Elrood (Független szektor)

[Gohone Azure]

*Azure egy félnapnyi sorban állás után, végre odajutott az 5-ös pénztárhoz, a felirat tanúsága szerint.
A nõ, aki a pénztárnál ült, már elég nyúzott arccal nézte az ezer-valahányadik vevõt, aki ma a kaszájához lépett.*

- Jó napot kívánok, az Elrood-i csillagkikötõben! Miben segíthetek?- kérdezte vontatott hangon.
- Jó napot! Azt szeretném kérdezni, hogy a Coruscantra mikor megy a következõ járat?
*A nõ kótyagosan nézte Azuret:
- A Dagobáhba? Oda nem indítunk járatott.
- Nem, nem, a Coruscantra! Mikor megy?- kérdezi hangosabban.
*A nõ egy tábla után nyúl*
- Igen, Coruscant, coruscant…-motyogja- Áá, meg is van. Pontosan egy hét múlva.
- De kár, elõbb nem megy?
- Sajnos nem, esetleg egy jegyet adhattok rá?
*Azure elgondolkodik egy pillanatra, haza nem mehet, hisz, hogy nézne ki ha hirtelen beállítana,
amikor még el se ment. Biztos soha többé nem engednék el, hogy még ara se képes, hogy megvegye a jegyet.
- Siessen már, mi is oda akarunk jutni!- förmedt rá egy ûrlény, majd megrázta a csápjait.
*Azure sokat mondóan hátranézett, majd ismét a pénztároshoz fordult*
- És ha tegyük fel, megveszem a jegyet, de azt nem használom fel, akkor vissza lehet váltani?
- Sajnos nem, ha megvette, akkor fel kell használni, a megvételtõl számított tíz nap után a jegy lejár.
- Ezt nem mondja komolyan??
- Dee- felelte a nõ álmatag tekintettel.
- Hmm..hmm
*Az ûrlény egyre fenyegetõbben rázta a csápjait, és Azure hasa is meg kordult. Úgy dönt, inkább kiáll
a sorból és ’alszik’ rá egyet a váróteremben. Leült egy padra, elõvet a táskájából egy kekszszerût és azt kezdte el enni, majd a többi utast nézte, akik mind céltudatosan tartottak gépük felé vagy épp haza.*

[Gohone Azure]

*Azure jó ideje ott üldögélt a padon, már besötétedett. Hol a város fényeit nézte, hol a bemondó hangját hallgatta. Egy hatalmas teherszállító hajó érkezet a kikötõ egyik része fölé, Azure még nem is látott ekkora hajót. Kinyílt alatta a kikötõ egyik legnagyobb, vízszintes termináljának ajtaja, majd a hajó lassan süllyedni kezdet. Ezután ugyan nem látta, de tudta, hogy mi fog történi, megkezdik a hajó átvizsgálását, utána az áru ki és be-pakolását. A bemondóhang, újabb tucat hajó érkezését közölte, már késõ este volt, de a forgalom még éjszaka is nagy volt. A város fölött kígyózó sorokban közlekedtek a jármûvek, a több emeletes épületek között, az egész csak úgy szikrázott a fényektõl. Azure Coruscantot is valahogy így képzelte el.*


A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. www.kepfeltoltes.hu

[Gohone Azure]

*Azure épp a saját hajóján hagyta el az Elroodot. Azon gondolkodott, hogy mit csináljon a rengeteg pénzével. Békésen terpeszkedett kényelmes foteljében, aztán a kiszolgáló személyzet egyik tagja lépett be az ajtón, egyik kezében egy tálca frissítõvel.
- Csak tegye le az asztalra Floyd.
A pincér az asztalra helyezte majd távozott. Azure élvezte a figyelmet és a hatalmat. Tudta, hogy fontos ember és ezt mindenkivel éreztetni is akarta. Megfordult forgószékével és kinézet a világûrre…..
Hirtelen érezte, hogy böködi valaki, ez nagyon idegesítette, úgyhogy mordult egyet.
- Héj!- szinte üvöltötte valaki.
- Mi… hagyjon már békén Floyd! - morogta Azure álmosan. Kinyitotta a szemét, de nem látta Floydot és az ûrhajója is ködé vált.
- Itt nem lehet koldulni, hagyja el a várótermet!- pörkölt rá egy Elroodi rendfenntartó.
- Tessék?- kérdezte Azure, és karikás szemekkel az õrökre nézet, még mindig nem értette, hogy mi történik.
- Távozzon vagy kénytelen vagyok kivitetni!
- De hát én nem…. csak a hajómra várok. – felelte tétován.
- Valóban? Hova megy?
- A Coruscantra!- vágta rá Azure. És másszon már ki a képembõl!
Az õr már nagyon közel hajolt hozzá hogy halja a motyogását.
Most az rendfenntartó bizonytalanodott el.
- Kérem az iratait!- kötözködött tovább a másik. Azure átnyújtotta az iratokat és dühösen várta, hogy visszaadják neki, épp a legszebb álmából ébresztették fel. A rendfenntartó hosszan elnézte az okmányokat majd:
- Iratok rendben – felelte. Máskor ne a padon aludjon, mert elõfordulhatnak még ilyen… incidensek. –
folytatta kimérten, majd intett társának és távoztak.
- Idióták – morogta Azure, de már úgyis minden álom kiment a szemébõl.

[Pixar]

Több órányi bolyongást követően Pixar végre célba ért! Az egyetlen gond az volt, hogy ahol kikötött, az ugyanaz a hely volt ahonnan elindult. Az űrkikötő. ~Hmm érdekes ez a bazár, pont úgy néz ki mint a hajódepó ahonnan indultam. Biztos valami helyi szokás ez a másolósdi.~ jegyezte meg magában a kushibanok kushibanja, majd az egyik hajó felé kezdett el tappancsologni. A teherhajó rámpája nyitva volt, ezért Pixar úgy döntött felmegy rá, hogy megnézze milyen portékákat árulnak. Mikor felért, egy viszonylag komfortos, ápolt hajó belseje köszönt vissza neki. Közben kintről hangok szűrődtek be.

- Na köszi Kuckó! Majd a jövő hónapba megint gyüvök, ezt az árút lenyomom a Nar Shaddara, azt a pénzen majd jól beba...

Pixar nem halott többet a férfi beszédéből, mert időközben a raktérbe sétált. Az tele volt dobozokkal, így nyilvánvalóvá vált, hogy nem itt van a vásárlók számára fenntartott részleg. Azonban mikor elindult volna kifelé, a rámpáról a hajó gazdája sétált föl.

- Na aszongya irány Nar Shadda!

Hallotta a férfi hangját és azon nyomban rájött, hogy ez bizony nem egy hajónak álcázott bolt, hanem egy hajónak álcázott hajó. ~Hű a fenébe. Pedig szimpi volt ez a bolygó. Várjunk nem is. Tök nyomi.~jegyezte meg magában, majd vissza sietett a raktérbe, hogy ott bújjon meg az út során. A hajó hamarosan felszállt, majd rakterében a kushibannal elhagyta a bolygót.

[Gohone Azure]

*Hirtelen egy érzés furakodott be az agyába, mintha valami ismerõs elhagyná a bolygót. A látomásban maga elõtt látott egy nyúlszerû valamit, mintha már találkozott is volna vele, aztán megjelent a képek között Nar Shadda, ugyan még soha nem látta a bolygót.*
- Biztos csak az éjség teszi – magyarázta magának miután eltûnt a vízió. Megrándította a vállát, majd elindult a bazársor felé, hátha talál valami érdekeset.

[Gohone Azure]

*Azure visszatért a kikötõbe miután tövirõl hegyire körbejárta a bazársort. Semmi olyat nem talált, ami pénztárcájához lett volna méretezve, úgyhogy leginkább nézelõdött.
Felpillantott a holotáblára, hogy lássa milyen a menetrend, de nem lett tõle okosabb. Elindult a földön álló hajók felé, azt remélve, hogy, találkozik egy kereskedõvel, aki ha lehet, elfuvarozza. Gyanútlanul oda ballagott két hutthoz.
- Szép jó napot!- köszönt rájuk udvariasan.
- [takarodjarákba!]- morogta az egyik, Azure számára ismeretlen, furcsa nyelven.
’ Biztos egy köszönés’ gondolta Azure tétován.
- És mondja csak, ez a hajó az öné?- Bökött rá egy YT-1300-asra.
- [neböködjagépemrevagykibökömaszemedet!]- válaszolta.
- Ahaa, akkor el tudnának vinni? Van pénzem, ki tudnám fizetnie - felelte vidáman.
Elõvet néhány kreditet és megmutatta a huttoknak, hogy lássák, nem viccel. Azok teljes közönnyel nézték Azure néhány kreditjét, és továbbra is úgy tettek mintha egy kukkot sem értenének.
- Öhm, tehetek jobb ajánlatott is…
- Ezeknek nem tehet elég jó ajánlatott- vágott valaki a szavába. Azure hátrafordult és szembetalálta magát egy csuklyás idegennel- uzsorások, csalok, képesek az eredeti ár tízszeresét elkérni, és ha vagy olyan bolond hogy elõtte oda adod nekik, akkor lehet, hogy félúton kitesznek. Híd el, tapasztalatból mondom- morogta az idegen rekedtes hangján. Azure arra jutott, hogy valószínûleg férfi az illetõ, de igen alacsonynak vélte. A huttok dühösen nézték a jövevényt.
- És ön tudna ajánlani valakit?- kérdezte reménykedve.
- Hát….kövess, tudok egy két helyet, ahol szerencséd lehet, de elõbb iszunk egyet- azzal elbaktatott.
Azure még egy pillanatig habozott, de aztán követte az idegent, valahonnan nagyon ismerõs volt neki.

[Gohone Azure]

Tökéletes, napsütötte idõ van az Elrood-on, egy felhõ se takarja az eget.
Azure és az apró idegen már egy helyi kocsmában ülnek és beszélgetnek.
- Ön helybeli? – kérdi Azure.
- Mondhatni. – feleli az kitérõen. Azure felfigyelt rá, hogy a másik, eddig nem nagyon adott egyenes választ, mondhatni, semmit nem tudott meg az idegenrõl, bár lehet, hogy ez nem is volt szükséges. Egy droid jelent meg az asztaluk mellet és érdeklõdött, hogy mit kérnek. Az idegen rendelt magának valamit, ugyan Azure nem ismerte az itallapot, de azt kérte, amit õ is. Nemsokára egy kékes színû italt szolgálnak fel, az idegen azonnal legurítja, de Azure egyelõre nem mer belõle inni.
- És mit is mondott, tud valakit, aki más bolygóra el tudna vinni?
- Az a helyzet…. – kezdi komótosan, valami furcsa öregséggel – hogy, én is el akarom hagyni a bolygót. Úgy vélem, hogy még rám is vár valami az életben… - ezt már szinte suttogva mondja, úgyhogy Azure nem érthette.
- Tessék? – kérdezi vissza, érdeklõdve.
- Mármint… - kezdi zavartan – szeretnék új munkát keresni, és hát ahhoz utazni kell ugyebár.
- Végül is, igaz. De itt az Elroodon is el lehet helyezkedni.
- Ugyan! – vágja rá – az ilyesfajta öreg rókák.. mármint én kifejezetten máshova szeretnék menni, még egyszer látni a galaxist. – mondja nevetgélve, majd jobban az arcába húzza a csuklyáját.
- Értem – feleli Azure. Ismerõs volt neki az érzés, már ö is érzett ilyet, azért is akart útra kelni. És furcsa módon, e szavak is ismerõsek voltak neki.
- Mondja csak, nem találkoztunk mi már valahol?
- Öö, nem, nem hiszem. – feleli rekedt hangján az, és már megint csak kitérõen.
Azure is megissza az italt, és nem találja rossznak.
- Akkor segít nekem hajót keresni? – kérdi utána.
- Végül is.. mért ne? Ha szerencsénk lesz, találunk egy kereskedõt, és akkor maga meg én is elmehetünk. – válaszolja az idegen ismét fiatalosan. Mindketten felállnak az asztaltól és a kiszolgáló azonnal oda gurul hozzájuk a kerekein*.
- Kettõ kredit lesz. Egyût fizetnek? – kérdi gépies hangján. Azure ránéz az öregre (sejtette, hogy már nem a leg fiatalabb), és látja, hogy elégé le lehet gatyásodva. Az zsebeiben kutatott némi pénz után.
- Majd én fizetem. – feleli, mivel megsajnálta az idegent és az végül is segít neki, úgy hogy átadja a két kreditet a robotnak.
- Köszönöm – felleli, hálásan majd mindketten távoznak.

[Gohone Azure]

Azure és az öreg sétálnak a kikötõ fele. Sok üzlet és áru stand elõtt haladnak el. Azure szeretett ide járkálni, itt sok mindent megkaphatott, nem úgy, mint a drágább negyedben, ahova a pénzesebb emberek jártak. Itt nem volt fényûzõ vagy öt csillagos fogadtatás, de barátságos és hívogató volt. Hívogató volt a kövérkés pultos asszonyságok mosolya, az ételek illata, amit helyben készítenek vagy az árusok választékos portékái, amit egyszerûen a földön, kiterített szõnyegeken árulnak. Itt nagyjából ’egy- két’ kredittért szinte mindent megkaphatott az ember vagy non humán, mivel innen még senki nem tiltotta ki õket. Az idegen köhintett egyet.
- És mond csak, még nem gondolkodtál azon, hogy esetleg saját hajód legyen?
- Dehogy nem! – feleli Azure – Minden álmom egy saját hajó, de túl drága. Egyelõre megelégszem az utazgatással. Persze ha valaha kijutok errõl a helyrõl. – feleli nevetve.
- Hát igen – morogja az öreg – egy saját hajó sose árt. Emlékszem, a sajátomat egy kártya partin vesztettem el.
- Valóban? – kérdi vissza Azure. Viccesnek találta a helyzettett, a saját hajóját, ha lenne, sohase tenné föl egy kártya partira.
- Mondjuk úgy- vette vissza a szót az idegen- hogy, nem nagyon volt más választásom. – felette egy fél mosollyal az arcán, már amennyire azt látni lehetett.
- Meglehet – hagyta rá Azure. – Én, ha tehetném, biztos egy vagy max. két személyes hajót vennék. Nem szeretem a nagy, ormótlan gépeket.
- És vajon vezetni is tudnád? – kérdezi kíváncsian az idegen.
- Hát…a szimulátoron jól ment. Nem tudom, még nem nagyon ültem igazi pilóta fülkében sem, de csak megtanulnám. Biztos nem nagy ördöngösség. – feleli optimistán.
- Meg lehet tanulni – hagyta rá az idegen – de nem szabad lebecsülni a dolgot. Nem lehet mindenkibõl pilóta.
Azzal tovább sétálnak a kikötõ fele, reményekkel telve.

[Gohone Azure]

Azure és az idegen közelednek a kikötõhöz.
- Megkérdezhetem a nevét? – kérdi Azure menet közben.
Az idegen egy pillanatig gondolkodik, aztán válaszol.
- Hívhatsz nyugodtan Trenknek.
~Vajon ez az igazi neve, vagy az elsõ név, ami az eszébe jutott? Kérdi magától Azure, de az idegennek ezt már nem teszi fel.
- Engem Azure-nak hívnak – mondja pusztán Vica versa alapon.
Most Trenk szólal meg:
- Akkor Azure, te hova akarsz menni? – kérdi komótosan. – Mivel vannak helyek ahova könnyen, olcsón el lehet jutni és vannak, ahova nem.
- Hát…a Coruscantra szeretnék menni, munkát keresni.
- Értem, és van már valami pályaterved? – kíváncsiskodik tovább Trenk.
- Hát, nem nagyon.
- Csak úgy bele a nagyvilágba, mi? – tapint rá a lényegre az öreg. – De végül is én is így csináltam, elutaztam szerencsét próbálni a…- de itt hirtelen elhallgat és elköhögi a mondat végét. Azure várja a folytatást, de ez nem történik meg.
- Végül is…ha találok valami jó munkát Coruscanton, akkor lehet, hogy tök jó fizetést kaphatok.
- Ez is egy megközelítése a dolognak – tér vissza a hangja az öregnek.
Egy darabig csendben sétálnak.
- Ha jól tudom – kezdi Trenk – a kikötõ egyik oldalán van egy szálló, ahol a kereskedõk szoktak megszállni, ha épp csak egy ki vagy be rakodás erejéig jönnek.
~Ez ennyire ismeri a környéket? Lepõdik meg Azure.
- Igen, igen, valóban van ott egy szálló, arra gondol, hogy ott keresünk valakit?
- Igen. – feleli röviden Trenk.
- Ez jó ötletnek hangzik.
Meglátnak egy Grangot és egy Rodiait. Úgy néz ki, hogy õk is kereskedõk.
- Maga szerint oda menjünk a Huttokhoz? – kérdi Azure.
- Mii? – kérdi Trenk vissza.- Huttok? Ja, értem. Magunk között szólva mondom, hogy ne hívd ezeket Huttoknak. Tudom, hogy van, aki úgymond a Huttot gyûjtõ névként használja azokra, akik valószínû, hogy abból a szektorból érkeztek, de ez nem túl szerencsés. Van, amelyik kifejezetten nem örül neki, hidd el tapasztalatból mondom megint csak. Ezek egyébként is elég kétes külsejû alakok.– fúja ki magát az öreg.
- Oh, akkor inkább nem mondom – feleli Azure meglepõdve. – Csak nem tudtam..
- Inkább tõlem tud meg – mondja az öreg viccelõdve.

A Gran

És a Rodiai

[Gohone Azure]

Beérnek a kikötõbe. Lassan már esteledik.
- Egyébként – szólal meg Trenk – ha én a helyedben lennék, én biztos, hogy nem rohannék a Coruscantra.
- Miért? – kérdi Azure.
- Mert…..nem szeretem azt az erõs ellenõrzést, azt a cirkuszt, amit a bolygó határánál csapnak. Meg a Birodalmiakkal se jövök ki igazán…
- Valóban? Hát engemet nem érdekelnek, én úgyse csináltam semmit. – feleli dacosan Azure.
- Ugyan! Azt hiszed, hogy ezek tettlegesség után cselekszenek? Bábok. Az egész a félelem és az elvakult hit a császárba, ez tartja össze a rendszert! – recsegi Trenk.
Azure felelni akart valamit, de aztán mégis inkább hallgatott.
- Én biztos belekezdenék valamibe, lehet, hogy valamilyen vállakózásba – folytatja Trenk.
- Hát…nem tudom. Nem tudom, hogy mihez kezdhetnék. Hogy miben vagyok tehetséges. Annak könnyebb, akinek több pénze van.
- Jaj, ne, ne mond már ezt, hisz remek helyre születtél. Vagyis inkább úgy mondom, hogy mindig a jelenlegi helyzetünkkel kell megelégedni.
- Igaz. – hagyja rá Azure. – De ha csak ülök a babérjaimon, az se biztos, hogy jó. Én különben se a pénzért akarok elmenni.
- Persze, tudom. A kaland…- felei beletörõdve. - Kitudja? Ha szerencséd van, és jó idõben vagy jó helyen, akkor akár még pénzed is lehet.
- Ez is benne van. – felei mosolyogva Azure. – De mint mondtam, nem igazán érdekel a pénz.
- Fiatalság - dörmögi az öreg.

[Gohone Azure]

A kereskedõszállóba hamar eljutottak, de az kihaltabb volt a vártnál. A váróterem is üres volt, csak egy két non humán várt itt, akik meg nem igazán akartak szóba elegyedni. Eljött az éjszaka, majd egy újabb nappal, ami már szinte a melegrekordokat döntögette. Addig Azure és Trenk visszatértek a kikötõbe valami csoda reményében. Csak épp az volt kint az utcán, akinek valami sürgõs dolga akadt…
- Istenem, de kú**a meleg van ezen a bolygón! – jegyzi meg Trenk úgy dél tájékán. Még az árnyékban is 40fok körül lehetett a hõmérséklet. Azure épp visszatért az egyik árustól valami üdítõvel a kezében, ami újabb 4 kreditbe fájt neki. Odaadta az öregnek, de azt már meg sem akarta jegyezni, hogy abban a hosszú köpenyben nem csoda, hogy ilyen melege van. Elõtte akárhogy is mondogatta neki, Trenk ragaszkodott a köpenyéhez és egyáltalán nem akarta azt levenni. Most õ is leült mellé és belekortyolt az italába, majd mikor befejezte, megszólalt:
- Komolyam mondom, komolyan, hogy ilyen rohadt meleget! Nem viccelek, de az elsõ gép, ami innen elmegy, arra felszállok és elhúzok a rákba!
Most mind a ketten azt a táblát nézték, amin az induló gépek voltak kiírva. Egy se volt rajta, mintha a forgalom is leállt volna. Eltelt az elsõ tíz perc. Trenk jobb híján inkább a cipõje órát nézte és talán azon kesergett, hogy mi lehetett az a balszerencse, ami õt ide jutatta. Hirtelen egy kattogó hang ütötte meg a fülüket. Mind a ketten a táblára néztek és látták, hogy azon egy menetrendszerinti BUSZT járat, Bespinre tartó gépnek a kiírása virít. Kb egy percig nézték elmélázva a táblát, Trenknek még a szája is tátva maradt (a meleg hatásai), amikor Azure hirtelen a kezébe kapta a hátizsákját és felpattant.
- Ugye, ezt nem gondolod komolyan? – kérdezte Trenk meglepõdve.
- Dehogy nem! Azt hiszi, hogy vicceltem? – kérdi a melegtõl szinte megtébolyultan Azure. – Na csá. – mondja az öregnek, majd elrohan be a terembe, az 512 számú kapu felé, ahol a Bespini járat indult. Trenk is gyorsan feltápászkodott és utána sietett.


Miután már a légkondicionált járaton csücsültek, máris szebb lett a világ. Azure szemébõl egy csapásra kiszállt a téboly és Trenk se tûnt félholtnak. Hát igen. Ritka az ilyen döglesztõ meleg az Elroodon. Trenk megköszörülte a torkát.
- Rendben van. Akkor megyünk a Bespinre.
- Úgy van. – mondja Azure.
- Persze, persze – mondja az orra alá Trenk – ugye, a nagy sietségbe azért vettél jegyeket? – kérdi nyugodtan, majd az egyre közeledõ jegyszedõre néz.


[url=http://swdecay.proboards.com/index.cgi?board=vegtelenur&action=display&thread=734&page=11#1239129954
]Folytatás: a végtelen ûr[/url]