Kajil be Dral Ordo (Corelliai szektor)

[Dral Ordo]

Mikor észrevettem, hogy csak egy postás az, leeresztettem fegyveremet, s feltűnés nélkül intettem egyet Jack-nak is, hogy tegyen így. Ezután egy határozott mozdulattal kinyitottam teljes egészében az ajtót, s ekkor a fegyverem már az övemen lógott. Egy bizonyos Aaron Shutta-t keresett. Sajnos az nem én vagyok, de ezt a kézbesítő nem tudja, így a legkisebb izgalom nélkül válaszoltam neki.
- Én volnék. - majd a csomagra pillantottam.
Nem volt túl bizalomgerjesztő számomra, talán lehet, hogy egy újabb bomba, s ha leszedtem a doboz tetejét, akkor robban. Óvatosan kell eljárnom majd, a kinyitásnál oda kell figyelnem, hogy ne tegyek semmi hirtelen mozdulatot, s figyelnem kell minden apró kis dologra.

[Veszély]

- Itt írja alá, kérem. - nyomott az orrod alá egy adattáblát meg egy digitollat a kifutófiú, majd miután odakanyarintottad a megfelelő nevet, távozik. Ketten maradtok a csomaggal. Első ránézésre megnyugtató, hogy nem ketyeg, pittyeg vagy vibrál... de persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyanúd alaptalan.

[Dral Ordo]

A kézbesítő srác rögtön egy adattáblát nyújtott át az ajtó résén, mellé pedig egy digitollat. Átvettem tőle mind a kettőt, majd az Aaron Shutta nevet firkantottam az aljára. Mikor visszaadtam az eszközöket, cserébe egy csomagot kaptam vissza, majd a kifutó sarkon fordult, s távozott.
Behajtottam az ajtót mögötte, majd szemeimet a dobozra szegeztem, s csak figyeltem. Első ránézésre semmi gyanúsat nem vettem észre, semmi hangot nem hallatott, s furcsa mocorgást, mozgolódást sem éreztem. Ettől függetlenül nem nyugodtam meg teljesen, így még mindig óvatosan bántam a csomaggal. Letettem a szoba közepére, oda hol semmiféle törmelék vagy piszok nem zavarhatott. Jack is érdeklődve jött közelebb, majd tenyereit a combjára támasztva görnyedt felettem. Én mellette guggolva megfogtam óvatosan a fedelét, majd figyelve, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatokat, elkezdtem kinyitni a csomagot. Ha bármiféle kattanást, vagy feszülést éreztem vagy hallanék, akkor abbahagynám a mozdulatot, s újabb terven törném a fejem.

[Veszély]

Kattanást, vagy feszülést ugyan nem érzékelsz, de amint egy kis rést nyitsz a doboz tetején, halk zsiszegés hallatszik bentről.

[Dral Ordo]

Ahogy emeltem a doboz tetejét, semmi kattanás vagy robbanóanyagra utaló dolog nem hallatszott, látszott, azonban furcsa, halk sziszegésre lettem figyelmes, mintha valami hüllő lenne benne. Mivel abban már biztos voltam, hogy nem robbanószer, ezért úgy gondoltam, hogy talán durvábban is bánhatok a küldeménnyel, ezért a szoba túlsó felébe dobtam úgy, hogy az mikor nekiütközik a falnak a doboz fedele kinyíljon, s szemügyre vehessük, hogy mi van benne. Ám a mozdulatot követően rögtön elővettem a sugárvetőmet, így ha valami támadó jellegű hüllő lenne benne, akkor azt könnyedén elintézhetem.

[Veszély]

Hiába a sugárvető, nincs mire tüzelned - a ládából nem hüllő bújik elő, mikor a fedél felpattan, hanem sötétsárgás gázfelhőt pöffent ki magából, mely másodpercek alatt beteríti a szobát. Nem tudod pontosan, milyen anyag lehet, de mindkettőtök szemét azonnal marni kezdi, a levegővétel nehezebbé válik, ahogy a fejetek is... a világ elsötétül.

Immár bizonyos, hogy a merénylet célpontja nem Szerya volt, hanem Aaron, a lakás előző tulajdonosa, aki olyan hirtelen akarta elhagyni otthonát. Talán sejtett valamit előre? Számított a gyilkossági kísérletekre - melyeknek végül Dral Ordo esett áldozatul?

[Dral Ordo]

A doboz csattan a falon, s le is nyílik a fedele, ám mikor a szemeim elé tárult annak belseje nem az történt, amire számítottam. Nem volt benne hüllő, még csak élőlény sem, így a sugárvetőt eltettem, ám mire fölnéztem ismét a dobozra, abból már valami sárga színű gáz kezdett el szivárogni, s betelítette az egész lakást. Talán az lett volna a megfelelő megoldás, hogy addig távozok, amíg lehetett volna, de nem bírtam. Minden testrészem elnehezedett, főként a fejem. Levegőt is alig kaptam, így azonnal a torkomhoz kaptam, de ez csak reflex volt, nem segített ez sem. Egy pillanatra Jack-re néztem, aki ugyanarra a sorsra jutott, mint én. Térdre estem, s elengedtem a torkomat. Karjaim szinte élettelenül himbálóztak mellettem kettőt, majd végül hasra estem, s elsötétült előttem minden.

[Veszély]

Csodával határos módon, de magadhoz térsz. Arcodat hűs szellő legyezi, és miután fejed kitisztul - bár még órákon keresztül szörnyű fejfájás fog még kínozni - rájössz, hogy életedet pont a merénylő előző kísérlete mentette meg. A rakéta által ütött lyukon folyamatos huzat árad a szobába, és röviddel eszméletvesztésetek után teljesen kiszellőztette azt megvédve titeket az igen veszélyes kontaktméreg teljes hatásától.

Szádban savanyú íz maradt a gáz után, tagjaid zsibbadtak, alig van erőd mozdulni... ebben az állapotban a következő merényletet semmiképp sem éled túl. Mielőbb rá kell jönnöd, ki a támadód.

[Dral Ordo]

Hamarosan, egy kis idő elteltével életre utaló jelek jelentkeztek rajtam. Először a bőrömön éreztem a hideg levegő fújását, melyból egyértelműen kiderült, hogy még élek. Lassan a szemeim is felnyíltak, bár még a földön hasaltam. A mozgással azonban már problémák adódtak, a gáz hatására szinte minden izmom elgémberedett, alig bírtam mozogni. Egyértelművé vált számomra, hogy a célpont nem Szerya volt, semmiképp sem, hanem sokkal inkább az előző tulajdonos, Aaron.
Lassan kúszni kezdtem a doboz felé, át a törmelékeken, nem érdekelt, ha valamivel megvágom magamat, meg kell néznem azt a szerkezetet magamnak, hátha utal a merénylőre. Út közben néhányat köpnöm kellett, a gáztól nagyon savanyúvá vált a szájízem. Ez már nem vicc volt, minél hamarabb rá kell jönnöm a dologra, hisz, ha még egyszer próbálkoznak, az valószínűleg olyan kaliberű támadás lesz, melyet nem élek túl.

[Veszély]

A vizsgálódás jóval több időt vesz igénybe, mintha teljesen magadnál lennél, de végül meg tudod állapítani: a küldemény egy apró tartályt tartalmazott, melynek tetején egy apró fényérzékelő szenzor villog. A csomag kinyitásakor a szenzort fény érte, ami aktiválta a szelep nyitófunkcióját, a gáz pedig szétömlött a szobában. Olcsó alkatrészekből állítottak össze halálos fegyvert, talán a gáz beszerzése lehetett az egész merénylet legköltségesebb része. Ha a támadóü kilétéről nem is nyersz információt, egy dolog biztos: profival van dolgod.

[Dral Ordo]

A dobozhoz érve megállapíthattam, hogy annak tartalma egy kis tartály, tetején egy szenzorral. Azonnal tudtam, hogy miért vétettem akkora hibát, mikor eldobtam. Ebből sem sok derült ki s támadóról, sőt, voltaképpen semmi. Profi volt a fickó, annyi biztos. Ekkor hirtelen az agyamba csapott az ihlet, eszembe jutott a küldönc fiú. Nemrég hagyta még el a lakás küszöbét, ha lifttel ment, akkor is még nem érhetett ki az épületből.
Felálltam a földről, de a szer hatása még mindig érződött egy kicsit, ezért megszédültem, de futva indultam a lift felé. Enyhe szédülést mindig éreztem, de olykor egy nagyobb hullámban tört rám, s akkor kénytelen voltam a falnak támaszkodni. Gyorsan felhívtam a három lift közül az egyiket, a másik kettő foglalt volt. Beszálltam, s megnyomtam a 60. emelethez tartozó gombot, ugyanis 10 emeletenként volt egy kijárat az épületből, s ez volt a legközelebbi, volt egy olyan érzésem, hogy a futár is ezen érkezett.

[Veszély]

Szervezeted nehezn viseli a hirtelen megerőltetést, talán csak kőkemény harci képzésed tart talpon mindvégig. Fejedet mintha kalapáccsal vernék belülről, lábaid pedig mintha egymástól függetlenül próbálnának mozogni; látásod el-elhomályosul, de mindig csak pár másodpercre... bár a huzat feloldotta a jó résézt, a méreg még mindig megvisel téged - talán még egy rancort is kütött volna a zárt térben.

A liften végül nem tudod tovább visszatartani - elhányod magad, ahogy a szűk kabin meglódul lefelé. A hatvanadikon szinte kiszédülsz a folyosóra, a szembefal megtart, így nem esel össze. A küldöncöt azonban sehol nem látod. Kétségbeesve tántorogsz a kijárat felé, ahol szíved megugrik, amint meglátod, hogy a bombát kézbesítő férfi épp felkászálódik suhanójára... talán lehetett még néhány kézbesítendő csomagja, hogy utolérted, annak ellenére is, hogy ki tudja, mennyi időt töltöttél ájultan, a földön heverve...

[Dral Ordo]

Alig bírtam járni, a lábaim nehézkesen bár, de többnyire engedelmeskedtek, de az egyenesen haladás így is gondot okozott. Úgy éreztem magamat, mint mikor egy egész sisaknyi sört ittam meg az Ordo-n, a számomra rendezett ünnepélyen. Persze, nem egy sisakkal ittam, de az akkor esti hatás épp olyan volt, mint a mostani, leszámítva a savanyú ízt a számban. Néha- néha kettős látás alakult ki nálam, de ezek néhány másodpercig tartottak csupán, aztán ismét képes voltam tájékozódni. A liftben viszont már rosszabb lett a helyzet, nem bírtam tovább, és kiraktam a rókabőrt. Elképesztő szag terjengett eztán a sok kis kabinban, nem sok hiányzott, hogy újra hányjak, de végül nem történt meg, s épségben zuhantam ki a lift ajtaján. A falnak dőltem, de a kifutófiút nem láttam sehol sem.

A kétségbeesés következtében nem nagyon figyeltem a füstbomba okozta érzésre, bár az továbbra is kínzott, de nem fogtam fel. Továbbá, hogy kiléptem a kijáraton, s friss levegő csapott az arcomba további javulást eredményezett, de.... de. A járás továbbra sem volt túl bizalomgerjesztő, de két dioptriaváltozás között felfedeztem a kézbesítő srácot. Ezek szerint nem voltam sokáig eszméletlen állapotban, de így is kétséges volt, hogy el tudom-e még csípni a fiút. Kocogni kezdtem felé, s közben elcsukló hangon, de hangosan kiáltottam.

- Hé, állj meg. - kiáltottam felé, s közben megpróbáltam valami épkézláb és társaságba való testtartást és grimaszt felvenni.

Ha nem vesz észre, akkor megpróbálok gyorsítani a tempón, közben további kiáltásokkal megállítani, s még időben rávetni magamat, ha a szükség úgy hozza.

[Veszély]

Szédülten tántorogsz kifelé az épületből, és bár a friss levegő némileg jó hatással van rád, van egy pillanat, mikor majdnem leszédülsz a járda mellett húzódó mélységbe. Kiáltásod erőtlen, talán l se jut a fickóig... a suhanó hajtóműve feldübörög.... aztán a küldönc feje feléd fordul, és mikor felismer, azonnal lelövi a motort. A pilótasisakot visszaakasztja a kormányra, és leszáll a nyeregből. Körülbelül ekkorra érsz oda, ahol ő áll.
- Hé uram... Elég szarul néz ki, mi a gond?

[Dral Ordo]

Szaladtam ahogy tudtam, utol kellett érnem a kézbesítőt, szó szerint élet halál kérdése volt. Ha nem sikerül, akkor egy nagy lehetőségtől esek el, hogy kiderítsem: ki is a merénylő? A méreg hatása még mindig jócskán bennem volt, ennek köszönhetően egyszer majdnem leestem a járdáról, s a mélybe zuhantam volna, de még idejében tettem át a súlypontomat a másik oldalra, így megmenekültem. Halál közeli eset volt, de most nem érdekelt, egyáltalán nem rázott meg. Voltam már sokkal közelebb is a halálhoz, mikor a Jedik ellen harcoltunk, de azt is megúsztam.
A srác beszállt a siklójába, s beindította annak hajtóműveit. Megsokszoroztam a tempót, de már így is kilátástalannak látszott a helyzet. A fiú végül még oldalra nézett, s tekintetünk találkozott. Azonnal leállította a motort, majd kiszállt a gépből. Én ekkor érkeztem oda, nem sok hiányzott, hogy összeessek előtte, de minden erőmet összeszedtem, s szédelegve álltam előtte.

- Ki küldte a csomagot? ... *lihegés* ... A 623-as lakásba? - kérdeztem tőle zihálva. A siklón támaszkodva meredtem rá szédelegve.