Yavin IV feletti űr -=Blokád!=-

[Lord Xanatos]

"- Természetesen nincs. Többet rejt ez a hold, mint az elsõre látszik. Melléd adom az Interorrgatoron várakozó, legjobb embereimbõl álló Sötét Szív alakulat egyik egységét. Jó hasznukat fogod venni odalent a testõreid mellett. Ha bármit találtok, kérlek azonnal értesíts..."
- Ahogy óhajtod, Lord Tremayne - mondta Xanatos már a turbóliftben.
Megtartotta a két lépés távolságot Lord Tremayne-nel szemben. Kicsit talán tartott tõle, bár jól tudta, hogy Lord Tremayne ugyanolyan rangban van mint õ maga. A pozíciója azonban jóval magasabb volt, mint Lord Xanatosé. Bár maga is Császári fõtanácsos volt, kettejük munkája ég és föld volt egymáshoz viszonyítva, és habár az Uralkodóval Xanatos közelebbi kapcsolatot ápolt, Lord Tremaynebõl mindig valamilyen nyers, és megmagyarázhatatlan hideg és magabiztosság áradt.
Biztos volt benne, hogy a fogolynak - pláne mivel magas a midi-chlorian értéke - nem volt esélye. Ahogy a Jedinek sem, akit a LBV fogott el a bolygón. Azt is tudta, hogy Tremayne fõinkvizítor szeret "játszani" a foglyokkal. Nem véletlen volt hírhedt a Birodalmi Inkvizíció.
A börtönblokkba érkezéskor a lift kinyílt és Torus kapitány elõre ment. Ez így volt rendjén, mégis csak õ tudta, hogy pontosan melyik zárkában õrzik a foglyot. Xanatos kiváncsi volt, mennyire volt megtörve attól, hogy a Birodalom kezére került. A fõméltóságok, így Xanatos is jól tudta, mit jelent, ha valaki erõérzékeny és a Birodalom kezére kerül...

[Varaitok]

//Átrakom ide a postom! Inkább ide tartozik. Remélem nem baj.//

~ A fene vigye el! A mester meg fog ölni, ha egyáltalán kijutok innen élve. ~gondolta a fiatal jedi. Soha nem gondolta, hogy egyszer elkapják. Próbálta kiköpni amit a szájába tömtek. Tagjai zsibbadtak és fájtak, feje majd szétrepedt a fájdalomtól, nehezen, de kinyitotta a szemeit, homályosan látott, kivette két rohamoszagos körvonalait, a másik kettőt nem látta. A hangok visszhangoztak a fülében.

~ Hogy lehettem ilyen hülye!? ~kérdezte magától Varaitok. ~ Ki kell jutnom innen! ~gondolta a jedi tanítvány. Próbált megmozdulni, ám ekkor észrevette, hogy a lábát is megbilincseték. ~ Ennyire nem vagyok veszélyes a fenébe is.

A jedi nagynehezen felült és a falnak dőlt. Nem volt még olyan állapotban, hogy használja a mindent átjáró erőt és nem is volt benne biztos, hogy erre egyáltalán van-e lehetősége.
- Hé! Adjanak már vizet, kiszárítottak mint az IO-Path-i fűszert. Ha élve akarnak elvinni muszáj adniuk egy kis vizet. -szólt a rohamosztagosoknak, miután kiköpnte amit a szájába tömtek, a szavak kiejtése jelenleg igencsak nehezére esett.

[Saggitarius Sykric]

*Damien visszaült arra a helyre ahonnan az elején fölállt, és várta a kihallgatását. Tudta már nincs sok, lehetősége, arra hogy kitaláljon valami újat. De nem is kellett remélhetőleg úgy is mással, fog beszélgetni és nem egy császári testőrrel. Nem félt, tudta itt két dolog történhet, 1 börtönbe zárják, 2 még a helyszínen kivégzik, vagy fölhasználják a birodalom bábújaként. Jó ötletnek tűnt, még megpróbálja megmenteni az életét, egy csavarral amit remélhetőleg el tud érni a főinkvizítornál.*

-Hogy mondjak e valamit? Annyit mondhatok, öröm volt őrizni a békét és tenni a dolgom.

*Azzal behunyta a szemét és elkezdett meditálni. Megint érezte a közeletét azoknak a nagyhatalmú uraknak akik, hozzá jönnek hogy kihallgassák.*

[Conor Warn]

„Hogy mondjak e valamit? Annyit mondhatok, öröm volt őrizni a békét és tenni a dolgom”

A Császári Testőr egy megvető kézlegyintéssel reagált a Sötét Jedi megjegyzésére. Ellépett az erőtértől, majd megfordult és kényelmes léptekkel elindult a turbólift felé. Lemondott arról, hogy további információkat tudhat meg a fogolytól. Végeredményben az, amit minimális kényszerítéssel eddig megtudott, alig volt több a semminél. A kihallgatás során hallott különféle hazugságokon, és értéktelen neveken túl az egyetlen valamelyest használható információ az a koordináták volt, amit a Sötét Jedi hajójának számítógépe rejt. Nehéz lenne így látatlanban értékelni ezen koordináták jelentősségét, de fogollyal kapcsolatos eddigi tapasztalatai azt sugallták, hogy legfeljebb csak kiindulópontul szolgálatnak a kutatásoz. Minden esetre a koordináták ellenőrzése mindenképp megéri majd a fáradtságot, hisz ha véletlenül mégis igaz amit a rab állít, akkor a Birodalom két további ellensége is horogra akadhat.

- Hadnagy, intézkedjen, hogy a szakértők, amennyiben ez idáig nem tették meg, most lássanak hozzá a fogoly hajójának átvizsgálásához. A navigációs számítógép háttértára az ami elsődlegesen érdekes lehet. Sőt minden egyes adattábla, memóriachip, vagy bármi hasonló, ami adatokat rejthet. - Mondta a tisztnek, aki a hangártól egészen idáig kísérte, majd választ nem várva elindult a turbólift felé.

A fogdablokkból kilépve elindult előre a folyosón, melynek végén a turbólift ajtaja állt. Az ajtó a lift megérkezésével feltárult. A felvonóból egy, a Birodalmi Haditengerészet rendszeresített egyenruháját, valamint kapitányi rendjeleket viselő férfi lépett ki először a folyosóra, majd őt követte az Első Galaktikus Birodalom két főtanácsosa, Tremayne és Xanatos főhercegek.

Conor Warn meglátva őket lassította lépteit, majd a folyosó közepe táján, mondhatni félúton, alig néhány lépésnyire a közeledő három férfiól, megállt. A két magas rangú férfiú együttes jelenléte egy kínos protokolláris problémát vetett fel. A Birodalmi Inkvizíció Vezetője előtt meghajolnia, a Testőrség Parancsnokával szemben viszont szalutálni kellene. Egyszerre a kettőt nem lehet teljesíteni. Elméletileg a két férfi azonos rangban van, ám az Első Galaktikus Birodalom hierarchiájában a Főinkvizítor az, aki magasabb beosztással rendelkezik. Ez a tény volt az, amely meghatározta az üdvözlés sorrendjét.

A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező mélyen meghajolt a Főinkvizítor előtt, majd a Császári Testőrség Parancsnoka felé fordult és szabályszerűen szalutált. Ezzel eleget tett annak a feladatnak, hogy mindkét főherceget a neki kijáró tisztelettel és módon üdvözöljön. Egyetlen szót sem szólt, csupán feszes vigyázzállásban várta, hogy a főméltóságok valamelyike megszólítsa.

[Birodalmi Rohamosztag]

A katonák jóízûen beszélgettek a cella elõtt. Egyikõjük észrevette, hogy Varaitok mondott valamit. Az erõtér melletti panelen aktivált egy gombot, ami a cellában lévõ mikrofont aktiválta. A katona csak az utolsó pár szót csípte el:

Ha élve akarnak elvinni muszáj adniuk egy kis vizet. - szólt a hang a cellából. A katona és egy társa eltûnt látómezdõdbõl, de hamar visszajöttek: kezükben egy fekete csõvel.

- Úgy? Szóval víz kell? Van bõségesen nesze! - szólt a katona aztán a slagból ömleni kezdett a jéghideg víz. fõleg a fejed locsolták, a nyomástól és a jéghideg víztõl fájt a bõröd. Mintha égették volna. Az orrod, a szád és a fejed lévõ összes nyílás telement jéghideg vízzel. Pillanatokon belül dideregni kezdtél.

Végre vége lett a zuhanynak, ahogy az egyik katona elázárta a csapot. Köhögtél a légcsövedbe jutott víztõl. Aztán a másik katona visszaszólt:

- Hé, 24-es, szerintem ez még szomjas. Itassuk meg õt! - szólt a nem túl bizelomgerjesztõ hang.
- Úgy gondolod? - röhögött a másik - Hát akkor itassuk meg! - szólt a katona a slaggal a kezében. Egyik társa közel lépett hozzád és felültetett. Megragadta torkodat olyan erõvel, hogy azt hitted összeroppantja. De értett a fogáshoz, tudta milyen eõvel kell fognai a nyakad, hogy még épp ne törje össze a légcsöved. Másik kezével szétfeszítette a szád. Társa közel lépett hozzád és a csövet lenyomta a nyelõcsöveden. Öklendezned kellett az érzéstõl és a fájdalomtól, aztán jött a java:

- Mehet. - szólt a hang és a vízcsapot megnyitották. Megtöltötte teljesen gyomrodat, azt hitted, hogy szétrobban a szerv a nyomástól, de ehelyett a nyelõcsöved kitágult és úgy megtelt vízzel, hogy már a torkodon jött ki.

- Jól van, ennyi elég lesz! - szólt a csövet tartó katona és elzárták a csapot. A csövet kihúzta a nyelõcsövedbõl és a földre löktek. A fölös vizet a gyomrod kiadta magából, de belül és kívül is borzasztóan fáztál és szinte elviselhetetlenül fájt a gyomrod. Az erõtér újra aktiválódott és másra nem volt erõd, csak arra, hogy a vizes padlót figyeld.

- Legközlebb nyugodtan szólj, van még víz! - szólt egy gúnyos hang a belsõ hangszórón keresztül. A katonák némi törölközés után visszatértek a beszélgetéshez.

[Tremayne Fõherceg]

Tremayne fõinkvizítort elégedettséggel töltötte el az Erõn keresztül Torus kapitány felöl érkezõ nagy intenzitású félelemhullám. Kéjesen elvigyorodott, de továbbra sem fordult a Ghoul kapitánya felé.
- „Uram, kérem kövessenek, megmutatom hol tartjuk a foglyot.” – mondta alázatosan a férfi, miután Lord Xanatos intésére talpra állt és csatlakozott a két fõméltósághoz - „Egyébként elkaptunk még egy egyént, õt a Hidra dreadnaught-on tartjuk. A vérvizsgálatának eredménye nála is magas midi-chlorian számot mutatott.”
- Vitesse a foglyot az Interorrgatorra. – válaszolta a Fõinkvizítor egy pillanatra sem lassítva, és továbbra sem figyelve a férfira – Vele késõbb foglalkozom.

A lift elõtt álló rohamosztagosok alkotta sorfal merev vigyázzállásban várta, amíg Tremayne fõherceget, Xanatos fõherceget, Torus kapitányt és a négy inkvizítort elnyelte a turbólift szürke belseje. A rövid út, amely a börtönblokk szintjéig vezetett, egyetlen hang nélkül telt a feszültségben izzó lift belsejében. Tremayne erõteljes közelsége, melyet egy pillanatra sem leplezett az Erõben, kellemetlen érzéssel töltött el mindenkit a környéken, még magát Lord Xanatost is, bár rá akkora hatást nem gyakorolt a másik fõherceg, lévén hatásos védelemmel rendelkezett az efféle praktikák ellen, de még így is megérezte kellemetlen mellékhatásait Fõinkvizítor félelmet és tiszteletet parancsoló megjelenésének, mely talán pusztán Tremayne sötét lényébõl fakadt.

A lift ajtaja halk szisszenéssel nyílt fel elõttük, és elsõnek a kapitány lépett ki sietõsen a nyomasztó, szûk helyrõl, melyben elõször érezte úgy, hogy megfullad. Torus kapitányt követve a négy hallgatag Inkvizítor gyûrûjében a két fõméltóság haladt. A lift elõterében álló fél tucat rohamosztagos azonnal vigyázzba vágta magát, majd mikor elhaladtak elõttük, csatlakoztak a menet végéhez, mely egyenesen az áthatolhatatlan erõterekkel védett cellák felé tartott. A fakó folyosó félhomályában a testõrség jellegzetes vörös páncéljában lépdelõ alak érkezett velük szembe, aki félúton megállva várta be a sápadt kapitány vezette menetet. A testõr mélyen meghajolt Tremayne felé, majd vigyázzba vágva magát tisztelgett Xanatos testõrparancsnoknak. A Fõinkvizítor elismerõ biccentéssel viszonozta a Legfelsõ Birodalmi Védelmezõ köszöntését.
- Tehát Ön Conor Warn Legfelsõ Birodalmi Védelmezõ. – kezdte Tremayne, majd egy farkas vigyor jelent meg fakó szája sarkában, melytõl a testõrtábornok hátán végigfutott a hideg – Elismerésem tábornok, jó munkát végzett. A jutalma nem marad el. Most pedig lássuk a mi kis foglyunkat. Netán beszélt már?

[Conor Warn]

„Tehát Ön Conor Warn Legfelsõ Birodalmi Védelmezõ.”

Warnt elbizonytalanították főinkvizítor szavai. Sőt, a kijelentő mondatot kísérő vigyor valamiféle vérfagyasztó érzést keltett a karmazsinvörös páncélt viselő férfiban. A Birodalmi főherceg megjelenése, egész személye félelemkeltő volt a maga módján. Arcának részleges gépiessége, ugyanazon oldalon rubintvörös mechanikus szeme, sőt összességében egész személye alkalmas volt arra, hogy puszta látványával barátot, ellenséget egyaránt megfélemlítsen. a legbátrabbakban is. Nem ez volt az első alkalom, amikor Conor találkozott a Birodalmi Inkvizíció vezetőjével, így a nem mindennapi látványt is mondhatni megszokta, bár gyomra még most is összeszűkült a főtanácsos láttán.

Nem kerülte el figyelmét Tremayne szavai olyanok voltak, mintha egy olyan személyt üdvözölnének, akit most lát életében először. Ez pedig meglepetésként érte a Császári Testőrt. Szerencséjére ez a hatás gyorsan elmúlt.

„Elismerésem tábornok, jó munkát végzett. A jutalma nem marad el. Most pedig lássuk a mi kis foglyunkat. Netán beszélt már?” - Kérdezte a Főherceg. A testőr nem tehetett mást, mint hogy villámgyorsan elméje legmélyére száműzte kételyeit és értetlenségét.

- Exelenciás uram - Kezdte mondandóját a lehető legtiszteletteljesebb hangon a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező. - Kísérletet tettem a fogoly kihallgatására. Elmondása szerint korábban a Birodalom szolgálatában állt, mint a Jedivadász Különítmény tagja. Azt állítja, hogy két erőhasználó, akik hozzá hasonlóan valószínűleg Sötét Jedik s korábban, még a Korriban - Ziost-i helyőrség egyesítette hadihajó kötelékének érkezése előtt elhagyták a holdat, ám meghagyták neki úti céljuk koordinátáit. A hajója navigációs rendszerében talán megleljük ezeket az adatokat és esetleg más olyan információkat, melyek támpontul szolgálhatnak a további nyomozáshoz. Intézkedtem, hogy a technikusok lássanak hozzá a rab hajójának átkutatásához, hogy mielőbb meglegyenek a szóban forgó koordináták. - Jelentette Warn, majd folytatta. - A fogoly különféle neveket említett, olyan erőhasználókét, akikkel az utóbbi években találkozott, helyszíneket azonban nem árult el. - Fűzte hozzá végezetül.

Ez volt minden jelentenivalója. Ezen túl, a ki nem mondott személyes véleménye az volt, hogy a fogoly valószínűleg semmiféle érdemben használható információval sem rendelkezik. Biztos volt benne, hogy a főinkvizítor a kihallgatás után parancsot ad a rab likvidálására. Legalábbis számára eleddig úgy tűnt, a Sötét Jedi nem tud semmi olyat sem mondani, ami a halálbüntetést, az Inkvizíció Börtönében letöltendő életfogytiglani szabadságvesztésre enyhíthetné.

Merev, méltóságteljes testtartásban várta, hogy Tremanye Főherceg valamiféle válaszra méltassa azt, amit elmondott. Tudta, hogy az, amit elmondott nem volt valami sok, mégis reménykedett, hogy a Főinkvizítor válasza kedvező lesz.

[Tremayne Fõherceg]

- "Exelenciás uram." - kezdte tiszteletteljes hangon a Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõ - "Kísérletet tettem a fogoly kihallgatására. Elmondása szerint korábban a Birodalom szolgálatában állt, mint a Jedivadász Különítmény tagja. Azt állítja, hogy két erõhasználó, akik hozzá hasonlóan valószínûleg Sötét Jedik s korábban, még a Korriban - Ziost-i helyõrség egyesítette hadihajó kötelékének érkezése elõtt elhagyták a holdat, ám meghagyták neki úti céljuk koordinátáit. A hajója navigációs rendszerében talán megleljük ezeket az adatokat és esetleg más olyan információkat, melyek támpontul szolgálhatnak a további nyomozáshoz. Intézkedtem, hogy a technikusok lássanak hozzá a rab hajójának átkutatásához, hogy mielõbb meglegyenek a szóban forgó koordináták. A fogoly különféle neveket említett, olyan erõhasználókét, akikkel az utóbbi években találkozott, helyszíneket azonban nem árult el."

Tremayne hideg tekintetét az elõtte álló testõrre szegezte, és kifejezéstelen arccal hallgatta végig a férfit.
- Köszönöm Warn Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõ. - bólintott a Fõinkvizítor, miután a testõr befejezve mondandóját mozdulatlanul állt elõtte - Azonban mindez nagyon kevés, de nem okoz problémát. A foglyunk hamarosan olyan szépen fog dalolni, mint egy óceániai pacsirta. - húzódtak fakó ajkai gúnyos vigyorra - Leléphet, innentõl átveszem a foglyot.

Tremayne, mielõtt ellépet volna Warn mellett, jelentõségteljesen még egyszer végigmérte a férfit, majd biccentett felé, és elindult a foglyot rejtõ hûvös cella irányába. A cellában ülõ, meditáló zabrakot az Erõn keresztül körbeölelte a tömény sötétség, amint a Fõherceg az erõtérrel lezárt zárkához ért. Az Inkvizíció Fõhercege arcán méla undorral mérte végig a non-humán alakot, majd cserepes ajkai szegletében egy gúnyos vigyor villant.
- Szánalmas és gyenge. A társai sem lehetnek különbek. - fordult Lord Xanatos felé egy pillanatra, miközben kibernetikus szemimplatátumának vörös fénye felvillant, majd visszafordult a sarokban gubbasztó zabrak felé - Felállni!

A Fõinkvizítor hátborzongatóan kellemes hangja hírtelen, minden átmenet nélkül változott mély tónusú, reszelõs hanggá. Nem várta meg, amíg a férfi mozdul, kinyújtotta fekete kesztyûvel fedett bal kezét a fogoly felé, és egy laza mozdulattal rántotta fel a levegõbe. A zabrak érezte, hogy testét roppant intenzitással ragadja meg az Erõ, és fojtó hurokként csavarodva köré, egy pillanat alatt emelte fel. Lába a levegõben kapálózott, miközben torkát láthatatlan vasmarok tartotta legyûrhetetlen szorítása alatt. Tremayne nem szólt semmit, csak félrebillentett fejjel, mereven figyelte a torkához kapó, fuldokló alakot, olyan hatást keltve, mintha egy mûvész figyelné készülõfélben lévõ alkotását.

[Saggitarius Sykric]

A sötét oldal olyan erő ami hatalmasabb mindennél és mindenkinél. Itt van a közelemben, látom és érzem. Tudom, hogy ami most következik, az nem lesz egy sétagalopp, de nagyon remélem, olyan információhoz juttatom a birodalmat, hogy azok nem ölnek meg és ezzel legalább bizalmat ébresztek azokban akik, segíthetnek gonosz tervem kidolgozásában. Már érzem, hogy a sötét oldal szolgája, ott áll a zárkától nem messze. Remélem olyan személy akivel lehet értelmesen beszélni, biztos a kínzásai kemények lesznek, de korántsem halálosak. Amint kijátszotta magát akkor utána fölteheti a kérdéseit.
„-Felállni- szól az ismeretlen.”
Már éppen kinyitnám a szemem, s kelnék föl amikor az erő végigjárja a cellát, és a rideg halál kaparja a torkom. Alig kapok levegőt, a testem a levegőben.
Szemeim nyitva látom a félelmet, maga a halál, lehet még a nagyúrnál is veszélyesebb lehet. Viszont nem szabad elvesztenem a fejem, legyen az amit ő akar.
Az egyre jobban gyötrő fájdalom közepette, megpróbálom a tudatom egy pontra koncentrálni...
~Nem veszíthetem el az eszméletem.... Az erő hatalmas mindent s mindenkit körülvesz. Engem is... nem maradhatok így, le kell kerülnöm a földre. Nem fogok meghalni, ám ha így áll hozzá a dolgokhoz akkor megöl így is s úgy is...

[Lord Xanatos]

Lord Xanatos elismerõen billantott Warn Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõre, majd mikor a fõinkvizítor ellépett mellette, õ még megállt és odaszólt Warnnak.
- Nagyon kiváló, Warn Legfelsõbb védelmezõ! Várjon itt, egy pillanat és jövök. Van egy sejtésem hogy a Yavin IV. holdja többet tartogat, mint amennyit eddig megtudtunk róla... - mondta jelentõségteljesen, majd a fõinkvizítorral tartott, hogy maga is szemügyre vegye Császárának egyik ellenségét.

Amikor a cellához értek, odabent egy meggyötört zabrak kuporgott. Több sebbõl vérzett, és láthatólag komoly fájdalmai voltak, melyeket az Erõn keresztül is közvetített. Xanatos elmosolyodott. Úgy sejtette, hogy ez csak a kezdet. Az erõtér megszûnt és Lord Tremayne nyomában belépett a cellába.
- Szánalmas és gyenge. A társai sem lehetnek különbek. - mondta Tremayne Xanatosnak, majd a fogolyhoz fordult: Felállni!

A fogoly nem mozdult azonnal, így a fõinkvizítor az Erõbe merült. Felkapta vele a szerencsétlent és úgy felrepítette, hogy az csak a torkához kaphatott, mintha tehetett volna bármit is a láthatatlan szorító kezek ellen...

Xanatos megdicsõülve tekintett a zabrakira, ahogy látta Lord Tremayne erejét. Saját maga is képes lett volna rá, és akármelyik pillanatban összezúzhatta volna a foglyot, de tudta, hogy most információk kellenek, nem pedig egy halott áruló.
- Magadra hagylak, Lord Tremayne. Leszállok a bolygóra. Ha találok valamit, jelentkezem - mondta egyszerûen, érces hangján a Testõrség fõparancsnoka, majd kilépett a cellából. A cella elõtt strázsáló õrhöz lépett és így szólt:
- Senki nem zavarhatja a fõinkvizítort! Álljanak készenlétben, hogy parancsait azonnal teljesíthessék! Szükség esetén Warn holo-komján utólérnek! - mondta és biztos volt benne, hogy a rohamosztagos, aki hadnagyi rangjelzést viselt, érti a célzást. Ezután visszatért Warnhoz, aki még mindig ugyanott, ugyanabban a testhelyzetben állt, mint mikor otthagyta. Xanatos el is mosolyodott egy pillanatra...
- Warn Legfelsõbb védelmezõ, jöjjön velem, visszatérünk a bolygófelszínre - mondta és egyenesen a turbólifthez ment, ahol még mindig ott állt Torus kapitány. A kapitány épp egy sereg parancsot osztott ki két tisztnek, mikor meglátta a közeledõ Xanatost és a LBV-t.
- Uram, a testõrök parancsára megjelentek és a fõhangárban várják Önt.
- Kiváló kapitány - kezdte Xanatos ismét érces hangján - kísérjen a fõhangárba. Warn tábornokkal ismét a bolygóra szállunk. Egy rohamosztagos századot rendeljen az én közvetlen irányításom alá!
- Természetesen nagyúr - hajtott fejet Torus kapitány, miközben beszálltak a liftbe.
Egyenesen a hangárfedélzetre mentek, ahol ott állt egy Lambda sikló, melynek ugyanolyan vörös fényezése, mint a testõrség vadászainak. A sikló nyitott rámpája mellett, mint két fantom állt a testõrség két testõrkapitánya. Xanatos érkezésére szalutáltak mindketten, majd újra feszes-pihenj állásba álltak vissza.
- Nagyúr - kezdte Torus kapitány, aki Warn LBV mögött lépdelt - a rohamosztagos század készen áll. Josh Wetter százados a parancsnokuk.
- Köszönöm, Torus kapitány. Küldje le õket a felállított helyõrségre kapitány! Ott majd rendelkezem velük. Távozhat - mondta Xanatos és fellépdelt a vörösre festett siklón, és egyenesen egy székhez sétált. Hosszú fekete palástja furcsa árnyat borított rá, legalábbis Torus kapitány így látta. Utána ment Warn tábornok, majd a két testõr is felsétált a rámpán. A sikló rámpája felzáródott utánuk. A pilóták - akik maguk elit pilóták voltak - elvégezték az ellenõrzéseket majd megemelték a siklót és egyenesen kirepültek az ûrbe.
Amint a sikló kirepült a csillagromboló hangárjából 2 TIE vadász század szegõdött nyomban melléje. Az egyik század vadászai vörösre voltak festve, a másik a Korriban-Ziosti helyõrség vadászai voltak...

[Conor Warn]

„Köszönöm Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező. Azonban mindez nagyon kevés, de nem okoz problémát. A foglyunk hamarosan olyan szépen fog dalolni, mint egy óceániai pacsirta. Leléphet, innentől átveszem a foglyot.” - Mondta a Császári Inkvizíció vezetője.

Conor ismét meghajolt, majd egyetlen oldalirányú lépéssel félrehúzódott a folyosót szegélyező fal mellé, és utat engedett a két főméltóságnak. Szabályszerű, merev testtartásban állt, s várt. Tremayne a szavaiban ugyan engedélyezte számára a távozást, ám ezt Xanatos nagyúr nem erősítette meg. Tekintve, hogy a császári testőrök első sorban a utóbbi főtanácsosnak, a parancsnokuknak tartoztak engedelmességgel, Warn nem távozhatott. Biztos volt benne, hogy rövidesen szólítani fogják. Biztos volt benne, hogy előbb utóbb be kell majd számolnia a Jedi elfogásával kapcsolatban, vagy esetleg arra, hogy egy újabb parancs végrehajtásával bízzák meg. Ő, Conor Warn, Legfelsőbb Birodalmi Védelmező pedig készen állt.

Néhány perccel később léptek zaja ütötte meg a fülét. Anélkül, hogy oldalra pillantott volna, tudta, hogy Lord Xanatos az, aki közeledik. Tisztán és tévedhetetlenül érezte az Erőben parancsnoka közeledtét.

„Warn Legfelsőbb védelmező, jöjjön velem, visszatérünk a felszínre” - Mondta a Testőrség főparancsnoka.

Conor szalutált, majd felettese nyomába szegődött. Számított erre a lehetőségre. Maga is úgy vélte, hogy azok után, hogy elfogott egy Jedit a felszínen, valamint egy másik Erőérzékeny is megpróbált elmenekülni a hold felszínéről, mindenképp indokolt egy alaposabb felderítés a Yavin IV-en. Talán nem ők a Birodalom egyedüli, rejtőzködő ellenségei a felszínen..

Szótlanul követte a nagyurat a turbólifthez, ahol egy férfi, aki a birodalmi haditengerészet kapitányi rendjeleivel ékesített formaruháját viselte, várakozott. Warn még nem találkozott vele, de biztos volt benne, hogy ő a hajó kapitánya. Az eléhangzó szavak megerősítették ebben.

„Uram, a testőrök parancsára megjelentek és a főhangárban várják Önt.” - Mondta a férfi.

„Kiváló kapitány kísérjen a főhangárba. Warn tábornokkal ismét a holdra szállunk. Egy rohamosztagos századot rendeljen az én közvetlen irányításom alá!” – Válaszolta Xanatos.

„Természetesen nagyúr!” - hangzott a tiszt felelete.

Mindhárman beléptek a turbóliftbe, mely levitte őket a hangárszintre. Felvonóból kiszállván néhány folyosón kellett csupán végighaladniuk, s már el is érték a főhangárt. A várakozó járművek közül kitűnt a vörös színben pompázó Lamda osztályú űrsiló, melynek rámpája mellett két oldalt, mint két vészjósló bíborszínű oszlop, két Császári Testőr állt. Xanatos nagyúr közeledtére mindketten szalutáltak.

„Nagyúr a rohamosztagos század készen áll. Josh Wetter százados a parancsnokuk.” – Mondta a kapitány aki, időközben Xanatos nagyúr mögött lépdelt.

„Köszönöm, Torus kapitány. Küldje le őket a felállított helyőrségre kapitány! Ott majd rendelkezem velük. Távozhat” - Utasította a Testőrség parancsnoka, majd fellépdelt a rámpán és helyet foglalt utastérben Warn követte az űrsikló fedélzetére, majd maga is helyet foglalt az egyik székben. A rámpa felemelkedése és bezárulása előtt a két őrködő Császári Testőr is feljött a fedélzetre és leültek.

Conor a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkedett, majd beszíjazta magát és várta a felszállást. Néhány pillanattal később felzúgtak a hajtóművek, majd egy enyhe remegés jeéezte, hogy a jármű elemelkedett a főhangár padlózatáról, majd meglódult. Pillanatok alatt átrepült a légzáró energiamezőn, és kilépett az űrbe.

A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező behunyta a szemét, s kihasználta a rendelkezésre álló néhány percet a pihenésre. Érezte, hogy valami még vár rá a felszínen. Elméjében feltörtek azok a Byssel kapcsolatos emlékek. Akkor egy harci küldetésre készült, amelyről végezetül kiderült, hogy egy komoly próba. Már akkor, a Birodalom tudósai révén felvértezték azzal a hatalommal, mely emberfeletti képességekkel ruházta fel. Érzékennyé tették az Erőre.

Mára már tudatosan irányítani tudta az Erőt és különféle olyan alkalmazásait ismerte, amely révén szinte legyőzhetetlen harcossá vált. Bármi is vár rá a felszínen, tudta hogy minden tudása és ereje megvan ahhoz, hogy teljesítse a feladatát.

[Exar Kun]

A Yavin 4 felett állomásozó csillagromboló rendszerei, minden előjel nélkül összezavarodnak, és a gyengébb biztonsági rendszerrel ellátott egységek teljesen le is állnak. Az Erő háborog, és a sötét oldal hátborzongatóan pulzár pár másodpercig.

Ezt az Erőt Tremayne is megérzi, és talán életében először, pár pillanatra, ő is megérezte a félelem erejét. Az Erőt nem lehet behatárolni, csak azt lehet érezni, hogy pár másodpercig mindent körbeölel, és szinte fojtogat.

A rendszerzavarok, és leállások után több katona, karbantartó pánikszerűen üvöltözik, mint akik kísértetet láttak volna, vagy legalábbis teljesen meghibbantak...

[Tremayne Fõherceg]

A fogoly teste görcsbe rándult a fuldoklástól, már az ájulás határán vergõdött, de Tremayne nem foglalkozott vele. A láthatatlan kezek szorítása tovább erõsödött a zabrak torka körül, majdnem összezúzva légcsövét.

- "Magadra hagylak, Lord Tremayne. Leszállok a bolygóra. Ha találok valamit, jelentkezem." - szólalt meg rezzenéstelen arccal Lord Xanatos. A Fõinkvizítor csak némán bólintott maga elé, majd tett egy lépést a kínok között hánykolódó férfi felé.

A szorítás végül enyhült a zabrak torka körül, és hírtelen megszûnt. Teste mint egy rongybábu zuhant a hideg fémpadlózatra. Éles fájdalom nyilallt belé, amikor elterül arccal lefelé, megütve a Legfelsõ Birodalmi Védelmezõ által okozott jól látható zúzott sebeit, majd erõs köhögési inger tört rá, és a levegõ hírtelen elöntötte izzó tüdejét.

Tremayne megtorpant. Az Erõn keresztül egy hatalmas, sötét lökéshullám érte el. Teste önkéntelenül is belerezdült, és jeges szívét abban a pillanatban elöntötte a félelem, amely oly ritkán érzett, és azt is csak az Uralkodó mellett, ám annál többen éltek át közelében. A pulzáló jelenség, mely kizárólag az Erõ szövedékén keresztül söpört végig körülötte, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott. A cella erõtere egy pillanatra felvillant, majd teljesen megszûnt, és a börtönblokk folyosóján vörös fény villant. A tartalék rendszerek bekapcsoltak. A Fõinkvizítor, miután a jelenség hatása lehullott róla, azonnal hátrafordult. Négy inkvizítora, akik a cellán kívül várakoztak, ijedt tekintettel figyelték urukat. Mindannyian tisztában voltak az esemény furcsaságából következõ jelentõségével. Tremayne szeme összeszûkült, majd az egyik, idõsebb inkvizítorra felé bökött.
- Nézzenek utána, hogy mi volt ez, és értesítse a Központot. Utána várom a jelentését. – adta ki a parancsot a Fõherceg. Az õszülõ férfi mélyen meghajolt, majd egyik társával sietve távozott a hajó hídja felé vezetõ turboliftek felé. Az inkvizíció urának torz arcára visszatért a kifejezéstelenség, majd megfordult és elindult a saját, felöklendezett gyomortartalmában heverõ alak felé.

- Nos, remélem ennyi elég volt Önnek. - kezdte hátborzongatóan kellemes hangján Tremayne, mikor megállt a fogoly felett - Számos módszert ismerek arra, hogy szóra bírjam, ám ezek rendkívül fájdalmasak, tehát jobban jár, ha önként elmond mindent nekem, amire kíváncsi vagyok. Tehát kezdjük a legelején. Neve?

[Saggitarius Sykric]

Az erő hatalmas ezt már én is tudom, szeretném én is ezt az erőt elsajátítani a torkomra nehezedő nyomás egyre nagyobb és fájdalmasabb, így ez ellen semmit nem tudok tenni, már majdnem megkértem volna, hogy engedjen el, amikor az erőben valami erőset valami hatalmasat valami félelmeteset éreztem. Körülölelt mindent s mindenkit, s hirtelen minden sötét lett. Ekkor már a szorítás alább hagyott, s nem fájt csak sajgott a torkom. Lehet ez az erő az imént a hatalmas császáré lehetett itt lenne? Ha igen akkor is elmondanék mindent de addig is be kell bizonyítanom, hogy alkalmas legyek arra, hogy egy utolsó lehetőséget kapjak a birodalomtól a hatalmas császártól.

Ránéztem erre a félelmet nem ismerő személyre, aki itt állt előttem aki képes lett volna arra, hogy megöljön egy kérdés nélkül. Ekkor kapcsoltak vissza a rendszerek ám valószínű csak a tartalék rendszerek voltak. Felém fordult s megkérdezte a nevem. Nos miért is ne játszhatunk egy kicsit beszéljük meg a dolgokat. Ám a kérdéseket sajnos itt ő teszi föl...

-Damien Solen, jedi vadásznak, s a birodalom hű szolgálójának tartom magam.- mondtam s vártam a reakcióját éreztem nem lesz a legkellemesebb...

[Tremayne Fõherceg]

Tremayne ajkainak szegletében egy gúnyos mosoly húzodott. Tett egy lépést a fogoly felé, majd jobb arcfelét csúfító implant ledje felvillant.
- Birodalom szolgálója, egy Jedi? Nevetséges, olyan mértékben, mint te magad. - bár halkan beszélt, hangja mégis betelítette az egész cellát, mintha a falak is a Fõinkvizítor hangját suttogták volna - Viszont hajlandó vagyok megkímélni a nyomorult életed, ha szépen elmondasz nekem mindent amire kíváncsi vagyok, és én amire kíváncsi vagyok, az minden amit tudsz. Ha végeztünk, talán bebizonyíthatod, hogy milyen jól tudod szolgálni a Birodalmat. Akkor halljuk. Neveket, helyszíneket, eseményeket, mindent!
Az utolsó mondat mindt egy lövedék, úgy hasított bele a zabrak agyába. Fájdalmas, égetõ érzés lett urrá egész testében, és a Fõinkvizítor szavai még másodpercekig ott lüktettek a fejében, egészen a fájdalomhullám végéig... "Mindent!"