|
Moa
Dec 17, 2007 11:40:34 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Dec 17, 2007 11:40:34 GMT 1
Adatlap
Név: Moa Desilijic Murra
Faj: hutt
Nem: hímnõs
Kor: 288
Kaszt: „szakember”
Szint: 20
Maximum alkalmazott NJK: 100
Aktuális alkalmazott NJK: 3
Maximum havi bevétel: 125.000 kredit
Faji bónuszok
Hatalom - A hutt fajú karakterek "ingyen" rendelkezhetnek három alkalmazott NJK-val. A huttok minden illegális vállalkozása havonta 25%-al több hasznot termel, mint normális esetben.
Hutt Tanács Tagság - A huttok részt vehetnek a Hutt Tanács gyûlésein.
Kapcsolat - Minden hutt ismeri a Galaxis jelentõs alvilági személyeit, velük általában egyszer személyesen is találkoztak, némelyikkel szorosabb „munkakapcsolatban” vannak. (Ilyen személyek a játékban: Xizor herceg, Jabba, a Moulii klán, Talon Karrde stb.)
Konkrét kapcsolat: jelenleg nincs
Erõs akaratú - A huttok akaratereje igen ellenálló. Az Erõhasználók mentális támadásai ellen igen jól védettek. Ez a játékban annyit tesz, hogy játékos karakter Erõhasználók nem képesek mentális befolyás alá vonni õket.
Erõ-érzéketlen - A huttok vére általában mentes a midikloriántól. Ebbõl adódóan hutt karakter alaphelyzetben nem lehet Erõ-érzékeny.
NJK-bónusz
Alkalmazott NJK:
+ Ra’fel – (defel hím, testõr)
+ TC-44 (módosított protokoll droid, feminin programozás)
+ Ton Darklighter (ember, férfi, pilóta)
Általános NJK-k
+ Ann és Lia (twi'lek nõk)
+ Star (ember, nõ)
+ Stella (ember, nõ)
+ Joy (ember, nõ)
+ Isabelle (ember, nõ)
+Night (ember,nõ)
+ Venus (ember, nõ)
+ Lean (ember, nõ)
+ Lyz (ember, nõ)
+ Marita (ember, nõ)
Vállalkozások, építmények
+ Rúzs&Bársony (max: 100 fõ) (Zeltros)
Ûrhajók és egyéb jármûvek:
+ az Emperor Worm (módosított corelliai VI. szállítóhajó) - 2 fõ
Összes credit: 70.243
Bevételek (tiszta haszon):
Szeptember: +85.456 kredit
Október:
November:
December:
|
|
|
Moa
Jan 21, 2008 13:12:28 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jan 21, 2008 13:12:28 GMT 1
A hutt nekilátott tervei végrehajtásának. Emberei szinte a Galaxis minden pontján munkához láttak...
|
|
|
Moa
Feb 8, 2008 12:47:00 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Feb 8, 2008 12:47:00 GMT 1
Lady Anarchanna az Etti IV-en megvette a TC-44 jelzetû protokolldroidot. Vex Dastar titkos küldetése közben megismerkedett egy Yemma Yarbolk nevû újságíróval.
|
|
|
Moa
Mar 6, 2008 13:45:40 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Mar 6, 2008 13:45:40 GMT 1
Yemma Yarbolk még éppen idõben odaért az Anoati Kereskedelmi Szövetség sajtótájékoztatójára. Devon Peron fõkormányzó valószínûleg meghalt - igazi szenzáció! (Persze lehet, hogy csak rosszul lett, de ezt a chadra-fan még nem tudta kideríteni.)
Vex Dastar úgy tûnik hiába vár a Nar Shaddán arra férfire, akit fel kellene kutatnia. Egyenlõre azonban nem adja fel a reményt.
Strabo Dastar érdekes kalandba keveredett, mivel egyik volt osztálytársa megkérte: derítse ki, hogyan léphetne kapcsolatba az alderaani, a rendszer ellen lázadó erõkkel.
Naparc kapitány új parancsát követve jelentkezett pilótának egy látszólag jelentéktelen projectbe. A hajó a Bakurára indul.
|
|
|
Moa
Mar 11, 2008 12:33:55 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Mar 11, 2008 12:33:55 GMT 1
Vex Dastar félbeszakítva korábbi fontos feladatát, a Mandalore-rendszerbe utazott.
|
|
|
Moa
Mar 14, 2008 11:39:45 GMT 1
Post by Jabba a hutt on Mar 14, 2008 11:39:45 GMT 1
Üdvözletem!
Gratulálok, kemény 15 + szintet kapsz 2 szint jár a 2 bővítést, további 13 pedig öröklés miatt
Tisztelettel, Jabba a hutt
|
|
|
Moa
Mar 17, 2008 10:15:57 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Mar 17, 2008 10:15:57 GMT 1
A MoaGold Supreme csatorna az elmúlt hónapok során vállalkozássá nõtte ki magát. A Galaxis hímei egyre nagyobb számban lelték örömeiket a csatorna különféle szolgáltatásaiban és ez hamarosan már nyereséget is hoz a konyhára. Tovább bõvült az alderaani ékszerbolt.
Cirpi, a verpin technikus az Ég Urai ûrhajókereskedésnél keres magának állást, remélve, hogy szerencsével jár. Marita a Csipetnyi Varázs Teázó alkalmazottja szeretne lenni, mivel nagyon megtetszett neki a hely.
|
|
|
Moa
Apr 23, 2008 15:07:53 GMT 1
Post by Osmond Rumbachlen on Apr 23, 2008 15:07:53 GMT 1
Plusz 1 szint. További jó játékot!
|
|
|
Moa
Jul 8, 2008 11:12:04 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 8, 2008 11:12:04 GMT 1
Az elmúlt három hónap nem kedvezett túlságosan az üzletnek. Szinte az összes bolt meglehetõsen gyér forgalmat tudhatott magáénak. Papanoida szenátor részt vesz a Birodalmi Szenátus gyûlésén.
|
|
|
Moa
Jul 15, 2008 11:52:06 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Jul 15, 2008 11:52:06 GMT 1
Dormé továbbra is élvezi a Kessel vendégszeretetét. Megismerkedett egy Shalla nevû lánnyal, akivel érintõlegesen szó esett a szökés lehetõségeirõl is - bár mindketten a sötétben tapogatóznak.
Naparc kapitány korábbi küldetését félbeszakítva a Nar Shaadára utazott, hogy segítsen a Desilijic klán titkos hadmûveleteiben.
|
|
|
Moa
Aug 2, 2008 17:12:04 GMT 1
Post by Qui-Gon Jinn on Aug 2, 2008 17:12:04 GMT 1
Szia!
Gratulálok, karaktered szintet lépett.
|
|
|
Moa
Sept 8, 2009 8:56:47 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 8, 2009 8:56:47 GMT 1
Az elmúlt néhány hónapot jobb lenne elfelejteni. Moa - köszönhetõen a Birodalomnak és néhány árulónak - majdnem mindenét elvesztette. Menekülnie kellett és újrakezdenie...
|
|
|
Moa
Sept 8, 2009 12:16:44 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 8, 2009 12:16:44 GMT 1
Moa és néhány megmaradt hûséges alkalmazottja hosszú menekülés után végül a Zeltroson állapodott meg. A hutt megtett minden óvintézkedést, hogy ellenségei ne akadjanak a nyomára - többek között ezért is vette fel a Lord Hoth álnevet (korábban ugyanis azon a bolygón élt, jég alatti birodalmában.) Elgondolkodtatta Vex Dastar és bandájának árulása és ennek hatására bizony eddig alvilági körökben finomnak tûnõ módszerei megváltoztak. Nem érzett már semmilyen szánalmat más lények iránt, csakis egyetlen cél vezérelte...
A Rúzs&Bársony tökéletes helynek és választásnak bizonyult. Némi reklámot követõen csak úgy özönlötte az ügyfelek. Moa sosem mutatkozott a nyilvánosság elõtt. Magánbirodalmát a pinceszint alatt építtette meg, napközben általában itt tartózkodott. Ráérõ idejét manapság olvasással tölti.
|
|
|
Moa
Sept 10, 2009 11:41:28 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 10, 2009 11:41:28 GMT 1
Az Elveszett Legendája
- Történet az elõtörténet elõtti idõkbõl, azaz bõvítés a múltba -
…sötétség, végtelen, idõtlen sötétség…egyszerre vöröses-narancsos izzással lángnyelvek csapnak ki, az aranyszínû festékkel maszkírozott, félmeztelen, színesbõrû férfi szájából. A szedett-vedett közönség részegebb fele artikulátlanul felhördül a lélegzetelállító mutatvány láttán, ám csodálkozásra nem marad sok idõ, mert a tûznyelõ ismét ajkai elé emeli a lobogó fáklyát. A nagy, kör alakú csarnokba bal oldalról artisták szökkennek a színpadra. Fenn, a kupola alatt, hófehér ruhában törékeny leány tûnik fel a mesterséges ködben és lassan elindul a vékony drótkötélen, halálos sétájára. Néhány csorgó nyálú gamorrai felfelé fordítja lusta, ködös tekintetét, fejüket oldalra döntve várják: vajon mikor hull alá a mélybe a vakmerõ artista. A vendégek többsége a hosszú asztal mellõl nézi az apró mozaikokból összeálló színjátékot, mialatt mértéktelenül zabálnak és isznak, nem törõdve semmivel. Kaotikus hangzavarban ordítva kommunikálnak egymással, különféle közismert és ismeretlen nyelveken. Távolabb, néhány kisebb asztal mellett, vérre menõ hutt póker partik zajlanak – egy- egy játszmának néha jól célzott lövés vet véget. A Hutt Ûrben kedvelt kártyajáték a hutt póker, holott egymás között sosem játszanak. Fõ szabály szerint kettõ-hat játékos vesz részt egy ilyen játékban, akik közül csakis egy lehet hutt. Mert amíg az csupán kreditekkel játszik, addig ellenfelei általában a vagyonukon és értéktárgyaikon kívül gyakran saját végtagjaikat, életüket, illetve szabadságukat teszik kockára. Ebben a pillanatban egy rodiait lõnek agyon, mert vesztett.
A teremben csupán egy valaki józan. Illetve… Igyekszik megjegyezni minden apró rezdülést, mintha minden történés-szeletnek kiemelt jelentõsége lenne. Ahogyan a kövér ortolán megállás nélkül falja a sült rancort, ahogyan az a troig egyszerre két weequayt szórakoztat a történeteivel és ahogyan fenn, a magasban a kötéltáncos még mindig egyensúlyoz a színes füstködben. A vékonydongájú férfi hosszú, fekete kabátot visel, elöl aranyozott gombokkal. Inge koszosbarna, nyakában vaskos kék selyemsál lifeg. Akár artista is lehetne, mondjuk bûvész. Beesett arca és remegõ, csontos keze alapján a tapasztaltak azonnal felismerik benne a halálpálca-függõt. Azt hiszik: õ is az Elveszett állandó társaságához tartozik. Elegáns ruházatát fekete kesztyû egészíti ki, amelyet eddig még nem vett le, még evéskor sem. A szobrocskákkal díszített fõbejáratnál Peter J. Merrol-ként mutatkozott be. Orrcimpái most idõrõl-idõre megrándulnak. Átható huttszag terjeng a levegõben. Ezt még a súlyos parfümök és egyéb állatias szagok orgiája sem tudja elnyomni. Peter idõnként körbenéz, hátha rájön, hogy a sajátos épület tulajdonosa vajon hol rejtõzik, honnan nézi az eseményeket. Sötétlila selyemfüggönyök lógnak a tömör kõfalakon, melyek puha ölelésükbe fonják a termet, egyúttal eltakarják a durván faragott köveket a látogatók elõl. Mozgást semerre sem érzékelni a redõk közül. Pedig ott van.
A hatalmas, vérvörös szempár egykedvûen szemléli a színházban zajló orgiát. Szürkésfekete teste mozdulatlanul hever a díszes párnákkal; arany- és ezüstszálakkal átszõtt ritka takarókkal teli óriási ágyon. Mesteri kezek ébenfa szobrai veszik körbe a pamlagot. Mintha élõ nõi alakok lennének. A szobormerev hutt jóval soványabb kifejlett fajtársainál. Karjai enyhén hosszabbak a szokásosnál, ujjaival fajának mércéje szerint biztosan egészen kifinomult mozdulatokra is képes. Egyik ujján nagy smaragddal díszített, fekete fémbõl készült gyûrû csillan zölden az oldalsó ablaknyíláson beszüremkedõ napfényben. Vaskos nyakáról kétoldalt bõröv lóg le, két oldalán fegyvertok. Óriási fekete palástot hord, amelyet székes mellkasán ízléses gyémántbross fog össze.
- Hallottad már, az elveszett legendáját? – kígyózik oda a sztorizgató troig egyik feje Merrol elé. A férfi abbahagyja a fürkészést, szemeivel a másik zöldes szemeire fókuszál. - Nem. Nem is érdekel – sóhajt. - Ó, ó…rosszul teszed, ha nem hallgatod meg a történetem, idegen… - hajol közelebb a széles arcú lény. - Még a végén azt hihetnék…egy másik klán kémje vagy…és tudod…itt nem szeretik, ha szaglásznak utánuk… - suttogja fejcsóválva a lény és széles kezeivel megragadja Peter bal kezét. Lerántja róla a kesztyût és megfordítja a kezet. A tenyéren ott vöröslik a húsba égetett, kacskaringós „D” betû, a Desilijic klán jele. – Lám, lám…- derül fel a troig sötét arca. Peter J. Merrol lopva körülnéz. Senki sem figyel fel a kellemetlen közjátékra, talán még túlélheti. – Meghallgatom az elveszett legendáját - sziszegi a kém, mire a troig ajkain széles mosoly terül el és elengedi az eddig szorosan tartott kezet.
A vörös szempár a sötétlila függöny mögül mindent lát. Hatalmas fejét oldalra fordítja, mire az árnyak megmozdulnak. Beszélni kezd, mialatt vaskos, szürkés nyelve elõvillan szájából. Mintha hiányozna a nyelvbõl egy darab. – Küldess nekik a mocsári szõlõ borából egy palackkal - mondja reszelõs hangon. Az árnyék mintha meghajolna, aztán ismét eltûnik a sötétség mélyében.
- Háromszázötven év. Az elveszett, azaz a Fekete Nírga nagyjából ennyi évvel ezelõtt látta meg a napvilágot – kezdi a történetet meglehetõsen sablonosan a troig. A két fej felváltva beszél. - Százötven évig teljesen átlagos életet élt, elõbb a szülõi erszényben, majd felmenõje kiskastélyában. Egy napon, a fiatal huttot egy, a Korriban bolygóra induló fegyverszállítmány ellenõrzésével bízták meg. Õ kalandor vérétõl hajtva botor módon maga is hajóra szállt, anélkül, hogy felmérte volna az utazás lehetséges következményeit. A gamorrai testõrök felügyelte fegyverszállítmány rendben meg is érkezett a sötét legendák övezte bolygóra. Itt azonban a rémisztõen gonosz Ragnos-szekta a ládák átvétele után fénykardélre hányta a gamorraiakat. –
Ezen a ponton az egyik fej elhallgat. – Mi van a gamorraiakkal? – lép oda a hozzájuk egy fehér bõrû twi’lek, kezében régi borosüveggel. Gondos kezek nagy hutt „N” betût véstek a zöld palack mindkét oldalára. – Kedveljük õket! – védekezik talpnyaló módon a troig, ártatlan képet vágva. Peter J. Merrol rosszkedvûen pillant a palackra. – Én rühellem õket…de mindegy. Áh, igaz is…- emeli fel az üveget a hívatlan vendég és lekkui megrebbennek. – Ezt Õ küldi. Egészségetekre! – vigyorog és szigorúan lehelyezi az üveget kettejük közé. Merrol a dugóhúzóért nyúl, aztán beleszimatol az üvegbe. Tömény, jellegzetesen fanyar illat csapja meg az orrát, amint a zöldeskék, áttetszõ folyadék végre szabad levegõt kap. – Mocsári szõlõ bor…- lehelli a troig …nagy megtiszteltetésben van részünk komám! - mondja és kikapja Peter kezébõl az ajándékot, majd mindkét szájával jól meghúzza. – Legalább háromszáz éves lehet…- csettint nyelvével a kém, miután maga is megízlelte a nemes nedüt. – Hol is hagytam…ja igen… szóval úgy tartják, hogy a Koribbanon az õrökkel ellentétben életben hagyták, de csakis azért, hogy szörnyû kísérleteket folytassanak vele! Beszélik, hogy a szekta búvóhelyéül szolgáló õsi kriptatemplomban genetikai manipulációk sora vette kezdetét és ezek eredménye, hogy a bõre fokozatosan szürkés-feketés árnyalatot kezdett ölteni. Tudod, a fejemet teszem rá, hogy eladta a lelkét valamiféle gonosz hatalomnak, mert másképp nem menekülhetett volna el a Korribanról, ötven év elteltével… - – Mindkét fejedet?- veti közbe a kérdést Peter J. Merrol és nagyot húz a palackból. – Ne szellemeskedj, te kém…az Elveszett ugyan kissé nagyot hall, de ez általában csak azokra a mondatokra vonatkozik, amelyeket nem nagyon akar meghallani. De ha elkiáltanám magam, mindkét fejemmel…arra azért felfigyelnének az emberek. Tehát hallgass és figyelj! Különben is…a Fekete tud uralkodni magán, jobban, mint a hirtelen hangulatváltásaikról híres fajtársai… ám ha feldühítik, roppant agresszív tud lenni. Mondják, hogy képes akár napokig is elmerülni különféle mûvészetekben. Egyesek szerint általában mindössze három-négy órát alszik, ezt is gyakran nappal. Ó, igen és intelligens… kifinomult mûvészi érzékkel rendelkezik. Gyakran jár színházba, operába, kiállításokra, múzeumokba és koncertekre stb. Nem veti meg ugyanakkor a könnyedebb mûfajt sem, idõnként füstös lebujokba is ellátogat. Már ahová befér… - enged most meg magának halk viccet a troig. – Látom, te nem félsz – pedzi Merrol és továbbadja a félig üres üveget. A bor eléggé erõs, lassan kezd a fejébe szállni.
- Pedig félek tõle, nem is tudod mennyire…s hogy miért? Bolygó szerte mindenki ismeri furcsa, különc szokásait…amint hajnalok hajnalán a Nal Chiscxa ködös mocsaraiban kígyózik órákon át. Itt, a bolygó északi részén, ez a közel harmincöt négyzetkilométer kiterjedésû sötét, ködös, dögletes lápvilág, a Nal Chiscxa azaz a Ragyogó Mocsár (vagy a Kísértetmocsár) kimondva-kimondatlanul is az õ birodalmának számít. A huttok, ha tehetik, maguk is messze elkerülik ezt helyet, hacsak nincs valamilyen halaszthatatlan megbeszélnivalójuk vele. Regélik, a mocsárban lidércfények, gázkitörések, mérges kígyók és egyéb szörnyetegek, valamint egyéb ismeretlen veszélyek riogatják az arra járókat. Állandóan súlyos köd lebeg, a nap csak elvétve ragyog a Ragyogó Mocsár felett – hiszen láttad - komorul el a kétfejû lény. Merrol maga is összerezzen a szavak hallatán. Ötvenezer kredit üti a markát, ha sikerül hasznos információkat továbbítani a megbízóinak. Nagy összeg – még nagyobb kockázat. Jabba valahogyan megszimatolta, hogy az Elveszettnek mégiscsak életben van. Márpedig mindent ki kell deríteni az új ellenfélrõl, amennyit csak lehet. A mocsáron átívelõ rozoga függõhidakon jutott el végül ide, a hutt elefántcsontból épült tornyába. A hutt éppen a bûzös mocsár kellõs közepén építette fel széles, zömök lakhelyét. Kissé torz épület külsõ borítása teljes egészében elefántcsontból készült, hófehér fala szinte világít a félhomályban. Aki bejut a szép és erõsen õrzött fõkapun, az lépcsõ helyett enyhe emelkedõn juthat el ebbe a hatalmas központi terembe, amelynek fehér kõfalait általában roppant értékes festmények és drapériák díszítenek. A torony nagy pincerészében kapott helyet a több ezer kötetet számláló magán holokönyvtár, illetve privát múzeum, amely rengeteg értékes relikviát tartalmaz. Ennek megfelelõen komoly biztonsági rendszer védi az egyébként is rejtett termeket. De vajon pontosan mit rejthetnek ezek a termek? Ezt kellene kideríteni – többek között.
- Ez még semmi… – folytatja még az eddigieknél is visszafojtottabb hangon a troig. Szemében ismét kigyúl a félelem lángja. – Persze elõbb érdemes megismerkedni kicsit behatóbban is a klán történetével…Tudnod kell, hogy a Moulii klán eredete egészen a Varl bolygó elhagyásáig nyúlik vissza, tehát az egyik legrégebbi a mai klánok közül. A klán neve a hutt Moulee-rah azaz pénz szóból ered. A Tatooine felfedezése után a klán az elsõ telepesekkel együtt érkezett a bolygóra, bizakodva abban, hogy az ott megtalálható ércek megsokszorozzák majd a vagyonukat. Nem sajnálták beleölni a klán teljes vagyonát egyetlen komoly bányászvállalkozásba. Csakhogy nagyjából ötven évvel ezelõtt, mint közismert a Tatu III katasztrófája után el kellett hagyniuk a bányáikat. Bevétel nélkül maradtak. Ekkor választották meg Dorgot a klán vezetõjének. Segítségével a szinte teljesen kiürült pénztárából vettek néhány teherhajót, meg egy kocsmát a Tatooineon, de sajnos a megmaradt bányászfelszereléseket nem tudták elpasszolni senkinek. A klán tekintélye és vagyona ezekben az idõkben veszett el. Hosszú éveken át gyûjtöttek, míg sikerült vásárolniuk egy nagyobb épületet a Nar Shaddaan. Persze gondolkodás nélkül áttették a központjukat a bolygóra, csak egy huttot hagytak a sivatagbolygón, hogy vezesse az üzletet. A Birodalom megalakulásának évében úgy döntöttek, hogy most már szükségük van egy üzletre, ahol tisztára moshatják a pénzüket. A megtakarított vagyonból létrehoztak egy fuvarvállalatot, melynek elsõdleges célja a Tatooine-t ellátni vízzel, üzemanyaggal, egyéb áruval…de ezt gondolom már tudod… – tér el az eredeti történettõl a troig és ismét jót kortyol a borból. Aztán folytatja.
- Õ tehát visszatért a Hutt Ûrbe. Csalódottan és szomorúan vette tudomásul, hogy a klánja magára hagyta õt. A Tatooine-i ügyletek annyira lefoglalták õket, hogy nem törõdtek vele. A végtelenül szomorú hutt bevette magát az elhagyatott Nal Chiscxa mocsárvidékére. Azt suttogják, rövid idõn belül mocsárban lakó szörnyetegek tisztelni kezdték, mint a lápvilág koronázatlan királyát és szolgálatába szegõdtek. A Ragyogó Mocsár ekkortájt kapta a Kísértetmocsár elnevezést… Mendemondák keltek lábra a mocsár szellemeirõl, repülõ szárnyas kígyókról, óriási vérszívó piócákról és ki tudja még milyen borzalmas lápi szörnyetegekrõl. A Nal Chiscxa környékén lakó huttok rövid idõn belül tisztes távolságba költöztek, mert a legvadabb pletyka szerint éjjelente, egy fekete bõrû, vérszomjas, elátkozott hutt gyilkolássza tucatszám az arra tévedõket. Többen közülük látni is véltek néha egy vöröses derengést a lápvidék szélein… - .
– Szép kis mese, kár, hogy a fele sem igaz… – legyint a kém és kiveszi a palackot a troig vaskos kezébõl. – Mesélj inkább az Elveszettrõl. Az jobban érdekel – puhatolódzik tovább P.J. Merrol óvatosan. – Nem sokat tudok róla… Egy biztos: a mûkincs kereskedelemrõl alkotott felfogása szerint az igazi mûvészi értékû tárgyakat bûn aljas módon megszerezni, ezért törekedni kell arra, hogy mindez lehetõleg törvényesen történjen. Mivel azonban a hutt a Galaxis uralkodó faja, minden igazi mûvészi érték az õ tulajdona. Tehát, ha törvényesen nem megy, akkor a szent cél érdekében bármilyen módszert lehet alkalmazni… Általában huttis és basic nyelven társalog annak ellenére, hogy sok nyelven is igen jól beszél. Kedvenc ételei: az erõsen fûszerezett, sült bálnahús és a sajtos szelet, kedvenc itala pedig a meggybor és corelliai konyak keveréke a hutt koktél. Kedvenc állata a kígyó. Idõnként pipázik. Szervezete különlegesen ellenálló a betegségekkel és a mérgekkel szemben. – közli a troig, felettébb készségesen. – Ezt honnan veszed? – ráncolja a szemöldökét a kém. – Többször próbálták már megmérgezni, ezt eléggé sokan tudják errefelé. De nem jött össze. Ez azért rendkívüli… bizonyos értelemben. Nos, miután túltette magát a csalódáson, bérelt egy hatalmas teherhajót és utazgatni kezdett. Büszkesége miatt azonban kerülte a Tatooine-t. A kereskedelem a vérében volt, ám a régiségek és mûtárgyak terén még nem rendelkezett elegendõ tudással, így tanulnia kellett. Hosszú éveket töltött a Toydaria bolygón, ahol a helyi szakértõktõl szívta magába az igazi mûvészet szeretetét és ismeretét. Mûvészettörténetet tanult és megismerkedett a Galaxist benépesítõ fajok kulturális szokásaival. Emellett intenzíven tanulmányozta a különféle jogszabályokat is, mégpedig azért, hogy megtalálja a különféle legális törvény adta lehetõségeket a szigorú kereskedelmi szabályok kijátszására. Utána persze rögtön elindult, zsákmányszerzõ körútra. Eleinte peremvidéki rendszerek kisebb bolygóira látogatott és hol finom, hol drasztikusabb módszerekkel festményeket, régi szobrocskákat és ékszereket gyûjtött be. Elõfordult, hogy nemes egyszerûséggel betört kisebb múzeumokba, vagy egy-egy árverésrõl a tárgyakat épp elszállító ügynököket tette hidegre, egynémely kihalt sikátorban. Néha saját kezûleg intézkedett, megint máskor ügynököket bízott meg, egy-egy becsesebb darab felvásárlásával. Kreditjeinek és ellenségeinek száma lassan növekedni kezdett. Hallottam azt is, hogy teherszállítóját verpine szakértõkkel átalakíttatta és az Emperor Worm nevet adta neki. Bizony, szüksége is volt ezekre a módosításokra, mert egyre gyakrabban gyûlt meg a baja a rendfenntartó erõkkel. A felesleges tárgyakért kapott kreditekbõl megszokott mocsarának közepén elkezdte kiépíteni magánbirodalmát. Teltek s múltak az évtizedek és a fejedelem komoly vagyonra tett szert, igaz ennek jelentõs részét mûtárgyak és ékkövek képezték. Mocsári birodalma teljesen kiépült…affene elfogyott az ital! – dobja el az üres palackot a troig. Az üveg ezernyi darabra törik a kövezeten, s a bor cseppjei itt-ott kékesre festik a kövezetet. Hamar megjelennek a hangyák és mohón inni kezdik az opálos cseppeket.
- Spéci hajója lehet… – ábrándozik Merrol ártatlan arccal. - Azóta már több ízben átalakították…. Eredetileg nagy corelliai VI-os típusú teherhajó. Állítólag kezdetleges álcázó berendezése is van, de ezt nem hiszem el. Burkolata lemezekkel megerõsített, két külön pajzsgenerátora van. Fegyverzete négy automata turbólézer ágyú, két ionágyú és egy torpedóvetõ. Egyszerû szenzorokkal csupán egy fegyvertelen, viharvert teherhajó érzékelhetõ. Gyors hiperhajtómû lehetõvé teszi a menekülést, még a legkínosabb szituációkból is. Rendszerei erõsen automatizáltak. Legalábbis a szerelõk ennyit árultak el. Lehet, hogy hazudtak. De nézzük tovább az eseményeket… Õfelsége stílusa az idõk folyamán megváltozott. Egy-egy akcióra több idõt szánt, mint korábban és csakis nagyobb értékeket képviselõ tárgyakra vetette ki a hálóját. Mint például a rylothi Kék Múzem egyedülálló Korallgyûjteménye, vagy az alderaani Lord Techton, fõleg rubintokból álló, felettébb értékes magángyûjteménye. A Köztársaság alkonyának idõszakában eleinte békés fészkébõl szemlélte a Holoneten keresztül amint a Kereskedelmi Szövetség blokád alá vonja a parányi Naboo bolygót. Palpatine szenátor kancellár lett, majd nem sokkal késõbb kitört a Klón Háború. A hutt kihasználva a Galaxis szinte minden pontján eluralkodó káoszt, ismét mûkincsek utáni rablóhadjáratba kezdett. Felismerte: nem célszerû mindenhol saját magának mutatkoznia, ezért megvásárolta TC-44-et, az ezüstszínû protokoll droidot, akibe gondos kezek pilótaprogramot is építettek. A gazda hamar rászoktatta a robotot, hogy csak akkor beszéljen, ha õ kérdezi… TC-44, protokoll és tolmács feladatai mellett, felderítésre és információszerzésre is alkalmas. Említésre méltó nagyszabású közös akciójuk során lekapcsolták egy nagyobb ékszerszállítmány egy részét, amelyik különféle peremvidéki bolygókról igyekezett volna a Coruscantra. TC-44 kiderítette, hogy – igen botor módon - a szállítmányt több különbözõ hajóval viszik a bolygókról a kijelölt találkozási pontra. Az Elveszett hajójának típusa merõ véletlenségbõl megegyezett az arkaniai szállítóhajóéval, így a hutt könnyedén beállhatott annak helyére, miután még az indulás elõtt kiszedte a pontos adatokat és a szükséges kódokat a megkínzott legénységbõl. A jól felfegyverzett teherhajó csatlakozott a szállítmányhoz, megvárta míg a szállítóhajók és a kísérõhajók zöme a hiperûrbe ugrik, utána pedig borzalmas tüzet zúdított a megmaradt két szállítóhajóra és az utóvédnek hátrahagyott vadászokra. A meglepetésszerû támadás elsõ hulláma elsöpörte a védelmet és megbénította a szállítók hajtómûveit. Innentõl kezdve már gyerekjáték volt lenyúlni az értékes ékkõ-és ékszerszállítmányt. A Klón Háborúk nyereséges idõszaka után az Elsõ Galaktikus Birodalom kikiáltásával némi visszaesés volt tapasztalható a mûkincs kereskedelemben. Azt beszélik, hogy már évek óta visszavonult az aktív üzleti élettõl – tárja szét kezeit sóhajtozva a troig.
- Szerintem ez csak egy újabb trükk – kételkedik a kém elgondolkodva. Közben a földön egész kis hangyaboly alakul ki a törött üveg körül. – Én valami olyasmit hallottam, hogy új vállalkozásba kezdett… – húzza el a csalétket Merrol rutinosan, beszélgetõpartnere elõtt. – A Mustafarra gondolsz? A forrongó lávabolygó. Valóban, az utóbbi idõben gyakran utazott oda, mégpedig Lávató városába. Ez a déli mustafariak egyik közepesen nagy települése. Nagy kiterjedésû vörös gránitra épült, amelyik még a legnagyobb forróságnak is ellenáll. Nevét arról a lávatóról kapta, amely a gránitsík közepén található – köré gyárak és bányaüzemek épültek. A mély és forró lávató egyrészt állandó energiaforrásként szolgál a város számára, másrészt értékes ásványok kimeríthetetlen kelléktára volt. Régen a szeparatisták egyik központjának számított, manapság szerencsére kikerült a birodalmi érdeklõdés középpontjából. Egy Myk Doo nevû rodiai gyártulajdonos üzeme, a „Lord of Lava Corporation” (LL CORP) generátorai szolgáltatják az energiát Lávató hetes körzete számára, de persze ez a cég is ásványokat exportál a Peremvidékek különbözõféle bolygóira. Myk Doo hatalmas munkával építette fel ezt a kis üzemet, csakhogy a számára gyorsan múló idõ sajnos megakadályozta abban, hogy tovább vezesse a céget. Nem tudni pontosan mi történt, miután a fejedelem több ízben is meglátogatta a gyárat. A Holonerõl tudom, hogy Myk Doo belekeveredett egy kisebb szóváltásba a Corall Étteremben, aminek az lett a vége, hogy a kirobbant tûzharc során fejbe lõtték és meghalt – csóválja fejeit a troig. A két teremtmény annyira belemerül a beszélgetésbe, hogy nem észlelik: az üvegdarabok között megszûnik a mozgolódás. Hangyák tömege mozdulatlanul hever a hideg kõpadlón.
–Nos cimbora, valamit, valamiért… – dörzsöli a kezét Merrol elégedetten …most én mesélek neked egy s mást, amit tudok. Nekem sikerült átvernem már a te híres Elveszettedet. Már majdnem három éve ennek. Figyelj csak… – kacsint rá Merrol és elõveszi a H678-as mini-hololejátszóját. Az asztalra teszi és aktiválja a szerkezetet. Kékes fénnyaláb tör elõ a szerkezetbõl és máris megelevenednek a film szereplõi…
|
|
|
Moa
Sept 10, 2009 11:44:59 GMT 1
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 10, 2009 11:44:59 GMT 1
… Át fogják kutatni az alsóbb szinteket is? – kérdezte hangosan Merrol az elõtte álló hatalmas árnyéktól. Aggasztó holohírek láttak napvilágot ma reggel, nagyon is aggasztóak. Voilden Demetrius herceg, a Szenátus elnöke nyilvánosan hirdette ki a Magvilágokra – így természetesen a Coruscantra is – vonatkozó faji törvényeket. Ha a híreknek hinni lehet, hamarosan kopogtatni fognak a hatóságok és kiutasítják a huttot a bolygóról. Ha viszont alaposabban vizsgálódnak, akkor bizony Merrol is mehet utána. Ember volt ugyan, de csak majdnem... A fõváros-bolygó alsó szintjein teljesen más az élet, mint fenn. Ide általában nem hallatszik el a törvény szava. Régen kihalt gyártelepek gigantikus építményeiben számos olyan alak rejtõzött, kik elsõ ránézésre is beutalót kaptak volna a kesseli fûszerbányákba. Azonban túl sokan és túl rejtve voltak õk ahhoz, hogy az osztagok leereszkedjenek ide és módszeresen átfésüljenek minden szintet sugárvetõikkel és energiabilincsekbe verve vigyenek el mindenkit. Peter J. Merrol tartott tõle: nincs is ennyi bilincs raktáron. Az Ezer Rubint Lokál viszont roppant népszerû hely az alvilági elemek körében és a hírszerzés hatékonyságát ismerve minden bizonnyal néhány kém is megfordult már a Rubint hatalmas termeiben. Az Elveszett, a lokál tulajdonosa sosem aggódott igazán semmi miatt, bár Merrolnak fogalma sem volt arról, hogy honnan is meríthette legendás optimizmusát. Merengésébõl jellegzetes, átható illat zökkentette vissza a valóságba, az egykori kábítószercsempészt. Az ébenfa parfüm! Ura közelebb kúszott hozzá, így Peter most már jól látta a hutt feketés ráncait, megfigyelhette minden egyedi ékszerét és közelrõl nézhetett bele ragyogó vörös szemébe. Ebben a pillanatban hangosan dörömbölni kezdtek a lokál kapuján. Egy osztag fehér páncélos rohamosztagos masírozott be a Rubintba. „Ajajj” – gondolta fagyosan a férfi.
Az ûrbõl szemlélve Coruscant olyan, akár egy aranyló fényekkel keresztülszabdalt koromfekete korong. Ahogyan egyre távolodunk tõle, úgy halványodnak el ezek a fények, míg végül már a bolygó körül állomásozó csillagrombolókat sem látni. A hutt elgondolkodó tekintettel szemlélte a szállítóhajó ablakából az egyre zsugorodó bolygót. Még fiatalabb korában tetszettek meg neki Coruscant hatalmas toronyházai, pezsgõ forgataga és színes kavalkádja. Az ismeretterjesztõ holofilmek ragadták meg képzeletét, ezek közül is a Galaxis Szíve sorozat lett a kedvence. Steven Playhill neves dokumentumfilmes a Köztársaság magvilági bolygóit bemutató közkedvelt alkotásai között a kritikusok szerint is a Coruscantról szóló sikerült a legjobban – nem csoda hát, hogy szeretett huzamosabb ideig ott tartózkodni.
Folveen Anskor kapitány szállítóhajója kiért a csillagrombolók által ellenõrzött területrõl és közeledett ahhoz a ponthoz, ahonnan már biztonságosan végre lehetett hajtani a hiperûr ugrást. A parancs szerint egy tetszés szerinti bolygón kellett volna letenni a Coruscantól kiebrudalt idegeneket. Peter Merrol azonban aprócska csomagot csúsztatott a kapitány kezébe a kötelezõ névsorolvasásnál. A csomag tartalma – egy elsõ ránézésre is több ezer kreditet érõ aprócska rubint – viszont hamar feledékennyé tette Anskort. - Az Elveszett a Corelliára óhajt utazni mondta halkan Merrol. A kapitány felnevetett: - Az Elveszett? -. - Igen. Tudja, a részegek mindig így szólították õt a lokáljában. Néhány pohárka churbai pálinka hamar összetekeri a nyelvet – közölte Peter szenvtelenül. - Na az már igaz – bólogatott a kapitány és a navigációs számítógép felé fordult. Kisvártatva a csillagok megnyúltak a hajó körül.
Az Anskor’s Fate éjközépkor érkezett meg Corelliára. Az Elveszett zord tekintettel jutalmazta meg az elégedett kapitányt, amint lecsúszott a rámpán. Termetes alakja hamar eltûnt el a kikötõ sötétjében. A mellette ballagó Peter J. Merrol szinte jawaként törpült el mellette. Anskor kapitány nem lett volna ennyire vidám, ha már abban a pillanatban tudta volna: a rubint, amit kapott, elsõrangú hamisítvány csupán, jó, ha harminc kreditet ér…
Coronet, Corellia fõvárosa sokszínû, érdekes hely. Sajnos nem annyira impozáns, mint Coruscant, de még mindig jobb, mint a kietlen Tatooine, Jabba sivatagi birodalma vagy akár az erdõséggel teli, civilizálatlan Kashyyyk. Ráadásul ez a bolygó legalább pontosan annyira kétarcú, mint amennyire az „hõseinknek” megfelelõ. Noha a külváros feketepiacainál mindenféle idegen faj megfordul, Elan, a rodiai rabszolgakereskedõ egy pillanatra meghökkent, amikor a hutt, kényelmesen kígyózva feltûnt a láthatáron. – A legjobb munkaerõ a gamorrai. Erõs, viszont nem túl okos. Testõrnek és építõmunkásnak is jó, ellenben nem vágja el a torkodat éjszaka, hogy aztán kiraboljon – boncolgatta a disznófejû faj erényeit szakértõen Peter J. Merrol, majd nyelt egyet és önkéntelenül megmasszírozta torkát. - Azt a hármat megvesszük – utasította Elant a pálcikatermetû férfi. A rodiai már messzirõl felmérte, hogy a fekete hutt úgy fel van ékszerezve, mint egy intergalaktikus díszfa, tehát biztos gazdag, ergo: õ itt most sokat fog kaszálni. Ezért aztán nem kérte ki magának a kissé pökhendi hangnemet, hanem alázatosan tette a dolgát. - Dig, Big és Rig – oldozta el bemutatva az izmos gamorraiakat Elan. - Nem lesz nehéz megjegyezni a nevüket – mosolygott kényszeredetten Merrol. A hutt eközben az eladásra kínált nõket mérte végig, szakértõ szemmel. - Esetleg tudnám ajánlani… - legyeskedett körülötte Elan, ám a másik egyetlen pillantásával elhallgattatta. - Késõbb - csak ennyit mondott mélyen zengõ hangján, aztán továbbcsúszott a többi árus felé. A rodiai bosszúsan fordult vissza Peterhez, aki némi kotorászás után egy jelentõsebb összeget nyomott Elan markába. - Na gyertek srácok – intett a gamorraiknak. Dig, Big és Rig egyetértõ röffenéssel engedelmeskedtek. - Legyen máskor is szerencsénk! – kiáltott utánuk a kereskedõ. - Lesz – intett vissza Peter.
Coronetben nyilvános holoterminálok garmadája várja a felhasználókat. Az ember tíz kreditért cserébe egy órán keresztül használhatja a készüléket. Amíg az Elveszett a bézs színû hivatali épület árnyékában fogyasztotta a hûs ndang-levet, addig Merrol az eladásra kínált coroneti ingatlanokat böngészte a Holoneten. Több megfelelõ ajánlat közül leginkább egy közelmúltban bezárt, elektronikai cikkeket gyártó üzem tûnt megfelelõnek. Gazdája ugyanis újra meg akarta nyitni az Ezer Rubintot, ehhez azonban meglehetõsen nagy terület kellett. Peter áttöltötte a szükséges információkat a saját adattáblájára, majd kihúzta a terminálból az erre a célra átalakított kreditchipet. A chip programozása részlegesen törölte a terminál memóriáját, így Holonet használatáért neki egy kreditet sem kellett fizetni. Sok kicsi sokra megy. Amíg Merrol dolgozott, addig a hutt különleges megvizsgálta a nagy kristálypoharat, amelybõl csaknem teljesen kiitta a finom levet. Silány fércmû. Funkcióját tekintve kétségtelenül megfelelõ. Ötkredites vacak.
„ZÁRVA” – hirdette vörös színnel, a durva felfestésû tábla a „Remck&Brenthar Eletronikai Vállallat” kapuján. Loness Brenthar két héttel ezelõtt tragikus hirtelenséggel meghalt, miután útban a Todirium II. felé, teherhajója hiperhajtómûvének motivátora felrobbant és darabokra szaggatta az egész konstrukciót. Terdan Remck, a cég kisebbségi tulajdonosa egyedül nem rendelkezett elég tõkével ahhoz, hogy tovább vezesse a nagy vállalatot. Egy kisebb boltot rendezett be Coronet központjában, majd pedig áruba bocsátotta a külvárosban fekvõ, sajátos tervezésû, gömb alakú telephelyet. Csakhogy a vevõk nemigen tolongtak. Terdan hosszú szakállát simogatva pipázott naphosszat az antigravitációs székben és közben arra a következtetésre jutott: Coronet rossz hírû negyedének (örömlányok, fekete piac, gyanús lokálok stb.) közelsége nyilván elriasztja a becsületes vevõket. Azon a napon is így szomorkodott magában, amikor a fekete bõrû hutt, Peter J. Merrol, valamint három brutális külsejû gamorrai megálltak a kapu elõtt. Remck kötött már korábban üzletet huttokkal, akik ugyan nem voltak ennyire feketék, de kétségkívül jól üzleteltek. És még jobban szerettek alkudozni. - Kétszázezer kredit – fújta ki a füstöt szigorú tekintettel a férfi. A hutt fintorogva fordította el nagy fejét: nem bírta az óceániai pipadohány túlzottan egzotikus, fûszeres illatát. - Jót nevettem – felelte karcosan. Merrol csendesen figyelte a társalgást látszólag nagy figyelemmel követve az eseményeket. Jól tudta ugyanis, hogy a végén a hutt legalább a felére fogja lealkudni az üzem árát. Dig, Big és Rig kissé odébb vonultak és saját nyelvükön cseverésztek valamirõl. Mindhárman értették ugyan, de nem beszélték a közös nyelvet. - Százötven – harsant Remck hangja és veszettül pöfékelt tovább. – Persze, persze kisfiam. Ha ez a hely olyan értékes lenne, akkor nem lenne fenn a hirdetés két hete a Holoneten – felelte a hutt. Végül kilencvenezer kreditért cserébe megvásárolta az üzemet. Peter J. Merrol elõhalászta adattábláját és mini holoprojektorát. A régi „Ezer Rubint” holoképe és tervrajza jelent meg elõttük. - Megyek, beszerzem a szükséges árut. Ti addig is lássatok munkához – mondta Merrol és sebes léptekkel elindult a belváros felé. A hutt kitárta az üzem kapuját és becsúszott a nagy terembe.
Amíg Peter a feketepiacon alkudozott a kereskedõkkel, addig a hutt nagy nehezen felkúszott a gömbépítmény legfelsõ, harmadik szintjére. A mérnökök nyilván nem számítottak huttokra, amikor tervezték az üzemet – ezen majd némileg változtatni kell. Ellenben minden bizonnyal ezen a szinten folyt az érdemi munka, ami azért lényeges, mert ez afféle rejtett emeletként funkcionált. Lefelé lehetett kémkedni, de felfelé semmiképp sem. Tökéletes lakhely és mûhely lesz. Kipillantván a dúracél üvegen, a hutt elégedetten nyugtázta a csomagokkal jócskán megpakolt, hatalmas antigravitációs szán érkeztét. Lesz dolguk a gamorraiaknak, mire mindennel végeznek.
Holokandalló. Százharmincnégy kredit a kicsi, duplája a nagy. Romantikus lelkek milliói képesek akár órákat is azzal tölteni, hogy a holovetítõ keltette illúzió lángokat bámulják, a múlt szenvedésein merengve. Õk jól elvannak, az árusoknak meg nagy üzlet. A régi, coruscanti Ezer Rubint mulató, étterem és lokál minden sarkában lobogott a holotûz, amely a rejtett hõgenerátorok segítségével, teljesen valóságosnak hatott. Fõleg két ûrpint trandoshai tûzgõz elfogyasztása után. Ennyit pedig általában mindenki ivott, nem nagy ügy. Itt az új, coroneti Ezer Rubint-ban is fontos kellék lesz a módosított holokandalló. Dig, Big és Rig hamar belejöttek a tereprendezésbe, bár fõleg a rombolásban jeleskedtek. Borzasztó erejükre szükség is mutatkozott, hiszen az üzembõl sok felesleges gépet kellett eltávolítani. Merrol naponta többször fordult az antigravitációs szánnal. Ami nem kellett, azt eladta, a befolyt összegbõl pedig további kellékeket, felszerelést is vásárolt. Noha a hutt jelentõsnek mondható kreditszázezreket halmozott fel korábban, még a megfelelõ kapcsolatokkal is drága mulatság mindent újra berendezni.
Éjjelente, amíg a többiek aludtak, legtöbbször saját, titkos lakrészét rendezgette. Ide Peteren kívül senkit nem engedett fel, õt is csak ritkán. Magánemelete eleinte csaknem üresen tátongott. Díszes bíbortakaróval fedte le a hatalmas, kissé ócska fekhelyet, ládájából kiszuperált szekrénybe rakosgatta szeretett palástjait. Személyes ékszereit kóddal ellátott páncélládikóban rejtegette, leginkább párnája vagy takarója alatt.
-Tehát táncos lányokat szeretnél… - gondolkodott el hangosan Elan, mialatt vadul bólogatott. Peter J. Merrol csípõre tette kezeit. A rodiai kissé nehéz felfogásúnak bizonyult, csakhogy õ rendelkezett a leginkább minõségi portékával. - Nem, nem és nem! – gesztikulált hevesen a férfi – A LEGJOBB árut akarom, érted?! Nem lógó mellû, koszos ringyók kellenek! – háborgott Peter, fejével a legközelebbi ébenfabõrû rabszolgára mutatva. Elan elvigyorodott. Intett a vevõnek, hogy kövesse õt, majd elindult Coronet egyik szûk sikátorában. P.J. Merrol meglazította sugárvetõjének tokját, körülnézett, aztán a rodiai után igyekezett. Nem kellett sokáig követnie a rabszolga kereskedõt, mivel az hamar benyitott egy rejtekajtón. A nyílászáró mögött gyéren megvilágított, keskeny folyosó vezetett a mélybe, ami igényesen berendezett földalatti lakosztályba torkollott. Amint Elan és Merrol beléptek, rögvest sürgölõdés támadt. Szebbnél-szebb ember és twi’lek lányok méregették kíváncsi pillantásokkal Petert. - Remélem õk már tetszeni fognak – hajbókolt vigyorogva Elan. P.J. Merrol undorodva fordult el a rodiaitól, akit szemmel láthatóan teljesen hatalmába kerített a kredit utáni csillapíthatatlan vágy. - Nem fogsz rosszul járni – vetette oda foghegyrõl a kétségkívül ügyes kereskedõnek Merrol. Fél óra múlva öt fõre apadt a jelöltek száma.
- Linda, Bella, Ester és Tam’malla. – mutatta be a lányokat Peter. A gyárban dolgozó gamorraiak érdeklõdve röfögni kezdtek, „kolleganõik” láttán. Három ember és egy twi’lek – Merrol végül õket vette meg Elantól, meglehetõsen borsos áron. Mind a négyen remekül táncoltak a színpadon és a felszolgálás terén is rendelkeztek tapasztalatokkal. Bájaikról és egyéb „képességeikrõl” nem is beszélve…
Két hosszú hét telt el, munkával és kevés alvással. Peter szemei alatt karikák jelentek meg. A lányok nyúzottnak tûntek és még a gamorraiak tempója is lelassult. Azonban az Ezer Rubint készen állt arra, hogy megnyissa vöröses fényben csillogó kapuját a látogatók elõtt. Étterem, kis terasz, tánchelyiség, beszélgetõs szobák és privát szobák különültek el egymástól, teljesen hangszigetelten. Reggelente leginkább kávézó, késõbb étterem, majd éjszaka egzotikus lokál – így fogja változtatni arculatát a Rubint, napszaktól és vendégektõl függõen. A személyzet még újabb négy fõvel, (pontosabban öt fejjel és tizennégy izmos karral) bõvült. Elan, a rodiai kereskedõ további ellenszolgáltatás fejében ugyanis egy troig lemezlovast (TugandBug-ot, mûvésznevén DJ Tuggy), két besalisk „testõrt” (Frupp és Anton), valamint ugyancsak két besalisk fajú mesterszakácsot (Umpa és Kerrag) szállított a Rubintba…
…a troig lenyûgözve nézi a filmet. Mohón issza az információkat, magában összeállítva a történetet. Lesz mit mesélnie a többieknek. Kicsit talán el is szédült, annyira koncentrált. Merrol is elfárad, szíve, mintha gyorsabban verne és…látása elhomályosul. A troig szemei elé is halván ködöt von valamiféle furcsa gyengeség. Még látja, amíg Jabba kémje feje nagyot koppan az asztalon. Ahogyan a férfi testébõl végleg távozik az élet, úgy zuhan magatehetetlenül a kövezetre…aztán …sötétség, végtelen, idõtlen sötétség… Vöröses-narancsos izzással lángnyelvek csapnak ki, az aranyszínû festékkel maszkírozott, félmeztelen, színesbõrû férfi szájából. A szedett-vedett közönség részegebb fele ismét artikulátlanul felhördül a lélegzetelállító mutatvány láttán, ám csodálkozásra nem marad sok idõ, mert a tûznyelõ ismét ajkai elé emeli a lobogó fáklyát.
|
|