|
Post by Gabriel Damon on Dec 2, 2007 12:10:06 GMT 1
A Dark Star Hellion fedélzetén
Luissee érdeklõdve hallgatta végig Marikot, miközben a férfi körbevezette a hajóján. Megvizsgálta az illegális áru elrejtésére szolgáló rekszeket, ami nemsokára tele lesz töltve az elszállítandó fémmel. A Karvaly klasszikus, corelliai csempészhajó volt. Marik jó érzékkel inkább a sebességre, és a megtévesztésre épített, és nem arra, hogy telezsúfolja fegyverekkel. A rövid körséta a pilótafülkében ért véget. - Hát nem egy cirkáló a kicsike az biztos, de legalább gyors, aminek köszönhetõen többszõr kihúzott már a pácból. - zárta le az idegenvezetést a férfi, s lehuppant a székébe. Luissee elfoglalta a másodpilóta székét. Az ablakon kitekintve Marik láthatta, amint különbözõ targoncákkal elkezdik a quadrilliumot a hajójába hordani. - Remélem nem egy kalózlánynak akarod magyarázni - nevetett fel a lány - hogy mennyi elõnye van egy gyors hajónak. Ha egyszer több idõd lesz, majd körbevezetlek a Hellionon. Az extra páncélzatot mindenki látja rajta, és ezért többen is azt hiszik, hogy lomha, és a fegyverekre épít - vont vállat. - Ráadásul Koran is erõsíti ezt a képet, hiszen idõnként akkora arca van, mint ez a korvett. Szerintem ezért is issza azt a vacak szokoffot, mert hozzátartozik a "keményfiú" imázsához. Egy pillanatra mintha elkalandoztak a gondolatai, de látszódott rajta, hogy még beszélne, így Marik nem szakította félbe. - Sok minden épül a látszatra, de ezt nyilván te is tudod - majd egy újabb kecses vállvonással tette félre a gondolatot. - Nem unalmas egyedül repülni?...
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Post by Marik Sheer on Dec 3, 2007 16:09:48 GMT 1
- Nem unalmas egyedül repülni?... - kérdezte Luissee a csempésztõl. Marik gondolkodásképp megvakara a fejét, majd válaszolt.
- Háát...az igazat megvallva nem mindig repültem egyedül. Kezdetben egy másik hajón voltam másodpilóta, de miután társamat a verdával együtt lelõtték kénytelen voltam egyedül tovább dolgozni. Pár évre rá összeálltam egy utai fiúval, aki segített a Karvaly rendbetarásával. De sajnos õt leszúrták egy kocsmai verekedés során. Azóta egyedül járom a Galaxist.
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Dec 4, 2007 0:32:09 GMT 1
A Dark Star Hellion fedélzetén
- Háát...az igazat megvallva nem mindig repültem egyedül. Kezdetben egy másik hajón voltam másodpilóta, de miután társamat a verdával együtt lelõtték kénytelen voltam egyedül tovább dolgozni. Pár évre rá összeálltam egy utcai fiúval, aki segített a Karvaly rendbetartásával. De sajnos õt leszúrták egy kocsmai verekedés során. Azóta egyedül járom a Galaxist. - Szomorú - csóválta a fejét a lány, miközben elõrébb csúszott a másodpilóta ülésén. - Sajnos, ha nem a birodalmiaknak dolgozol, nem "tiszta" birodalmi helyeket látogatsz, akkor bármi megeshet - a térde finoman a csempész térdéhez ért. - Ahogy Daws is mondaná, egyre zsúfoltabb az ég. A mondat végeztével egy kicsit még elõre is dõlt. A szemein egy pillanatra szomorúság futott át, együttérzett a férfival. Hiszen ha többen vannak összezárva egy hajón, akkor ott valamilyen kötõdésnek is ki kell alakulnia. Aztán a bánat felhõje elillant, és a már megszokott, mosolygós tekintettel nézett Marikra. - És ha azt mondanám, hogy elkísérnélek az Eriadura, mert engem nem lehet leszúrni egy kocsmában, de vállalom a veszélyt, hogy lelõnek az ûrben?...
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Post by Marik Sheer on Dec 30, 2007 14:27:17 GMT 1
- Háát... - vakarta meg borostáját a férfi - Te is törvényenkívüli vagy akárcsak én és a többiek ezen a hajón. Úgy gondolom nő létedre tudsz vigyázni magadra. Eközben Marik szinte elveszett a lány tekintetében. Végül döntött. - Nem bánom velem jöhetsz. De nem örülnék neki, ha mégegy társat elvesztenék. - mondta szomorúan.
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Jan 7, 2008 17:08:51 GMT 1
A Dark Star Hellion fedélzetén
- Nem bánom velem jöhetsz. De nem örülnék neki, ha mégegy társat elvesztenék. - Emiatt ne aggódj - nevetett fel Luissee - nem a két szép szememmel éltem túl ennyi idõt ebben a társaságban. A lány épphogy befejezte a mondatot, amikor Koran Daws alakja torlaszolta el a pilótafülke ajtaját. Valószínûleg hallhatta az utolsó mondatokat, mivel nem tett fel kérdéséeket. - A rakodást befejeztük, indulhattok - rázta meg Marik kezét. - Hozd vissza a lányt! - Na ne mond, hogy hiányoznék? - élcelõdött az tettetett csodálkozással. - A felszolgálói tapasztalatod hiányozna - dõlt elõre a férfi kihívóan. Régi csipkelõdés lehetett a két fél között, hiszen nem fajult el. Koran búcsúzóul még biccentett, majd kilépett a hajóból. Luissee a másodpilóta székét foglalta el, úgy várta a felszállást. Marik az ablakon kinézve láthatta, hogy mindenki elhúzódott a hajója közelébõl, úgyhogy valóban szabad volt az út. Nem volt más dolga, mint elmenni az Eriadura, és átadni a fémet a megfelelõ embereknek...
Miután a vendég elhagyta a hangárt, mindenki visszatért a feladatához. Egy férfi lépett Koran mellé. - Biztos, hogy jó ötlet volt elengedni? Mi van ha leszereli Luisseet, és lelép a pénzzel? - A nyomkövetõ a hajón van nem? - De remekül elrejtettük. - Akkor nem kell aggódni. Luisseet pedig nem olyan könnyû hmm "leszerelni". Ezt múltkor te is megtapasztalhattad... A kétkedõ önkétlenül végigsimított a halvány kékes duzzanaton a szeme alatt. - De igaz. - Ne parázz, ha valami mégis történik, akkor úgyis megtaláljuk a fickót. Nem olyan nagy ez a galaxis...
//no visszajöttem, a történetet innen Lézersugár veszi át//
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Jul 7, 2008 17:58:29 GMT 1
A bolygón
Gabriel Damon az elmúlt heteket kicsiny bolygójának fejlesztésére fordította. Sikerült kiemelnie a Dustot a tengerpart homokjából, amit aztán a port haven-ieknek adott. Az építést sokan nehezen viselték, hiszen mégiscsak kalózok voltak, nem telepesek. Port Haven mindenesetre valóban fejlõdött, bár az állandó lakosok száma alig emelkedett, mégis egyre többen fordultak meg a helyen. Csempészek, kevésbé becsületes kereskedõk látogatták a helyet, hogy a Gabriel által elrabolt árut elpasszolták. A kalózvezérnek rengeteg idejét lekötötte, hogy legénységét elégedetten, fitten tartsa. A portyákat leginkább valamelyik bizalmasa vezette, de most már õ is érezte, hogy ideje kimozdulnia megint a "társasági életbe.
Egyik nap Morek lépett be az irodájába. A férfi érezhette, hogy jókor érkezett, mert Gabriel azonnal a sarokba vágott egy adag adatlemezt. Egy hosszú pillanatig merõen néztek egymás szemébe. Ez ugyan Moreknek kicsit nehezére esett, tekintve a kapitány állandóan viselt sötét napszemüvegét. Gabriel elmsolyodott, majd az asztalra támaszkodva felemelkedett. - Menjünk bûnözzünk egy kicsit...
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Dec 19, 2008 17:01:36 GMT 1
Koran Daws nem emlékezett, mikor látta Gabriel Damont annyira gyûröttnek, mint most. A férfi szeme alatt sötét karikák, élesen elütöttek egyébként halottsápadt arcbõrétõl. A kalózkapitány nyílván nem aludhatott sokat az éjszaka, és a kora reggeli órától eltekintve már az asztala mögött ült. A szobájába vezetõ ajtó nyitva volt, és a több nyomtatott papírral is érkezõ férfi egy nõ körvonalait látta az ágyon. - Nem félsz, hogy összeszedsz valamit? – kérdezte a férfi gúnyosan. Gabriel felemelte a fejét, és a sötét lencséken keresztül régi barátjára meredt. - Tudod, ez mástól valóban aggodalomként hangzana – replikázott. - Még mindig semmi hír róla – elõzte meg Koran a következõ kérdést. - Sejtettem. Újabb konfliktusok? - Zúgolódás, mindenhol. A fejadagok csökkentése, kevés pénz satöbbi… - A rohadt életbe – csapott az asztalra Gabriel. – Csak a Ködön huszonötezer ember van. Akiknek a nagy része használhatatlan közvetlen harcban, mert egyszerû gombnyomogatók… Egy borzas, álomittas nõ jelent meg az ajtóban. - Nem lennétek kicsit halkabban? Az albínó férfi csak egy olyan pillantással válaszolt, ami még a szemüvegén keresztül is leperzselte a húst az embereirõl. Nem értette magát, hogy hogyan tölthette a nõvel az éjszakát. - Nincsen valami más dolgod? - Nincs - szemtelenkedett a nõ. - Akkor találj valamit! A nõ végül egy szó nélkül összeszedte a ruháit és távozott. Koran nem kevés kajánsággal nézett utána, de a kapitány arckifejezése elvette a kedvét a további tréfálkozástól. - Vegyétek le a fizetési listáról – morogta az albínó férfi. Daws egy szó nélkül kihúzott egy széket, és leült. A fyodosi napfény a kapitány háta mögül áradt be a szobába, hunyorgásra késztetve a férfit. - Van pár ezer ember, akit még nyugodtan lehúzhatnánk. - Mi történt? - Pár haláleset, néhány tucat súlyos, párszáz könnyû sérült. A nagy részüket Medvének köszönhetjük. - Mondtam neki, hogy álljon le. - Viszont egyre többen csesztetnek téged – bökött elõször az albínóra, majd saját magára Koran – és minket. Ezt pedig Morek nem bírja. - Lehet, hogy tényleg nem vagyok alkalmas ennyi ember vezetésére – állt fel Gabriel. Szótlanul a az ablakhoz lépett, felmarkolt egy bögre kávét, és belekortyolt. Koran Daws nem szólalt meg, hiszen ismerte annyira barátját, hogy tudja, ilyenkor komolyan gondolkodik valamin. - Ez nem egy hadsereg a rohadt életbe – tört ki hirtelen az albínó férfiból – hanem egy kalózbanda. - Lenne egy ötletünk. - Hallgatom – gyújtott rá ismét ülve Gabriel. - Sorn talált valamit, ami jó lehet nekünk, és meg…mit röhögsz? Gabriel csak szótlanul rázta a fejét, és barátja felé fordította a számítógép monitorját. A képernyõn a Konföderáció egyik csatahajója forgott lassan, egy Recusant osztályú könnyûromboló. - Így akarjon neked kellemes meglepetést szerezni az ember – csóválta a fejét Daws. - Elfelejted, hogy én is ismerem a Gyufa történelem-mániáját, és hogy engem is foglalkoztatott a probléma. - Azt hittem, hogy téged az embereink problémája foglalkoztat. - Arra ott vannak a tisztjeim – emelte tisztelgésre a kezét a kapitány. - Tehát? - Tehát én beszerzem az új hajónkat. - És mi? - Nektek az lesz a feladatotok, hogy egy – számolta az ujjain Gabriel. – Átszervezitek a legénységet. Legyen meg a szükséges emberanyag mind a Hellionra, mind az új hajóra. A legkevésbé zúgolódókat visszük. A vadászok, a Katarnok is mind jönnek. Koran Daws hallgatott. Az átszervezés rengeteg idejüket fogja felemészteni, de legalább megszabadulhatnak a felesleges emberanyagtól. A nagy részük úgyis csak „gombnyomogató” akikre a Dreadnought elavult rendszerei miatt volt szükségük. - Rendben. - Kettõ – számolt tovább Damon – mindent megadsz Rodannak, hogy a lehetõ legjobb védelmet hozza össze a droidagynak – Daws kérdõ tekintetére kénytelen volt hozzátenni a magyarázatot is. – Amiatt kell mindössze háromszáz ember arra a csatahajóra. És semmi kedvem hozzá, hogy valami jópofa vírus taccsra vágja a rendszert, amikor épp támadásban vagyunk. - Vagy éppen menekülésben – vigyorgott Koran. - Szerintem Gyufa repülni fog. - Három – pötyögött Gabriel újból a gépen, mire a hajó képe eltûnt – taktikai tervezés kell, hogy kiraboljuk ezt a bolygót. - Mi van? – döbbent meg a férfi. – A frissen beszerzett hajódat rögtön tesztelni viszed? - Pontosan. Koran vállat vont, majd automatikusan egy adatkártyát nyújtott az albínó férfinak. Az betette a gépbe, és a bolygóról összegyûjtött minden információt lementett rá. - És mit keresünk – kérdezte, amikor megkapta az adatokat. - Leginkább információkat, de valószínûleg lesz használható érték is. A magas férfi elmosolyodott, az összedörzsölt hüvelyk- és mutatóujj látványára. - Ennyi? - Egyelõre – válaszolta Gabriel, és barátja csodálkozva látta, hogy a férfi mintha lerázta volna magáról a fáradtságot. Koran Daws elindult az ajtó felé, miközben azon morfondírozott, hogy hogyan mondja el a jó hírt, miszerint a kapitányuk visszatért, és talán megoldást is hoz a problémáikra. Az ajtóhoz érve azonban még valami eszébe jutott. - Mi legyen a többiekkel? - Fizesd ki õket! Használj fel minden kreditet. Semmi szükségem elégedetlenekre, akik majd bosszúért lihegve idevezetnek olyanokat, akikkel nem tudunk majd harcolni...
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Dec 20, 2008 0:10:00 GMT 1
Az eladót megtalálni, biztonságos holokomszámot kreálni nem tartott annyi ideig, mint amióta Gabriel alkudozott. A férfi, bizonyos Kran Doron idegesítõen szõrszálhasogató volt. -…és a fõ fegyverzetnek számító, a hajó orrán lévõ nehéz turbólézer üteget is le kellett szereltetnünk… - Igen Mr. Doron már említette. - Csak, hogy biztos legyek benne, hogy mindent tud – mosolygott szolgalelkûen a férfi. – És késõbb nem fog „reklamálni”. Hallottam már önrõl, és tudom, hogy nem jó annak, aki esetleg át akarja ejteni magát… - Ne aggódjon – próbálta megnyugtatni Gabriel – nekem hajóra van szükségem, és nem még több bonyodalomra. De ha ez megnyugtatja, csak folytassa! - Rendben, igyekszek rövid lenni – ígérte a férfi, de Gabriel már bánta, hogy képet is adott magáról, és nem tud az asztalon nyugodtan aludni a férfi beszámolója alatt. – Tehát, az orrüteget már említettem, és leszereltük a dupla lézerágyúkat, és a helyükre ionágyúkat szereltünk. Az összes nehéz turbólézer üteget és ágyút a mindennapos turbólézerre cseréltük. A hiperhajtómû nagyobb sebességre képes, de természetesen – mosolyodott el a férfi nincsenek sem droidvadászok, sem csatadroidok a fedélzeten. - Nem mondja – jegyezte meg Damon nem minden malícia nélkül. - Értse meg, már nem a Klónok háborújának idejét éljük. - Ezt én is tudom, maga ostoba – csattant fel az albínó férfi. – Nincs szükségem a droidokra, én emberekkel dolgozom, csak úgy mint maga. Azért jöttem magához, mert Torga azt mondta maga az egyik legjobb. Tudom, hogy a droidoknak szolgáló rakteret is átalakítottak, és most kabinok vannak ott. Tudom, hogy a droidagy is majdnem sértetlen, csak egy kicsit lebutították, így kábé harminccal több ember szükséges a hajó mûködtetéséhez. Úgyhogy talán rátérhetnénk az üzlet anyagi részére! - Rendben Mr. Damon, ahogy kívánja. Ha Torga már valóban mindent elmondott, a végsõ ár hetvenmillió kredit. Készpénzben természetesen. - A közvetítõi árat ne nekem számolja fel maga pióca – nevetett fel Gabriel – arról Torga gondoskodik. Másrészrõl honnan szerezzek hetvenmilliót készpénzben? Teljesen bolondnak néz? - Ennyi az ár, uram. - Na várjon, hívok még valakit a beszélgetésbe. Doron arca idegesen megrándult, amikor a kalóz szemmel láthatóan konferenciabeszélgetéssé akarta bõvíteni az üzletkötést. - Nem szükséges Torgát zavarnunk ezzel. - Az én ajánlatom a következõ. Egy teljesen felszerelt Dreadnaught cirkáló, a hozzáértõ legénységgel, valamint ötszáz tonnányi durellium, a piaci értéken mintegy ötvenmillió kredit. Nyílván maga is tudja, hogy ez túl haladja az ön által megszabott összeget. Viszont ezért beszerelnek még három vonósugarat is, a megjelölt helyekre. Valamint elvégzik a módosításokat, amiket mindjárt átküldök. Karn Doron arcán ideges remegés futott át, amikor a Gabriel Damon ígérte fájl megérkezett. - Hatszáz tonna Mr. Damon és megegyeztünk. Egy percig mindkét férfi egymásra meredt a képernyõn keresztül, de Gabriel már tudta, hogy mire számíthat, és a plusz száz tonna nem okozott akkora érvágást. - Rendben Doron, megegyeztünk. - A hajó az alábbi koordinátákon lesz – jelent meg Doron feje mellett egy számsor. – Ott átveheti. - Ott leszünk – bontotta a vonalat a kalóz. Az irodában megkönnyebbült sóhajtás hallatszott. Koran Daws oldalba bökte Morker „Medve” Garsomot, mire a fegyvermesteri rangjelzést viselõ férfi egy horkantás kíséretében felébredt. A helységben még ott volt Sorn Rodan, a társaság kommunikációs szakértõje, akinek az üzlet létrejöttét köszönhették. Mindenkinek az arcán megkönnyebbült mosoly derengett fel. - Uraim – állt fel Gabriel megigazítva makulátlan fehér ruházatát – nemsokára átvehetjük az új zászlóshajónkat. Készítsék föl a kijelölt egységeket az utazásra. Ideje megmutatnunk a galaxisnak, hogy a Damon’s Buccaneers micsoda formában tért vissza. A dörgõ hurrától megremegtek a kis helység falai…
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Jan 17, 2009 18:58:49 GMT 1
Port HavenbenA Steel Rain körüli csillagok visszatértek a helyükre, amikor a hajó megérkezett a Fyodos fölé. Nyomában hûséges kísérõje, a Dark Star Hellion érkezett. A Junctionnál lefolytatott akció miatt a két hajó több ugrással tette meg a hazavezetõ utat, Gabrielék nem akartak kísérõket. - Szóval mi a vége? – kérdezte Gabriel az irodájában összegyûlt tisztektõl. - Egész szép – mutatott fel egy adat diszket Koran Daws. – Miután az élelmet is elhoztuk, az egész társaság el van látva mindennel kábé négy hónapra. Az egyik hajó ráadásul baktát szállított… - Egy pillanat – szólt közbe Morker „Medve” Garsom. – Elhoztunk minden élelmet a megtámadott hajókról? Minek? - Mert mi itt nem termelünk – mutatott körbe Gabriel. – Egyébként meg hagytunk nekik néhány szendvicset, nem igaz? – kérdezte egy féloldalas vigyorral. – Ráadásul egy bolygó körül keringenek, azért nem ugyanaz, mint a Vad Ûrben lebegni hagyni õket. Mennyi idõre elég a bakta? – fordult a társaság orvosa felé. Garick Solomon megvakarta az állát, majd szemüvege fölött nézett vissza a kalóz sötét lencséibe. - Minden feltöltve, a tartalékunk is van bõven – vont vállat. – Mindazonáltal még így is maradt vagy kétszáz tonnányi, amitõl szerintem igazán "megszabadulhatnánk"… - Meglátjuk – értett egyet a kalóz. – Amint sikerül megfelelõ vevõt találni rá…Az irodában szinte tapinthatóvá vált a feszültség. Mindenki tudta, Sorn Rodannak végre sikerült feltörnie a számítógépes adatbankot, így mindenki megtudhatja, hogy miért is támadták meg a Junctiont. Egyedül Gabriel tûnt nyugodtnak, jóllehet õ sejtette, hogy mit is talál majd a vörös hajú komputerzseni. - Rendben – állt fel végül a férfi. – Nem nyúzom tovább az idegeiteket! Valaki kapcsolja le a lámpát!Amikor a helység sötétbe borult, a jelenlévõk mind közelebb léptek a megjelenõ holovetítõhöz. - Ez egy Hammerhead osztályú fregatt – jegyezte meg valaki a sötétben. - Pontosan – értett egyet Sorn Rodan. - Mi szükségünk van erre? Még ma is mûködik néhány közülük, de ennyi. A legtöbb múzeumban van. Elavult a fegyverzete, pajzsa, hiperhajtómûve… - Igaza van Bowman – szakította félbe Damon. – De nekünk nem igazán a hajó kell, hanem amit szállít. - És mit szállít? Aranyat, drágakövet, fegyvert? Ha van is rajta valami értékes, akkor az már rég… - Idejétmúlt? Nem hiszem. Az igaz, hogy ez a darab majdnem háromezer éves, és több százada, hogy utoljára látták. Uraim, gondolom sokan ismerik a nevét; íme az Invisible Knowledge.- Na persze – horkantotta Daws a sötétben. – Nézd, kapitány ez a hajó csak egy legenda. - Egy legenda, amiben egy egész bolygó hitt. Lámpát – megvárta, amíg újból fény tölti be a szobát. - Sorn, mondd el nekik!A Gyufa mély lélegzettel kezdte a mondanivalóját. Látszott, hogy közel sem biztos a hajó létezésében, de amit látott, az egy bizonyos fokig meggyõzte a legenda igazáról. - Nos ez a hajó egy múzeum. A Sith háborúk idején készült el, de éles bevetésen sohasem vett részt. Ehelyett az irányítását droidokra bízták, és a számítógépeit feltöltötték a kor szinte minden tudásával. Majd egy program segítségével egy végtelen hosszú hiperûrutazásra küldték. - És azóta senki sem látta… - Nem egészen – emelte fel a kezét Sorn. – Bizonyos idõközönként a hajó megjelent egy ponton, amit csak néhány kiválasztott ismert, és frissítették a hajó tudását. Csakhogy a Sith háborút követte egy újabb, és még számos egyéb konfliktus, úgyhogy a titok ismerõi szép lassan eltûntek, meghaltak. - Mikor halt meg az utolsó? - Körülbelül negyven évvel ezelõtt, amikor utoljára járt a hajón. Egy percig csend honolt a szobában. Az összegyûltek a hallottakon rágódtak. Kint száll valahol egy hajó, komputereiben majdnem az összes tudással négyezer évre visszamenõen. - Mi van még a hajón? – kérdezte Rage Bowman. - Karbantartó droidok, technikai újítások, prototípusok, több ezer évnyi információ, rengeteg technikai nyalánkság… - Ami számunkra haszontalan. - Ebben nem lehetünk biztosak Rage – kapcsolódott be Gabriel ismét. – Ugyanis tudtunkkal a hajó ismeri a Katana flotta útvonalát, és a segítségével mi is ismerni fogjuk.- Most már biztos, hogy csak egy legenda… - Hogy akarod megtalálni? – kérdezte Daws a kapitánytól. - Sorn már megoldotta – vonta meg a vállát a férfi. – Kiszámolta, hogy hol jelenik meg a hajó legközelebb. Nekünk nincs más dolgunk, mint ott lenni, elkapni, és visszahozni.- Akkor mire várunk? - Türelem. Sajnos van egy – két probléma. A Knowledge azonnal elugrik, amint egy akkora hajót érzékel, mint a Steel Rain vagy a Hellion. A prograozása szerint mindössze az ötven méternél kisebb, fegyvertelen hajókat engedi közel magához, hogy átszállhassanak.- Megoldható – vont vállat Koran. - De nem mi megyünk el érte – jegyezte meg Gabriel. – Legalábbis nem mind. Most várom a jelentkezõket – bökött a komputerére. – Mi egyelõre elég figyelmet vontunk magunkra, úgyhogy most lapulunk. Mindenesetre Rage elkíséri a jelentkezõket néhány emberrel. - És ha nem akarják majd visszahozni a hajót, amire nagy esély van, fõleg ha rájönnek, hogy mi is az? - Ezért lesznek ott a Ravaszdik. Ráadásul visznek magukkal egy lemezt, ami aztán majd idehozza nekünk a hajót. - És ha nem használják? - Akkor meghalnak, ugyanis a hajó nem tér vissza a normál térbe az elkövetkezendõ nyolcvan évben…
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Feb 5, 2009 15:20:53 GMT 1
A hajó tulajdonosa lassan éledezni kezdett a hajót bezengõ hangjelzésre. Sóhajtózva nyitotta ki szemeit, aztán megpróbált felállni. Elõször nem értette miért nem sikerül neki, aztán rájött, hogy meg van kötözve. Egy pillanat alatt feleszmélt. Felült és gyorsan körbetekintett. A saját pilótafülkéjét látta, abban pedig egy furcsa bõrkabátos ember ült a pilótaülésben. A kapítány mérgesen mordult fel, ezt még meg tudta tenni betömött szájjal is. Mérgében ugyancsak a szõre is felborzolódott, hiszen egy bothan volt. A férfi vigyorogva fordult hátra, és gúnyosan mondta a vergõdõ fogolynak. - Ez a tragacs egész jól vonszolja magát. Már itt is vagyunk. Nézd, ez a Fyodos! - mutatott az egész képernyõt betöltõ planétára. Erre a fogoly hisztérikusan morogni kezdett, és össze vissza rángatózott. - Csezd meg, nem fogod fel, hogy a kalózok se annyira szemetek, hogy kifosszanak egy vendéget? Komolyan mondom most nem kéne a padlón heverned, ha jó barátként hinnél nekem! - szidta a kapitányt Anar Ki, a bõrkabátos fiatalember. - Akarsz valamit mondani? - kérdezte, miután a bothan ismét vadul morogni kezdett. A felborzólódott szõrrel háborgó bothan bólogatni kezdett, ezért Anar felállt, odasétált hozzám és kivette a szájából a ruhafecnit. - A halál lenne a barátod te *@¢*-+/! - káromkodott valamit bothanul, aztán megvetõen arcon köpte a feléhajoló embert. - Pedig visszakapod majd a hajódat... - mosolygott rá az áruló "barát", aztán még mindig mosolyogva a bothan hasába lépett. - Ezt megérdemelted. - Most mit akarsz? - kérdezte gyûlülettel a bothan. - Nyughass már Rok'arac. Majd elénkjönnek, ha elég közel megyünk. - És elveszik minden rakományomat te sz*rházi! - ordított vissza vadul a bothan. - Dehogy! - legyintett a férfi. - Eljönnek, átszállok hozzájuk, de elõtte téged elengedlek. - Persze, persze! - gyúnyolódott a kapítány. - Kussolsz, mert megondolom magam! Csöndben megvárjuk a kalózokat. Mennyivel egyszerûbb lett volna, ha magadtól elhozol a Fyodosra...
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Feb 7, 2009 13:51:40 GMT 1
Koran Daws a háta mögött összekulcsolt kézzel állt a Steel Rain fedélzetén. Egyelõre õ volt szolgálatban, mivel Gabriel lent tartózkodott a bolygó felszínén, és olyasmibe merült, amibe ilyenkor szokott, vagy egyszerûbben, senki sem tudta, hogy éppen mit csinál. A férfi futó pillantást vetett a radarra, amin éppen kétszer két pont fordult meg, hogy visszatérjen a hadihajóhoz. A két járõrözõ IRD vadászpáros csendet jelentett a bolygó körül. - Beérkezõ jel, uram – kiáltott valaki a szenzoroktól. – Egyedül van, a 245.622-es ponton. - Hadihajó? - Negatív. Teherhajó, YT széria. Koran elmosolyodott. A Steel Rain remekül mûködött, és még semmi sem ment tönkre rajta, ami valóságos csoda lehetett, tekintve a hajó korát. - Szóljon a vadászoknak, hogy álljanak rá. - Tûzparancs? - Még nincs. Többen is dolgoznak Gabrielnek, valószínûleg csak egy újabb csempész lesz. Ha megpróbálna elugorni, akkor természetesen kilõjük. Adjanak egy tiszta csatornát a hajóhoz! Rövid sistergés után a rádiós felemelt hüvelykujja jelezte, hogy a kapcsolat létrejött. Koran hangját hallani lehetett a szállítón. A Steel Rain megindult apró vendége felé. - Nem jó ötlet köszönés nélkül várakozni errefelé – kezdte a férfi vészjóslóan. – Bökj ki egy nevet, és valami átkozottul jó indokot, hogy mit keresel errefelé…
|
|
Sziklaszívű Lee Avaris
Junior Member
Kal?zfejedelem
Hapan sz?műz?tt, kegyetlen kal?zfejedelem!c!gold
Posts: 135
|
Post by Sziklaszívű Lee Avaris on Feb 8, 2009 8:02:13 GMT 1
A hiperűrből újabb teherhajó lépett ki, mely szintén az YT-szériába tartozott, de a régebbi, 1300-as modellből. Ütött-kopott, néhol koromfoltos burkolata csak épp, hogy összetartotta a gépet, mely a fizika minden törvényének ellentmondva ugyan, de röpképes volt.
Ugyanaz a hajó volt ez, mely néhány órával ezelőtt Nar Shaddaa-ról távozott, és Ellopott Királyság néven jelentkezett ki - csupán a legénység változott meg némelyest. Jelenleg mindössze két főből állt: a zömök, de erőteljes alkatú Moriartyból, és annak vezéréből.
Avaris, bár általában csak parancsosztogatással kellett foglalkoznia, magabiztosan kezelte a vezérlőművet. A széteséssel fenyegető hajó a tőle várthoz képest észvesztő tempóban zúgott Fyodos irányába. Mikor úgy ítélte, elég közel ért már ahhoz, hogy a távolban várakozó őrhajók legénységének pattanásig feszítse idegeit, de még épp elég távol ahhoz, hogy ne nyissanak rájuk tüzet, a megfelelő kapcsolók elpöccintésével leállította a hajtóművet.
A Balek még röviden sodródott, majd végleg megállapodott. A kommunikációs rendszerük azonnal sugározni kezdett, de a vevő félhez jelentősen eltorzulva jutott el, a mondat egyes részei nem is voltak kivehetők. "*********...bad Madár, *********lóra? Ismétl...*****Szabad Madár, itt ***jelentkezni a melóra? Vé...**** remélem hall****minket.
|
|
|
Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Feb 8, 2009 11:42:34 GMT 1
Anar egy "én megmondtam" jellegû mosolyt eresztett meg a dühtõl már majdnem felrobbanó bothan felé, ahogy egy férfi hangja töltötte be a pilótafülkét. – Bökj ki egy nevet, és valami átkozottul jó indokot, hogy mit keresel errefelé… Anar a fejét csóválva válaszolt: - Hová tünt a bizalom ebbõl a rohadt galaxisból - mondta, olyan hangsúllyal, amirõl nehéz volt eldönteni, hogy komolyan gondolja-e szavait, vagy csak hülyéskedik. - Egyébként a nevem Cog Wime. - tette hozzá a bothannak nyilvánvaló hazugságot, aki erre csak megvetõen felhorkant, de nem kiabált közbe. Anar azért hátraküldött egy gyilkos pillantást, aztán elõadta jövetelének célját. - Az a hír járja, hogy meló van a környéken. Igaz ez kalóz urak? Mert ha nem, akkor teljesen fölösleges volt szegény haveromat idáig elrángatni egy fuvar miatt, és akkor azt hiszem kapok néhány pofont... - viccelõdött, ami ilyen helyzetben nem igen volt szokványos. Dehát az a kis mindennapi drogadag megtette hatását, és a srácnak nem nagyon volt ismerõs a veszély, vagy az óvatosság kifejezés. - Te nem vagy normális! - fakadt ki a bothan minden ízében remegve a dühtõl, és a félelemtõl.
|
|
|
Post by Gabriel Damon on Feb 9, 2009 18:02:14 GMT 1
Bagga – Anar
- Hová tûnt a bizalom ebbõl a rohadt galaxisból. Egyébként a nevem Cog Wime – majd egy rövid szünet után folytatta - az a hír járja, hogy meló van a környéken. Igaz ez kalóz urak? Mert ha nem, akkor teljesen fölösleges volt szegény haveromat idáig elrángatni egy fuvar miatt, és akkor azt hiszem, kapok néhány pofont... Koran Daws széles mosollyal az arcán állt a komm elõtt. - Újabb bejövõ hajó – értesítette valaki a szenzoroktól. Gabriel helyettesének nem volt szüksége jelzésre, a nem messze tartózkodó Sorn Rodan azonnal az új fiúval kezdett foglalkozni. Biztos volt benne, hogy az elsõ jelentkezõ nem normális, vagy csak be van lõve. Azt is tudta, hogy az illetõ valószínûleg lelöveti magát, még mielõtt Gabriellel beszélhetne, ha ezt így folytatja. - A bizalmat ki kell érdemelni, kispajtás – szólt vissza – a pofonokat illetõen meg igazad lehet a munkától függetlenül is. Azonban ha érdekel a dolog, akkor szállj át a hajónkra, és megtudod, hogy hogyan tovább! A szenzorosokhoz fordult, hogy Cog ne hallja, mit beszél. - Tudni akarom, hányan vannak azon a teknõn! Világítsátok át rendesen! – elindult kifelé a terembõl. – Irányítsátok át a beszélgetést a személyes kommomra. És szóljatok Gabrielnek, hogy megjöttek a vendégeink! A liftnél összefutott a Medvével, és szívélyes kézszorítás után a hangárszintre vitették magukat. - Remélem a fõnök tudja, hogy mit csinál!
Avaris
- Micsoda romhalmaz – nyögte a vörös hajú kommunikációs – programozó zseni, miközben közeli képet kért a „Szabad Madárról”. "*********...bad Madár, *********lóra? Ismétl...*****Szabad Madár, itt ***jelentkezni a melóra? Vé...**** remélem hall****minket.” A férfi automatikusan tagolta a szavait, remélve, hogy az ütött kopott YT – 1300-ason is majd megértik. - Lassan közelítsenek meg, kommunikációs rendszer akadozik. Egyetlen fura mozdulat, és annyi! Morker Garsom a vállára tette a kezét. - Innentõl átveszem. Viszek néhány embert is. Csak értesítsél, hogy hányan jönnek a hajóval, és hogy nincs e rajta valami meglepetés! - Meglesz. A Medve együtt utazott Dawszal a hangárfedélzetre. Természetesen már vártak rájuk. Rage Bowman mellett pár Ravaszdi sorakozott fel, és a férfi lecserélte a az itt lebzselõk egy részét is. Minden készen állt a vendégek fogadására…
|
|
Sziklaszívű Lee Avaris
Junior Member
Kal?zfejedelem
Hapan sz?műz?tt, kegyetlen kal?zfejedelem!c!gold
Posts: 135
|
Post by Sziklaszívű Lee Avaris on Feb 9, 2009 20:09:12 GMT 1
A " Szabad Madár" állapotához képest meglehetős könnyedséggel jut el a hangárfedélzetre, noha a Steel Rain legénysége már-már attól tarthatott, hogy ez vonósugár nélkül nem fog sikerülni. Végül azonban a leharcolt YT biztonsággal helyet foglal a dúracél padlón, és leereszti rámpáját. Egy rövid ideig csend honol, majd egy körszakáll keretezte arc jelenik meg a feljáró tetején. Miután felmérte, hogy tekintélyes számű fegyveressel áll szemben, kezét lazán vállmagasságba emelve a rámpa közepéig sétál, és végigfuttatja tekintetét a tömegen. Mikor úgy ítélte, hogy a fogadóbizottság csak a területet biztosítja, és nincsenek ellenséges szándékaik, hátraszól. - Oké főnök... csak a szokásos.A rámpa tetején ekkor jelent meg a Sziklaszívű, aki Moriartyhoz hasonlóan kényelmes, de tökéletesen semmitmondó ruházatot viselt. Semmi nyom nem utalt valódi kilétükre, bárki számára csupán egyszerű zsoldosoknak tűnhettek. Övükön két-két sugárvető függött, ezektől kezüket fesztelenül eltartva lesétáltak, és a rámpa aljára érve várakoztak, hogy kiderüljön, kivel kell beszélniük.
|
|