Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Post by Marik Sheer on Jun 9, 2008 21:38:37 GMT 1
- Én inkább egy köztes megoldást javasolnék. - mondta nemes egyszerűséggel Marik a Közvetítőnek., majd otthagyta az üzletelőket a boxban hadd beszéljenek és Yasminnal a nyomában a pultnál ücsörgő mykehoz ment. - Bocsáss meg! Nem akartalak ennyire kellemetlen helyzetbe hozni. - szabadkozott Tazzic, mikor a csempész a vállára tette a kezét. - Tudom, hogy nem volt szándékodban, de nem csak saját maga alapján ítélik meg az embert. Én még beszélni szeretnék a fickóval, miután a vadász lelépett. De ti menjetek csak vissza a gyárhoz. Aizen valószínűleg már megérkezett. Elkéne neki pár segítőkéz. - És veled nem lesz semmi gond? Mármint nem baj ha magadra hagyunk? - kérdezte a nő egy kicsit aggódva. - Persze, hogy nem lesz baj. Tudok magamra vigyázni. De most már tényleg menjetek. Majd úgyis elmondom mi történt. A myke és a nő fizettek, majd elmentek a bárból. Marik továbbra is a pultnál üldögélt, miközben egy italt szürcsölgetett. Időnként egy-egy pillantást vetett a Közvetítőék felé és várta, mikor lesz vége a beszélgetésnek.
//Egyelőre kivonnám magam a sorrendből. Ha megbeszéltétek amit meg kell beszélnetek és a Közvetítő még hajlandó ezek után szóbaállni velem, majd valami úton módon jelezzetek és visszamegyek a boxba.//
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 10, 2008 20:05:16 GMT 1
„Én inkább egy köztes megoldást javasolnék.” - Mondta a csempészforma fickó, majd felkelt az asztaltól, és nőnemű kísérőjével együtt visszavonult a söntéspult felé, amerre a másik, kötekedő pribékje távozott néhány pillanattal korábban.
- Ahogy tetszik. – Vetette oda szemrehányóan a Közvetítő, a távozó alak háta felé. Nem különösebben izgatta magát, mi több inkább megkönnyebbült, hogy a bajkeverő csoportosulást tisztes távolságra tudja magától és üzletfelétől. Jobbját, mely ekkor még mindig nem távolodott el túlzottan a tokjában nyugvó sugárvetőjétől, csak most helyezte vissza az asztalra. Ismerte már jól ezt a fajtát. Tudta, hogy bár nem túl eszes, de mindenképp kitartó, így hát előreláthatólag vissza fog majd térni, abban a reményben, hogy megkapja a válaszokat a kérdésére.
A vadász eközben ismét helyet foglalt az asztalnál, amit a veszélyes ám jól fizető munkákat adó megbízói és teljesítői közötti összekötő szerepét ellátó férfi egy elégedett fejbiccentéssel vett tudomásul. Bár, a beszélgetésüket félbeszakították, a Közvetítő már most tudta, hogy milyen jellegű munkát ajánljon fel a férfinak, aki ellentétben a trió távozott trió vezetőjével első látásra értelmesnek látszott, és a bátorságban sem szenvedett hiányt.
„Nos, ha megengedné, válaszolnék a kérdésére, amire még nem volt alkalmam. Alapvetõen mindenféle munka érdekel, de nem szeretek látatlanban kijelenteni dolgokat. Ha úgy érzi, van valami olyan a számomra, ami publikus információkkal rendelkezik, ha netán mégse vállalnám, mondja el. Annyit azért elöljáróban közölnék, hogy többnyire nem szoktam válogatni a melókban” – Válaszolta meg a Közvetítő által még korábban feltett kérdést, melyet korábban, a beszélgetést az arcátlanul megzavaró trió miatt nem volt lehetősége. A Közvetítő figyelmesen szemlélte leendő üzletfele arcát. Látta, hogy a férfi néhány pillanat erejéig elmereng, - „Ha érdekli, utánam és a munkáim után nézhet, de annyi biztos, nem fog mindent megtalálni rólam. Ha érdekli, keresse fel Olaf-ot a Tatooine-on. Õ volt az ottani munkaadóm elég sokáig.” – Tette hozzá.
Nézze … barátom. - Kezdte mondandóját jó néhány pillanatig keresve a megfelelő jelzőt a Közvetítő. Kimondottan ritkán fordult elő, hogy így nevezett volna egy leendő üzletfelet. - Nem érdekel a korábbi pedigréje, épp elég volt nekem az, amit az imént láttam. Azt hiszem, meg tudunk egyezni, és abban is biztos vagyok, hogy együttműködésünk, mindkettőnk számára gyümölcsöző lesz. - Mondta, majd elhallgatott. A szeme sarkából oldalra a söntéspult felé pillantott. Épp elcsípte a pillanatot. A csempész, aki korábban megzavarta őket, lopva feléjük pillantott. A Közvetítő gúnyos mosolyra húzta a száját, majd ismét a vadászra pillantott. - Kotnyeles barátunkat nagyon érdekelte Gunray kincse. Még mindig figyel minket, várva az alkalmat, hogy információhoz jusson, a kincseshajóval kapcsolatban. - Jegyezte meg, gúnyosan, majd végül a lényegre tért. - Mesébe illő összértékről van szó, bár lehetséges, hogy már rég meglelték és kifosztották, vagy megsemmisült. Mindazonáltal azt hiszem, megér egy próbát. Megosztom önnel, az információkat, amiket tudok. Ezen felül, adok némi útiköltségre valót, cserébe, amennyiben megtalálja, tizenöt százalék a részesedésem. Megfelel? - Kérdezte a Közvetítő. Tudta, hogy az ajánlata, kifejezetten kedvező.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Jun 15, 2008 7:04:57 GMT 1
A közvetítõ egy pár pillanatig elgondolkodott, mielõtt válaszolt volna nekem, aztán szépen belekezdett. Egy elveszett kincsrõl kezdett mesélni, arról, amirõl a fiatal csavinyák is nagyon érdeklõdött. Végighallgattam a mondandóját, közben agyam lázasan kutatott az emlékek, hallott információk végtelen mezejében az elhangzott név miatt.
~Gunray kincse...Gunray...valami halványan rémlik, de...talán valami nagy hajó, sok mûkincs~morfondíroztam magamban. Ám egy pillanatra félbe kellett szakítanom gondolataim fonalát, ugyanis a közvetítõ ajánlata meglepett. Nem is kicsit. Rutinomnak hála, ebbõl arcomon semmi nem látszott, mégis magamban rácsodálkoztam a férfira.
Ad útiköltségre meg felszerelésre pénzt, és mindössze a nyeremény 15 százalékát kéri...nagyvonalú, nem is kicsit.
~Hm, talán meg tudok vele egyezni, egy kicsit más feltételekkel, ami neki jobb, nekem meg ideálisabb lenne~gondoltam, majd amint befejezte a fickó, egy pillanatig vártam a válaszadással, és mialatt megittam poharam tartalmának maradékát, magamban meghánytam-vetettem a szóba jöhetõ lehetõségeket. A pohár üresen koppant az asztal lapján, amint letettem, majd kissé közelebb hajolva, félszeg mosolyt varázsolva az arcomra válaszoltam neki.
-Igen nagyvonalú az ajánlata, uram! Mi több, csábító. Tudja, nekem úgy rémlik, hogy itt valami korvettrõl, vagy cirkálóról van szó, a fedélzetén telis-tele kincsekkel, felbecsülhetetlen mûalkotásokkal-láttam az arcán, a szemei villanásán, hogy régi, rozsdás agyam azért néha még csodákra képes, és tud emlékezni pár félfüllel hallott információra. Ez megnyugtatott, mert volt olyan perc, amikor már megijedtem, hogy az öregedés fázisába léptem, de az ilyen pillanatok minduntalan megnyugtatnak, hogy attól azért messze vagyok még. És cimbora, elhiheted, ezekért a percekért már érdemes volt élni.
-Nos, lenne egy módosított ajánlatom. A kezdõ pénzsegítséget elfogadom, de tételesen számoljunk el vele, mert ha a nyereségem a kölcsön legalább húszszorosa, akkor visszafizetem.-láttam a csavinyák arcán, hogy meglepte az ajánlatom ezen része. Nos igen, sokan mondták, kinézetre nem csak hogy bizalomgerjesztõ arcom nincs, de becsületes sem. Ezekre a jelzõkre mindig szerettem rácáfolni, ha megvolt rá az indokom. És most megvolt. Tisztesség tisztességért cserébe, az én zsoldso-kódexem elsõ szabálya így hangzik. A többirõl nem tudok még semmit, mert csak most találtam ki, de tetszik az ötlet, alkalomadtán nekiállok kidolgozni a kis erkölcsi rendszerem.
-Illetve, amit kérnék-folytattam megszakítás nélkül.-Ha sikerül kincseket találnom, segítsen az alpasszolásukban, és akkor osztozunk a nyereségen 30-70 arányban-mutattam elõször rá, majd magamra, egyértelmûvé téve ezzel, kinek mekkora arányt gondoltam a haszonból. Ám nem hagytam abba, saját kis javaslatom másik módosított része még csak most következett.
-Ha megtaláltam a cuccot és a hajót, akkor jelentkezem azonnal, így ha egyszerre nem tudnám elhozni a dolgokat, Ön egybõl tudna jönni segíteni, így ketten már elbírnánk vele. De természetesen ez majd akkor és ott fog csak kiderülni. Még valami!-sóhajtottam egy aprót, és belefogtam.
-Ha a hajó mûködõképes, akkor azt szeretném megtartani!-néztem rá határozottan, ám mégis nyílt tekintettel, és vártam a válaszát. Tudtam, ötletem meglepte kissé, de talán ajánlatom még többet hozott neki a konyhára, mint a saját ajánlata, és a kockázat sem volt nagyobb, mint amit Õ ajánlott nekem.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 18, 2008 22:28:26 GMT 1
A vadász a vártnál valamivel hosszabban töprengett a Közvetítő által ajánlott alku elfogadásán. Mielőtt kifejtette volna a kedvező ajánlatról alkotott véleményét, belehörpintett az italába. A Közvetítő arcvonásai rezzenéstelenek maradtak, ám belül elmosolyodott. Tetszett neki, hogy a férfi nem kapott azonnal a kedvező ajánlaton. Sokkal többre becsülte a megfontolt embereket azoknál, mint akik ajtóstul, azt tokostul betörve rohannak a házba. Már korábban is feltételezte, hogy a vadász az előbbi kategóriába tartozik. Ez volt az oka annak, hogy egyáltalában felmerült benne a kedvező ajánlat.
„Igen nagyvonalú az ajánlata, uram! Mi több, csábító. Tudja, nekem úgy rémlik, hogy itt valami korvettrõl, vagy cirkálóról van szó, a fedélzetén telis-tele kincsekkel, felbecsülhetetlen mûalkotásokkal” – Kezdte a vadász. Látszott rajta, hogy legbelül az elméje mélyén élénk küzdelmet folytat, hogy valamelyest visszaemlékezzen arra a régi mendemondának is beillő történetre, amely kapcsán a megbízást kapta. A Közvetítő egy bíztató pillantással, s egy enyhe, igenlő biccentéssel jelezte a vele szemben ülőnek, hogy, úgymond jó irányban keresgél.
„Nos, lenne egy módosított ajánlatom. A kezdõ pénzsegítséget elfogadom, de tételesen számoljunk el vele, mert ha a nyereségem a kölcsön legalább húszszorosa, akkor visszafizetem.” - Jelentette ki a vadász. Szavai hallatán a sokat látott és tapasztalt Közvetítő összevonta a szemöldökét. A legkevésbé sem számított arra, hogy a vele szemben ülő, munkát kereső férfi ilyen erkölcsi magaslatokon jár. Ilyen gondolatokra talán csak azok képesek, akiket még nem rontott meg szellemben a Csempészek Holdja, vagy más fertő, hol a kapzsiság és a becstelenség ver kiirthatatlan gyökeret az ott hosszabb-rövidebb ideig tartózkodókban.
„Illetve, amit kérnék. Ha sikerül kincseket találnom, segítsen az elpasszolásukban, és akkor osztozunk a nyereségen 30-70 arányban.” - Folytatta még mielőtt a Közvetítő felocsúdhatott volna az előbbi szavak keltette megdöbbenéséből. A kérésből is megmutatkozott, hogy a vadász igen gyakorlatias ember, aki ismeri a saját korlátait, hisz valószínűleg nem ismer olyan műértőt, akin keresztül siker esetén túladhatna a szerzeményeken.
„Ha megtaláltam a cuccot és a hajót, akkor jelentkezem azonnal, így ha egyszerre nem tudnám elhozni a dolgokat, Ön egybõl tudna jönni segíteni, így ketten már elbírnánk vele. De természetesen ez majd akkor és ott fog csak kiderülni. Még valami!” - Tette hozzá nyomban, majd egy aprót sóhajtott, mintegy jelezve, hogy még valami, komolyabbnak számító mondandója van.
„Ha a hajó mûködõképes, akkor azt szeretném megtartani!” - Bökte ki végül.
A Közvetítő ezen a kijelentésen igazán, még a korábbi gáláns megjegyzés hallatánál is jobban elcsodálkozott. A vadász igen nagy tétben kívánja játszani a játszmát. A kérésében végül is nem volt semmi, ami miatt meg kellett volna tagadni tőle, bár ez az elképzelés negatív irányban befolyásolta a megítélését a munkaadója szemében. A Közvetítő mégis betudta ezt a kijelentést a peremvidéki elmaradott világok valamelyikében felcseperedett és férfivá érett vadász naivitásának, vagy legalábbis azon tudatlanságának, hogy milyen hajóról is van szó. Pár pillanatot habozott, aztán végül is szólásra nyitotta ajkait.
- Nézze, ifjú barátom. - Kezdte kissé baljóslatú éllel a férfi szemeibe nézve. - Felőlem megtarthatja a fregattot, bár őszintén megvallva nem tartom valószínűnek, hogy még működőképes lenne. Arra viszont mindenképp kíváncsi lennék, miként vezet el egy olyan hajót egyedül, amelyhez több száz fős legénység szükséges. Másrészt a Birodalom valószínűleg nem nézné jó szemmel, ha ilyen hajóval állítana be valamelyik magbéli világ fölé. Elég rossz emlékeket idézne fel némelyik parancsnokban. - Mutatott rá a problémára somolyogva. Egy pillanat erejéig elképzelte, hogy milyen döbbenetet okozna, ha például a Birodalmi Központ felett kilépne a hiperűrből, egy szeparatista felségjelzéssel ellátott fregatt. Aztán a döbbeneten úrrá léve valószínűleg villámgyorsan darabokra is lőnék a hajót. - Amennyiben nincsenek további feltételei, javaslatai, vagy igényei úgy hozzáfognék a birtokomban lévő, témába vágó információk közléséhez. - Fordította újra komolyra a szót.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Jun 24, 2008 20:15:20 GMT 1
Nos, be kell valljam magamnak, bármennyire is utálom az ilyet, hogy igaza volt a közvetítõnek. Nem csak, hogy elhamarkodottan döntöttem, hanem be is bizonyítottam neki, hogy halvány elképelésem sincsen arról, hogy egy komolyabb hadihajó mûködtetéséhez mi is kell. Csak remélni mertem, hogy annyira azért nem csalódott bennem a csavinyák, hogy végérvényesen elvágjam magam nála. Bár arról fogalma sem lehetett, hogy mire is gondoltam valójában, mikor ahajót kértem, de ez már nem is számít. "Aki képes beismerni a hibáit, elfogadni mások építõ kritikáját, többé válik"mondja egy coruscanti mondás...hát én ezt máshogy értelmeztem eddigi életem során. "Aki képes beismerni a hibáit a megfelelõ emberek elõtt, elfogadni mások építõ kritikáját, de leginkább felismerni azt, és nem összetéveszteni a beszólással, az életben marad"ez Keyan mondása.
Végighallgattam a jogos, éles hangnemmel közölt mondandót, majd aprót bólintottam, és elmosolyodtam szélesen, barátian.
-Teljesen igaza van!-részemrõl ezzel le is tudtam a fölösleges szócséplést a ballépésemrõl. -Folytassuk az üzletet, kérem, és mondja el, mik az információi. De ettõl függetlenül az ajánlatom többi része továbbra is áll, így mindketten jól járunk.-feleltem, majd kissé kényelmesebb pozíciót vettem fel a széken. És elhiheted nekem, itt a kissé szón van a hangsúly, elvégre még mindig egy igen hírhedt helyen vagyok, az óvatosság sohase árt!
//Közvetítõ: elnézést kérek a késõi reagért, nagyon elhúzódtak a vizsgáim, és baromi kemények voltak! Innentõl több idõm lesz, és még egyszer elnézést! Megértésed és türelmed köszönöm! Keyan//
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 28, 2008 19:03:59 GMT 1
„Teljesen igaza van!” - Jegyezte meg végül egy apró bólintást követően az első benyomásra, szemlátomást harmincas éveit taposó járó vadász. A Közvetítő maga is bólintott, jelezve, hogy a téma azon részét, amely a hajóról magáról, és a sikeres fellelés esetén a birtokbavételével volt kapcsolatos, ő maga is lezártnak tekinti. Ezt követően ismét a vadász törte meg az asztal két oldalán helyet foglalók között pillanatok erejéig kialakult csendet.
„Folytassuk az üzletet, kérem, és mondja el, mik az információi. De ettõl függetlenül az ajánlatom többi része továbbra is áll, így mindketten jól járunk” - Mondta.
A Közvetítő, kényelmesen nekidőlt a szék támlájához, és valamiféle olyasfajta pózt vett fel ültében, amilyet a sokat látott és sokat hallott utazók szoktak, ha valaki arra kéri őket, hogy meséljenek egyet s mást arról, amit megéltek. Mielőtt belekezdett volna, a legenda, vagy talán inkább dajkamese számba menő történet elmondásába, felemelte a poharát, s avégett, hogy megnedvesítse kiszáradóban lévő torkát, ivott egy-két kortyot.
- A Klón Háború utolsó hónapjaiban, Nute Gunray, a Kereskedelmi Szövetség helytartója, a Cato Niemoida-t fenyegető Köztársasági Flotta közeledtét észlelve, elhatározta, hogy a várható háborús pusztítás elől elmenekíti azon kincseit, amelyeket, addigi munkássága folytán, részint vásárolva, részint más, nem kimondottan törvényes úton szerzett meg. A felbecsülhetetlen értékű műkincsek, műtárgyak és különféle nemesfém készletek egy része korábban, egyes hiedelmek szerint San Hill tulajdonát képzete, és még a Muunlist eleste előtt kerültek a Cato Niemoidara. Úgy hírlik, a kincsek berakodásával, csak órákkal a Köztársasági flotta érkezése után készültek el. Gunray akkor már nem volt a bolygón, mert, mint az közismert, életét még kincseinél is jobban becsülte, s már a Köztársasági Flotta érkezése előtt távozott. A blokádon, három fregatt tört át. Az egyik fedélzetén volt az értékes szállítmány, a másik kettő pedig a fedezetet biztosította. Súlyos sérülések, valamint az egyik hajó megsemmisülésének árán, sikerült áttörniük a blokádot, és a hipertérbe menekülni. - Kezdte rövid történeti visszatekintéssel a Közvetítő, majd néhány pillanatnyi hatásszünet után a lényegre tért. -A hajó parancsnoka, Gunray egyik bizalmasa volt. Sem az útvonalat, sem az úti célt nem közölték a Cato Neimoidiai irányítással, és senki mással sem. Ellenben a hiperűri belépési vektor, mely révén következtetni lehet az irányra, az megállapítást nyert. Ez a Külső Gyűrű felé, de inkább a Hutt Szektor irányába mutatott. Ez persze nem bizonyít semmit, hisz a hiperűri pálya az elugrást követően bárhol módosítható. - Ismét elhallgatott, majd egy üres papírcédulát és egy íróeszközt vett elő kabátja egyik belső zsebéből. - Feltevésem szerint Gunray valamelyik, Külső Gyűrűn található, Szeparatista erősségben akarta biztonságba helyezni a kincseit. Mindössze néhány ilyen ismeretes előttem. A Felucia, a Saleucami, és a Mygeeto. A háború végén, valamennyi bolygón véres harcok dúltak. Ha a kincseket szállító hajó és a megmaradt kísérője elérték volna valamelyiket ezek közül, akkor szinte bizonyos, hogy a Köztársasági haderő elfogta, vagy megsemmisítette őket. Induljunk ki abból, hogy út közben esetleg másik célkoordinátákat kaptak. Viszont ennek ellenőrzésére, illetve a kódolt kommunikációs csatornákon küldött üzenetek utólagos megleléséhez, mindenképp szükséges, egy többé-kevésbé épségben maradt szeparatista objektum, mely reléállomásul szolgálhatott a kérdéses időszakban. - Ismét elhallgatott, s várakozó pillantásokkal méregette a vadászt, várva, annak esetleges kérdését vagy közbevetését. Közben ismét felemelte a poharát és aprót kortyolt belőle.
//Semmi baj Keyan, engem sem vetett fel ez idáig a szabad idő, és tartok tőle, hogy eztán sem fog. Bízok benne, hogy azért heti egy esetleg két válaszra futni fogja a részemről.//
|
|
Trau Skara
Junior Member
Szakember Vihar Sz?vets?g Tag
Egy igazi ?zletember!c!Default
Posts: 112
|
Post by Trau Skara on Jun 30, 2008 18:27:33 GMT 1
Egy légitaxi érkezett a Szemfényvesztő bárhoz. Trau Skara bőséges borravalót adott a sofőrnek, hogy egészen biztos lehessen abban, elfelejti az arcát. Miután kiszállt, az ajtó becsukódott mögötte, a jármű pedig újabb kuncsaft után nézett. Az alderaani férfi megigazította magán a kabátját és elindult a bejárat felé.
Belépője teljesen csöndben zajlott, nem keltett feltűnést. A tapasztalt szem rögtön kiszúrta, hogy az ürge nem ritkán fordul meg hasonló helyeken. Tekintete egy üres bokszot keresett és szerencsére talált is egyet. Sajnos nem volt túl jól elszigetelve a helyiség többi részétől, de a célnak úgy ahogy, megfelelt. Helyet foglalt és rendelt magának egy corelliai whiskeyt. Az ital természetesen szinte fertelmes volt az igazi, minőségi változathoz képest, de most csak ez volt.
Nem kellett sokat várnia, Walker nemsokára feltűnt a forgatagból és leült Trau mellé.
- Nagy szar van - kezdte minden kertelés nélkül, annyira halkan amennyire csak lehetett. - A Birodalom nyomoz a bánya miatt és eljutottak Juniorhoz. Egyelőre nem találják, de ha rájönnek, hogy hol bújkál, Neked véged. Ő az egyetlen akivel kapcsolatba tudnak hozni Téged. Intézd el - majd felállt és sietve távozott.
Kicsit ingerültebben beszélt, mint kellett volna, ezért Skarának eszébe jutott, hogy esetleg valaki meghallhatta azt, amiről éppen az előbb beszéltek. Óvatosan körbepillantott, hátha valakinek felkeltette a figyelmét a Birodalom, nyomozás és elintézés szófordulat egyazon szövegkörnyezetben.
|
|
|
Post by Dor Dor Nass on Jul 1, 2008 21:59:05 GMT 1
Egy három fős társaság lép be az ajtón kisebb feltűnést keltve a bárban. Az egyik fickó bő csuklyás szövet kabátot visel, a másik nem érdemel különösebb figyelmet, elkerül minden tekintetet szemével asztal után kutatva, a harmadik pedig egy igen csinos humán hölgy akin több vendég szeme is megakad. Rövid tétovázás után egy üres asztal felé veszik az irányt majd mindhárman helyetfoglalnak.
- És most? - kérdezte Jonas Dorten felé fordulva. - Mostan? Ivunk valamit. - felelte a gungan mintha mi sem lett volna természetesebb. Rendelt maguknak egy-egy pohár jó öreg corelliai whiskeyt Sandrának pedig egy pohár gyümölcslevet. Alig kezdtek el iszogatni a szomszéd asztalhoz érkezett egy pasas aki egymagában iszogatni kezdett. Nem tűnt annak az alkoholista típusnak ezért nyilvánvaló volt, hogy vár valakire. Hamarosan fel is tűnt az akire várt, majd maga is leült a szomszéd asztalhoz. Elég zaklatottnak tűnt a férfi ezért Dorten egy percre csendre intette asztaltársaságát, hátha elcsíphetnek valamit a beszélgetésből. Nem is kellett csalódniuk, bár mégsem egészen az derült ki amire számítottak. Ugyan nem értettek teljesen mindent, a kulcsszavak mégis eljutottak a fülükig. A három Vihar Szövetség tag csendben összenézett. Dor a fejével egy intő mozdulatot tett Jonasnak címezve Trau felé majd nagyot kortyolt italából. A mesterlövész egy bólintással válaszolt, aztán lehúzta a maradék whiskeyt és felállt az asztaltól.
Odasétált Trau asztalához kihúzta a széket majd a férfi arcába nézve laza hangnemben feltette a kérdést, majd várt a reakcióra.
- Szabad ez a hely?
|
|
Trau Skara
Junior Member
Szakember Vihar Sz?vets?g Tag
Egy igazi ?zletember!c!Default
Posts: 112
|
Post by Trau Skara on Jul 3, 2008 19:02:28 GMT 1
Trau tudta, hogy pár perc már nem oszt nem szoroz, ezért gyorsan átgondolta a helyzetét és végigfuttatta magában azokat a helyeket, ahol Junior elbújhatott. Sajnos több, egymástól távol fekvő hely is az eszébe ötlött, ezért nem nagyon tudott döntésre jutni. Már éppen elhatározta volna, hogy a legtávolabbival kezdi, próba-szerencse alapon, amikor egy vadidegen alak odaült hozzá. A férfi járatos volt az alvilágban, ezért igyekezett palástolni, hogy hova szeretné küldeni az illetőt:
- Mint látod épp távozok, szóval igen. Rendezném a számlám! - intett a bár egyik alkalmazottjának aki bólintott és amint végzett a dolgával első feladata volt Skarához menni, ez azonban még eltartott pár másodpercig
Ami tökéletesen elég volt ahhoz, hogy az idegen kifejtse jövetel célját.[/B]
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Jul 4, 2008 11:29:47 GMT 1
~Nute Gunray, Cato Niemoida, szeparatista erõsségek...hát, ez tuti nem egy szokványos konvojkíséreti feladat lesz...improvizál-alkalmaz-elhárít, ezek lesznek a jelszavaim az elmondottak alapján~gondolkodtam magamban, amíg a közvetítõt hallgattam. Maga a történet izgalmasnak hangzott, és biztos voltam abban, hogy sok kutakodással fog járni a dolog, de egyek meleg banthaszart, ha kihagyom ezt a murit. Tetszett a fickó stílusa, tetszett a sztori, és be kellett valljam magamnak, hogy mindig is érdekelt az ilyen nyomozós meló. Az a fránya kiváncsi része az énemnek... Mikor szünetet tartott a fickó, gyorsan feltettem pár kérdést, illetve összegeztem az elhangzottakat, csakhogy magam is egészben lássam egy pillanatra a dolgokat. -Tehát van három lehetséges célbolygó, ahol meg kell vizsgálnom egy-egy objektumot-persze elõtte még azokat is meg kell keresnem, vagy valahogy bejutnom-, majd reménykedem benne, hogy a központi számítógépük és adatbázisuk még mûködik, illetve megvan. Mindezek után át kell nyálaznom a bejövõ információs csomagok között az adott idõpontban azokat, amelyek arra utalhattak, hogy az a bizonyos hajó merre ment tovább, ugye? Nos, remélem ehhez ad majd valami programot, vagy tudom is én mit, mert a számítógépek és én valamiért köszönõviszonyban sem vagyunk egymással-somolyogtam a közvetítõre, majd hirtelen szélesen elmosolyodtam, és egy nagyot kortyoltam a poharamból. -De tetszik az egész dolog, vállalom. Azért, kérem, folytassa az eligazítást.-intettem kezemmel is barátságosan, várva a folytatását ennek a roppant izgalmas kis történetnek.
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jul 4, 2008 21:06:26 GMT 1
„Tehát van három lehetséges célbolygó, ahol meg kell vizsgálnom egy-egy objektumot-persze elõtte még azokat is meg kell keresnem, vagy valahogy bejutnom-, majd reménykedem benne, hogy a központi számítógépük és adatbázisuk még mûködik, illetve megvan. Mindezek után át kell nyálaznom a bejövõ információs csomagok között az adott idõpontban azokat, amelyek arra utalhattak, hogy az a bizonyos hajó merre ment tovább, ugye? Nos, remélem ehhez ad majd valami programot, vagy tudom is én mit, mert a számítógépek és én valamiért köszönõviszonyban sem vagyunk egymással.” - Mondta a vadász majd belekortyolt a poharába.
A Közvetítő barátságos mosollyal nyugtázta a hallottakat. Egy kissé kellemetlen fejlemény volt, hogy a leendő üzletfele, a küldetés sikeres elvégzéséhet elengedhetetlennek mondható számítógépek kezelése terén hiányosságokkal rendelkezett, de természetesen ez közel sem jelentett akkora problémát.
„De tetszik az egész dolog, vállalom. Azért, kérem, folytassa az eligazítást.” -
- Nem probléma. - Kezdte az első megjegyzést megválaszolva a veszélyesebbnél veszélyesebb megbízások közvetítője. - Rendelkezésére bocsátok egy módosított R5ös asztromechanikai droidot, amely direkt a kommunikációs és számítógépes nehézségek leküzdése érdekében lett ellátva néhány hasznos kiegészítővel, mint például az a kommunikációs modul, mely az asztrodroidok által használt - többségünk számára nehezen, avagy egyáltalán nem érhető - bináris nyelvet meglehetősen fémes hangon ugyan, de kielégítő pontossággal fordítja. Ezt viszont, ha lehetséges sértetlenül szeretném visszakapni, ugyanis mindössze egyetlen példánnyal rendelkezem. Amennyiben megfelel, a dorid memóriabankjába feltöltetek az egyik megbízható emberemmel minden olyan információt, ami a kutatásban segítségére lehet. Amennyiben megadja a hajója platformszámát, ahova küldhetem, a járulékos költségek fedezésére szánt összeggel együtt, azt hiszem, itt végeztünk is. Sajnos fejből további információkkal nem tudok szolgálni, de, ami adatállományokban rendelkezésemre áll, azt a droid útján a rendelkezésére bocsátom. - Mondta a Követvetítő, majd a még mindig várakozó és őket figyelő fickóra sandított. - Kis barátunk természetesen nem fog ilyen engedményeket kapni, de azért a fair play jegyében őt is el fogom látni információkkal. Amennyiben olyan körülmények közé kerülnek, javaslom, ne habozzon elégtételt venni rajta és a pribékjein. - Tette hozzá bíztatóan, majd ismét belekortyolt a poharába, s kiitta annak, ekkorra már csekélyre apadt tartalmát.
|
|
|
Post by Dor Dor Nass on Jul 6, 2008 12:12:20 GMT 1
Szemmel láthatóan az imént még a Birodalommal kibabráló férfinek nem volt hangulata még egy beszélgetéshez. Jonas szája szegletében apró mosoly húzodott a reakcióra, de egy pillanat múlva el is tűnt. A mesterlövész helyet foglalt, majd előrehajolva úgy, hogy csak Skara hallja megszólalt.
- Ha jól hallottam gondod akadt a Birodalommal. Úgy tűnik egy cipőben evezünk... Talán a segítségedre lehetek. -
Eközben a másik asztalnál Dorten továbbra is csendesen kortyolgatta italát várva a lehetőségre, majd egy idő után megszólalt Sandra felé.
- Attól tartolózok ez így nem fog megyőzni. Valami mást kéne kitalálózni.
|
|
Sandra Loran
New Member
Pil?ta Vihar Sz?vets?g tag
A VSZ Vihar Lovagok vad?szraj?nak vezetője, a VSZ kl?nNJK-ja!c!#800080
Posts: 85
|
Post by Sandra Loran on Jul 6, 2008 18:54:38 GMT 1
A lány is hallotta a beszélgetést. Mindhárman összenéztek. Dor jelezte Jonasnak, hogy lépjen a tettek mezejére, amit a férfi meg is tett. Az "idegen szövetséges" viszont nem tűnt túl együttműködőnek. - Attól tartolózok ez így nem fog megyőzni. Valami mást kéne kitalálózni. A lány gondolkodni kezdett. - Nincs ötletem. Várjunk, hátha mégis sikerül. - javasolta.
|
|
|
Post by Dor Dor Nass on Jul 7, 2008 22:26:38 GMT 1
Sajnos Loran parancsnoknak sem akadt egyéb ötlete ezért Dor egy kicsit lemondóan nézett körbe ismét a bárban amikor a szeme megakadt valakin. Egy szőke hajú férfi ült a pultnál aki valahonnan rettentő ismerős volt a gungannek. Egy pillanatig legeltette rajta szemét majd lehúzta fejéről a csuklyát és felállt az asztaltól.
- Egy pillózat.- mondta még Sandrának majd a bárpulthoz sétált és leült Marik mellé. Egy rövid ideig profilból is szemügyre vette most már meggyőződve a férfi személyazonossága felől.
- Szia Manik. Asztat hiszek el régen találkolóztunk. - fordult a csempész felé akin feltehetőlel némi döbbentség lett úrrá a váratlan találkozás miatt. A gungan kezet nyújtott majd szája szegletében bujkáló mosollyal várta a reakciót.//Remélem nem probléma, hogy megszólítottalak. De hát a karaktereink ismerik egymást, furcsa lenne elsétálni egymás mellett //
|
|
Trau Skara
Junior Member
Szakember Vihar Sz?vets?g Tag
Egy igazi ?zletember!c!Default
Posts: 112
|
Post by Trau Skara on Jul 8, 2008 18:37:41 GMT 1
Trau Skara már összeszedte minden holmiját, amikor az idegen elég érdekes dolgot mondott. A férfi megdermedt, nem tudta mitévő legyen. Ez a fajta hozzáállás két dolgot jelenthetett. Egy, vagy a Birodalom követi őt és a vele szemben ülő fickó annak a beépített embere, vagy holmi lázongó elem elegyedett beszédbe vele. Közben odaért a pincér és várta, hogy Trau fizessen. A fickó bambán nézett rá, mintha az szándékosan megzavart volna egy beszélgetést. Aztán észhez tért és kiperkálta a cehet, jó kis borravalóval, hogy a pincér elfelejtse ami az előbb történt. Miután Skara meggyőződött arról, hogy már nem hallja őket, úgy döntött, belemegy a játékba:
- A segítség az bizony kellene. Trau Skara - nyújtott kezet, hiszen úgy ítélte, már nincs mit veszítenie
|
|