Harcosok Labirintusa (PK) //KM: Álom//

[Jasen Raven]

Egy gigantikus aréna, amely közepén egy hatalmas labirintus van, igen változatos körülményekkel. A versenyzõk egymást keresik és próbálják legyõzni a másikat a mesés fõdíj fejében. Természetesen az egész labirintus be van kamerázva, hogy a nézõk semmirõl se maradhassanak le. Sokan barbár dolognak tartják az arénát, másik viszont remek szórakozási és fogadási lehetõségnek. Sokszor a versenyzõkön kívül, különbözõ vadállatokat is bevisznek a labirintusba, nehezítés képp. Aki benevez egy versenyre, eldöntheti, hogy egyénileg vagy csapatban akar versenyezni. A kezdésnél mindenki fegyver nélkül vonul be, de a pályán rengeteg fegyver van elrejtve, a sugárvetõtõl kezdbe a legbarbárabb fegyverekig. Az nyer, aki túléli a versenyidõt, ami 24 standard óra.

A pálya jellegzetessége, hogy 30 percenként megváltozik, ezt úgy kell érteni, hogy egye sfalak megnyílnak, máshol lezáródnak járatok, így ha valakinek peche van, könnyen beszorulhat fél óra erejéig.

A nevezési díj 2000 kredit, a fõdíj pedig 50000 kredit. Ha esetleg többen is túlélnék a versenytávot, az viszsi a fõdíjat, aki a legtöbb riválist iktatta ki. Természesen a nézõk soraiban nonhumánok foglalnak helyet, a humán szurkolók nagyrésze alvilági személy, de errõl senki sem tud persze... Éppen ezért a leggyakoribb résztvevõk is a nem emberi élõlények közül kerülnek ki. Eddig egyetlen egy ember volt képes a végsõ gyõzelemre, egy bizonyos Hrimor Vartons.

//Természetesen a kalandot nem egyszeri alkalaomnak tervezem, így bármikor, bárki jelentkezhet... //


//Témacím módosítva Álom kérésére.
Jabba a hutt
sk//

[Álom]

Tisztelt Játékosok!

A kalandot én, Álom fogom levezényelni. Párhuzamos Kalandnak minősül, így főbb cselekmény mellett végezhető, illetve a karakter halála nem jelenti a végérvényes befejezést. A kalandot ajánlom minden harc felé orientált karatkernek, senkit sem utasítok vissza, de egy jawának vagy ithóriainak azért nem ártana megfontolnia, mielőtt jelentkezik.

Egyelőre szabadon lehet jelentkezni, ha elértünk egy bizonyos létszámot, akkor megkezdem a mesélést. Erről természetesen értesítek mindenkit, itt.

Jelentkezés PM (Privát Üzenet) formájában.

Köszönöm,
Álom

[Álom]

Tisztelt Játékosok!

Eleddig két fő jelentkezett a kalandra. A modul jövő héten hétfőn fogja kezdetét venni, mához egy hétre. Ezért e hét vasárnap 23:59 percig még lehetséges a nevezés.

Köszönöm,
Álom

[Álom]

//Elnézést kérek a késésért, a kaland ezennel kezdetét veszi.//

A szervezők külön dokkokat biztosítottak az érkezőknek. A nevezési díjat már ott helyben ki kellett fizetni, a biztonság kedvéért több tucat jól kiképzett kommandós teljesített szolgálatot, így bármilyen incidens eleve ki volt zárva. Minden indulónak orvosi vizsgálaton kellett átesnie. És mindenkinek ezt volt az utolsó emléke mielőtt felébredt. A "Tisztítóban" lila füst szállt fel a padlón található nyílásokból, a résztvevők pedig kómába estek. Mindenkitől elvettek mindent, még a ruháikat is, gyenge anyagból szőtt szürke nadrágot és felsőt kaptak. Illetve egy tűt, benne szürke folyadékkal.

Tennes

Heiko szemei hirtelen kipattantak. Egyáltalán nem volt álmos, a szer szinte egyik pillanatról a másikra ürült ki a szervezetéből. Egy apró szobában volt, amelyben csupán két ágy, egy holoképernyő, egy kamera, a földön pedig egy nagyon nehéz, fémből készült tenyérbe pont elférő gizka szobor volt. A másik fekvőalkalmatosságon egy férfi feküdt, épp felébredt. Mikor Heiko magához tért, a holoképernyő bekapcsolódott. A Halál Labirintusa lógó volt látható mindvégig, egy mély férfiúi hang pedig a következőket mondta:

- Üdvözlök Mindenkit a Halál Labirintusában! Mint azt bizonyára tudják, 24 órát kell eltölteniük ebben a hatalmas komplexumban. A cél a túlélés. Éppen ezért, mindenkit kötelezünk az ellenfele életének kioltására, nincs senki számára kegyelem. Ebből kifolyólag, mindenki kapott egy apró implantátumot, amely azonnal végez magukkal, ha megszegnék bármelyik szabályt. Ellátunk mindenkit egy apró tűvel, amelyben méreg található. Ez húsz percre teljesen lebénítja az ellenfelet. Ezt a szadisták figyelmébe ajánljuk, ugyanis a kínzás egyáltalán nincs megtiltva. Mindenhol található egy kamera, ennek tönkretétele azonnali büntetést von maga után. A komplexum fél óránként alakot vált, erre figyeljen mindenki. A győztes az, aki életben maradt, vagy a legtöbb ellenféllel végzett.

Az adásnak itt vége szakadt. A másik férfi közben már teljesen magához tért és hol Heikora nézett, hol a fegyvernek nevezhető díszre. Heikonak el kellett döntenie, hogy inkább rögtön támad, vagy megkockáztatja az utat a "fegyverért", ezzel hátat fordítva a másiknak.

Wolf

Keyan szemei hirtelen kipattantak. Egyáltalán nem volt álmos, a szer szinte egyik pillanatról a másikra ürült ki a szervezetéből. Egy apró szobában volt, amelyben csupán két ágy, egy holoképernyő, egy kamera, a falnak támasztva pedig egy szögekkel átütött fadeszka volt. A másik fekvőalkalmatosságon egy ithóriai aludt, láthatólag a szer még hatott rá, nem tért magához. Mikor Keyan visszanyerte öntudatát, a holoképernyő bekapcsolódott. A Halál Labirintusa lógó volt látható mindvégig, egy mély férfiúi hang pedig a következőket mondta:

- Üdvözlök Mindenkit a Halál Labirintusában! Mint azt bizonyára tudják, 24 órát kell eltölteniük ebben a hatalmas komplexumban. A cél a túlélés. Éppen ezért, mindenkit kötelezünk az ellenfele életének kioltására, nincs senki számára kegyelem. Ebből kifolyólag, mindenki kapott egy apró implantátumot, amely azonnal végez magukkal, ha megszegnék bármelyik szabályt. Ellátunk mindenkit egy apró tűvel, amelyben méreg található. Ez húsz percre teljesen lebénítja az ellenfelet. Ezt a szadisták figyelmébe ajánljuk, ugyanis a kínzás egyáltalán nincs megtiltva. Mindenhol található egy kamera, ennek tönkretétele azonnali büntetést von maga után. A komplexum fél óránként alakot vált, erre figyeljen mindenki. A győztes az, aki életben maradt, vagy a legtöbb ellenféllel végzett.

Az adásnak itt vége szakadt. Az ithóriai továbbra is aludt, nagyon úgy nézett ki, hogy az első ellenfél igazán könnyű lesz.

[Keyan Wolf]

-Gyere a papához, édesem-vigyorogtam az örömlányra a priccsrõl, majd mikor odaért hozzám, magamhoz húztam, és az ágyra döntöttem. Már épp kedtem volna feloldódni, mikor az ilyenkor szokásos zajegyvelegbõl egy hang éppen csak, de elvált. Fém súrlódása a bõrhöz. Pont mint mikor egy pisztolyt húznak elõ óvatosan a tokjából. Azonnal cselekedtem. A nõt félrelöktem, kezem már nyúlt is a párna alatt található fegyveremért, de életemben elõször, és bitosan tudtam, utoljára, lassú voltam. Pont akkor fordultam a gyilkosom felé, mikor az meghúzta az elsütõbillentyût, és arcom forró kásává olvadva csorgott le a mellkasomra. Még szerencse, hogy ezt nem fogtam fel, mivel akkor már halott voltam. Nem bírnék az arcom nélkül élni, már megszoktam...

Aztán hirtelen, hangtalan sóhaj keretében minden a helyére került. Álom volt csupán, méghozzá abból is a rosszabb fajtából. A valóság egészen máshogy festett. A labirintus, a befizetett pénz-hogy a fene essen beléjük, jó drágák...-, a dokkolás, a többi versenyzõ, ahogy óvatosan felmérjük egymást, az orvosi vizsgálat, és az a rohadt lila köd-izé. Aztán itt vagyok...

~De pontosan hol is az az itt? Hé öregem, jó lenne, ha körbe is néznél, nem csak bámulnál a plafonra, mint egy idióta~noszogattam magam, majd felültem az ágy szélére, és gyorsan körülnéztem. Két ágy, egy humán~én...micsoda éleselméjû egyén vagyok~, egy ithoriai, aki láthatólag még mindig kiütve foglalta a helyet, egy holoképernyõ, egy kamera~nesztek egy vigyor~, és egy szöges deszka, ami fiatal koromra emlékeztetett. Ekkor hirtelen bekapcsolt a képernyõ, és a férfi hang elkezdte ismertetni a szabályokat. Amibõl hála Istennek, nem volt sok, ami meg igen, az is betartható volt, számomra még talán kényelmes is. Úgyse voltam soha a felesleges könyörületesség híve.

Így hát igyekezvén kihasználni eddigi pokolian szerencsés helyzetemet, óvatos, ám határozott léptekkel odamentem a deszkához, hangtalanul kézbe vettem, és úgy döntöttem, az elsõt gyorsan csinálom. Egyetlen hatalmas csapással akartam a koponyájából lyukas matricát készíteni, hogy mihamarabb továbbmehessek innen.

[Heiko Tennes]

A fejvadász tiszta fejjel ébredt. Furcsamód semmi jelét nem érezte annak, hogy nem sokkal korábban kábítva volt. Tennes még fektében megigazította a szemén lévő kötést, majd óvatosan felült és oldalra fordult. Szeme először a szoba közepén lévő szobrocskán pihent meg. Aztán a kamerán, az alattalévő holoképernyőn végül pedig a mellette épp magához térő emberen. Ebben a pillanatban működésbe lépett a képernyő és megjelent rajta a rendezvény logója. Egy mély férfihang felsorolta a szabályokat. Abban a pillanatban amint az adás megszakadt az arkániai úgy pattant fel az ágyáról mint egy macska és egyenest alkalmi szobatársa felé mozdult. Jobb kezén ujjait befeszítette, majd tenyerének alsó felével a férfi gyomorszájára célzott. Közben bal kezének mutató és középsőujját előretartotta szorosan egymás mellet és felfelé döfött vele a nyak irányába. Elképzelése az volt, hogy első ütésével kiszorítja a levegőt ellenfele tüdejéből, majd második csapásával telibetalálja a nyaki ütőeret. Ha a mozdulatsor sikeres, akkor a férfi holtan terül el a földön.

[Álom]

Tennes
Hátralévő idő: 23ó 55p

Noha Heiko nagyon gyorsan cselekszik, a másik számított rá, hogy esetleg nekiugrik, ezért még időben félre tudott vetődni. Az arkániainak még sikerült annyit módosítana jobb keze pályáján hogy az ellenség oldalát eltalálja de közel sem akkora hatékonysággal, mint remélte. A fickó nem teketóriázott, kihasználta hogy a másik hátrányban van és odafutott a szoborhoz. Felkapta, megfordult és a magasba emelte:

- Na gyere!

Látszott, hogy inkább a baljával fordul Tennes felé, hiszen a jobb oldalára kapta az ütést...

---

Wolf
Hátralévő idő: 23ó 55p

Az ithóriai nem ébredt fel, valószínűleg nem is érzett semmit az egészből. Amikor a szögek átfúrták az agyát, néhány idegpálya aktiválódott és a test erőteljes remegésbe fogott, aztán megnyugodott. Végül, egyetlen utolsó rángás után végleg leállt a teste. Ezt követően egy eddig nem látható ajtó tárult fel. Tulajdonképpen a fal egy része levált és kiengedte Keyant. Egy folyosóra jutott innen, ami elég hosszú volt és bár nem látott ajtókat, hangokat hallott. Volt aki elkeseredetten küzdött az életéért, más azonban hatalmas csatakiáltással szedte szét az ellenségét. Nem messze egy lépcső vezetett lefelé. A férfi eldönthette, hogy próbára teszi a szerencséjét és vár másokra, vagy egyelőre felfedezni megy.

[Keyan Wolf]

Az ütésem kíméletlenül trancsírozta apró kis darabokra a nonhumán csavinyák fejét. Kiemeltem a maradék közül alkalmi fegyverem, és egy részét az ithóriai ruhájának letéptem~neked már úgyse kell, öreg~ és azzal tekertem be a markolati rését suhi-pálcámnak.

Hirtelen az egyik faszakasz elcsúszott, és láthatóvá vált egy folyosó rész. Gondoltam, minek üljek tovább egy helyben, így nekivágtam. A különféle hangok ellenére céltudatosan haladtam a lépcsõ felé.

~Jobb ma egy ismeretlen, mint holnap kettõ...nem...jobb ma egy ismert, mint holnap egy ismeretlen...nem...affene~ okosnak akartam tûnni magam elõtt, de nem jött össze~átkozott sivatagi mondások, soha nem tudtam megjegyezni ezeket~sörtölõdtem magamban, majd mikor a lépcsõ felsõ részéhez értem, minden érzékszervemmel a környezetem felé koncentráltam, és lassan, óvatosan elindultam lefelé...

[Heiko Tennes]

Az arkániai farkasszemet nézett ellenfelével. A férfinek láthatóan nem tett jót az ütés, mivel úgy állt fel, hogy védje a találatot bekapott jobb oldalát. Kezében a nehéz szobrocska nyugodott és fenyegetően bámulta Tennest.

- Na gyere! - mondta, ezzel bíztatva támadásra Tennest. A fejvadász úgy gondolta, a sérülésnek és a szobor súlyának köszönhetően a férfi mozgása lassabb a kelleténél.

*Árny Atya, rád bízom magam.* - azzal hirtelen megindult ellenfele felé. Két kezét vállmagasságban tartotta és egy gyors mozdulattal megmarkolta ellenfele bal illetve jobb csuklóját. Közben térde lendült és megcélozta a férfi gyomrát.

[Álom]

Tennes
Hátralévő idő: 23ó 53p
Mészár-mutató: 0 fő

A férfi kezében a kis szobor nem segített neki, nem volt annyira gyors mint az ellenfele. Már csak azt vette észre, hogy mind a két csuklóját szorítja az arkániai. A térdelés tökéletesen sikerült, a férfi érezhetően megrogyott, ideális időpont nyílt a támadásra, nem volt képes semmilyen védekezésre.

---

Wolf
Hátralévő idő: 23ó 52p
Mészármutató: 1 fő

Keyan megindult lefelé, szerencsére a második emeleten volt, így hamar a földszintre ért, amikor meghallotta, hogy a felette lévő szinteken kijött még pár ember akik heves mészárlásba kezdtek. A férfi egy ajtó előtt találta magát, ami látszólag egy utcára vezetett. Az égboltra tekintve azonban egyértelmű volt, hogy ez valamilyen zárt terep lehet, amit egy város mintájára húztak fel. Balra egy űrkikötő mása volt található, jobbra pedig páremeletes irodaházak, fiktív illetve valós cégerekkel. Wolfnak el kellett döntenie merre próbál szerencsét.

[Keyan Wolf]

Leérve a lépcsõ aljára egy pillanatig azt hittem, a szabadba jutottam végre. Az lett volna aztán a hazai terep nekem...nem bent, a "dúr-acél dzsungelben". Gyorsan felmértem a környezetemet, mikor meghallottam, hogy fent a többi versenyzõ végre felfedezte egymást, és nekiálltak egymás likvidálásának, mintha csak egy közösségi program résztvevõi lennének.

~Nah, okosítok valamit az ûrkikötõféle-helyen, hátha találok valami használhatóbb felszerelést magamnak~mosolyodtam el, majd megdörzsölve borostás arcom, gyors, apró kis sprintekkel átfutottam a szabadabb helyeken, és kutatni kezdtem fegyverek, ruhák, páncélok, élelem, fogpiszkáló~ja, az nem kell most annyira~után...hátha.

//elnézést a kis késésért, nem igazán volt idõm, igyekszem rendszeresebben írni ezentúl//

[Heiko Tennes]

- Most véged! - sziszegte az arkániai. Ellenfele bal karját kicsavarta, ezzel iszonyatos fájdalmat okozva neki. Saját bal kezével közben még mindig mindig a férfi csuklóját szorította. Egy hirtelen mozdulattal ellökte magától az ellenfél jobb kezét, s ujjait hátrafeszítve tenyérből irdatlan erővel állkapcson vágta úgy, hogy annak feje hátrahanyatlott. Ezzel a mozdulattal az volt a célja, hogy a hirtelen erőbehatásnak köszönhetően a férfi nyakcsigolyáját hátrafelé elroppantsa.

[Álom]

Tennes
Hátralévő idő: 23ó 52p
Mészár-mutató: 1 fő

A férfi képtelen volt védekezni, abban a pillanatban ahogy a csuklója kicsavarodott felüvöltött fájdalmában. Már rá sem tudott nézni a támadójára, görcsösen szorította össze a szemhéjait. Amint Heiko második mozdulatát elvégezte hallotta a roppanást, amellyel a férfi csigolyája megadta magát. Egy tompa puffanással ért földet az élettelen teste. A kis szobrocskát még fogta, de az arkániai könnyűszerrel el tudta tőle venni. Az ajtó pedig kitárult.

---

Wolf
Hátralévő idő: 23ó 48p
Mészármutató: 1 fő

Keyan elindult az űrkikötőnek berendezett terület felé. Az egyik raktár nagyon ígéretes helynek ígérkezett, elvégre ott elég sok kacat szokott összegyűlni, amiből akár jó fegyvert is lehet csinálni. A férfi már nem volt tőle messze, amikor az egyik sikátorból kinyúlt egy kéz és torkon ragadta. Egy erőteljes mozdulattal berántotta a sötét kis zsákutcácskába és a falnak szorította. Egy harmincas éveiben járó, sárga fogakkal és áporodott lehettel megáldott ürge kapta el Wolfot. A hirtelen mozdulat miatt a fegyvere kint maradt az utcán, elejtette a támadás pillanatában, csak a saját testére hagyatkozhatott.

[Heiko Tennes]

*Egy ellenféllel kevesebb.* - állapította meg az arkániai. Lehajolt, hogy kivegye a hulla kezéből a kis szobrocskát. Aztán az ajtóhoz ment és mielőtt kilépett volna a szobából óvatosan kilesett. Nem tudhatta honnan várhat újabb támadást.

[Álom]

Tennes
Hátralévő idő: 23ó 51p
Mészár-mutató: 1 fő

Heiko nagyon bölcsen tette, hogy először kilesett, mielőtt teljes mellszéleséggel kicaplatott volna. Egy szomszédos szobából néhány másodperccel korábban lépett ki egy igen termetes alak. Sajnos az ürge még így is kiszúrta az arkániait. Szerencsére nem volt túl eszes, így azonnal berontott Tenneshez, aki így előnyre tett szert.