"Hódítsd meg a Galaxist!" |-PK-|

[Eriál Argetlam]

"Hódítsd meg a Galaxist!" Ez a mondat minden évben százezrek szájából hangzik el a Zeltroson. A mottó azonban semmiféle militarista vagy agresszív érzelmet nem tükröz. A "Hódítsd meg a Galaxist!", nagyrészt köszönhetően a zeltronok szórakoztatóipari tapasztalatainak, az egész ismert univerzum legnagyobb szabású népszerűségi versenye.

A résztvevőknek egy tizenöt tagú zsűri előtt kel bizonyítaniuk szépségüket, vagányságukat, tehetségüket, sármjukat.

Ennek módját a szervezőbizottság egyelőre tárgyalja, de a részletek - ha a hírek igazak - hamarosan napvilágra kerülnek. Ugyanez igaz a számos kategória megnevezéseire is, és a díjakra is.

Annak se kell azonban elkeserednie, aki esetleg nem jut dobogóra: a vígaszdéjként járó "Legcsúfabb hódító"-díj mindenkori birtokosát kivételes tiszteletben tartják a bolygó őslakosai!


A kalandba nálam lehet jelentkezni. További információkat folyamatában töltök majd föl. A verseny maga várhatóan január második felében indul. Az esetleges érdeklődők kérdéseit privát üzenetben várom!

[Eriál Argetlam]

Az elmúlt éjszaka az összes jelentősebb hírportálra kikerült a patinás bolygóközi ki-mit-tud verseny, a "Hódítsd meg a Galaxist!" szabályzata. A dokumentum elérhető a verseny saját holonetes portálján (929.88.549.HMG) is, valamint a zallattelai utcákon nagy számban megtalálható nyilvános terminálokon és utcai reklámfelületeken keresztül is.

Az alábbiakban a szabályzatot abban a formában mutatjuk be, ahogy azt a ZeltrOnLine nevű, helyi érdekeltségű híroldalon került közlésre, szerkesztői kommentárokkal együtt.

Hódítsd meg a Galaxist Z.A.u. 2749. évi szabályzat (Zallattela alapítása utáni, gyak. B.Sz.9.; a szerk.)

A verseny immár 47. alkalommal, közel változatlan formában kerül megrendezésre, azonban tekintetbe véve az elmúlt néhány év tapasztalatait, idén bizonyos megszorításokkal kell élnünk.

(1) Az eddigi 12 kategória helyett csupán négy, az eddiginél átfogóbb jellegű kategóriát hirdetünk meg.

(2) A tavalyi sajnálatos balesetet elkerülendő, nem oxigént lélegző életformák jelentkezését nem áll módunkban elfogadni.

(3) A tavalyi világítástechnikai problémák (a nagyelőadó csillárjának leszakadása; a szerk) megelőzése okán, „Az Operaház Defelje” című művel nem lehet jelentkezni.

Az idei verseny kategóriái

[/td][/tr][/table][/center]

(1) Zeltronok: olyan személyek, akik két generációra visszavezethetően zeltron ősökkel rendelkezik. FIGYELEM! E kitétel okai fiziológiai-biológiai jellegűek, a verseny szervezői a diszkrimináció minden formájától elhatárolódnak.

(2) Emberek és emberközeli fajok: minden humán személy, illetve azok, akik biológiai besorolás szerint az emberközeli fajok valamelyikébe tartoznak. Továbbá, azok a zeltronok, akik az (1) kategória követelményeinek nem felelnek meg.

(3) Más fajok; humanoid alkatúak: minden olyan személy, aki az (1) és (2) kategóriák követelményeinek nem felel meg, ugyanakkor megfelelnek a humanoid fajok biológiai kritériumainak (egy fej, két mellső, két hátsó végtag, kültakaró: bőr)

(4) Más fajok; nem-humanoid alkatúak: minden olyan személy, aki nem felel meg az (1), (2) és (3) kategóriák követelményeinek

FIGYELEM! Vegyes csapatok jelentkezése esetén abba a kategóriába kerülnek besorolásra, amely kategória képviselőioből a legtöbb fordul elő egy csapatban!

A verseny lebonyolítása

A performanszok egy tizenöt főből álló zsűri előtt kerülnek előadásra, a bizottság elnöke Zeltros mindenkori monarkja (jelenleg Zhiyi Zamarang királynő). A bírálat szempontjai az előadás módja és eredetisége. Idegen nyelvű előadások szövegezését kérjük írásban (a galaktikus alapnyelven, aurabesh betűtípussal), egy példányban leadni az előadás megkezdése előtt.
A verseny két fordulóból áll. A másodikba öten jutnak tovább: minden kategória legjobb előadója vagy előadói csoportja a zsűri ítélete alapján, plusz egy személy vagy csoport a közönség szavazatai alapján.

Nevezni a következő típusú előadásokkal lehetséges

Zenei művek
Színielőadások
Táncos darabok
Dal zenei kíséret nélkül
Versmondás
Prózamondás
Illetve a fentiek tetszőleges kombinációja

Az előadások engedélyezett időkerete 30 perc.

Nevezés

Nevezéseket a versenyt megelőző második nap éjféléig áll módunkban elfogadni. A nevezési díj fejenként száz (100) galaktikus kredit ( ), mely fedezi a teljes ellátást, szállást és személyszállítást a verseny teljes idejére, valamint minden versenyző számára két VIP belépőjegyet.

---

KM-i megjegyzés: a fentebb látott művek kerülhetnek előadásra. Mindenkit kérek, hogy a lehető legrészletesebben dolgozza ki a művet amivel indul. A „zsűrizés” szempontja elsődlegesen az lesz, hogy mennyire eredeti a mű, illetve mennyire érzékletesen írjátok le az előadást. A verseny elején kaptok majd példát erre, de azért készüljetek.

A kérésem annyi, és ezt a lelkiismeretetekre bízom, hogy tényleg saját művel induljatok, ne egy már létezővel.

---

A verseny február 11-én veszi kezdetét, nevezni tehát 9-én 23:59-ig lehetséges.[/color][/quote]

[Eriál Argetlam]

A verseny hagyományos helyszíne a Zallattela-i Kulturális Központ. Hatalmas épület ez, majdnem akkora mint a Birodalmi Központ legendás Operaháza - stílusában azonban a Régi Köztársaság fénykorának stílusait idézi. A Galaxisban megszokottaktól eltérően az épülethez csakis természetes nyersanyagokat - fát és követ - használtak fel a kreatív építészek, de korszerű megoldásaiknak hála, a Központ még egy közepes erősségű földrengésnek is ellenállna.

Az elmúlt egy hétben, a főbejárat előtti zöldövezetben, a sátortáborok úgy terjedtek, mint valami millió színű gombafertőzés: mindenki azért állt sorba, mert abban remnykedett, hogy övé lehet az első belépőjegy, melyet ebben az évben eladtak a "Hódítsd meg a Galaxist!" című, nagy lelkesedéssel várt rendezvényre.

Az űrkikötőkben ma a szokásosnál is több hajó landolt: ez részben az érkező résztvevőknek köszönhető, másrészt azoknak, akik más világokról jöttek ide, hogy megtekinthessék a világegyetem legíhresebb Ki-Mit-Tud? játékát.

A versenyzők a Neonszív szállodában kapnak szállást, és mivel ez nyílt titok, a rajongók ott is tömegével várakoznak egy autogram reményében... egyes nőnemű egyedek talán még pásztoróráról is álmodoznak.




T. Játékosok!

A PK ezennel kezdetét veszi. A játék két helyszínen fog zajlani, az egyik ez a topic, a másik pedig a Neonszív szálloda. Először ide kell megérkeznetek és neveznetek, aztán elfoglalhatjátok ideiglenes otthonaitokat, ahol, mikor épp nem szerepeltek, kisebb "kaland-a-kalandban" történéseken vehettek részt, illetve társadalmi életet élhettek.

A Neonszív szállodába írt hozzászólásaitok elején kérem, tüntessétek fel, hogy a Párhuzamos Kalandhoz tartozó postról van szó.
A kaland PK jellegére való tekintettel, a versenyzők egyből ebbe a topicba írhatnak, nem kell áthaladniuk a határellenőzésen.

A postjaim változó rendszerességgel, általában 4-5 naponta várhatók, ennél többet senkire nem fogok várni. Természetesen, ha mindenki korábban ír, akkor én is így fogok tenni.

Jó szórakozást kívánok!

További megjegyzés: Owen Scara saját kérésére a kalandban NEM PK-jelleggel vesz részt, hanem főkalandként.

[Jewiit]

Egy transzport érkezett meg a bolygó leszálló pályájára, melyből több ember között egy kis jawa is kiszállt. Ritka, sőt szinte még sosem látott faj ez a Galaxis ezen részén, ezért sokan megbámulták őt. Jewiit nem törödött vele, tudta, hogy amikor a színpadon fog állni, akkor is több ezer, söt lehet, hogy millió szempár fog rámeredni. Nem félt a nyílvános szerepléstől, szereti ha ő van a központban, ezért a lámpaláz gondolata eleve ki volt lőve.
Sok ember azért érkezett Zeltros-ra, hogy metekinthesse az ez évben megrendezésre kerültő ki-mit-tud versenyt, a "Hódítsd meg a Galaxist". A jawa viszont abból a célból érkezett ide, hogy részt vegyen a versenyen, és bízott benne, hogy nyerni fog.
A dokkból egyenesen a Zallattela-t Kultúrális Központ felé vette az irányt, hogy leadja a nevezését. Az épülett előtt rengeteg sátort pillantott meg, sokan már hetek óta itt tanyáznak, hogy elsőként vehessenek jegyet a másorra. Maga az épület fából és kőből épült, de megis masszívnak hatott, látszott rajta, hogy nehezen lehetne romba dönteni.
Jewiit a pénztárhoz lépett, majd érdeklődni kezdett, hogy hol lehet leadni a nevezést.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hol lehet nevezni a versenyre?

[Seraph Llava]

Egy rikító piros színű taxi állt meg a szivárvány minden árnyalatával teli parkoló közelében. Mivel sehol sem volt hely, a jármű nemes egyszerűséggel az úton fékezett le, és utasai már ott kiszálltak belőle, hogy a sikló minél hamarabb ki tudjon majd araszolni a káoszból.
Llava, az ikertestvére és Ron a tömegtől egy ideig nem is tudott mozdulni, de aztán nagy-nehezen betájolták magukat, és elindultak a hatalmas kultúrális központ felé. Reggel óta egyre többen próbáltak az épület elé vonulni, hogy minél hamarabb megvehessék a jegyeket - persze senki sem vetélkedhetett azokkal az elszántakkal, akik már jó előre lesátraztak a parkosított részen.
A csapat nem egyenesen a bejárathoz ment, hanem az épület bal szárnya felé. Oda beszélték meg a találkozót a banda többi tagjával. Mikor sikerült odáig elvergődniük (ez beletelt vagy negyed órába), lecövekeltek.
-Késtünk 20 percet, de a forgalomhoz képest egészen jól ideértünk... -jegyezte meg Ron.
-Kíváncsi vagyok, ők mikor érnek ide. Szeretnék velük már én is találkozni. -mondta Rava, aki eddig egyszer sem ment el a próbákra.

Úgy egy hónapja lehetett már, mikor Ray Gomez először kereste fel Llavát a holoneten. A csapat ekkor még a Mon Calamarin tartózkodott: Ron kaszkadőrként dolgozott, Llava pedig régi zenésztrásulatával lépett fel. Noha hallottak már a "Hódítsd meg a Galaxist!" vetélkedőről, sosem gondoltak rá, hogy elmennek akár egyre is; a gran azonban felkérte az idősebbik ikert, hogy társuljon vele és a bandájával, így kiegészítve a csapatot. És bár a verseny jutalmát még hivatalosan nem jelentették be, Llava szórakozottan rábólintott a dologra.
A trió a Mon Calamarin maradt, míg az egyeztetések folytak, de hamarosan útra keltek, hogy minél hamarabb a Zeltrosra érjenek. A verseny előtt három héttel már kivettek két szobát egy hotelben, majd hosszas bolygónéző túrákra indultak. Mikor kellett, Llava elment a próbákra, ahol találkozott a tagokkal, hogy begyakorolják a számot, amit majd elő fognak adni. De az ismerkedésre nem volt idő, mert mindig akadt valami látnivaló, ami elszólította: a zeltronok igyekeztek mindenféle érdekességgel magukhoz csalogatni a túristákat, és Ravaék nem győzték maguk után rángatni őt a próbákról.
Így tehát az újonnan összeállt banda csak futólag ismerkedett meg Llavával, az ikertestvérét és a szeretőjét pedig még sosem látták.

Türelmesen várakoztak a tolongó tömeg szélén. Színes társaság gyűlt a Kultúrális Központ előtt, de Llava biztos volt benne, hogy Ray és a többiek észre fogják venni őt.
A verseny alatt talán lesz arra is idejük, hogy megismerjék egymást.

[Ray Gomez]

A helyszínre érkezõ fekete limuzin sikló kettéválasztotta tömeget és kíváncsi fotósok kezdtek szaladni a jármû felé, remélve, hogy egy remek címlapfotót tudnak csinálni az ideérkezõ híres személyekrõl. Bár õk sem tudták, hogy kiket rejt a limuzin, bizonyára gazdag és befolyásos ember(ek)rõl/ûrlény(ek)rõl van szó. A fekete kemény ablak mögött 3 gran koccint egyet valamilyen elég drága borból. Mosolyogva iszogatnak, örülnek egymásnak, hiszen elég rég látták egymást és most újra találkoztak, nem is akárhogy.
A limuzint követi egy bérelt teherautó megannyi segítõkész (szintén fizetett) munkással, kik hangszereket és erõsítõket fognak pakolgatni és ellenõrizni.
Ray nem volt szûkmarkú semmiben, végre összeállhatott kamaszkori zenekara, egy új gitárossal, ki nagyon jó fejnek és tehetségesnek tûnt a próbákon, de annyira még nem ismerkedtek össze.
- Kár, hogy szegény Juliano meghalt. - Mondta Ray miközbe újratöltötte a poharát. - Ha látná, hogy újra összeáll a Fekete Hold együttes, most nagyon örülne.
- Most is örül is Ray, csak már az örök vadászmezõkön. - Mondta a basszusgitáros Momo.
- Jah, csak ne kavarodott volna bele abba a 'shaddai rablásba. Szinte biztos volt, hogy nem tudja átverekedni magát a lopott cuccokkal a hutt testõrein.
- Jaja. De azért Seraph is egész jól betölti a szerepét. Lassan induljunk és jelentkezzünk le. - Szólalt meg Sparky, a zenekar dobosa.

A 3 gran kiszállt a limuzinból és mosolyogva integettek mindenkinek. Az ottani sátorozóknak fogalma sem volt, hogy kik lehetnek õk, de ha ekkora a felhajtás körülöttük, akkor bizonyára már lehetnek valakik. Ray gondoskodott a figyelemfelkeltésrõl, mindegyik zenekartag a régi sötét és kopott bõrkabátjában jelent meg, ugyan abban a fekete szerelésben mentek végig az úton, mit szinte 20 éve hordtak ezelõtt.
- Hol is lesz Llava, Ray? - Kérdezte Momo epekedve.
- A bal szárnyon beszéltük meg a találkozót.- Rendben.
Miután belépett a gran csapat körbenézett. Ray egybõl kiszúrta Llavát és két társát, míg Momo csak a szakálát vakargatta, Sparky meg egy nagy rágóbuborékot durrantott ki könnyebb stílusban. Elindultak a humanoidok felé, a három gran, mint valamilyen modern hõsi trió olyan képet mutatott magáról.
- Sziasztok! - Köszöntötte Ray õket elsõnek, majd zsebébõl kihúzta a kezét és kezet fogott mindenkivel. - Szerintem akár indulhatunk is nevezni. - Tért rá a lényegre.

[Seraph Llava]

Mikor a három gran megérkezett, Llava bemutatta két társát. Eddig nem mesélt semmit sem róluk, mivel nem tartotta fontosnak. A majdnem két méter magas, szőke fiú még nem is lehetett akkora meglepetés a bandának, ám a másik férfi már annál inkább: mintha csak a klónja lett volna Llavának - azzal a különbséggel, hogy rövid haja volt, és fehér ruhát viselt.
-Rava vagyok. -mutatkozott be gyerekes mosollyal Llava ikertestvére.
-Én pedig Ron, Llava... barátja. -fogott kezet mindenkivel a szőke is- Mi már hallottunk rólatok, de lefogadom, hogy Llava nem mesélt rólunk.
-Olyan ruhában vagytok, mint a bátyó! -vette észre közben Rava, de úgy tűnt, ezt csak magának jegyezte meg. Minden esetre ettől úgy tűnt, mégjobb kedve lett. Llava megborzolta a haját, mintha csak megdícsérné.
-Legalább összeillenek!
-Szerintem akár indulhatunk is nevezni. -mondta közben Ray, mire ismét Ron reagált.
-Szerintünk is. Remélem, még nem lesz nagy a sor...
-Szerintem nagy lesz, tele ronda és tehetségtelen lényekkel. -fűzte hozzá az idősebb iker, félig viccelődve.
Llava a békés, unalmas Mon Calamari, és a pörgő, bolondos Zeltros hatása alatt állt. Ebből kifolyólag másként viselkedett mint általában, és sokszor még cigizni is elfelejtett. A Fekete Hold tagjai pont a jobbik oldalát ismerték meg.

A csapat elindult megkeresni, hol kell bejelentkezni.

[Villie Grahrk]

Az ûrkikötõben egy újabb hajó szállt le. Rengeteg utasa volt, valószínûleg az év nagy eseményére, a Hódítsd meg a Galaxist tehetségkutató versenyre érkeztek. A hajó Denonról érkezett utasaival. Sok zeltron tért haza a neves eseményre, valamint sok más látogató is.

Villie feje egy lány vállán feküdt, miközben békésen hortyogott. Kezében egy üveg olcsó corelliait szorongatott. Láthatólag a lány nem volt elragadtatva a helyzettõl, de megtûrte a devaronit. Amikor végre a hajó landol, a devaroni feje lecsúszik a lány válláról a keblére, onnan pedig az ölébe. Villie már akkor felébred, amikor a lány mellére csúszott feje, de nem tudta az esést lelassítani, így feje a lány ölében landolt. Gyorsan feltápászkodott, mieõtt a lány panaszkodni kezdhetett volna:

- Vilya! Ébredj, megérkeztünk. - tessékelte el magától a lány a devaronit. Villie kidörzsölte a maradék álmot a szemébõl és lerakta maga mellé az üveget. Elõzõ nap este ivott még egyet a sikerre és ennek érezte még a hatását. Torka száradt volt, feje tompán fájt. Megvakarta fejét és egy határozottat böffentett.

- Jó reggelt. - köszöntötte Villie a lányt
- Ezt remélem nem fogod a verseny alatt csinálni. - jött a rosszálló válasz
- Ehmem fogom... - ásított egy utolsót
- Szedd össze a holmijainkat és gyere. - állt fel a lány ülõhelyérõl.

Villie kézve vette a lány táskáját és átvetette jobb vállán saját málhászsákját és követte a lányt. Kint, a kikötõ pezsgett az élettõl. Villie ki tudta végre szellõztetni a fejét, hogy az alkohol utolsó nyomai is felszívódhassanak. A páros útját egy légitaxival folytatta, amire több mint egy órát várnia kellett. Nagy nehezen eljutottak a Zalatellai Kultúrális Központba. Villie hagyta, hogy a lány kifizesse a taxit, illetve gyorsan kiszaladt a csomagokért, még mielõtt fizetésre került volna sor.

A lány fizetés után Villie mellé lépett, aki egészen elcsodálkozva nézte a tömeget. Miután a lány a devaroni mellé lépett, a devaroni egy elismerõ füttyentést engedett meg magának:

- Ezek aztán sokan vannak. - jegyezte meg.
- Igen. - mondta a lány - és most?
- Jelentkezünk. - szólt az egyszerû válasz.

Villie ezután keresett magának valakit, akirõl feltételezte, hogy tudhat valamit errõl a versenyrõl. Egy bithet szólított meg. Emlékei szerint a bithek jó zenáészek hírében álltak. Próba szerencse alapon megkérdezte a nézelõdõt:

- Bocsi, de nem tudnád megmondani, hogy hol kell feliratkozni verseny? - kérdezte az idegentõl.

[Zagir Ordo]

A sátrak tarka forgatagában, a tömegben utat törve kicsiny csapat közeleg az épület felé. Elöl két vállas alak, mint valami jégtörő rendületlenül vágja az utat a tömegben, mögöttük pedig egy egyenes tartású, furcsa külsejű páncélos férfi.
Balhorog, a fémkarú aqualish baloldalt halad barátja Kukás, a drabális méretű wookie mellett. Ketten játszi könnyedséggel győzik meg a nézelődőket - leginkábbis szavak nélkül - hogy ildomosabb odébb állniuk, és utat engedniük a mögöttük haladó számára. Mindketten fekete, vélhetőleg bőrből készült kabátot viselnek, valamint tengerkék alapon rőtvörös mintázatú overallt, ízléses munkásbakanccsal kiegészítve.

A mögöttük lépdelő alak nem más, mint
- az összes jelenlévő számára teljesen ismeretlen -
Szomorú Szerelmek Bárója

Báró hamiskásan vigyorogva követi társait, tüskés-kopasz kobakját ingatva néha-néha. Minden idők legfurcsább zabrakjának címére is nyugodt lélekkel pályázhatna, hisz albínó bőrére hihetetlenül tiritarka ruházatot kapott fel: kopott-rozsdás páncélzatot, melynek minden egyes eleme más-más színben pompázik a bordótól kezdve a sárgán át egészen a liláig, kiegészítve egy bíborszínben rikító köpennyel, melyet most bal karján egyszer átvetve hord. Most azonban nem a különc zabrak megtisztelő címére pályázik, "csupán" a galaxist óhajtja meghódítani - s e gondolat ádáz vigyort csal arcára.
Midőn a verseny színteréül szolgáló épülethez érnek, Balhorog és Kukás megállnak, s Báró mélyen meghajol.

- Mélységes tiszteletem, a galaxist érkeztem meghódítani. Hűséges társaimmal nevezni óhajtok e nemes versenyre, egy rövid színi előadással, a humanoid alkatúak kategóriájában! - intézi szavait mézesmázos hangon - az ajtóhoz...

Miután bejutnak, Balhorog lesz, aki a tényleges nevezést elvégzi, s a díjat is kifizeti mindannyiuknak, Báró ugyanis meg van győződve róla, hogy megfelelőképp járt el, s már résztvevőnek is számítanak.

[Eriál Argetlam]

A kapunyitás időpontját reggel kilenc órára tűzték ki. A bolygón nyár volt, így ekkor a nap már magasan járt, s a kevésbé kitartó nézőket a nyílt zöldterületről az épülettől kissé távolabb ültetett fasor nyújtotta árnyékba száműzte. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy kevesebben lettek volna - csupán annyit, hogy a városrész négyzetméterenkénti népsűrűségének megváltozásával már egészen nagydarab rovarok is kényelmesen el tudtak haladni két ember (vagy nonhumán) között.

A Kulturális Központhoz vezető Ammónia Sugárutat teljes hosszában lezárták, csupán egyetlen járműtípus közlekedhetett rajta - az melyet a verseny idejére újkeletű kifejezéssel "sztártranszportnak" kereszteltek el a rajongók. A gyűjtőnév a kerekesszéktől a légibuszig magába foglalt bármilyen alkalmatosságot, melyet valamelyik versenyezni kívánó az érkezés eszközéül felhasznált.

Mivel azonban a jelentkezés csak az épületen belül zajlott, ezért valójában nem volt módja az ellenőrzésnek. Az eredmény az lett, hogy boldog, boldogtalan, exhibicionista és kibic egyaránt a széles úton át érkezett meg. És épp ez a gyönyörű Zeltrosban - mindez senkit sem zavart.

A parkolók kijáratánál óriási tömeg várakozott, és minden érkezőt kitörő tapsviharral és ujjongtással fogadtak, függetlenül attól, hogy - főleg a hátsó sorokban tartózkodók - azt se tudták, kit éljeneznek. Mindenki megkapta azt, ami az egójának járt.

A tömegben barátok találtak egymásra, vagy éppen - engedve a megállíthatatlan sodrásnak - veszítették el egymást. Vad kalandokra vágyók csókjai csattantak, majd értek véget hirtelen, ahogy a bejárat felé araszoló tömeg szétválasztotta őket.

Egyszóval tökéletes volt a káosz. Mint mindig.

Jewiit

A hírekben számtalanszor lehet olyat hallani, hogy valaki hetekig táborozott egy holomozi előtt, hogy elsőként vehessen jegyet, és elsőként foglaljon helyet az előadást megelőzően. Erre remek példa volt a mostani is, vagy a Bolygók békéje című nagy sikerű holovid-sorozat eddigi száznegyvenöt folytatásának mindegyike.

A hírekben szereplő személy, nos valljuk be, nagy mázlista volt. Az azonban, hogy valaki pórul jár, sokkal gyakrabban megesik. Mint például a mai napon is.

Számosan magukra vállalták a többhetes, vadkempinggel egybekötött fizetés nélküli szabadságot (lásd még sorbanállás címszó alatt), a folyamatosan hullámzó, közönségként ismert interplanetáris massza véletlenszerű helyen felbukkanó résein keresztülazonban a törpetermetű jawa mégis a legelsők között érte el a kinyitott ajtót. Csalódott-irigykedő sóhajok kísérik, amint a bejárati ajtón belül keresztbe állított, hosszú pulthoz lépett. A pult túloldalán rengeteg, különböző fajú lény ült, ők végezték a jegyárusítást és a játékosok regisztrálását.

A jawának a pultra kellett támaszkodnia, hogy feltehesse kérdését, mire a szemben ülő kaminói nő előrehajtotta hosszú zsiráfnyakon ülő fejét, és dallamos hangján visszabúg.
- Éppen itt, kicsim, éppen itt. - közben karcsú, de legalább ugyanolyan hosszú kezeivel egy adattáblát tol eléd. - Ezt kell kitöltened, és egyszáz kreditet kérek szépen.

A Fekete Hold

Hosszasan sorbaálltok - méghozzá a sornak azon a pontján, ahol a fentebb említett póruljáróknak tartották fent a VIP-állóhelyeket. előttetek nyolc nagydarab gamorrai áll, röfögő nyelvükön beszélgetve, és igen gyakran fel is nevetnek. Gesztusaik egyértelművé teszik, hogy meglehetősen pajzán viccek vagy történetek kerülnek épp előadásra.

Egy dologban azonban rájöhettek: ha bárki azt meri állítani, hogy a gamorraiak teljesen egyformák, az teljes joggal érdemel meg egy kiadós nyaklevest. Illetve...

... ami azt illeti, kinézetre tényleg nem sok volt közöttük a különbség... De a szaguk! Nos, a szaguk annyira erőteljes volt, hogy csupán egyetlen lépés választotta el attól, hogy kezet nyújtson a Fekete Hold tagjainak, és bemutatkozzon nekik. Ha valaki szagolta már egy olyan rancor lehelletét, ami romlott húson élt, akkor el tudja képzelni azon gamorrai bűzét, amelyik a csapatból a legillatosabb volt. Ha kinézetre nem is, de "illat" alapján bármelyiküket könnyedén azonosítani lehetett volna.

Villie

Kérdésedre a Bith készségesen válaszol.
- Bruuugl moo grullu prullu. - trillázza saját nyelvén, majd nagyon elégedett arcot vágva, hogy segíthetett valakin, továbbáll.


Szomorú Szerelmek Bárója

Meglehetősen látványos, ennek ellenére tökéletesen észrevétlen belépőd után - és miután megállapítottad, hogy az épület ajtaja egyáltalán nem jó beszélgetőpartner, végre bejuttok az épületbe. Az előcsarnokban, a hosszú regisztrációs pult túloldalán rengeteg a növény, mennyiségük és változatosságuk egy kisebb botanikus kerttel vetekszik, a növények között pedig különböző állatok (kicsi nagy, valós és mitológiai gátlástalanul egy kalap alá véve) holografikus másolatai rohangásznak.

Veletek szemben egy unott arcú duros üldögél (nem tehet róla szegény, arcberendezése miatt nem nagyon tud másmilyen arcot vágni) vörös szemeit rátok függesztve.
- Egyéni vagy csoportos produkció?

[Jewiit]

A hölgy nagyon kedves volt Jewiit-el, rögtön a jawa szivébe lopta magát a csinos nő. Kapott egy adattáblát, melyet ki kellett töltenie, hgy leadhassa a jelentkezést.
- Köszönöm hölgyem.
Elvonult egy sarokba, ahol ülőhelyek voltak. Helyet foglalt az egyik ilyen széken, combjára tette az adattáblát, és kitöltötte az adatokat.

"Hódítsd meg a Galaxist" jelentkező adattábla
Neve: Jewiit
Kora: 18 éves
Lakóhely: Tatooine
Faj: Jawa
[/color]
Végül adott egy aláírást, és 100 kreditet mellékelt az adattábla mellé. Apró léptekkel visszament a nőhőz, és lábujjhegyre állva visszacsúsztatta neki a táblát.
- Kitöltöttem. Most mit kell tennem? - kérdezte kedvesen.

[Seraph Llava]

A társaság elhagyta az árnyékot nyújtó épületet, hogy megkeresse, hol kell jelentkezni a versenyre. Nem volt annyira nehéz dolguk, mivel eddigre kígyózó sorok alakultak ki a bejárat előtt, amiknek az elejét elnyelte a központ. Persze a sorok alakját és végét nehéz volt megtalálni, mert a folyamatosan érkező látogatók, és a hatalmas tömeg össze-vissza tolongott a melegben, ezzel át- és átfomrálva a jelentkezők vonalát.
Végül mégiscsak kilyukadtak az egyik sor végén. Ahogy sikerült elfoglalniuk a helyet, már elmozdulni sem tudtak onnan, mögéjük pedig állt is be a következő jelentkező. Szinte másodperceknént nőtt a sor egy-egy újabb taggal, így a csapat szerencsésnek mondhatta magát, hogy az épülettől csak 50 méter választotta el őket...
Hiába voltak azonban egészen közel, lassan haladtak. Meleg volt, tűzött a nap, és az előttük álló nyolc gamorrai úgy bűzlött, hogy a tömeg igyekezett tőlük minél távolabb állni - kevés sikerrel.

Llava egy ideig békés arckifejezéssel méregette a disznószerű lényeket. Gusztustalan röfögésük, és mozdulataik alapján azonnal rájött, miről folyhat a "beszélgetés", és azzal foglalta el magát, hogy történeteket szőtt, a gamorraiak mutogatását alászinkronizálva. Egész vicces dolgok jöttek ki.
Éppen nagyon bele volt merülve a gondolataiba, amikor öccse felhívta a figyelmét:
-Bátyó, ezek büdösek... -persze halkan beszélt, azt még ő is tudta, hogy ilyet nem illendő másokra mondani.
Llava először úgy nézett az ikertestvérére, mintha eddig észre sem vette volna, hogy a közvetlen közelében lévő bűzlő, izzadt hát miatt fulladozik. De aztán igazat adott neki.
-Valóban...
Kis gondolkozás után a mögöttük álló három idegen nőre nézett (alkatukból ítélve talán táncolni jöhettek), és negédes mosollyal maguk elé nyomta őket a sorban.
-Csak tessék, mi nagyvonalúak vagyunk, előreengedjük a hölgyeket! -tette hozzá magyarázatként. Ha valamilyen oknál fogva ellenkeztek volna, talán elvette a kedvüket a férfi oldalára és combjára csatolt fegyverarzenál, ami kabát híján simán látszott.

Ily módon megoldva a helyzetet, békésen várt tovább. A bűz persze még mindig bőven érződött, de a közvetlen veszély elhárult, a három nő immáron felfogta a nagyját.
-Ez nem volt túl szép... -jegyezte meg halkan Ron, de aztán annyiban hagyta, mivel határozottan jobb volt ennyivel hátrébb állni.
-De igazad volt a ronda és tehetségtelen lényekkel kapcsolatban... Kíváncsi leszek, hogy mit fognak előadni.
-Talán versmondás. -válaszolta Llava, aztán a granek felé fordult- Szerintetek?

[Zagir Ordo]

Báró elvarázsolva lépdel fel-s alá a fogadóteremben, meg-megbámulva ezt-azt: előadókat, növényeket, egy-egy üres sarkot... Woorchaw, az öregedő wookie aggódva követi, hisz tudja, hogy a zabrak ilyenkor teljesen beszámíthatatlan.
Mindeközben Balhorog egyre idegesebben áll a pultnál, a durossal szemben. Holott nem a másik tehet testi hiányosságairól, arca hihetetlenül idegesíti az aqualish kidobót.

- Na idefigyelj, gennygombóc! Mi a fenét nem értesz? Hárman vagyunk. Nonhumánok. Ez itten háromszáz kredit. Nevezünk. BAKKER! Csoportos produkció!!! Méghozzá színi előadás. Megértetted, vagy mindenképpen be kell verjem a pofás kis pofád, hogy felfogd?

[Villie Grahrk]

A devaroni értetlenkedve nézte a bithet, szinte itta a szavait, próbált belõlük minél többet megjegyezni. Még félig el is fordította fejét, hogy egyik fülét a bith felé fordíthassa és közben fél szemmel az idegent figyelje. Ettõl függetlenül egy árva mukkot sem értett meg és amikor a bith végül útra kelt, akkor a devaroni még utánaszólt:

- Ugye akkor nem jobbra, hanem balra? Kösz a segítség! Idióta. - tette hozzá halkan, a szó végét elharapva.

Villie visszaballagott a lányhoz:

- Nah, mi volt?
- Elküldött a fenébe.
- Nem lenne jobb, ha bemennénk az épületbe? Nekem melegem van.

Villie felnézett az égre és egyenesen a napba hunyorgott. Konstatálta, hogy még mindig nincs olyan forróság, mint Socorron, hanem átlagos idõ van. Villie szerette a jó idõt és hozzá volt szokva a forrósághoz. A hideget különösen gyûlölte. Most azonban jól érezte magát a meleg ellenére. A lány viszont nem, emiatt azonnal meg is indult a lány felé, nem törõdve Villie esetleges válaszával, vagy szokásos megjegyzéseivel. Mire a devaroni észbe kapott, a lány már méterekre volt tõle. Villie is gyorsan követte õt, úgy tûnt, mintha a lány lenne a csapat a vezetõje. Pedig elméletben nem így volt. Elméletben azonban sok dolog másként van, mint a gyakorlatban. Villienek szüksége volt a lányra, sokáig kérlelte õt, mire beadta a derekát, és úgy döntött, hogy elkíséri a férfit a versenyre, azóta azonban igazi dívaként viselkedett. Villienek fel sem tûnt a lány különcködése és az, hogy próbált minél inkább a devaroni elé kerülni a rangsorban, hiszen Vilya énjét és kisugárzását nagyon nehezen lehetett elnyomni, azon felülkerekedni, pedig szinte lehetetlen volt. Most is azt hitte, hogy azért szaladt el a lány, mert nem bírta a napot. Pedig valójában a lány Villiet akarta az épület felé irányítani, ezzel is jelezve a férfinek, hogy 'ki viseli a nadrágot' kettejük közül.

Végül elértek a bejárathoz. A tömeg éljenzett a páros megjelenésekor. Villie arca persze rögtön a füléig ért és élvezte a pillanatnyi hírnevét, pedig még senki sem tudta sem a nevét és azt sem, hogy egyáltalán kirõl van szó. Azonban felhõtlen öröme hamar elmúlt, amikor a mögötte haladó gotalt is ugyanolyan hévvel üdvözölték, mint õket. Végül átlépték az épület küszöbét. A Vörös bõrû devaroni másfél fejjel tornyosult a lány fölé. A páros egyenesen az egyik pulthoz sétált, Villie ekkor párja elé lépett, aki nemtetszésének jeléül elfintorodott. Vilya ügyet sem vetett rá, hanem határozottan az asztalnál ülõhöz fordult:

-Nevezni itt, 'Hódítsd meg a Galaxis'? - kérdezte "tökéletes" basic tudásával, miközben a lány türelmetlenül és kissé ingerülten hajolt ki a férfi takarásából és igyekezett az asztalhoz férni.

[Eriál Argetlam]

Jewitt

- Az első forduló csak holnap kezdődik, kicsim. - felel kérdésedre a kaminói. Ez váratlan fordulat, de a sorbaállók számát tekintve igazolható: a regisztráció mindenképpen eltart még jó pár órát. Miközben kecses ujjaival átveszi az adattáblát és a pénzt, a nő fuvolázva folytatja a magyarázatot. - Nézz körül egy kicsit a városban, foglald el a szállásod, és legyél itt holnap reggel 9 órakor. Tessék, kicsim.

Az utolsó mondat kíséretében egy holografikus kitűzőt nyújt át, mely messziről hirdeti, hogy a verseny résztvevője vagy. Amint ruhádhoz illeszted, az szorosan rátapad. Nem tudod, miféle technológiával oldották meg, de oylan szorosan rögzítette magát köpenyedhez, hogy biztos nem fog egyhamar lejönni (beleértve azt is, hogy te sem tudod eltávolítani).


A Fekete Hold
//Ray, kérlek írj! //

Sajnos az a fél méter, amit nyertetek a hártom nő előreengedésével, nem sokat segített - a bűz továbbra is orrfacsaró volt, és még szemetekbe is könnyeket csalt lassacskán. Ez a bolygó azonban a Zeltros, a lehetőségek hazája, ahol, ha valamiből hasznot lehet húzni, biztos akad, aki megpróbálja; ez végülis szorosan összefügg a szórakoztatóiparral és a közönség kiszolgálásával.

Öt perc sem telik el tehát, mikor is feltűnik két nyurga, koszlott ruhát viselő fiatalember, nyakukba kötve mobilbüfé-tálca éktelenkedik. A rekeszben azonban nem élelmiszer van, hanem különböző színű és méretű orrcsipeszek és -dugók, sőt, még eleve illatosított példányok is vannak közöttük. Húsz kreditért máris a megfáradt várakozóé lehet, aki ezzel már meg is szabadult a három gamorrai mindent átható jelenlététől.

Ahhoz képest, hogy mekkora a tömeg és a hangzavar, nagyon ügyesen, diszkréten csinálják, így - a két árus szerencséjére - a gamorraiak nem vesznek észre semmit a jelenetből.


Báró

- Ööö... nem. Értettem. Háromszáz kredit és ezeket töltsék ki. - lök a halálra rémült duros az asztalra három adattáblát. Bár hihetetlennek tűnik, Balhorog elérte a lehetetlent: egyrészről a duros arca egészen falfehérré vált a rémülettől, másrészt egyszínű, vörös szeme körül a mély ráncok olyan sebességgel rángatóztak, amitől bármelyik valamirevaló szeizmográf sikítófrászt kapott volna. Mikor az aqualish hátat fordított, a regisztrációt végző nonhumán úgy döntött, sürgősen kávészünetet tart. Felpattant a helyéről, és elvonult valamerre, miközben eszébe sem jutott az a mellékes tény, hogy utálja a kávé ízét.

Villie

Villie-vel szemben, az asztal túloldalán egy humán foglal helyet. Meglehetősen kistermetű, és szeme furcsán vágott, de holdképe és az arcán ülő széles vigyor valahogy mégis szimpatikussá teszi. Mikor megszólal, hangja egészen magas és vékony, ami újabb meglepetésként szolgál.

- Igen, nevezni itt. Olcó, száz kredit. Írja be nevét, faját ész hol születni ön. - láthatóan nem Villie az egyetlen, akinek gondjai vannak a galaktikus alapnyelv beszélésével, de az elé tolt adattábla és az, ahogy a regisztrátor hüvelykujjával a mutató- és középső ujját dörzsölgeti, félreérthetetlenné teszi, amit a kis fickó közölni szeretne.