|
|
Post by Álom on Sept 6, 2007 19:07:15 GMT 1
Gaelb-Forees
A nő szórakozottan az ablakhoz sétált és kitekintett az alant elterülő útra.
- Igen, az a csiga lóg az e havi fegyverszállítmánnyal. Azt hittem már sohasem érkezik meg. Hol van? - fordult vissza a yarkora felé a nő az utolsó kérdésnél
A személyisége teljesen megváltozott, hangja és tekintete metsző volt, mint az igazi hidegvérő gyilkosokénak. Ha volt is még a szervezetében anyag, az nem látszott meg rajta.
|
|
|
|
Post by fender26 on Sept 7, 2007 16:31:00 GMT 1
-A hajómon. -mondta a yarkora. Gaelb-nek libabõre lett a nõszemély tekintetétõl, bár félelemre nem volt oka, hisz elvileg "üzleti" partnerek. S bár még nem tartottak ott, de a csempész azért elõreszaladt egy kicsit gondolatban. Kíváncsi volt, vajon a nõ hogy fogja a polgári szervek orra alatt elszállítattni a fegyvereket...fõleg ha nap mint nap ilyen ocsmány anyagokkal dobja föl a kedélyét.
|
|
|
|
Post by Álom on Sept 10, 2007 13:36:27 GMT 1
Gaelb-Forees
A nő értetlenül pillantott a yarkorára.
- Akkor talán ideje lenne idehoznod. Nem? - kérdezte gúnyosan és egy kicsit talán értetlenül is
|
|
|
|
Post by fender26 on Sept 10, 2007 14:04:38 GMT 1
A yarkora, bár nem ismerte e világot, gondolataiban mégis kész idiótának titulálta a nõszemélyt. -Gondolja, hogy egy körülbelül 5 standard kilós ládával tökéletesen természetesnek hatnék pár pacifista civil, és a polgárõrség elõtt, fényes nappal? Ha kockáztatni akar, rendben, csak tessék és menjen ki érte, de én maga miatt nem fogom az ötcsillagos Birodalmi börtönök vendégszeretetét élvezni! -mondta Gaelb indulatosan. Száz százalékig meg volt gyõzõdve igazáról, és remélte, hogy a nõ képes a gyors tanulásra, mert úgy tûnik meg kell tanítani gondolkodni...
Hogy szavait megerõsítse, Gaelb keresztbe font karral hátradõlt a székben, és unott tekintettel, félig csukott szemmel várta beszívott társának csillogó véleményét...
|
|
|
|
Post by Álom on Sept 10, 2007 20:18:43 GMT 1
Gaelb-Forees
A nő teátrálisan lebiggyesztette az ajkát.
- Akkor most mondjam meg Jabbának, hogy az alkalmazottja nem képes végrehajtani a munkát és elúszott a pénze?
A megjátszott külső mögött érezni lehetett, hogy bizony ő is tisztában volt azzal, hogy a csempészés ezen a bolygón nem volt könnyű. Nem is szándékozott elvégezni.
|
|
|
|
Post by fender26 on Sept 11, 2007 13:27:27 GMT 1
-Én megtartom a véleményemet -vágott vissza a csempész makacsul. -Fényes nappal semmiképp sem, legfeljebb miután a nap lement. Addig nyugodtan fûszerezhet egy kicsit Kegyed... -mondta Gaelb meglehetõsen gúnyosan. Jobb ajánlatot nem talált. Ha most megy érte, nagy valószínûséggel lebukik, ha a nõ azonban nem kapja meg a fegyvereket, nagy szégyennel mehet vissza Jabbához, ráadásul rögtön ez lenne az elsõ, és egyben kudarccal végzõdött melója. Érthetõ volt hát, hogy a yarkora végiggondolta a dolgot...
|
|
|
|
Post by Álom on Sept 11, 2007 16:43:31 GMT 1
Gaelb-Forees
A nő elmosolyodott.
- Rendben, de éjfélre legkésőbb itt legyen a cucc. Még ma le kell bonyolítani az üzletet, aztán továbbállok a következő szállítmányig. Itt megtalál - felelte a yarkorának, aztán elfordult tőle és látszólag nem méltatta több figyelemre.
|
|
|
|
Post by fender26 on Sept 13, 2007 17:21:16 GMT 1
-Persze. Naná -mondta a yarkora kifejezéstelen hangon. Felállt, majd köszönés nélkül kiment a szobából, és becsukta az ajtót. A változatosság kedvéért Gaelb-nek ismét várnia kellett -kicsit unta már ezt a szituációt-, de sebaj: addig is megnézheti a várost...
|
|
|
|
Post by Álom on Sept 16, 2007 9:19:15 GMT 1
Gaelb-Forees
A hotel személyzete igen furcsán pillantott a hatalmas ládát cipelő yarkorára. Az unszimpatikus recepciós a férfi elé sietett.
- Esetleg segíthetek? - kérdezte rettentő ridegen
|
|
|
|
Post by fender26 on Sept 16, 2007 9:37:33 GMT 1
-Nem, kösz. Már ismerem a járást. -válaszolta a yarkora unott hangon. Remélhetõleg elég unott volt ahhoz, hogy a férfit elhitesse ártatlanságáról, majd várta a fejleményeket...
|
|
|
|
Post by Álom on Sept 16, 2007 18:55:28 GMT 1
Gaelb-Forees
A férfi fintorgott, de végül az útjára engedte a yarkorát. A nő már várta, összefont karral ült az egyik kényelmes székben.
- Na, csak sikerült? - élcelődött egy gúnyos mosoly kíséretében
|
|
|
|
Post by fender26 on Sept 16, 2007 19:15:59 GMT 1
-Igen, sikerült -mondta a yarkora, majd ledobta a nõ elé. Elégedett volt, hogy simán ment az elsõ melója. Eddig. -De attól félek a hotelbõl már magának kell elvinnie. Még valami? -kérdezte. Szemlátomást nem várt választ, ugyanis már az ajtóban volt... mihamarabb meg akarta kapni az ígért prémiumot.
|
|
|
|
Post by Álom on Sept 16, 2007 19:23:20 GMT 1
Gaelb-Forees
A nő elmosolyodott:
- Ne aggódj miattam rontóka!
Ezután felállt, kihúzta az egyik fiókot és átnyújtott egy kis dobozt.
- Ebben van a pénz Jabbának. Tökéletesen ki van számolva, úgyhogy ne is próbálj meg szemezni vele - kacsintott a nő, aztán kitessékelte a yarkorát és bezárta az ajtót.
|
|
Aaron Klingis
New Member
Harcos
Harcos, ?llneve: Kalanos Riogni
Posts: 29
|
Post by Aaron Klingis on Oct 5, 2007 14:57:24 GMT 1
Szép nap virradt Alderaan-ra. Aaron szokásosnak vélt napján nem történt semmi izgalmas. Szokásához híven ma is úgy kezdte a napot, hogy megnézte az aznapi híreket a holoneten. Nem talált számára semmi érdekest, így feltett egy lemezt, mely természetesen Lyna együtteséjének a zenéivel bővelkedett. Megszólalt a zene, melynek hatására előtörtek a régi emlékek Aaronból. Ő is belátja, hogy ez az élet nem tarthat örökké, hisz ha nem talál valami megoldást, akkor a pénze is elfogy, nem csak a maradék élni akarása. Hamarosan a jól megszokott csengő hangjára lett figyelmes a férfi. Ám ez a hang csak is egy esetben szólalt meg, hisz minden csengő kódhoz volt szabva. Ezt a kódot csak az tudhatja, aki észrevette a síron található kis gombot. Aaron felkelt a géptől, majd elindult az ajtó felé. Hamarosan a kilincshez nyúlt, aminek hatására az ajtó rögtön kinyílt. Aaron életének egyetlen értelmét, Lynát vette észre, aki rögtön a vállára borulva átölelte. Aaron nem remélte, hogy ilyen csoda történik vele. Hamarosan csókot lehel a nő arcára a férfi, majd a szavak záporával árasztja el szívének választottját.
-Ez életem legszebb napja. Egy örökké valóságnak tűnt ez a pár nap. Nélküled más az élet szerelmem. Egy dologgal tartozom neked!!
Mondta a férfi, majd kezével az egyik polc felé nyúlt, ahol egy dobozka helyezkedett el, amelyet kinyitva Aaron elővett egy gyűrűt, és újból belekezdett volna a beszélésbe, de a lány közbevágott, mielőtt észrevette volna a gyűrűt.
-Aaron, kisfiunk fog születni. Sok minden történt abba a pár napba, amíg nem voltunk együtt!!
Mondta a lány, majd Aaron meglepetten nézett a lányra. Mindig is az volt az álma, hogy egyszer eljöjjön ez a nap. Ám bármi beszéd helyett a lányra nézett a fiú, majd a gyűrűt felé mutatva szólt.
-Lyna, már rég óta várom ezt a percet. Sokat gondolkoztam, hogy mikor tegyem fel ezt a kérdést. Hozzám jössz feleségül?
Kérdezte a férfi, majd várt a lány válaszára. Ezek a másodpercek örökké valóságnak szoktak tűnni a fiúk életében, ezzel Aaron sem volt másképp. Alig bírta kibírni, hogy ezeknek a másodperceknek vége legyen, a lány szája kinyílt, majd mosolyal kísérve törtek ki belőle a szavak.
-Igen, össze házasodom veled. Szeretnék mindig melletted lenni. Nélküled nem vagyok az, aki lettem. Nem szeretnélek többet elveszteni!
Mondta a lány, majd a fiú megcsókolta. Egymást átkarolták, majd egyikőjük sem szólt egy kis ideig. Kiélvezték ezt a pillanatot, percet és kisvártatva elengedték egymást. A férfi végül elszánta magát, és a lányra nézve bókjaival árasztva újból megcsókolta. Hamarosan a fiú megszólalt, de nem csak úgy a levegőbe, ennek a beszédnek célja is volt, mégpedig az, hogy Lyna-nak elmondja, hogy mi a helyzet.
-Fantasztikus, hogy fiunk lesz. Sajnálom, hogy nem mondtam el rögtön a dolgokat. Szerettünk volna a testvéremékkel szabadok lenni, de ehhez el kellett hitetnünk a Birodalommal, hogy halottak vagyunk. A nevem mától: Kalanos Riogni a nyílvánosság számára. Csak a testvéremék tudják, hogy élek, és te. Már csak 2000 Cr-em maradt, felesleges lenne ezt szállodára költeni. Remélem még mindig van hol élnünk.
Mondta a férfi, majd várt a nő válaszára. A férfi várt a lány reakciójára, és közben megnyomott egy gombot a falon, melynek hatására elő jött 2 szék. Aaron leült, majd mutatta Lyna-nak is, hogy üljön le. A lány hamarosan válaszolt.
-Nagy hibákat követtem el én is, majdnem öngyilkos lettem. A lakosztályomban még mindig van hely számunkra. Szeretném, ha eljönnél velem Coruscantra és segítenél nekem, hisz az én pénzem is fogytán van. Mivel már alig pár hét van vissza a terhességből, így nem tudok koncertre menni.
Mondta a lány és kortyolt egyet a nemrég kezébe akadt italból. Aaron hamarosan válaszolni készült. Lyna öröme végtelen volt, ezt töretlen mosolyával jelezte. Aaron sem bírt betelni a lánnyal, így gyakorta elmosolyodott, majd ténylegesen elkezdett beszélni.
-Pár hétig biztos kihúzzuk ezzel a pénzel, de nehéz lesz munkát találnom. Ráadásul kell csinálnom magamnak új iratokat is, hogy valóban ez legyen a személy azanosságom.
Mondta Aaron, majd elindultak kifelé. A pénzt már kifizette, így ott hagyta az épületet, és a város felé vették az irányt...
|
|
T'ar
New Member
Szakember
Egy l?zad? term?szet? Csadrafan K?m !c!Maroon
Posts: 88
|
Post by T'ar on Oct 12, 2009 5:23:31 GMT 1
T'ar belépett a szálodába és portásnak kijelentete hogy a lehetõ legkissebb szobát kéri mert csak egyett aludni akar,meg hát a termete is kicsi.
|
|
){