Fekete Város (PK) (Dantooine)

[Xizor herceg]

Dantooine bolygó egyik nagyobb alapterületű erdejében épült már majdnem másfél esztendeje a Fekete Város. Eme titokzatos helyről csak a Fekete Nap berkein belül tudtak/tudnak eleddig, és ott is csak a befolyásosabbak.

Xizor herceg ötlete alapján valósultak meg a tervek, melyeket több száz rabszolga és droid épített fel a külvilágtól elzártan.

A Fekete Város része maga a Halál Labirintusa is, amelyet magas kőfal határol ott, ahol a játéktérnek vége van.

A békés Dantooine bolygó minimális lakosságától távol, a vadonban, senkitől sem zavartatva hamarosan ismét megnyitja kapuit a város, mely a herceg aberrált játékainak bíztosít helyszínt.

Fekete Város északi része, azaz a Halál Labirintusa

//A kaland PK-nak minősül, és különösen éles. A vesztés nem egyenlő a halállal, de nagy a valószínűsége. Harcos beállítottságú karaktereknek ajánlott.

Ha valaki a kaland során inaktívvá válik, illetve félbehagyja a játékot, az automata vereségnek számít.

A kalandban maximum 8 játékos vehet részt, minimum 4 játékossal indulhat el.//

---

Résztvevők:
Varon Zaru
Beskar'ad Ordo
Galaar Ordo
Zagir Ordo (Báró)
Antef Sziamon
Fred Dean
Dean Starwind
Youi Jzora

A játékosok ebben a sorrendben fognak játékba kerülni, de a későbbiek során tetszőleges sorrendben írhatnak.

[Xizor herceg]

A Halál Labirintusa kb. 1 km² területen fekszik. Négy épület van benne:
2 zikkurat, amiket ugyan benőtt a moha és az indák, ám teljes épségben állnak. Bejáratuk csak egy van, a legfelső emeleten, amihez hatalmas lépcsősor vezet.
2 romos épület, amiknek a falai is alig állnak. Lépcsők, néhány tetős rész, fedetlen folyosók és árkok jellemzőek.

A négy épület mintegy 450 m² sík terepet fog közre (alig néhány fával és alacsony aljnövényzettel), középen pedig egy 2x2 méter márvány lap fekszik: a játék célhelye. A pálya szélén az erdő már megvetette a gyökereit.

A falon túl nem élnek természetes vadak, csak a betelepített ysalamir, amiről Xizor herceg maga rendelkezett. Különleges képességük, hogy "erőburkot" képeznek maguk köré - és elegen vannak ahhoz, hogy az egész Labiritus területén elnyomják az Erőt, ezzel lehetetlenné téve az ide tévedő Erőhasználóknak tudásuk gyakorlását.
//A pályán tehát semmilyen Erőhasználat nem lehetséges.//

//A négy épületet megszámoztam, a könnyebb eligazodás végett. Az 1, 3 a zikkurat, a 2, 4 a romok.//

[Xizor herceg]

Varon Zaru

A Birodalmi Központba is eljutott a hír a Halál Labirintusáról. Sokkal halkabban suttogták ugyan, mint távolabb a magvilágoktól, de a kantinokban egész felkapott téma volt az elmúlt időben.

Varon is egy ilyen helyen hallott róla először, és nagyban hangoztatta, hogy ő bizony nem rettenne meg a kihívástól. Persze nem ő volt az egyetlen, aki ezt állította... Mégis, a Fekete Nap véletlenszerűen őt választotta ki a megmérettetésre.

Néhány nap múlva, mikor Varonnak már épp kezdett elege lenni a pihenőből, az utcán elé toppant egy kedvesen mosolygó nő, mögötte néhány fegyveressel, akik talán a nő testőrei voltak.

Mau Nika

-Jó estét, uram! Mau Nika vagyok. -mutatkozott be, és kezet is nyújtott hozzá- Játékvezető vagyok a Halál Labirintusában, és meg szeretném kérdezni, jelentkezne-e? Ha nyer, akármit kívánhat, ha nem, elveszti a legfontosabb dolgot az életében.
Igenlő válaszod után folytatta:
-Ebben az esetben, azonnal indulnunk kell.

Szinte végig sem mondta a mondatot, valamelyik fegyveres a háta mögül rád lőtt. Még felfogtad a támadást, és elő is rántottad a fegyvered, de elsütni már nem volt időd: egy villanás és minden elsötétült.

---

Már éjszaka van, mikor Varon feleszmél. Azonnal érzékeli, hogy a szabadban van, nincs egyedül és hogy minden felszerelési tárgyától megszabadították. Csak a ruhája maradt érintetlen.
Pár perc alatt teljesen észhez tér és körbenéz...
Az égen két Hold világít. A közelben nincs fényforrás, csupán egy nagyobb jármű fényszórói. Kövön fekszik, mellette pedig egy férfi áll.

Seba Ba'laz

-Üdv. Seba Ba'laz vagyok, a Játékmester. Köszöntelek a Halál Labiritusában! Először is szeretném veled közölni, hogy a játékban szerzett tapasztalataidról és élmenyeidről soha, senkinek nem beszélhetsz. A felszerelésedért pedig ne aggódj, mindent visszakapsz a játék végén.

A fiatal férfi vár pár másodpercet, hogy Varon megemésszen minden információt. Ezalatt sikerül felmérnie, hogy egy magaslaton van, amiről lefelé lépcső vezet. Az emelvény mellett lebeg a légikocsi, aminek fénye bevilágítja a placcot. Előtte 10 harcos áll a kopott kövön, fegyverük leeresztve, de kézben. Ha Varon körbenéz, messzebb fák körvonalát látja kirajzolódni minden irányban, és néhány építmény is tornyosul nem messze, de egyelőre nem lát belőlük túl sokat.

- Ismertetném a játékszabályokat. -folytatja Seba- A Labirintus területén két fekete márványból készült, 30 centi nagyságú korong van elrejtve, amikre egy Nap szimbólum van csiszolva. Aki megszerez egyet, és beviszi a játéktér közepére, az nyer. Heten indultok el és csak kettő nyerhet. Természetesen a játéktér tele van csapdákkal és a játékosok is akadályozhatják, vagy segíthetik egymást. Ha valaki bevitte a tisztás közepére az egyik korongot, és belehelyezte a megfelelő vályatba, azt már nem lehet megtámadni, és elvenni a győzelmét. -ismét szünetet hagy, és közben nagyon meggyőzően mosolyog.

- Választhatsz nyolc segítség közül egyet, amit magaddal vihetsz a játékba. Mi végig követni fogjuk az eseményeket, amint megszerzed az egyik korongot térj vissza a tisztásra és nyertél. Tehát a választható segítségek:
vibrokard
sugárpisztoly, de csak egyetlen lövedékhez elég töltéssel
éjjellátó szemüveg
egy elektrofáklya, ami másfél órát világít
elsősegélycsomag, bachta kenőccsel
információ
2 kulcs
utolsó vacsora.

Az étel említésére Varon észreveszi, hogy a hasa teljesen üres. Bizonyára sokáig volt eszméletlen, hiszen átszállították egy másik bolygóra...

-Mivel Te vagy a ma este első játékosa ezért abban az előnyben részesülsz, hogy te választhatsz először és tíz perccel korábban indulsz, mint a második játékos. -bizalmasan kacsint egyet- Nos. Melyiket választod?

//A hely, ahol vagy, a 2-es rom mellett (a képen szorosan felette) helyezkedik el.

Egy heted van válaszolni, ha addig nem sikerül, úgy hátrébb kerülsz az indulók listáján, és a következő játékos kerül előbbre.//

[Varon Zaru]

Varon Zaru lassan magához tért, kinyitotta a szemét és az éjszakai égboltot látta. Egyetlen röpke másodpercig nem emlékezett semmire. Aztán ahogy az elméje megkezdte a működését hirtelen eszébe jutott, elrabolták. Érezte, hogy felszerelése már nincsen a testéhez erősítve, csak civil ruhája van rajta. Ekkor észrevette a mellette álló férfit. Azonnal talpra ugrott és az idegent csak az mentette meg a biztos haláltól, hogy elég távol állt, a néhány másodperccel ezelőtt még kábultan fekvő testtől.

- Üdv. Seba Ba'laz vagyok, a Játékmester. Köszöntelek a Halál Labirintusában! Először is szeretném veled közölni, hogy a játékban szerzett tapasztalataidról és élmenyeidről soha, senkinek nem beszélhetsz. A felszerelésedért pedig ne aggódj, mindent visszakapsz a játék végén.

Varon testében még hatott az adrenalin fröccs, amit teste a vélt veszélyre reagált. Szíve gyorsan dobogott, érzékszervei sokkal jobban figyeltek a külvilágból érkező ingerekre. Azonban nem támadt. Felfogta, hogy bekerült a játékba és idegenben játszik. Nem engedheti meg magának, hogy itt helyben egyetlen mozdulattal felküldje a fickó orrcsontját az agyába, noha szívesen megtette volna unszimpatikus pofáját elnézve. Amaz folytatta a mondókáját.

- Ismertetném a játékszabályokat. A Labirintus területén két fekete márványból készült, 30 centi nagyságú korong van elrejtve, amikre egy Nap szimbólum van csiszolva. Aki megszerez egyet, és beviszi a játéktér közepére, az nyer. Heten indultok el és csak kettő nyerhet. Természetesen a játéktér tele van csapdákkal és a játékosok is akadályozhatják, vagy segíthetik egymást. Ha valaki bevitte a tisztás közepére az egyik korongot, és belehelyezte a megfelelő vájatba, azt már nem lehet megtámadni, és elvenni a győzelmét.Választhatsz nyolc segítség közül egyet, amit magaddal vihetsz a játékba. Mi végig követni fogjuk az eseményeket, amint megszerzed az egyik korongot térj vissza a tisztásra és nyertél. Tehát a választható segítségek:
vibrokard
sugárpisztoly, de csak egyetlen lövedékhez elég töltéssel
éjjellátó szemüveg
egy elektrofáklya, ami másfél órát világít
elsősegélycsomag, bachta kenőccsel
információ
2 kulcs
utolsó vacsora. Mivel Te vagy a ma este első játékosa ezért abban az előnyben részesülsz, hogy te választhatsz először és tíz perccel korábban indulsz, mint a második játékos.Nos. Melyiket választod?

Varon elgondolkozott. Elsőként a vacsorát zárta ki. A szolgálatban már hozzászokott ahhoz, hogy néha koplaljon, bízott a testében, tudta, hogy ki fogja bírni. Az elsősegélycsomagot inkább büszkeségből vetette el, úgy volt vele, hogy vagy megoldja a feladatot, vagy úgyis meghal. A fegyverek következtek a sorban, egyetlen lövés rendkívül kevés, közelharcban pedig járatos volt,ezeket tehát tudta úgymond pótolni. Az elektrofákyla szintén nem tűnt a legjobb ötletnek, akkor már inkább az éjjellátó, ami foglalja le az egyik kezét használat közben. Azonban az információ és a két kulcs is rendkívül csalogató volt számára. Végül az előbbi mellett döntött, mert a többit elvehette az utána következőktől, hazugságvizsgálója azonban nem volt, így nem tudta volna eldönteni, hogy tényleg azt árulták-e el, amit hallottak.

- Az információt választom - felelte végül a férfi, akinek szervezete lassan lecsillapodott

[Xizor herceg]

-Nagyszerű választás! -mondja Seba széles mosollyal, és Varon biztos lehet benne, hogy ugyanezt mondta volna bármelyik választás esetén- Nos. Akkor tehát az információ.

-A korongok helye meg van jelölve. Ha elég közel jársz valamelyikhez, a plafon és a fal találkozásánál vörös nyilakat fogsz találni, amik a helyes utat mutatják. Persze nagyon oda kell rájuk figyelned, elég kicsik, hogy az odatévedő tekintetek ne vegyék észre. -ismét az a bizalmas kacsintás.

-Hát akkor indul is a játék! Oh, még valami. Ha leléptél erről a lépcsőről, ne is próbálj meg vissza feljönni ide. A játékosok indulópontja elég jól védett! -teszi hozzá, de nem magyarázza meg, pontosan mivel- Nehogy már baja essen annak, aki még el sem indult!

-Tíz perc előnyöd van a második játékossal szemben. Hát akkor; sok szerencsét!

Ezzel útra bocsátja Varont, ő maga pedig visszasétál a fegyveresek takarásába, és beszáll a légikocsiba. Mikor a férfi elindul lefelé, be a Labirintus játékterébe, a fegyveresek is beszállnak, és a jármű hamar felemelkedik a magasba. Ha Varon követi a szemével, észreveszi a sötét, kivilágítatlan sziluettet a magasban - valószínű onnan fogják lehozni a többieket is egyesével.

Egyedül marad az éjszakában. A két Hold egész jól láthatóan bevilágítja a távoli erdőt, és a nagy, piramisszerű épületeket, amik előtte tornyosulnak. Ám az ég nem teljesen tiszta, néhány sűrűbb felhő vándorol rajta lassan. Enyhe szél mozgatja őket, és ha valamelyik eléri a két, egymáshoz egész közel lévő égitestet, nagyon sötét lesz.

Tíz percig csak Varoné a pálya.

[Xizor herceg]

Beskar'ad Ordo

A Nar Shaddaan futótűzként terjedt a hír; és bár sok helyen hamar megunták a dolgot, a fontosabb gyülekezőhelyeken tettek róla a beépített tagok, hogy újra és újra elhangozzon a téma.

Ordo és társa, Báró az egyik törzshelyükön, egy kantinban hallottak a hírről először. Sokan vagánykodtak vele, hogy ők bizony nyernének, és micsoda dolgokat kérnének ettől a Fekete Naptól, mások viszont félve csitítgatták őket, hogy ne legyenek barmok.
A kocsmárossal rövid beszédbe elegyedve említette meg a két mandalori, hogy érdekelné őket ez a verseny.

Már aznap este, még mielőtt felálltak volna a helyükről, felkereste őket egy őszülő férfi néhány fegyveressel. A férfi ártalmatlannak tűnt, pisztoly sem volt nála, és a mozgása alapján is csak egy egyszerű kereskedő lehetett volna. A fegyveresek között azonban volt egy-kettő, akik mandalor jeleket hordtak a páncéljukon...

Steven Cutter

-Jó estét, Uraim. A nevem Steven Cutter. -mutatkozott be, és kezet nyújtott mindkettőjüknek- Játékvezető vagyok a Halál Labirintusában. Gondolom, tudják, mért jöttem. -a bólintás után folytatta- Ha nyernek, akármit kívánhatnak, ha veszítenek, a Fekete Nap elveszi a számukra legfontosabb dolgot.
Miután így is megerősítették, hogy jelentkeznek, ismét folytatta:
-Nos. Mivel a maguk népe nagy hírnevet szerzett az évszázadok során, a főnökeim úgy döntöttek, megtisztelik Önöket a döntéssel. A játék szabályai szerint Önöknek eszméletlen állapotban kell a Labirintusba kerülniük. Ennek értelmében le kell, hogy lőjük Önöket. -közölte szemrebbenés nélkül.

Megvárta, míg a két férfi döntött. Aztán, ahogy ebbe is beleegyeztek, intésére két fegyveres kábító lövedéket eresztett beléjük.

---

Már éjszaka van, mikor Ordo feleszmél. Azonnal érzékeli, hogy a szabadban van, nincs egyedül és hogy minden felszerelési tárgyától, fegyverétől, páncéljától megszabadították. Csak a ruhája maradt érintetlen. (A csizma helyett lapott egy megfelelő méretű bakancsot.)
Pár perc alatt teljesen észhez tér és körbenéz...
Az égen két Hold világít. A közelben nincs fényforrás, csupán egy nagyobb jármű fényszórói. Kövön fekszik, mellette pedig egy férfi áll.

Seba Ba'laz

-Üdv. Seba Ba'laz vagyok, a Játékmester. Köszöntelek a Halál Labiritusában! Először is szeretném veled közölni, hogy a játékban szerzett tapasztalataidról és élmenyeidről soha, senkinek nem beszélhetsz. A felszerelésedért pedig ne aggódj, mindent visszakapsz a játék végén.

A fiatal férfi vár pár másodpercet, hogy Ordo megemésszen minden információt. Ezalatt sikerül felmérnie, hogy egy magaslaton van, amiről lefelé lépcső vezet. Az emelvény mellett lebeg a légikocsi, aminek fénye bevilágítja a placcot. Előtte 10 harcos áll a kopott kövön, fegyverük leeresztve, de kézben. Ha Ordo körbenéz, messzebb fák körvonalát látja kirajzolódni minden irányban, és néhány építmény is tornyosul nem messze, de egyelőre nem lát belőlük túl sokat.

- Ismertetném a játékszabályokat. -folytatja Seba- A Labirintus területén két fekete márványból készült, 30 centi nagyságú korong van elrejtve, amikre egy Nap szimbólum van csiszolva. Aki megszerez egyet, és beviszi a játéktér közepére, az nyer. Heten indultok el és csak kettő nyerhet. Természetesen a játéktér tele van csapdákkal és a játékosok is akadályozhatják, vagy segíthetik egymást. Ha valaki bevitte a tisztás közepére az egyik korongot, és belehelyezte a megfelelő vályatba, azt már nem lehet megtámadni, és elvenni a győzelmét. -ismét szünetet hagy, és közben nagyon meggyőzően mosolyog.

- Választhatsz hét segítség közül egyet, amit magaddal vihetsz a játékba. Mi végig követni fogjuk az eseményeket, amint megszerzed az egyik korongot térj vissza a tisztásra és nyertél. Tehát a választható segítségek:
vibrokard
sugárpisztoly, de csak egyetlen lövedékhez elég töltéssel
éjjellátó szemüveg
egy elektrofáklya, ami másfél órát világít
elsősegélycsomag, bachta kenőccsel
2 kulcs
utolsó vacsora.

Az étel említésére Ordo észreveszi, hogy a hasa teljesen üres. Bizonyára sokáig volt eszméletlen, hiszen átszállították egy másik bolygóra...

-Mivel te vagy a második játékos, egy segítséget már valaki elvitt előtted, amiről nem tudsz. -bizalmasan kacsint egyet- Nos. Melyiket választod?

//A hely, ahol vagy, a 2-es rom mellett (a képen szorosan felette) helyezkedik el.

Egy heted van válaszolni, ha addig nem sikerül, úgy hátrébb kerülsz az indulók listáján, és a következő játékos kerül előbbre.//

[Varon Zaru]

-Nagyszerű választás! -érkezett a reakció, ám a hanghordozás pontosan elárulta, mennyire komolytalan is volt valójában -Nos. Akkor tehát az információ. A korongok helye meg van jelölve. Ha elég közel jársz valamelyikhez, a plafon és a fal találkozásánál vörös nyilakat fogsz találni, amik a helyes utat mutatják. Persze nagyon oda kell rájuk figyelned, elég kicsik, hogy az odatévedő tekintetek ne vegyék észre. Hát akkor indul is a játék! Oh, még valami. Ha leléptél erről a lépcsőről, ne is próbálj meg vissza feljönni ide. A játékosok indulópontja elég jól védett! Nehogy már baja essen annak, aki még el sem indult! Tíz perc előnyöd van a második játékossal szemben. Hát akkor; sok szerencsét!

Varon nem mosolygott, megállta. Seba ugyanis elárulta, hogy a korongokat az épületeken belül kell keresni. A Fekete Nap hírnevét ismerve, nem lepődött volna meg, ha két fa odvába rejtik el a korongokat, aztán röhögnek a markukba, hogy mindenki a nyilvánvaló helyeken fog neki a kutatásnak, meglehetősen eredménytelenül. Zarunak esze ágában sem volt visszamenni. Le akarta tudni a dolgot, olyan hamar amint csak lehetett. Üres gyomra figyelmeztette rá, hogy a hatékonyságot ezúttal nagyobb jelentőséggel bír, mint az élvezet. Márpedig biztosan akadt a többi jelentkező között olyan, akivel érdemleges párharcot vívhatott volna. Nem vesztegette tovább az idejét, úgy döntött, hogy nem ott kezdi a kutatást, ahol letették, hanem a jobbra eső, ép épületben¹. A férfi elindult.

---

¹= Tehát az 1. zikkurathoz megy.

[Beskar'ad Ordo]

Beskar'ad Ordo mindig is becsületes volt, és szigorúan tartotta magát elveihez - ez azonban nem jelentette azt, hogy előélete folttalan lett volna. Még az előtt, hogy elveszítette volna vértezetét, meg jó darabig azután is, különböző munkákat vállalt a Csempészholdon. Járatos volt a megfelelő alvilági körökben, és számos Hutt-tal illetve bűnbandával tartott fent kellő bizalmon alapul munkakapcsolatokat.

Körülbelül ezidőtájt hallott először a Halállabirintusról, és azóta égett a vágytól, hogy egyszer részt vehessen a játékban, nem is a jutalom, hanem a kihívás miatt. Akkoriban azonban egészen más elfoglaltságai akadtak.

A játékról egyébként az a hír járta, hogy egy Fekete Nap nevű szervezethez köthető. Róluk Ordo már hallott egyet s mást, de ezek jobbára csak szóbeszédek voltak; a Fekete Nap az alvilág fantomja volt, szinte csak legenda. Egyesek azt beszélték, hogy a rég megbukott szervezet, a Tőzsde romjaira épült, mások azt, hogy a legendás bérgyilkosok, a genoharadiak utódai voltak. Hallotta azt is, hogy a Fekete Nap számolta fel mindkettőt - mivel azonban ezek mind csak pletykák voltak, Ordo hajlamos volt azt hinni, hogy a Fekete Nap valójában nem is létezik - vagy ha mégis, és képesek ennyire titokban tartani létezésüket, akkor rettentő veszélyesek.

Mikor a napokban ismét fülébe jutottak a beszédek a pletykák a Labirintusról, Báróval épp egyik törzskocsmájukban üldögéletek, és egy jó sör mellett latolgatták esélyeiket. Egészen meglepő módon még ugyanazon a napon egy szimpatikus öregúr látogatta meg őket. Fegyvertelenül, de jelentős kísérettel érkezett, és Ordo rövid szemlélődés után árulkodó jelzéseket fedezett fel az amúgy jellegtelen páncélokon: a zsoldosok némelyike mandalori volt, egyikük az Ordo klán jelvényét viselte mellvértjén.

- Jó estét, Uraim. A nevem Steven Cutter. -mutatkozott be, és kezet nyújtott mindkettőjüknek- Játékvezető vagyok a Halál Labirintusában. Gondolom, tudják, mért jöttem. - Ordo elhűlten bólintott válaszképpen. - Ha nyernek, akármit kívánhatnak, ha veszítenek, a Fekete Nap elveszi a számukra legfontosabb dolgot.

Ismét felbukkant hát a titkozatos Fekete Nap.
- Folytassa. - folytatta Beskar'ad a galaktikus alapnyelven, egy intéssel hellyel kínálva az idegent. Az láthatóan beleegyezésnek vélte a kínálást, így azonnal a tárgyra is tért.
- Nos. Mivel a maguk népe nagy hírnevet szerzett az évszázadok során, a főnökeim úgy döntöttek, megtisztelik Önöket a döntéssel. A játék szabályai szerint Önöknek eszméletlen állapotban kell a Labirintusba kerülniük. Ennek értelmében le kell, hogy lőjük Önöket. - közölte olyan természetesen, mintha csak a rendelést adta volna le éppen. Ordo egy pillanatig gondolkodott a hallottakon, majd ismét bólintott.
- Rendben, de van egy feltételem. Nem hagyom, hogy egy testvérem lőjön le. - Cutter válaszra nyitotta a száját, de az Ordo-klánbéli harcos megértette mire gondol, és főnökével nem törődve, csővel előre Ordo kinyújtott kezébe adta sugárfegyverét.

A veterán egy pillantással ellenőrizte, hogy az valóban kábítófokozaton van-e, majd a csuklójához illesztette a csövet.
- Ne kívánjon sok szerencsét. - mondta, majd meghúzta a ravaszt. A páncél ilyen közelről nem fogta fel a lövést, viszont a csattanás alig volt hangosabb egy sóhajnál. Mielőtt a sötétség átölelte volna Ordot, még volt ereje az asztalra, Báró elé ejtenie a fegyvert.

---

A kábítólövedék utóhatásaként jelentkező enyhe fejfájás gyorsan múlt, és Ordo már azelőtt megérezte, hogy nincs megkötözve, hogy kinyitotta volna szemét. A földön feküdt, hanyatt, és két hold által beragyogott éjszakai égboltra bámult fel. Valahonnan oldalról erős fényszórók világították be, pár lépéssel odébb pedig egy férfi várakozott szótlanul. Ordo felült, és szemügyre vette környezetét.

A fényszóró egy zárt terű siklóhoz tartozott, ami mellett egy csapatnyi fegyveres állt dermedt vigyázzban. A férfi Ordo mellett nem ugyanaz volt, akihez Shaddaa-n volt szerencséjük. Végül a mandalori tekintete levándorolt magára. Páncéljától és fegyvereitől ismét megfosztották, amitől vad harag gyúlt szívében. Ruházata sajátja volt, fekete és szürke színek által dominált bőrnadrág és -ing; csupán a csimza volt idegen, bár megfelelő méretű.
- Üdv. Seba Ba'laz vagyok, a Játékmester. Köszöntelek a Halál Labiritusában! Először is szeretném veled közölni, hogy a játékban szerzett tapasztalataidról és élmenyeidről soha, senkinek nem beszélhetsz. A felszerelésedért pedig ne aggódj, mindent visszakapsz a játék végén. - szólalt meg az idegen, mikor úgy ítélte, Ordo immár teljesen magánál van.
- Nekem nincs miért aggódnom. De ha a játék végén csak egy idegen ujjlenyomatot is találok rajta, neked lesz miért. Ne értsd félre, nem fenyegetlek. - vetette oda Beskar'ad, miközben feltápászkodott. - Ahogy egy neves ősöm megjegyezte egykor, a mandaloriak nem fenyegetőőznek. Ígéretet tesznek. Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk a lényegre.

A mandalori elégedetten nyugtázta a rémület árnyát, amint az átsuhant a játékvezető szemein, de meg kellett adni, jól leplezte.
- Ismertetném a játékszabályokat. - kezdett bele végül rövid szünet után - A Labirintus területén két fekete márványból készült, 30 centi nagyságú korong van elrejtve, amikre egy Nap szimbólum van csiszolva. Aki megszerez egyet, és beviszi a játéktér közepére, az nyer. Heten indultok el és csak kettő nyerhet. Természetesen a játéktér tele van csapdákkal és a játékosok is akadályozhatják, vagy segíthetik egymást. Ha valaki bevitte a tisztás közepére az egyik korongot, és belehelyezte a megfelelő vályatba, azt már nem lehet megtámadni, és elvenni a győzelmét.
- Választhatsz hét segítség közül egyet, amit magaddal vihetsz a játékba. Mi végig követni fogjuk az eseményeket, amint megszerzed az egyik korongot térj vissza a tisztásra és nyertél. Tehát a választható segítségek:
vibrokard
sugárpisztoly, de csak egyetlen lövedékhez elég töltéssel
éjjellátó szemüveg
egy elektrofáklya, ami másfél órát világít
elsősegélycsomag, bacta kenőccsel
2 kulcs
utolsó vacsora.
Mivel te vagy a második játékos, egy segítséget már valaki elvitt előtted, amiről nem tudsz. Nos. Melyiket választod?

Ez érdekesnek ígérkezett. A segítségek mind elég specifikusak voltak, de kellően célszerszám-jellegűek ahhoz, hogy nagyon különböző előnyökhez juttassák birtokosukat. Az étel jól hangzott, hisz Ordo éhes volt, de még pár órát ki fog bírni. Megszokta a sovány fejadagokat a Polgárháború idején. A vibrokard szintén jó választásnak tűnt, de tekintve a sötétséget, mely valószínűleg még sűrűbb lesz a labirintuson belül, nem sok hasznát vette volna. Az elsősegélycsomag azt sejtette, hogy komoly veszélyek leselkednek rájuk odabent, de a sebek ellátásával foglalatoskodni komoly időveszteséggel járt volna. Két kulcs, melyek talán fontosak lehetnek, de ki tudja, Ordo eljut-e egyáltalán ahhoz az ajtóhoz, amit nyitnak. Sugárpisztoly, egy lövésre? Nem sok mindenre jó.

Ezzel a kör mindössze két tárgyra szűkült, melyek a tájékozódást segítették elő, ezekből az egyik ideiglenes megoldás volt. Az éjjellátó azonban... Beskar'ad tisztában volt harci képességeivel, és tudta, hogy azokat előnyére fordíthatja akár a karddal szemben is, ha látja ellenfelét. Emellett, ki tudja, miféle csapdákat kerülhet el vele.
- Az éjszakai vizort kérem. - jelentete ki határozottan.

[Xizor herceg]

Varon Zaru

Varon lekocog a lépcsőn, átvág a fehéren izzó tisztáson, és egyenesen a tőle jobbra magasodó zikkurathoz megy. Az épületen úgy tűnik egyetlen bejárat van, fenn magasan, a hosszú lépcső tetején. Bár ki tudja, van-e máshol is... A holdvilág csalóka tud lenni.
Ha a lépcsőt választja, annak fokai nagyon magasak, szinte mászni kell rajtuk ahhoz, hogy az ember feljuthasson. Szemmel láthatóan percekbe fog telni, mire felér a tetejére.
De elindulhat másfele is.

[Xizor herceg]

Beskar'ad Ordo

-Nagyszerű választás! -mondja Seba széles mosollyal, és Ordo biztos lehet benne, hogy ugyanezt mondta volna bármelyik választás esetén- Nos.
Fejével int a fegyvereseknek, akik közül az egyik hátralép, eltűnik a járműben egy pillanatra, és kiemel belőle egy éjjellátót. Azt átdobja a Játékmesternek, aki ennél azért sokkal tisztelettudóbban Ordo kezébe teszi. A férfi a jobbik fajtából kap: ezt elég a fejére erősítenie, és nem foglalja be egyik kezét sem.

-Hát akkor indul is a játék! -folytatja Seba még mindig széles, megnyerő mosollyal- Oh, még valami. Ha leléptél erről a lépcsőről, ne is próbálj meg vissza feljönni ide. A játékosok indulópontja elég jól védett! -teszi hozzá, de nem magyarázza meg, pontosan mivel.

-Tíz perc előnyöd van a harmadik játékossal szemben. Hát akkor; sok szerencsét!

Ezzel útra bocsátja Ordot, ő maga pedig visszasétál a fegyveresek takarásába, és beszáll a légikocsiba. Mikor a férfi elindul lefelé, be a Labirintus játékterébe, a fegyveresek is beszállnak, és a jármű hamar felemelkedik a magasba. Ha Ordo követi a szemével, észreveszi a sötét, kivilágítatlan sziluettet a magasban - valószínű onnan fogják lehozni a többieket is egyesével.

Egyedül marad az éjszakában. A két Hold egész jól láthatóan bevilágítja a távoli erdőt, és a nagy, piramisszerű épületeket, amik előtte tornyosulnak. Ám az ég nem teljesen tiszta, néhány sűrűbb felhő vándorol rajta lassan. Enyhe szél mozgatja őket, és ha valamelyik eléri a két, egymáshoz egész közel lévő égitestet, nagyon sötét lesz.

[Varon Zaru]

Varon minden zökkenő nélkül elért a céljához. Megtorpant az épület előtt és felnézett. Jó magas volt, sok-sok lépcső vezetett a vélhető bejárathoz. Elnyomott magában egy káromkodást a fárasztó testedzés gondolatára. Azonban a holdfény nem volt a legmegbízhatóbb fényforrás, ezért úgy döntött, hogy körbesétálja az épületet, egyéb bejáratok után kutatva. Közben azonban egy fáklyát is akart magának készíteni, ezért keresett két megfelelő fadarabot (a talpazatnak hosszú és szélesnek kellett lennie, míg a pálcának vékonynak és hosszúnak) illetve valami szárazabb anyagot, amely könnyedén lángra kap, például száraz fű. Remélte, hogy a következő játékos nem akar sokat sétálni, ezért rögtön azt az épületet nézi át, ahonnan ő is indult. Persze ha nem, még akkor is volt esélye, hogy a két másik épülethez indul a vetélytárs.

[Beskar'ad Ordo]

Ordo homlokára csatolta a vizort, bemelegítésképp néhányszor körbefordította fejét és vállait, majd Ba'laz-nak búcsút intve lekockogott a lépcső feléig. Ott megállt, és visszanézett - a légikocsi ebben a pillanatban egy űrhajó irányába emelkedett, mely csak azért volt észrevehető az éjszakai égbolton, mert az ég egy foltján eltakarta a csillagokat.

A konstellációk nem voltak ismerősek a mandalori számára, két holdja pedig rengeteg bolygónak volt, így azt se tudta megtippelni, melyik kvadránsba hozták őt. Nem mintha számítana. A játék elkezdődött. A férfi felnyúlva a szeme elé húzta az éjjellátót, és befejezte útját a lépcső aljáig.

A szemüveg által közvetített, zöldes színben úszó, de tiszta és éles kép alóban óriási segítség volt, alig egy percébe telt felfedezni az előtte induló játékos nyomait. Hétköznapi férficipő volt - nem Báróé.

Ordo tudta, hogy testvére, még a Jedi hókusz-pókusza nélküli is könnyedén rá tudna találni a Corelliai szektorban, egy ilyen kis területen nem volt aggódnivalója. Előbb vagy utóbb, de szinte biztosan összeakadnak a zabrakkal. Így hát úgy döntött, felméri az előtte haladó riválist. Gondosan a nyomokba lépve indult el - ha utánuk bárki más következik, aki ért a nyomolvasáshoz, csak egy célpontról tud majd - a jobb oldali zikkurat irányába.

[Xizor herceg]

Még 7 játékos életben

Varon Zaru

Varon úgy dönt, inkább körbenéz még odalenn, hátha talál másik bejáratot is. Mivel közben fáklyát szeretne csinálni magának, (ha a zikkurattal szemben áll) balra indul el, mert arra erdő húzódik, míg jobbra csak a sima, holdfényben izzó rét.
Besétál a fák közé, és keresgélni kezd két alkalmas fadarab után. A lombok alatt sokkal nehezebbek a látási viszonyok, így majdnem belebukik egy előtte keresztbe kidőlt fába. Miután megtapogatja, örülhet: elég száraznak tűnik már.
Elkezd egy alkalmasnak tűnő hosszabb botot leráncigálni a fatörzsről, amikor hirtelen zajokat hall a közelből.

Természetellenesen mély morgások, méghozzá elég közelről, mintha valakit, vagy valamit felébresztett volna... A zavart morgás egy pillanat alatt hangos, rövid bömbölésbe fordul, ahogy megérzi az emberszagot.

Varon csak azt látja, ahogy felemelkedik valami bokrok mögül, és így első becslésre talán 3 méteres is lehet! Méretéhez képest nagyon gyorsan közeledni kezd, alig 50 méter.

Beskar'ad Ordo

Gondosan a nyomokba lépve követi az előtte haladót, ám ez jelentősen lelassítja a haladását. Kétszer annyi ideig tart, míg Ordo a közelebbi zikkurat előtt megáll. Ott megint el kell időznie, mert az első játékos többször is körbejárta a helyet, úgy tűnik, gondolkozott valamin. Ha a lépcsőre lépett volna, Ordo onnantól nem látná a nyomát - ám mielőtt ezt következtette volna ki, megtalálja a nyomokat újra, amint azok balra megkerülik a lépcsőket, és elmennek az erdő felé.

[Xizor herceg]

Galaar Ordo

A Nar Shaddaan futótűzként terjedt a hír; és bár sok helyen hamar megunták a dolgot, a fontosabb gyülekezőhelyeken tettek róla a beépített tagok, hogy újra és újra elhangozzon a téma.

Galaar és a társai az üzletükbe tévedő vevőktől is hallottak mindenféléket erről a labirintusról, de egy kantinban iszogatva tudták meg a legmegbízhatóbban, miről is szól az egész. Elviccelődtek egymás között, vajon ki mit kérne, ha nyerne, ha egyáltalán bekerülne a játékba, és ha létezik a szervezet. Ám az ilyen helyeken a falnak is füle van.

Másnap belépett az üzletbe egy jómódú férfi, mögötte több fegyveressel, akik között Galaar felismerhetett mandaloriakat is a páncéljukra festett jelekből. A magát nagyon sármosnak tartó férfi oda könyökölt a pulthoz, és nyomban belekezdett.

Fabr Y. Sandros

-Jó napot! Fabr Y. Sandros vagyok, örülök hogy találkoztunk! Ön! -rámutatott Galaarra- Ön lett az egyik, hát, szerencsés, aki részt vehet a Halál Labirintusa vetélkedőben! Biztosan tudtja, miről beszélek, elég híres. Persze csak ha szeretne jelentkezni! A társait nem válogattuk be.

Végre időt hagyott a férfinak, hogy felfoghassa, mit zagyvál össze. Aztán azonnal folytatta.
-Ha nyer, bármit kérhet a Fekete Naptól. -elnevette magát- Remélem erre az esetre jó nagy kívánsága lesz, nem éri meg elvesztegetni mondjuk, a nyugdíjas napokra plusz zsebpénzt kérni. De ha veszít, mi vesszük el azt, ami magának a legfontosabb. Figyeljen, ez az apró betűs rész. Nem mondjuk meg előre, mi lesz az.

-Ó, igen, és a főnökeim figyelmeztettek rá, hogy a maga népe nagy múltú, nemes, és még jó pár szép jelzővel rendelkezik. Ezért cserébe előre közölnöm kell, hogy a játékba csakis eszméletlen állapotban vihetem be. Egyszerűbben: le kell lövetnem kábító lövedékkel. Szerintem nagyon humánus megoldás.

Miután Galaar rábólintott a dologra, az egyik mandalor jelzéső fegyveres előre lépett, és meghúzta a ravaszt. Galaar előtt elsötétült a világ.
-Majd visszahozzuk! Kivétel, ha... kivételek mindig vannak. -tette hozzá Fabr, miközben kicipelték a férfit az üzletből.

---

Már éjszaka van, mikor Galaar feleszmél. Azonnal érzékeli, hogy a szabadban van, nincs egyedül és hogy minden felszerelési tárgyától megszabadították. Csak egyszerű ruhája maradt érintetlen.
Pár perc alatt teljesen észhez tér és körbenéz...
Az égen két Hold világít. A közelben nincs fényforrás, csupán egy nagyobb jármű fényszórói. Kövön fekszik, mellette pedig egy férfi áll.

Seba Ba'laz

-Üdv. Seba Ba'laz vagyok, a Játékmester. Köszöntelek a Halál Labiritusában! Először is szeretném veled közölni, hogy a játékban szerzett tapasztalataidról és élmenyeidről soha, senkinek nem beszélhetsz. A felszerelésedért pedig ne aggódj, mindent visszakapsz a játék végén.

A fiatal férfi vár pár másodpercet, hogy Galaar megemésszen minden információt. Ezalatt sikerül felmérnie, hogy egy magaslaton van, amiről lefelé lépcső vezet. Az emelvény mellett lebeg a légikocsi, aminek fénye bevilágítja a placcot. Előtte 10 harcos áll a kopott kövön, fegyverük leeresztve, de kézben. Ha Galaar körbenéz, messzebb fák körvonalát látja kirajzolódni minden irányban, és néhány építmény is tornyosul nem messze, de egyelőre nem lát belőlük túl sokat.

- Ismertetném a játékszabályokat. -folytatja Seba- A Labirintus területén két fekete márványból készült, 30 centi nagyságú korong van elrejtve, amikre egy Nap szimbólum van csiszolva. Aki megszerez egyet, és beviszi a játéktér közepére, az nyer. Heten indultok el és csak kettő nyerhet. Természetesen a játéktér tele van csapdákkal és a játékosok is akadályozhatják, vagy segíthetik egymást. Ha valaki bevitte a tisztás közepére az egyik korongot, és belehelyezte a megfelelő vályatba, azt már nem lehet megtámadni, és elvenni a győzelmét. -ismét szünetet hagy, és közben nagyon meggyőzően mosolyog.

- Választhatsz hat segítség közül egyet, amit magaddal vihetsz a játékba. Mi végig követni fogjuk az eseményeket, amint megszerzed az egyik korongot térj vissza a tisztásra és nyertél. Tehát a választható segítségek:
vibrokard
sugárpisztoly, de csak egyetlen lövedékhez elég töltéssel
egy elektrofáklya, ami másfél órát világít
elsősegélycsomag, bachta kenőccsel
2 kulcs
utolsó vacsora.

Az étel említésére Galaar észreveszi, hogy a hasa teljesen üres. Bizonyára sokáig volt eszméletlen, hiszen átszállították egy másik bolygóra...

-Mivel te vagy a harmadik játékos, két segítséget már valakik elvittek előtted, amikről nem tudsz. -bizalmasan kacsint egyet- Nos. Melyiket választod?

//Mivel nem írtál választ egy hét alatt, hátrébb csúszol a sorban. A következő játékos után te jöhetsz, amennyiben írsz nekem egy PM-et.//

[Varon Zaru]

Varon körbenézett és úgy ítélte, hogy a zikkurat bal oldalán néz körbe, ott ugyanis erdős rész volt, a jobbján pedig csak fű nőtt. A fák között már nehezére esett navigálni, alig szűrődött be némi fény a lombok között. Szeme azonban lassan hozzászokott a sötétséghez és mindösszesen egyszer botlott csak meg. Miután visszanyerte egyensúlyát megtapogatta és megőrült szerencséjének. A fa, amely előtte feküdt elég száraz volt ahhoz, hogy fáklyát tudjon belőle csinálni. Hozzáfogott a szükséges ágak leszedéséhez.

Két mozdulat között azonban valami neszt hallott. Azonnal megdermedt, nem mozdult, még levegőt sem vett. Tudta, hogy a mozdulatlanság megmentheti az életét. Ez alkalommal azonban kevés volt. Morgás, majd bődülés hallatszott az eddig síri csendbe burkolózott erdőből és valami megindult Zaru felé. A férfi látta, ahogy úgy nagyjából ötven méterre tőle, egy bokorból valami felállt, aztán sebesen robogni kezdett felé.

A férfi nem teketóriázott, azonnal rántott egy utolsót a faágon, amely végre megadta magát, és hátat fordítva kisprintelt az erdőből. Szerencsére még nem volt túlságosan mélyen a fás részen, így úgy gondolta van esély. Vissza akart érni a zikkurat lépcsőjéhez, hogy magaslati előnyre tegyen szert. Az az egy szerencsétlen ág nem válik könnyedén halálos fegyverré egy ilyen vad ellen, még tapasztalt kezek között sem.