|
Post by Isiaac Freeman on Mar 31, 2010 18:34:12 GMT 1
//Kaland résztvevői: Youi Jzora, Isiaac Freeman
Valahol az űrben...
Mélyet sóhajtottam, ahogy felnéztem az erőtér túlsó oldalán állóra. Mióta is menekülök a Birodalom elől, nehogy kivégezzenek? Tíz-tizenegy éve? Na, ahhoz képest elég könnyű préda voltam. Jó szokásomhoz híven, megint nem figyeltem oda, és újabb zűrbe estem bele. Éppen a Tatooine egyik kevésbé köztiszteletben álló városában akartam találkozni az informátorommal, amikor sikerült meglepni engem. Az Erő jelezte, hogy bajban vagyok, de már későn reagáltam, és csak az oldalamba csapódó kábító lövedék erejét érzékeltem. Amikor magamhoz tértem, már ezen a hajón találtam magamat, kicsit sem kényelmes körülmények között. Mondjuk a kezemet fogva tartó bilincs nem is volt annyira elkeserítő, de az az erőtér... na az megzavarta az állóvizet.
Na és hogy ki miatt kerültem újfent zűrös helyzetbe? Igen, igen, elsősorban magam miatt. Na de az igazi főkolompos: a nevét nem tudtam, csak azt, hogy falleni, és hogy ott ácsorog az erőtér mögött. Kissé bosszantó, hogy ugyan azokat a kérdéseket ismételgeti óráról órára: hol vannak a társaim, hány életben levő Jedit ismerek stb. Persze, csak hogy ne törjem meg a monotonitás láncát, nekem ugyan az a válaszom, óráról órára: - Cseszd meg. Hát igen, nem pont Jedihez méltó beszéd, de szerintem rám már régóta nem akasztható ez a jelző. Túlságosan sok bűnt követtem el a múlt során, hogy még egyszer Jedinek nevezhessem magam, függetlenül attól, hogy már megbántam őket.
Szenvtelen arccal néztem az engem fogva tartó fejvadász arcába, miközben vártam a reakcióját...
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Mar 31, 2010 18:53:17 GMT 1
Valahogy szerencsésnek mondhatom magam, pedig ez a nap is úgy kezdődött mint az összes többi. Szokásomhoz híven elnéztem az egyik bűntanyáról a másikra, hátha odaakad egy egy idióta akin vérdíj van vagy netalántán egy jó kis balhéban benne lenni se lett volna rossz, de ezzel a nappal megütöttem a főnyereményt. Még szerencse hogy valami arra késztetett hogy elinduljak otthonról és pont ide. A Tatooine nagy ajándékkal várt engem, hisz mikor még a Nar Shadda egy kantinában pocsékoltam az időt addig meglestem egy két jómadarat a holoneten majd egy kettőnek megmaradt az arca, de pont egy ilyen alaké?
Nem is teketóriáztam, már akkor gyanús volt a jelenléte mikor megláttam, szóval nem akartam húzni az időt, nem akartam megtudni mire képes vagy mire nem, ezért ahogyan a legtöbbet ér egy célszemély, élve akarom leszállítani, ezzel az indokkal kábító lövedéket használva elfogtam a személyt. A hajómra vittem diszkréten majd bilincsre vertem és erőtér mögé dugtam. Majd mikor magához tér gondoltam magamban, majd elkezdem faggatni, hisz érte is szép nagy summát fogok kapni, de addig elleszek egy darabig.
Mikor harmadjára néztem rá az alanyra a monitoron láttam hogy ébredezik, automata pilótába váltottam majd hátramentem köszönteni a barátomat. Most jöttek a kérdések amik már a könyökömön jönnek ki annyira unom, de hát muszáj feltenni ezeket hátha vannak olyan bénák és szerencsére vannak akik elárulják egymást csak azért hogy blöff hatása alatt a szabadulástól megrészegülve boldogságból átcsapjanak boldogtalanságba, az igazság rájövetele után.
Mikor már megkaptam a monoton válaszokat a személytől, rávettem magam hogy kicsit vissza kéne venni, hátha könnyebben is mehetne ez a dolog. Az unalom megöl mindenkit, de azért vehetnék magamon erőt. Így hát megváltoztattam a stílusomat és normálisra fordítottam a szót. - Jólvan, igazad van, ez nekem is unalmas. - vártam. ~ Majd kiszedem belőle azt amit akarok! ~ kicsi gondolkozás után folytattam mondandóm. - Ha gondolod kezdhetnénk tiszta lappal... - elvigyorogtam magam. - ..persze nem úgy hogy elengedlek, hanem csak szimplán.. - A nevem YJ. Elég ennyit tudnod! Mi járatban voltál te a Tatooinenon? - Kicsit sandán de mégis mint egy kíváncsi 5 éves kislány néztem rá. - Ha lehet nem muszáj válaszolnod, nekem így is jó, érted is sok pénzt fogok kapni. - majd vártam válaszát és nekidöltem az erőtér előtti falnak. A fegyverem nem volt nálam, semmi nem volt nálam, egyszerűen csak ott álltam és vártam a bolond válaszát.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Mar 31, 2010 19:05:44 GMT 1
Felvontam az egyik szemöldökömet a nő kezdeményezésére. Nofene, úgy tűnik, vannak még értelmes fejvadászok a galaxisban. De legalább most már nem játssza itt nekem a ,,hű de vagány vagyok" figurát. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy ezzel aligha fog elérni bármit is. Talán könnyű volt elkapni engem, de azért voltam annyira tapasztalt, hogy ne kezdjek el csak úgy beszélni mindenről jobbra-balra. Soha az életben nem bocsátanék meg magamnak, ha kiadnám véletlenül Dhorát és a többieket. Így is rengeteg bajtárs halála szárad már a lelkemen, nem akarok növelni a listát.
Mindenesetre, ha már egyszer megpróbált velem normális hangon beszélni, akkor nekem kötelességem válaszolgatni neki. Persze csak a magam módján. - Hm... szóvaj YJ... szóval csak ennyi a neved? Bár végül is, valóban nem szükséges többet tudnom - kissé unatkozva oldalra néztem, egyenesen kipillantva a közeli kilátó ablakon. - Nos, gondolom nekem is felesleges bemutatkoznom, mivel már tudnod kell a nevemet. Elvégre normális ember nem kezd el csak úgy lövöldözni minden járókelőre. Mondjuk hogy a fejvadászoknál mi a normális, arról fogalmam sincs. Arról pedig - néztem rá megint a nőre -, hogy miért voltam a Tatooine-on, nem áll módomban számot adni. Minden embernek... bocsánat, élőlénynek, megvan a maga privát szférája. Volt valami makacsság abban, ahogy beszéltem. Mint ha már jó előre elterveztem volna már magamban a hasonló dolgokat, ha ne adj Isten fogságba kerülnék. Nagyon úgy tűnt, hogy a túloldalon üldögélő fejvadásznőnek nem lesz valami könnyű dolga velem.
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Mar 31, 2010 19:24:10 GMT 1
Az "ember" kijelentésen megforgattam a szemem. Majd magamban megjegyeztem "tipikus ember" de szorult bele némi modor hogy kijavította magát. - Jólvan, akkor nem szükséges mit mondanod, ígyis úgyis megkapom érted a jutalmat. - Látszott rajtam a nyugtalanság, hogy kinek tudnék leadni egy jedit úgy hogy nekem ne essen bajom és még a jutalmamat is megkapjam. Azon gondolkoztam hogy mi módon lennék képes arra hogy eljuttassam egy olyan helyre ahol biztonságban lennék. Persze ügyesnek ügyes vagyok, de nálam erősebbek mindig is voltak, vannak és lesznek. Nem szokásom senkit sem lenézni, mert az rossz jel, de azért én sem vagyok gyenge. A lényeg a lényeg hogy nem szabad gyengének mutatnom magam mert akkor máris végem. Rápillantottam kicsit hevesen a fogjomra majd így szóltam. - Látom elég rutinos vagy a vallatásoknál, ezek szerint már párszor elkaptak téged. Merem feltételezni ha igen, akkor valahogy mindig megszöktél vagy kiszabadítottak, ami gyanúba hoz engem, hogy mégis tőlem hogyan fogsz megszökni, ha netalántán megszöksz. - látszott rajtam hogy magabiztos vagyok, de mégis furrdal a lelkiismeret hogy képes lesz e megszökni, vagy a másik dolog ami bánt, a sikeres végcél. - Remélem nem törsz semmi butaságot a fejedben, nem áll módomban megölni téged. Élve többet érsz. - mire rájöttem hogy ezt nem kellett volna mondani, már késő volt. Mindenki követ el hibákat, de pont most és pont egy jedi ellen ilyet kimondani. Nem kellett volna, a lényeg hogy már elengedni nem fogom, hisz nem tudom pontosan mire képes egy jedi de az biztos hogy nagyon erősek. Így hát hagyom a csudába. Gyors gondolkozás után bevillant a lényeg, majd ránéztem kicsit ijedten de mégis ravaszúl. - Ha te jedi vagy hol van a fénykardod, tudtommal minden jedinek van olyan!? - látszott rajtam a félelem apró jele, hisz tisztában voltam a fegyverének és tudatának erejével, ezzel vártam válaszát, de azért jó színészkedésemnek próbáltam eleget tenni és igyekeztem elrejteni az érzéseimet.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 1, 2010 15:57:09 GMT 1
Ahogy hallgattam a nőt, lassan kezdett pár dologról összeállni nekem a kép. Valahogy nagyon olyan érzésem volt, hogy nem egy gyakorlott fejvadásszal hozott össze a sors. A beszédmódja, a meglehetősen érdekes fogalmazásmódja... nos igen, árulkodó jelek. Kifejezetten az az elharapott mondat volt az, ami arra vonatkozott, hogy élve többet érek. Ezek szerint van némi mozgásterem az elkövetkezendő időkben. A koronát az tette fel mindennek tetejére, hogy a fénykardom után kezdett el érdeklődni. ,,Ezek szerint nem találta meg a rejtett rekeszt a karomban. Vagyis nem is vagyok annyira lehetetlen helyzetben. Ha csak egy kicsit nem is figyel, az már bőven elég lesz nekem!"
- Gondolod, hogy egy Erőhasználó csak a fénykardjával ér valamit? - reflektáltam. Na igen, a legjobb védekezés a támadás. Nem csak, hogy elhárítom a kérdést, de még a magabiztosság jelét is sugallja egyben. Hogy hányszor használtam én ezt már életemben? Elég sokszor, és az esetek többségében el is értem vele a várt hatást. Na igen, sokan mondták már rám, hogy kellemetlen személyiség vagyok.
Míg vártam a reakcióra, kényelembe helyeztem magamat az erőtér mögött. Igazából nem volt min, de talán felbosszantja a fejvadászt valamelyest. Jelenleg mást nem igen tudtam tenni. Bár voltak kedvező körülmények, egyenlőre még várnom kellett azzal, hogy ki is tudjam használni őket. Az évek során megtanultam, hogy a türelem a legnagyobb szövetséges. El fog jönni még az én időm, ebben teljesen biztos voltam. Csak ki kell várni, és akkor nyert ügyem lesz... vagy szétlyuggatott fejem, de hát ez benne van a sabacc pakliban.
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Apr 1, 2010 17:58:48 GMT 1
A jedi mondata elgondolkodtatott egy kicsit, hogy biztosan vannak olyan erőhasználok kik nem tudják vagy tudták elsajátítani valamelyest a kardforgatás technikáját. Ez a gondolat kis magabiztossággal töltött el, amit a foglyom is észre vehetett, ezzel is mégjobban az ő szerencséjére adtam. De mind köztudott hiába vagyok fejvadász, nem a legjobbak közé tartozom, de ezt szerintem ő már leszürhette. Ez egy csöppet aggasztott hisz ha mégjobban az ő pártját fogom a saját hülyeségeimmel akkor ő lesz előnyben és én szorulok vissza. A lényeg hogy szemmel kell tartanom hisz egy jedi szinte mindenre képes ami nagyon félelmetes elgondolás.
- Igazad lehet, de nem számít! Rajtam nem fog ki egy jedi! - próbáltam bebizonyítani azt hogy mégsem vagyok zöldfülü. De szerintem nem nagy sikerrel, hisz a jedik sikeresen belelátnak mármint a legtöbb jedi sikeresen belelát mások fejébe de persze nem szó szerint. Elég érzékelniük az erő segítségével az árulkodó jeleket. És ha ő kard nélküli erőhasználó akkor igyekeznem kell minél jobban színészkednem, és újra uralnom a helyzetet. - A lényeg annyi, hogy te a foglyom vagy és nem sok mindent tudsz most tenni, és ha igen, teszek róla hogy megbánd amit teszel vagy tenni akarsz! - Förmettem rá kicsit haragosan. - Ha azt hiszed hogy kezdő vagyok akkor rosszúl hiszed! - kicsit vártam majd egy blöffel próbálkoztam. - Ha tudni akarod rejtett gúny nevem a "színész" amit persze már halhattál, ha meg nem ... - nemtudtam befejezni a mondatot hisz valami megzavart, és ez a valami a hajó rászkódása volt.
Felkeltette a figyelmem és kezdtem rosszat sejteni, látszódott rajtam hogy megijedtem, valamint a félelem hogy valami rossz dolog történik. Elsőnek szinte alig fogtam fel hogy valami megrázta a hajómat de mikor már a második rászkódás megtörtént gyors léptekkel indultam meg a pilóta fülke felé. Mire elértem volna az irányítóhelyiséget addigra már késő volt ezt én is tudtam. ~ A fene, csak most ne! ~ Egy aszteroida mezőbe vitt engem az automatapilóta, ami megint csak az én hibáimhoz írható hogy minél hamarabbb akartam leadni a jedit, hisz félek tőle mint mindegyik másik erőhasználótól. Rossz koordinátákat adtam meg, így kétségbeesetten próbáltam kihozni a hajót a veszélyből de nem sok sikerrel. A járművem megsérült több helyen is és már képtelen voltam tovább vinni, méghogy elérni a célállomást, majd sikeresen befejezettnek nyílvánítani a mai napot. ~ Valahogy éreztem hogy lesz valami a mai napon! ~ Kitartóan küzdöttem az irányítással majd csak tovább mérgelődtem. ~ Pedig olyan szépnek indult! ~ Düh gyűlt bennem némi szomorúsággal vegyítve, és továbbra is makacsúl próbáltam irányításom alá vonni a gépet. - A csudába! - Ordítottam el magam majd még egy nagyobb rászkódás a hajó meghajtói felöl és megjelent a legnagyobb baj. Sikeresen összezúztam a szállítóeszköz hajtóműveit, amivel megpecsételtem a hajóm sorsát.
Egy közeli bolygó felé próbáltam irányítani a hajómat hogy sikeresen landoljak vele és ne sérüljek meg, valamint a célalanyom se. Persze most szidhatja a megboldogult anyukámat a jedi hogy ilyen mérvű hibát követtem el, nem lehet kényelmes számára most a cellájában. Biztos ő is megütötte magát néhányszor, és remélem nem pusztul el a helyszínen, mert halva semmit sem ér, de szerintem ezt már ő is tudja. A szerencsém mégsem fordult annyira rosszra hogy itt patkoljak el a semmi közepén egy jedivel együtt, mert egyre közelebb értünk a bolygó felé, majd mikor beértünk a légterébe még nagyobb ütődés a hajón, túl ügyesen sikerült ezt elbaltáznom, és mikor próbáltam úgy irányítgatni a gépemet hogy ne nagyon sérüljön semmi és senki nem így történt. A landolás nem volt zökkenőmentes, leérkeztünk és totálisan taccsra vágtam a hajómat, megütöttem magam, és sajogott mindenem, majd mikor végre lecsillapodott a helyzet, a hajó megállt a sodrással és megfogott minket egy szép nagy fa.
Kicsit fájt a fejem, éreztem hogy nagyon megütöttem magamat, majd mikor teljesen feleszméltem a jedi ott állt felettem, hisz tudni illik kiestem a pilótaszékből a landolás folyamán, majd mikor felnéztem rá ijedten tele félemmel próbáltam gondolkozni hogy mit is tegyek. A fegyveremre néztem ami a jedi mögött volt, a jedi szabadon és a kezei is azok voltak. Gondoltam itt a vég, így hát próbáltam egy gyors mozdulattal a fegyveremért "ugrani" mint egy macska, de nem sok sikerrel.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 1, 2010 18:40:23 GMT 1
A fejvadász csak beszélt és beszélt. Elég beszédes volt, ahhoz képest, hogy fejvadász. Ebből is látszik, hogy nem profi. Egy profi nem beszél, csak cselekszik. Méghozzá alaposan dolgozva. Telt az idő, nekem pedig valamiért kezdett balsejtelmem lenni. Nem, nem azért, mert már lassan kezdtem halálra unni magamat a nő beszédétől. A már jól ismert ,,jedi-balsejtelem" volt az. Mint ha veszély leselkedne rám. Mondjuk ez nem új információ, elvégre félúton vagyok attól, hogy valószínűleg valaki szép kis summát kapjon a fejemért, én pedig egy birodalmi kivégzőosztag előtt találjam magam. Röhejes, hogy még itt is működik a veszélyérzetem, nemde? ,,De de akkor meg mégis miért..."
Megkaptam a választ. A hajó hatalmasat rázkódott. A nő arca erre riadttá vált, majd eltűnt a pilótafülkébe vezető folyosón. Felvontam az egyik szemöldökömet ezt látva. Na most vagy megunt engem, vagy tényleg nagy gáz van. Az utóbbi igazolódott be, amikor újra megrázkódott a hajó. Mint ha nekünk jött volna valami. Na ez remek. Most vagy űrcsatában, vagy egy aszteroidamező kellős közepén vagyunk. ,,Ó, anyám, ez még egy navigációs komputert sem tud rendesen beállítani?" Újabb durranás, ezúttal hátul. Túl sokszor hallottam már ezt a hangot, hogy tudjam: elszálltak a hajtóművek. Érezhetően sodródni kezdett a hajó, majd egy óráknak tűnő öt perc múlva hatalmasat csapódtunk valahol. A levegőbe emelkedtem, majd hozzávágódtam a falhoz. Mikor magamhoz tértem az átmeneti kábulatból, és megmozgattam mindenem, éreztem, hogy nem tört el semmim. Na, a nap első jó híre. Próbáltam feltápászkodni, ami igencsak nehéznek ígérkezett, úgy, hogy meg voltam bilincselve, és a fejem is zúgott kissé. - A francba ezzel - morogtam, miközben tettem egy mellékes mozdulatot az egyik kezemmel. Erre a bilincs kattant és lehullott a földre. Hogy mit el nem lehet érni az Erővel...
Feltápászkodtam. Furcsa, sercegő hangot hallottam. Felnézve láttam, hogy valami kékes derengés megjelenik, majd hirtelen eltűnik. Lekapcsolt az erőtér! Kinézve a kémlelőn láttam, hogy valami erdős területen zuhantunk le. Minden adott volt ahhoz, hogy meglógjak. De még se tettem. Hiába volt már sok olyan tettem, ami nem méltó egy Jedihez, ha valamit, hát a jedik gondolatmeneteit sikerült belém verni. Ez vezérelt akkor, amikor a pilótafülke felé vettem az irányt, hogy megnézzem, mi van a fejvadásszal. Lehet, hogy elfogott, de talán most eléggé megsínylette a zuhanást. Amikor beértem a pilótafülkébe, láttam, hogy a földön fekszik, és éppen magához tért. - Látom van még mit tanulnod - szóltam, miközben közelebb léptem hozzá. Láttam a szemeiben a riadalmat, az Erő pedig megint megbolydult körülöttem, figyelmeztetve a veszélyre. A nő a következő pillanatban felém lendült, én pedig reflexszerűen cselekedtem: egy Erőlökést indítottam el felé, amely gyakorlatilag visszavágta őt a pilótafülkébe...
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Apr 1, 2010 18:55:39 GMT 1
A tervem nem jött be, valahogy éreztem hogy ez patt helyzet, mert sikertelen lett az akcióm a jedi ellen. A gyors reagálása meglepett engem, mert még szinte sose találkoztam ilyen erőhasználóval. Valami módon rájött hogy mit akarok csinálni, persze miért ne jött volna rá, és egy rutinos mozdulattal a földre kényszerített, azaz hátravágódtam valami furcsa erő hatására, mintha valaki megütött volna de mégse olyan érzés volt. Nemtudom éppenséggel leírni milyen, de nem kellemes az biztos. Az erő amit használt meglepett engem, és csunyán bevágtam a fejemet, a szerencsém a székembe, azaz abba ami maradt belőle estem bele, úgymond kicsit puhára, de mégsem, a lényeg hogy bevágtam a fejemet ami bosszússá tett. A hülyeségem megelőzött engem, és a jedi flegma mozdulata feldühített, bármennyire is türelmes vagyok. Türelmesnek türelmes, de viszont ostoba. A mérgemtől vezérelve felpattantam de egy gondolat, egy érzés megállított hogy ne tegyek semmilyen fenyegető vagy bármilyen támadó mozdulatot mert az biztos a vesztemet okozná, így hát mint érezhetően megszégyenülve, sarokba szorúlva tornyosultam a Jedi fölé, és mivel nem volt túlságosan világos, a hajó árnyékába burkolózott a fejem és csak a ördögien sárga szemeim világítottak ki onnan ami a jedire figyelt. Mivel nem akartam semmi rosszat tenni, támadni sem, ezért megpróbáltam hátha összejön szóban a jobbik eset. - Úgy vélem teljesen felesleges bármiféle próbálkozás. Egy erőhasználóval szemben, bárhogyan is nézem tehetetlen vagyok! - de közben mégis azon járt az agyam hogyan is tudjam megszerezni a fegyverem és újra uralni a helyzetet.
Sehogy sem jött össze amit akartam, de elég volt ott állnom előtte és a magasságom és rejtéjességet sugalló tekintetem elég volt ahhoz hogy sok mindenkit megfélemlítsek de így, hogy most itt állok egy magabiztos jedi előtt, biztosan nem jön össze. Ezért próbálkoztam azzal amivel ilyenkor mindenki teheti, vagy amit én a legjobbnak láttam. - Ne sértődj meg, de számomra ez csak egy munka! - próbáltam menteni a helyzetem. - Nem volt benne semmi személyes! Nem állt szándékomban megölni téged! - próbáltam magabiztosan előadni, de mégsem sikerült hisz egy tapasztalt erőhasználó kiszűri a félelmet, így hát érezhette rajtam. - Bárhogyan is nézem, ebből már jól nem jövök ki! Ugyebár... - lassan nem észrevehetően a pengémet kicsúsztattam a ruhám ujjából és igyekeztem íves mozdulattal lentről felfelé egy vágást ejteni a jedin, hátha sikerül megsebeznem és ezzel újra fölé kerekedni.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 2, 2010 14:44:52 GMT 1
Volt a jediknek egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy az esetek többségében az Erő előre figyelmeztette őket a veszélyre. Akárcsak valami sziréna, hirtelen kiverte a balhét, ezzel súgva meg az Erőhasználó számára, hogy vigyázni kell, mert baj van, vagy lesz. Most se volt másként, mióta landoltunk a bolygón, folyamatosan szólt a ,,sziréna" a fejemben. Igaz, eddig csak tompa hangon, tette ezt. Most viszont szinte üvölteni kezdett. Na de volt még valami, ami miatt kellemetlen ellenfél a Jedi: a szemkontaktus. Alapvetően a szem a lélek tükre, abból gyakorlatilag mindent ki lehet olvasni, ha az ember odafigyel, Erő se kell hozzá feltétlenül. Vele viszont még könnyebb. Ahogy ott álltam a nálam jóval magasabb falleen előtt, és tekintetemet mélyen belefúrtam az övébe - ami nem volt nehéz, mivel szinte világított ott a félhomályban - szinte tisztán láttam mindent, ami a fejében zajlik. Na jó, nem mindent, de a lényegesebb dolgokat simán ki lehetett következtetni.
Ezért is volt az, hogy nem ért váratlanul a fejvadász újabb akciója sem. Előre láttam, mit fog tenni, nekem pedig elég sok trükk volt a tarsolyomban, ami a védekezi taktikáimat illeti. A nő pengéje már majdnem elérte a testemet, amikor megjelent a jobb kezem és útját állta. Ez nem lett volna elegendő a védekezésre, de velem volt az Erő is ám. Így alig néhány centiméterre a kezemtől a penge megtorpant, ahogy a kezemből kifelé ,,sugárzó" láthatatlan energia megállította azt. A fejvadász természetesen próbálhat tenni valamit ez ellen, de reménytelen. Se szúrni nem tud felém, se visszahúzni a kezét. Gyakorlatilag olyan volt, mint ha elkaptam volna a kezét, ami végül is igaz volt. - Öt perc - szólaltam meg. - Én most szépen elmegyek innen, és nem bántalak. Viszont ha azt veszem észre, hogy nem maradsz itt az öt perc leteltéig, akkor garantálom, hogy nem leszek kegyes hozzád és megöllek! A szavaim komolyságról árulkodtak, érezni lehetett szinte, hogy nem a levegőbe beszélek.
Szépen lassan elkezdek kihátrálni a pilótafülkéből. Természetesen az Erővel továbbra is kordában tartom a vakmerő fejvadászt, mielőtt még csinálna valamit azzal a pengével. Lassan távolodtam...
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Apr 2, 2010 16:45:41 GMT 1
Mint mindig, most sem sikerült túl járnom az erőhasználó eszén, és továbbá még meg is lepett, mert az ereje segítségével megállított szinte semmi akadály nélkül, pedig minden erőmet beleadtam hogy sikeresen eltaláljam és a földre kényszerítsem az ellenfelemet. ~ Nem lesz ez így jó! ~ Gondoltam magamban miközben egy feszült néma csönd következett az erölködésem a jedi elkövetkezendő kijelentése között. Majd mikor elhangzott a mondat, amire szinte vártam, felhagytam azzal hogy bármit is tegyek ellene, de a jedi nem bízott semmit a véletlenre, hátrálva az erő segítségével tartott tovább és elhagyta a hajó roncsot, majd mikor éreztem hogy enyhül a szorítás, rögtön a fegyveremért nyúltam és a jedi után néztem ahogyan még láttam eltávolodni a géptől. Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam a megmaradt használható cuccaimat egy zsákba, majd a fegyveremet a helyére téve, és a pengémet is, azon gondolkoztam amit mondott az erőhasználó. Nem tudtam mit tenni, ha itt maradok meghalok, viszont ha elindulok akkor is, de egyedül nem maradhatok mert akkor biztosan végem. Így hát kockázattal nem törődve és enyhe bizalommal léptem ki a hajóból, hátha megtalálom még a jedi nyomait és utánna tudok eredni. Mivel nem ölt meg hisz volt rá alkalma és oka is nem is egyszer, ezért gondolom most sem fog végezni velem. A jedik nem arról híresek hogy vaktában öldökölnek mindenkit akik nem tetszenek nekik. Olyan 2-3 perces keresgélés után rábukkantam a korai foglyom nyomaira és fél órás gyaloglás után utol is értem. Nem mentem közel hozzá igyekeztem a tisztességes távolságot tartani, de volt egy olyan érzésem hogy hiába próbálok meg nem láthatóvá válni, így is úgy is tudja hogy itt vagyok, ezért nem érdekelt semmi, semmiféle következmény, lassú kimért mozgással és magabiztossággal továbbá semmiféle támadó szándékkal botor megoldással indultam el felé. Igyekeztem azt a látszatot kelteni hogy már nem áll szándékomban megtámadni őt, valamit foglyul ejteni. Így hát mikor fél úton voltam amikor ő már bizonyára láthatott, megtorpantam egy kicsit mert féltem, hogy azért mégis megölhet, de ha már eddig eljöttem továbbá nekem akkor is végem ha visszafordulok, ezért biccentettem egyet a vállammal mit sem törődve gondolattal odamentem hozzá és szégyenben a hangommal amit csak egy erőhasználó vehet észre, jó 10-15 lépés távolságnyira megszólaltam. - Nem is értem miért jöttem utánnad! - próbáltam a magabiztosság látszatát kellteni, s folytattam. - De szerintem nem vagy olyan meggondolatlan hogy kiolts egy életet, jedi létedre! - lehet hogy ez a mondat nem kellett volna de mégis flegmán adtam elő. De mikor a jedi reagált rá egy könnyed mozdulattal, ami arra kéztetett hogy megtorpanjak és készüljek fel a védekezésre, kicsit megrémísztett így hát kész voltam minden eshetőségre. Ahogyan ott állt előttem szúró szerű tekintettel, kezdtem egyre jobban félni, hogy azért mégis csak jobb lett volna ha a popsimon maradok és nem jövök utánna, de most már hiába rimánkodnék, akár az életemért akár saját magamnak, úgy se jönne össze a dolog. Ha meg akarna ölni, már megtette volna, s ez az ami egy kicsit felbátorított. ~ Remélem nem csinálok ennél nagyobb hülyeséget az életemben, de hát az elkövetkezendő néhány percben kiderül hogy igen vagy nem! De ha túlélem igyekszem majd megcáfolni magam és befejezni az ügyetlenkedéseket! ~ Látszott rajtam a felkészültség valamint az hogy félek a szemben álló féltől de hát már mást úgysem tudtam tenni, csak vártam a reagálást.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 3, 2010 18:46:52 GMT 1
Szerencsére nem történt semmi fennakadás. Gond nélkül hátráltam ki a pilótafülkéből. Amikor már csak az üres oldalfalat láttam, engedtem a szorításból, ezzel szabadon engedve a fejvadász végtagját. Gyorsan megfordultam és a légzsilip keresésére indultam. Hamarosan már ott is álltam mellett. Automatikusan rácsaptam a nyitógombra. Azonban nem történt semmi. Ezek szerint a becsapódás nem csak az erőteret, de a hajó más elektronikáját is szétbarmolta. - Remek - morogtam. Kinyúltam az Erőért, majd tettem egy laza mozdulatot a kezemmel. Szakadó fém hangját lehetett hallani, ahogy a hajó légzsilipje gyakorlatilag kirepült a helyéről az Erő elsöprő hullámainak köszönhetően. Hatalmasat csattant a távolban az eltávolított hajórész, miközben kimásztam a roncsból. Igen, a szó szoros értelmében lehetett annak nevezni, ahogy így utólag végignéztem rajta. Csoda egyáltalán, hogy még életben vagyok. A hajótest ugyanis teljesen eldeformálódott, alig tudtam megmondani, hogy milyen hajótípushoz tartozik.
Elfordultam a roncstól, majd megindultam előre. Bevetettem magam a fák közé, ahogyan töretlenül haladtam előre. Nem igen számított most, hogy mennyire nem ismerem ezt az egész területet. Egyenlőre egy helyet kellett keresnem, ahol biztonságban meghúzódhatok, és kitalálom, hogyan tovább. Erre volt most szükségem, ahhoz pedig ugye keresgélni nem ártana. Miközben haladtam, az a kellemetlen érzésem támadt, hogy követnek. Volt is rá egy tippem, hogy ki az. Mondjuk szavam nem lehetett rá. Ha jól számoltam, már régóta letelt az a bizonyos öt perc, míg nem jöhetett volna utánam. Így utólag belegondolva nagy idióta voltam, hogy nem tettem hozzá azt, hogy egyáltalán ne jöjjön utánam. Na de most már mindegy. Majd csak lesz valahogy.
Azután feltűnt valami. Feketeséget véltem felfedezni az erdősségben ugyanis. Gyanakodva haladtam tovább. Hirtelen vége lett az erdőnek, én pedig egy nagyobb mező kellős közepén találtam magamat. Előttem pedig... - Na ez már valami. Egy hatalmas, fekete építmény állt előttem. Korábbi tanulmányaimból szinte azonnal felismertem, mi az: egy massassi templom. Egy olyan építmény, melyet ezidáig csak holo-könyvekben láttam. Ennek tudtában már tudtam, hogy is vagyunk: a Yavin IV-en.
Ahogy jobban körülnéztem a mezőn, a tiszavirág-életű jókedvem azonnal alábbhagyott. Ugyanis a mező egyáltalán nem volt rendben. Több bombatölcsért és krátert láttam szétszóródva a térségben. Ez eléggé nagy gyanakvásra adott okot, mondjuk az Erő nem jelezte, hogy veszélyben lennék. Nos, ha már itt vagyok, akkor talán belefér egy kis felderítés. Elvégre fedelet kerestem a fejem fölé, nemde? Közelebb merészkedtem a templom bejáratához. Már majdnem bementem, amikor megszólítottak. Megfordultam, és láttam, hogy jól sejtettem: valóban a falleen fejvadász volt a nyomomban. Szerencsére most nem lőtt rám, bár most már valószínűleg időben észrevettem volna, ha próbálkozik valamivel.
Ő beszélt, én pedig semleges arccal hallgattam. Megfordult a fejemben, hogy talán ártalmatlanná kellene tenni, de tekintettel arra, hogy a mindig pontos veszélyérzetem most nem jelzett semmit, inkább nem csináltam semmi erőszakos dolgot. Csupán elfordultam tőle. - Tedd, amit akarsz - mondtam félhangosan, ahogy besétáltam a massassi templomba. Sötétség fogadott, de ez nem rettentett el attól, hogy folytassam az utamat. Velem volt az Erő, és az jobb volt, mint bármilyen világítás. Főleg úgy, hogy ha most már jól odafigyelek a dolgokra.
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Apr 3, 2010 19:09:47 GMT 1
Ezt a választ vártam, s egy ideig nem mertem mit tenni, csak néztem ahogy eltűnik a szemem elől a jedi. Féltem utánna menni, de mást nem tehettem, egyedül tehetetlen vagyok, valamint nem ismerem az itteni körülményeket, és bármi bajom eshet. Nem vagyok erőhasználó és nem érzem ha veszélyben vagyok, csak annyira mint egy átlagos élőlény, és nem mindig bízhatok a megérzéseimben, mert amióta halálok vannak körülöttem eléggé bizonytalan vagyok, így hát tétlenkedve álltam ott a sötétben egy templom szerüség előtt. Mondani akartam valamit míg mielőtt el megy az erőhasználó, de nem jöttek ki hangok a számból, csak beleharaptam az ajkamba majd utánna eredtem a sötétségbe. Amint beértem mégjobban elkezdtem félni, maga a sötétség valamint hogy egy másik személyiség is itt tartózkodik és minden oka megvan rá hogy megöljön engem. De nemtudtam mit tegyek ezért tettem azt amit. Mikor már jóval beértem a sötétségbe, az ismeretlen lépteit még hallottam de már nem láttam merre megy, így hát fényt csináltam, egy esetleges fényrúddal amit a hátizsákomból húztam ki, ez az egyetlen egy ami van nálam és ami épségben maradt a szerencsétlenség után. Amint azt véltem felfedezni hogy szinte eltévedtem, a sötétségben, hisz már a kijáratot sem láttam, egy kicsit eréjes hangon megszólaltam. - Hé várj már! - próbáltam utánna kiálltani hátha meghallja és bevár engem. Mikor futásnak eredtem hogy a nyomába érjek, már éreztem a jelenlétét, de még mindig nem láttam, csak tudtam azaz csak gondoltam hogy a közelben van és biztosan lát. Így hát továbbra is csak beszéltem. - Már mondtam.. - próbáltam menteni a helyzetem. - Ez csak egy munka volt, nem áll szándékomban semmit sem tenni ellened.. - volt bőr azaz pikkely a képemen hogy segítséget kérjek, szégyeltem is magam de hát muszáj volt. - Segíts kérlek! - kétségbeesetten próbáltam utánna szólni, de nem nagyon jött válasz, s abban reménykedtem mégis csak segíteni fog, így hát továbbra is kocogó léptekkel haladtam tovább majd hirtelen valami kitüremkedésben megbotlottam és végül kiejtettem a fényforrásom a kezeimből majd mikor az a földre érkezett kihunyt számomra a világosság. Ez még jobban elkeserített, és dühös is lettem egy kicsit magamra hogy hogy lehettem ilyen idióta?! ~ Aahj, ezt jól megcsináltad te hülye szuka! ~ Majd elkezdtem keresni hogy miben botlottam meg és csak egy kiálló darabban a folyosón. Nem tudtam mi tévő legyek, így hát felülltem és elkezdtem gondolkozni hogy mit is tegyek? Abban reménykedtem hogy a jedi visszajön és segíteni fog, de ennek alig láttam valószínüségét. Már a kiutat se tudtam volna megtalálni, hisz eléggé bejöttünk, és a sötétség megtévezti a legtöbb élőlényt. - A fenébe is már! - mérgelődtem egyet majd, leellenőriztem hogy minden cuccom nálam van e, amit elhoztam a hajótestből, és szerencsémre igen. Szóval már mást nem tehettem csak reménykedni tudhattam. Arra jutottam hogy ha a jedi nem jön vissza, akkor valahogy megpróbálom megkeresni a kiutat és visszamennék a hajómhoz, de erre is az esély nagyon minimális volt hogy sikerüljön.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 3, 2010 19:36:51 GMT 1
Nem volt nehéz hallani a fejvadász beszédét. Annyira visszhangzott az épület, hogy ha még suttogott volna, akkor is hallom, mit mond. Úgy meg, hogy ordibál itt nekem, akár meg is süketülhetnék. Na de mindegy. Igazából próbáltam nem figyelmet szentelni a nőnek... ami már az előbb említett okok miatt is halálra ítélt ötlet volt. Viszont ezt leszámítva, ahogy ott támasztottam a falat a folyosó végén, valahogy nem akartam tovább menni. Emlékek idéződtek fel bennem a múltamból. Nem tudom, miért, de olyan emlékek jöttek elő, amikor már hallottam hasonló segélykéréseket. Szinte megostromoltak az emlékek, nem engedtek továbbmenni. Eszembe juttatták ugyanis, hogy egykoron mi volt, pontosabban mi lett volna a kötelességem, ha véget ér a kiképzésem. Valószínűleg ez bírt akkor maradása. Fújtam egyet. Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész ügy sokkal bonyolultabb lesz, mint az előre lehetett volna sejteni. Túlságosan is.
Kifordultam a folyosóra, majd elindultam visszafele. Lépteim visszhangot keltettek, ami talán félelmetes is lehetett, úgy, hogy gyakorlatilag vaksötét volt. A sötétség amúgy is felerősíti az egyes neszeket, félelmetessé téve olyan dolgokat, amik amúgy ártalmatlanok. Saját tapasztalat volt ez. A Sötét oldal ugyan ezt csinálja. Megrémít, hogy mögé állj, hatalmas erőt ajánlva a számodra. Mégis, most már a kezeimen sem tudom megszámolni, hányszor kerekedtem a Sötét oldal fölé. Sokszor, legyen elég annyi.
Valamibe beleütközött a lábam, és fémes kattanást hallottam. Kíváncsian leguggoltam, majd felvettem. Ahogy végigtapogattam rajta, éreztem, hogy valami fényrúdszerűség lehet. Bekapcsoltam, nem kis fényt csinálva vele. Nem lepett meg, hogy nem messze tőlem ott van a fejvadász. Éreztem, hogy egyre közeledem felé. Igaz, ennél közelebb nem akartam menni hozzá, annyira azért nem vagyok jótét lélek. - Jobban teszed, ha idebent maradsz - szóltam, miközben ívesen a nőnek dobtam a fényrudat. - A Yavin IV éjszakái legendásak, nem a legjobb ötlet kimerészkedni. Majd holnap elválik, hogyan tovább.
|
|
Youi Jzora
New Member
Fejvad?sz
Falleeni fejvad?sz, makacs p?nzhajh?sz, loj?lis harcos!c!Default
Posts: 74
|
Post by Youi Jzora on Apr 3, 2010 22:13:03 GMT 1
Léptek hangjára figyeltem fel, ami félelemmel valamint bizalommal töltött el, hisz a szándékot nem éreztem. Mikor hallottam hogy valaki motoszkál a sötétben, a nesz felé fordultam, s pont akkor villant fel a fény, ami egy ismerős arcot, a jedi arcát mutatta, s ezzel megkönnyebbültem. Az erőhasználó egy tanácsot intézett felém, s én csak tele meglepődötséggel néztem felé, majd mikor odadobta hozzám a fényrudat, már bizalommal párosult a tekintetem, majd csak annyit mondtam. - Köö... - megakadta a szavam, s nyeltem egyet. - Köszönöm.. - bűnbánóan adtam tudtára hogy hálás vagyok azért hogy visszajött. Majd mikor befejezte mondandóját csak bólintottam egyet felé, hogy megértettem amit mondott. Felálltam, s megkérdeztem tőle. - Hogy hogy segítesz nekem, annak ellenére hogy megpróbáltalak megölni? - Megint elrontottam a helyzetet, de remélem már nem teljesen de éreztem hogy ezt a kérdést nem kellett volna fel tenni. Szinte látszódott rajtam hogy ha tehetném nem kérdeztem volna meg tőle, de már mindegy volt. Rögtönözve rávágtam hogy hátha megtudom menteni a helyzetem. - Tudod mit?! Ne válaszolj! A lényeg hogy segítettél, és ezért én hálás vagyok! - Egy kicsit elgondolkoztam. - Ha lehetséges, visszafogom magam! Továbbá már nem áll szándékomban veled semmit se tenni! Nem érdekel a megbízás amit intéztek felém. - Látszott rajtam hogy őszintén beszélek, s mérges vagyok a megbízóimra, de már úgysem számít a dolog. - A becses nevem Youi Jzora! - próbáltam bizalommal közeledni a jedi felé, semmi hátsó szándékkal. Többet beszélni nem állt szándékomban ezért inkább bölcsen hallgattam, és vártam a jedi reagálását hátha megindul valamerre, s mehessek vele. ~ Nem várom el hogy elárulja a nevét, vagy a lehetséges céljait, a lényeg hogy most már biztonság érzetem van, mármint kezd lenni, igyekszem nem elrontani a dolgokat, és befejezni a bizalmatlanságot felé nézve! Úgy látszik még sem vesztem el annyira, remélem azért van valami ötlete! ~
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 4, 2010 14:57:57 GMT 1
Hogy miért segítek? Na igen, ez volt az a kérdés, amire még én is tudni szerettem volna a választ. A legkézenfekvőbb dolog az volt, hogy régen ennek a nemes cselekedetnek értem, de tekintettel arra, hogy ez valószínűleg a legegyszerűbb válasz, inkább nem álltam elő vele. Meg amúgy is, valahogy nem volt kedvem válaszolni a kérdésre, melyre, mint az később kiderült, nem is kellett. Igen, adtam neki tippet arra, hogyan tovább, de ez még attól nem jelenti azt, hogy elfelejtettem neki, hogy mit csinált velem párt nappal ezelőtt. Bele se merek gondolni, hogy a főhadiszálláson milyen felfordulás van már megint, hogy eltűntem. A legutóbbi eset után állítólag két hónapon keresztül állt a bál. Mosolyogtam volna legszívesebben azon, hogy milyen arcot vághat most a vezérkar, de inkább nem tettem. Sosem voltam az a kárörvendő típus, és nem is lett volna helyén való, annak fényében, hogy mi mindent tettek meg értem a többiek az elmúlt évek során.
Elfordultam a fejvadásztól. Legszívesebben megmondtam volna neki, hogy túlságosan sokat beszél, de inkább nem tettem. Majd csak rá fog jönni, hogy jelen esetben a szószátyárság nem éppen a legkifizetőbb dolog. Így hát csak sóhajtottam egyet, majd újra a sötét folyosó felé vettem az irányt. Ideje lesz találni valami szobaszerűséget, ahol meghúzhatjuk magunkat éjszakára. Tekintettel arra, hogy ez egy templom, csak lesz valahol egy megfelelő helység erre...
|
|