Arkanian Legacy [PK, meséli:Veszély]

[Torra Wurgar]

*Torráék érzékeik a többi hajót, legalábbis amit tudnak. Nem veszik jó néven, mondjuk volt már ilyen, nem lepődnek meg. Persze jó volna tudni kik is azok. Egy biztos, csempészek jönni fognak és valószínű, hogy más birodalmiak is, hiszen nem eszetlen sem az admirális, sem az Uralkodó, hogy 4+1 kezdő katonára bízzon ilyen fontos küldetést, ez nyilvánvaló. Persze azért jó lenne tudni ki az a másik "szövetséges". A többieket, nyilván ki kell irtani, hiszen csak mocskolják a birodalom nevét.*
*Persze az ilyen egyének élőpajzsnak sem utolsók, de ez más Torráék belső és sötét terve.*


*A mostani eseményekre vissza térve, Torra kicsit tanácstalan, eléggé kezdő és nagyon úgy véli hogy amatőr hibát vétett.
MINDEN esetre NEM húzza meg a vésznyitót, valami oka van ennek és kiakarja deríteni.
Elsőnek, elemezteti a komputerrel a kinti nyomást és hogy az lehet-e hiba.
Másodszorra, arra gondol, hogy lehet hogy ennek a típusú hajónak, zárt tér kell? Ezt nem tartja valószínűnek, így inkább elveti ezt.
Harmadiknak arra gondol, hogy lehet, hogy lehet, hogy ez a hajó típus, nem képes ekkora nyomást kiegyenlíteni.
Igazából fogalma nincs milyen bajt követhetett el. Megkérdi társait, hogy esetleg van-e ötletük. Ha kívülről látná magát, tutira nevetne, hülyeségén...*

[Kalor Nordak]

Ahogy siklok az űrben, egyre jobban hatalmába kerít ez a gigászi mestermű. Ritkán lát ilyet életében az ember, így jól megnézi magának Kalor, ki tudja mikor fog ilyet látni legközelebb. Ahogy elsuhan a hajó egyik fala mellett, teljes egészében a szeme elé tárul a hatalmas dokkolóhelység. Úgy tűnik, itt még nem járt senki az eddig ideérkezettek közül, hiszen ameddig a szem ellát csak űrpiszok és egyéb apró kacatok halmozódnak egymás hegyén-hátán. Viszont amikor a szememet följebb emelem, és még mélyebbre nézek, észreveszek egy, a feltehetőleges korához képest "brilliáns" állapotban lévő teherszállító hajót, ami meglepő módon még mindig kapaszkodik a dúracél padlózaton. A gépem sebességéből jócskán visszaveszek, és gyorsan körbe tekintek, nem tart-e éppen erre valamelyik másik versenyző. De nem. Teljesen egyedül vagyok, és lassacskán rámmászik a halott hajó magánya. Feláll a szőr a hátamon amikor hirtelen ráeszmélek a tényre, hogy egy csapat mynock tanyázik az imént felfedezett hajó tetején --- a hajóm sebességét reflexből följebb kapcsolom, és egy ügyes manőverrel pillanatok alatt kitérek azok megsaccolt hatóköréből.

A művelet persze haszontalan volt. Nyilván a robosztus építmény mámora őket is megbabonázta, és mintha rémet látnának azok is riadtan vitorláznak tova. Még sosem volt dolgom mynockokkal. Minden esetre megkönnyebbülésem jeléül újra körbetekintek, ám látom hogy minden egyes hajó jó messze száll le egymástól, valamint azt, hogy utánam is érkezett még kettő. Ezek szerint mégsem az én időzítésem a legrosszabb. Hm. A botkormányt egyenesen előre tolom, ezzel irányba véve a mynockok által imént megszabadított hajót. Viszont közbe elgondolkodom... Miért pont ott szálltak le? És hogy-hogy még mindig nem emelkedett el a talajtól az én hajómhoz képest szintén méretes teherszállító? Mi lehet benne? Rejtély... Viszont azért jöttem ide, hogy felmérjem a terepet, és ne hagyjak semmi nyereséget a birodalmiaknak, akik biztos vagyok benne hogy előbb vagy utóbb meg fognak érkezni, és ha egyszer megérkeznek, onnan a történet részemről, és kalandvágyó vetélytársaim részéről is véget ér.

Mikor a hajóm közel ér a másikhoz olyannyira hogy szemmel láthatóan megvizsgálhassam, beüzemelem a tartalékvilágításokat, hogy minden részletre fény derüljön. Minimális sebességgel óvatosan körbelebegem, és alaposan megvizsgálom, hátha sikerül belátást nyernem az üres hajó belsejébe a pilótafülke ablakán keresztül...

[Miracle Arundel]

Az apró elfogó-vadász könnyen talált magának bejáratot a hajóba, azonban R4 javaslatára ez nem valamelyik hangárba vezetett, hanem a berepülés és a reflektorok felkapcsolása után kiderült hogy látszólag étteremhez hasonló helységbe kerültek. Miracle első gondolata Birodalmi cenzúrát igényelt volna, de végül úgy döntött nem teremti le a kis asztrodroidot, aki közben jelezte hogy rögzítette a gépet. A Császári Testőr hátranyúlt az ülés mögé, majd a Császár leghűségesebb alattvalóinak jellegzetes sisakját, ami tulajdonképpen egy hihetetlenül fejlett harci számítógép volt, vette elő, majd felhelyezte a fejére. Ez után a hajón lekapcsolta a reflektort, a sisakon viszont bekapcsolta az infralátást elősegítő vizort és úgy kémlelte a helyiséget.

- Teljes körű jelentést kérek a vadászon kívüli állapotokról. Biztonságos-e kimennem?

Adott újabb feladatot R4-MA1-nek, majd várt a droid kiértékelésére.

[Veszély]

Kardo Antes

Még a sötétség ellenére is szinte azonnal rátalálsz az ajtó nyitópaneljére, ám az sötét, egyetlen kontrollfény sem ég rajta. A hajó összes többi rendszerével együtt a zárak is megszűntek működni... más módot kell találnod, ha ki akaord nyitni az ajtót.

Torra Wurgar

A komputer tizedmásodperceken belül közli veled, hogy kint egyáltalán nincs nyomás... végignézel embereiden, akikre csak egy-egy sisakot adtál, és rájössz, hogy az ajtó kinyitásának pillanatában mind meghaltak volna. Csupán a számítógép mentett meg titeket az űr hideg vákuumától.

Kalor Nordak

Teljesen ugyan nem tudod megkerülni a hajót, de a pilótafülkébe sikerül bevilágítanod. Teljesen üres, egész addig amíg ellátsz a mögötte levő folyosón. De talán ha közelebbről is megvizsgálnád, találhatnál valami hasznosat.

Miracle Arundhel

R4 az elemzé elvégzése után több dolgot is közöl veled. A hajó közeli részein semmiféle (szerves vagy mesterséges) energiaforrást nem érzékel, kivéve az imént érkezetteket - ez azt jelenti, hogy a világítás, a mesterséges gravitáció és a létfenntartó rendszerek is üzemen kívül vannak. De a testőrség zárt páncélzatában persze a vákuum nem érintene téged túl fájó ponton...

[Torra Wurgar]

*Torra végig tudta, hogy amatőr hibát vétett. Ebben az esetben, a hajó készleteit felhasználva, felöltözteti a legénységet, így csak az a baj, hogy úgy néznek ki mit az űrgárdisták, de aki ilyen hülye az megérdemli.
Felveszik az öltözéket, még a komp driver is. Végre kinyitják az ajtót, persze ha nincs még valami baj. Ha nincs, akkor a megbeszéltek szerint cselekednek. A komp elmegy majd időnként vissza tér, míg ők itt maradnak és elsőnek az itt a hangárban lévő dolgokat vizsgálják át elsőnek. Persze figyelembe veszik hogy mennyi tartalékja van a ruhának. A dokk átvizsgálása után keresnek valami ajtót ami megpróbálnak kinyitni, csak azt tudják remélni hogy majd az ajtó kinyitása után már lesz nyomás, mert nem bírja végtelenségig ez a ruha sem. Pont ezért van az hogy 2 óráig a hajó nem távolodik el messze tőlük.*

[Kalor Nordak]

Egyre jobban kezdek belerázódni a helyzetbe, és ezzel együtt egyre jobban kezdek oldódni. Be is kapcsolom a zenét, és némi táplálékot is magamhoz veszek, amíg a gépet körbelebegem. Sajnos mivel az én hajóm is elég nagynak számít, ezért nem tudom biztonságosan körberepülni az ősi hajót - így nem is teszem. Meg vagyok elégedve azzal, hogy sikerült belátást nyernem egy darabig a hajó belsejébe, és örömmel nyugtáztam hogy egyetlen mynock sem maradt benne. Legalább is remélem. Lekapcsolom a tartalékvilágításokat, a maradék elemózsiát elfogyasztom (így felfrissítem az energiatartalékaimat), és a zenét is kikapcsolom. Az üres hajó mellett azon a részen fogok leszállni, ahol a rámpa van. Nyilván valahol a hajó közepe táján.

Tehát nincs mese, muszáj lesz bemennem gyalog a hajóba. Viszont több gond is lesz az odajutás során. Hogy fogok abba bejutni? Nehézfegyverem nincs amivel szétlőhetném a hajó rámpáját (egyedül egy sugárpisztolyom van és egy vibrokardom), a Forgotten Abyss ágyúit meg túl barbár megoldásnak tartom még. Ha minden szakad, akkor vetem majd csak be. Egyelőre a józanész diktálta ötleteket fogom végrehajtani. A gépet közel a másikhoz leteszem, és megpróbálok egyszerűen átjutni űrruhában. A hajó rakodóterében található biztonsági űrruhás szekrényhez megyek, ahonnan az általam már kipingált és összefirkált kedvenc szkafanderemet felhúzom. Biztonság kedvéért egy szíjjal a hátamra erősítem a vibrokardom, háta mégis akad bent valami ellenség. A már rutinszerű óvintézkedéseket elvégzem, és belépek a rámpa és a légzsilip közti térbe, amit amint lezártam a hajót, lelégtelenítek, és elhagyom azt.

A hajó rámpája mögöttem bezárult, és a mellette lévő panelen lezárom a gépet. A súlytalanság érzése számomra nem volt szokatlan (ami azt illeti elég jól mozgok odakint), egész gyermekkoromat az űrben töltöttem édesapámmal, akivel ide-oda furikáztunk. Ezért is olyan rutinszerű minden mostanra már. Egy időben pilótának is készültem! Csak aztán...
Az ősi hajón jeleket keresek hogyan juthanék be. Egy panel, egy rés, amit kifeszíthetnék, egy kitört ablak, vagy ilyesmi...

[Kardo Antes]

A sötétben járva egy kis fényt legalább szolgáltatott a sisakomon lévő fényszóró, s ez épp elég volt arra, hogy megtaláljam az ajtót, amin keresztül bejuthatnék. A nyitópanel is előkerült hamarosan, az egyetlen gond az volt vele, hogy nem volt már abban sem áramkör, épp úgy, mint a hajó nagy részén. Így tehát azt használva nem volt esélyem a belépésre. Más módot kellett találnom, ami kis gondolkodásra késztetett. Persze volt egy mentőövem, de azt csak akkor szándékoztam bevetni, ha más megoldást nem találok.

Az esetleges lehetőségeket kutatva fürkésztem a zárat és a nyitópanelt is, ám semmit nem találtam. Feltörni sem tudtam volna, bár nem is értek hozzá. Végül úgy gondoltam, hogy nem használom a fénykardomat, annál sokkal csendesebb és feltűnéstelenebb megoldást választottam. Először is meggyőződtem arról, hogy az utánam érkezettek közül nem-e lát engem valaki. Szerencsére nem volt senki sem a környéken, mindenki más platformon szállhatott le. Magamban biccentettem egyet, majd az Erőre koncentráltam. Az ajtó két része középen csatlakozott egymáshoz, de már nem fogta őket össze szinte semmi, csupán maga a vas és az illeszkedés. Elkezdtem széthúzni az ajtót, majd mikor már elegendő rés nyílt azon, a jetpack segítségével berepültem rajta. Persze számoltam az esetleges nyomáskiegyenlítő nyomással, így ennek függvényében állítottam a nyomatékot. Repülés közben végig fenntartottam a koncentrációt, majd mikor beértem, akkor ugyanezzel a technikával zártam be az ajtót.

//Feltéve, ha sikerült az alkalmazás.//

[Seraph Llava]

Llava biztonságban letette a Csillagjárót egy kiszemelt hangárba, majd rögzítette a talajon. Míg leszálltak, csend uralta a pilótafülkét, ám amint leállt a hajtómű, a sötétruhás iker azonnal parancsokat osztott:
-Ron, ellenőrizd át még egyszer a ruhákat és a fegyvereket; Rava, te nézd át a felszerelést, hogy biztosan meg legyen minden. -mogorva hangjára két társa azonnal a hangárba sietett, míg ő átnézett, átgondolt mindent még egyszer, és magához vette testvére vázlatos holotérképét. Azon tervezte ugyanis nyomon követni, hogy merre tartanak.
Mire a hangárba lépett, társai is végeztek az ellenőrzéssel. Megszokott csapatként gyorsan magukra öltötték az űrruhákat (amik a lehető legkönnyebb mozgást ás legnagyobb látószöget biztosították a piacon fellelhető típusok között), de a sisak felvétele előtt még ugyanarra a kódolt csatornára állították a beépített komlinket. A szőke fiú ezután annyira sietett a sisak felvételével, hogy közben meglegyintette Llava homlokát a könyökével. Kínos csend állt be, míg a férfi a tekintetével igyekezett lyukat fúrni az arkán szemén keresztül az agyáig.
-Bocsi...
-Francnak vagy olyan magas. -csikorogtak a szavak.
-Tényleg bocsi...
-Le fogom vágni a lábad a térdedtől...
Ezzel ejtették a dolgot - Llava láthatóan rossz hangulatban volt, de figyelmét az öccse szerencsétlen próbálkozása vonta magára. Lemondóan sóhajtott egyet, és felcsatolta Rava combjára a fegyverét, amit úgy tűnt, kesztyűben már nem volt épes megtenni.
-Köszi bátyó!
-Használni azért majd tudod?
-Persze! -mosolygott rá bizalomgerjesztően Rava.
Közben Ron is rácsatolta a lábára a saját pisztolyát. Míg a többiek a felszerelés többi részét vették magukhoz, Llava búcsút vett revolverétől -a szilárdlövő nem használ semmit sem az űrben- és helyette a régen zsákmányolt westart és egy másik pisztolyt csatolt a két combjára.
Utoljára még körbe álltak.
-Energiacella?
-Megvan. -mutatott Rava az oldalára erősített csomagra.
-Hődetonátorok?
-Megvannak.
-Kódfeltörő és a többi kacat?
-Az is megvan, bátyó. És az árnyékolást már aktiváltam a csatornánkhoz. -Rava büszkén kihúzta magát.
-Világítás? Lézervágó?
-Szintén megvan.
-Akkor indulás.

A leszállás után úgy 10 perccel már nyílt is a kiegyenlítőzsilip (ezúttal manuálisan), és a három férfi kilebegett a nyílt űrbe. A hajó lezárása után kijáratot kerestek a hangárból. Plusz világítást nem kapcsolnak, csak ha szükséges (remélhetőleg az űrruha vállán található lámpa elég).

[Miracle Arundel]

R4 teljes körű elemzést folytatott, majd annak befejezése után közölte az eredményt a Császári Testőrrel. A droid jelentése szerint a világítás, a mesterséges gravitáció és a létfenntartó rendszerek sem voltak működőképes állapotban, energiaforrást pedig csupán a Miracle-el körülbelül egy időben érkezett hajókból érzékelt az R4-es egység. A kapitány gondolkodott pár pillanatig, majd úgy döntött elhagyja a vadászt, elvégre a testőri páncélzat ilyen helyzetben is alkalmas volt arra hogy megvédje őt a körülményektől. Miracle ellenőrizte hogy minden rendben a helyén van-e a páncélban, felakasztotta övére a BlasTech DH-17-es típusú sugárvetőjét illetve a dupla pengéjű kardját. Végül felnyitotta a hajó tetejét, s így már előtudta halászni a vibrolándzsáját is.

- Ha bármilyen szokatlan dolog történik értesíts!

Adott egy utolsó utasítást a droidnak, majd szép lassan elhagyta a vadászgépet.

[Leon Hunt]

Egy YT-1300-as teherhajó közelíti meg a roncsokat, amikor közelebb ér lassít, szinte teljesen megáll. Az utasok Leon Hunt és Dei, aki simán csak Dei.
- Na jó! Azt tudtam, hogy nagy lesz a hajó, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas. -jegyezte meg a pilóta.
- Igen, ez tényleg hatalmas. Ebben elfogok tévedni, biztos, hogy eltévedek. Na mindegy. Így is késésben vagyok, mint mindig.
Leon hátrafutott az űrfelszerelésért. Az űrruhára jött a két tőr(ami harcra nem alkalmas, ezért inkább más célra, például ajtókinyitásra szolgál) és a hermetikusan zárt gránátok, illetve a többi eszköz. A sisakban elvolt helyezve a rádió, amin állandó összeköttetésben volt Dei-el, a pilótával.
A hajó még közelebb hatolt a több ezeréves roncshoz, majd egy dokkban landolt.
- Figyelj! Ne menj messzire. Legyél állandóan a közelben. Ha gáz van, csak te segíthetsz. A rádión szólok, és te azonnal itt vagy. Vigyázz, hogy senki ne szúrjon ki. Elég ha mi ketten tudjuk, hogy miért vagy itt. Na most megyek. Ha szólok, természetesen ebbe a dokkba gyere.
Leon kiszállt a hajóból, megigazította felszerelését, majd a dokkban kezdett vizsgálódni. Eközben társa elhagyta a dokkot és elszáguldott.

[Veszély]

Torra Wurgar

Egy-két órát valóban kibír az űrruha, anélkül, hogy aggódnotok kéne - talán kicsivel több ideig is, ha takarékoskodtok a levegővel. Most, hogy biztonságosan beöltöztetek, a zsilip minden további tiltakozás nélkül kinyílik, ti pedig a hangár súlytalan környezetében találjátok magatokat. Megtesztek pár lépést, majd figyelitek, ahogy a Kappa-komp elszakad a fémpadlótólm, és megfordulva kisiklik az űrbe, hogy ott járőrözzön, míg nincs rá szükségetek. Azután szétnéztek a dokkban.

Egyetlen láda, berendezési tárgy sem maradt itt a négyezer év folyamán: ami nem volt lerögzítve, azt a vákuum magáénak követelte. Több ajtó is vezet ki innen, de mindegyikkel ugyanaz a gondotok: nincsenek áram alatt.

Kalor Nordak

^{Katt a nagyításhoz}

Szerencsére kevesebb ezzel a gond, mint vártad: a hajó rámpája éhesen ásítozik, csupán fel kell rajta sétálnod. Odabent vaksötét honol, hisz a csillagok fénye nem szűrődik be mindenhová - és ezen még a szakfandered világítása se segít sokat. Némaság, üresség mindenütt. A falak között itt-ott konténerek lebegnek, úgy tűnik éppen rakodhattak valamit, mikor az energiapajzs felmondta a szolgálatot. A ládákat felfeszegetve egészségügyi csomagokat és élelmiszereket találsz, szavatosságuk réges-rég lejárt.

Kardo Antes

A mindenható Erőnek nem okoz gondot egy inaktív zárnyelv kiakasztása: az ajtó szétcsúszik, majd összezárul hatalmad nyomán. Egy keresztfolyosón állsz, mely hosszában fut végig a hajó bal oldali gondoláján, valahol az ásító főhangár alatt. Most óvatosnak kell lenned, hisz ha más is leszállt a hajónak ezen az oldalán, akkor ők is ezen a folyosón kell, hogy elinduljanak. Jobbra és balra egyaránt indulhatsz, de a hajó felépítését tekintve valószínűleg jobbra lesznek a felsőbb szintekre vezető liftek - amik valószínűleg szintén működésképtelenek.

Seraph Llava

A hangárkijáratra könnyű rátalálni, és a lézerágóval a felfelszítése se vesz igénybe többet néhány percnél. Kicsit lassan haladtok ugyan, hisz sok felszrelést cipeltek, de kijuttok a keresztfolyosra, mely hosszában fut végig a hajó jobb oldali gondoláján, valahol az ásító főhangár alatt. Jobbra és balra egyaránt indulhatsz, de a hajó felépítését tekintve valószínűleg balra lesznek a felsőbb szintekre vezető liftek - amik valószínűleg szintén működésképtelenek

Miracle Arundhel

A hajó jobb oldali gondolájának legfelső szintjén vagy, valahol a hangár fölött. Az éttermet, melyen landoltál, csak üvegajtó választja el a hajó többi részétől, az átjutás legkevésbé sem okoz gondot számodra. Ezzel kijutottál egy körfolyosóra, mely úgy két emeletnyi magasságban fut körbe a legnagyobb csarnokon, amit valaha láttál. Palpatine nagyterme is elbújhat mellette. A mennyezetet transzparacél alkotja, mely rejtélyes módon sértetlen maradt.

A mennyezetről hatalmas kristálycsillárok lógnak, a vákuumban itt-ott pedig megszikkadt holttestek, műtárgyak, egykor fényűzó bútordarabok lebegnek.

Leon Hunt

Miközben megközelítitek a hajókolosszust, a bal oldali gondola egyik hangárjából egy komphajó tűnik elő. A csak a Birodalom által használt Kappa-osztályba tartozik, ami önmagában nem jelent jót - de közismerten lomha és kíséret nélkül utazik, tehát könnyű prédát nyújt: talán már most megszabadulhatnál egy, vagy akár több riválisodtól, függően attól, hogy hányan vannak a fedélzeten. Kérdés viszont az is, hogy vajon náluk van-e már az a rengeteg adat, amiért te is érkeztél?

[Kardo Antes]

Az Erő segítségét kérve sikeresen feszítettem fel az ajtót, majd lassan berepültem a bejáraton, s visszazártam. Immár bent voltam a hajó belsejében, és innentől még nagyobb problémát fog okozni az energia hiánya. Sem liftet, sem konzolokat, semmilyen elektronikus berendezést nem tudok használni. De vajon mi okozhatta ezt a hajóval és a legénységével? Hallottam, hogy a szektorban, ahol eltűnt exogorth-ok tanyáztak, valószínűleg ők okozhatták ezt.

Amint becsukódott mögöttem az ajtó levettem magamról körbenéztem, s felmértem a környezetemet. Azt tudom, hogy én a baloldali gondolán tettem le a gépemet, s ha a hajó szerkezetét nézem, akkor valamerre jobbra lehetnek a liftek, bár kétlem, hogy azok működnének. A hátamon lévő kis hajómű segítségével elindultam előre, míg végül csak balra és jobbra mehettem. Úgy döntöttem, hogy akkor a jobb oldali folyosót választom, tehát arra kanyarodtam. Eközben az Erő rezgéseit fürkésztem, hátha súgnak nekem valamit, személyek jelenlétét, vagy az irányt, amerre mennem kellene.

[Leon Hunt]

Dei a pilóta észrevette a közeledő hajót, majd figyelmeztette társát. Leon szinte már ösztönből ugrott a fegyverzet mögé, de nem adott le lövést.
- Támadunk?- kérdezte Dei.
- Nem! Nem támadunk. Felesleges lenne ellenségeket szerezni... Amit mi keresünk, az meg biztos, hogy nincs nála. Nem időzne ennyit, már régen elviharzott volna. És biztosan követnék, ha nála lenne. Ne bántsuk. Légy készenlétben, várjuk meg, hogy ő támad-e.
Leon megmarkolta a lézerfegyvert, és várt. Közben a hajó, a nagy roncs felé haladt.

[Torra Wurgar]

*Torráék körbevilágítanak, amennyire csak tudnak a hangárban. Semmi érdemlegeset nem találtak. Az biztos, hogy amit keresnek nem itt találjál. Találnak viszont jó pár ajtót. Mindegyiken van egy felirat. Ők a K-58 as ajtót választják, mert Herktor-nak ez a kedvenc száma. Igen ám, de hogy nyitják ki?
- Herktor, robbantsad fel! *Mondja a tizedes, majd int hogy mindenki hátrébb. Egyedül a robbantás mester marad ott, szakszerűen biztos kézzel rakja a megfelelő pontokra a plasztikot. Nem túl sokat, de biztosra megy, a plasztik készlete kis részét használja csak fel.
Közben Torra kapcsolatot teremt a kompjával. //ezt ott olvassátok el//
A megbeszélés után nem sokkal, Herktor szólal meg.*
- Robbantásra felkészülni! 5! 4! 3! 2! 1! *Ekkor kisebb lökést lehet érezni, de ez egyáltalán nem erős, mindössze ennyi volt annak a jele, hogy felrobban. Az ajtót, nagy nehezen kifeszítik egy vasrúddal, amit az ajtótól nem messze találtak beszorulva egy résbe. Az ajtó kifeszítése után be"lépnek" majd körbenéznek mit is látnak ha egy folyosót akkor addig mennek míg egy elágazáshoz nem érnek, ha nincs folyosó hanem egyből megállnak és egy lépést sem mennek tovább.

[Az űrben]
*A komp rendben felemelkedik a földről Kekker le sem veszi a ruháját csak a sisakot, mert ha gyorsan kell reagálni akkor ez ne legyen hátráltató tényező. Lassan felkészül a hiperűr ugrásra. Természetesen érzékeli azt a másik hajót, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, ha kell hip-hop elhúzhatja a csíkot. Éppen ezért is készítette elő az ugrást, ha kell kb. 5 mp alatt eltud tűnni. Éppen megkezdené várakozó pozícióját mikor Torra hívja.
- Kekker közlegény, milyen messze van a legközelebbi birodalmi flotta vagy bolygó?
*A férfi pár gomb megnyomása után válaszol.*
- Úgy 11 óra a legközelebbi hiper ugrással.
- Ellenséges hajót lát?
- Egy van itt amit látok, de nem látok benne sok fenyegetést, egy YT-1300as teherhajó, nem rég érkezhetett.
*Torra gondolkozik egy kicsit majd parancsot ad.*
- Rendben, akkor változik a feladta. Feladata az, hogy a roncsot kívülről pásztázza, ott kezdje ahol kirakott minket itt részletes keresést végezzen, ha talál valamit jelentse! Amint ezzel végzet, kezdje meg a hajó szisztematikus átvizsgálását kívülről, térképezze fel és mentse el egy külön adat tárolóba. Ez a tudás még a birodalom hasznára lehet. Leszállnia szigorúan tilos! Ha még is muszáj, itt tegye ahol kitett minket. *Torra a biztonság kedvéjért elismétli mégegyszer a parancsot majd bontja a vonalat. Kekker nem ellenkezik, végre hajtja a parancsot.*

[Seraph Llava]

A visszaszámlálás elkezdődött. A ruhájuk ugyan 4 órányi levegőt biztosított, ám a verseny többi résztvevője (és főleg a Birodalom képviselői) rendesen lerövidítették a rendelkezésre álló időt.

Ron, aki az ajtók felnyitásáért volt felelős, néhány perc leforgása alatt szétvágta az útjukban álló hangárajtót.
-Kész vagyok! -kommentálta büszkén és teljesen feleslegesen a dolgot.
Amint a fémdarab kimozdult a helyéről, Llava kilebegett a folyosóra, és körbenézett. A megbeszélt formációban haladtak: az idősebb iker haladt elől, hiszen ő volt a vezér és a védelem; Ron haladt utána, akinél a szükség esetére fenntartott detonátorok és az előrehaladást segítő felszerelés (világítás és lézervágó) voltak; Rava pedig leghátul, hiszen az ő ideje csak akkor jön el, mikor elérik a vezérlőegységet.

A keresztfolyosón a csapat balra fordult, amerre a felfelé vezető átjáróknak kellett lennie. Mikor elérték a megfelelő gócpontot, Llava bejelölte a karjára szerelt kis holomodellen a tartózkodási helyüket, majd ismét "lecsukta".
-Csak a liftek vannak?
-Mindjárt megtudjuk. -felderítőútra indult, de egy gyors körbesikláson kívül többre nem pazarolta az idejüket. Ezalatt nem talált semmit, csak a sorban ásítozó, ugyanolyan üregeket. Egyik-másik zárva volt, némelyiknek félig letört vagy eleve nyitva maradt a bejárata.
-Egy ilyen aknán felmegyünk. -jelentette ki végül, mikor visszaért.
A trió besorjázott az egyik randomban választott liftaknába, amelyiknek hiányzott már az ajtaja, de a lift nem állta az útjukat. Jetpack használata nélkül, vigyázva és viszonylag lassan elindultak felfelé. Nem akarta egyikük sem, hogy az esetleg a fejük feledt rekedt fémdoboz leszakadjon, hiszen hiába nincs gravitáció, attól még útban lehet.
A legfelső emeletet célozták meg.