Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 22, 2009 15:35:49 GMT 1
Arrik Sarkin
Ismételten eljött az az idő, amikor az újoncok megérkeznek a Birodalom kiképzőparadicsomába. Ez az az alkalom amikor a kiképzők előveszik a keményebb formájukat és kéjes örömmel vetik az ifjakat a parancsaik prése alá. A Birodalom szemében ismert hajó nyikorogva landolt az ellenőrzés szigorú hálója előtt. A Birodalmi Bázisokról besorolt katonák tartózkodtak benne, akár egy bantha vagonban. Sokuk között ott volt az ifjú, edződni vágyó Arrik Sarkin is.
A rámpa lassan lenyílik, a vörös, villódzó fény is abba marad. Biztos lehetsz benne, megérkeztél. Okos férfiú vagy, így igyekszel az elsők között leszállni, ne kelljen órákat várnod a vizsgálatnál. Felfegyverzett katonák terelgetnek titeket az ellenőrző pontig. Libasorban álltok be, szerencsére a sor elején tartózkodsz, így hamar téged szólít a strázsa. -Azonosító iratokat! Amíg te szolgálatkészen cselekedsz és átadod az irataid, egy másik őr ellenőrzi a nálad lévő dolgokat... Már most érzed, hogy hosszú 12 hét lesz itt, a Birodalmi Katonai Alapkiképző Bázison.
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 22, 2009 16:00:06 GMT 1
A Birodalmi hajó kilépett a hiperűrből és már láttam is a bolygót amelyen a kiképzésem fog megkezdődni. A hajó egyre közelebb ért. Épen leszállni készül. Kicsit megrémültem mikor a hajó hirtelen ereszkedni kezdett. A gyomrom görcsbe rándult és a rosszullét kerülgetett. Szerencsére az űrjármű sikeresen landolt és a reggelim is bennem maradt. A rámpa lassan nyílni kezdett és már láttam a réseken beszökő fényt is. Végre friss levegő jutott a tüdőmbe és nem az a műlevegő ami a hajón volt. Szerencsére viszonylag elöl voltam így hamar kijutottam a tömegből és a sorban is z elsők között voltam. Ahogy körülnéztem sok sok őr állt mindenfele. Mindegyiknél pisztolyok és karabélyok voltak. Elég erősen védik ezt a helyet amit nem is csodálok mivel innen jön a birodalom katonai utánpótlása. Én voltam a következő és odaléptem az iratokat ellenőrző őrhöz. -Adom adom Mondtam és átadtam az iratokat. A másik őr aközben elkérte a cuccaimat és azt nézte át. Mikor mindent visszakaptam be is léptem arra a helyre ahol valószínűleg katonát csinálnak belőlem. Mivel most láttam először ezt a helyet csak egy helyben álltam és azt sem tudtam hova menjek. Reméltem majd hirtelen meletem terem valaki aki megtudja mutatni hogy hova menjek.
//tudom picit kevés de ennyi sikerült most//
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 22, 2009 16:23:06 GMT 1
Arrik Sarkin
Az iratokat rendben találták, átnézve a veled hozott felszerelést és elkobozva a nem oda illő tartalmat, mint például az ételkoncentrátumot, tovább engedtek. Ledermedtél, most döbbentél rá a döntésed súlyára. Három hónap kemény kiképzés...
Tanácstalanságodat egy tiszt szakította félbe. Igen erőteljes hangon szólított meg, mondhatni rád üvöltött. -Mit bámészkodik itt?! Irány az eligazításra! Egy-kettő, futólépés! Azzal megiramodtál az épület felé amire az iménti tiszt mutatott. Belépve ismeretlen atmoszféra fogadott. Kínos csend, a levegőt szinte harapni lehetett, emellett erősen szuszogtál is. A feszültség ólomsúlyként nehezedik a válladra. Veled szemben egy pult van, dúracél. Mögötte egy katona írogat valamit az adattáblájába. Talán meg kellene szólítanod. De hogy tedd ezt?
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 22, 2009 16:40:03 GMT 1
Nem így vártam a segítséget de ez is megteszi. Gyorsan beszaladtam abba az épületbe ahova a tiszt mutatott. Ahogy az ajtó elé értem az kinyílt. Bent a légkör teljesen más volt. Nem tudom miért de nem is érdekelt. Fura mód a táskám nehezebbnek éreztem mint a hajóról leszállás előtt. A terem ahova beléptem csak gy kis pult volt és mellette valamit írogató katona. Odamentem hozzá hátha tud segíteni. -Ööö Jó napot. A nevem Arrik Sarkin és az eligazításra kéne mennem merre találom ahol lesz? Kérdezte de a katona még mindig csak az irományával volt elfoglalva. Megkopogtattam a pultot hátha figyel majd rám. Eléggé sürgetett az idő mert kitudja hogy mikor kezdődik el é nem szeretnék elkésni. Utálok elkésni. -Elnézést megtudná mondani hol lesz az eligazítás? Ekkor a katona felkapta a fejét és az egyik szomszédos terem ajtajára mutatott. -Köszönöm Mondtam majd folytattam az utamat a megadott terem felé. Az ajtó megint kitárult előttem. Ahogy megláttam a helyet rögtön egy osztályterem jutott az eszembe. Sok asztal és szék volt és a terem légvégebe egy nagy és széles asztal volt ami mögött egy katona álldogált. Beléptem és leültem a legelső padba.
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 22, 2009 17:20:44 GMT 1
Arrik Sarkin
Amint említetted a neved a pult mögött ülő katonának, az fel is írt téged, mint megjelentet. Nagyszerű, az első lépéseket megtetted a katonaság hosszú és rögös útján.
A terembe ahová beléptél, már csak egy üres szék volt. Helyet foglaltál és figyelted az emelvényen föl és alá járkáló katonatisztet. Érezhetően kínos volt a csend, ám szerencsére a tiszt nemsokára megtörte azt. -Köszöntöm önöket a Birodalmi Katonai Alapkiképző Bázison. Önök besoroltattak. A nevem Zon Roscoe, maguknak Uram! Az elkövetkezendő három kemény hónapban önök egy csapatként, osztagként fognak működni az én vezényletem alatt. Rengetek erőnléti edzésre számítsanak. Meg fogják tanulni a fegyverek alapvető használatát. Aki kibírja ezt a kínzó időszakot, talán tovább mehet, hogy rohamosztagossá váljon. -itt egy kis szünetet tart, hogy mindenki felfoghassa a mondatok súlyát- A mai első feladatuk az egyenruhák beszerzése és a hálókörletek elfoglalása. Fél órájuk van, utána teljes felszerelésben találkozunk a kiképzőtéren! -két kezével az asztalára támaszkodik, majd látva, hogy nem történik különösebb megmozdulás, folytatja- Mire várnak?! Lelépni! Azzal mindenki kiiramodik a teremből, te valahol a középmezőnyben bandukolsz, válladon a táskáddal, melyben csak civil ruháid maradtak. Az ajtó mögött már vár egy közkatona, aki futólépésben indul el az egyenruha kiosztásának a helyszínére. Pár perc gyors menetelést követően már ott is vagytok. Sorban állva, neveket bemondva kapjátok meg a ruháitokat. Fekete bakancs, zöld nadrág, zöld zubbony, fehér trikó, és egy szintén zöld vászonsapka. Miután megkaptad az egyenruhád, jöhet a következő terem. A sereg kötelező birkanyíró részlege. Nincs apelláta, a hajad a múlté. Helyette a borostás fejbőr maradt. Majd a közkatona egyenesen a hálókörletekbe vezet. Mindenki elfoglalja a saját helyét. Öröm az ürömben, te egy alsó szintet kaptál, könnyebb lesz hajnalban kiugrani... Még húsz perc maradt a kijelölt találkozóig a kiképzővel, felöltözve, hajad helyét simogatva lép hozzád egyik osztagtársad. -Helló! Proddo Minetii vagyok. Mivel három hónapig össze leszünk zárva, gondoltam megszólítalak. Milyen elhatározás vezérelt téged ide? Kérdi barátságos hangon. Magas, ám vékonyka férfi volt, barna haj, barna szem. Ábrázatából is könnyű kiolvasnod, neki csak a sereg maradt, mint végső menekülési hely...
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 22, 2009 17:40:05 GMT 1
A terem teljesen megtelt és a kiképzőtiszt elkezdte mondani a nem túl barátságos beszédét. Ezek után elmentünk a ruhákért amibe nem volt túl sok ízlés de kibírható. Azután levágták a hajunkat bár nem is értem hogy miért van erre szükség. Mert a rohamosztagosoknál oké mert a sisakba csak hátráltató dolog de itt. Azután elfoglalták a hálókörletüket. Odalépett hozzám egy másik srác aki vélhetőleg a szobatársam vagy nem is tudom. -Hello én Arrik Sarkin vagyok. Igazából nincs oka. Sohasem volt életcélom hogy katona legyek. De az életben történő megrázkódtatások fura döntésre sarkalják az embert. Nem igaz? Mondtam neki és mosolyogtam rá bár egyáltalán nem volt kedvem mosolyogni és igazából nem is volt miért csak úgy kényszerből. Kinéztem az ablakon és az egész hely tiszta egyhangú volt. Nem volt benne semmi színes semmi izgalmas. -Gondolom a környéken nincs semmilyen szórakozóhely. Ha lenne is úgy is tilos lenne elmenni. Tisztára ízléstelen ez a hely. De mit panaszkodok itt a kiképzés még el se kezdődött. Mondtam de csak úgy halkan. Gyorsan átöltöztem mivel más dolgom úgy sem volt. Fogtam magát és elindultam a kijelölt találkozópontra. A kiírások és az emberek segítségére támaszkodva szerencsére odaértem még időben. Már csak nagyon kevesen hiányoztak. Az a kevés ember is eljutott ide és úgy éreztem elkezdődik a pokol első napja.
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 22, 2009 18:09:54 GMT 1
Arrik SarkinA hálókörlet szemrevételezése után és egy kis ismerkedést követően, arra az elhatározásra jutottál, hogy kint fogsz várakozni a gyakorló téren. Szerencsédre időben kezdted el keresni a helyet és még pont ki is tudtál érni. Utánad még érkeznek páran, köztük az a fickó is, akivel az imént folytattál eszmecserét. Barátságosan mosolyog rád, de te csak meredsz előre, akár egy jó katona. Most jön az, amit csak szemrevételezésnek neveznek a falakon belül. Zon Roscoe kiképzőtiszt az egymás mellett felsorakozó és vigyázzállásban álló katonákat veszi szemügyre, mint amilyen te is vagy. Nem kellemes része ez a kiképzésnek, a lelki fenyítések pillanata következett. Roscoe minden katonában talált kivetnivalót, amit fekvőtámaszokkal büntetett. Végre eléd ért, már várod, hogy mivel rukkol elő. Komótosan körbejár, méreget, mint a ragadozó a prédáját. Sajnos zubbonyod nem volt betűrve eléggé a nadrágodba, így rád is, akárcsak a többiekre, rád parancsol sértegetések közepette. -Hogy néz ki újonc?! Az anyja nem tanította meg, hogy rendesen betűrje a felsőjét a gatyájába? Le a földre, ötvenet nyomjon le és szedje rendbe magát. A kiképzőtiszt fájó pontra taposott, nem is sejtheti mennyire, de nincs mit tenni, le a földre és csinálni amit mondanak. Az első pár karnyújtásnál még a hátadra is tapos és igyekszik lenyomni, de derekasan helyt állsz, ezért jön a következő fricska. -Tiszta kosz a zubbonya újonc! -céloz a hátadon éktelenkedő lábnyomra- Most nincs itt anyuci, hogy mosson magára! Holnap tiszta egyenruhában szeretném látni. Ezért ha végzett, nyomjon le még húszat! Mondja kíméletlenül. De vannak az osztagodban akik ezt a szemrevételezést sokkal jobban megbánták...
Hogy el tudd képzelni, így néz ki a a hálókörlet:
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 22, 2009 18:26:14 GMT 1
Már előre tudtam hogy nem lesz sok szép dolog ezen a helyen de az ember hihetetlen. Bár akármennyire fájó pontra tapintott a kiképző tiszt ő megcsinálta azokat a fekvőtámaszokat. Ezek után még a hátamra is taposott és megpróbált lefele nyomni de én egy szó nélkül csináltam a fekvőtámaszokat. Még húszat lenyomatott velem amiért piszkos volt a ruhám ami az ő lábnyoma volt. Mikor végeztem felálltam és leporoltam a ruhámat. Láttam voltak akik még nálam is rosszakul jártak. Egyenesen álltam és arra gondoltam milyen jó lesz ha majd kijárom ezt az akadémiát vagy mi is ez. Majd egyszer talán egy rohamosztagos leszek akivel nem merik megcsinálni ezeket. Egy olyan páncélt viselek majd mely láttán tisztelet és félelem vesz majd körbe. Sajnos ez az álom egyre távolibbnak tűnt főleg mivel még ennek a napnak sincs vége. Hihetetlen de úgy érzem ennél még sokkal rosszabb dolgok is fognak történni velem az itt tartózkodásom alatt.
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 22, 2009 19:09:57 GMT 1
Arrik Sarkin
-Uraim, a mai egészen könnyű nap lesz! Megnézzük, hogy milyen is a tábor és környéke. Ez a négy kilóméteres sugarat jelenti. Ezt természetesen futólépésben, zárt, katonai alakzatban tesszük. A tempót én diktálom, az irányt én mutatom, mert ez az első napjuk. Tekintettel a fáradtabbakra, utána mehetnek a zuhanyzóba és feküdhetnek a jó ágyikójukba. Ez ösztönözze most magukat! -mondja, majd lélegzetvételnyi szünetet tart- Jobbra át és futólépés in-dul! Katonai dalokkal diktálta a ritmust, hosszú, fáradtságos kilóméterek voltak. Igyekeztél megjegyezni az útvonalat, lehet, hogy legközelebb téged nevez ki, hogy diktáld a tempót és mutasd az utat... Egy jó órányi menetelés után áldva a sorsot, visszaértetek. Mindened nedves az izzadságtól. Lihegsz és fújtatsz, míg Roscoe éppen csak, hogy gyorsabb iramban veszi a levegőt. A Corulus már lenyugodni látszik. Itt az idő, hogy elindulj lezuhanyozni, majd nyugovóra térj. Esetleg közben bárkivel szóba elegyedj.
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 22, 2009 19:23:06 GMT 1
Nagyon hosszú és fáradságos egy óra volt. De szerencsére már vég így jöhet a jól megérdemelt pihenés. Első utam a zuhanyzóba vezetett. Egy kis hideg vizet engedtem magamra ami lemosta az izzadságot és hűsítette az égő bőrömet. Aztán megtörülköztem és a hálókörlet felé vettem az irányt. Gyorsan levetettem magam az ágyra. A lábizmaim fájtak hihetetlenül fájtak. Elgondolkoztam azon ha ez egy könnyű nap volt akkor milyen lesz egy nehéz nap. Bele se merek gondolni milyen kínzásokat fog csinálni ez velünk. Egy elég fura és idegesítő hang jelezte nekem hogy nagyon éhes vagyok. Gyorsan felkeltem és odamentem Proddo-hoz aki pont most lépett be. Szia. Nem tudod mikor lesz vacsora és hova kell majd menni? Kérdeztem miközben a hang kezdett egyre gyakoribbá válni és ez kicsit idegesítő dolog volt.
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 23, 2009 17:41:06 GMT 1
Arrik Sarkin
Proddo amellett, hogy barátkozós és jó kondíciójú, még tájékozott is volt a katonaság dolgaiban. Talán nem először vesz részt az alap kiképzésen, mert bizony nem mindenkinek jár első próbálkozásra a ranglétrán való feljebb lépés. Készségesen felel. -Az étkezések mindig reggel hatkor, délután egykor és este nyolckor vannak. Nem éppen ízletes ételek, de feltétlen szükségesek, ha nem szeretnél gyakorlatozás közben elájulni. Felel teljes mértékbe kielégítően, legalábbis ő úgy gondolja. Mivel már lezuhanyoztál és még fél órád van az étkezésig, akárcsak az osztagod többi tagjának, valamelyikük kitalálta, hogy egyesével mutatkozzatok be, mondjatok pár szót magatokról. Bizony jó kis csapatépítési és megismerési gyakorlat ez. Elsőnek az ötlet kiötlője lép ki. Vállas, jó termetű legény, épphogy a húszat tapossa kor terén. Valaha fekete haja volt, még most is látszik, a borosta elárulja a karakteres színt. Mondókájából kiderült, hogy a neve Tomas Oldin, őrmesteri rangig szeretne eljutni, a bizonyítási vágy hajtotta. Utána következik a már ismerős Proddo. Ahogy gondolni lehetett, a sereg volt számára az utolsó mentsvár. Majd ifjonti hévvel ront elő egy alacsony, vékonyka férfi, aki inkább tűnik fiúnak. Mint elmondta, Kerrick Bombassa a becsületes neve, de csak Bombának becézik ismerősei. Elmondása szerint ért a robbanószerekhez és ez inspirálta leginkább őt a belépéshez. A következő aki kilép, erős testalkatú, nagydarab fickó. Akár egy cölöpdöngölő a különleges erőknél. A neve Paldamar Murray. Családi hagyomány náluk, hogy a férfiak a rendfenntartásban vállalnak szerepet, így jelentkezett a seregbe. Végül az osztagon belüli utolsó ember rajtad kívül, átlagos magasság, átlagos alkat. A neve Xero Danigo állítása szerint reflexei felérnek egy pilótáéhoz, így azon a vonulaton szeretne tovább menni, de a kötelező kiképzést muszáj letennie. Mikor visszaült ő is az ágyára, a társaság rád meredt, itt az idő, hogy te is mondj magadról néhány szót...
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 23, 2009 18:02:17 GMT 1
Tudtam hogy az még elég sok idő így valamivel el kellet ütni az időt. Ekkor valaki az osztagból felvetette az ötletet hogy mondjunk magunkról valamit. Igazából az ötlet nem igazán tetszett mivel nem szeretek magamról beszélni. Már mindenik elmondta magáról ki ős is mit akar. Rajtam volt a sor és ezt társaim azzal is bizonyították hogy erősen néztek rám. Éreztem hogy ebből nem sül ki semmi jó de valamit mégis kellet mondanom. -A nevem Arrik Sarkin. Rohamosztagos szeretnék lenni . Igazából nekem sok választásom lett volna hogy mit kezdjek az életemmel de én mégis ezt választottam. Mint már egyszer mondtam hogy az életben történő megrázkódtatások fura döntésekre sarkalja az embert. Nálam ez a megrázkódtatás talán a szüleim elvesztése volt de kitudja. Mondtam majd végül mosolyogtam hogy ne látszódjon rajtam hogy mennyire megbántam hogy ezt mondtam. Már szerencsére nem volt messze az evés ideje. Egyre jobban morgott a gyomrom ételt követelve. Gyorsan elindultam az ebédlő felé. Mikor odaértem még alig voltak és még az étel osztás sem kezdődött el. Nagyot sóhajtottam és leültem az egyik székre. Láttam ahogy társaim is megérkeztek ide. Intettem hogy itt vagyok de nem hiszem hogy érdekli őket. Így is túl sokat mondtam magamról feleslegesen. Nem akarom hogy bárki sajnáljon. Utálom látni az emberek arcán a szánalmat és a sajnálatot.
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 23, 2009 18:31:46 GMT 1
Arrik Sarkin
Az emberi lélek rejtelmei annyira bonyolultak, mégis milyen egyszerűek. Talán az ellentmondás érthetetlennek bizonyul, mégis a leendő katonák fejlesütése a szülők halálának hallatán bizonyíték az egyszerűségre, de látva arckifejezésedet, hirtelen mindenki visszaváltott az ilyenkor elvártra. A bonyolultságot pedig ez a jelenet mutatja, talán a tapintat váltotta ki ezt, vagy csak látva téged már nem is hatott olyan szörnyűnek ez a trauma? Ki tudja...
A bemutatkozások véget értek, az evés ideje is közeledett már. Könnyedén megtaláltad a kantint, jellegzetes "L" alakú épület volt. Egyszerűsége a katonalétet egyértelműen tükrözte. Hosszú, egybefüggő asztalok a szintén egybefüggő padokkal. Egy ilyennél körül-belül 24 ember fért el. Valamiért egy osztagnyi, 3-3 ember automatikusan egymással szemben ült le. Az osztagod nem hagyott figyelmen kívül téged, leült veled szemben. Kíváncsiak voltak már az ételre. Egyáltalán nem sajnálnak, hiszen csapattag vagy. Inkább az együttérzés a helyes kifejezés. Az étellel kapcsolatos találgatásokat a felelős ételosztó tiszt szakította félbe. A tálcátokra a műanyag evőeszközeid mellé valamiféle kását löttyintenek, arra pedig valamiféle fehérje koncentrátumot pakoltak aminek erősen hal ízesítése volt...
|
|
|
Post by Arrik Sarkin on Nov 23, 2009 18:47:24 GMT 1
Bár nem várta a társaim mégis mellém ültek. Nem látszott rajtuk az amit eddig nagyon sok emberen láttam. Nem sajnáltak inkább együtt éreztek velem. Miután ár mindenki elhelyezkedett teljes csend volt. Mondhatni kínos csend. Senki nem szolt senki nem csinált semmit csak ültünk és egymást néztük. Ezt a csendet bár nem is emberi hang hanem az edény csörömpölése okozta ahogy az ételt osztó tiszt az asztalukhoz ért. Valami igen fura dolgot pakolt eléjük ami már első ránézésre nem tűnt valami ízletesnek. Aztán még ráraktak valamit amit sajnos felismernem sem sikerült de hal íze volt ami már jó dolog mivel szeretem a halat. Bár ezt lehetett volna mondani arról a kása szerű trutyiról. Az íze szőrnyű volt de megettem mert nagyon éhes volta. Mire végeztem a gyomrom is megnyugodott. Úgy éreztem hogy egy jó alvásnál több nem is kell. Gyorsan felálltam és kiment egyenesen a hálószobák felé. Amint odaértem leültem az ágyra és úgy vártam a többieket. Bár nem tudom miért. Mikor már mindenki aludni készült én is elfeküdtem és pár perc múlva már aludtam is.
|
|
Szorgalom
New Member
Kalandmester
!c!Default
Posts: 18
|
Post by Szorgalom on Nov 23, 2009 21:49:49 GMT 1
Arrik Sarkin
Végre, megtelt a gyomrod. Bár kissé kínos volt a csend, az étel hal ízesítése kissé felvillanyozott. Boldogan mentél az ágyba. Már elaludtál, álmaid édesen kerengtek az árvaházi éveid körül. Bevillantak képek volt szerelmed édes arcával. Kellemes álmot hozott. Csak pár pillanatnyi alvás jutott, úgy érezted, mert hajnali négy órakor Roscoe kiáltása zökkentett ki belőle. Közel nyolc órányi alvás a seregben már jutalom. Talán ezt a bakaságnak köszönheted. Felkelve látod, hogy mindenkit felkeltettek a villódzó fényekkel és a kiabálással. -Gyerünk lányok! -kezdi Roscoe- Kifelé! Egy kis reggeli kocogás reggeliig! Mondja, megmosolyogva magát szóviccén. Ez közel két óra kocogást jelent némi meglepetéssel. Ahogy vagytok, fehérneműben és mezit láb vezényelnek ki titeket egy elkerített kör alakú, föld alapú futópályára. Engedelmeskedve a parancsnak lassú kocogásba kezdtek. Még sötét van és hideg. Fél órányi kocogás után látjátok, hogy Roscoe intett egy megfigyelő toronyban álló katonának, az bólintva vette tudomásul ezt. Előkerült egy slag amelyből elkezdett rátok záporozni a víz. Most érzitek a földes talaj átkát. Mezítelen lábatok beleragad a felázott földbe. Még egy fertályóra és a vizet elzárták. Lihegve, vizesen, alsóneműben álltatok ott kiszolgáltatva. Még egy óra volt reggeliig. -Le fekvőtámaszba! A parancsomig nyomják! Az arcukat a sárban szeretném látni. Akinek nem lesz tiszta koszos a képe, sajnos kimarad a reggeliből. Remélem világos voltam... Mondja kegyetlenül. Neked csinálnod kell. Még egy fél óra és kapjátok a pihenj parancsot. Itt az ideje, hogy zuhanyozz egy jót, felöltözz és elindulj a reggelire. Mindegyik társad veled lesz...
|
|