Garomba Arénája (Corelliai Szektor)

[Shavar]

Shavar ismét felébredt, de ezúttal végre látott is valamit. Egy gyéren megvilágított szobában találta magát, ráadásul még a láncait is levették a testéről. Azonnal felegyenesedett és átmozgatta elgémberedett tagjait. Az elmúlt napok viszontagságai sajnos meggyengítették és leamortizálták a fizikai teljesítőképességét. A kis szobában volt egy priccs, egy wc és mosdó, néhány cső a falon, amelyet minden valószínűség szerint testedzésre lehetett használni, egy monitor a falon, illetve egy tál friss étellel. Ez egy fokkal jobb volt, mint amit a hajón kapott. Kifejezetten a fizikai igénybevételhez igazított tápanyag tartalommal rendelkezett. Miután a shistavanen végzett az étkezéssel, a monitor aktiválódott és egy pufók arcú férfit pillantott meg, aki úgy az ötvenes éveiben járhatott. Szürke szempára ravaszul csillogott, sötét és dús szemöldöke igazi gonoszságot varázsolt amúgy sem szűzies arcára. Krumpli orra bizonyságot tett arról, hogy korábban ő is bemocskolta már a kezét. Vastag szájában pedig szivar lógott, amelyet néha jól megszívott és aztán igazi élvezettel fújta ki. Megszólalt:

- Üdvözöllek gladiátor! A nevem Garomba és én vagyok az új gazdád. Gondolom Neked sem tetszik ez az új szerep, úgyhogy elmondom mi a teendőd. Kilenc, egyre nehezebb harcot kell megnyerned ahhoz, hogy szabadon távozhass. A nyakadon található egy nyakörv - a férfi elvigyorodott.

Shavar azonnal a torkához kapott és megérezte a fémet. Addig tették fel rá amíg aludt, így nem tűnt fel neki ébredéskor az extra súly. Felmordult, aztán újra a képernyőre szegezte a tekintetét. Egyrészről elhatározta magában, hogy mindenképpen túl fogja élni ezt, másrészről alig várta, hogy valamilyen úton-módon megtudja ennek a Garombának a lakcímét és aztán tiszteletét tegye nála egy vacsora erejéig.

- Ebben egy kis robbanóanyag van, amely pont elég arra, hogy leszedje a fejed a testedről - folytatta a fogvatartó. - Akkor aktiválom ha feladsz egy küzdelmet, megkegyelmezel egy ellenfelednek vagy bármi olyat teszel, ami nekem nem tetszik. Remélem egyértelmű voltam. Az első viadalod holnap lesz! Harcra fel gladiátorom!

A kép megremegett és aztán eltűnt. A shistavanen nagyon dühös volt és kevés lény lett volna szívesen ott akkor vele összezárva. A falak és az ajtó is jó minőségű anyagból készültek, így a kijutás esélytelennek tűnt. Esetleg amikor harcolni megy, több esélye lesz. Ezzel a gondolattal kezdett bele némi testedzésbe Shavar, azzal az eltökélt szándékkal, hogy minnél hamarabb kivégzi a kilenc ellenfelét.

[Shavar]

Hamar eltelt az első nap, de ez sajnos túl kevés volt ahhoz, hogy a shistavanen formába jöjjön. Több napot kellett volna megfelelő edzéssel tölteni ahhoz, hogy teljesen rendbejöjjön. Erre természetesen nem volt lehetőség, így amikor az ajtó feltárult, csak külsőleg volt magabiztos, igazából azonban tartott attól, hogy az első ellenfele jobb kondícióban lesz mint ő maga volt. Legnagyobb megkönnyebbülésére amint a folyosó kivezetett egy arénába, egy bithet látott maga előtt. A galaxis egyik leggyengébb faja.

- Hölgyeim és uraim! Ma este két új gladiátor fog összecsapni, akik eddig még nem küzdöttek az arénában. Kezdődjék a harc!

Harsant fel a bemondó, de a közönség nem ünnepelt. Elég egyértelmű volt a harc kimenetele. A szerencsétlen bith felvett valami védekezésre emlékeztető pozíciót és várta az ellenfelét. Shavar hamar le akarta zavarni a dolgot. Négykézlábra ereszkedett és megindult. Teljes erővel ütközött bele az ellenségbe, aki azonnal a földre rogyott. A shistavanen éles karmai egy perc alatt felismerhetetlenné tették az egykori bith arcát. Kínok között halt meg, igaz egy perc alatt vége volt. A győztes megfordult és visszaballagott a cellájába. Friss étel várta.

[Shavar]

Legelső győzelme után, Shavarnak már három napja volt arra, hogy felkészüljön a következő csatára. Garomba egy újabb holofelvétel keretei között biztosította arról, hogy helyesen döntött, de készüljön fel mert az első ellenfele után a következő már nem lesz ennyire gyenge. A shistavanent különösebben nem érdekelte a dolgot, csak túl akarta élni ezt az egész kalamajkát amibe csöppent. Mindvégig az tartotta benne a lelket, hogyha kiszabadul megtudja kis is ez a férfi és ellátogat hozzá. Fajának vérszomja pedig elég magától értetődővé tette, hogy nem lesz kegyelem, a leszámolás kegyetlen, véres, sőt brutális lesz.

A legújabb harc napjára már egészen visszanyerte az erejét, a koszt elég tápláló volt és a szobát is igyekezett kihasználni, hogy állóképességét és erejét ismét jó állapotba küzdje fel. A cellája ajtaja kinyílt, ő pedig elindult kifelé. A szűk folyosó tömör falán még egy ablak vagy elágazás volt, így ugyan nem téveszthette el az aréna bejáratát, de esélye sem volt semmilyen szökésre. Nagyon úgy tűnt, hogy a placc ura járatos az alvilági életben és nem egy kezdő felkapaszkodás közepette lévő suhancról van szó. Ez persze nemhogy nem csökkentette, sokkal inkább fokozta a shistavanen harci kedvét. Alig várta, hogy a kezei között vergődjön haldokolva aki rabigába hajtotta.

Az éles fény egy pillanatra elvakította, de néhány másodperc alatt hozzászokott az arénában uralkodó fényviszonyokhoz. Szemben már az ellenfelét is látta, a nézők pedig egy picit többen voltak mint az előző alkalomnál. Természetesen energiamező választotta el őket az attrakciótól, vagy talán inkább a gladiátorokat a kijutás esélyétől. A bith legyőzése nem volt nagy cselekedet, ezért senki sem éljenzett, egyszerűen csak szórakozni jöttek, végignézni azt, hogyan öli meg egymást két értelmesnek tartott életforma. Voltak akik a gyerekükkel jöttek el, de itt a Csempészek Holdján ez egyáltalán nem volt meglepő. A lurkók fele, aki ugye életben marad a felnőtté válásig, minden valószínűség szerint az alvilágban talált jól jövedelmező, de rövid karrierű munkát.

- Én az Uralkodó katonája vagyok! A Birodalom rohamosztagosa! - üvöltötte a férfi, akit Shavar ellenfelének kapott.

A shistavanen alaposan végigmérte a férfit. Nagyjából a huszas éveinek a végén járhatott, rövid göndör barna haját rövidre nyírta, arca hosszúkás volt, szemei kicsit aprók, a vékony szemöldöke egészen nőies hatást kölcsönzött neki. Orra és szája nem ütött el az átlagtól. Szemmértékre úgy tűnt nagyjából 160-170 cm között volt a magassága, teste bár sportos volt, koránt sem volt erősnek nevezhető. Minden valószínűség szerint még ha tényleg "fehér fiú" volt, nem ő volt az osztaga büszkesége.

Riadtan tekintett a számára ismeretlen lényre, amikor az megindult felé. Shavar a régi jó öreg trükköt vetette be. Amikor látta, hogy az ellenfele arcára kiül a kétség, felegyenesedett és amolyan boxoló állást vett fel. Két lábon halad előre, mellső végtagjait pedig maga előtt tartotta és aprókat körözött vele. Az ember néhány pillanatig hol a közelgő veszélyre tekintett, hol a nézőkre, de segítséget nem kapott. Végül úgy döntött, hogy beveti minden tudását. Ő is felvett egy alapállást, aztán várta a shistavanent.

A vadász megközelítette áldozatát, aztán abbahagyta a színjátszást. Mikor elég közel ért, egyetlen gyors mozdulattal előrelépett, majd megmarkolta az ellenség két kezét. A fiatal férfi reagálni sem tudott, reflexei hiába voltak jók, Shavarral szemben alulmaradt. Egy pillanatra még úgy tűnt, hogy van remény, de aztán az is szertefoszlott. Mindenféle bunyó nélkül a shistavanen feje megindult előre, a fogait pedig mélyen belemélyesztette a rohamosztagos nyakába.

Könnyedén legyűrte az áldozatát, az szinte magától esett a földre. Próbálta kiszabadítani a karjait és a lábaival is kalimpált, de eredmény nélkül. Shavar erősen fogta a csuklójánál, aztán úgy döntött elég volt. Teljesen összezárta az állkapcsát és hátravetette a fejét. A katona torkának egy darabja elvált a testétől, a vér csak úgy spriccelt. A közönség pedig tombolt. Még néhány nagyon rövid másodpercig vergődött, vívta a haláltusáját, aztán meghalt. Shavar kiköpte a szájában maradt húscafatot -most nem akart étkezni- és visszament a szobájába.

[Shavar]

A napok kínzó lassúsággal teltek a shistavanen gladiátor számára. Nem nagyon volt dolga, evett, edzett és aludt. Igazi rab volt, ráadásul fogsága során még az életéért is harcolnia kellett. Nem ezt bánta, hanem azt a gerinctelen módszert, ahogyan a hely főnöke elkapta és rabként tartotta. Minden egyes nap többször végiggondolta hogyan fogja átharapni Garomba torkát. Az egyetlen előnye a bezártságnak az volt, hogy végre visszanyerte a fizikumát. A tápláló étel és a sok testmozgás beváltotta a hozzá fűzött reményeket és Shavar úgy érezte, bárkit le tud győzni, aki csak elé tud vetni ez az alávaló kis senki.

A fentebb megnevezett alak ismét bejelentkezett a kijelzőn és megdícsérte a shistavanent. Közölte vele, hogy az egyik kedvenc feltörekvő titánja és nagy reményeket fűz hozzá, reméli túléli a viadalt és nagyon látványos showal kápráztatja el a közönséget, akik nap mint nap váltottak jegyet erre a brutális sportra. Shavar próbált nem foglalkozni a fickóval, egyszerűen csak az ajtónak támaszkodott és várta, hogy kinyissák neki. Garomba ezt érezte, de már csak szórakozásból is nyújtotta még a beszédét, végül aztán nagy kegyesen abbahagyta és megszakította a kapcsolatot. Az ajtó kinyílt, Shavar pedig elindult az arénába, az egyetlen helyre, ahova juthatott.

Kint a közönség már türelmetlenül várta a következő mérkőzést. Az előző meccsből még ott maradt némi vér, a takarítódroid gyorsan letisztította aztán eltűnt egy szervízjáratban. A shistavanen érkezett elsőként és várta az ellenfelét. Egy gran lépett ki végül, pont vele szemben. Shavar legszívesebben megcsóválta volna a fejét, hiszen egy gran nem sok eséllyel szállhatott szembe pusztakézzel ellene. A lelátón már egy kicsivel több néző ült mint az előző meccsen, illetve az azt megelőzőn. A gladiátor biztosan sejtette, hogy van valamiféle kiírás, ki mennyire ígérkezik izgalmasnak, ez a mostani pedig egyértelműnek tűnt.

Nem is vesztegette tehát az időt, azonnal elindult ellenfele felé, két hátsó lábán járva. Örömmel állapította meg, hogy a gran ismeri a fajtáját és hátrébb lépett, körbetekintett, valamiféle segítség után nézve. Közben felemelte az ökleit, mintha verekedni akarna. Erre a shistavanen csak megrázta a fejét és megszaporázta a lépteit. Mikor odaért, nem támadt. Látta, hogy ellenfele teljesen tanácstalan és szinte már majdnem megsajnálta. Úgy döntött, belemegy a játékba. Ő is felvette az ökölvívásnál megszokott alapállást, ökleit is felemelte és egy ütést mért a másik öklére. Az nem nagyon értette a szituációt, de aztán megragadta a kínálkozó alkalmat és boxolni kezdett. Egyik ütés követte a másikat, de nem sok sikerrel. Egyikük sem tudta eltalálni a másikat.

Végül a grannek nagy nehezen sikerült egy jobbhorgot elhelyezni ellenfele képén, amitől Shavar bedühödött. Eddig csak játék volt, de most komolyra fordult a dolog. Ökleivel meglökte a másik kezét, aztán előrehajolt és megragadta az ellenséges harcos lábást és kirántotta alóla a talajt. A következő pillanatban kinyílt a szája, borotvaéles fogai pedig megcsillantak az aréna mesterséges fényében. Ezt követően megharapta a grant...nos megharapta ott, ahol soha egy férfi/hím sem szeretné, ha megharapnák. A fickó felüvöltött a fájdalmában, rúg-kapált, hogy a másikat valahogy elűzze onnan, csak a fájdalom létezett már a számára. Sírt, üvöltött. Shavar mosolygott és két-három méterre távozott a vergődő non-humántól. Aztán nekiveselkedett és egy hatalmas ugrással érkezett meg a másik fejére. A hatás leírhatatlan volt, mindent beterített a vér és az agyvelő.

A shistavanen elégedetten távozott, mögötte pedig felmorajlott az aréna, tapsoltak és éljeneztek. A nép megkapta azt, amiért kipengette keservesen megkeresett kreditjeit. Shavar is jól érezte magát, az utolsó pillanatban ugyanis Garomba fejét képzelte oda, ahova végül testének teljes lendületével érkezett. Szinte erőszakot kellett alkalmaznia magán, hogy már most ne rontson ki a helyről és keresse meg a férfit, hogy egyszer és mindenkorra bebizonyítsa neki, egy vérbeli shistavanennel senki sem packázhat büntetlenül.

[Besúgó]

Tyroll Fett

A megfelelő helyre érkezve érdekes látvány tárul eléd. Persze Nar-Shaddaa elég sokszínű, így talán nem olyan különleges, de azért figyelemre méltó az aréna.
A függőleges város középmagasában lehetsz, így több épület még jóval a fejed fölé magasodik. Az aréna azonban a saját felhőkarcolójának legtetejére épült. Minthogy még jócskán felette is vannak légi utak, fentről is megcsodálhatod az építményt - de be a kűzdőtérre természetesen nem lehet belátni, azt búra fedi, különben rengeteg ingyenélő onnan lesné az izgalmas kűzdelmeket. Az aréna amúgy szabályos kör alakú, körbe több vízszintes sorban ál-ablakok díszítik, rajtuk neonfénnyel hirdetve Garomba Arénáját. A felhőkarcoló sarkain (ami kilóg a kör alapú aréna alól) vannak a parkolók. Jelenleg is sok látogatója van a helynek, feltehetően most is zajlanak a kűzdelmek.

[Tyroll Vhett]

Tyroll megcsodálta az épületet. A hatalmas robosztus épület vonzotta a tekintetét. A Tatooine-on nem sok ilyet látott, de a Manda’yaimon se. Azonban nem akarta húzni az időt, így a parkolók felé vette az irányt. Azon gondolkozott, hogy vajon még itt vannak-e azok, akiket el kell fognia. Mert nem lesz egyszerű dolga ebben a hatalmas épületben. Leszállt az épület előtt, kiugrott a járműből, majd köpenyével eltakarva ruháját elindult az aréna felé. A pénztárnál megvette a szükséges dolgokat a belépéshez. Bent megállt egy pillanatra. Belátott az arénába ahol egy harc folyt. A néző közönség hihetetlen hanggal szurkolt kedvencüknek. Tyrollt nem érdekelte a párbaj állása, inkább elhatározta, hogy magasabbra megy, a gazdagabb és befolyásosabb emberek felé, mivel valószínűleg ott van olyan aki meg tudja venni a piros „manóktól” az árújukat. El is indult hát, amikor már érezte, hogy a tehetősebb szurkolók között van elkezdett kémlelni, hogy lát-e a leírásnak megfelelő lényt. Így járja végig a szurkoló teret. Ha meglát egyet is, azonnal elvegyül és elkezdi figyelni őt/őket. Ha nem talál semmit, akkor meg majd ráér később foglalkozni a tervel.

[Besúgó]

Tyroll Fett

Belépve az aréna épületébe, levonod a következtetést: nem igazán törődnek a biztonsággal idebenn. Na persze a saját értékeiket (a kűzdő rabszolgákat, a fontos kapukat és folyosókat, stb) éberen őrzik az aréna hivatásos őrei, de a vendégeknek nem tiltott behozni a fegyvereiket. Bizonyára úgy van vele a főnök, hogy neki aztán teljesen mindegy kit lőnek le a látogatók egymás közt, amíg a belépőt már megfizették.

Szabadon mászkálhatsz hát a hátsó folyosókon és a lépcsőkkel szaggatott nézőtéren, nem szól meg senki a páncélodért, vagy a fegyvereidért. Ahogy azonban feljebb kapaszkodsz, egyszercsak elállják az utad. A magasban épült magán-páholyokhoz, ahol a gazdagabb vendégek ülnek, már nem mehetsz be ilyen egyszerűen. Itt külön jegyet kell venned, ami egy magadfajtának nagyon drága.
Tovább mész, hátha Silan és társai erre kószálnak, vagy megpróbálod máshol?

[Tyroll Vhett]

Tyroll ráncolja a szemöldökét, miközben azon gondolkodik, mitévő legyen. Arra az elhatározásra jut, hogy máshol próbál szerencsét. Felveti magában, hogy a célpontok valószínűleg célirányosan jöttek, és akkor a gazdagabb réteghez közelebbi parkolóban parkoltak. Úgy gondolta, hogy ha szerencséje van még nem mentek el. Kicsit összébb húzta köpenyét, majd a parkoló felé vette az irányt, aminek a kijárata nem messze volt tőle. Ha már elmentek, akkor már úgyis mindegy mikor kezdi őket üldözni, gondolta magában. Kilépett a parkolóba. Felmérte a terepet, és szemével olyan siklókat keresett, amikbe több ember is utazhat egyszerre. Valószínűleg ilyennel jöttek. Most már nem volt más dolga, mint várni. Meghúzódott egy sötétebb helyen, úgy, hogy szemmel tudja tartani a bejáratot. Valószínűleg még nem távoztak, de ki tudja. És remélte, hogy egyedül jönnek. Már kezdett kirajzolódni a fejébe mit tesz, ha meglátja őket. Először is követi őket a hajójukig.
Egy fél órát szándékozott kb. várni. Úgy gondolta elég ideje vannak itt, hogy ennyi idő alatt befejezzék a „tárgyalást”.

[Besúgó]

Tyroll Fett

Kimész a parkolóhoz, de itt is nehézségekbe ütközöl: mivel az aréna szabályos kör alakban teljesen elfoglalja a tetőt, négy külön parkoló van az épület sarkainál. Körbejárod mindet, de sajnos nincs kiemelt "gazdag parkoló", mindenki oda áll, ahova tud. Ráadásul ezzel a felosztással egyszerre csak egyet tudsz megfigyelni, legfeljebb kettőt, ha az épülete belülről, viszonylag magasról figyelsz. (Bemenni viszont újabb belépővel tudsz, nem engednek be azzal, amit épphogy az előbb vettél.)

Végül többszemélyes járművet keresel, és szerncsére ezekből nincs olyan sok. Pontosan kettő áll az aréna tövében, ám mind a kettő más parkolórészben.

[Tyroll Vhett]

Kis ideig gondolkozott, hogy mitévő legyen. Tudta, ha itt nem éri el őket, akkor utána már nehéz lesz újra a nyomukra bukkanni. Feltéve persze ha még itt vannak. Ekkor újra vett egy belépőt. Ám még mielőtt bement volna támadt egy ötlete, aminek megvalósítása végett a jegy eladóhoz fordult.
- Kéne egy kis segítség. Itt van néhány kredit. Ennek a fejében megkérném, hogy szóljon nekem, ha kis piros bőrű lények hagynák el az épületet a parkoló irányába. Ez a komm számom, amin elérhet. Köszönöm a segítséget!
Amennyi kreditet kér a árus a "szolgáltatásért" annyit ad neki. 500 kredit alatt. Ezután még egy pillantást vetett a többszemélyes siklóra, majd elindult a másik ilyen utazó eszköz parkolója felé. Megállt egy olyan sötétebb helyen, ahol jól látta az oda vezető kijáratot, valamint a parkolóban a járművet. Kommlinkját szorongatta egyik kezében. Már valami ötlet is kezdett körvonalazódni benne arra az esetre, ha még a parkolóban utoléri őket.

[Besúgó]

Tyroll Fett

Visszamész az egyik jegyeladóhoz, és miután veszel egy újabb belépőt, odatolsz az unott képű ember elé egy credit chipet. A 100 credit láttán egy pillanatra látod a szemében a mohó fényt... Úgy tűnik, ezzel az összeggel már megelégedett, hát megemlíted neki a kis piros bőrű lényeket.
És a szerencse úgy tűnik, rád mosolyog. A pasas gyorsan bevonja a már megszerzett crediteket (biztos ami biztos), és csak azután szólal meg:
-Rendben uram. De elég lesz csak ennyi?...
A célzásból könnyen rájössz, hogy valamit még tud, hát odacsúsztatsz neki még egy százast, mire megköszörüli a torkát, és kicsit közelebb hajol:
-Véletlenül nem a moggonita falkára gondol? Azok egy ideje ide ásták magukat, úgy hallottam, menekülnek valami elől. De a főnök megengedte, hogy itt legyenek, gondolom meg volt hozzá a pénzük...
Ezután megint szünetet hagy, hát úgy döntesz, még egy százast adsz neki. Akár egy automata, a pénzt eltéve máris folytatja. Mostmár azonban hadar, mert mögötted kezd gyűlni a sor.
-Csak néha látom őket, valószínű a hátsó ajtókat használják... Többet nem tudok!

//Remélem nem gond, hogy a fizetést végig leírtam, gondoltam az 500 credites keretet fizetnéd amúgy is... És a folytatást is azért nem írtam le, mert lehet, hogy ezek után másképp döntesz a további cselekvésben. //

[Tyroll Vhett]

~ Hátsó kijárat? ~
Fogalma sem volt hol lehetnek ezek a hátsó kijáratok, de mindenesetre elindult megint a gazdagabb réteg páholyai felé. Az alsó szinten maradt. Nagyon figyelmesen keresett olyan ajtókat, amiket őrök őriznek és valószínűleg kifele vezetnek. Az még jobb, ha az egyik sokszemélyes sikló parkolójába. Így járta végig az épületet. Ha talál egy ajtót, ami megfelel a leírásoknak akkor ott marad és vár, míg meg nem látja a célpontokat. Ha nem találja meg az ajtókat, akkor teljesen tanácstalan marad.

[Besúgó]

Tyroll Fett

Újból bemész az arénába, a nézőtéri zaj ismét felerősödik. Az alsó régiókban maradsz, és a hátsó folyosókon bolyongva keresed a leírásnak megfelelő ajtó(ka)t. Körbe haladva több olyan kijáratba is belefutsz, ami a vendégek által használt folyosó alatt húzódik meg, és őrök vigyázzák. A szabadjárású folyosóról egy korláton át látsz az ilyenekhez le - de csak szűken férnél át a rácsok között (főleg páncélostul), és a fegyveresek miatt amúgy sem tanácsos feltűnősködni.
A lényeg, hogy szemmel tudod tartani, ha kell, előbb azonban megkeresed azt a hátsó kijáratot, amelyik a neked megfelelő parkolóba visz. Ott cövekelsz le.

Aztán vársz. Igyekszel úgy tenni, mintha nem megfigyelés miatt lennél ott... A lenti folyosón álló őrök elől el tudsz ugyan bújni a falhoz simulva, de a saját szinteden is néha átmasíroznak kettesével. És bár nem szólnak meg téged (hiszen nem jársz tilosban) fél óra ott ácsorgás után már furcsán néznek rád.
Már épp azon gondolkoznál, hogy indokot kéne találnod, vagy arrébb állnod, mielőtt a következő őrjárat erre halad, amikor valaki végre használja a lenti szűkebb folyosót! Az ajtó nyílik, és a hangokból ítélve többen érkeznek.
Kilesel a fal mögül: egy alig egy méteres, pirosbőrű lényt látsz, amint fülig érő szájjal beoson. Illik rá a leírás, a gond csak az, hogy két zsoldos-forma férfi követi, és nincs mellette más a saját fajtájából.

A moggonita kezét dörzsölgetve siet befelé tömke lábain, az ajtót álló őrök nem is törődnek vele.
-Silan elégedett lesz! Ennél jobb vevőt ő se találna! Gyertek már! -rivall rá a mögötte haladó két testőrre.
Csak néhány pillantod van, mielőtt eltűnnek a látószögedből, és tovább mennek az aréna mélységeibe...

[Tyroll Vhett]

Na, végre! Már éppen arra készült, hogy odébb áll, amikor megpillantotta a kis csapatot. Tudta, hogy ha eltűnnek a szeme elől, akkor bolyonghat lent, nem valószínű, hogy megtalálják. Ezért elhatározta, hogy „meghívatja” magát Silanhoz. Lépett pár lépést a korlát felé és kiáltott egyet.
- Hé!- a kis piros bőrű alakra tekintett, leguggolt a korlátnál és halkabbra fogta a hangját- Érdekli magát egy jó kis kereset? Hallgasson meg, és ha jól dönt, nagy pénz ütheti a markát. A munkaadóm direkt magukhoz küldött.
Remélte, hogy beveszi a kis lény. Mindenesetre folytatta.
- Ha úgy gondolja, várjon egy percet, mindjárt lemegyek!
És elindul, hogy megkeresse a lefele vezető lépcsőt. Ott lent, ha még mindig ott lesz a lény, mondja neki.
- Egyenesen a főnöküknek szól az ajánlatom. És ne próbáljon átverni!
Kicsit félrehúzta a köpenyét, ezzel felfedve fegyvereit jelezve, hogy Ő se ma kezdett.

[Besúgó]

Tyroll Fett

Mikor megszólítod, a kis moggonita összerezzen, és egy pillanatra ijedten tekint fel rád. Amit azonban felvázolsz, az kíváncsivá, és egyben gyanakvóvá teszi.
-Ha úgy gondolja, várjon egy percet, mindjárt lemegyek!
-Igeeen....? -kérdez vissza a maga rosszindulatú módján, aztán egy kis habozás után kurtán int a fejével, hogy "gyere".

Ahhoz, hogy arra a folyosóra lépj, ahol ő van, ki kell menned az arénából (már megint...) és megkeresned azt a kis rejtett ajtót, amin ő bement. Most könnyebben megtalálod, mert egyrészt nagyjából be tudod már határolni, hogy hol van, másrészt résre nyitva vár.
Az ajtónál beljebb azonban nem mehetsz. A szűk kis bejárat két oldalán az aréna őrei állják el az utad, hogy engedély nélkül ne mehess be, míg a moggonita mögött két testőre tornyosul (gyakorlott szemeddel látod, hogy a kezük, bár rejtegetik, de a fegyvermarkolaton szorul). Előttük áll az alig egy méteres lény, és összeszűkített szemekkel méreget téged. Elég nehezen látja az arcod olyan mélyről...
-Egyenesen a főnöküknek szól az ajánlatom. És ne próbáljon átverni! -mondod, és megmutatod a fegyverarzenálodat, ám a moggonitának most a szeme se rebben.
-Hm! -fújja ki a levegőt durcásan- Nem ejtettek a fejemre! Majd akkor jöhetsz be, ha én úgy akarom! Ki küldött? És milyen ajánlattal?