikor meglátta a testõrség fõparancsnokát, mélyen meghajolt. Azt senki sem láthatta, hogy nyelt is egyet, hiszen Xanatos az átlaghoz képest is félelmetesebbnek tûnt, hála az éjfekete páncélzatnak és palástnak.

A nagyúr egyenesen az ifjú pár felé sétált. Graf Ironhand pedig a tömegben csatlakozott hozzá:
- Uram örülök, hogy épségben ideért!
- Köszönöm, Graf. Fejlemények?
- A jelentésem óta semmi...
- Mostantól maradjon mellettem!
- Igen uram.
A beszélgetés mester és tanítvány között eddig tartott, de minden benne volt. Xanatos kimérten, hûvösen közelítette meg az ifjú párt. Rangban bõven felette állt mindenkinek, aki most jelen volt, így rengeteg dolog "állt a jogában". Az ifjú párhoz odaérve megállt elõttük.
- Lady Coy, Moff úr, örömömre szolgál, hogy önök ketten összekötötték életüket. Örömömre szolgál, hogy itt lehetek ezen a jeles eseményen. Engedjék meg, hogy átnyújtsak egy-egy szerény ajándékot - szavára elõ lépett két császári testõr, akik egy-egy kisebb csomagot nyújtottak át a Lordnak - Lady Coy, igencsak bajban voltam, amikor választanom kellett, de aztán mégis megtaláltam a megfelelõ ajándékot. Ez a nyakék minden bizonnyal tökéletesen illik majd Önhöz minden eseményen - mondta és átadott egy különlegesen megmunkált gyémánt nyakéket, aztán a moffhoz fordult - Coy moff, ez itt az öné - nyújtotta át a másik dobozt a moffnak, kinyitva - egy drágakövekkel kirakott Echani dísztõr. A fegyver a személyes gyûjteményem részét képezte eddig, de úgy gondolom, Ön értékeli a minõséget, így erre esett a választásom. Természetesen nem csak dísznek alkalmas... - mondta sejtelmesen - Örülnénk, ha tudnánk négyszemközt is beszélni - fejezte be, majd kezet csókolt Lady Coynak és jó erõsen, határozottan megszorította Coy moff kezét.

Továbbhaladt az ifjú pártól és elvegyült a tömegben. Nem akart egyelõre senkivel sem bájcsevegni, elõbb szakmai szempontból mérte fel a terepet. Lehetséges menekülõ útvonalakat keresett, és meg-megakadt a szeme egy-egy ügynökön, akik a Theta osztag tagjai voltak. Õk nem fedték fel magukat, de tudták Uruk is megérkezett.

[Jasen Raven]

Jasen Mon Mothával beszélgetett, amikor az esküvõi ceremónia elkezdõdött. Nem volt különösebben hosszú, átlagos, kibírható beszéd után, mindkét oltár elõtt álló fél szájából elhangzott az a bizonyos szó, amire mindenki várt és senki sem mert belegondolni, hogy esetleg más legyen.

Ezután a vendé sereg a Végtelensé Parkja felé vette az irányt, nyilván itt fog folytatódni az est. Jasen is elindult volna, de épp egy vörös páncélban tetszelgõ, maszkot viselõ katona lépett elé. Határozottan, már-már gépiesen préselt ki magából pár szót.

- Raven szenátor! Peron császári megbízott szeretne önnel beszélni. Kérem kövessen!

Jasen elnézést kért a szenátorasszonytól, és gyorsan még búcsúzásul hozzátette, hogy szeretne még beszélni Mon Mothával az est folyamán, amennyiben erre lehetõség nyílik. Majd elindult Devon Peron felé, miközben az elõtte állõ vörös elit katona utat tört neki a tömegben. Pár perc múlva már kinnt állt a parkban Jasen, elõtte Devon.

- Üdvözöllek ezen a szép, ám érdekektõl egyáltalán nem mentes estén. Szóval, mirõl szeretnél beszélni?

[Toni Mardon]

Toni érdeklõdve hallgatta Huta beszámolóját, miközben ivott egy keveset italából. Idõnként körbe tekintett, nem akart semmit sem a véletlenre bízni.

Miután Huta befejezte, Toni pár másodperc erejéig maga elé tekintett és próbálta át gondolni az elhangzottakat.

- A kalózok eltávolítása még a kisebb probléma lenne, persze az idióta söpredéket meggyõzni drága mulatság lehet. Természetesen a Nap igyekszik mindenben segíteni, amíg az neki is kifizetõdõ. De áruld el nekem, mi szükség van arra, hogy a kalózok eltûnjenek? És mi a terved a kalózok esetleges kivonása után?

[Devon Peron fõkormányzó]

Devon egykedvûen álldogáltt, a tömegtõl kellõ távolságot tartva. Sohasem szerette a nyüzsgést. - Zsibvásár -gondolta magában, miközben letette poharát. Az egymással beszélgetõ hatalmasságok között, egyre több lett a Devon testõreihez hasonló Vöröspáncélos katona. Devon arra gondolt, hogy örül ha a sajátjait felismeri. Nem tehetett mást, mint hogy várta a visszaérkezõ testõrét, aki remélhetõleg Raven szenátort is magával hozza. Nem kellett sokat unatkoznia, máris megjelent a páros. Elöl a Vörös katona tört utat a tömegben, egy pillantásra sem méltatva senkit, bár ez nem látszott siasakja alatt. Mögötte Raven szenátor lépdelt, jól megszokott szkeptikus arckifejezésével. Devon szája kis félmosolyra húzódott, ahogy megpillantotta kolégáját. A Vörös katona tiszteletteljessen meghajtotta fejét, majd odébb állt. Raven azonnal Devonhoz intézte mondandóját:

- Üdvözöllek ezen a szép, ám érdekektõl egyáltalán nem mentes estén. Szóval, mirõl szeretnél beszélni? -kérdezte a szenátor, és kormányzó, egy árnyalatnyi kíváncsisággal a hangjában. Devon kivette zsbeébõl a kezét, majd megszorította Jasen jobbját. Rég nem látták már egymást, hiszen a szenátus szünetelt egy ideje.

- Érdekek? Inkább a nyáladzás. Na de térjünk a tárgyra. Belevágok a közepébe. Egy pillanat.... -mondta Devon, miközben a csuklóján lévõ krómozott, csuklószorítónak beillõ tárgyon megnyomott egy kis gombot. Érzékszervekkel nem észrevehetõ változás állt be 3 méteres körzetben. Devon bekapcsolta tértorzító karperecét, mely statikus mezõt bocsátott ki, és ellehetetlenített mindenfajta lehallgatást. Devon tudta hogy a kis telep, csak egyszeri használatot bír, ezért nem alkalmazta Aruknál az ügyes kis szerkezetet. A bekapcsolás után ismét megszólalt:

- Nos vágjunk a közepébe. Gyere kicsit odébb kérlek. -mondta Devon, majd mikor úgy ítélte hogy Jasen meleesik a mezõ 3 méteres sugarába kissé lehalkította hangját. Rajta kívül talán csak Vörösei csíptek el néhány szót, de abból biztos nem kaphatnak teljes képet. De a katonáknak egyébként is más a feladatkörük.
- Szóval. Nem kertelek. Gondolom te is kaptál titkos parancsokat a Császártól. Nem hiszem hogy olyan kivételes személy lennék. Le kell buktatnom, illetve fel kell fednem a leplet pár Birodalomellenes szenátorról. Gondoltam hasznod tudnám venni, mivel te voltál a Biztonsági Bizottság vezetõje, bár rövid ideig... -mondta Devon halkan, alig mozgó szájjal. Még a legprofibb szájról-olvasó birodalmi ügynökök (Devon nem egyrõl hallott már) sem tudták volna kiszûrni szavait. Devon remélte Jasen is hasonlóan fog eljárni mint õ. A Birodalmi rendezvényeken sohasem lehetett tudni, ki az aki figyel....

[Dorja kapitány]

Moff Grigax

- Való igaz, ha ebbõl a nászból gyerek lesz, már pedig miért is ne lenne, akkor az a gyerek még sokra viheti. Ilyen birodalomhû és becsületes szülõkkel... - morogja a moff, majd rátér a lényegre - Nézze ezredes. Én minden olyan ötletet szívesen hallgatok ami mindkettõnk számára kifizetõdõ. Ha valóban tervei vannak az Onderonnal helyesen járt el Shinor ezredes. Ha megkerült volna és rájövök... Nos vannak módszerek amivel még a legismertebb katonákat és politikusokat is félre lehet állítani. - mondja a moff figyelve Shinor reakcióját. - Szerencsére önnek ettõl nem kell félnie. - mondja kis szünet után egy halvány mosollyal. A moff sóhajtva elõretekint a sor elejére és megállapítja, hogy az éppen most gratuláló Lord Xanatos is megérkezett az esküvõre. Halványan elmosolyodik, de mosolya lelóhad mikor meglátja, hogy még jópáran állnak elõttük a sorban. Magához int egy felszolgálót, és egy peszgõspoharat vesz le a tálcájáról. Miután a pincér elment újra az ezredes felé fordul.
- Ha gondolja bele is kezdhet.

[Shilva Shinor]

Shinor minden információt kiszűrt a Moff szavaiból ezért tökéletesen tudta hányadán áll a beszélgetés. Rámosolygott Grigax mondókájára és bele is vágott a lényegbe.

- Tudja Grigax. Régóta figyelem az Oderont gazdasági szemmel és látok benne fantáziát. Az utóbbi években nem nagyon voltak fejlesztések a térségben és ráférne már egy alapos költségvetési plusz. A bolygója jó fekvése, szorgalmas lakói és nemkülönben az ön áldozatos munkájának tart ott ahol tart. Ezért én kész vagyok a Közbeszerzési Bizottsággal és a Szenátussal további forrásokat megszavazni Önöknek. A Birodalom egy oszlopos régiójává és bolygójává tehetjük az Oderont. Ezzel magunk közt szólva a maga befolyása is növekedne, egy erős és stabil gazdasági háttérrel rendelkező bolygóra már oda kell figyelnie mindenkinek.
A fejlesztéseket főleg a kereskedelem és a térségi marketingben látom elkezdeni. Vonzóvá kell tennünk a bolygót a különböző befektetők számára. Természetesen a vállalkozók örömmel fogják a pénzüket olyan helyre fektetni ahol a Szenátus és ugyebár a Közbeszerzési Bizottság tevékenykedik hisz itt garantált a siker.

- Mit szól Grigax?

Az ezredes ezzel a lépéssel hatalmas gesztust tett az Oderon urának és méltán várta az együttműködést. Természetesen megvoltak a maga tervei is a beszélgetéssel és várt is tőle eredményt…

[Jasen Raven]

Jasen némi kiváncsisággal hallgatta a császári megbízott mondandóját. Tulajdonképpen nem lepõdött meg az elhangzottakon. Egy kicsit elgondolkodott, mégis mit válaszoljon, hogy az világos legyen, de közben feladata igazi célja se legyen felfedve, végül is hosszú még az este. Alapos tanakodás után belekezdett, arcára enyhe mosoly ült ki.

- Amennyiben ezt a feladatot kaptad, úgy azt hiszem kölcsönösen hasznos együttmûködésnek nézünk elébe....

Ha érted mire gondolok...

Tette hozzá Jasen sokat sejtetõen. Még eykori biztonsági bizottsági tagként, majd késõbb elnökként, szerzett némi tapasztalatot az efféle dolgokkal kapcsolatban.

- Azt hiszem egy ilyen összejövetel tökéletes alkalom lehet, egy ilyen "akcióra". Sajnos hiába a birodalom fénykora, még mindig vannak idealista marhák, akár a szenátuson belül, vagy azon kívül. Egyetértek, hogy el kell õket távolítani. A császár nyilván nem véletlenül osztott ki a hozzá hû embereknek ilyen, vagy ehhez hasonló feladatot. A tény viszont, hogy akár 200 ember is itt lehet, nehezíti sajnos a helyzetet.

Itt Jasen egy kis szünetet tartott.

- Azt hiszem olyan szenátorokhoz kéne elsõsorban odamenni és egy kicsit "elbeszélgetni", akik az elmúlt években nyíltan támadták a javaslatainkat, érveinket. Ha az ehhez hasonló egyéneknek a bizalmába kerülünk, alkalmunk lesz arra, hogy mindent kiszedjünk belõlük. És ha valami még a segítségünkre lehet, az az alkohol, amibõl van rendesen itt. Talán az megoldja némelyik nyelvét, ha elérjük, hogy érezze jól maát egy kicsit.

Azzal az utolsó kortyokat is ledöntötte a fiatal szenátor, ami elég irónikusan hatott.

[James Kenail]

James és családja egy újabb helyszínre érkeznek. A park gyönyörû. Senki sem hitte volna, hogy ezen a bolygón ahova eddg senki nem léphetett be ilyen dolgok történnek. Például egy park kiépítése. Jamesnek a szobor tetszett nagyon. A család egyre beljebb jut. James szeretne egy-két szót beszélni Moff Grigraxxal Maler felõl mivel mostanában nem sûrûn látta. Hátha még kap valami plussz munkát az Onderonon... De mivel éppen Shilva Shinorral beszélget így inkább egyiküket sem zavarja. Majd ha végeztek. De Shinorral is szeretne egy két dologról beszélni. Úgy megy el a család mellettük, hogy a két ember észrevegye õket...

[zavall]

Zavall a tömeggel együtt indult el a Végtelenség Parkja felé. Zier Devon Peronnal társalgott, így Zavall leszakadt tőlük. Úgy gondolta, hogy túlesik a formaságokon, és gratulál az ifjú párnak. Egy apró droid érkezett ekkor a kedélyesen csúszkáló Zavallhoz. Az ajándékai... Coy moffnak a Szemfényvesztő bár legősibb és legrégibb mocsári szőlőből erjesztett borát, Lady Coy-nak, pedig egy gyönyörű cserepes virágot, ami csak Onderon őserdeiben nő, és igen drága. Ő viszont a Nar Shaadda-i feketepiacon viszont olcsón megszerezte.
Előtte egy magas, félelmet keltő fekete páncélos alak haladt. Valami magasbeosztású főfejes lehet. Undrító! Az ilyen jókötésű embereknek a fűszerbányában a helyük, de mindegy eljön még a Birodalom bukása, és akkor Zavall boldogan fog állni a zsíros romok felett. Lassacskánt ő került az ifjú házasok elé, elővette legjobb modorát.

-Lady Coy, és Moff Coy, szeretnék gratulálni önöknek! Engedjék meg nekem, hogy boldog házaséletet kívánjak, és hogy átadjam csekély ajándékaimat. Lady Coy, önnek egy ritka dísznövényt hoztam az Onderon vadonjaiból, legyen a hitvesi ház dísze! Coy moff önnek egy kiváló bort hoztam, váljék egészségére!-Zavall szépen mosolygott, és kedélyesen beszélt. Majd gyorsan arrébb kúszott, hisz sokan álltak még mögöttük. Szemével Grigax moffot kereste, épp Shinorral beszélgetett. Valamit susmusoltak, szóval inkább nem zavarta meg őket, majd később. Egy fitalemberre, viszont figyelmes lett. Ott ment el családjával Grigax előtt. Volt még ideje, szóval odakúszott James Kenail-hez.

-Jó estét, uram! Zavall Besadii vagyok, önben kit tisztelhetek?-már kezdte unni ezt a bályolgást az emberekkel, de hát mit lehet tenni...

[Huta]

-A Tanács nem bízik meg bennem. Érthető a történtek után. Ez a söpredék olyannyira tiszteli a saját hagyományait, hogy minden apró szabályellenességre felkapja a fejét...

Érdekes volt Hutától hallani, hogy hogyan vélekedik a Huttokról. Amellett, hogy minden Hutthoz hűen magasabb rendűnek tartotta a faját, le is nézte a klánján kívülieket (és talán a saját klánja tagjait is)...

-Át akarom venni a Hutt Flotta irányítását. Persze a javaslatomat elutasították, de ha látják, hogy a saját flottánkkal milyen látványos eredményeket érünk el, akkor talán újra átgondolják a felvetésemet... Ha pedig egyszer a kezembe adják a Flottát... Nos. Ezt most nem részletezném.

Huta itt több dologra is gondolt. Egyszer Xizor ígéretére, miszerint ha a Hutt űrben ismét döntő hatalomra tesz szert, beveszi a vígók közé, de ugyanekkor arra is gondolt, hogy ezzel a lépéssel elér egy szintet, ahonnan már csak felfelé lehet bukni...

[Toni Mardon]

Toni elõtt összeállt a kép, világossá vált számára Huta terve. Nem is várakozott a válasszal.

- Azt hiszem értem mit akarsz. De az egész kalózvisszavonulásnak úgy kell tûnnie, mintha a Te seregeid vernék vissza. És néhány jókor elejtett szó talán meggyõzné némelyik huttot. A Nap számára természetesen az számít, hogy a Hutt szektorban is kiterjessze a hatlamát, így a támogatásunkat, támogatásomat élvezheted. De az idõ szorít minket is és téged is, a Herceg eredményeket akar, ami persze érthetõ. Egyelõre bizalmat szavazott neked, és valami azt súgja, hogy nagyon rosszul járnának néhányan azzal, ha Te ezt eljátszanád.

Toni az utolsó mondatokat kicsit szigorúbb és keményebb hangnemben intézte a hutt felé. Várta a reakcióját.

[Moff Fliry Vorru]

Vorru a szertartás után feleségével lassan követte a násznépet a parkban rendezendõ ünnepi vacsorára. Arcán az unalom öltött gyászos képet, amikor csigalassú sorban járult minden meghívott az ifjú pár elé, hogy kifejezzék gratulációjukat. Saját, leginkább sajnálatosnak nevezhetõ esküvõje jutott eszébe, a mellette lépdelõ nõvel. Igaz Marieta kellemes társaság, kívánatos nõ, és tökéletes feleség, de mégis hiányzott belõle valami, amire Flirynak szüksége lett volna. Ezt más nõkkel pótolta az idõk folyamán, és ezt Marieta elnézte neki, de legalábbis nem tette sosem szóvá, úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna.

Az ifjú pár elé érve Vorru elõre lépett.
- Fogadja szívbõl jövõ gratulációmat. - fordult elõször Lady Mirax felé, majd Trachta moff felé lépett - Fogadd részvétem. - vigyorodott el, és rázta meg a kezét a férfinak - Innentõl már neked sem jobb, mint nekünk. - egy kicsit közelebb hajolt az "ifjú" férjhez - Ha majd felszabadulsz egy kis idõre, lenne egy-két dolog amit meg kellene beszélni...Fontos "államügyek".

Vorru fellélegzett végre, mikor elléptek a pártól, majd feleségét leparkolta az egyik kizárólag "elõkelõ" nõkbõl álló pletykacsapatnál, és azonnal az italospulthoz lépett. Egy corelliai wiskey rendelt magának, majd egy húzásra lenyomta a pohár tartalmát.

- Nagyon szép esküvõ volt, nem de? Még sosem jártam Byssen ... nem hittem volna, hogy ilyen csodálatos egy bolygó. - szólalt meg mellette egy hang. Nem embertõl származott a taglejtése alapján. Fliry arcán közönyös nyugalommal fordult a mellette álló gran felé.
- Akár egy halotti tor is lehetne, semmi külömbség nincs a kettõ között. - válaszolta lemondóan, majd egy széles vigyor jelent meg sebhelyes arcán. Sajátos corelliai humor, le sem tagadhatta származását - Byss érdekes hely, fõleg amióta az Uralkodó megnyitotta a nyilvánosság elött, és bárki beléphet ide... Jaj, de figyelmetlen vagyok. Fliry Vorru vagyok, a Corelliai-szektor kormányzója...

Vorrun semmi jele nem látszott az idegengyûlöletnek, mint a magasrangú Birodalmi tisztségviselõkön, vagy akár katonákon. Inkább egyfajta érdeklõdés tükrözõdött a szemébõl, amikor a granra tekintett.

[Huta]

-Persze... A Tanács tudni fog arról, hogy a szektorban történtek mögött én állok. Megvannak ennek a csatornáim erre a célra. Terveim szerint ezután az ünnepség után azonnal üzenek a Huttoknak...

Toni utolsó mondatára reagálva a Hutt is komolyabbá vált az eddigieknél.

-A Herceggel kapcsolatban pedig csak annyit mondhatok, hogy eddig is nyílt lapokkal játszottam előtte, ezután is azzal fogok. Megmondtam, hogy mik a céljaim. Nem mások. Kevesen ismerik annyira a Hutt történelmet, hogy tudják: a Hutt faj a Galaxis talán legbecsületesebbje. A szavamat adom, hogy nem játszom ki a Napot. Semmilyen formában.

Huta ezután körbetekintett a helységben.

-Ha nincs több kérdésed, fejezzük be ezt a beszélgetést. Ha kiszúrják, hogy a Nappal tárgyalok, nehezen fogok kimászni a pletykákból... Ez pedig senkinek se lenne az előnyére.

Hutának igaza volt. A terembe egyre többen jöttek át, így egyre nőtt a lehetősége annak, hogy valakinek szemet szúr a kettejük beszélgetése...

[Aruk a Hutt]

Zier, Devon beszélgetése után elindult meginni valami finom nedût. Természetesen egy borkülönlegesség volt az amit kiszúrt magának, így mikor azt hamar megitta elkezdett járni az agya. A következõ kiszemeltje akivel tárgyalnia kell az Moff Denn Wessex, a Hutt Szektor jelenlegi ura. A Besadii klán mindent képes elkövetni annak érdekében, hogy a Moff eltekintsen a súlyos adótól, legalábbis egy jelentõs részétõl. Pár perc sem telik bele, mire a humán belépett a mesterségesen kialakított park területére. Aruk kegyeltje nem is húzta tovább az idõt, máris odakúszott hozzá, nehogy valaki elõbb tegye meg ezt.

- Üdvözlöm Wessex Moff! Remélem van egy kis ideje, mert akkor félrehúzódhatnánk a tömegtõl és üzleti ügyben diskurálhatnánk.- tért rá egybõl a lényegre a bûnbáró. Nem akarta megkérdezni, hogy érzi magát a Szektor kormányzó ezen a jeles eseményen, nem érdekelte õt, hogy mi történt vele az elmtúlt idõszakban.

- Elnézést, a nevem Zier Besadii, a Besadii klán küldöttje, és Aruk bizalmasa.- húzta szélesre a száját a kövér csiga, mindig is szeretett dicsekedni a pozicíójával.

[Denn Wessex Nagymoff]

~Áá.Pedig már épp kezdtem volna jól érezni magam...~-Gondolta cinikusan,miközben eleresztett egy fanyar mosolyt.

Wessex moff a hutt felé fordult,majd még mindig fanyarul mosolyogva válaszolt.

-Zier Besadii...-Ismételte el ráérősen a Hutt nevét.-Rendben van,hallgatom.-Fogta rövidre a kormányzó.Nem volt kedve órákig hallgatni a nyálas lény élménybeszámolóit.