Ezüst Szárnyak (Dev,Vyn,Bali)

[Yoda]

A Vérvörös Fantom

A Birodalom Szerinti 9. év kimutatása alapján az Ezüst Szárnyak cég profitja 37,58%-ot emelkedett az elmúlt évekhez képest. A szállítmányozó vállalat vezetése meglehetõsen elégedetten vette tudomásul a kimutatást. Ennek örömére a tulajdonos és egyben ügyvezetõ Das-Qel Droma extra jutalmat osztott szét a cég munkavállalói között. Valóban: egyre több és több megbízás futott be tavaly, egyre komolyabb és nehezebb feladatokkal. Persze ennek megfelelõen modernizálni kellett a hajókat, bõvíteni a dolgozók körét és számos egyéb olyan kötelezettségnek eleget tenni, amelyek nem mindig voltak túlságosan kellemesek. Bálok, fogadások...Das-Qel Droma, ha tehette, általában valamelyik vezetõségi tagot küldte el az efféle eseményekre, ám a ma esti arkaniai kormányzói fogadás alól már sehogyan sem tudott kibújni.
Még szerencse, hogy ügyvezetõként utasíthatta barátait, igazi nevükön Krace-t és A'rves-t, hogy legyenek oly kedvesek és kísérjék el Ryddel H'ars rendezvényére. Hiába: a cég mindenkitõl törõdést kíván.

Az este elsõ két órája kellemes protokollbeszélgetéssel telt. Az Ezüst Szárnyak képviselõi udvarias úriemberek módjára cseverésztek vadidegenekkel, mígnem valamivel éjfél elõtt maga a kormányzó oda nem lépett hozzájuk:

- Uraim, ha megengedik, beszélni szeretnék önökkel. Üzleti ügyben. Nyolcszemközt -.

[Dev Slenn]

Dev elégedetten tekintett körbe az arkániai kormányzó estéjén. Már 10 éve, hogy megalakult a "dicső galaktikus birodalom" és éppen 10 éve, hogy barátaival, az egykori jedikkel együtt menekülnek az elnyomók és Darth Vader ökle elől, eleddig sikeresen. Céget alapítottak, egy legális vállalkozást. Habár a Jediknek a régi rendben nem volt szabad birtokolni, az új rendhez alkalmazkodni kellett. Tudták, hogy csak úgy maradhatnak életben, ha legális foglalkozást találnak maguknak, olyat ami tökéletes fedővállalkozás néhány menekülő Jedinek. Mert mindig menekültek. Egyetlen percre sem nyugodhattak meg. Hiába volt tökéletes álcájuk, hiába volt Dev - álnevén Dass Qel-Droma gróf úr - álcája tökéletes, az idő magában hordozta a bukás lehetőségét. Az Ezüst Szárnyak azonban szárnyalni kezdett, szó szerint. A megrendelések sokasodtak, a társaság hajó parkja pedig ehhez mérten nőtt és nőtt. Olyannyira, hogy a társaság megengedhetett magának saját gyártású kísérő vadászokat - Bali nyomán - és egy kiárusítás nyomán - amit az Organa családnak köszönhettek - egy régi korvett az Alderaani királyi család hajóparkjából. A hajót Ezüst Toll-ra keresztelték, felújították és Köztársaság hű legénységet toboroztak rá, egy Köztársaság hű kapitánnyal, aki Dev egyik legjobb barátja lett az idők során. Erre az estélyre is az Ezüst Tollon érkezett a Szárnyak három vezető képviselője, Zev Feraan kapitány pedig készen állt, hogy meleg helyzetben kimenekítse a szárnyakat. Dev azonban reménykedett benne, hogy erre nem kerül majd sor.

Az eddigi protokoll látogatásokra jobbára John, vagy Grod ment el, ezt a látogatást azonban már nem hagyhatta ki. Egyikük sem. A meghívó személyesen őket invitálta a partyra, így kényszeredetten bár, de igent mondtak.

A gróf urat és kíséretét rangjához méltón üdvözölték. A díszes pompába öltöztetett terembe csinos frakkban érkezett, de természetesen övén, hátul most is ott volt fénykardja, habár Bali és Vyn is ellenezték, hogy magával hozza. Dev azonban soha sehová nem ment fénykard nélkül. A fogadáson aztán nem tudta elkerülni a kényszeredett mosolyokat, üdvözléseket, melyeket üzleti partnereik, magas rangú vendégek és végül maga a kormányzó felé tett. H'ars kormányzó személyesen kereste fel őket.
"- Uraim, ha megengedik, beszélni szeretnék önökkel. Üzleti ügyben, Nyolcszemközt."
- Kormányzó úr, már az megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. Hogy is utasíthatnánk vissza egy ilyen felkérést? - kérdezte enyhe cinizmussal a hangjában Dev, ügyelve arra, hogy ne legyen sértő - Kérem vezessen minket olyan helyre, ahol nem zavarhatnak minket - mondta végül és sugalmazva társainak hozzátette:
*Legyetek résen...*

[Vyn Krace]

Dallamos, halk zene töltötte be a fényűzően berendezett, régimódi kastély tágas fogadótermét, mindössze beszélgetések halk foszlányai szűrődtek át a kellemes muzsikán. Pincérek sokasága járt körbe, hogy teljesítse a termet elfoglaló, elkülönülő csoportokba rendeződött, estélyi ruhában pompázó sokszínű vendégsereg minden kívánságát. A helyiség oldalán faragott oszlopok sora futott, melyek alátámasztották a fenti, tengerkékre festett korláttal ellátott széles, jégvirággal borított üvegkupolájú galériát. Az oszlopok mögött, Arkania lenyűgöző fagyos tájairól készült festményekkel és különböző antik tárgyakkal díszített jég kék fal mellett felállított, fehér selyemlepellel letakart, sokféle ritka és hagyományos étellel, valamint különböző kultúrák neves italaival rogyásig telt asztalok álltak. A terem végében egy kézzel faragott ősi, kívánatos női alakot formáló évezredes szobor állt, vízszintesen előrenyújtott bal kezében egy gyermekökölnyi méretű, az arkaniai bányákból származó tiszta gyémántot markolva, miközben üres tekintetét a fogadóterem másik végében elhelyezkedő kétszárnyas díszes, mahagóni faajtón nyugtatta.

A fogadóterem Arkania nemzeti színeiben pompázó szalagokkal ékített bejárata mellett, a galériára vezető, vörös szőnyeggel bevont bal oldali lépcsőzet mellett álló magányos alak a tömeg fölé magasodó állványon álló tökéletes arkaniai nőt megformáló szobrot figyelte. A férfi bal keze a fekete, konzervatív corellia divatot idéző, kétsoros alkalmi ruha nadrágjának zsebében pihent, miközben hanyagul támasztotta a felfelé ívelő, apró csavart oszlopokkal díszített kőkorlátot. A másik, támaszkodó kezében egy metszett, vékonynyakú kristálypoharat tartott, melyben átlátszó aranysárga folyadék lötyögött. Enyhén borostás, kissé sápadag, fiatalos arcán érdeklődő tekintettel szemlélte a terem másik végében álló műalkotást. Nem foglalkozott a körülötte forgolódó, kizárólag emberekből és arkaniaiakból álló vendégekkel, akik mímelt örömmel ábrázatukon játszották el, hogy mennyire élvezik a kormányzó pompázatos, ám kissé lapos estélyét.

Krace nem tartozott azok közé, akik akár megjátszva is, de képesek élvezni az efféle összejöveteleket. Nem csak az unalmas és magamutogató alakok sokasága miatt, akiktől egyébként amúgy is kirázta a hideg, ámbár végtelen türelemmel viseltetett irántuk, hanem főleg a rájuk leselkedő veszély miatt, amely a lelepleződésüket rejtette magában. Mindezért cseppet sem örült, amikor Dev felkérte Balit és őt, hogy kísérje el erre, az Ezüst Szárnyak üzleti kapcsolatait elősegítő és a cég jövője számára fontos, visszautasíthatatlan estélyre. Egyikőjük sem mondhatott neki nemet, már csak tiszteletből sem. Dev Slenn, vagy ahogyan mások ismerik, Dass Qel-Droma gróf olykor kissé meggondolatlannak bizonyult a biztonságukat illetően. Erre ékes bizonyítéka volt a fénykard – egyik elsőszámú bizonyíték valódi kilétükre - , melyet finoman kinyilvánított nemtetszésük ellenére is magával hozta. A corelliai sem tehetett másképp, így a hideg tapintású, fémhengerre emlékeztető fegyver alkalmi ruhájának belső felében kialakított oldalra rejtett zsebbe került, mely az öltözet kétsoros és kissé lezserebb szabásának köszönhetően, semmilyen látható jelét nem mutatta.

A corelliai halkan felsóhajtott, majd tekintetét a tömeg felé fordította. Már jó pár órája élvezhették az estély nyújtotta felhőtlen unatkozást. Egy feltűnően csinos, halványzöld egyrészes, szűk estélyit viselő csinos lányon akadt meg a szeme, aki éppen őt figyelte. Fekete, egyenes szálú rövid haja pirospozsgás arcát kissé takarva lógott finom ívű állának magasságáig, és mandulavágású, meleg barna szemeit éppen a férfi hideg kék szemeibe fúrta. Krace feszélyezve érezte magát, de megpróbált természetesen viselkedni, ezért egy halvány, bár kissé erőltetett mosolyt küldött a fiatal nő felé. A lány elmosolyodott, majd kuncogva fordult a mellette álló, hasonló korú, rövidebb fazonú sötétkék estélyiben magát mutogató sápadt szőkeség felé. A corelliai kihasználva az alkalmat, mivel érthető okokból senkivel sem szeretett volna beszédbe elegyedni, amit eddig sikeresen el is ért, egy hosszú lépéssel az előtte éppen elhaladó pár fős társaság után indult, elvegyülve velük a terem középső szakaszát elfoglaló embertömeg között.

Alig tett meg pár lépést, amikor két társába botlott. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd érintetlen italát az előtte elhaladó fehér öltönyt viselő pincér tálcájára helyezte, és sietős léptekkel mellettük termet. Mielőtt megszólalhatott volna, pár kérdést intézve feléjük, a tömeg szétnyílt, és maga Ryddel H’ars, Arkania kormányzója lépett oda hozzájuk.
- „Uraim, ha megengedik, beszélni szeretnék önökkel. Üzleti ügyben, Nyolcszemközt." – kezdte színtelen hangon a kormányzó.
- „Kormányzó úr, már az megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. Hogy is utasíthatnánk vissza egy ilyen felkérést?” - folytatta Dev hangjába enyhe cinizmust csempészve – „Kérem vezessen minket olyan helyre, ahol nem zavarhatnak minket.”
Krace nem szólt semmit, csak bólintott a kormányzó felé, majd lopva egy pillanatra szeme sarkából Balira tekintett, miközben elméjét az Erőn át érkező apró sugallat érintette meg.
„Legyetek résen...”
Krace ismét felsóhajtott, ám ezúttal keserű ízzel szájában. Nem is tett másképp az elmúlt tíz esztendő alatt...

[Bali-W’an A’rves]

Az ódon kastély hatalmas bálterme feletti kupolás galéria egyik oldalán, alig néhány méternyire a felfelé vezető lépcsőtől, a jégvirággal borított üvegtáblák előtt, egy az előző évi divatot képviselő, sötét színű corelliai szabású szmokingot, viselő férfi állt, arccal az üveg felé fordulva. Bal kezében egy csaknem üres kristálypoharat tartott, míg jobbjával csokornyakkendőjét igazgatta. Az üvegtábla, melyen a ráfagyott jég miatt kilátni nem nagyon lehetett, kellőképp tükröződött ahhoz, hogy a férfi elvégezze a fontosnak vélt korrekciót, majd azt követően az üvegen túli távolba tekintett. Valamelyest ki lehetett venni a kastély körül elterülő Novania városának éjszakai fényeit, azok közül is leginkább űrkikötőbe le-, illetve onnan felszálló különféle hajók hajtóműveinek csóváit és helyzetjelző világításukat.

Az anoati néhány pillanatnyi szemlélődés után lassan elfordult az ablaktól és kimért léptekkel elindult a galéria lépcsője felé. Közben eltűnődött. Nem sok olyan hely jutott eszébe, ahol e pillanatban kevésbé szívesen lett volna. A báltermek, a díszes fogadások, bankettek, evő-ivó táncmulatságok messze kívül estek az érdeklődési körén. Megállt a legfelső lépcsőfokon és végighordozta tekintetét az egybegyűlteken. Önnön világaik társadalmi hierarchiájában nemesnek tartott, mindenféle címzetes titulusokat viselő dölyfös kékvérűek. Dúsgazdag, vagy kevésbé gazdag vállalkozók, kik törvényes, kevésbé törvényes, vagy esetleg mindkét utat járva harácsolták össze credithalmaikat. Valamennyien divatos, kirívó, sőt, esetenként már-már elborzasztó ruhakölteményeket viseltek.

A’rves belekortyolt az italába. A pezsgője, melyet nem sokkal az érkezés után emelt el az egyik felszolgáló tálcájáról, már jóval melegebb volt, mint az ajánlott fogyasztási hőmérséklete. Elvette a szájától a poharat, mely még mindig nem ürült ki és tovább szemlélődött, immár kissé a korlát fölé, azon áthajolva. Pillantása találkozott, egy, feltehetőleg húszas évei végén járó hölgyével. Lepelszerű fehér ruhát viselt, mely köszönhetően a megvilágításnak itt-ott csaknem áttetsző, így sokat sejtető, de keveset mutató volt. Arcának egy részét, ajkait és nyakát is kendő takarta. Az anoati diszkréten rámosolygott, majd köszöntésképp megemelte a poharát. A hölgy a szemeivel viszonozta a gesztust. Valószínűleg egy báró, vagy más magas rangú személy leánya volt, avagy talán a felesége. A’rves nem tudta melyik lehet a helyes megállapítás, de nem is igazán foglalkoztatta e kérdés.

Jobbjának hüvelyk és mutatóujjával végig simított frissen borotvált arcán, majd megmasszírozta a nyakát, abban a reményben, hogy valamelyest sikerül felélénkítenie magát. Tudta, hogy egy hosszú és felettébb unalmas estére vállalkozik, amikor elfogadta Dev határozott, mondhatni visszautasíthatatlan felkérését. Noha az anoati javasolta, hogy erre a kötelező, protokolláris eseményre, inkább valamelyik szemrevalóbb női munkatársukat hozza magával, Slenn a kérdésben hajthatatlan volt. A’rves barátja iránti tiszteletből nem ellenkezett tovább. Az egész este folyamán próbált úgy tenni, mintha jól szórakozna, de még a színlelés sem ment neki. Miután a személye iránt érdeklődő harmadik idegennek is elmondta, hogy ő mindössze a Dass Qel-Droma gróf által vezetett Ezüst Szárnyak Társaság egyik pilótája, s ezt követően annak érdeklődése is nyomban alábbhagyott, igyekezett kivonni magát a beszélgetésekből. Gúnyos mosollyal az arcán konstatálta, hogy ebben a közegben nem tudják értékelni azokat a talentumokat, amelyek az űrben felbecsülhetetlenek.

Vizslató pillantása megakadt Krace-en. A corelliain, - aki kénytelen kelletlen ugyancsak elfogadta Dev felkérését, - egyértelműen látszott, hogy még nála is jobban unatkozik. Az ilyen mulatságok nem Jediknek valók. Márpedig ők mind a hárman azok voltak. Hárman a megmaradt túlélők közül. Pontosan egy évtizede váltak köztiszteletben álló, misztikumokkal és legendákkal körített, félelemmel vegyes tisztelettel övezett személyekből árulókká és üldözötteké. Épp ezért különösen nagy óvatossággal kellett viseltetniük. Az estélyre kapott meghívás elfogadása, ráadásul az ebben az összetételben való megjelenés korántsem vallott óvatosságra. A’rves kényszeredetten elmosolyodott. Az évek során a maga kárán tanulta meg az elővigyázatosság hiányának, vagy elmaradásának fájdalmas következményeit. A saját súlyos tapasztalatai tették már-már túlzottan elővigyázatossá.

Ellenben Dev, vagy ahogy jelenleg nevezték, Dass Qel-Droma gróf az utóbbi időben egyre kevésbé volt óvatos. A meghívás mellett, két kísérője határozott óva intése ellenére magával hozta fénykardját. A Jedik tradicionális fegyverét, mely talán a legnyilvánvalóbb tárgyi bizonyíték volt valódi kilétükre. A dinamikusan fejlődő szállítmányozási vállalat és az Alderaani hercegtől kapott új személyazonosságok nem alkottak olyan áthatolhatatlan álcát, amely megvédte volna őket abban az esetben, ha megtalálják Slennél a fegyvert. Miután tiltakozások eredménytelen maradt, Krace és A’rves is úgy döntöttek magukkal hozzák a saját fegyverüket. Az anoati, a corelliai példáját követve, egy a zakójának belsejében kialakított rejtett zsebben helyezte el a magáét, melyet avatatlan szemek a kabát szemrevételezésekor sem vehettek észre, viszont viselője a pillanat tört része alatt kiemelhette onnan a fémhengert. Köszönhetően a markolat aljában elhelyezett különleges ércre, nem kellett tartani attól, hogy a fegyverérzékelők észlelik.

Későre járt, Bali-W’an a chronométerére pillantott, az csaknem éjfélt mutatott. Ideje volt a távozásnak. A kezében tartott üres poharat a mellette elhaladó felszolgáló tálcájára tette, majd lassan elindult lefelé a lépcsőn. Közben tekintetével a grófot kereste. Már a középső lépcsőfokokon járt, amikor végre megpillantotta. Amint leért a lépcsőn sűrű bocsánatkérések közepette könyökét sem volt rest használni az előrejutás érdekében. Devet épp magára hagyta az előző beszélgető partnere. Mintha csak összebeszéltek volna, Vyn is megjelent mellettük. Ám mielőtt még az anoati szóba hozhatta volna a távozás időszerűségét, a háta mögül egy férfi szólította meg őket.

„Uraim, ha megengedik, beszélni szeretnék önökkel. Üzleti ügyben. Nyolc szemközt” - Szólt a kormányzó, akit A’rves csak az után ismert fel, hogy a hang forrása felé fordult.

„Kormányzó úr, már az megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. Hogy is utasíthatnánk vissza egy ilyen felkérést?”- Kérdezte Slenn érzékelhető cinizmussal a hangjában, majd gyorsan hozzátette. - „Kérem, vezessen minket olyan helyre, ahol nem zavarhatnak minket.”-

Az anoati összevonta a szemöldökét. Ha most kerül sor egy kényes üzleti tárgyalásra, akkor jó darabig nem tudnak elszabadulni innen. Már épp valamiféle kifogással készült előrukkolni, hogy kimentse magát, amikor az Erőn keresztül elméjén megérezte Dev elméjének érintését, és figyelmeztető sugallatát.

„Legyetek résen...”

A’rves azon nyomban megfeledkezett a kimondani készült mentegetőzésről. Egy pillantással jelezte Slennek, hogy ilyesmire őt az utóbbi időben nem nagyon kellett figyelmeztetni.

[Yoda]

- Erre parancsoljanak - mutatta az irányt a kormányzó és az Ezüst Szárnyak küldöttsége pár pillanat múlva maga mögött tudhatta a számukra kissé terhes báli forgatagot. H'ars kormányzó sötétkék bársonyba burkolt különterembe vezette õket, amely termet szemmel láthatóan már elõkészítettek számukra. Négy szék, négy karcsú pezsgõspohár, egy mahagóni asztal és nem utolsósorban: teljes csend. Legalábbis addig, amíg a kormányzó meg nem szólalt:
- Uraim, nem minden hátsó szándék nélkül hívtam meg önöket erre a kis fogadásra. Felteszem, bizonyára hallottak már a Gyémántflottáról, amely minden évben errõl a bolygóról indul a Hutt Ûrbe, fedélzetén sok-sok értékes, csiszolatlan drágakõvel, fõleg gyémántokkal. Hogy ne raboljam tovább az önök idejét: szeretném felkérni önöket, hogy idén az Ezüst Szárnyak szállítsa ezt a roppant értékes szállítmányt. A paraméterek: összesen 250 metrikus tonnányi rakományról van szó. Hogy ezt milyen hajókkal és milyen módon szállítják: ez teljes mértékben önöktõl függ. Engem személy szerint csak az érdekel, hogy a rakomány hiánytalanul megérkezzen a csiszoló üzemekbe. Mivel nem szükséges gondolom részleteznem, hogy milyen értékrõl van szó, ezért a mindenkori szállítót másfél millió kredit munkadíj illeti meg. Ez idén sincs másképp. Szeretném ugyanakkor jelezni, hogy a szállítmány védelmérõl részben mi magunk, részben más cégek gondoskodnak, de persze önök is tehetnek extra óvintézkedéseket, ha óhajtják. Ám ne rohanjunk ennyire elõre. Vállalják a megbizatást? - dõl hátra kényelmesen székében a kormányzó.

[Dev Slenn]

"- Erre parancsoljanak!" - mutatta az irányt a kormányzó és Dev nyomában két barátjával elindult, hogy egy nyugalmasabb és sokkal kevesebb unalmas protokollt igénylő helyre menjenek át. A kormányzó aztán bevezette őket egy sötétkék bársonyba burkolt különterembe, ami valóban elő volt készítve a Jedik és a kormányzó külön tárgyalására. A terem egyedülállóan szép volt, előkelő és sötétkékbe való burkolózása ellenére világos, ragyogó. Devnek tetszett a színösszeállítás, elégedetten csettintett a nyelvével, ahogy belépett. A terem közepén egy asztal várta őket négy székkel és négy pezsgőspohárral. Dev persze mielőtt teljesen megnyugodott volna, hogy most valóban jó helyre került, lehetséges veszélyek után kutatva egy pillanat erejére belemerült az Erő fonalába, hogy letapogassa a helyet. Mikor meggyőződött róla, hogy rajtuk kívül valóban nincs senki a közelben, legalábbis nem olyan helyen, amit az Erővel le lehetne tapogatni, tovább lépdelt kihúzott testtartásával a kormányzó nyomában.

Már-már kínos csend telepedett a társaságra. Dev nem akart beszélni, Vyn és Bali pedig mégannyira sem. A Kormányzó sem volt túl közlékeny, tar fején meg-megcsillant egy-egy csillár fénye, a teremig vezető úton, aztán bent is a különteremben. Mielőtt a csend túlságosan fojtogató lett volna, H'ars kormányzó magához ragadta a szót:
"- - Uraim, nem minden hátsó szándék nélkül hívtam meg önöket erre a kis fogadásra. Felteszem, bizonyára hallottak már a Gyémántflottáról, amely minden évben errõl a bolygóról indul a Hutt Ûrbe, fedélzetén sok-sok értékes, csiszolatlan drágakõvel, fõleg gyémántokkal. Hogy ne raboljam tovább az önök idejét: szeretném felkérni önöket, hogy idén az Ezüst Szárnyak szállítsa ezt a roppant értékes szállítmányt. A paraméterek: összesen 250 metrikus tonnányi rakományról van szó. Hogy ezt milyen hajókkal és milyen módon szállítják: ez teljes mértékben önöktõl függ. Engem személy szerint csak az érdekel, hogy a rakomány hiánytalanul megérkezzen a csiszoló üzemekbe. Mivel nem szükséges gondolom részleteznem, hogy milyen értékrõl van szó, ezért a mindenkori szállítót másfél millió kredit munkadíj illeti meg. Ez idén sincs másképp. Szeretném ugyanakkor jelezni, hogy a szállítmány védelmérõl részben mi magunk, részben más cégek gondoskodnak, de persze önök is tehetnek extra óvintézkedéseket, ha óhajtják. Ám ne rohanjunk ennyire elõre. Vállalják a megbizatást?"

*Hatalmas gyémánt szállítmány a Hutt űrbe. De biztosan nem ez az egyetlen ok, amiért iderángatott ez a tar fajankó. Ezt akár John-nal vagy épp Groddal is letárgyalhatta volna. Kell itt lennie még valaminek, valamit nem mond el...* - gondolkodott magában Dev, majd felemelkedve székéből körbesétálta az asztalt. Elhaladt a kormányzó mögött, majd Bali és Vyn mögött állapodott meg.
- Kormányzó úr. Részünkről a megtiszteltetés, hogy ránk gondolt. De érzem a levegőben, hogy valamit nem mond el nekem. Szállítmányozásról leginkább a logisztikai igazgatónk szokott tárgyalni. Nyugtasson meg kérem, hogy a rendkívüli munkadíj ellenére nem csak ezért hívott meg minket ide, a távoli és egyben gyönyörű Arkániára. Bár kétségkívül remek kirándulás mindannyiunk számára, de nem véletlenül maradtunk távol az üzleti élettől. Ezért vannak képzett szakembereink, hogy mindent rájuk bízhassunk. A megbízatás vállalásáról pedig egyszemélyben nem dönthetek, akkor sem, ha én vagyok az ügyvezető igazgató. Ilyen mértékű szállítókapacitást felmutatni, úgy hogy az könnyen védhető legyen, némi átcsoportosítás után meg tudunk oldani, de ebben sem én vagyok az illetékes, illetve nem én egyedül. Ezért kérném pár perc türelmét, hogy a munkatársaimmal megbeszélhessem a dolgot... - mondta Dev, mielőtt a feltett kérdésére a kormányzó válaszolhatott volna, és barátai vállára tette a kezét, ezzel arra invitálva őket, hogy tartsanak vele a terem egyik szegletébe.

Odaérve belenézett mindkettejük szemébe. Őszinte volt a tekintete, és rögvest hozzá is látott, ahogy Bali és Vyn kizárólag rá figyeltek:
- Hatalmas esély ez néhány újabb befektetésre, viszont természetesen nem kis kockázattal jár. Amondó lennék, hogy vállaljuk el, de lenne benne némi csavar. A logisztikát illetően egyeztetek John-nal. A tervem a következő: egyforma, jelöletlen transzportok indulnak, legalább 3, amelynek megvan a szükséges raktere. Mindhárom pilótáinak azt mondjuk: ők viszik a szállítmányt. Egyforma védettséget biztosítunk mindháromnak, viszont természetesen amelyik igazából a szállítmányt viszi - és erről csak ti ketten és én tudunk majd - azt kísérjük mi, Delta vadászokon. Így nem szivároghat ki információ, és ha bajba is kerülünk, mi meg tudjuk védeni. NS-n meg nyilván várni fogja a kormányzó egysége a szállítmányt. De persze ez csak az én elképzelésem, a ti véleményetek éppúgy fontos nekem. Mit gondoltok? - tette fel a kérdést barátainak a Jedi mester...

[Vyn Krace]

Krace egy pillantást vetett a körülöttük forgolódó, egyre hangosabban társalkodó tömeg felé. Emberek tekintetével találkozott, akik közül páran össze is súgtak a hátuk mögött, feltehetően a H’ars kormányzó őket ért kitüntető figyelme miatt. A corelliai egyre kényelmetlenebbül kezdte érezni magát, bár ez az érzés egész idő alatt ott lebegett felette. Nagyon bízott benne, hogy a rájuk összpontosuló figyelem mindössze pillanatnyi, és a népes társaság azon tagjai, akinek ez a jelenet felkeltette a figyelmét, hamarosan másik, sokkal érdekesebb témát talál magának. Sosem szeretett a figyelem központjában lenni, az elmúl éveket tekintve különösképpen nem, mivel ez számára, és társai részére mondhatni roppant kellemetlen lehetőségeket hordozott magában.

- "Erre parancsoljanak." – mondta végre a kormányzó, majd kezével a helyiség közeli oldala felé intett, mintegy jelzésképpen mutatva az irányt. Valamennyire megkönnyebbülten követte a többieket a fogadóterem két középső, domború nonfiguratív ábrákkal díszített oszlopa között nyíló különterem felé. Örült, hogy végre maguk mögött tudhatják a számára igencsak terhes báli nyüzsgést. Nagyon remélte, ha ennek az üzleti tárgyalásnak vége, teljesítve a kötelező protokollt, akkor végre távozhatnak.

A szobába Krace lépett be utoljára, és a mögöttük becsukódó ajtó teljesen kirekesztette a kinti zavaró zsivajt. Csend telepedett rájuk, melyet kihasználva a corelliai végigfuttatta tekintetét a helyiségben. A különterem jóval kisebb volt, mint az előzőleg elhagyott hatalmas, vastag biztonsági üvegkupolával fedett fogadóterem. A sötétkék bársonnyal bevont, ablaktalan falak között mindössze egy hosszú mahagóni asztal és négy szék állt. Hangulatos halvány fény uralta a helyiséget, mely a falakba mélyesztett, egymástól szabályos távolságra futó lámpatestekből eredt. Diszkrét díszítés jellemezte a termet, mely kimerült a pár, különböző világok meseszép tájait ábrázoló holofestményből, és a sarkokat alátámasztó, a fogadóteremben állókhoz hasonló mintázatot hordozó oszlopokból. Krace elismertséggel adózott az arkaniai építészeti kultúra előtt, melynek tökéletes példáját mutatta ez az ősi kastély.

Megvárta, amíg mindenki helyet foglal, majd példájukat követbe elfoglalta a középen, vendéglátójukkal szemben elhelyezkedő Dev bal oldalán álló, az asztal színéhez és formájához harmonizáló, kagyló alakú kényelmes széket. Az asztalon elhelyezett négy karcsú, aranyszínű itallal teli pohár bizonyította, hogy a kis termet számukra készítették elő. Tiszteletben tartva a szokásokat, kezébe vette a felé legközelebb eső poharat, majd egy lassan belekortyolt a kellemes zamatú, kissé édeskés italba. Továbbra is kényelmetlen csend telepedett rájuk, melyet némi várakozás után végül házigazdájuk érces hangja törte meg.

-"Uraim, nem minden hátsó szándék nélkül hívtam meg önöket erre a kis fogadásra." – kezdte H’ars kormányzó -"Felteszem, bizonyára hallottak már a Gyémántflottáról, amely minden évben errõl a bolygóról indul a Hutt Ûrbe, fedélzetén sok-sok értékes, csiszolatlan drágakõvel, fõleg gyémántokkal. Hogy ne raboljam tovább az önök idejét: szeretném felkérni önöket, hogy idén az Ezüst Szárnyak szállítsa ezt a roppant értékes szállítmányt. A paraméterek: összesen 250 metrikus tonnányi rakományról van szó. Hogy ezt milyen hajókkal és milyen módon szállítják: ez teljes mértékben önöktõl függ. Engem személy szerint csak az érdekel, hogy a rakomány hiánytalanul megérkezzen a csiszoló üzemekbe. Mivel nem szükséges gondolom részleteznem, hogy milyen értékrõl van szó, ezért a mindenkori szállítót másfél millió kredit munkadíj illeti meg. Ez idén sincs másképp. Szeretném ugyanakkor jelezni, hogy a szállítmány védelmérõl részben mi magunk, részben más cégek gondoskodnak, de persze önök is tehetnek extra óvintézkedéseket, ha óhajtják. Ám ne rohanjunk ennyire elõre. Vállalják a megbízatást?"

A corelliai figyelmesen hallgatta végig a kormányzót, majd lopva egy pillantást vetett oldalra társai felé. Nem szólalt egyelőre meg, nem is lett volna helyénvaló az adott helyzetben. Azonban a későbbiek folyamán, mikor biztonságos távolságra lesznek ettől a helytől, majd akkor ad hangot aggodalmainak H’ars kormányzó üzleti ajánlatát illetően. Nem tudta miért, de valami nagyon nem tetszett neki ebben az egészben. Lehet csak az váltotta ki ezt az érzést belőle, hogy ilyen hírtelen az ölükbe pottyant ez a zsíros megbízás – mely tulajdonképpen őt magát teljesen hidegen hagyta, de az álca érdekében mégis felcsillantak szemei a hét számjegyű megbízási összeg hallatán -, vagy annak körülményei, esetleg netán csak az évek alatt benne kialakult - néha túlzottnak tűnő, de mindenképpen szükséges – óvatosság.

Ismét csend telepedett rájuk. Dev felemelkedett a székéből, és lassan körbesétálva az asztalt a két pilóta mögött állapodott meg.
-"Kormányzó úr. Részünkről a megtiszteltetés, hogy ránk gondolt.” – kezdte válaszát a Szárnyak ügyvezetője -"De érzem a levegőben, hogy valamit nem mond el nekem. Szállítmányozásról leginkább a logisztikai igazgatónk szokott tárgyalni. Nyugtasson meg kérem, hogy a rendkívüli munkadíj ellenére nem csak ezért hívott meg minket ide, a távoli és egyben gyönyörű Arkániára. Bár kétségkívül remek kirándulás mindannyiunk számára, de nem véletlenül maradtunk távol az üzleti élettől. Ezért vannak képzett szakembereink, hogy mindent rájuk bízhassunk. A megbízatás vállalásáról pedig egyszemélyben nem dönthetek, akkor sem, ha én vagyok az ügyvezető igazgató. Ilyen mértékű szállítókapacitást felmutatni, úgy hogy az könnyen védhető legyen, némi átcsoportosítás után meg tudunk oldani, de ebben sem én vagyok az illetékes, illetve nem én egyedül. Ezért kérném pár perc türelmét, hogy a munkatársaimmal megbeszélhessem a dolgot..."

Dev kezét érezte a vállán. A corelliai bólintott, majd felállt a kényelmes székből, mint ahogyan az anoati is tett, majd az alderaani vezetésével a terem túlsó végébe sétáltak, és megálltak az ott álló, felfelé sikló kígyóra emlékeztető mintával díszített tartóoszlop mellett.

-"Hatalmas esély ez néhány újabb befektetésre, viszont természetesen nem kis kockázattal jár.” – fordult feléjük Dev -"Amondó lennék, hogy vállaljuk el, de lenne benne némi csavar. A logisztikát illetően egyeztetek John-nal. A tervem a következő: egyforma, jelöletlen transzportok indulnak, legalább 3, amelynek megvan a szükséges raktere. Mindhárom pilótáinak azt mondjuk: ők viszik a szállítmányt. Egyforma védettséget biztosítunk mindháromnak, viszont természetesen amelyik igazából a szállítmányt viszi - és erről csak ti ketten és én tudunk majd - azt kísérjük mi, Delta vadászokon. Így nem szivároghat ki információ, és ha bajba is kerülünk, mi meg tudjuk védeni. NS-n meg nyilván várni fogja a kormányzó egysége a szállítmányt. De persze ez csak az én elképzelésem, a ti véleményetek éppúgy fontos nekem. Mit gondoltok?"

A corelliai elgondolkodott. Csak remélni tudta, hogy a kormányzó – vagy esetleg valaki más – nem hallgatja le és rögzíti a tárgyalóteremben elhangzott szavakat. Minden idegen, számukra ismeretlen hely és személy potenciális veszélyforrást jelentett. Azonban tudta, Dev számára sokat jelentett az álcaként létrehozott szállítmányozási vállalat, melyet évek alatt épített fel. Minden teljesített megbízás a cég nevét öregbíti, új lehetőségeket tár eléjük, és nem utolsó sorban segít a látszatot fenntartani. Szíve szerint kihátrált volna ez az üzlet elöl, de felettébb különös, mondhatni gyanús lett volna, ha egy ilyen ajánlatott egy ekkora, galaktikus méretekben nézve kis cég visszautasít, mely ugyan igen magas, ám a megbízás jelentős összegét tekintve elfogadható a kockázattal jár. Talán ez volt az egyik oka kellemetlen előérzetének, hiszen számos, sokkal nagyobb vállalat létezik, mint az Ezüst Szárnyak, amelyek jelentősen nagyobb védelmet tudnak biztosítani egy ilyen értékű szállítmányoknak. Devnek igaza volt, H’ars valamit titkol előlük. Azonban valami azt súgta neki, hogy erről a titokról nem éppen a legjobb helyen és a legalkalmasabb időben fog lehullni a fátyol.

- Fogadjuk el, a többi részletet majd később, alkalmasabb helyen megbeszéljük. – válaszolta rövid idő múlva Krace, majd szemöldökét várakozóan felvonva a mellette álló anoatira tekintett.

[Bali-W’an A’rves]

„Erre parancsoljanak…” - Hangzott el a kormányzó invitálása, minek eredményeként a főméltóság nyomban el is indult, utat mutatva az Ezüst Szárnyak társaság ügyvezető igazgatójának, és két kísérőjének. A bál résztvevőinek kisebb-nagyobb csoportosulásai közepette elindultak kifelé a bálteremből. Az anoait, aki néhány lépésnyi távolságot tartva Dev és Vyn között lépdelt, magán érezte az általa csak kékvérűnek nevezettek irigykedő pillantásainak kereszttüzét. Az a megtiszteltetés, amelyben az Alderaanról érkezett férfiakat H’ars kormányzó részesítette, olyan kegy volt, amelyben a jelenlévők közül igen sokan örömmel részesültek volna. Furcsamód a részesültek többsége nem különösebben rajongott a kegyért, melyet nekik juttattak. Legalábbis A’rves úgy vélte, hogy a meghívás Krace számára legalább annyira kényelmetlen, mint amennyire neki is. Ahogy a corelliai, úgy a peremvidéki bolygóról származó férfi sosem szeretett az érdeklődés középpontjában lenni.

A bálterem középső részén, két domborművekkel ékesített oszlop között nyílt az ajtó, amely a tárgyalás helyszínéül szolgáló különterembe vezetett. Miután valamennyien odabent voltak, az ajtó bezárulása könnyebbséget jelentett az anoati számára, hisz megszabadult a vizslató tekintetektől, s a bálozók zajongásától. Szinte élvezte a beállt csaknem teljes csendet. Ugyanakkor figyelme most még élénkebb volt, mint korábban. Alighogy belépett, körülpillantott és felmérte a helyiséget. A helyiség közepén egy hosszú mahagóni asztal, rajta négy kristálypohár, s az asztal körül négy szék állt. A falakon sötétkék, valószínűleg bársonyból készült falikárpitok valamint különféle ismeretlen, ám szemet gyönyörködtető tájakat ábrázoló holofestmények voltak láthatóak, de sehol egy ablak. Felül biztonsági üvegből készült kupola, hasonlatos ahhoz, mint amilyen a bálteremé, melyet a helyiség sarkaiban díszes oszlopok támasztottak alá. Összességében a helyiség, az előző kicsinyített másaként hatott. Halovány fény töltötte be a termet, a falakon elhelyezett világítótestek jóvoltából. Az elismerést érdemlő látvány egy igen komoly hátránnyal bírt. Szemlátomást csak azon az úton lehetett távozni a teremből, amelyen bejöttek, vagyis nem kínálkozott egyéb alternatíva az esetleges menekülésre.

A’rves megvárta, míg H’ars és Slenn helyet foglaltak, majd ő maga is letelepedett barátja jobbján, míg Krace, a Társaság vezetőjének balján álló negyedik székre telepedett le. Kényelmes kagylóformájú székek voltak. Az anoati érezte, hogy Dev elméjének láthatatlan csápjai kinyúlnak, s töviről hegyire végigfürkészik a helyiséget. A nálánál idősebb Jedi Mester higgadt tudatának érintése megnyugvással töltötte el, a mindig gyanakvó, gyakorta nyugtalan anoatit. Súlyosnak tetsző csend ereszkedett a négy férfi közé, melyet egyik vendég sem szándékozott megtörni, hanem az uralkodói udvarok etikettjének megfelelően megvárták, míg a házigazda hozzá nem fog a mondandójához.

„Uraim, nem minden hátsó szándék nélkül hívtam meg önöket erre a kis fogadásra. Felteszem, bizonyára hallottak már a Gyémántflottáról, amely minden évben erről a bolygóról indul a Hutt Űrbe, fedélzetén sok-sok értékes, csiszolatlan drágakővel, főleg gyémántokkal. Hogy ne raboljam tovább az önök idejét: szeretném felkérni önöket, hogy idén az Ezüst Szárnyak szállítsa ezt a roppant értékes szállítmányt. A paraméterek: összesen 250 metrikus tonnányi rakományról van szó. Hogy ezt milyen hajókkal és milyen módon szállítják: ez teljes mértékben önöktől függ. Engem személy szerint csak az érdekel, hogy a rakomány hiánytalanul megérkezzen a csiszoló üzemekbe. Mivel nem szükséges gondolom részleteznem, hogy milyen értékről van szó, ezért a mindenkori szállítót másfél millió kredit munkadíj illeti meg. Ez idén sincs másképp. Szeretném ugyanakkor jelezni, hogy a szállítmány védelméről részben mi magunk, részben más cégek gondoskodnak, de persze önök is tehetnek extra óvintézkedéseket, ha óhajtják. Ám ne rohanjunk ennyire előre. Vállalják a megbízatást?”

A kormányzó szavai érdeklődést váltottak ki A’rvesből. A megbízás első hallásra, visszautasíthatatlannak hallatszott, ám az anoati már rég megtanulta, hogy az ilyen ajánlatokkal óvatosan kell bánni, mielőtt két kézzel ragadná meg őket az ember. Hideg fejjel végiggondolva volt benne valami, ami ellenérzéseket váltott ki a teherhajópilótban. Értékes szállítmányt egy olyan űrbe, ahol az ilyen jelzővel illetett rakományok a legkevésbé sincsenek biztonságban. Nincs az a biztosító társaság, aki ezt biztosítani merné. Bali-W’an tekintete a kormányzótól Devre vándorolt, aki felemelkedett a székéből, és megkerülve az övét, mögötte és Vyn mögött állapodott meg.

„Kormányzó úr. Részünkről a megtiszteltetés, hogy ránk gondolt. De érzem a levegőben, hogy valamit nem mond el nekem. Szállítmányozásról leginkább a logisztikai igazgatónk szokott tárgyalni. Nyugtasson meg kérem, hogy a rendkívüli munkadíj ellenére nem csak ezért hívott meg minket ide, a távoli és egyben gyönyörű Arkániára. Bár kétségkívül remek kirándulás mindannyiunk számára, de nem véletlenül maradtunk távol az üzleti élettől. Ezért vannak képzett szakembereink, hogy mindent rájuk bízhassunk. A megbízatás vállalásáról pedig egy személyben nem dönthetek, akkor sem, ha én vagyok az ügyvezető igazgató. Ilyen mértékű szállítókapacitást felmutatni, úgy hogy az könnyen védhető legyen, némi átcsoportosítás után meg tudunk oldani, de ebben sem én vagyok az illetékes, illetve nem én egyedül. Ezért kérném pár perc türelmét, hogy a munkatársaimmal megbeszélhessem a dolgot...”

Az Ezüst Szárnyak Társaság vezetőinek szavai tisztelettudóak, ugyanakkor gyanakvóak is voltak. A’rves érezte Slenn kezét a vállán, mely félreérthetetlen jelzés volt a félrevonulásra. Az anoati ültében biccentett a kormányzónak, mintegy bocsánatkérőn, - hisz méltóságok színe előtt nem kimondottan volt illendő az ilyesfajta félrevonulás – majd maga is felemelkedett a székéből és követte Devet. A terem túlsó végébe sétáltak és a tartóoszlop tövében megálltak. Slenn feléjük fordult és rögvest bele is fogott saját álláspontja kifejtésébe.

„Hatalmas esély ez néhány újabb befektetésre, viszont természetesen nem kis kockázattal jár. Amondó lennék, hogy vállaljuk el, de lenne benne némi csavar. A logisztikát illetően egyeztetek John-nal. A tervem a következő: egyforma, jelöletlen transzportok indulnak, legalább 3, amelynek megvan a szükséges raktere. Mindhárom pilótáinak azt mondjuk: ők viszik a szállítmányt. Egyforma védettséget biztosítunk mindháromnak, viszont természetesen amelyik igazából a szállítmányt viszi - és erről csak ti ketten és én tudunk majd - azt kísérjük mi, Delta vadászokon. Így nem szivároghat ki információ, és ha bajba is kerülünk, mi meg tudjuk védeni. NS-n meg nyilván várni fogja a kormányzó egysége a szállítmányt. De persze ez csak az én elképzelésem, a ti véleményetek éppúgy fontos nekem. Mit gondoltok?”

Az anoati arcán fintor futott át. Önkéntelenül is körbepillantott, mintha attól tartott volna, hogy avatatlan fülek is tanúi lennének, aztán összevonta a szemét és Devre pillantott. Slenn mester azon túl, hogy olyan helyen adta elő a tervét, amely egyértelműen nem biztonságos, szóba hozta azon saját konstrukciójú csillagvadászaikat, amelyek azon túl, hogy bizonyos mértékig összeköthetik a társaságot a Jedikkel, már a puszta létezésükkel számos birodalmi törvényt sértenek, így lehetőség szerint titokban kellene maradnia. Bali-W’an megcsóválta a fejét, nem tetszett neki, hogy Dev ilyen gyorsan elfogadta a kormányzó megbízását, anélkül, hogy megpróbálta volna megfejteni azt, ami az ajánlat hátterében rejlik.

„Fogadjuk el, a többi részletet majd később, alkalmasabb helyen megbeszéljük.” – Válaszolt először Krace a feltett kérdésre.

Az anoati a homlokát ráncolta. Most, hogy Vyn is egyetértésben csatlakozott Devhez, ő egyedül maradt a megbízással kapcsolatos fenntartásaival. Noha erős kételyei voltak, itt és most nem akart vitába bocsátkozni. Ahogy a corelliai is mondta, alkalmasabb helyen, s időben kell megvitatniuk a részleteket. A’rves hajlott arra, hogy rábólintson, ám az őt leginkább zavaró tényező mellett nem tudott elmenni. Vonakodva, előbb Kracere, majd Slennre tekintett.

- Egyedül, saját biztosítással, kontárok és potenciális kétkulacsosok nélkül, vagy sehogy. - Foglalta össze egy mondatba sűrítve a véleményét. Feltételezte, hogy H’ars ebbe nem fog belemenni, ám bízott benne, hogy amennyiben társai is az ő véleményét fogják osztani eme részlet tekintetében, akkor talán meggyőzhetik a kormányzót arról, hogy kevesebb felhajtással, a kockázati tényezők egy része kiküszöbölhető.

[Yoda]

Ahogy Dev megpróbálta kitapogatni az Erõ kusza szövedékét, különös, baljós elõérzet kerítette hatalmába. Bõvebben nem akadt módja meditálni ezen a kérdésen, de érezte, hogy késõbb alaposabban el kell töprengenie ezen a problémán. Vajon a megbízás miatt lehet vagy valami más oka van?

A kormányzó egyébiránt meglehetõsen merev arcot vágott, amikor az Ezüst Szárnyak vezetõje azt találta mondani, hogy H'ars talán eltitkol valamilyen részletet elõle a szállítmánnyal kapcsolatban. Az arkaniai azonban nem szólt egy szó se, inkább kortyolt a pezsgõbõl és megvárta amíg vendégei végeznek a megbeszéléssel.

- Meglehetõsen sértõ a feltételezés, gróf úr! - törte meg aztán a csendet, miután a trió ismét visszafordult hozzá.
- Hogy elhallgatnék részleteket? Hogy normális esetben tárgyaljak a logisztikai igazgatóval? Mondja, felfogta maga, hogy mekkora értékrõl van szó? Gondolja, hogy nem a hivatalos utat jártam volna, ha teszem azt harminc tonna dúracélt akarnék innen elszállítattani? A fejemet teszem arra, hogy ennyi gyémántot soha senki nem látott még ebben a Galaxisban, de nem is fog egyhamar! - folytatja szemmel láthatóan felháborodva az arkaniai.
- Szakértõim szerint az Ezüst Szárnyak profi vállalkozás, de nem gondoltam volna, hogy egy gróf ennyire udvariatlan. Persze legyen ahogy óhajtja. Ha maga azzal vádol, hogy elhallgatok bizonyos részleteket, akkor vagy máris megkérem önöket: távozzanak, illetve ha mégis maradni akarnak, akkor készen állok válaszolni minden kérdésükre. Mindazonáltal elhihetik: nem önök az egyetlen kiszemelt cég. Ha nem vállalják a megbizatást, máris tárgyalok másokkal. Az élet nem áll meg... - emeli fel szemöldökét sokat mondóan a kormányzó és várakozásteljesen karba fonja a kezét.

[Dev Slenn]

"- Fogadjuk el, a többi részletet majd később, alkalmasabb helyen megbeszéljük." - hangzott Vyn válasza a felajánlott üzleti lehetőségre, Bali pedig az elhangzottak után, eképp reagált:
"- Egyedül, saját biztosítással, kontárok és potenciális kétkulacsosok nélkül, vagy sehogy."

Dev bólintott és elmosolyodott. Hiszen amit mondott szándékosan a poloskáknak és birodalmi ügynököknek mondta. Eszébe sem volt, kitálalni a tervét. A terve a fejében már megvolt, és kérdéseivel is csak arról akart megbizonyosodni, hogy a kormányzó hogyan reagálja le a dolgot.
"- Hogy elhallgatnék részleteket? Hogy normális esetben tárgyaljak a logisztikai igazgatóval? Mondja, felfogta maga, hogy mekkora értékrõl van szó? Gondolja, hogy nem a hivatalos utat jártam volna, ha teszem azt harminc tonna dúracélt akarnék innen elszállítattani? A fejemet teszem arra, hogy ennyi gyémántot soha senki nem látott még ebben a Galaxisban, de nem is fog egyhamar! - kezdte felháborodva az arkániai, majd folytatta - Szakértõim szerint az Ezüst Szárnyak profi vállalkozás, de nem gondoltam volna, hogy egy gróf ennyire udvariatlan. Persze legyen ahogy óhajtja. Ha maga azzal vádol, hogy elhallgatok bizonyos részleteket, akkor vagy máris megkérem önöket: távozzanak, illetve ha mégis maradni akarnak, akkor készen állok válaszolni minden kérdésükre. Mindazonáltal elhihetik: nem önök az egyetlen kiszemelt cég. Ha nem vállalják a megbizatást, máris tárgyalok másokkal. Az élet nem áll meg..."
- Elnézést Kormányzó úr, a fogalmazásért, nyilván én értelmeztem valamit félre. Igazán nem akartam megbántani. A szállítás természetesen hatalmas lehetőség számunkra és eszemben sem volt felbosszantani. Természetesen elvállaljuk. Kihagyhatatlan lehetőség és valódi megtiszteltetés, hogy ránk gondolt, nem is mertük volna gondolni, hogy valaha ilyen lehetőség áll majd előttünk. Még egyszer köszönöm, hogy ránk gondolt és még egyszer elnézést kérek a fogalmazásomért - próbálta Dev visszaterelni a beszélgetést diplomatikusan a kezdeti mederbe - mindazonáltal nekünk is vannak feltételeink. A szállításért teljes felelősséget vállalunk, de a szállítás csak a mi feltételeinkkel történhet. MI tudunk gondoskodni minden eshetőségről, de elnézést a kifejezésért, kontárokkal nem dolgozunk. Ha mások vannak ott, akkor hiba csúszhat bele, ha más emberei is ott vannak, akkor kiszivároghat az info. Bárhol, bárkitől. Tőlünk nem. Mi így dolgozunk. Profik vagyunk, a szállítást nem adjuk ki a kezünkből. Nem kellenek privát biztonsági cégek, és nem kell, hogy kockáztassa a saját emberei életét. Ha velünk akar szállíttatni, akkor el kell fogadnia, hogy nálunk nincsenek külsősök. A mi embereink vannak ott a felrakodásnál, és a leszállításnál is, hogy ne legyen baj, hogy ne találkozzunk kezdőkkel. Amikor a célállomáson van a gyémánt, értesítjük Önt, de CSAK ÖNT. Ön megadja a szállítási koordinátákat, és ott várják az Ön emberei a szállítmányt...

[Bali-W’an A’rves]

A rövid, meglehetősen sietősen megtartott eszmecsere után, az Ezüst Szárnyak Szállítmányozási Társaságot képviselő hármas visszatért az asztal mellé. A kormányzó hideg tekintete arra a következtetésre bátorította az anoatit, hogy az iménti kis félrevonulásos közjáték nem igazán volt H’ars ínyére. Alighogy Slenn, Krace és A’rves ismét helyet foglaltak, a kormányzó megtörte a rájuk boruló csendet.

„Meglehetősen sértő a feltételezés, gróf úr!” - Kezdte, szemlátomást felháborodottan H’ars, majd hasonló hangvételben folytatta. - „Hogy elhallgatnék részleteket? Hogy normális esetben tárgyaljak a logisztikai igazgatóval? Mondja, felfogta maga, hogy mekkora értékről van szó? Gondolja, hogy nem a hivatalos utat jártam volna, ha teszem azt harminc tonna dúracélt akarnék innen elszállíttatni? A fejemet teszem arra, hogy ennyi gyémántot soha senki nem látott még ebben a Galaxisban, de nem is fog egyhamar!” -

Arkania kormányzójának lendületes és indulatos kitörése váratlanul érte az anoatit, s egyúttal elgondolkoztatta. Tény, hogy Dev nem a hasonló körökben megszokott viselkedésformát követte, és az általános, úgymond udvari etikettet alapul véve, egyértelműen meg is sértette H’arst, a nem túl megfelelő szóhasználatával, de ugyanakkor a viszontválasz sem volt épp úgymond „udvarképes”. A’rves szája szegletében alig észrevehető mosoly suhant át. Szinte egész gyermekkorát egy uralkodói család közvetlen közelében töltötte, így körülbelül tudta mik a követendő irányadók. Alkalmasint talán egyszer beszél Devvel, a modorának csiszolásáról, noha volt egy sanda gyanúja avval kapcsolatban, hogy az averami előre megfontolt szándékkal mondta úgy a mondandóját, ahogy mondta. Egyértelműen azzal a céllal, hogy fényt derítsen a kormányzó tényleges céljaira, amelyek kétségtelenül túl kellett, hogy mutassanak, néhány drágakövön. Remélte, hogy Slenn esetében erről van szó. Mindhármuk érdekében. Mielőtt még bármely vendég válaszolhatott volna a kormányzó, máris folytatta.

„Szakértőim szerint az Ezüst Szárnyak profi vállalkozás, de nem gondoltam volna, hogy egy gróf ennyire udvariatlan. Persze legyen ahogy óhajtja. Ha maga azzal vádol, hogy elhallgatok bizonyos részleteket, akkor vagy máris megkérem önöket: távozzanak, illetve ha mégis maradni akarnak, akkor készen állok válaszolni minden kérdésükre. Mindazonáltal elhihetik: nem önök az egyetlen kiszemelt cég. Ha nem vállalják a megbízatást, máris tárgyalok másokkal. Az élet nem áll meg.. ”-

A sértett kormányzó lendületes, és bizonyos szemszögből jogosnak mondható, szóáradatban intézett ellentámadása véget ért. Az anoati egy szót sem szólt. A hallottakból már leszűrte azokat a tanulságokat, amelyekre szüksége volt. Arkania kormányzója, noha szemlátomást módfelett bizalmatlan volt, és igyekezett a vérig sértettség látszatát kelteni. Természetesen, ahogy az utóbbi, úgy az előbbi is érthető volt, hisz az értékes szállítmány épségéért való aggodalom teljességgel megérthető. Viszont mégis az a hozzáállás, ahogy a dolgot intézni kívánta, nem tűnt túl professzionálisnak. A’rves gyanította, hogy H’ars nem tudna erre a munkára egykönnyen olyan társaságot vállalni, amely rendelkezik kellő háttérrel, akár technikai, akár anyagi fedezet tekintetében. Lassan elfordította tekintetét H’arsról és Slennre pillantott. Deven volt a válaszadás sora. Bali-W’an remélte, hogy ez alkalommal óvatosabb hangot üt meg a gróf.

„Elnézést Kormányzó úr, a fogalmazásért, nyilván én értelmeztem valamit félre. Igazán nem akartam megbántani. A szállítás természetesen hatalmas lehetőség számunkra és eszemben sem volt felbosszantani. Természetesen elvállaljuk. Kihagyhatatlan lehetőség és valódi megtiszteltetés, hogy ránk gondolt, nem is mertük volna gondolni, hogy valaha ilyen lehetőség áll majd előttünk. Még egyszer köszönöm, hogy ránk gondolt és még egyszer elnézést kérek a fogalmazásomért.” - Dev egy pillanatnyi szünetet tartott, majd folytatta.- „Mindazonáltal nekünk is vannak feltételeink. A szállításért teljes felelősséget vállalunk, de a szállítás csak a mi feltételeinkkel történhet. Mi tudunk gondoskodni minden eshetőségről, de elnézést a kifejezésért, kontárokkal nem dolgozunk. Ha mások vannak ott, akkor hiba csúszhat bele, ha más emberei is ott vannak, akkor kiszivároghat az információ. Bárhol, bárkitől. Tőlünk nem. Mi így dolgozunk. Profik vagyunk, a szállítást nem adjuk ki a kezünkből. Nem kellenek privát biztonsági cégek, és nem kell, hogy kockáztassa a saját emberei életét. Ha velünk akar szállíttatni, akkor el kell fogadnia, hogy nálunk nincsenek külsősök. A mi embereink vannak ott a felrakodásnál, és a leszállításnál is, hogy ne legyen baj, hogy ne találkozzunk kezdőkkel. Amikor a célállomáson van a gyémánt, értesítjük Önt, de csak Önt. Ön megadja a szállítási koordinátákat, és ott várják az Ön emberei a szállítmányt...”-

Bali-W’an érdeklődve hallgatta barátja egyenes szavait. A feltételek, melyeket az Ezüst Szárnyak Társaság vezetője támasztott, szigorúak voltak. Viszont csak ezek betartása szavatolta azt, hogy a mesés drágakövekből álló szállítmány az alderaani szállítmányozó cég jóvoltából eljusson rendeltetési helyére. Az anoati lelki szemei előtt látta, hogy a kormányzó, - amennyiben az úgynevezett szakértői tényleg felmérték az Ezüst Szárnyak felszereltségét – ha húzódozva is, beleegyezik. Ha pedig nem, nos akkor végre valamennyien elhagyhatják ezt a fagyos bolygót. A’rves tekintete Slennről, ismét a kormányzóra vándorolt vissza, akinek válaszától függött, hogy tovább folytatódik e ez a társalgás, avagy véget ér.

[Vyn Krace]

A’rves lassan először Kracere, majd Slennre tekintett. Tekintetében némi bizalmatlanság sugárzott.
- "Egyedül, saját biztosítással, kontárok és potenciális kétkulacsosok nélkül, vagy sehogy." – fejtette ki végül tömören véleményét az anoati.
A corelliai bólintott, jelezve, hogy teljes mértékben egyet ért társukkal. Valóban nem hiányzott számukra a kelleténél nagyobb rizikó, amit egy második fél jelenléte jelentene. Nem foglalta mondatokba a gondolatait, nem volt rá szükség. Szeme sarkából odapillantott a kormányzó felé, aki éppen kristálypoharából akkor hörpintette fel az utolsó korty italát. Egy pillanatra elgondolkozott a kormányzó rájuk vetülő jeges pillantásán, és érezte, H’ars kormányzónak nem nagyon volt kedvére ez az illetlen viselkedés, amit a Szárnyak képviselői mutattak. A diplomácia ezen formája nem volt az erőssége, bár a szükséges képzést megkapta hozzá, de annak idején rá és hasonló társaira akkor volt szükség, amikor a tárgyalások ideje lejárt, és a szavak helyett már csak a tettek beszéltek.
Feltekintett, majd egy apró kézmozdulattal jelezte a többiek felé, hogy részéről nem szükséges a további megbeszélés, majd az alderaanival az élen ismét elfoglalták helyüket az asztalnál a kormányzóval szemben. Egy pillanatnyi csend telepedett rájuk, melyet végül vendéglátójuk éles hangja tört meg.

- "Meglehetősen sértő a feltételezés, gróf úr!” - adott hangot eddig visszafojtott felháborodásának H’ars - „Hogy elhallgatnék részleteket? Hogy normális esetben tárgyaljak a logisztikai igazgatóval? Mondja, felfogta maga, hogy mekkora értékről van szó? Gondolja, hogy nem a hivatalos utat jártam volna, ha teszem azt harminc tonna dúracélt akarnék innen elszállíttatni? A fejemet teszem arra, hogy ennyi gyémántot soha senki nem látott még ebben a Galaxisban, de nem is fog egyhamar!"

Kracet egy nem lepte meg az arkaniai kormányzó hírtelen kitörése, melyeket mintha a bársonnyal bevon falak is visszhangzották volna. Látta tekintetében az indulatot, mely ott lebegett a felszín alatt. Azonban nem indulatosnak ismerte az arkaniaikat, ami továbbra is arra engedte következtetni, hogy H’ars vagy valamit valóban elhallgat előlük, vagy a szállítmánnyal kapcsolatos aggályait, esetleg más természetű gondjait vezeti le ebből kifolyólag. A finom diplomáciai megoldások és az etikett valahogy az imént már a háttérbe szorult. A corelliai nyugodtan ült tovább, és olybá tűnt, mintha már végtelenségig unná ezt a számára teljesen értelmetlen megbeszélést, éppen úgy, mint egy társasági pilóta, akinek más dolga nincs, mint a cég érdekeit szolgálva az árút pontosan és biztonságosan leszállítsa, úgy ahogyan az utasításba kapta.

- "Elnézést Kormányzó úr, a fogalmazásért, nyilván én értelmeztem valamit félre. Igazán nem akartam megbántani. A szállítás természetesen hatalmas lehetőség számunkra és eszemben sem volt felbosszantani. Természetesen elvállaljuk. Kihagyhatatlan lehetőség és valódi megtiszteltetés, hogy ránk gondolt, nem is mertük volna gondolni, hogy valaha ilyen lehetőség áll majd előttünk. Még egyszer köszönöm, hogy ránk gondolt és még egyszer elnézést kérek a fogalmazásomért." - egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, majd folytatta. - „Mindazonáltal nekünk is vannak feltételeink. A szállításért teljes felelősséget vállalunk, de a szállítás csak a mi feltételeinkkel történhet. Mi tudunk gondoskodni minden eshetőségről, de elnézést a kifejezésért, kontárokkal nem dolgozunk. Ha mások vannak ott, akkor hiba csúszhat bele, ha más emberei is ott vannak, akkor kiszivároghat az információ. Bárhol, bárkitől. Tőlünk nem. Mi így dolgozunk. Profik vagyunk, a szállítást nem adjuk ki a kezünkből. Nem kellenek privát biztonsági cégek, és nem kell, hogy kockáztassa a saját emberei életét. Ha velünk akar szállíttatni, akkor el kell fogadnia, hogy nálunk nincsenek külsősök. A mi embereink vannak ott a felrakodásnál, és a leszállításnál is, hogy ne legyen baj, hogy ne találkozzunk kezdőkkel. Amikor a célállomáson van a gyémánt, értesítjük Önt, de csak Önt. Ön megadja a szállítási koordinátákat, és ott várják az Ön emberei a szállítmányt..."

Krace, miközben Dev beszélt végig, a feltűnést kerülve - úgy tett, mintha csak maga elé révedne, vagy éppen a kormányzó mögötti oszloppáros közötti falon függő tájképet figyelné - a kormányzó tekintetét fürkészte, hátha H’ars szemei és sima arcának apró rándulásai többet elárulnak számára, mint az elkövetkezendő, a tárgyalás és az üzlet számára fontos szavai.

[Yoda]

A kormányzó karba font kézzel hallgat, aztán - érezhetõen kissé megnyugodva - így válaszol:
- Rendben van. Elfogadom a feltételeiket, ha önök elfogadják azt, hogy az igazi szállítmány mellett indítunk egy ál-szállítmányt is, amirõl egy-két információt elcsöpögtetünk az alvilági forrásoknak. Természetesen az indulási idõpontok jelentõsen eltérnek majd egymástól. Remélem megértik, hogy szeretnék jómagam is minden lehetséges biztonsági intézkedést meghozni. Hallgatom a feltételeiket és az elképzeléseiket, bár voltaképpen ilyenformán teljes mértékben szabad kezet kapnak - folytatta az arkán.

[Dev Slenn]

- Kormányzó úr - kezdi Dev karba font kézzel - tudom, hogy az alvilág biztosan nem kajálná meg, hogy ebben az évben elmarad a szállítmány. Nyilván azt is tudják, hogy minden évben van, a körülbelüli indítási idővel is nyilván tisztában vannak. Épp ezért feleslegesnek érzem, hogy értelmetlen áldozatokat hozzunk eme dicső feladat elvégzése érdekében. Még ha el is térnek az indulási időpontok, a kalózok nyilván így is fenik a fogukat egy ilyen szállítmányra. Ha már szabad kezet kaptunk a szállítmány célba juttatásában, és ha már profikkal akar dolgozni, akkor dolgozzunk profi módon, áldozatok nélkül. Szerintem a kollégáim nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, egyikünk sem kér a felesleges vérontásból. Próbáljuk tehát minimalizálni az áldozatokat. Éppen ezért a szállítás időpontjáról egy biztonságos holo-fiókba kérek majd értesítést. Ezt a holo-fiókot önnek fogjuk megadni holnap. Csak önnek. Akkor és csak akkor lehetünk benne teljesen biztosak, hogy az információ nem szivárog ki. Erre a fiókra küldi el az alábbi kóddal ellátva az üzenetet - mondja Dev, miközben átad a kormányzónak egy adattáblát. Az adattábla tartalma egy még a köztársasági időkben használt kód volt, melyet Devék a mai napig használnak navigációs koordináták kódolására - ennek megfelelően fogunk eljárni és időben felvenni a csomagot. Természetesen még el kell döntenünk melyik hajónkkal tudjuk ezt a nemes szállítmányt kezelni. Így lesz a legbiztonságosabb. Én pedig személyesen kezeskedem arról, hogy a szállítmány célba ér, mert ott leszek a hajón, amelyik a szállítmányt viszi. Gondolom ez elegendő garancia önnek...

[Vyn Krace]

A kormányzó szemmel láthatóan kissé megnyugodott, bár testtartása – maga előtt karba font kezei - még némi zárkózottságot, enyhe belső feszültséget sugallt.
- Rendben van. Elfogadom a feltételeiket, ha önök elfogadják azt, hogy az igazi szállítmány mellett indítunk egy ál-szállítmányt is, amirõl egy-két információt elcsöpögtetünk az alvilági forrásoknak. Természetesen az indulási idõpontok jelentõsen eltérnek majd egymástól. Remélem megértik, hogy szeretnék jómagam is minden lehetséges biztonsági intézkedést meghozni. Hallgatom a feltételeiket és az elképzeléseiket, bár voltaképpen ilyenformán teljes mértékben szabad kezet kapnak - tekintett Slennre az arkán kormányzó.

- Kormányzó úr - kezdte Dev, majd követve a H’ars példáját, maga is karba fonta kézzeit - tudom, hogy az alvilág biztosan nem kajálná meg, hogy ebben az évben elmarad a szállítmány. Nyilván azt is tudják, hogy minden évben van, a körülbelüli indítási idővel is nyilván tisztában vannak. Épp ezért feleslegesnek érzem, hogy értelmetlen áldozatokat hozzunk eme dicső feladat elvégzése érdekében. Még ha el is térnek az indulási időpontok, a kalózok nyilván így is fenik a fogukat egy ilyen szállítmányra. Ha már szabad kezet kaptunk a szállítmány célba juttatásában, és ha már profikkal akar dolgozni, akkor dolgozzunk profi módon, áldozatok nélkül. Szerintem a kollégáim nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, egyikünk sem kér a felesleges vérontásból. Próbáljuk tehát minimalizálni az áldozatokat. Éppen ezért a szállítás időpontjáról egy biztonságos holo-fiókba kérek majd értesítést. Ezt a holo-fiókot önnek fogjuk megadni holnap. Csak önnek. Akkor és csak akkor lehetünk benne teljesen biztosak, hogy az információ nem szivárog ki. Erre a fiókra küldi el az alábbi kóddal ellátva az üzenetet - mondja Dev, miközben átad a kormányzónak egy adattáblát. Az adattábla tartalma egy még a köztársasági időkben használt kód volt, melyet Devék a mai napig használnak navigációs koordináták kódolására - ennek megfelelően fogunk eljárni és időben felvenni a csomagot. Természetesen még el kell döntenünk melyik hajónkkal tudjuk ezt a nemes szállítmányt kezelni. Így lesz a legbiztonságosabb. Én pedig személyesen kezeskedem arról, hogy a szállítmány célba ér, mert ott leszek a hajón, amelyik a szállítmányt viszi. Gondolom ez elegendő garancia önnek...

Krace tekintete, továbbra is az érdektelenséget sugallva révedt a semmibe, miközben valójában a két beszélő partner reakcióira koncentrált. A corelliai semmi esetre sem szerette volna az Erőt alkalmazni az arkán féri vélt vagy valós szándékainak kifürkészésére, ez sem etikus, sem helyénvaló nem lett volna, így mindössze tapasztalataira és emberismeretére hagyatkozott. Úgy tűnt H’ars kormányzót valóban csak a szállítmánya és annak biztonsága foglalkoztatta, nem érződött ki semmilyen mögöttes szándék sem szavaiból, sem reakcióiból. Azonban baljós előérzete, melynek okát továbbra sem tudta lokalizálni, továbbra is ott lebegett lelkének nem is olyan távoli szegletében. Nagyon remélte, hogy ezt az érzést mindössze a hely és a hozzá kapcsolódó körülmények keltik benne. Megnyugvással töltené el az, ha a fényes bált, és vele együtt az egész fagyos, ám vitathatatlanul szépséges bolygót a maguk mögött tudhatná.