Roche Aszteroida Övezet (Független-szektor)

[Rika Miráll]

Rika egy hosszú pillanatig úgy méregeti Rell-t, mintha megpróbálná kitalálni, hogy mennyire hihető az, hogy egy olyan nemes arisztokrata férfi, mint Organa szenátor valóban összeszűrné a levet egy ilyen kétes alakkal, mint az előtte álló illető. Majd lassú kimért léptekkel elindul a megterített asztal felé, és helyet foglal.

- Hogyne Mr. Rell a végén még azt mondja, hogy személyesen ismeri Darth Vadert, aki titokban lázadást vezet a Császár ellen, és fő fogásként ősellenségem Hethrir Nagyúr a Birodalmi Jogügyi Főbiztos fejét szolgálja fel alderaani ezüst tálcán. Önnek igazán remek humora van Mr. Rell. -jegyzi meg kissé csípősen.

Úgy látszik a firrerreo nő, csak nem akar túl lépni azon a ponton, hogy Rellt közönséges bűnözőnek nézze.

[Veszély]

- Vadert? Nem. És ha valaki, akkor ő biztosan nem vezet lázadást. Ugyanakkor ismerek jó pár embert, akik készen állnának rá. - feleli Rell szemrebbenés nélkül, iróniád vízként pereg le róla.

[Rika Miráll]

Valóban? -kérdezett vissza kissé komorabb, és érezhetően gúnyosból komolyra váltott hangnemben.

-Tudja ez roppant érdekes. Tudja először is érdekelne, hogy miféle lázadásra kész embereket ismerhet Ön Mr. Rell? Én ugyanis elég régen járom a Galaxist ilyen személyek után kutatva, és meg kell, hogy mondjam a legtöbben vagy nem látnak át a Birodalom hazugsághálóinak szövevényén, vagy túlságosan félnek. Vagy féltik a saját életüket, vagy ami érthetőbb a családjaik életét. Így manapság személyes tapasztalataim alapján meglehetősen nehéz, olyan egyéneket találni, akik készek lennének egy lázadásra. Manapság csak azok mernek nyíltan, vagy palástolva szembeszállni a Birodalommal, akiknek már semmi vesztenivalója nincsen. Ilyenek pedig roppant kevesen akadnak. Másodszor annak ellenére, amit először gondoltam Magáról, Ön mégis elég értelmes embernek látszik. Kíváncsi vagyok, hogy süllyedhet valaki, aki állítólag a Birodalom ellensége, még a Birodalmiaknál is erkölcstelenebb szintre? Mert aki közönséges terroristaként viselkedik az, az is, és az efféle tettek mindig és minden körülmények közt elítélendők. Azt is tudni szeretném, hogy azok, akikkel Maga szerint kölcsönösen egymás hasznára lehetünk, például ez a titokzatos barát is olyan erkölcstelen terrorista, mint Ön? Mert ha igen, akkor inkább nem kérek az alkuból. Noha Birodalom szinte mindent elvett már tőlem, azért az elveimhez és a hitemhez hű maradok, mert ez tesz igazi firrerreo harcossá. Persze Ön az elv, hit, hűség és becsület szavak jelentését hírből sem ismeri igaz Mr. Rell?

Rika hangja, most nem volt gúnyos, de komor annál inkább. Kivéve az utolsó mondatot, mely a firrerreo nő akaratán kívül kicsit gúnyosabb lett, mint aminek eredetileg szánta. Fekete tekintete mélyen Rell szemébe vándorolt. Mintha ki akarná fürkészni a férfi gondolatait. Volt benne valami hátborzongató.

[Veszély]

A fürkésző tekintet nyomán Rell zavartan pislogott néhányat, majd elfordította tekintetét arcodról. Hangja most már érezhetően bosszúsabb volt, láthatólag kezdte kihozni sodrából az, hogy egyetlen szavát sem veszed komolyan. Ezt nem is próbálta leplezni, de azért nem emelte fel hangját.
- Csupán egyet felejtett el érvelésében, Tábornokasszony. Azoknak, akik komolyan akarnak szembeszállni a Birodalommal, nem árt, ha van elég eszük ahhoz: ne nyíltan tegyék. Nem tudom észrevette-e, de ha akadtak is szenátorok, aktivisták, vagy bárki más hatalommal rendelkező személy, aki szót emelt valamelyik zsarnoki törvényjavaslat ellen, rejtélyes módon vagy eltűnt, vagy baleset érte, vagy jobb esetben csak találtak valaki mást a helyére. Akar néhány nevet hallani?

[Rika Miráll]

Köszönöm Mr. Rell, de én is rendszeresen meghallgatom az aktuális politikai holohíreket. Természetesen nem vagyok annyira ostoba, hogy mindent el is higgyek, amit hallok. Főleg a politikával kapcsolatban. - a firrerreo nő hanghordozása, most teljesen nyugodt, és színtelen maradt. Nem volt benne sem gúny, sem semmilyen más érzelem. Pusztán rideg ténymegállapítás.

- Mindazonáltal azt hiszem Ön félreértett, és tökéletesen meg is kerülte a válaszadást, amire kíváncsi lettem volna. Nem az a kérdés, hogy akadnak-e olyan ostoba alakok, akik nyíltan szembe szállnak a Birodalommal. Mindketten tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez mennyire veszélyes játszma. -kezeit összekulcsolta az asztal felett, és fürkésző kiismerhetetlen ébenfekete tekintetével továbbra is a férfi tekintetét kereste.

- A kérdés sokkal inkább az, hogy hogyan hihetném el egyetlen szavát is Önnek. Hogyan bízzam meg egy terroristában, aki képes lenne ártatlan embereknek ártani? Az efféle cselekedetekkel is, mint a kis corelliai sajnálatos incidens, aminek a következtében itt vagyunk, élesen bizonyítják, hogy Ön nem megbízható ember. Nincs becsülete, sem semmilyen belső értéke, ami miatt érdemes volna elhinnem akár egyetlen szavát is. Mert ha lenne nem aljasodna, még a Birodalmi módszereknél is aljasabb módszerekhez. Önt zavarja, hogy nem veszem komolyan a szavait. Nem kell kimondania. Látom a tekintetén. Azt szeretné, hogy végre elkezdjek hinni magának? Netán bízzam meg a szavában? Nos a bizalom a legdrágább kincs ma a Galaxisban. Sokat kell érte bizonyítani. Így ezt azt hiszem el is napolhatjuk. De mondjon egy igazán jó indokot, hogy mért vegyem komolyan magát, és azt a titokzatos barátot, akire várunk? Honnan tudjam, hogy a barátja nem valami közönséges bűnöző, akit csak a saját túlélése érdekel, és ennek érdekében amint az érdeke úgy kívánja, nem ad fel az első adandó alkalommal a Birodalmi "igazságszolgáltatásnak".

Egy pár pillanatig némán hallgatott, majd még csendesen hozzá tette:
- A becsületem nem engedheti meg, hogy lepaktáljak egy terrorristával, ha úgy tetszik egy bűnözővel, aki maga sem jobb mint a rendszer, ami ellen küzd. Remélem ezt megérti. Mondjon egy jó okot, hogy Magával mért tegyek kivételt mégis.

Ezúttal csak komoly érzelemmentes hangszínnel beszélt. Nem volt benne semmi gúny. A fiatal tábornokasszonyon látszott, hogy nagyon is komolyan beszél, és komolyan gondolja, amit mond. Végre nem lenéző, és lekezelő volt, pusztán próbálta megérteni, hogy egy olyan értelmesnek látszó ember, mint Rell, hogy lesz közönséges bűnözővé, akit szívből meg kéne vetnie.

Rika hirtelen felismerte, hogy valójában saját maga miatt nincs könnyű helyzetben. Az ösztönei valahol mélyen belül azt súgták, hogy talán esélyt kéne adnia ennek az embernek, aki vele szemben ül. Az ösztönei, melyek szinte sosem hagyták cserben. Az anyja azt tanította neki, hogy mindig hallgasson az ösztöneire, megérzéseire. Azok jó támaszai lesznek. Ám ugyanakkor azt is megtanulta, hogy hogyan gondolkozzon racionálisan, és lássa a dolgokat annak amik. Rell egy terrorista. Egy bűnöző elem. Egy igaz firrerreo harcos, amilyennek pedig Rika szerette volna vallani magát, nem érintkezhet ilyen kétes elemekkel. A becsülete nem engedheti meg ezt. "Becsület vagy halál." Ezt a mondatot viszont apja sulykolta belé. DE hol van itt a határ a kettő közt? Val egyenlőre nem tudott dönteni. Nézte Rellt, és még nem volt kész terve, a következő percekre. Ez ritkaságszámba ment Rikánál. De majd eldől. Minden a férfi válaszaitól függ...

[Veszély]

A "terrorista" tekintete elködösödik, ahogy Rikára néz, valami végtelen, időtlen szomorúság költözik szemeibe.
- Maga értett félre engem. Nem kérem, hogy bízzon bennem, de szeretném, ha hinne nekem, anélkül, hogy minden egyes szavam magaráznom kell. Az előző kérdésem nem arra vonatkozott, hogy tisztában van-e a napi hírekkel - hanem ara, felfogta-e, mit tesz a Birodalom azokkal, akik a tiszteség útján szólnak ellene. Üldöztetés, börtön, fajirtás. Palpatine már csak azok számára jóságos nagypapa, akiket elvakított az első évek ragyogása, és nem látták, mi folyik a háttérben. Ők azt hallják, amit a nagyságos Birodalmi Cenzúra mondani akar nekik. A szavak ideje lejárt, Tábornokasszony. Egy katonai diktatúra ellen nem lehet szép szemekkel és csengő szavakkal vonulni - de én módot kínálok a küzdelemre. Elfogadja végül, vagy sem?

[Rika Miráll]

Rika fürkésző tekintete a "fajirtás" ha lehet ezt mondani egyszerre még sötétebb, és félelmetesebb lett. Igen, az eddig fürkésző tekintetbe most valami ijesztő, fenyegető is került. Szinte már nem is figyelt a többi elhangzó szóra. Rell éppen hogy csak befejezte monológját, amikor a firrerreo nő valami szokatlan jellemétől, olyannyira elütő dolgot tett, mint amennyire különbözik a Tatooine forró sivatagi tája Hoth örökön jeges birodalmától.

Nevetni kezdett. Sőt kacagott, de ebben nem volt semmi öröm. Hideg, szinte vérfagyasztó kacagás volt ez, mely tele volt a maga módján keserűséggel, haraggal, fájdalommal, sőt talán némi bosszúvággyal is.

Rell éppen csak azt nem tudhatta, hogy ez a bosszúvágy ellene, vagy a Birodalom ellen irányul-e? Rikát magát pedig mélyen meglepte saját ösztönszerű reakciója. Oly sok évig gyakorolta a tökéletes érzelem mentes arckifejezést, hogy az már szinte a vérévé vált. Most mégis úgy olvadt le arcvonásairól az érzéketlenség súlyos maszkja, mint ahogy egy kisgyermek szájában elolvad a finom alderaani fagylalt.

A firrerreo nő végre abbahagyta a nevetést. Tekintete ismét a férfiéba fúródott. Egy tán örökkévalóságnak tűnő hosszú percig csak nézte a terroristát. Nem tudta eldönteni, hogy miképp reagáljon az egyre tragikomikusabb jelenetre. Rika nem tudta, hogy Rell tisztában van-e azzal, hogy nem egy emberrel, hanem egy nonhumánnal beszélget éppen. Egy olyan nonhumánnal, akinek gyakorlatilag az egész faját kiirtotta a Birodalom. Nem is érdekelte különösebben. Mégis abszurd groteszknek érezte a "fajirtás" szót pont Rell szájából hallani. A nőben meglepően gyorsan kavarodtak fel nagyon mélyre temetett indulatok, és érzelmek, ennek az egyetlen szinte jelentéktelen szónak a hallatán. Rell minden bizonnyal akaratán kívül, de rátapintott Rika gyenge pontjára. Most pedig ideje volt ismét úrrá lennie ezeken az érzelmeken.

-Tudja Mr. Rell igazán kár, hogy én nem rendelkezem a fajom művészeinek írói vénájával. Igazán remek tragikomikumot lehetne ebből a jelenetből írni. Mi történik, ha egy ember terrorista, és egy firrerreo lázadó találkozik? Véleményem szerint ez kimeríti a groteszk fogalmát. De térjünk vissza a tárgyra mielőtt még abszurdabb fordulatokat venne ez a jelenet. - úgy tűnt Rikának végre ismét sikerült felöltenie a tökéletes érzelemmentesség álcáját.

- Az sosem volt kérdés, hogy szép szavakkal mit sem érünk a Birodalom ellen. A kérdés pusztán az hogy hogyan óhajtunk harcolni. Mert a mód hogyan-ja az, ami valójában nem mindegy. Tisztességesen küzdünk meg, vagy lesüllyedünk, még a Birodalmiaknál is aljasabb szintre. Én igyekszem az előbbi utat járni. Peremvidéki rabszolga telepeket felszabadítani az elnyomás alól, menedéket kínálni mindenkinek, akit ilyen-olyan okból üldöz a Birodalom, ellátni a Birodalom okozta lelki és testi sebeket, néhanapján lecsapni egy-egy katonai létesítményre, vagy egy-egy szabotázs akciót végrehajtani a katonai erőfitogtatásuk közepette, na és persze kivárni amíg elég erősek nem leszünk, végleg eltörölni a Birodalom zsarnokait. Míg Ön az utóbbi utat járja. Példának mindjárt itt is van találkozásunk körülményei. Nem árt, ha tisztázzuk, hogy az a mód, mely ártalmatlan lakónegyedék felrobbantásán, vagyis védtelen lakosság áldozattá nyilvánításán alapul. Én csak is akkor ölök, ha nagyon muszáj, és akkor sem válogatás nélkül. Fegyvertelenre, vagy arra aki megadta magát soha nem lövünk. A civil lakosság megóvása, és védelme érdekében pedig mindent el kell követnünk. Remélem ez érthető, és világos. Ha a jövőben kész tiszteletben tartani ezeket a szabályokat, és nem terrorista gyilkosként fel-alá rohangálni a Galaxisban, akkor talán tárgyalhatunk további módokról, és hogyanokról.

[Veszély]

- Tábornokasszony, a háborúból mindenki úgy veszi ki a részét, ahogy tudja. Magát a tisztességes harcra, engem és az embereimet gerillataktikákra képeztek ki. Ha párbajról, vagy tisztességes körülmények között lefolyó konfliktusról lenne szó, teljességgel igazat adnék önnek... de egy háborúnak vannak elkerülhetetlen áldozatai. Ne higgye, hogy nekem nem fáj, de megteszem ami szükséges. De azért szeretném, ha elgondolkodna: halt-e meg bárki az Imotakanban. És jobb, ha ennyiben is maradunk, mert ez a vita amúgy is parttalan. A folytatást pedig beszéljük meg vacsora közben, mielőtt végleg kihűl. - int kezével az asztalon árválkodó, majdnem teljesen elfeledett ételek felé.

[Rika Miráll]

-Hogy hányan haltak meg? Nos beszéljünk a fiúról, akit kórházba akartam vinni, mert a gorillája bele eresztett egy sorozatot. Ahogy tudtam a saját felsőm anyagából tépett anyagcsíkkal megpróbáltam bekötözni a sebét, de tartok tőle, hogy az nem sokat használt, és gyors orvosi segítség nélkül akár meg is halhatott. Azokról akik nem velem voltak egy szinten nem tudok. Plusz vajon hányan haltak volna meg, ha Mrs. Tarkin és én nem próbáljuk meg lebeszélni, és felrobban az a bomba?-hangjában némi szemrehányás volt érezhető, de ez mögött is tisztán érződött, hogy végre komolyan veszi Rellt és a szavait.

-Ami pedig a tisztességes harc kontra gerillaharcokat illeti, nos a tisztesség inkább neveltetés kérdése, semmint a kiképzésé. De ha már itt tartunk had kérdezzek valamit Mr. Rell. Ha mi magunk sem vagyunk jobbak mint a Birodalmiak, hiszen lesülyedünk az ők szintjükre, az ők módszereihez, amik ellen megjegyzem szerintem küzdenünk kéne, akkor mitől lenne jobb bárkinek is az, ha megdöntenénk a jelenlegi kormányt, és mi ülnénk a vezetők székébe? Hiszen mi magunk sem vagyunk jobbak a Császárnál és kutyáinál, ha követjük a módszereiket.

Rika fűrkésző tekintettel nézte továbbra is Rellt, de közben felvette az asztalra készített evőeszközt, és végre enni kezdett. Csak az első falat után tudatosult benne, hogy mennyire éhes is volt valójában, hiszen már nem is emlékszik mikor evett utójára...

[Veszély]

- Én nem ülök majd semmiféle székbe. - felelte Rell, figyelmen kívül hagyva a monológ első részét. A nő rengeteg dologgal nem volt tisztában az akcióval kapcsolatban, és a szabadságharcosnak nem állt szándékában magyarázkodni. A Parancsnok majd megteszi, ha úgy ítéli jónak. - Megteszem a dolgom, és eltűnök a színpadról, ez az én szerepem. De mondja, ha a célunk közös, miért kell a módszerekről vitatkozni?

[Rika Miráll]

Rika kiváncsi lett volna a teljes magyarázatra a kérdésével kapcsolatban, ám Rell most is megkerülte a válaszadást. Legalábbis azt a részét, ami valóban érdekelte volna a firrerreo nőt.

- Hogy mért kell módszerekről vitatkozni? Nos talán azért Mr. Rell, mert a módszereink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Had meséljek egy kicsit, hátha így megért végre. Én firrerreo harcos vagyok mindenek előtt. Ez így volt, van és lesz is mindig. Ám a Birodalom, hála egy árulónak kipusztította csaknem az egész fajom. A bolygóm az otthonom immár lakhatatlan pusztult karantén világ. A Birodalom mindent elvett tőlem, ami valaha az enyém volt. Az otthonom, a családom, az egyszerű tényt, hogy anyanyelvemen beszélhessek a fajtársaimmal. Csaknem 10 éve már, hogy az öcsémet leszámítva nem találkoztam fajtárssal. Ennyi ideje nem beszélhettem az anyanyelvem, és nem gyakorolhattam a saját kúltúrális szokásaink java részét. Azt hiszem el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet így élni. Visszatérve a valódi mondandómhoz, a firrerreo büszke harcos nép. Nekünk a becsület, hűség, tisztesség, és ezekhez hasonló nemes elvek jelentenek mindent. Ha feladnám ezen elveimet, végleg megszünnék firrerreonak lenni, mert mi maradna nekem az életemből, a fajomból, a hagyományainkból, ha ezt feladnám. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy az elvakult bosszúvágy irányítson, és elveszítsem közbe önmagam. Nem engedhetem, hogy a bosszúvágyam okán elveszítsem a becsületem oly módon, hogy a módszereimben amiket követek bármely cél érdekében lejebb sülyedek, még az olyannyira gyűlölt Birodalomnál is. Ezért lényeges dolog a módszereinkről vitatkozni, még akkor is ha ezt Ön nem így látja. Én igyekszek ellátni a Birodalom okozta sebeket, és magam mellé állítani azokat, akik felismerik a Császár hazúgságait, hogy egy nap elég erőssek legyünk, ahhoz hogy megdöntsük a Császár önkényuralmát. Természetesen az, hogy türelemmel kivárom a megfelelő időt a harcra, nem jelenti, hogy megfeletkeznék a harc valódi okairól, és a személyes bosszúmról Hethrir az áruló ellen. Egy nap mindekit utolér a végzete. A Császárt, Vadert, a hatalmon marakodó Moffokat, Hethrirt a firrerreok árúlóját, sőt Önt is és engem is. A végzet hatalma az amit senki sem kerülhet el. Ne féljen előbb-utóbb minden bűnös megfizet a bűneiért. Csak ki kell várni a megfelelően kínálkozó módot, és időt. Most még nem rendelkezünk egy nyílt lázadáshoz elegendő anyagi, ember, harcászati eszközzel, de eljön majd a mi időnk, a becsületes harc ideje is.

Rika hangja végig nyugodt, és érzelemmentes maradt. Tulajdonképpen nem azért beszélt a fajírtásról, és árulásról Rellnek, hogy részvétet keltsen benne, bár tisztában volt vele, hogy erre a történetre nincs olyan lény a galaxisban, aki ne érezne valamilyen szánalmat a firrerreok sorsa iránt. Azért mondta el mindezt, hogy Rell végre ráébrendjen, hogy nem rohangászhat fel-alá a galaxisba terrorista cselekedeteket elkövetve céltalan bosszúvágyában, ha valóban győni akar a Birodalom ellen. Egy szabadságharcos nem lehet még a Birodalmiaknál is aljasabb a módszereiben sem.

[Veszély]

Rell láthatóan feladta a nem csak céltalan, de kissé repetitívvé vált vitát. Sóhajtva rogyott le az egyik székbe, majd kinyúlva felemelte az asztal közepére készített palackot.
- Parancsol egy pohárka bort? - kérdezi, hogy erőt nyerjen ahhoz, hogy nagyjából ötödjére is kifejtse véleményét.

[Rika Miráll]

Rika némileg meglepetten néz Rell-re. Most vagy megunta a számára érdektelennek tűnő vitát, és úgy tűnik rá hagyja Rikára a véleményét. Ez lenne a bölcsebb megoldás. Vagy megint el akarja terelni valamiről a beszélgetés fonalát. Ez esetben Rika nagyon is tudni szeretné miről?

- Nem köszönöm. -válaszolja néhány másodperces fáziskéséssel, talán egy cseppet hűvösebben mintsem szerette volna. Majd még hozzá teszi kicsit barátságosabb stílusban - Soha nem fogyasztok alkoholos eredetű italt. Szeretek mindig, minden körülmények között észnél lenni.

Rika miközben lassan evett továbbra is fürkésző tekinteteket vetett a férfire. Talán már a kíváncsisága egyértelműen felülkerekedett a hideg elutasító énjén...

[Veszély]

Szavaid hallatán Rell leteszi a palackot, majd felállt ültéből és a konyhaként szolgáló szomszédos helyiségbe vonul. Onnan rövid csörömpölés, majd csobogás hallatszik, egy perccel később pedig egy kancsónyi forró, gőzölgő teával tér vissza, melyet eléd helyez.
- Remélem ezt hajlandó elfogadni. - mondta, de nem tette hozzá, hogy "nem mérgezett". Végülis, ha meg akart volna öl(et)ni, számtalan lehetősége lett volna rá.

Ezután a férfi ismét helyet foglal, és végre a tányérjához fordul. Néhány falatot eszik a gusztusosan elkészített előételből, majd megtörli a száját, és kérdést tesz fel.
- Ugye megenged végre ön is egy kérdést? Pontosan milyen sereg tábornoka ön?

[Rika Miráll]

Rika gondolataiban elmerülve várta ki Rell ténykedését a konyhában. Amikor a férfi visszatér a teával, és leteszi a nő elé, a firrerreo megenged magának egy kis mosolyt. Hát meg kell hagyni, Rell kitesz magáért, hogy Rika kedvében járjon. Ezt már jó ideje nem tudja elkerülni Rika figyelmét, noha eddig jobbára visszautasító volt a férfivel szemben.

-Igen köszönöm.-mondta, és végre elfogadta a Rell által készített teát. Vagyis töltött magának a kancsóból. Aprót kortyolt a forró teából, majd letette a csészét az asztalra.

Rell kérdésén egy percig töprengett magában. Jól láthatóan azt fontolgatta meddig, és mit mondjon el a férfinek. Végül szokásos nyugodt, higgadt hangvételében belekezdett a válaszadásba.

-Tulajdonképpen csak részben sereg. Azaz ez nem is pontos kifejezés. Inkább úgy mondanám, hogy egy részben katonai, részben technikusokból, kutatókból, mérnökökből, stb... összefogott szervezett lázadó egység vagyunk. Természetesen ebben az egységben mindenkinek meg van a maga szerepe. A katonai erők biztosítják a bázisaink, hajóink védelmét, végrehajtanak ilyen olyan akciókat. A technikusaink, akik java része gungan menekült biztosítják a hajóink üzemképességét, új és erősebb pajzsokkal látják el őket, és némelyikük igen kiváló kódtörőnek és programozónak bizonyult közülük. A kutatók, és mérnökök igyekeznek részben új és hatékonyabb fegyvereket készíteni a katonáink számára, részben egy más csoport orvosi műszereket, és újabb fajta gyógyászati készítményeket kísérletez ki, részben egy egész más csoportjuk az élelmezésbeli problémák megoldására törekszik oly módon, hogy növény telepeket, és állattenyészeteket hoznak létere. Némelyikük fogalmam sincs mit csinál, már régen meghaladta a tudományos gondolatmeneteik az én felfogó képességem. Apropó élelmezés. Van néhány ortolán barátunk is, akikről közismert hogy mennyire szeretik a hasukat. Ezért remekül megoldják a többi társuk étkeztetését a kantinban. Tehát ahogy látja Mr. Rell mi nem csak katonai erőt vonultatunk fel. Ez csak egy kis része a nagy egésznek. Bár talán az egyik legfontosabb része. Természetesen egy jó technikus, vagy szerelő ugyanolyan fontossággal bír, mint egy vadászpilóta. Nagy általános tévhit, hogy a nagy háborúkat, lázadásokat a katonák nyerik meg. Ez csak részben igaz, ahogy az, az előbbiekben is kiderült. Mi bárkit befogadunk akinek gondja van a Birodalommal, vagy a Birodalomnak van gondja vele, és igyekszünk megtalálni a számára legmegfelelőbb helyet, ahol a legtöbb hasznot hajtja a mi kis ellenállásunknak.

A tábornokasszony itt egy kicsit megáll a beszédben. Részben azért, hogy Rell értékelhesse magában az eddig hallottakat, részben, mert kíváncsi volt, miként vélekedik erről a férfi.