Űrkikötő

[Mithras Beviin]

Egyszerűen csak vállat von s követi a különös kis csapatot. Egyáltalán nem lenne meglepődve, ha vissza már nem így térnének. Ha ezen a bolygón nem lopják el a droidot, akkor jó nagy verekedésbe fognak kerülni.

Hosszú kabátját az oldalfegyverére húzza, hogy ne legyen annyira feltűnő.

[Vasius Khan]

Egy légitaxi érkezett -sok másikkal egyetemben persze- Nar Shaddaa űrkikötőjébe. Estefelé volt, így a forgalom visszaesett, ami mondjuk valahol nem túl pontos, hiszen így is több ezer hajó jött és ment szinte percenként. A forgalomirányítóknak sosem volt egy nyugodt percük sem, de szerencsére jól meg voltak fizetve és váltva dolgoztak. Heti egy nap 8 óra munka, a másnap pedig szabadnap. Persze bekerülni nem volt egyszerű, általában valamelyik nagynevű hutt klán protezsálta be az ifjú jelentkezőt.

Vasius Khan a TBH-341-es dokkhoz indult. A teherhajó láthatólag indulásra készen állt, egy zsoldosnak tűnő férfi állt nehézpáncélban és nehéz ismétlő sugárkarabéllyal a kezében a rámpánál. Amikor meglátta Vasiust közeledni azonnal előrébb lépett és felemelte a fegyverét. Mivel Khan ezt nem viszonozta, nem lőtt, hanem megkérdezte, ki ő és mit keres itt.

- Engem küldtek, hogy segítsék a rabszolgaszállítmánynál. Vasius Khan - mutatkozott be és a kezét nyújtotta.

- Ja, vagy úgy. Üdv, Cordan Omna. Öt perc és indulunk, szállj fel.

Vasiust nem kellett nógatni, fellépdelt a rámpán és körbenézett. A teherhajó alaposan át volt alakítva, a raktér le volt zárva egy nehéz ajtóval, a falakon pedig bilincsek voltak. Több humánt és non-humánt is látott, akik eléggé ramaty állapotban voltak. Nem hiába, aki rabszolgaként kellett, hogy leélje az életét, az végleg lemondhatott az egészséges táplálkozás luxusairól. Khan egy picit sajnálta őket, de aztán vállat vont, mondván, megérdemlik a sorsukat.

- Ha bármi gond van, nyugodtan lőjj beléjük - mondta Cordan amikor elhaladt mellette.

Később a pilótafülkében szólt neki, hogy azért ne írtsa ki őket, mert az nagyon nem lenne nyereséges. Csak tartsa fenn a rendet. Vasius értette a dolgát és nem volt gond. A teherhajó felszállt és a határellenőrzés felé indult.

[Negra'da Bralor]

A sötét, mégis rendkívül mozgalmas város bolygó légtere közel sem bizonyult barátságtalannak. Hajóját könnyedén irányítva, lassanként közelítette a dokkokat. Látta, amint a kisebb-nagyobb hajók utat törnek röptük közben, a kuszának tűnő, de leginkább rendezettnek minősíthető forgalomban. Látszott, hogy a felhőkarcolók rengetege, úgyszint rengeteg fajnak ad otthont.
Negrada elmosolyodott. Tudta, hogy Nar Shaddaa mindig is a bűnözésről, az illegális ügyekről, és a befolyásról szólt. Ez a bolygó adta otthonát rengeteg kalóz különítménynek, hutt gengszternek, csempész embereknek, s még sorolhatnánk azokat a nem éppen bűntelen kasztokat, melyek itt tökéletesen otthon érezték magukat. Ez éppen kapóra jöhet, gondolta magában a mandalori. Némiképp keserédes mosoly volt az előbbi, hiszen minduntalan eszébe jutott az a nap, amikor megfosztották őt méltóságától. Nem volt elég körültekintő, és ez fegyverzetének igen becses darabja bánta: a mandalori acélból készült páncélja. Ahogy ezen merengett, újra elöntötte a düh, amit a kétely szült. Nem értette az okát... segített annak a huttnak, megbízott benne. Pedig tudhatta volna, hogy ez nem ilyen világ. Megrezzent a szeme, de ismét a vezetésre ügyelt; lassan ereszkedett, az egyik szabad leszállóplatformot vette célba.

[Emord Shad]

A fedélzeten:

Megkapva a leszállási engedélyt hamar megérkezik a hajó a leszálóra, ahol fokoatos lassitással, gyengéd navigálással ér földet. Kopan az érintkezéskor. Ehalkulnak a hajtófelek a szárnyoldalakon és készülödni kezd a legénység. Shad lassan felemelkedik az ülésből, majd kabinjába csörtet, ahol magára agatja a szükségesnek vélt eszközeit, társa addig a rámpát ereszti le. Ezt követően a gran mindjárt arra veszi az irányt.

Kilépve idegen környezet fogadja, idegenek minden fele. Rajta azonban nem látni feszültséget vagy zavart. Vigyorgó képpel indul meg előre.
Herbo ekkor érkezik útána, de ő megáll a rámpán úgy szól utána.
- Ha már nincs szükség a segitségemre, akkor legalább tartsuk a kapcsolatot. Ne feled ez egy harcművész.- mondja a nő figyelmeztető, feszéjezett hangon. Shad meghökköl és megfordul.
- Magam talpán gyövök vissza. - mondja egy biccentéssel megtoldva a dolgot. Azzal elhagyja a kikötőt.

/Folyt. a Szemfényvesztő-ben/

[Shavar]

Shavar mindvégig ébren volt, ám a fejlett technológiának köszönhetően nem érzékelte sem azt, hogy kiléptek a hipertérből, sem a leszállási manőver végét. Az első, amire felfigyelt, az a közeledő fickó lépteinek nesze van. Elég határozottan kongtak, ezért a shistavanen tudta, hogy valami készül. Sajnos nem volt abban a helyzetben, hogy bármilyen óvintézkedést tegyen, ezért csak feszülten várt. Az ajtó feltárult, a vadászatra termett lény egy pillanatra nem látott semmit, ez pedig pont elég idő volt a belépő férfinek. Tisztes távolságból felemelte a puskáját és altatólövedéket eresztett bele Shavar combjába. A non-humán felszisszent és odakapott, de már késő volt. Az anyag behatolt a véráramába és néhány rövid másodperc után elveszítette az eszméletét. Az őre még várt egy picit, aztán behívta egy társát és ketten együtt áttették egy ketrecbe, amit felpakoltak a siklójukra, aztán elindultak az úticél felé.

[Emord Shad]

Kiérnek az ivóból - a bűn melegágyából -, az útra érve figyelmesen halgatja Lee-t a "kis gran". Érdekes hallgatni egy hasonló múltú valómásait, elveit az életről. Mindaz amit megélt nem haszonként értékeli, hanem bánatként ami most a végetekig felemésztette, olyanyira, hogy vállalja értük az összes következményt. Talán előrébb jár mint Shad. Vajon hősünk is ide jutna egy nap? Nagy talány.
~Konyít a küzdősporthoz? Becsület- és tisztességről eszél rámadásul?~
- Valóban afélék. Noha a harci okulás ama kedélyes twi'lek-től miként téritette a jó felé? A harc nem szülhet békeséget, me nem sajátja.
Feleli a kérdésre Shad, nézését belemélyesztve a másikéba. Nyomatékot adva állásfogalásának a témában s lassan elérkeznek az teherszállítóhajóhoz, a Szárnyatlanhoz.
Már várták őket, legalábbis egyiküket, a pilóta a rámpa oldalsó rúdjára támaszkodva töltötte szabadidejét, kissé szenvedve a tehetetlenségtől és a tudatlanságtól.
- Visszajöttél?! - csattan fel egy örömködő női hang mikor megpillantja Shad-et. Érdekes pilóta sisak van rajta, felhajtott rostéjjal és ugróruha.
- Nincs teketória ,röptében teperünk visszafele. - vágja rá a gran szigorúan. Munkaidőben vannak nincs idő a locsogásra, annyi azonban könnyen kiderül annak, aki csak kicsit is figyel, hogy ezek ketten érdekes viszonyban vannak.
Alice, kissé meglepődik az idegen láttán, de nem tétlenkedik tovább. Pattan rögvest és mefordul a helyóba. Bent a pilóta fülke felé veszi az irányt.

- Rendben, koma, hogy nem váljék kómásá ez útúnk, szóljék valamifélét a Tatu planeta úrárúl, Csaba...izé...Jabba felül. Ama aranykórában miko ügyletelgetet volt megtudakolt valamifélét felőle? - érdklödik a gran vissza fordulva a rámpáról. Majd ha Lee bement, akkor szép lassan elindul a hajó is és ő helyet foglal egy a hajón kialakitott asztalnál.

//Írj ide vagy az pajzshoz Holonet, aztán lépésről lépésre eljutunk a Tatooine-ra//

[Neela D'olostien Skirata]

*A kikötőbe érkező BARC robogó nagy iram után fékez le a két jelzés nélküli komp előtt. A leszálló nő elé egy sötét és ugyancsak jelzések nélküli páncélt viselő katona siet és átveszi a robogót, majd a kompra viszi. A nő gondolkozás nélkül siet el a két hajótól egy másik dokkba, ahol négy hasonló kvalitású vadászgép várakozik. Rövid szóváltás után a pilóta kiszáll és átengedi a gépet. A nő beszáll és indul is a világűr felé.*

[Jechta a Hutt]

Hen Sala érkezik hajójához egy YT-2400-ashoz amin egy vörös csík található.
Helló, édes! Rég láttalak. - Megállt a rámpával szemben. Megnyomott pár gombot a gépen és a feljáró lennyitódott. Sala felment, majd becsukta a kijáratot. Éppen mellette volt egy kommlink. Aztán kicsit keresgélt és talált egy adattáblát. Bement a pilóta fülkébe és a másod pilóta székébe beletette a két szerekezetet. Aztán beindította gépet és elindult a pajzshoz.

[Holonet]

Shad

Amikor a hajóhoz érkeztek, Lee határozottan feltűnően méri végig a női pilótát, jól láthatóan próbál az ugróruha takarta testből minél többet látni.
Kérdésedre felelet egy néma fejrázás, majd a férfi felsétál a rámpán.
Felszállásra készen álltok: irány a Tatooine!

[Jabba a hutt]

Nana&Marik

Miután a Desilijic klán két újabb üzletfele landolt, megpillantották a dokk előtt várakozó fekete, fedett tetejű siklót. Miután a hajó teljesen befejezte a landolási manővert, egy quarren lépett ki belőle. Egyenesen odasétált Marikhoz:

- Ha nincs kifogása, javaslom menjünk rögtön oda az épülethez – ajánlkozott és karjával a suhanó felé intett.

Egyáltalán nem volt barátságos, de az ellenséges jelzőt sem lehetett ráaggatni. Végezte a dolgát és kész.

[Marik Sheer]

Miután a két hajó landolt Marik és Vektor elhagyta a hangárokat. Kijebb, az űrkikötő előtt várta őket egy feket színű sikló.

- Ha minden jól megy, akkor itt jön az emberünk. - mondta Nanának miközben a suhanóra mutatott. Az apró hajó landolt nem sokkal előttük. Egy quaren szált ki belőle és egyenest feléjük sietett.

- Ha nincs kifogása, javaslom menjünk rögtön oda az épülethez - mondta Marikéknak,majd a sikló felé invitálta Jabba üzlettársait. A két ember szó nélkül mászott be a járműbe és hagyta, hogy a fickó elvezesse őket a gyárhoz.

[Gralmaar]

Gralmaar lassan körbepillant, majd cammogó léptekkel elindul az űrkikötő hosszú utcáin. Vállán ott lóg fegyvere, oldalának táskája ütődik folyamatosan. Nem tudja, merre mehetne, soha nem került még a nagy galaxisban ennyire magányos helyzetbe. Ahogy keresztülvágott a tömegen, szinte kiemelkedett az átlagosabb élőlények közül. Szinte átverekedte magát egy nagyobb csoporton, kik valamilyen különös játékot játszottak. Egy intéssel elrendezte a dühös kiáltozókat, és tovább ment. Abban a reményben, hogy talál egy helyet, ahol meghúzhatja magát, míg nem talál egy pilótát, akihez csatlakozhat.

[Gralmaar]

Gralmaar, ahogy keresztültrappol a kikötőnegyed utolsó utcáin, és befordul a corelliai szektorba. Úgy érzi, itt tudja majd magát meghúzni pár napig, s reméli, hogy itt talál elfogadható társat, aki elismeri mind harcászati, mind technikai ismereteit. Közben hosszú karjait lazán lóbálja, mintha nem aggódna. Pedig a látszat csal. Minden apró neszre odafigyel, s a legkissebb fenyegetettség esetén is kész lőni, vagy súlyos karjával ütni. Keresztül lép a corelliai szektor hatalmas fémajtóján...

[Gabbos]

Gabbos és társai érkeznek meg a Dirty Goldhoz és Mithras Beviin hajójához.

És... barátom mit kezdenél magaddal? Így, hogy nem kapunk munkát?
Nyugodtan várja a választ, miközben Chevranga lenyitja a Gold rámpáját, amin R8 már fel is robogott. Őt követte a Jawa. Valami miatt nem szeretnek belebonyolódni az üzleti dolgokba. Na meg... nincs kedvük végig hallgatni Gabbos elvetemült történeteit amiknek még a fele sem igaz.

[Keyan Wolf]

Miután letettem a kcsimet a kijelölt, Z-021-es platformra, magamra vettem páncélom többi részét is, és magamhoz véve az alap felszerelésemet-én már csak így hívom az elsõdleges beavatkozó csomagomat-, lesétáltam a rámpáról, majd a kikötõmesterhez sétáltam. Egy tipikus, pénzsóvár t'wilek férfi volt, valamilyen szakadtabb egyenruha szerûségben. Mikor odaértem hozzá, rám emelte vizenyõs tekintetét, és sárgás fogaival rámvigyorogva megszólított.

-Mi kéne, nagy ember?-majd fejét kissé megbillentve fürkészett tovább.

Be kell valljam, a fürkészés nálam egyenértékû az ellenõrzéssel, de most nem otthoni terepen mozogtam, így visszavettem abbéli ingerembõl, hogy agymûtétet hajtsak végre az ánuszán keresztül. Hála a múltamnak, elég jól beszéltem a nyelvüket, én a "nagy ember".

-Nem maradok túl sokáig, de addig is, ha fél szemed a hajón lenne, hálás lennék-kezdtem bele a szokásos, szinte minden forgalmasabb ûrkikötõben naponta lejátszódó színdarab rámesõ részébe. A fickónak mohón csillant a szeme, de arca ebbõl semmit nem árult el. Sõt, egész jól alakította a szerepét. Unott pofát vágott, látványosan elkezdte fekete körmeit vizsgálgatni, majd bólintott felém, és ravasz, sunyi tekintetét újból rám vetette.

-Mennyire hálás, nagy ember?-kérdését elvigyorodtam. Még a leszállás elõtt egy 50 kredites hengert készítettem elõ az ilyen esetekre. Szépen, komótosan benyúltam a bal zsemebme, és elõvettem a sötétszürkén csillogó fémes hengert, amin az egy kék koncentrikus kör adott tudomást az értékérõl. Átadtam a hirtelen kinyújtott kézbe, és szinte fel sem fogtam, már el is tûnt a ruhájának valamelyik zsebében. Elindultam kifelé a kikötõbõl, magam mögött hagyva az immár eléggé lefizetett t'wileket, hogy megnézzem, vajon mit tud nyújtani nekem a csempészek paradicsoma.