Churba Lakása [Hutt szektor]

[Negra'da Bralor]

Végiggondolva a lennt történteket, ésszerűbb volt nem barátságtalannak, vagy hidegnek lenni a három őrrel szemben. A szakállasra nézett, majd biccentett, s a két ajtónállónak is odalibbentett egy barátságos szemrebbenést.

Eztán kissé kihúzta magát, hogy már első megjelenésében keltse azt az érzést, hogy félrevezethetetlen, s kőszívű. Arcára a szokásos semmitmondó ábrázat ült ki, majd belépett az ajtón.

[Churba a Hutt]

Az ellenőrzőterem lerobbant külsejével szemben éles kontrasztban állt a második kapu fehérsége. Kinyílását halk búgás és friss, oxigéndús levegő betódulása kísérte; észre sem vetted, mennyire áporodott szag volt a cellában.

Miután az ajtó becsukódott mögötted, szemednek ismét hozzá kellett szoknia a megváltozott fényviszonyokhoz. Kis folyosóra érkeztél, melyen lágy félhomály ült; a falon sápadtkék plazmalámpák derengtek. Amint pupilláid ismét kitágultak, megpillantod az alakot, aki - ki tudja mióta - melletted áll. A látvány még téged is megdöbbent egy pillanatra, a lény pedig, aki eddig minden bizonnyal udvariasságból nem szólított meg, most kezét nyújtja feléd.

- Üdvözlöm, kedves uram. Engedelmével bemutatkozom: nevem Xia-Shu, és örömmel tölt el, ha segítségére lehetek. Szívből remélem, hogy útja eleddig mentes volt a kellemetlenségektől. Kérem, jöjjön velem. Churba úr néhány pillanat múlva fogadni fogja önt.

//Megjelenés: Xia-Shu külleme híven tükrözi lelkének lágy ragyogását, testét mintha fényből és szeretetből gyúrták volna. Termetében, tagjaiban végletekig hasonlít fajtársaihoz (ami a kaminoiak történetét tekintve egyáltalán nem csoda), arcvonásai finomak, hatalmas fekete szemének mélyén írisze bebörtönzött, ezüstszín csillagként tündököl. Apró, ívelt ajkaihoz lágy, andalító hang társul, tökéletessé téve a kaminoi remekművet.//

[Negra'da Bralor]

Ahogy átlépte a küszöböt, újabb okot talált arra, hogy zsörtölődhessen a fényűzés, számára undorító megnyílvánulásain. Ezen a helyen nem ez az első, amiben kifogásolni valót talált...

A fehér, szürke barázdákkal tűzdelt ajtó kinyílt, s valóban: érezte, ahogy a fenséges, eleddig itt nem érzett oxigéndús levegő járja át a tüdejét. Mélyet szippantott hát a levegőből, majd körbenézett. Lágy hangzatú búgás kísérte léptét. Bakancsa kicsiket koppant a padlózaton, ami szintén csillogott a fehérségtől.

Nem vette észre, de egy holdarcú, bájos "hölgyemény" vetett partot jobbja felől. Kedvesen mosolygott rá, s valóban meglepődésére bár, de ő is visszamosolygott. Ismerős faj volt számára, de nem derengett fel előtte a név... Második pislantása után azonban, újra a medve-szemszög uralta T'rát. nem látott semmi megható gyönyörűséget.

- Köszönöm. - jött a nyers válasz részéről.

[Churba a Hutt]

Xia-Shu szemét lehunyva, lágyan meghajolt, majd lassan elindult a folyosó vége felé. Kissé nyers fellépésed úgy tűnik, semmiféle ellenszenvet nem váltott ki belőle.

- Amennyiben nem okoz gondot, megkérdezhetném, hogyan szólíthatom? Esetleg azt is, mi járatban érkezett Churba úrhoz?

[Negra'da Bralor]

Az idő szokatlanul lassan telt. Míg ide feljött, és megérkezett, sokféle elnyúló, hosszanti ellenőrzés közepette, kicsit úgy érezte bekattan. Mégis megőrizte még hidegvérét. Nem szerette az efféle fényűzést, s ezen a helyen nem bántak csínján vele.

Ráadásul most még egy nyájaskodó non-humán próbál vele kedveskedni. A fene vigye el, nem értik meg, hogy egyszerűen nem kívánkozik ilyen kényelemre, csak Churba elé akar érni és vele beszélni?! Mit kell húzni a dolgokat, és cifrázni... forgott benne a türelmetlenség, hiszen a magas, ám igen vékony Xia-Shu felettébb lassan mozgott. Kecsesen, de borzasztó körülményesen...

- Negra'da Bralor-nak. - mondta nyersen. Kicsit ki akarta adni már mérgét, amit a hely kavart fel benne. - Csak így szólíthatsz! - ha már Shu ennyire behódolón viselkedett - talán kicsit túlzás is volt - , megengedett magának egy szarkasztikus választ. Cinikus volt, ez tény. Viszont, hogy ez a nő ne ijedjen meg tőle, elejtett egy huncutabb mosolyt. - Majd az uraddal megbeszélem a továbbiakat... - vette komolyabbra a szót.

[Churba a Hutt]

- Kívánsága szerint, uram.

Ugyan nem mondhatni, hogy a kaminoi lány nem vette a lapot, nem bántódott meg a szavaidon. Tudomásul vette, hogy nem szeretnéd megosztani mással az információidat, és ezt tiszteletben tartotta. Az út további részében csendes maradt, és csupán akkor szólalt meg ismét, mikor végül elértetek a nagyterem ajtajához.

- Megérkeztünk, Negra'da Bralor úr.

[Negra'da Bralor]

A mandalori nem méltatta már több szóra Xia-Shu kedvességét, csak köszönően bólintott. Egy-két halk sóhaj közepette belépett a terembe.

Belépett volna, ha egy kis barnacsuklyás valami, nem lábatlankodott volna előtte, és nem botlott volna bele. Szegény kis jószág a hatalmas termetű T'ra acélbetétes bakancsának útjába került, és - ha nem is jött akkora lendülettel - leborította a lábáról. Vékony, nyafogó hangocska visította keresztül a terem falait. Negra'da felhúzta a szemöldökét, és felkapta a tekintetét...

Úgy tűnik hirtelen megzavarta az ott megszokott életet, hiszen beléptekor hangos zsivaj töltötte meg a szobát, most azonban minden figyelem rá terelődött, s ezzel egyetemben sivár csönd ült meg.

A bejárattal szemben, egy érdekes állványzat tornyosodott, felette két kopottas, hímzett zászló vonaglott, tetszelegtetve a rá hímzett jelvényeket. Az egyiket felismerte, a néhai hutt gengszter, akinek dolgozott, sokat mutogatta neki a Besadii klán hírhedt jelképét.

- Elnézést - törte meg a csendet Negra'da a már megszokott átható hangján. Szemével a kis jawa narancssárga szempárját kereste, de eszébe jutott, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Mégis tudtára akarta adni, hogy sajnálja amiért ledöntötte a lábáról. Majd tekintetét végigjáratta a többieken. - Churba Besadiihoz jöttem! - természetesen a jelből következtetett a nevére. Remélte talán ezzel is imponálhat...

[Churba a Hutt]

A kis jawa hangos visítás közepette mosta fel a fényes padlót. Ahogy Negra'da közelebb lépett, láthatta; a teremtés hangosan szitkozódva tápászkodott fel a földről. Lipi volt az, aki jó szokásához híven lenyúlt valamit a kantinból; a csirkecomb egy jókora szafttócsában hevert, a barna köpeny csücske épp belelógott.

Hadonászásából ítélve nem tudta beszélni a galaktikus közöst, még ha értette is amit Medve mondott. Háta mögül azonban hirtelen masszív fogaskerekek kattogása hallatszott, minek hatására összerezzent. Gyorsan körbenézett, majd felpattant és - természetesen a csirkecombbal kezében - kirohant a terem ajtaján.

A medencéből, mely a hatalmas falikárpitok alatt terebélyesedett, egy emelvény bukkant elő, rajta egy - még az ő méreteikhez képest is - hatalmas és kövér huttal. A dagadt lény tömpe végű farka idegesen járt fel-alá, és amint az emelvény hangos kattanással elérte végső pozícióját, Churba Besadii Jaara megfordult, hogy szemtől szemben álljon újonnan érkezett vendégével. A kaminoi nő ekkor ellépett Medve mellett, majd nemsokára feltűnt a hutt mellett, törölközővel kezében. Miközben szárazra kezdte törölgetni, Churba felemelte hájredőkkel párnázott, vastag kezét és hagyományos módon üdvözölte a vendéget.

- Achuta!

[Negra'da Bralor]

T'ra nem csalódott. Egy igen termetes hutt emelkedett fel, a maga felséges valójában. Arca, keze, és hasa csillogott a vízáztatta, nyílvánvalóan mindenféle bőrápoló szerekkel telenyomott medence hatásai révén. Habár sok mindenkinek taszító lehetett az a pofázmány, amivel a Teremtő ihlette ezt a fajt, Negra'dában nem csendített semmilyen taszító szólamot.

Egy ideig kereste a szavakat, majd úgy gondolta, inkább a testi jeleket hozza előtérbe. Kissé hátralépett bal lábával, majd méréskelt szögben megdöntötte felsőtestét; meghajolt. Feje utána mozdult, s mikorra felvetette, csillogó és páratlanul ékes szempárral találta szembe magát. A huttnak különösen értelmet sugárzó írisze úgy ragyogott a terem fényeiben, akár Dantooine naplementéinek színei. Mégis sugárzott egy kis félelmet keltő hatalmasságot, és furfangot. "A szeme sem állt jól."

- Üdv neked mélyen tisztelt Churba! - kezdte fennkölt szavakkal. - Gondolom csodálkozol érkeztemen. Nem vezérelt más ide, csupán a munka csodás illata. Megmondom őszintén megfogott e hely külső látványa. Ékes a kiszolgálás, és a fogadtatás is. Habár, ha meg nem sértelek, nekem kissé túlzás is volt. - feltekint a plafonra, majd vissza a huttra. Megtanulta már, hogyan kell beszélni ezzel a fajjal. Kitanulta minden fortélyát a hutt-nemzetnek. Tudta, gyengének kell mutatnia magát, hogyha a helyzet úgy kívánja, meglepetés szerűen csaphasson le. Most ő az alárendelt... nincs mese. (Andersen meghalt!)

[Churba a Hutt]

- Hmm...

Churba kissé hátrahúzta fejét, varangyszájának ajkait összeszorítva gondolkozott.

<Pfeh, sok a körítés. Harcos, és nem egy zöldfülű tacskó, az biztos. Próbára kellene tenni...>

Jobb kezével int, mire a termet fémes kopogás tölti meg. Egy protokoll droid lépked elő az egyik oszlop mögül, majd Churba mellé siet. Xia-Shu nagyjából ekkor fejezi be a termetes hutt szárazra törlését.

- ***CZ-4, protokoll és fordítódroid szolgálatára áll, uram! Parancsa?***
- Két corelliai whisky, jegelve. Egy nekem, és egy a vendégünknek itt.

Csodálkozásodra a hutt közös nyelven szólalt meg. Még nem hallottál nagyon olyanról, hogy a beképzelt faj tagjai odáig "alacsonyodtak" volna, hogy ne saját nyelvükön szólaljanak meg. A protokoll droid láthatólag sértődötten távozik a terem sarkában található bárpult felé. Churba megvakarta állát.

- Nem csodálkozom érkezteden. Pontosabban a portán történtek óta vártam, hogy felbukkanjál. He-hee. Ami a vendégszeretetet illeti...igen, vannak akik keményebb körülményekhez vannak szokva ugyebár. Mondd, milyen munka reményében érkeztél? Hivatásod homlokodra van írva ugyan, mégis jobban szeretném saját szádból hallani. Mesélj hát.

Közben a protokoll droid melléd lépett, tálcáján egy pohárnyi méregerős szesszel.

[Negra'da Bralor]

Negra'da szúrós tekintettel fürkészte a huttot. Először a droidot ugrasztotta, és aztán...

... aztán T'ra hatalmasra tátotta belső száját. Hihetetlen, de egy pöffeszkedő hutt, Galaktikus Közös nyelven mert megszólalni. Ez mindenképpen jel arra, hogy nem éppen a magától eltelt fajtába tartozik.

- Köszönöm nem iszom alkoholt! - tolja el az italt, miközbe lesüti egy pillanatra szemét. - Ne higyje, hogy olyan egyszerű megállapítani a hivatásom. Hogy is mondják? Ez annál sokkal komplikáltabb. Tény, hogy a vértezetem árulkodó jel lehet... de származásomat tekintve, ez bizony nem olyan egyoldalú! - a hutt csöndben várja végig, míg befejezi. Egész szimpatikus neki első látásra. Ám mégis van fenntartása vele szemben, hiszen csúnyán pórul járt már, hogy hitt a huttban.

[Churba a Hutt]

<Ahogy gondoltam.>

- Droid! Ide hozzám!

CZ-4 odatipeg mesteréhez, majd átnyújtja neki a rendelt whiskyt. A hutt gyorsan benyelte mindkét italt, mintha vizet inna. Egy pillanatra elgondolkozol, milyen mennyiségű alkohol kellene neki a lerészegedéshez, ám mikor gondolatban a harmadik hordónál tartasz, Churba hangos nevetésben tör ki.

- Hohhohhooo. Milyen igaz. És, bár a nemes vérvonal nem tesz önmagában értékessé senkit, felettébb érdekel, kik a véreid. Én, mint említetted, Churba Besadii Jaara vagyok. Nemzőm Basra, felmenőim több ezer évre visszamenőlegesen a Besadii klán nagyjai közt voltak számontartva. Most már tudod, mire számíthatsz. Kérlek, tisztelj meg engem azzal, hogy hasonlóan jársz el.

[Negra'da Bralor]

Negra egyre jobban elcsodálkozott a hutt tanulékonyságán, és ebből következtetett, hogy nyílvánvalóan tehetséges is lehet. Ezt a következtetést abból vonta le, hogy a szavak nem sablon szerint követték egymást a hutt hatalmas szájából, hanem választékosan fogalmazta meg mondandóját.

Tekintve, hogy általában e nemzet fiai nem vetemednek arra, hogy elhagyják saját anyanyelvüket, és fáradozzanak más népekével, ha itt vannak a protokoll-droidok, akik kismillió nyelven tudtak fordítani és beszélni. Tiszteletreméltó, hogy ilyen szépen elsajátította a Galaktikus Közöst.

Medve egy pillanatra habozott, majd belekezdett válaszába.
- Bralor Tor sarja vagyok, Mandalore fái közt nyitottam ki először a szememet. A mandalori nemzedék egykoron hatalmas családfákkal rendelkezett, híres háborúk győztesei voltunk. Mostanra már... - kicsit köhhintett. - a szétszéledt kúltúrák részesei vagyunk. Vannak társaim szerte a Galaxisban, de sokan már nem követik a mandalori alapeszméket. - lesüti a szemét, és nagyon szomorúnak látod. Eszébe jutott, hogy megfosztották páncéljától, és azóta sem torolta meg. Eszébe jutott az is, hogy az ő népe már nem tart össze úgy, mint rég. Ez bánattal töltötte el. - Ni cuyi ne'briikase! (Boldogtalan vagyok!) - nem akarta ezt a hutt tudomására hozni, és jól esett neki egy kicsit a rég nem használt mando'a nyelvén megszólalni.

[Churba a Hutt]

-Ooh!

A hutt zöldessárga szemei egy pillanatra tágra nyílnak, meghökkenve dől hátra. Ledöbbenése kissé megjátszott, hiszen számolt a lehetőséggel, még ha nem is tartotta elsőre valószínűnek.

<Mandalori tehát...mivel tisztelhetném meg leginkább? "Ni cuyi ne'briikase!" Meg is látszik rajtad, barátom. Elgondolkodtató...egy mandalori aligha jelenik meg vértje nélkül, hacsak...hm.>

- Mishuk gotal'u meshuroke, pako kyore. (A nyomás drágakövet szül, az enyhülés csak romlást.) Udesiir, ner vod. (Pihenj, barátom.)

Ugyan nem tud tökéletesen beszélni mandaloriul, sok időt áldozott a harcos kultúra tanulmányozására. Ideáljai sok helyen átfedésbe kerültek az előbbiekével, tiszteletét ezzel a pár mondattal próbálta kifejezni.

- Hagyjatok magunkra.

A teremben tartózkodók néhány pillanat alatt távoztak. Xia-Shu a hutt mellé lépett, lágyan meghajolt előtte, majd megszólalt.

- Engedelmével én is távoznék, Churba úr.
- No de miért, drága gyémántom? Ooh, tudom mi bánt téged. A Kaminoi Invázió, igaz? Sajnálatos, hogy objektív szemléleted így elhomályosítja a gyász és a fájdalom. Elmehetsz.
- Köszönöm.

A kaminoi lány udvariasan meghajtotta fejét feléd is, de láttad, hogy ezüstszín íriszei a földet figyelték. Ahogy elhagyta a termet, kék köpönyege sötét zászlóként lobogott a félhomályban.

[Negra'da Bralor]

A Bralorfi rezzenéstelen arccal szemlélte, ahogy az ő személye régmúlt emlékek sötétjét kavarta fel a kedves Shu szívében. Nem nézett rá bátorítón, sem pedig haragosan, szemében az egyetértés egy csepp szikrája sem látszott. Vasfegyelemmel rejtette el arcáról az érzelmeket...

Visszabiccentett a távozásra utaló meghajlás tiszteletére, ám ennél többet nem foglalkozott a kaminoival.

Lassú, kimért léptekkel közeledett a kiemelkedő pódium felé, miközben meglepődésének nyomát sem mutatta ki. Pedig mélyen elképedt a hutt szavain, aki az előbb csaknem folyékonyan költötte a szebbnél szebb mondatokat Galaktikus Közös nyelven, s ha még nem lett volna elég; beszélte a mando'a nyelvet is. Költőin - hisz az a bölcsesség ami mellesleg tökéletesen a képbe illett, nem mindennapi nyelvhasználatot igényel.

Mikor odalépett, meghajolt előtte, és folytatta.
- Nem kenyerem a pihenés, dolgozni jöttem! - szakította félbe a meghitt pillanatot. Egyébként ez sem volt véletlen: nem szerette a mélyreható beszélgetéseket, jobban kedvelte a tárgyilagosságot. Emellett az efféle beszélgetések utat nyithatnak lelkülete felé, amelyben megannyi gyengeség rejtőzik, nem lenne tanácsos ezeket feltárni.