Marik Sheer

[Yoda]

A Vérvörös Fantom

Alvilági kapcsolataid révén meglehetõsen szokatlan munkához jutottál. Illegális cucc helyett egy embert kell elvinned a Biztonsági Szektorba, egész pontosan a Korriban bolygóra. Az illetõ 35.000 kreditet fizet a fuvarért, ami elég sok pénz, ezért úgy döntesz, megnézed magadnak az illetõt. Corellia egyik nyugalmasabb ivójában beszéltek meg találkozót. A megbízó pontosan érkezik. Legalább 70-80 éves öregember, szakadt ruhákban, bozontos szakállal. Leül veled szembe, rád néz és csak ennyit kérdez:
- Tud segíteni?

[Marik Sheer]

- Minden rendben halad? - kérdezte Marik, miközben kitekintett az újonnan beszerelt ablaklüvegen, amely irodájából az üzemcsarnokra nézett.
Nem sok idő telt el azóta, hogy a csempész megvásárolta ezt a lerobbant telepet. Jelentős pénzeket kellett beleölnie abba, hogy megkezdődhessen az épület felújítása és a gyártószekciók beüzemelése. Jelenleg teljes erőbedobással folyt a fel és kijavítás az üzem teljes területén.
- Igen Marik.- válaszolt a kérdésre Aizen, a férfi titkára - A csadrafan szerelők sikeresen beüzemelték az egyik szerelődokkot. A másik három javítása jelenleg is folyamatban van. A nagydokknak még nem álltak neki.[/b] - mondta, azzal a csarnok legmesszebb lévő pontjára mutatott -Arra még várnunk kell pár napot.
- Semmi gond. - legyintett a csempész - Pár nap ide vagy oda nem számít. A lényeg, hogy minden kifogástalanul működjön. Nem örülnék, ha a Desilijic klán azt gondolná, kidobott pénz voltt az üzembe való beruházás.
Közben Marik észrevette, hogy egyik embere, a kékbőrű Tazzic heves szóváltásba került az egyik csadrafan technikussal. Az üveg miatt nem hallotta tisztán, miről szól a vita. A férfi az iroda ajtajához ment, egy gombnyomással kinyitotta, majd kidugta fejét az ajtón.
- Valami gond van Tazzic? - kérdezte.
- Főnök, ezek kiakarnak szúrni velünk. A technikus azt mondja az egyik dokkot teljesen ki kell cserélni.
Közben a kis csadrafan erősen gesztikulálva füttyögni kezdett.
- Nem, ismétlem NEM fogunk több pénzt fizetni a munkátokért. Azzal a dokkal semmi gond sincs, úgyhogy tartsátok magatokat az előre megbeszéltekhez. - válaszolta kissé hevesebben a myke.
- Legutóbb, mikor az előzetes felmérés volt, még semmi gond nem volt azzal a dokkal. Azóta nem romolhatott el csak úgy. - mondta Marik - Szóval ne térjetek el az előzetes megállapodástól.
A csempész ezzel letudtnak tekintette a vitát és otthagyta őket. A csadrafan halkan füttyentett egyet megadásképp, majd visszament a társaihoz.
- Fene essen a csadrafanokba. Mindig megpróbálják megkopasztani az embert. - mondta Marik, majd beleült a bőrszékébe. Lábait hetykén feltette az asztalra.
- Én mondtam, hogy azt a verpin céget kellett volna választani. Úgyanolyan jók mint a csadrafanok, ha nem jobbak. - mondta Jasmine, Marik másik embere, aki az iroda kommunikációsterminálja előtt ücsörgött.
- Ja, lehet hogy jobbak, de kétszer annyiba is kerültek. Nem lett volna elég pénzünk rájuk. - válaszolta a férfi, majd fintorogva hozzátette - Nem igaz, ettől az állandó fúrástól már szétmegy a fejem. Mért nem vettem hangszigetelt ajtót?
- Mert túl sokba került. - tette hozzá epésen a nő. Azonban mikor Marik válaszolhatott volna Jasmine beléfolytotta a szót.
- Hívást kaptunk. Ha jól látom Ulicx Vinaq az.
- Ulicx? Akkor kapcsold ide az asztalra. - redndelkezett a csempész, majd sietve levette lábát a pultról. A bútor közepén kinyílott egy apró nyílás és hirtelen felvillant egy démoni kinézetű, szarvas devaroni holoképe. Ulicx Vinaq zsoldos volt, Marik többszőr találkozott már vele és valamiféle kölcsönös megsegítési megállapodást kötöttek. Mindegyik szólt a másiknak, ha valamiféle jó meló volt a láthatáron. A piercingelt fejű devaroni most jött leróni legutóbbi tartozását.
- Üdv Marik! - köszöntötte a kékesen derengő képmás - Hallottam az üzemedről. Hadd gratuláljak elsőként is.
- Köszönöm Ulicx, de gondolom nem csak amiatt hívtál, hogy gratulálj nekem.
- Nem hát. - tette hozzá széles vigyor kíséretében - Volna számodra egy szaftos kis munka. 35.000 kredit lenne a fizetséged.
- 35.000? - kérdezte vissza meglepődve a csempész, úgyanis ez ritka magas árnak számítottt alvilági körökben. Egész kis vagyon volt. - És mégis mit kéne szállítanom? Valami szupertitkos holmit, amit a Birodalom nem tudhat meg?
- Előszőr én is valami hasonlóra gondoltam, de nem. Egy embert kell csak elszállítanod a Korribanra.
- A Korribanra? Hallottam pletykákat a bolygóról, hogy valami miatt kerülik az emberek, de én sose adtam az ilyen szóbeszédekre.
- Tehát vállalod?
- Még szép - tette hozzá nevetve Marik - Nem mindennap keres az ember egy fuvarral ennyit.
- Rendben van. A megbízód Corellián vár rád 4 nap múlva a Fűszer Fészek nevű bárban.
- Ott leszek. - mondta a csempész - Jövök neked eggyel. - azzal megszakította az adást.
- Nos emberek. Irány Corellia!

***********

A Fűszer Fészek bár Correlián

- Ha esetleg valami gond lenne, majd értesítünk. - mondta bele Marik a kommba.
- Vettem, Tazzic kiszáll.
A csempész egykedvűen nézte a Fűszer Fészek villódzó emblémáját, majd Jasmine-val az oldalán belépett a bárba.
A bolygó többi csehójával ellentétben, mint amilyen mondjuk a Fekete Lyuk pár szinttel lejjebb ez a hely sokkal békésebbnek látszott. A bejárattal szemben egy bith kvartett játszott egy közismert jazz nótát. Miközben elhaladtak mellettük Jasmine halkan dúdolgatni kezdte a dalt. Marik ránézett, de annyiban hagyta a dolgot. A különféle fajú vendégek közt forgolódva végül találtak egy szabad asztalt. Nem sokkal azután, hogy italt rendeltek megérkezett a megbízójuk is. Egy idős, bozontos szakállú férfi szakadt ruhákban.
*Ez lenne a megbízónk? Nem néz ki úgy mintha sok pénze lenne* - gondolta magában.
- Üdvözlöm, a nevem Marik Sheer, ő pedig itt a társam Yasmine Valentine. Ha jól hallottam fuvarra volna szüksége a Korribanhoz.
- Tud segíteni? - kérdezte az öreg.
- Hát az attól függ milyen mély a pénztárcája. Ha tényleg állja az összeget, amelyet előzetesben mondott, akkor akár most is indulhatunk.

[Yoda]

Az öreg kissé elõrehajol, így csuklyája láttatni engedi meglehetõsen intenzíven csillogó tekintetét. A zsebébe nyúl és kredittömböket dob az asztalra.
- Ez itt éppen 35.000. Tegyék el - mondja, nem törõdve azzal, hogy a Fûszer Fészekbe nem éppen úri dámák járnak, akik kártyázással múlatják az idõt.
- Én is készen állok az indulásra - teszi hozzá határozottan.
- Mehetünk? - kédezi aztán, szinte parancsolva.

Hát igen: nem mutatkozott be. Egyáltalán nem mondott semmi mást és látszott rajta: csakis az érdekli, hogy minél elõbb a Korribanra jusson. Ösztöneid mégsem jeleznek veszélyt, mert a titokzatos öregember egyáltalában nem kelt fenyegetõ benyomást. Inkább elszántnak és céltudatosnak tûnik.

[Marik Sheer]

Az öreg előrehajolt és a csempész szemébe nézett. Marik állta a tekintetét. Most dől el minden. Remélte, hogy a férfi nem éppen valami kifogással fog előrukkolni, hogy miért nem tudja az előre megbeszélt összeget kifizetni. Így hát kisebb kő esett le a szívéről, mikor az öreg zsebéből kredittömbök kerültek elő. Úgy dobta őket az asztalra, mintha csak holmi értéktelen kavicsok lennének.
- Ez itt éppen 35.000. Tegyék el. - mondta.
A Marik jobbján ülő Jasmine ekkor előrenyúlt és kézbevette a krediteket. Végignézte őket, majd lazán biccentett a csempésznek, hogy valóban a megbeszélt összeget fizették ki az imént. A férfi egy hosszabb pislantással nyugtázta a dolgot, mire a nő kabátjának belsejébe süllyesztette a tömböket.
- Én is készen állok az indulásra. Mehetünk? - kérdezte a férfi, bár inkább tűnt parancsnak, mint holmi szimpla kérdésnek.
- A pénzügyi dolgokat ezzel letudtuk. - mondta Marik, majd egy húzással leöblítette a nemrég kihozott whiskyt. Felállt az asztaltól és az ajtó felé mutatott - Erre parancsoljon. A Karvaly indulásra készen áll.
Azzal a társaság elhagyta a bárt és elindult a dokkok felé.
- Tazzic, készítsd fel a hajót az azonnali indulásra. - mondta bele a kommba a csempész.
- Vettem főnök. - hallatszott a myke érdes hangja az adóból.
Hát igen. Nem sok mindent tudtak meg megbízójukról. Sem a nevét, sem utazásának célját. De ez Marikot nem érdekelte. Mikor a Jasmine kabátjában lévő kreditekre gondolt boldogság töltötte el. A pasas jattolta rögtön a megbeszélt összeget, márcsak elkellett őt vinni a Korribanra.
*Ez pedig gyerekjáték lesz. Egy szimpla fuvar.* - gondolta a csempész elégedetten.

[Yoda]

Az öreg elégedetten bólint, feláll és kisétál az ajtón, majd bevár titeket. Felnéz a kék égre, majd így szól:
- Úgy látszik, szép idõnk lesz...
Utána pedig kényelmes tempóban követ titeket egészen a hajóig. Felsétál a rámpán, megkérdezi hová ülhet le, majd helyet foglal, becsatolja magát és várja az indulást.

[Marik Sheer]

- Úgy látszik, szép idõnk lesz... - mondta az öreg az eget bámulva, majd bevárta Marikékat.
- A felszállással nem lesz semmi gond. Úgy van ahogy mondja. Az idõjárás velünk van. Amúgy a kikötõ már nincs messze. Csak pár perces séta. - mondta az öreg mellé érõ csempész.
Szép kényelmes tempóban haladtak és valóban pár perc alatt elérték a szüntelenül nyüzsgõ ûrkikötõ bejáratát. Marik átvezette a társaságot a tömegen, majd kis idõ múlva megállt az utat szegélyezõ fémkapuk egyike elõtt.
- Hát itt lennénk. - mondta, azzal beírta az ajtó melletti konzolon az épp aktuális kódot, mire a kapu halk szisszenéssel kinyílt.
A Karvaly úgy töltötte ki a dokk területét mint egy kecses madár. Marikot mindig büszkeség töltötte el, ha a hajójára gondolt. Áramvonalas test, jó manõverezhetõség és persze a megbizhatóság. Ez jellemezte az összes Coreliai Futárhajót.
A csempész kinyitotta a hajó zárszerkezetét és betessékelte a megbízóját. Az öreg kényelembe helyezkedett a Karvaly fõhelységében lévõ szabakkasztal mellett. Becsatolta magát a székbe és várta az indulást.
- Ez a toprongyos öreg lenne a megbízónk? - kérdezte fancsali képpel Tazzic, miközben Marik helyetfoglalt a pilótafülkében - Fogadjunk, hogy nem tudta fizetni a teljes viteldíjat.
- Erre ráhibáztál, mert elsõre fizette a teljes összeget. Ráadásul elõre - válaszolta Yasmine.
- Mi a fene? - morogta vissza a myke.
- Tazzic, kiszülj fel a rendszerek beindítására. - adta ki az utasítást Marik.
Miután átfuttatták a szükséges ellenõrzéseket a Karvaly hajtómûvei beindultak és a hajó elhagyta Coronet városát.
- Állítsd be a Korriban koordinátáit. Amint elérjük a horizontpontot fénysebességre kapcsolunk. - mondta a csempész.
A hajó kilépett a bolygó légkörébõl és az ûr sötétje felé haladt.
- Koordináták készen. Ugorhatunk.
- Rendben van. Figyelem. Fénysebessége ugrunk. Öveket becsatolni. 3....2....1...Most. - azzal a Karvaly körül hirtelen megnyúltak a csillagok és a hajó megkezdte utazását a Koribban misztikumokkal teli bolygója felé.

[Yoda]

Az utazás meglehetõsen eseménytelenül telik. Az öregember fejét lehorgasztva elszundikált és nem is ébredt fel egészen addig, amíg be nem értetek a Korriban légkörébe. Ekkor azonban fájdalmas nyögések közepette ébred és üvölteni kezd:
- Neeeee....neeeeeem...ez nem lehet....neeeeeee... a kísérlet....az Erõre... - kiáltja kétségbeesetten, meredt szemmel. Pár másodperc múlva lehanyatlik a székrõl és fulladozva köhögni kezd. Mintha valamilyen láthatatlan ellenséggel küzdene, úgy kapálódzik.

[Marik Sheer]

- Bedobok egy mínuszt. - mondta a csempész, majd aktiválta a kezében lévõ egyik paazakkártyát.
- Én tartom a lapot.] - válaszolta Jasmine, majd várta Marik reakcióját.
- Hehe, ez bizony 20. - azzal a férfi egy széles vigyor kíséretében kiterítette lapjait.
- Tisztes szám meg kell hagyni. De sajnos én nyertem. 21. - a lány kiélvezte, amint Marik arcáról lehervadt a mosoly, majd egy széles mozdulattal elkotorta az asztal közepén lévõ krediteket.
- Ajjaj, nem hiába mondják, hogy ne paazakozz nõvel. - csóválta meg a fejét a férfi.
- Fõnök, megérkeztünk. - hallatszott Tazzic hangja a belső kommrendszerből.
- Rendben, lépjünk ki a hiperűrből és kezdjük meg az ereszkedést a bolygóra. - adta ki az utasítást a csempész - Azt hiszem itt az ideje felébreszteni alvó barátunkat. - azzal Marik felkellt és ahhoz az üléshez ment, amelyben az idős férfi szunyokált.
- Hé, öreg. Ébredjen. Megérkeztünk a Koribbanra. - azonban mikor a férfi megérintette volna az utas vállát annak szeme hirtelen felpattant a frászt hozva ezzel Marikra.
- Neeeee....neeeeeem...ez nem lehet....neeeeeee... a kísérlet....az Erõre... - üvöltötte, majd kapálózva a fémpadlóra esett. Úgy tűnt, mintha fuldokolna. Na de mitől?
- Minden rendben van? - kérdezte értetlenkedve a férfi - Jas, gyere segíts lefogni!
A lány sietve pattant fel székéből, hogy Marik segítségére siethessen. Igyekeztek lefogni az egyre vadabban kapálózó öregembert. Miután ez sikerült megfogták és beleszíjjazták az ülésébe. Ezután megpróbálták magához téríteni az öreget.
- Térjen már magához! Hallja? - kiáltotta neki Marik, akinek nem sok ötlete volt, mit kéne tennie ebben a helyzetben. Az idős ember az Erőt emlegette. Ha annak is valami köze van ehhez a különös rohamhoz, akkor az öreg élete komoly veszélyben lehet.

[Yoda]

Az öreg egyre jobban kapálódzik és kapkod a levegõ után...tehetetlenül nézitek, amint teste megfeszül, majd lassan elernyed. Utolsó mozdulatával kinyitja ökölbe szorított bal kezét, ahonnan egy aprócska tárgy hullik az ûrhajó fémpadlójára...

[Marik Sheer]

Marik és Jasmine kõvédermedve nézte az idõs férfi vergõdését, akit bár sikerült leszíjjazni, mégis olyan erõfeszítéssel küzködött, mintha az életéért küzdene. Pár másodpercig tartott azonban csak ez az állapot. Az öreg mozdulatai lassulni kezdtek, a levegõt is egyre nehezebben vette. Végül a szerencsétlen elernyedt végtagokkal omlott össze. Csak a szíjak miatt nem bukott le a padlóra. Már halott volt.
- Elértük a légkör alsó részét. Koordinátákat várok. - hallatszott ismét Tazzic hangja.
- Azokra aztán várhatsz. Az öreg meghalt. - válaszolta Jasmine.
- Meghalt? Hogyan? - kérdezte meghökkenve a myke.
- Hogy az igazat megvalljam fogalmunk sincs. Valami rohamot kapott, amivel semmit se tudtunk kezdeni. De halála elõtt az Erõt emlegette. Lehetséges volna, hogy ehhez van köze az öreg halálának?
- Az Erõ? Nem hinném. Lehet, hogy csak valami idegrendszeri betegsége volt. De a lényeg, hogy a fuvart már elõre kifizette.
- Mindegy, hogy miben halt meg, így nem hagyhatjuk õt. Nem akarok egy oszló hullával utazni a Galaxisban. Keress egy tisztást, ahol leszállhatunk. Eltemetjük gyorsan, aztán itt hagyjuk ezt a bolygót.
Marik intett Jasminenak, hogy segítsen kiszíjjazni az öreget. Mikor a szíjjak elernyedtek az élettelen test elõremozdult, de kettejüknek sikerült megfogni. Ekkor a kezébõl egy kis fémtárgy esett ki és hullott koppanva a Karvaly padlójára. A lány lenyúlt érte és a tenyerébe vette.
- Marik, ez mi lehet? - kérdezte.
Miután a csempész elfektette az öreget õ is szemügyrevette a Jasmine kezében lévõ tárgyat.

[Yoda]

A pilóta nyugtázza a parancsot és megkezdi a leszállást a kõsivatag egy alkalmasnak tûnõ területén. Az aprócska tárgy, ami az öreg kezébõl kihullott nem fémbõl van, hanem hófehér márványból. Egy rendkívül mûvészien megfaragott szobrocskáról van szó, ami valamiféle szárnyas humanoidot ábrázol. Ruházatának redõi és minden egyéb más apró részlet remekül kivehetõ, éppen csak az alak arca hiányzik. Jobb kezében valamilyen rudat tart (ha láttatok már fénykardot, akkor felismeritek, hogy a rúd voltaképpen fénykard.)

Rossz elõérzet kerít titeket hatalmába...nyugtalanság lesz úrrá rajtatok.

[Marik Sheer]

Marikék érdeklődve vizsgálták a Jasmine kezében lévő kis szobrot, ami egy szárnyas humanoidot ábrázolt. A csöppnyi műtárgyon művészien kivolt dolgozva a legkisebb részlet is. Ilyet nem mindennap látni a Galaxisban.
- Igen különös egy jószág. Mi az a spádé amit a kezében tart? - kérdezte a lány.
- Az egy fénykard. - válaszolta a csempész.
- Egy fénykard?
- Igen. Ez a szobor egy Jedit ábrázol valószínűleg. Az ő fegyverük volt a fénykard. Bár sosem láttam ilyet korábban. Még Daniel, korábbi mentorom mesélt róluk egyszer. De különös, nem gondolod? A szobornak nincs arca. Szerintem ezt szándékosan készítette így az alkotó. Kíváncsi vagyok mit akarhat ezzel kifejezni.
Marik átvette Jasmine kezéből a szobrot. Mikor megfogta valami megmagyarázhatatlan rossz érzés tört rá. Valami történni fog.
- Te is érzed? - kérdezte a társától.
- Nem kéne leszállni a bolygóra. Jobb lenne azonnal elhúzni a csíkot. - Jasmine hangjából enyhe aggodalmat lehetett kihallani.
- Osztom a véleményed. De az öreget sem hagyhatjuk így. Leszállunk, eltemetjük és már itt sem vagyunk. 10 perc alatt végzünk. - nyugtatgatta a lányt.
Közben egy enyhe zökkenést éreztek a fedélzeten.
- Leszálltunk. - mondta a pilótafülkéből kilépő Tazzic.
- Rendben van. Tazzic, te fogd meg az öreg testét és vidd le a hajóról. Én keresek egy lapátot, aztán megyek utánad. Jas, te pedig őrködj a rámpán. A fegyvered legyen a kezed ügyében. Nem tetszik nekem ez a hely. - húzta el a száját Marik, azzal letette az asztalra a kis szobrot és hátrament a raktérbe.
A myke eközben karjaiba vette az idős férfi holttestét, majd elindult a lejáró felé. A lány lenyitotta a rámpát és miután Tazzic lement rajta követte őt.
A csempész ezidő alatt talált két lapátot.
*Még jó, hogy ezeket mindig magamnál tartom. A Tatooine homokjából gyakran kellett kiásni a Karvalyt*
Vállára vetette a két szerszámot, majd ő is lesétált a nyitott rámpán.
- Ott kéne ásni. - mutatott Tazzic egy nem messze lévő kőkupac felé - Ásunk egy fél méter mély gödröt, beletesszük az öreget és teleszorjuk kővel.
Marik beleeggyezően bólintott, majd miután óvatosan letették a holttestet a szikár talajra nekikezdtek az ásásnak. Közben Jasmine óvatosan fürkészett a rámpáról miközben kezében ott volt a lézerpisztolya. Marik és Tazzic is felpillantottak időnként. Nagyon rossz érzés kerítette őket hatalmába.

[Yoda]

Nem könnyû ásni a meglehetõsen köves talajon, ráadásul valóban kellemetlenül érzitek magatokat ezen a környéken. Majdnem háromnegyed órai kemény munkába kerül, amíg kiássátok a megfelelõ méretû gödröt, beleteszitek a pórul járt öreget, majd kialakítotok egy jelképes sírhelyet. Amikor végeztek, különös dolog történik. Az égen fekete felhõk kezdenek gyülekezni és hamarosan villámok cikáznak mindenfelé. A semmibõl óriási vihar kerekedik, ami arra ösztönöz titeket, hogy minél hamarabb távozzatok a helyszínrõl...

[Marik Sheer]

Marik megtörölte izzadságtól gyöngyöző homlokát, majd fújt egy nagyot.
- Hát, tovább tartott mit számítottam, de végülis tisztességesen eltemettük az öreget. - mondta azzal, Tazzic kezébe nyomta a saját lapátját. A myke a vállára vette saját ásóalkalmatossága mellé.
- Indulnunk kéne főnök. Valami furcsa vihar közeleg. - mondta miközben tekintetével az eget kémlelte.
- Igen én is látom. - biccentett a csempész - Te csak vidd be a lapátokat a hajóba, egy perc és én is megyek.
Miután Tazzic eltűnt a hajó belsejében a férfi még egy darabig némán bámulta a kőkupacot. Egy fura öregember nyugodott lábainál, aki szintén furcsa körülmények között halt meg.
- Jó szelet öreg. - köszönt el, ahogy csempészek közt szokás - És ne felejtsd el kifizetni a révészt. - azzal ő is bemenekült az egyre rosszabra foduló idő elől a Karvalyba.
- Tazzic a hajtóműveket! - adta ki az utasítást Marik, amint a pilótafülkébe ért. A pilótaülésben ülő Jasmine felállt és a navigációs pulthoz lépett, hogy a csempész letudjon ülni.
- Máris indítom őket.
- Gyerünk már te kékség! Az a felhő mindjárt elér minket. - mondta enyhe félelemmel a hangjában a lány.
- Pofa be kisanyám vagy itt hagyunk! - torkolta le Tazzic.
Marik meghúzott egy kart, mire a Karvaly elemelkedett a köves felszíntől. Mégegy gombnyomásra behúzódtak a leszállórámpák és a hajó végre ténylegesen megindult.
- Igyekszek a vihar peremén elsuhanni. Semmi kedvem sincs villámok közé menni. Tazzic, figyeld a légköri turbulenciát és navigálj!
- Máris.
A csempész figyelt másodpilótája minden szavára és a megadott vektorok mentén igyekezett elkerülni a vihart.

[Yoda]

A pilóta meglehetõsen érti a dolgát, és ha nem is túl könnyedén, de sikerül kikeverednetek a légkörbõl. Néhány villám ugyan a hajó közvetlen közelében jelent meg, ám a mûszerek szerint a "bárka" hibátlan állapotban van.
- Merre tovább fõnök? - hallatszik a kérdés a pilótafülkébõl.
- Óceánia - feleled szinte gondolkodás nélkül.
- Nyaralni megyünk...?

Erre a kérdésre nem tudsz válaszolni. Kobakod vakarva töprengsz azon, hogy miért is ezt a bolygót jelölted meg úticélnak, de határozottan érzed: oda KELL menni. Közben többször megjelenik lelki szemeid elõtt a szobrocska képe...