Birodalmi helyőrség /Csontváros/ /KM/

[Drav Refter]

Köszönöm, uram!- hálásan tisztelgett felettesének majd elhagyta a szobát. Érezte, hogy álmosodik. Nem is csoda, mert kifárasztotta az akció, meg a félvak vezetés. Sejtette, hogy az estét az orvosi épületben tölti, mivel parancsba kapta, hogy még jelenjen meg ott. Ezért egyenesen arra vette az irányt. Már hűvös volt a levegő. A helyőrség is kezdett nyugodni, de az őrjáraton lévő osztagok megállás nélkül rótták szokásos köreiket. Drav útközben figyelte őket, de csak a feje fájdult meg, attól, hogy ott álldogált. Sok minden történt aznap és már az agya is tiltakozott az újabb információk ellen. Ezért mikor megérkezett az orvosi épületbe jelentkezett az orvosnál, aki egy ágyhoz vezette.
- McArthur százados engedélyezte a pótszem beültetését. Ezért a holnapi nap folyamán elvégezzük a műtétet. Addig is pihennie kell. És utána is.
Majd magára hagyta Dravot. Ő pedig gyorsan átöltözött és bebújt az ágyba. Nem kellett sok idő és elaludt.


Másnap nem tudta mikor ébredt fel. Dél körül lehet. Gondolta Drav, az ablakokon beszűrődő fény állása alapján. Még mielőtt bármit tehetett volna, egy ápolónő sietett oda hozzá.
- Refter törzsőrmester? Végre, hogy felébredt. Fél óra múlva kezdik a műtétét. Most beadok magának egy érzéstelenítőt. Ettől nem fog érezni semmit se és el is kábul tőle. Valószínűleg emlékezni se fog a beavatkozásra.
Ezután kapott egy injekciónyi gyógyszert. Pár perc múlva már teljesen kiütötte a szer.

Néhány óra múlva ébredt fel. Megint ott feküdt az ágyába. Most egy idősebb férfi sietett hozzá, fehér köpenyben.
- Hogy érzi magát, Refter? Örömmel mondhatom, hogy a műtét sikeres volt. Beültettük az új szemet. Még kell, neki egy-két hét mire teljesen megszokja az agya és hibátlanul fog működni. Nagy szerencséje van, hogy csak ilyen minimálisan sérült a szem. Még pár milliméter és fél szemmel kellett volna leélnie az életét. A továbbiakban egy hónapig tartó felépülés miatt nem engedélyezem a katonai szolgálatot. Nem szabad megerőltetnie magát.A mai napot még bent tölti. Holnap elengedjük!
Drav kimerülten érezte magát, pedig már rengeteget aludt. Mégis nem bánta, hogy még egy napot ágyban kell töltenie.

Másnap reggel elhagyhatta az épületet, de a lelkére kötötték, hogy ha bármi rendellenességet észlel, akkor azonnal jelentse. Így vette irányba a szobáját. A szeme még mindig be volt kötve. Csak holnap vehette le a kötést. Már nagyon kíváncsi volt rá, hogy néz ki. Még csak nyolc óra volt. Az orvosi szálláson kapott enni. Hirtelen ötlettel a helyőrség főterét vette irányba. Sejtette, hogy a napi parancsot már lekéste, de hátha találkozik ott valakivel. Így is történt. A főtéren megpillantotta két volt osztagát. Mindkettő létszám hiányban szenvedett. A két őrmester kváncsian tekintett Drav-ra, mert noha semmit nem tudta a küldetésről, csak annyit, hogy két emberük vele ment el és nem jöttek vissza. Drav nem kívánt nekik magyarázkodni. Az az osztag ahol Ardins volt még valamennyire ellenségesen is nézett rá. A régebbiek viszont csak szomorúak voltak valamiképpen. Ekkor azt látta, hogy Fatrayn kihúzza magát, mond valamit őrmesterének, majd felé indul. Drav várakozva rátekintett. Mikor a közelébe ért tisztelegtek egymásnak.
- Üdvözlöm, uram!- mondta Fatrayn. Hiányzott hangjából az a jól megszokott vidámság.
- Közlegény!
- Nem mondanak semmit nekünk. Pedig a társunk volt. Miért nem tudhatjuk meg mi történt Horkinnal?
Drav sejtette, hogy ez fel fogja zaklatni őket. Hiszen bizonyos értelemben még mind újoncok voltak. És most Fatraynt küldték közvetítőnek.
- A társuk halálának körülményei szigorúan titkos adatok. Sajnálom Fatrayn, de én se mondhatok semmit. És nem szabad ezzel foglalkozniuk. Ő és maguk is azért vannak itt, hogy harcoljanak és ha kell meghaljanak. Ez a feladatuk. Ezt Horkin is tudta. Nem mondom, hogy volt választása, de már akkor tudta, hogy ez bekövetkezhet amikor belépett közénk. Ezt értsék meg.
Az osztag többi tagja felé nézett. Azok gyorsan elfordították róluk a fejüket, noha nem hallhatták mit beszélnek.
- Értettem, uram! És mikor kapunk helyére új embert?
- Nem tudom. Majd értesítjük az őrmesterüket. De most mennem kell. További sok sikert, közlegény!
Tisztelegtek, majd Fatrayn visszaballagott az osztagához. Drav pedig elindult szállása felé. Azon gondolkozott, hogy ez az, amire nem képzik ki őket az elején. A társaik elvesztésére. Ezt úgy kell megtapasztalni az évek alatt. A szobájába érve ott találta minden felszerelését. Még a pisztolyát is. A nap maradék része átlagosan telt. Leginkább megírta jelentését, amit egyenesen a százados asszonynak küldött el. Majd este elment a vacsorára, utána pedig lefeküdt.

Másnap reggel hamar kelt. Felöltözött, de nem sokkal utána egy komm hívást kapott.
- Jó reggelt, Refter! Doktor Bnutro vagyok. Csak szeretném kérni, hogy ha lehetséges, akkor kérem, jöjjön majd be az orvosi épületbe. Levesszük a kötést, valamint bekalibráljuk a szemét.
Csak ennyi volt. Drav jobb híján bement. Ott gondosan lefejtették róla a több réteges kötést, majd valami kütyüvel bekalibrálták neki a robot szemet. Nagyon fura volt. Eleinte még nem is mozgott a másik szemével együtt, vagy csak nagyon kicsit mozdult meg.
- Egy hét múlva már észre se veszi.
Bíztatta az orvos.
- Nagyon remélem. Kaphatnék egy tükröt?
Adtak neki egy kézi tükröt, amibe megvizsgálta magát. A szeme fekete volt. Ha jobban megnézte lehetett látni benne a kis lencsét. El kellett ismernie, hogy elég furán néz ki, noha már látott néhány embert akinek ilyene volt. Aztán elengedték, de mondták neki, hogy nem szabad megerőltetnie magát. Sétálni indult, mert már sokat feküdt. Szoknia kellett még az agyának az új szervet. Néha idegei még az exponálást is elrontották. Pár perc séta után valaki a nevét kiáltozta. Megfordult és Fatray futott felé. Majd megállt előtte.
- Végre, hogy megállt!- mondta vigyorogva. Mikor meglátta a törzsőrmester szemét tátva maradt a szája, de aztán észbekapott és tisztelgett.
- Megkaptuk az új társunkat! Hihetetlen! Muszáj megnéznie. Kövessen!
Majd elindult a barakkok felé, ahol a közlegényeket szállásolták el. Drav követte. Nem értette, miért dobódott fel ennyire a közlegény. De annak örült, hogy eltűnt róla a szomorúság. A barakk előtt álltak meg ahol egy kisebb tömeg jött össze. Drav annyit látott, hogy a közepén két ember verekszik egymással
Hihetetlen ez a csaj!- mondta Fatrayn
A csaj? Jobban megnézte a küzdő feleket. Az egyiküknek hosszú barna haja volt, valamint kisebb és vékonyabb volt ellenfelénél. Egy nőt kaptak Horkin helyére? Gondolta, hogy szét kellene őket választani, de még nem tért magához. Meg kíváncsi is volt mit tud a közlegény.

[Tobbi Dala]

Mikor megállsz nézelődni a küzdelmet, a melletted álló közlegények azonnal vigyázzba kapják magukat. Sokan félelemmel telve pillantanak feléd, mások a tisztelet jeleit mutatják, ám a két küzdő egyáltalán nem vett észre Téged.

A női rohamosztagos, akin jelenleg egy hiányos, könnyített páncélszerelés volt csupán, épp egy jól irányzott jobb hátsó lábas köríves rúgást eresztett meg ellenfele lengőbordái irányába, majd mikor az kicsit meghajolt, belépett, és egy bal kezes felütéssel fejezte be a küzdelmet. legalábbis azt hitted, ennyivel abbahagyja, hisz ellenfelén látszott, kiütötték. Ám a lánynak nem volt elég. Még mielőtt a fickó eldőlhetett volna, villámgyorsan megpördült, elkapta a fickó bal kezét, csípője jobb oldalán pedig a testet egyszerűen átdobta. A fiatal katona hangos csattanással ért földet, mire a csaj csak köpött egyet a földre, és haragosan megjegyezte.

-Anyád a vadmacska te büdös gyökér!-majd diadalittas tekintettel körbenézett, ám mikor meglátott Téged a bámészkodók között, arcáról lefagyott minden dicsőség, minden diadalérzet, és egy gyors tisztelgéssel adózott rendfokozatod előtt. Mert az tisztán látszott az arcán, hogy csupán a magasabb rendfokozat jelenlétét látja benned, semmi többet.

[Drav Refter]

Drav még állt pár másodpercig, ügyet se vetve a lány üdvözlésére. Körbetekintett. Voltak közlegények, akiknek későn sikerült eltüntetniük vigyorukat. Kínosan érezték magukat a robot szemek tekintetétől. Drav magában elmosolyodott, mert elképzelte milyen látványt nyújthat új szervével.
- Ti ketten!- mutatott két ismeretlen, vihogó közlegényre- Vigyétek el azt a szerencsétlent az orvosokhoz.
Ezután a lánnyal nézett farkas szemet. Elszántság tükröződött a két barna szempárból. Miközben a hármas csoport elment az orvosi épület felé Drav a többiekhez szólt.
- Eredjenek a dolgukra!
A közlegények szépen lassan szétszéledtek. Sokan még egyszer végigtekintettek a lányon. Nem árt, ha meg tudja magát védeni. Nem sok nő teljesíti a kiképzést. Emlékezett néhány női társára a kiképzésről. Azokból már talán egy se él. De sejtette, hogy az előtte álló közlegénnyel más a helyzet. Önkéntelenül is a százados asszony jutott róla eszébe.
Fél perc múlva már csak kilencen maradtak. Drav és volt osztaga. Egy lépést közelebb lépett hozzájuk.
- Szép ütés volt. Kár, hogy nem érkezett pár nappal hamarabb. Kíváncsi vagyok, hogy még mit tud- körbetekintett a többieken. Fatrayn még mindig mosolygott és nem is próbálta ezt rejteni Drav előtt- Mindenestre vigyázzon. Nem akarok még egy ilyet látni. Ha bármi problémája van a társaival, akkor azt jelentse nekem vagy bármelyik felettesének. Ne ugorjon azonnal neki. Sokszor jobban jár, ha tűri. Érthető?
Most már megengedett magának egy halvány mosolyt és kicsit könnyített testtartásán.
- És ha nem akarja, hogy mindig "zaklassák", akkor azt ajánlom gondolja át mit vesz fel- rámutatott a hiányos páncélzatra- Mi a neve, közlegény?
Tudta, hogy nem helyes, de megkedvelte az osztagot. Fatrayn sokat segített ebbe, a maga könnyed stílusával. Na meg ő volt az egyetlen, aki nem mint felettes látta őt. Nem is ismert nagyon másik osztagot, csak Ardins osztagát, de azokkal nem jött ki annyira jól. Viszont azt elhatározta, hogy valahogy a lány tudtára adja, hogy Drav nem csak egy sima felettes.

[Tobbi Dala]

A lány végig dacosan nézett rád, és bár ésszerűen beszéltél, tudtad, ahhoz hogy elfogadja szavaid, még sok pofont kell kapjon. Hiába, fiatalság, bohóság. Azt hiszi, tudja, mi a jó neki, és csak évekkel később döbben rá, hogy amit mondtak neki, azt tényleg tanácsnak szánták, és nem beszólásnak.

Mikor a hiányos páncélzatára tértél ki, lángvörössé vált az arca, és a nevét tudakoló kérdésed előtt látványosan vissza kellett nyelje azt, ami először a torkából kikívánkozott.

-Nhimry Cetton, Uram!-olyan megvetéssel ejtette ki az "Uram" szót, hogy Fatrayn osztagába tartozó összes ember arca megfagyott egy pillanatra. Szinte érezni lehetett a levegőben, hogy nem lenne rajtad rendfokozati jelzés, azonnal elégtételt követelne Tőled is. Jobban belegondolva rájöhetsz, hogy sokkal nehezebb dolgod lesz vele, mint azt elsőre hitted.

[Tobbi Dala]

Drav Refter

Mielőtt válaszolhatnál a lánynak, egy tizedesi rendjeleket viselő fiatal srác lép hozzád. Tiszteleg, majd átad egy dobozkát. Kinyitva egy személyi holovetítőre leszel figyelmes, ami azonnal megkezdi az üzenet lejátszását. A lényege, hogy egy rég elfeledett nagybácsikád a Coruscanton elhalálozott, és Téged nevezett ki örökösének. Emlékeid ködében valahol távolról feldereng a bácsi arca, de sok mindent már nem tudnál hozzá kapcsolni.
Ellenben rád hagyott egy coruscanti öröklakást 3 hálószobával, konyhával és fürdőszobával a jobb, magasabban elhelyezkedő környéken.

//Boldog Karácsonyt!//

[Drav Refter]

Drav jól szórakozott a lány dühén. És még jobban a zavarán, noha tudta, megalázással semmit nem ér el. Maximum még több lázongást. A többiek meghökkenése, már nem nagyon érdekelte. Elmerengett azon, hogy mitévő legyen a lánnyal. Gyenge volt még ahhoz, hogy ilyen csatákat vívjon. És érezte, hogy a szeme is egyre inkább fárad. Viszont kíváncsi lett arra, hogy mit tud az újonc. Abban biztos volt, hogy a verekedés megy neki.
A tizedes által hozott hír meglepte. De örült neki, mert már rég tervezte, hogy vesz egy házat családjának. De jelenleg nem volt ideje arra, hogy ezzel foglalkozzon. Így visszafordult a csapathoz.
Még egy lépést közelített az újonchoz.
- Nagyon vigyázzon magára közlegény! Ez itt már nem a kiképzés. Itt nem elég, ha szépen néz azzal a két szemével. Ez itt már valódi harc és megígérhetem, ha nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárják magától, nem sokáig fogja bírni. Gondolkozzon el ezen.
Hátrált néhány lépést.
- Fiúk! Mindenestre örülök, hogy nincsen létszám hiány. Sok sikert kívánok! Szükségük lesz rá.
Még egy utolsó pillantással a lány szemébe nézett, aztán megfordult és otthagyta őket. Már félúton járt a szobája felé, amikor elővette kommlinkjét és az osztag őrmesterét próbálta elérni.
- Üdvözlöm! Szeretném megtekinteni az osztaga teljesítményét. Főleg az új közlegényét. Ezért parancsba adom, hogy délután kettő órakor legyenek a gyakorlótéren mindnyájan, teljes menetfelszerelésben. Érthető?
- Igenis, uram!
Majd eltette a komlinket.
Kettő óráig visszament a szobájába. Furcsállta, hogy a szeme olyan hamar elfáradt. Még mindenképp szoknia kellett. De aztán a szobában lévő computerről írt egy szöveges üzenetet Jaen-nek, hogy minden rendben van, valamint elújságolta neki a hírt. Majd megígérte, hogy ha lesz egy kis ideje, akkor hazalátogat és elintézik a lakás papírjait. Na meg a fiát is szeretné már látni.
Végül elment az ebédre. Ezzel fél kettőkor végzett. Onnan egyenesen a gyakorlótérre ment. Ott várta az őrmestert és annak osztagát. Cettonon most már rendes rohamosztagos páncél volt. Fizikai edzés, lövészet és harcművészet. Ilyen edzést kért Drav az osztagtól. Azt már az elején meg kellett állapítania, hogy jó formában vannak. És nagy meglepetésére a lány is nagyon jól bírta, pedig az őrmesterük igen nehéz feladatokat adott nekik. Az állóképessége rendben van. Igaz még van mit fejlődni Ezután a lövészet jött, amire Drav igazán kíváncsi volt. Figyelmesen nézte, ahogyan a céltáblákra lőttek. Különösen meglepte Fatrayn képessége. Az akcióik során nem nagyon figyelt fel a vidám katona lövészi képességére. A lányt is többé-kevésbé jónak találta. Természetesen már minden rohamosztagos remekül lő, de a katonák között is voltak kiemelkedően jók. Azt Dravnak sikerült megállapítani, hogy a lány nem ezek közé tartozik. De azért tűrhető. Végül a harcművészet következett. Itt Dravnak beigazolódott a sejtése miszerint a lány jól verekszik. Még a nála sokkal nagyobb és erősebb Thraerre-t is leterítette. Drav elégedett volt. Tudta, hogy már csak a fejével kéne valamit csinálni Cetton közlegénynek és kiváló katona lehet. A végén elmondta, hogy elégedett a csapattal. Majd elküldte őket pihenni. Ő maga is visszament a szobájába. Majd ott elgondolkozott a történteken. Azon gondolkodott, hogy mit csinálhatna „kényszerszabadsága” alatt.

[Tobbi Dala]

Drav Refter

Az egész gyakorlat során észrevetted, hogy mik a lány erősségei, gyengéi, de ami a legjobban megfogott, az az, hogy akármit is csinált, mindent 130%-an, legalább. Mikor vége lett a gyakorlatnak, és elmentél egy kicsit pihenni a szobádba, mert az új szemed még nem nagyon bírta a hosszan tartó munkát, elaludtál pár órára. Álmodból egy erőteljes kopogás rázott fel. Felkelsz az ágyadról, majd mikor ajtót nyitsz, a fiatal közlegényt látod magad előtt. Látványosan feszeng, és látszik, nehezen akar szóra nyílni a szája, aztán végül is hirtelen kiböki.

-Elnézést Uram, a hiányos páncélviseletért. Több ilyen kihágás nem fordul elő!- majd hirtelen sarkon fordul, és elindulna. Látszik rajta, nagyon nehezére esett, hogy eljöjjön hozzád, és ezt elmondja, és az is, hogy szégyelli magát. Talán egy kis biztatás segítene rajta? Vagy pont az ellenkezője? Ártana neki? Rajtad áll, törzsőrmester, hogyan oldod meg ezt a helyzetet...

[Drav Refter]

Drav meglepődött azon, hogy a lány bocsánatot kért tőle. Sejtette, hogy ez nem volt neki könnyű, főleg ilyen „lázadó” hajlammal.
Csak biccentett egyet a közlegénynek, majd figyelte, ahogy távozik. Kicsit gondolkodott mitévő legyen. Úgy gondolta, hogyha semmit nem mondana neki, akkor Ő úgy érezné mintha csak „leégette” volna magát. Míg így gondolkozott a lány már eltűnt. Ezért gyorsan elindult ki az épületből. Kiérve meg is pillantotta, ahogy a közlegények barakkjai felé megy. Meggyorsította léptei, úgy közeledett hozzá. Mikor már csak pár lépés volt köztük kicsit hangosabban megszólalt.
- Cetton!
A lány megtorpant. Ökölbe szorította mindkét kezét. Majd, miközben megfordult, felemelte mutató ujját az arca előtt. Már nyitotta is volna a száját, mikor tudatosult benne, hogy ki áll mögötte. Miután rendezte magát, zavartan figyelte a törzsőrmesterét. Drav komoly hangon megszólalt.
- Bocsánatkérés elfogadva, közlegény.
Közelebb lépett a lányhoz. Remélte, hogy ha annak lesz valaki, akiben megbízik, hamarabb kikupálódik.
- Egy jó tanács: mindig tegye azt, amit az ösztöne súg. Hamar megtudja, hogy kell-e benne bízni. És többet ér el azzal a csöndben tűr, mintha feltünősködik. Csak gondolkozzon és tovább húzza.
Megint eltávolodott.
- Nagyon remélem, hogy hamarosan éles akcióban is láthatom a képességeit. További szép napot, Cetton!
Tisztelgett, majd visszaindult a szobájába. Nagyon remélte, hogy ezzel a kis jótanáccsal elnyerte a lány bizalmát. Viszont egyre inkább várta a „beteg szabadságának” lejártát. Nagyon várta, hogy újabb harcban vegyen részt, ugyanis nem tudta mitévő lesz addig a bázison.

[Tobbi Dala]

Drav Refter

A lányon látszott, hogy ismételten zavarba jött, mikor meglátott Téged. Végighallgatta mindazt, amit mondtál, majd a végén keményen bólintott egyet, feszes vigyázzba vágta magát. Ebben a vigyázzban már látszott némi tisztelet is, ami minden bizonnyal nem a rendfokozatodnak szólt immár, hanem Neked.

-Köszönöm, Uram, én is remélem, lesz alkalmam együtt harcolni egy olyan hőssel, mint Ön, Uram!

[Drav Refter]

1 hónappal később.

Drav az orvosi épületből jött ki, és Leonard hadnagy irodája felé vette az irányt. Most kapta csak meg az engedélyt, hogy visszatérjen az aktív szolgálatba. Új szeme már megfelelően működött. Nem is bánta, hogy újra „dolgozhat”, mert már nagyon unta a pihenést.

Úgy gondolta, mint törzsőrmester, jelentkeznie kell hadnagyánál, és kap majd valami feladatot. Az iroda ajtaja előtt megállt, majd bekopogott. Ha engedélyt kap, akkor bemegy és tiszteleg.

- Uram! Az orvosok megállapították, hogy szolgálatra kész vagyok. Úgyhogy, várom a feladatokat, uram!

Kihúzta magát és úgy figyelte a hadnagyot.