|
Post by Xizor herceg on Feb 26, 2010 15:54:57 GMT 1
Játékszituáció
A nemes származású falleen, Xizor a Sizhran Házból nagy művészetpártoló hírében áll. Minthogy a Xizor Utazási Vállalat nagy hasznot hoz neki, meg is engedheti magának ezt a luxust. Hatalmas palotájában (mely csak néhány emelettel kisebb a Császár palotájánál) több híres és értékes alkotás tulajdonosa, mint bárki más a Galaxisban.
Legújabb kiállítására gondosan összeválogatta Birodalom megalakulása óta született műveket a magvilágból, s mindnek megadva a megfelelő teret és termet, szakértői segítségével logikai sorrendbe rakatta. Így a kiállítás egy egész emeletet magáénak tudhat.
A tárlat témájával a Császárnak is tisztelgett, ezért nagy csinnadrattát szervezett, hogy minél többen jelen lehessenek.
Ennek megfelelően a megnyitó ünnepség is látványos volt. A vendékeket Xizor saját katonái fogadták tisztelegve. Ezután diszkréten leellenőrizték mindeki meghívóját, végül tovább engedték őket a palotába. A hatalmas piramis-szerű épületen belül is hatalmas termek fogadták az érkezőket. Egy fentebbi emeleten volt a megnyitó, ezért minden sarkon, ajtónál, lépcsőnél, és liftnél útbaigazító személyzet volt, nehogy eltévedjenek a vendégek. Az ünnepség helyszínéig különböző díszes, pálmafás, aranyozott falú termek és holoszobros folyosók vezettek.
Miután megékeztek, és mindenki elfoglalta helyét az erre kijelölt tágas teremben, a széles lépcső elé felállított pódiumon több művészettörténész is ódákat zengett a kiállítás anyagáról, majd védül Xizor legfőbb embere, Guri is tartott egy kis beszédet. Az impozáns falleen férfi nem szólalt fel, csak elégedetten állt Guri mögött. Elégedettségét nem csak arca tükrözte, de vörössé színeződött bőre is. Végül engedélyt adott a kiállítás megnyitásához, és ezzel eltakarították a pódiumot a lépcső elől.
Fel lehetett végre menni megtekinteni a tárlatot. Az egyenes vonalon összefűzött termekben ülőelyek, és pincérek (pezsgőspoharakkal a tálcáikon) várták a nézelődőket.
|
|
|
Post by Lord Verd Runi Melantha on Feb 28, 2010 19:26:02 GMT 1
Fird Runi, a Melantha ház lovagja, szinte elsőnek jelent meg az eseményen. Sajnálatos módon a lord nem tudott eljönni helyette, de megígértette vele, hogy ő jelen lesz. A napokban eléggé sok problémával küzd Verd, és nagy segítséget nyújthatna neki Frid, ha közben helyettesíti a központi bolygón.
Miközben a beszéd hangzott az öreg nem tudta kiverni mindazt, amit hallott tanítványától, mikor utoljára beszéltek. Ugyanis havonta egy-egy üzenet érkezett felé, hogy mit is tegyen, de ez az utolsó szinte megrémítette. Bár a fiú felnevelésével foglalkozott, de maga is észrevehette volna, hogy Verd apja mibe keveredett. Most a célja az, hogy segítsen kideríteni a lordnak mi is történt az apjával. Talán ez az estély több választ is adhat, mint azt elsőre várná a tapasztalt tanító.
Kezében folyamatosan a kis adattábláját nézi, amin a medál szerepel. Nem volt számára ismerős a rajta lévő jelkép, de nem kecsegtetett túl sok jóval. Egy pillanatra meg is torpant az egyik kép előtt, majd kikapcsolta a szerkezetet és a zsebébe rejtette. A gondolataitól viszont nehezen tudott szabadulni...
|
|
|
Post by Xizor herceg on Mar 1, 2010 23:40:49 GMT 1
Xizor maga csak az utolsók között lépkedett fel a kiállítás emeletére, hiszen volt még egy-két intézkedése a személyzet felé. Hűséges társa, Guri végig árnyékként követte, és a kezében szorongatott adattáblából segítette, ha kellett. Ma minden jól ment. Az elmúlt időszakban végre csak kedvtelésével foglalkozhatott: a művészettel, a gyűjtéssel, a kiállítás szervezésével.
Nyilvánosan senki sem tudta róla, hogy vannak alvilági kapcsolatai - azt meg főleg nem, hogy a Fekete Nap vezére. Sem az átlag polgárok, sem az itteni vendégek. A Birodalom emberei közül csak a Császár, Vader, és Tremayne tudta ezt róla. Ám ők jól tudták azt is, hogy az ilyen nagy halat inkább hagyni kell úszni a saját vizén, mintsem megpróbálni kifogni. Mindenki más, még az is, aki a szervezeten belül dolgozott, csak az összekötőit ismerte. Persze voltak, akik suttogtak róla. De mindez legfeljebb csak pletyka volt, és ha a Fekete Nap köreiből ki is szivárgott volna, hamar elhallgattatták.
Ez az este tehát egyedül Xizor hercegé volt. Azé a nemesé, aki többek között a Xizor Utazási Vállalat segítségével vált gazdaggá. Jó kapcsolatot ápolt a fontosabb emberekkel, és sok feltörekvő tehetséget segített már meg anyagilag, legyen szó művészetről (főleg arról), politikáról, vagy üzletről.
Mikor felért az emeletre, megállt egy kicsit a szélesre nyitott, hatalmas bejárat előtt, és elégedetten elmosolyodott. Kényelmes, hosszú szabású, fekete tunikát viselt ezüstös hímzésekkel a széleken. Bő fekete nadrágban és ugyanilyen színű csizmában járt, fém lábszárvédőt, és díszes vállapot hordott, karján több ezüst ékszer is volt. -Hogy tetszik, Guri? -szólalt meg első ízben, célozva az egész ünnepségre. Nem fordult hátra, de érezte, ahogy a nő közelebb lépett. Guri ezüstflitteres, testhez simuló ruhában volt, fekete csizmával és fekete köves ékszerekkel. Mintha Xizor ellentéte lenne: a Hold és az éjszaka. Gyönyörű nő volt, most mégis kicsit háttérbe szorult főnöke mellett. -A vendégek arca alapján pozitív a hatás. Xizor még szélesebbre húzta ragadozómosolyát. -A te véleményedre vagyok kíváncsi. -Jól sikerült, Uram.
A falleen ezek után szó nélkül tovább indult. Guri követte. A vendégek közül többen Xizor után fordultak - nők és férfiak is. Nem tudtak ellenállni a feromonnak, ami enyhén körüllengte a férfit. Alig termelt egy keveset, mégis kiemelte ezzel a tömegből az alakját. Minden köszönést viszonzott, először mégis az egyik művész állította meg. -Hadd fejezzem ki még egyszer a hálámat, Xizor herceg. -hajolt meg- Ezzel a kiállítással többen is megismerhetik a munkáimat. -A művei így is elég ismertek voltak. -hárította a bókot- Ráadásul, az installációi elgondolkodtatóak. Megérdemlik a helyüket a Palotában. -Nagyon jó ötlet volt azoknak a kommentároknak a beépítése. -folyttatta zavartalanul, és rajongással a középidős férfi. -Köszönöm. -Xizor ráhagyta. Valóban, ő is jó ötletnek tartotta, de nem most volt itt az ideje hangoztatni. Hiszen elég volt a vendégek arcát látnia. Minden kiállított mű mellett volt egy kicsiny vetítő a falba építve, és ha valaki megnyomta a gombot, életnagyságú holo-alak jelent meg, hogy elmondja a szükséges tudnivalókat.
|
|
|
Post by Bail Prestor Organa on Mar 2, 2010 11:01:58 GMT 1
A nonhumán herceg impozáns palotájának leszállópályájára egy elegáns formatervezésű légikocsi ereszkedett le, melynek krémszínű fényezését egyik oldalon Alderaan zászlaja, a másikon az Organa család nemesi címere díszítette. A sofőr rögtön kiszállt, és kinyitotta az ajtót, hogy először az Alderai biztonsági Szolgálat két embere szállhasson ki, majd követlenül utánuk védenceik is: Bail Organa alkirály, és neje Breha Organa. Legutoljára két gyermek kászálódott elő a hátsó ülésekről: az uralkodói pár gyermeke, Leia és társalkodónője, a vele egykorú Winter.
A delegáció felfelé indult a palota felé vezető lépcsőn, és csak a bejáratnál lassítottak egy kicsit. - Uraim. - fordult Organa a két testőr felé. - Köszönöm a munkájukat, de megtisztelnének, ha ma este kikapcsolódnának kicsit. - De... - vágott volna közbe egyikük, de a férfi hűvös pillantása elnémította. - Igenis, Felség. - Jó ötlet ez, drágám? - kérdezte Breha aggodalmasan. - Xizor herceg sokra vitte, de nonhumán. - magyarázta Bail nyugtatólag- Az, hogy egyáltalán a Császárvárosban maradhat, csakis az Uralkodó jóindulatán múlik. Ha itt bármi malőr történik, vendéglátónknak egy percig sem lesz maradása; így tehát egészen nyugodtan biztonságban tudhatjuk magunkat.
Neje láthatóan nem volt maradéktalanul elégedett a magyarázattal, de nem kívánt vitába bocsátkozni, hiszen közben kitárult előttük a kapu, és az Alderaani küldöttség beléphetett a már meglhetősen zsúfolt kiállítóterembe. Bail azonnal észrevette a Herceget - nem volt nehéz, hiszen jó egy fejjel kimagasodott a tömegből. Mindketten műpártolók lévén, futólag már találkoztak egyszer-kétszer, ám sosem került közöttük sor komolyabb eszmecserére. Mindazonáltal Organa csodálta a faleen méltóságteljességét, ízlését és a presztízst amit a fajgyűlölő Birodalom központjában kiharcolt magának.
A két testőr tanácstalanul összenézett, majd megálltak az ajtó mellett, és éberen figyelték tovább a távolodó családot. - Csak udvariasan, gyerekek. - intette - feleslegesen - a két leányt Alderaan hercegnője. Kötelességtudó duett volt a válasz, "igen anya!" témára.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Mar 2, 2010 22:49:46 GMT 1
Xizor herceg palotájának leszállóplatformjára újabb elegáns azúrkék légikocsi érkezett meg. Oldalán természeresen Chandrillia zászlaja diszelget. Ahogy a sofőr kinyitotta a légikocsi ajtaját egy magas elegáns öltönybe öltözött férfi szált ki először, hogy kisegíthesse munkaadóját, Mon Mothma szenátorasszonyt. Ven Danton mindig csodálta a szenátornő egyszerű eleganciáját. Most sem volt ez másként. Az asszony egy egyszerű világoszöld, mégis elegáns kosztümöt viselt, egy hozzáillő nyaklánccal.
Ven Danton
Mon Mothma és titkára együtt indultak el a herceg palotájának belseje felé. Danton az ajtónál átadta Xizor testőreinek, a már előre kikészített meghívókat, akik gyors pillantással leellenőrizték, és visszaadták azokat a titkárnak. Belépve bámulatos látvány tárult a szemük elé. Néhány perc után a házigazda sziluettjét is megpillantották, noha nem mentek oda köszönteni. Mon magában elismerte és csodálta a fallen művészet pártolását, ízlését, és nem utolsó sorban azt, hogy meg tudott maradni a Birodalmi Központban a nyilvánvaló faji törvények ellenére. Mon Mothma maga is nagyon szeretett műalkotásokban gyönyörködni, noha csak ritka alkalmakkor jutott el egy-egy múzeumig, vagy hasonló tárlatig.
Lassan élvezettel nézett minden egyes műalkotást, ahogy haladtak egyre beljebb a tárlatban. Úgy negyedórányi nézelődés után észrevett valamit, azaz valakiket, akik egy enyhe mosolyt csaltak az arcára egy röpke pillanatig. Bail Organa és családja is épp a tárlatban gyönyörködtek.
Azt hiszem ideje üdvözölnöm az Organa családot. Maradjon nyugodtan, és nézelődjön tovább. -mondta titkárának, és már indult is a mondott irányba. Itt leszek, nem megyek messzire asszonyom. - válaszolta egykedvűen Danton. Nem igazán volt oda az efféle rendezvényekért, pusztán azért volt jelen, mert az illendőség megkívánta, hogy elkísérje asszonyát.
Mon alig tett néhány lépést, amikor egy fiatal talán 19-20 éves pincér szólította meg, miközben egy aranyló tálcán pezsgőspoharakat nyújtott felé. - Kíván egy pohár pezsgőt hölgyem? - Nem, kösz...- idáig jutott a válasszal, mert egy vendég minden bizonnyal véletlenül meglökte a fiatal felszolgálót, aki egy pillanatra elvesztette önuralmát tálcája felett, ennek eredményeképpen két pezsgőspohár felborult rajta, így tartalmuk szerencsére csak a padlóra folyt ki. Ven Danton 3 nyújtott lépéssel azonnal a jelenet mellett termet, és azonnal korholni kezdte a fiatal fülig elvörösödött fiút. - Hogy lehet egy felszolgáló ennyire ügyetlen? Majdnem leöntötte a szenátorasszonyt! Takarítsa ezt fel, és ügyeljen jobban arra, ami a kezében van! - Bocsássanak meg... én nagyon... sajnálom... - kezdett szabadkozásba a lekorholt pincér. - Ugyan, nem történt semmi. Kérem, kísérjen el Mr. Organához. Így Dantonnak végül nem maradt más választása, mint levenni végre szigorú tekintetét a megszégyenült pincérről. - Igen asszonyom. - így a páros ismét az eredeti irányba vette az útját.
|
|