|
Post by Darth Vader on Jul 26, 2009 17:22:11 GMT 1
Yinchorr Régió: Terjeszkedési övezet Szektor: Immalia szektor Rendszer: Yinchorri rendszer Napok: 1 Magtól való távolság: 35.000 fényév Talaja: hegyes sivatagok, kisebb tengerek a felszínen található víz a bolygó 1%-át foglalja el. Érdekessége: A Császári testőrség akadémiája Őslakosok, fajok: Yinchorri, Rolk-mangír, Yinchorri gyík Betelepített fajok: Emberek Lakosság: kevesebb, mint 200.000 Főbb város: Tol Kashorn (Főváros) Yinchorr a Yinchorriak szülőföldje, melyet első alkalommal Yavin előtt 475-ben fedeztek fel. Yavin előtt 58-ban a Yinchorriak voltak az egyik utolsó nép, amelyeknek volt képviselete a galaktikus szenátusban. Darth Sidious kiprovokálta, hogy megtámadják a Jedi templomot. A Jedik megpróbáltak tárgyalásokat kezdeményezni velük, de mindig ellenséges volt a fogadtatás. Cselekményeik folytán a Yinchorriak statútum alá lettek rendelve a Galaktikus Köztársaság által Yavin előtt 33-ban. Palpatine Császár alakította ki itt a testőrségének akadémiáját. A sivatagos, elhagyatott bolygó tökéletes kiképzőterepe lett az elit testőrségnek.
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Jul 27, 2009 19:01:30 GMT 1
Paul egy pihentető alvás után, frissen, kipihenten ébredt. Sosem volt az a fickó, aki sokáig ébred, kelés után azonnal éber volt, nem volt szüksége soha semmilyen italra vagy módszerre, hogy tettre kész legyen reggel. Ezt még a rendvédelmi középiskolában, évtizedekkel ezelőtt nevelték belé, és a mai napig hálás volt akkori nevelőtisztjeinek az ilyen apró löketekért, melyek azóta is csak segítik életében.
Felült az ágy oldalára, majd egy gyors pillantást vetett a kicsiny asztalkán álló holoképre. Egy kedves mosolyú, barna szemű női tiszt nézett rá vissza. Paul megviselt arcára halvány mosolyt csalt a látvány. Aztán kizárta elméjéből a nőt, mert megérezte, közel már a planéta, ahol annyi minden megváltozott életében. Gyorsan felkelt, megmosakodott, majd egy egyenruhát varázsolt elő kis utazótáskájából. Nagyon hasonló volt a flottatisztekéhez, csupán két dologban különbözött azokétól. Ennek alapszíne a fekete volt, mélyvörös mellkasi és hátrésszel, illetve egyáltalán nem volt rajta semmilyen rendfokozati tábla vagy hengerjelölés sem. Csupán a szíve felett virított egy apró pajzsdísz, mely a Császári Testőrök méltán híres-hírhedt címerét ábrázolta. Ehhez még a hozzá tartozó fekete bőrkesztyűjét vette fel, és nyaka köré terített egy éjfekete, vörös szegélyű köpenyszerűséget. Amint elindult szobájából, tiszti csizmája keményen koppant a dúracél padlón. Ideje volt megkeresnie Mesterét, hogy konzultáljanak, így az Yinchorrhoz közeledvén. Személyi kommját még övébe tűzve elindult, hogy megnézze, vajon merre lehet Xanatos. Sejtése szerint vagy személyi lakosztályában találja, vagy a hídon.
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Jul 27, 2009 20:40:08 GMT 1
Xanatos egészen egy órával a hipertérből való kilépésig aludt. Aztán szemei felpattantak és egyszerűen nem tudott vissza aludni. Felöltötte hát speciális, fekete testpáncélját és fekete köpenyét felcsatlakoztatta a páncélon lévő csatolóra. Hozzá bevetési bakancsot húzott, és természetesen elhelyezte övén fénykardját, ám ezt oly módon, hogy lehetőség szerint a legénység tagjai ne lássák. A testőrök egy része beavatott volt a titokba, főleg a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezők, hiszen ők fénykard elleni kiképzést is kaptak, ezt pedig senki mástól nem tudták tanulni, mint Kennedétől, Xanatostól és Liaotól, de a legénység a Protector I-en nem csak testőrökből állt. A fénykardot ezért hátára erősítette, ahol köpenye eltakarta.
Elindult a hídra, közben a folyosókon mindenhol félelemtől vegyes tisztelet jelentkezett az emberekben, akikkel találkozott. Mindannyian hajlongtak előtte, mintha magát a császárt látták volna. Ez a tisztelet persze kijárt Xanatosnak és a lelke mélyén élvezte is. Főhercegi rangjával azonban nem nagyon élt, csak ha egy-egy társasági eseményen jelent meg. Rövid sétával és néhány úttal egy-egy turbóliftben, elérte a parancsnoki hidat. A szolgálatot teljesítő két testőr azonnal vigyázz állásba merevedett a hídon, amint Xanatos belépett. A főherceg megállt közöttük, kezeit pedig a vállukra helyezte. Tisztelte őket, és szerette minden egyes beosztottját, tanítványát. A két testőr a kéz hatására pihenj állásba állt vissza, s talán sisakjuk mélyén el is mosolyodtak...
A hídon ezúttal Lengdon parancsnok a hajó első tisztje teljesített szolgálatot. Amikor Xanatos belépett, az "ELÖLJÁRÓ" szavak hangos bemondásával közölte, a hídon tartózkodókkal, hogy uruk és a flotta parancsnoka belépett a hídra. Mindenki egy emberként fordult el állomásától egy pillanatra, majd fordult vissza rögvest. Lengdon parancsnok féltérdre ereszkedett Xanatos előtt, és meghajolt. Egészen addig maradt ebben a tartásban, amíg Xanatos meg nem szólította: - Álljon fel parancsnok! - Köszönöm uram - köszönte meg a középkorú tiszt - nem egészen egy óra múlva a flotta kilép a hiperűrből a Yinchorr felett. - Rendben van parancsnok - mondta Xanatos és előre sétált a megfigyelő ablakokhoz. Gondolataiba mélyedve várt...
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Jul 27, 2009 23:04:50 GMT 1
Halkan körbenézett a lakosztályban, de nem találta ott Xanatost, így elindult a híd felé. Ismerte a járást, hisz nem egyszer volt már csillagrombolón, sőt, pont a Protectoron is. Amint a néhol nyüzsgő, néhol kihalt folyosókon sétált, mindenhol a legénység tagjai megálltak egy pillanatra, tisztelegtek neki, majd folytatták teendőiket. Jó pár turbólifttel és számtalan fedélzettel, emelettel feljebb járt már, mikor megérezte Mestere közelségét. ~Jól sejtettem hát, a hídon van...bár, egy parancsnok hol is lehetne másutt, mikor hazatér. Mert végül is mindannyiunknak ez a második otthona~elmélkedett Paul magában, mikor odaért a híd megerősített ajtajához. Érintésére szétnyíltak a dúracél ajtószárnyak, és feltárult előtte a csillagromboló tiszteletet parancsoló központi hídja. Szeme egyből megakadt Xanatoson, aki némán állt a megfigyelő ablaknál, és kifelé szemlélt. Amint belépett, a két Császári Testőr tekintete odavillant, de amint észrevették, egyből vigyázzba vágták magukat. Bár Paul nem volt a Testőrség parancsnoka, még csak annak helyettese sem hivatalosan, mégis minden Testőr ismerte. Hisz láthatták az Yinchorr-on, mint oktatót, és a felső, kiválasztott kevesek személyesen Tőle is tanulhattak az Erő mibenlétéről. Paul feléjük biccentett barátságosan-elvégre ugyanazon kis közösséghez, családhoz tartoztak-, majd elindult határozottan Mestere felé. Mind eközben biccentett a parancsnoknak is, aki néma főhajtással tisztelgett előtte. Bár pontos státuszával alig maroknyian voltak tisztában, ebben a flottában ismert volt, mint olyasvalaki, aki magasan áll azon a bizonyos ranglétrán, de mégis megfoghatatlan, vajon kicsoda, és mit is csinál. Tekintete tovább siklott a parancsnokról, és egy pár másodpercig elidőzött az eléje táruló bolygó látványán. ~Az Yinchorr...de jó újra látni, így a maga teljes valójában~sóhajtott magában Paul, majd megállt egy lépéssel Xanatos mögött és balra Tőle, és halkan, félig lehajtva fejét megszólalt úgy, hogy csak a Birodalom Főhercege hallhatta szavait. -Itt vagyok Mester, kívánságod szerint!-aztán pár másodperccel később, midőn tekintete újra visszaszállt a planéta örvényes, furcsa színekben játszó felszínére, folytatta. -Jó újra látni, nem?-
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Aug 21, 2009 13:33:22 GMT 1
Xanatos csak állt a megfigyelő ablak előtt és az erőben észlelte tanítványa közeledését. Elmosolyodott, amint Paul megállt mellette/mögötte és így szólt: - Itt vagyok Mester, kívánságod szerint! Jó újra látni, nem? - tette fel a kérdést, amire nyilván valamilyen beleegyező választ várt. - Természetesen. Sok emlékem kötődik ehhez a planétához, ahogy neked is. Az elkövetkezendő egy-két hónapban folytatjuk a testőrök képzését, a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezők továbbképzését és lesz egy különleges vendégünk is a bolygón. Meg kell terveznünk a következő feladatunk végrehajtását is és lesz pár vizsgázó, akiknek megadatik a lehetőség, hogy közénk lépjen. Természetesen csak a legjobbak gyarapíthatják sorainkat! Ha nem adok külön feladatot éppen, légy mindig mellettem!
Közben a kapitány állt meg Xanatos háta mögött, de nem szólalt meg, amíg Xanatos rá nem emelte tekintetét. Ekkor megköszörülte torkát, majd mielőtt megszólalt volna, még nyelt egyet, hogy feszengését leküzdje. - Nagyúr, a flotta föld körüli pályára állt. A leszállást megkezdheti, a bolygón felkészültek a fogadására. - Köszönöm kapitány. Indítsák el a transzportokat, hogy a növendékek és a továbbképzésre érkezettek minél hamarabb elérjék a célállomásukat. Készítsék a hajómat! - Igenis nagyúr - bólintott a kapitány, majd szabályos hátra arcot követően elsétált és intézkedésekbe kezdett. - Jöjj tanítványom, a poggyászodat majd utánunk hozzák. Irány a bolygó! - szólt Xanatos és elindult a főhangárba, ahol hajója már várta...
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Aug 21, 2009 17:19:47 GMT 1
~Hm, különleges vendég. Ez a Mesternél mindig valaki fontos, hatalmas személyt jelent. Kíváncsian várom azt a találkozót, biztos hogy érdekes és tanulságos lesz.~gondolta Paul, amint csendben hallgatta Xanatost, aki elgondolkodva szemlélte az alant elterülő bolygót. Aztán a Birodalom egyik leghatalmasabb Főhercege folytatta az ismertetést Paulnak, akinek szája késpengényi mosolyra húzódott. Ettől a mosolytól mindig előjöttek a szarkalábak mindkét szeme sarkában. Hiába, nem volt már olyan fiatal Liao, mégis, igen kevés ember-vagy non-humán- merte volna letesztelni az adeptus reakcióidejét. A Sötét Oldal hatalma oly kisugárzással vette körül, óvatosan, féltőn, melyet az érzékenyebb emberek tudtukon kívül bár, de halványan észlelték az érzékelés peremén.
~Szóval lesznek vizsgázók is...remek, végre újabb testőrökkel bővíthetjük sorainkat. És hátha lesz köztük pár arra érdemes, kiemelkedő egyén, aki elkezdheti útját az Erő Igaz Oldalának megismerésében.~majd mikor Xanatos befejezte, Paul egy apró biccentéssel nyugtázta szavait.
-Mindvégig, Lord Xanatos!
Ekkor megjelent Paul mellett a hajó kapitánya, aki nem mert addig megszólalni, míg a magas, fekete páncélos alak rá nem emelte tekintetét. Ezután is a tisztelet és rettegés fura egyvelege színezte hangját Paul számára annyira szánalmassá. Természetesen ő is tisztelte Mesterét, de az alázat és a megalázkodás számára ég és föld volt.
Miután jelentett, Xanatos útjára bocsátotta, és Paul felé fordulva invitálta, hogy menjenek a hangárba, és induljanak a bolygó felszínére, ahol már várják a Testőrség Főparancsnokát! Paul újabbat biccentett, majd elindult Mestere után. A két erőhasználó elhagyta a hidat, ami mintha kicsit kivilágosodott volna egyből. Elindultak a hangárba, ahol Lord Xanatos gépe már felszállásra készen várta a flotta parancsnokát és annak tanítványát.
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Aug 21, 2009 21:39:10 GMT 1
Xanatos és Paul együtt érkeztek a főhangárba, ahol Xanatos siklója már indulásra készen várta őket. Természetesen ahogy a fogadáskor, úgy a távozáskor is katonai tiszteletadással köszöntötték. Ezúttal egy teljes század birodalmi rohamosztagos állt díszsorfalat, ahogy Xanatos a hajóhoz sétált. A siklónál két Császári testőr várta őket, majd amikor együtt fellépdeltek a rámpán, ők maguk is felsétáltak rajta.
A sikló egy Theta osztályú támadó sikló volt, amely sok átalakításon esett át. Már köze sem volt a Lambda osztályú siklókhoz. Mind teljesítményében, mind fegyverzetében, mind pedig felszereltségében messze túlszárnyalt egy Lambda osztályú siklót. Természetesen Xanatos személyes hajóját belül is átalakították, így jóval kényelmesebb volt egy átlagos űrsiklónál. 6 személy utazhatott vele kényelmesen, a székek vagy sokkal inkább fotelek egymás felé fordíthatók voltak, hogy akár tárgyalási helyszínnek is otthont adhasson. Belül a birodalmi jelkép a testőrség címere és vörös kárpit fedett mindent, kivéve a pilótafülkét, az természetesen éppoly puritán volt, ahogyan a tervezők megtervezték.
A siklónak eszeveszetten jó pilótái voltak, hiszen mindenféle döccenő nélkül emelkedett fel a gép és indult el, repült ki az űrbe. Amint az űrbe ért, nyomban vörös festésű TIE vadászok szegődtek a nyomába. Több tucat vadászgép vette körül a siklót, mely egyenletes sebességgel közelítette meg a Testőrség kiképzőközpontját.
- Paul, egy kis frissítő - szólt Xanatos és nyújtotta át egy díszes pohárban tanítványának a különleges gyümölcsökből készített koktélt, majd maga is elvett egyet. - Nemsokára odalent leszünk. Kennede mester épp nem tartózkodik itt, egy holo-üzenetben tájékoztatott pár nappal ezelőtt, hogy családi ügyben Coruscantra kellett mennie - szándékosan mondta a Birodalmi Központot Coruscantnak... Sosem szerette az új megnevezését, de sosem emelt szót miatta. Elfogadta az Uralkodó döntését, de nem szerette. Talán ez volt az egyedüli, amit nem kedvelt túlságosan.
A sikló pár perccel később már meg is kezdte az ereszkedést. Néhány perccel később pedig le is szállt könnyedén a kiképzőbázis központi leszállóhelyén. A TIE vadászok egészen a leszállásig elkísérték, majd a levegőben maradtak és egyfajta légibemutatóként a kiképzőközpont felett kőröztek, míg azt az utasítást nem kapták a flottától, hogy visszatérhetnek. A sikló rámpája lenyílt, és először a két testőr, majd Xanatos és Paul lépdeltek le rajta. A szemük elé táruló látvány minden birodalmi parancsnok szemében gyönyörűséget keltett volna. A kiképzőközpont színe java felsorakozott Xanatos érkezésére, a kadétok, a kiképzők, a továbbképzésre ideküldött testőrök és az éppen szolgálaton kívül tartózkodó rohamosztagosok is, felettes tisztjeikkel egyetemben. Myn Kyneugh volt a kiképző központban tartózkodó rangidős testőr, jelenlegi vezető kiképző, ezért ő sisakja nélkül vigyázz állásban fogadta az érkezőket. Xanatos mosollyal arcán lépett oda a Legfelsőbb Birodalmi Védekezőhöz, aki egyben kiképző is volt és szorította meg markát, ahogy kezet nyújtottak egymásnak. - A hűség soha nem hal meg! Nagyúr - tisztelgett fővetéssel Myn, majd Paulhoz fordult - Öröm újra látni önt is, Liao mester! A bolygón feltalálható, szolgálaton kívüli állomány és a kadétok is felsorakoztak az érkezésére nagyúr - jelezte büszkén a testőr. - Kiváló! Hogy halad a kiképzés? - Nagyszerűen uram, de érkezése hírére mindenki valahogy "szárnyat" kapott. A teljesítményük is megjavult... - közben elindultak a felsorakozott katonák előtt és Xanatos meg-megállva nézett végig a sorokon. - Jó ilyet látni, nemde Paul? - kérdezte tanítványát, amint haladtak el a katonák sora előtt.
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Sept 6, 2009 14:51:23 GMT 1
Paul szinte észre sem vette, hogy díszsorfalat kaptak megint a katonáktól. Akkor sem figyelt fel erre, mikor megérkezett, és különösebben nem is szerette. Persze, néha kifejezetten kellett az ilyen esemény, hisz sokszor többet el lehetett érni vele, mint egynémely katonai demonstrációval. Egy-egy engedetlenebb pártütőt ilyen katonai hivalkodásokkal is néha már jobb belátásra lehetett kényszeríteni. Már pedig Paul igyekezett a stílusos taktikák közül válogatni, bár azt is elismerte, hogy legtöbbször a fizikai kényszer az, mely a leggyorsabban és eredményesebben vezet célra.
Amint fellépdelt a rámpán Mestere jócskán átalakított siklójára, eszébe jutott saját hajója is. Azt is el kellett még intéznie, hogy a felszínre hozassák majd. Elfoglalta a Xanatos által felkínált ülőhelyek egyikét, a pilótafülke felé néző egyik sarkit, majd amint mindenki más is kényelembe helyezte magát a trónokként terpeszkedő hatalmas, vörös fotelekben, és a gép megkezdte a romboló hangárjának elhagyását, Paul átszólt a belső kommunikátoron a pilótáknak, általuk továbbíttatva üzenetét a flotta maradékának.
-Intézkedjenek, hogy a saját hajóm is az Ynchorr felszínére kerüljön, mire mi is megérkezünk Lord Xanatossal.-majd tekintetét a másik férfira emelte, mivel az közben frissítővel próbálta kínálni. Paul egy mosoly kíséretében elfogadta azt.
-Köszönöm. Várom már, hogy újra abban a légkörben legyünk. Be kell valljam, jobban hiányzott, mint gondoltam volna.-utolsó mondatát már töprengve mondta Mesterének. Majd belekortyolt ő is az egzotikus italba, és kicsit engedett a luxus és fényűzés csábításának. Elvégre hónapok óta nem volt része ehhez hasonló kényelemben, folyamatosan Mestere és a Birodalom nevében úton volt. Bár maga nem szerette a túlzott kényelmet, bizony voltak napok -mint a mai is-, mikor bőséggel el tudta viselni, ha így kell élnie. Legalábbis, így érezte éppen jelen pillanatban. Aztán Xanatos szavai rántották vissza a valóságba ismételten azzal, hogy mindkettejük nagytiszteletű oktatója, mentora, Kennede Mester nem lesz jelen személyesen. Paul valahogy nem is várta ezt, hiszen az idősödő Testőr-kiképző is rengeteget utazott, ugyanakkor családjával is sok időt töltött.
Amint leszálltak, és lépdeltek lefelé a rámpán, Paul akaratlanul is felpillantott a még éppen díszelgő köreiket repülő vörös festésű TIE-vadászokra, és a büszkeség hatalmaskodó, érzéki szorítása fogta össze mellkasát.
~Ezek a Birodalom erőjének jelképei! Fürgék, halálosak és pontosak. Akár csak mi, testőrök!~gondolta, majd körbenézett Mestere oldalán az előttük sorakozó embertömegen. Ez a látvány már jobban tetszett Paulnak. A tömegben bár nem ismert meg senkit sem, biztos volt benne, vannak köztük, akik valahogyan kötődtek hozzá. Régi társak, kiképző-kollégák, ex-tanítványok. És meglátta az ifjú kadétokból álló sort is. Látta tartásukon a tisztelet és ámulat jeleit, melyek javarészt nem neki, hanem Xanatosnak szóltak, de tudta, az ő híre is eljutott minden növendékhez. Szinte tapintani tudta volna borzongó félelmüket az Erővel, ám valami más elvonta erről a figyelmét. Régi ismerőse köszöntötte őket mindenki nevében. Myn Kyneugh fedetlen arccal, a jelenleg a bázison tartózkodó legmagasabb rangú kiképzőnek járó elismerés méltó bizonyítékaként, várta őket a rámpa alján. Xanatos egy félmosoly és kézszorítás kíséretében tudta le a hivatalos formációt, és Paul sem cselekedett másként. Szélesebb mosoly és szintén erős kézfogás volt, ahogy köszöntötte a veterán LBV-t.
-Kyneugh LBV, Önt is öröm látni!-biccentett és tette még hozzá, mielőtt Mestere elkezdte volna a jelentését meghallgatni. Majd elindultak a sorfalak előtt, és Paul látta Xanatos arcán a büszkeség vonásait, szemeiben a kemény, határozott, büszke apa csillanásait. Ahogy végignézett rajtuk, tudta Paul, hogy Xanatos saját fiait-lányait látja itt. Folytatva a díszszemlét, Paul szobormerev arccal figyelte az újoncokat, aztán válaszolt a neki feltett kérdésekre.
-Igen, Mesterem, öröm látni, hogy ennyi igazhitű fiatal akarja óvni Uralkodónkat. Persze kérdéses, mennyien lesznek erre alkalmasak, de ez már úgyis rajtunk, kiképzőkön múlik csak.-mosolyodott el a végére Paul, ám ez a mosoly inkább volt egy ragadozó azon mosolya, mikor már érzi, prédája bizton nem menekül, mint egy bátorító mosoly a parancsnoktól a fronton harcoló katonák irányába.
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Sept 13, 2009 9:16:17 GMT 1
"-Igen, Mesterem, öröm látni, hogy ennyi igazhitű fiatal akarja óvni Uralkodónkat. Persze kérdéses, mennyien lesznek erre alkalmasak, de ez már úgyis rajtunk, kiképzőkön múlik csak." - felelt Paul a nagyúr kérdésére. - Még csak nem is rajtunk múlik, tanítványom. Csupán csak rajtuk... - mondta Xanatos és tekintete az "Üvöltés" felé vetődött - ...a mostani kiválasztáson, ahogy mindig is, most is jelen lesz az Uralkodó - mondta csendesen Paulnak, aki átérezhette a jelentőségét a dolognak - a kiválasztásra két hét múlva kerül sor. Addigra a kadétoknak készen kell állniuk a végső próbára. Én magam fogom felügyelni a képzésüket. Rád, tanítványom saját továbbképzésed, illetve a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezők képzése hárul. Természetesen a te képzésedet én folytatom, miután végeztem a kadétokkal. Minden nap gyakorolni fogunk, a következő küldetésünkön el is kél majd a gyakorlat... - mondta sejtelmesen az Uralkodó egyik legbefolyásosabb katonája. Ahogy Xanatos a felsorakozott állomány szemléjének végére ért, még egyszer a testőrök és leendő testőrök felé fordult. - Ti, akik itt vagytok most, mindannyian abban a kiváltságban részesülhettek, hogy pontosan két hét múlva személyesen is láthatjátok Uralkodónkat. A kadétok pedig az Uralkodó színe előtt bizonyíthatják be, hogy melyikük találtatott alkalmasnak, hogy az Uralkodót szolgálja mindenek felett. Éppen ezért én magam fejezem be a kiképzéseteket. Most mindenki menjen a szállására, és pihenje ki magát, mert holnaptól előttem kell bebizonyítani, mire vagytok képesek! - Paul, menjünk a szállásunkra, a felszerelésünket minden bizonnyal már odavitték. Aztán egy kis ismeret felfrissítő gyakorlásra várlak, ott - mutatott a távolba - a vörös sziklán. Csak fénykardot hozz! - súgta oda bizalmasan tanítványának, majd elindult a várakozó légi sikló felé, melybe elsőként szállt be, őt követték Paul, Kyneugh és a két testőr. Mikor mindannyian helyet foglaltak a sikló elindult, előtte és utána is légirobogós járőrök helyezkedtek el. Noha itt nem kellett támadásra számítani, a védelmi kíséret járt a főhercegnek...
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Sept 13, 2009 12:25:20 GMT 1
Beszálltak mindannyian a siklóba, és megkezdték utazásukat a szállásuk felé. Az úton Paul végig csöndben volt, és figyelte az ablakon keresztül a mellettük elsuhanó tájat. Magába mélyedve, az Uralkodó körül jártak gondolatai. Jópárszor volt már a közvetlen közelében az Uralkodónak, mégis mindannyiszor valami furcsa hidegséget érzett. Nem rettegett tőle Paul, nem is félt, inkább mélységesen, zsigeri szinten tartott Tőle. Mindenesetre örült neki, hogy megint láthatja, mert ugyanakkor, hogy furcsa kisugárzása volt, mindig egy külön élmény volt, pláne, ha beszélni is tudott vele. Aztán gondolatai a mellette ülő Xanatosra váltottak. Nagyon várta már, hogy folytassák a képzését. Kíváncsi is volt, mi új dolog lesz, amit meg fog tanulni, illetve, szeretett Xanatossal edzeni. Érezhetően jobb volt nála fénykard-vívásban, viszont pont emiatt, Paul is nagyon gyorsan tudott fejlődni. Márpedig Paul akart, és minél jobban, gyorsabban fejlődni.
Amint megérkeztek, Paul elvált mesterétől, még egyszer megbeszélve a találkozó helyét és idejét, majd gyorsan a szállására sietett. Beérve egy forró zuhanyt vett, és előhalászott kis úti csomagjából egy tiszta váltás ruhát. Ez egy fekete rövid ujjú tunika szerűség volt, könnyű anyagból, melynek szegélye a testőrök vérvörösét idéző anyagból volt hímezve. Mellkasán a Császári Testőrök címere volt hímezve, kissé mélyebb színekből, mint az átlag. Ehhez egy laza fekete gyakorló nadrágot és csizmát húzott, ráadásként magára kanyarított egy vastagabb fekete köpenyt. Felvette derékövét, melyre személyes holmijain kívül felcsatolta fénykardját is. Jólesően simította végig mélykékes-fekete markolatát. Eszébe jutott egy pillanatra, milyen érzés volt, mikor a Mesterétől kiérdemelt kristályt elhelyezve, először aktiválta saját fénykardját. Ahogy a bronzszínű penge zümmögve életre kelt, ahogy elkezdte az Ataru alapformáját járni. Gyorsan kiszakadt a nosztalgiázásból, majd kisietett a szobájából. Keresett egy szabad robogót, és felpattanva rá, megcélozta a Mestere által kijelölt helyet, a vörös-sziklát. Az út viszonylag gyorsan és eseménytelenül telt el. Amint megérkezett, egy félreesőbb helyen leparkírozta a robogót, majd míg Xanatosra várt, leterítette köpenyét a földre, és rátérdelve nekiállt az alap Enchani bemelegítésnek. Légzéstechnika, izomkoordináció. Aztán lassan felkelt, és egy bemelegítő gyakorlatsorba kezdett. Miután ezzel végzett, áttért a fénykardos bemelegítésre. Először az Ataru lépései, csak deaktivált fénykarrdal, majd a Juyo, amiben még ugyan csak tanítványi szinten állt, ám egyedül már meg tudta csinálni ezeket a lépéseket. Ha közben Xanatos megérkezett, és Paul észrevette, természetesen a mozdulatsor végén abbahagyja a bemelegítést, és köszönti Mesterét.
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Sept 13, 2009 13:56:29 GMT 1
Xanatos sem szólt semmit sem az út alatt. Ő maga is elmerengett az Uralkodó érkezésén. Régen volt már az Uralkodó mellett. Tulajdonképpen, amikor az Uralkodó kinevezte a Testőrség főparancsnokává, azóta nem volt mellette, csak azokon a vizsgákon, amikor ő állt az Üvöltés arénájában. Személyes lakosztályába betérve maga is megszabadult ruháitól és zuhanyozni ment. Miután ezzel végzett, evett pár falatot a kikészített gyümölcsökből, majd az előbbivel teljesen megegyező fekete páncélzatot húzott, a hozzá tartozó bakancsot és palástot is felvette és felcsatolta fénykardját övének hátsó felére, ahol a palást eltakarta a kíváncsi szemlélők elől.
Lakosztályából kilépve a szolgálatot teljesítő testőrök azonnal vigyázz állásba merevedtek. Xanatos megállt mellettük, és megszólította őket: - Menjetek pihenni! Holnap reggel 8 órakor térjetek vissza! - Ahogy óhajtja uram - jött a hang a sisakmikrofon tolmácsolásából, mire a két testőr kimért lépésekkel távozott. Xanatos eztán bezárta lakosztályát és maga is a garázsba ment. Személyes légi robogójához sétált, és mielőtt beindította volna, ellenőrizte az energiacellák töltöttségi állapotát, valamint a robogót magát. Mikor mindent rendben talált, felült, beindította és nagy sebességgel hagyta el a hangárt. Egyenesen a vörös szikla felé haladt. Emlékezett rá, mennyi időt töltött itt el korábban Kennede mester keze alatt. Emlékezett a hosszú, fárasztó edzésekre, a kíméletlen mesterre, és az egyre többet tanulni akaró tanítványra, saját magára. Emlékezett, hogy Paul oktatását is itt kezdte el, ezért is akart most ide visszatérni. Ma akrobatikus elemekkel tarkított fénykardvívás lesz az anyag...
A sziklánál megállva robogóját Paul robogója mellé állította le sajátját. Lecsatolta palástját és a robogóra terítette azt, majd elindult páncéljában a sziklán gyakorló Paul felé. Elégedetten figyelte őt a távolból, nem szakítva meg a formagyakorlatozó tanítványt. Amikor Paul végzett a gyakorlatokkal, akkor lépett oda hozzá és köszöntötte. - Lássuk, mennyire készültél fel - szólt és a következő pillanatban fénykardja kezébe szökkent és Paul felé sújtott vele...
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Sept 13, 2009 16:32:43 GMT 1
Paul az utolsó lassú, elegáns, mégis láthatóan halálos mozdulatsort fejezte be a Juyo alapformájából, majd egy hagyományos kardmozdulattal alaphelyzetbe állt vissza, és rápillantott Mesterére. Még a gyakorlat alatt érzékelte Xanatos érkezését, de mivel látta, Mestere csak nézi, így nyugodtan befejezte formuláit. Aztán megszólalt Mestere, és valami hangosan jelzett Paulban. Egy tizedmásodperce volt csak reagálni. Xanatos szinte emberfeletti sebességgel közeledett felé, és pengéje vörhenyes izzással lendült az egyelőre fegyvertelen Paul felé. Ám Xanatos jól képezte tanítványát. Egy pillanat volt csupán, míg beburkolózott az Erővel. Kezében ott termett kardja, és aktiválta annak bronzszínű pengéjét. Érezte a mindenhol egységesen jelen lévő Erőt, és kinyúlt érte. Megragadván formálni kezdte maga körül, és a segítségével kívül helyezte magát rajta. Ha lett volna ennek a párviadalnak külső szemlélője, az csupán annyit érzékelt volna ebből, hogy Paul egy másodpercre szinte elmosódottá vált, olyannyira gyorsan mozgott. Az előbbi laza, pihentető testtartását hirtelen, szinte átmenet nélkül váltotta fel a pengét védekező tartásban tartó Paul képe. Xanatos és Liao pengéi összepattantak, és mielőtt bármi történhetett volna, Paul egy somolygás kíséretében válaszolt Mestere ki nem mondott, de neki szánt kérdésének.
-Tudod jól Mester, hogy jól felkészítettél!-avval támadásba lendült. Az Ataru stílus mellett döntött első körben, mivel abban maga is mester szintet ért el. Engedte, hogy átjárja az Erő, és meglovagolva azt, irányítva, hagyta, hogy segítse mozgásában. Támadásba lendült hát a tanítvány széles, metsző csapásokkal operálva az elején, megcélozva Xanatos felsőtestét. Remélte, talál hibát annak védekezésében, amit kihasználhat, vagy ha nem, legalább képes hibára kényszeríteni.
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Sept 13, 2009 17:55:09 GMT 1
"- Tudod jól Mester, hogy jól felkészítettél!" - mondta Paul, de Xanatos elengedte a füle mellett a megjegyzést. Mosolya megmaradt arcán, és mivel tisztában volt vele, hogy hirtelen támadása után gyakorlatilag kiszolgáltatott lesz az ellentámadásra, így Paul azonnali ellentámadása nem érte váratlanul. Az erő átjárta testét, és felvértezte azt. Gyorsan mozgott, illetve egyelőre csak hátrált és hárította Paul kardjának csapásait. Egyelőre azt mérte fel, mennyire támad agresszívan tanítványa, hogyan használja fel a váratlan helyzetet arra, hogy előnyt kovácsoljon belőle? Aztán mikor úgy gondolta, elég volt a védekezésből és ideje fordítani...
Ennek megfelelően egyik védekezése után rögvest hátraugrott, a levegőben szaltót leírva, és megállva egy vörös szikla fokán. A mosoly most sem hervadt le arcáról, és aki régen ismerte, mint Paul tudhatta, hogy Xanatos készül valamire. A tanítvány nem ugrott mestere után, nem volt hová ugrani ugyanis, így felkészülhetett Xanatos támadására. Elvben felkészülhetett, de gyakorlatban kiderül, hogyan védekezik az ellen, ami ezután következik. Xanatos könnyed ugrással termett újra azon a kicsiny fennsíkon, ahol előtte vívtak és szinte lángoló tekintettel rontott rá tanítványára, jobb kezében tartva fénykardját és sebesen "pörgetve" álló nyolcas alakban maga előtt. Aztán, amire Paul nem számíthatott, Xanatos eddig hátul tartott bal kezében megjelent egy vörös, a sajátjánál rövidebb pengéjű fénykard, amit jobbára csak készenlétben tartott, de szükség esetén egymás után mindkét kardjával támadást vitt be, arra azért ügyelve, nehogy komoly sérülést okozzon tanítványának, de a könnyebb sérülés ellen nem volt kifogása. Ennek megfelelően amikor jobb karjával éppen csapást mért tanítványa feje irányába, bal karjában tartott fénykardját előre lendítve átvágta Paul derékövének csatját, ami aztán akadálytalanul lehullott a földre...
|
|
Paul Liao
New Member
Erőhaszn?l? S?t?t Jedi Adeptus Cs?sz?ri Testőr Kik?pzőmester S?t?t Oldal Pontok: 3
Lord Xanatos tan?tv?nya, Legfelsőbb Birodalmi V?delmező!c!#4B0082
Posts: 33
|
Post by Paul Liao on Sept 13, 2009 18:18:22 GMT 1
Paul egyre jobban belelovalta magát a küzdelembe, de még nem akarta teljesen átengedni magát az egész rituálénak. Még várt. Tudta, hogy Mestere életveszélyes ellenfél, elvégre nem véletlenül tartott most ott Xanatos, ahol. A legmegfelelőbb ember a megfelelő pozícióban. Ám Paul sem volt már mai gyerek. Sokat megélt, sokat tapasztalt veteránnak számított, még ha az Erő útjában annyira nem is, de minden más téren igen. Várta a megfelelő pillanatot, amikor Xanatos hirtelen olyasmit csinált, amire Paul nem számított. Egy apró kis sziklapárkányra ugrott fel, és mosolya, melyet eddig is megtartott, mögül nézett le tanítványára. Paul érezte, ebből komoly baja is lehet, ha nincs most észnél, ám Xanatos következő lépése tán még jobban meglepte. Stílust váltott, de valami olyan folyékonyan, hogy ha Paul kívülállóként nézte volna a küzdelmet, biztos belebambul a szépségébe. Mestere mögé szaltózott, és előkapott egy kisebb, vörös pengéjű fénykardot. Aktiválta, majd villámgyors ellentámadásba lendült, aminek Paul övcsatja volt az első áldozata. Pengve hullt a földre a kettévágott fém eszköz, ennek következtében természetesen leesett Paul öve is, minden rajta lévő kis holmijával egyetemben. Ám Paul is remek kiképzést kapott. Felfogta bár, hogy mi történt, de egy percre sem zökkentette ki a harcból. Tudta, itt elég egyetlen apró figyelmetlenség, és annak a következménye sérülés és sebhely. Teste így is tele volt már kezdő kora hibáinak mementóival. Agya sebesen dolgozott, miközben harcos énje tudat alatt, zsigeri szinten küzdött, megzabolázva az Erőt, és felhasználva azt védekezéséhez. Paul amíg ki nem talált valamit, az Ataru összes védekezési technikáját felhasználta, aztán szinte tudat alatt, de gondolt egyet, és ritmust váltott. Magában szabadjára engedte belső érzéseit, melyeket rutinosan egy jól elzárt, ám könnyen elérhető "helyre" száműzött magában. Most kamatoztatni akarta ezeket az érzéseket. Fájdalom, harag, gyűlölet, csalódottság, büszkeség. Megfogta őket, szinte maga köré csavarta az Erő segítségével, és a ritmusváltást követően, remélve, hogy ezzel meglepi Mesterét, beleszőtt a mozgásába egy másik stílust is. Bár tudta, hogy Mestere is magasan képzett echani harcos, ám bízott benne, Xanatos nem számít arra, hogy Paul az Ataruval próbálja ötvözni ezt. Agresszívabbá vált támadásaival igyekezett ledönteni Mesterét a lábáról, és közben a homokos talaról némi port és homokot próbált Mestere arcába juttatni az Erő segítségével. Tudta, ez borzasztóan nehéz lesz, ha sikerül, de meg akarta tenni. Meg akarta mutatni Mesterének. Egy lapra tette fel erejét. Vagy bejön, vagy bukik rajta.
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Sept 13, 2009 18:37:39 GMT 1
Xanatos elégedetten vette észre tanítványa meglepettségét, apró kis trükkjén. A Juyot használva igyekezett tanítványát sakkban tartani, de egy pici teret azért engedett neki, hogy szorongatott helyzetét ellentámadásra használja. Paul beváltotta a mester reményét, amikor az Echani technikákat is megkísérelte alkalmazni a fénykardvívás közben. Ez a lépése csak még nagyobb elégedettséget szült mestere szemében. Xanatos arra koncentrált, hogy a folyamatos nyomást ne törje meg egy pillanatra sem, de Paul mesteri vívása az Echanival kombinálva, valamint a Juyo erőszakossága miatt az Erő keltette támadásokra érzéketlenebb lett, kevésbé reagált rá. Nyilván Paul is tudta ezt a Juyo-ról, ezért intézett támadást mestere ellen az Erő segítségével. Xanatos megérezte a rá leselkedő veszélyt, hiszen az Erő vértezete figyelmeztette, azonban nem volt elég gyors ahhoz, hogy az arcába juttatott homokot elkerülje.
Átmenetileg megvakult ugyan, de a támadást nem hagyta abba, azonban alább hagyott az erőszakossága, sőt egy pillanatra meg is torpant, amikor Xanatos a kisebb fénykardot vissza akasztotta övére. Sokkal kiélezettebb koncentrációra volt szüksége úgy, hogy nem látott. Az Erő persze tökéletesen megrajzolta Paul helyzetét a fejében, de hogy tovább folytassa a küzdelmet, minden koncentrációs képességére szüksége volt. Ezért a Juyo formáját is abbahagyta, és újra stílust váltott. A váltás teljesen ésszerű volt ebben a helyzetben. Alkatához és küzdő stílusához most leginkább a Soresu forma volt a megfelelő. Igaz, ez jobbára védekezésre volt csak használható, és Xanatos nem volt épp a mestere a formának, de ismerte annyira, hogy a védekezése ebben volt a legtökéletesebb. Ráadásnak ebben a helyzetben az Erőt alkalmazni olyan természetes volt számára, mint megenni egy tál levest. Éppen ezért a stílusváltással egyszerre, az Erő segítségével felemelte Paul övét és a tanítvány felé röpítette fej magasságban. Ezzel egyidejűleg Xanatos erő csápjai kinyúltak és megkeresték a Vörös-szikla azon apró köveit, melyeket felhasználhatott ebben a harcban. Most egyenként röpítette őket tanítványa felé, miközben jobbjában tartott fénykardjával minden támadást hárított, melyet tanítvány ellene megindított.
|
|