Lerobbant csehó (Menekült szektor)

[Kalor Nordak]

A kantin bűnös mivoltát le sem tudja tagadni. A villódzó szemek folyton üldözik Kalort és részeg barátját, és az önmagát emésztő szomjuk ehhez a helyhez ragasztja őket. Egyszerű halandók ezek, akik itt lopják a napot. És talán még a részeg barátom sem különbözne ezektől, ha nem lenne egy apró bökkenő...

Kalor, miután kifizette az italt, ráeszmélt hogy marha nagy hülyeséget finanszírozott. Gondolhatta volna, hogy nem egy frissítőt kér hogy az majd felrázza őt. Valami erőset - mondta. És miután azt a káros anyagoktól bűzlő löttyöt lenyelte, a részegség a mélybe rántotta, és szervezete kénytelen volt takarékra állítania önmagát - a férfi megint csak a földnek csapódott, és hangos horkolásba kezdett. Ez volt az a pillanat, amikor Kalor elhatározta, hogy sorsára hagyja ezt a kegyvesztett szerencsétlent, viszont ekkor történt valami. A pult sarkába akadt ruhájának ujja, és felszakította a ruhát zuhanás közben egészen a könyökéig. Ekkor hatalmasra tárta Kalor arkán szemeit, mivel rögtön beugrott neki mi volt a furcsa ami eddig szúrta a szemét. Hát persze hogy a keze volt az. Remekmű volt. Mű keze volt a részeg alaknak, ami nem másnak a jele, minthogy esélyes hogy régebben a férfi egy harcos, vagy, csupán valami más volt mint most. Katona, őr, pilóta, testőr, szakember - akármi. Valahogy elvesztette a kezét, és biztos hogy nem a koldulásban. Bár az sem elképzelhetetlen, hogy valami olyat tett ami nem tetszett egy helyi rosszfiúnak - de nem tartom valószínűnek.

Kalor mindig is hitt valamiben. Valamiben ami józan ésszel felfoghatatlan - ami nem kézzel fogható. Nyilván most is az általa Űrnek szólított hatalom hozta össze őket, vagy ki tudja... A lényeg, hogy úgy érezte hogy segítenie kell rajta. Akár a részeg alak úgy akarja, akár nem...
Pár perc gondolkodás után felülteti egy székre, és kér egy hideg ásványvizet. Nyílván zavarja már a személyzetet a részeg alak randlírozása, de mindaddig amíg kérek italt, addig nem fognak szólni - remélem. Nem sokáig engedem pihenni, pár türelmetlen pillanat után a vállánál fogva felrázom, és középhangerőn mégegyszer megpróbálom tudatni vele a teendőket. - Hallasz? Szedd össze magad mert nem áll jól a szénánk. Érted? Reagálj valamit. - Mindenhogy próbálja tudatni vele mi a helyzet, és mivel a szép szóra nem hallgat, hát most kicsit erőszakosabban próbálta közölni vele a tényeket. Persze ha ez egyáltalán erőszakosnak mondható...

[Szél]

Hiába a szép szó, vagy a pofozkodás, Shkul nem tud válaszolni. Az elfogyasztott italok végül győzedelmeskedtek szervezete felett, és valószínűleg jópár órára kiütötték.

[Kalor Nordak]

Mivel sikertelen volt minden ébresztgetés, ezért kénytelen volt Kalor beletörődni a ténybe, hogy most pár órán keresztül itt kell kuksolnia, hogy beszélhessen vele. Nem tudja miért, de felkeltette az érdeklődését a férfi műkeze, remélhetőleg mesélős kedvébe lesz, viszont ezúttal nem fogom tényleg megengedni neki hogy alkoholt igyon. Szépen itt hagyom ezt az ásványvizet, és ha valóban szomjas lesz, vagy még mindig érezni fogja a hányás ízét, öblítse le ezzel, ne valami röviditallal.

Abban reménykedve, hogy minden így fog történni - és még a szmokingos alak se jön vissza értük - Kalor zsebre téve a kezét hátradől és higgadtan várja hogy felébredjen a fiú.

[Szél]

Nordak ismét ülő helyzetbe segítette Shkult, aki kezeit feje alá hajtva édesdeden aludt az asztalon - mármint ha édesdednek lehet nevezni azt, hogy felváltva böfögött és szellentett álmában. Pár óra elteltével aztán a nyál is elkezdett csorogni szája sarkából, megnedvesítve koszlott-rongyos ruháját.

[Kalor Nordak]

És Kalor csak várt... Aztán amikor böfögni és szellenteni kezdett az alak, úgy döntött hogy így is eléggé lejáratta magát az itteniek szemében, jobban teszi ha lelép, nem akar balhét, mert ki tudja mikor jön vissza a szmokingos alak. Igaz, eddig nem jött vissza, de ki tudja mire készül - ha készül egyáltalán valamire... Mindenesetre kezd elege lenni a koldusból, és pár napos borostáját vakarva idegességében felpattan a székéből majd a pulthoz lép.

A csapos devaroni éppen pár poharat törölget egy elég mocskosnak látszó ruhacafattal, ezért kapva az alkalmon Kalor megszólítja. - Bocsi, nem tudod ez az alak merre szokott mászkálni? Mert most itt hagyom, csak tudni akarom hogy merre találjam meg ha pár óra múlva visszajönnék. - Torkát megköszörülve várja a csapos válaszát, miközben a füle mögé tűri kicsit zsíros hófehér haját...

[Szél]

- Há' honnét a francból tudjam aztat? Egy csöves a millióból. - feleli a csapos, és félrehessegeti az arkánit. Szél pedig ezt a pillanatot választja, hogy ültő helyzetében lecsússzon a székről és bezuhanjon az asztal alá...

[Kalor Nordak]

//Nincs kedved már játszani? Még egy ötletem maradt hogy Kalor maradjon. Most azt megírom, majd válaszolj //

A hideg levegő megcsapja Kalor hátát, hisz minden alkalommal, amikor bejön a csehóba valaki, az felkúszik a hátán és viszketésre készteti Kalort. Így történik ez akkor is, amikor a devaroni körülbelül olyan értelmesen válaszol, mint amennyire értelmesnek kinéz. - Há' honnét a francból tudjam aztat? Egy csöves a millióból. - Majd a mondat befejeztével legyint, hogy húzzak arrébb, mert pár alak már feltorlódott mögöttem, akik bizony szomjasak, nem úgy mint én. Semmi kedvem kötekedni, ezért a hátamat vakarva hátat fordítok a pultnak, és már indulok is kifelé, viszont még egy utolsó pillantás a koldusra... Hé, hol van?

Hát persze, hogy az asztal alatt. Hol máshol? Nagyon durván kiüthette magát, de legalább most nem hallatott feltűnőbbnél feltűnőbb hangokat. Csak csendben becsúszott, és az asztal tartóoszlopát ölelve szundikál tovább. Kalor lépteinek zaja amerre megy, megtöri az italozók alapzaját, és hallani a kisebb felmordulásokat, vagy összesúgásokat - ki hogy vélekedik az eddigi eseményekről... Ezekkel nem törődve, elhagyja a kocsmát, és rágyújt egy kisebb szivarra.

A hideg újra végigkúszik Kalor testén, amit rendkívül utál, pedig különösebb oka nincs rá hogy utálja. Szakadozott kesztyűjét összedörzsöli, kabátját kicsit összébb húzza, és arrébb áll az útból, ha netán más is el szeretné hagyni a csehót. Aztán gondolkodni kezd. Most jut eszébe először, hogy megtehetné hogy kiráncigálja az alakot a saját érdekében, és szóra bírhatja. Őszintén felkeltette a robotkéz az érdeklődését az arkániainak, és legbelül érzi, hogy nem lehet ez egy rossz ember. Nem ő az első példa arra, ha valaki lecsúszik, és nincs ki mellette álljon, hogy felsegítse a nyomorból. Amúgy sincs társa, és ki tudja ez az alak mennyi helyet járt meg a galaxisban, valamint hogy mennyi haszna lehet még ebből, hogy segít neki... Elvégre nem valószínű, hogy itt Nar Shaddaan rendelkezik egyáltalán valaki ilyen magas fokú technológiával, amilyennel a Koldus keze készült.

A szivar felénél Kalor a szájában maradt füstöt szertefújja, és a maradékot eldobja. Visszalép a kocsmába, és zsebre tett kézzel megközelíti a Koldust. Megfogja a grabancánál, majd megpróbálja kihúzni a csehóból...

[Szél]

//Kedvem van. De próbáltál már alkoholtól beájult embert felébreszteni? Nem egyszerű feladat...//

Az asztalláb nem kényelmes, de remek fejtámaszul szolgál. Szél kisgyerekként hortyog... míg valaki el nem marja rongyos ruhájának gallérját. Durva kéz húzza ki az asztal alól, feje keményen koppan a fémpadlón - ez kissé felrázza őt delíriumából.
- Miaf*sz? - hördül fel, három szót ejtve ki egyetlen szótagba sűrítve. "Támadója" tovább vonszolja őt, végig a padlón, így rúgkapálva tiltakozni kezd, a galaktikus alapnyelv és a turáni nyelvjárások káromkodásainak széles repertoárját felhasználva.

Aztán megcsapja arcát a hideg levegő, és a városbolygó sosem csöndesülő zaja. A hűvös fuvallat józanítóü hatással van rá, noha bizonyára jó időnek kell majd eltelnie, amíg egyedül is megáll majd a lábán. Erőtlen mozdulattal, szemeit hunyorítva emeli fel fejét, megpróbálva tekintetét az őt idáig vonszoló idegenre fókuszálni. Nem nagyon sikerült: csupán egy rózsaszínes foltot tudott kivenni az arcból, és egy azt keretező másik, fehér foltot, valószínűleg az idegen haját.
- Mifszvn? - nyögte újra, szinte teljes egészében kifelejtve a kérdésből a magánhangzókat.

[Kalor Nordak]

//Igazad van. Bocsi. //

A koppanás hallatán pár, a környezetünkben lévő alak felszisszen, és egyéb grimaszt vágva átélik gondolatban az alak fájdalmát.

Viszont Kalor csak húzza, hisz tudja, hogy amit most csinál, azt egy nagyobb jó érdekében teszi. Amint kiérnek, Kalor szigorúan néz körbe, és azon gondolkodik most hova vigye. Sajnos ezen gondolatmenetét megszakítja egy újabb megnyilvánulása a züllött férfinek. - Mifszvn?! - Kalor füle mellett messze halad el az imént hallott mondat attól függetlenül hogy megzavarja, hisz nem az első hasonló amit megpróbál közölni. Nem veszi magára, inkább fabrikálja tovább elkezdett tervét. Először is leülteti egy közeli padra, és átnyújtja neki saját kabátját, mivel azért rajta jóval kevesebb ruha van. - Fogd ezt! - Azzal a kezébe nyomja. - Figyelj. Tudsz járni? A hajómig kéne elmennünk. - Kalor, így a fekete gumiszemüvegével a fején elég idétlenül néz ki, sőt mi több, komolytalanul, de hangjából és viselkedéséből érződik hogy tényleg készül valamire.

Csípőre tett kézzel néz a messzibe. Terve, hogy az alakot felviszi a hajóra, így mindketten biztonságba lehetnek, és amíg ő ott van és józanodik az egyik kabinban, talán pár érdekes információra bukkanhat az űrkikötőben, vagy valamelyik nem messzi kantinban az alakkal kapcsolatban...

[Szél]

Mielőtt választ kaphatna, Szél feje ismét lebillen - ennyi piát már egy kis szellő sem old fel azonnal... érzi ugyan, hogy az idegen rádobja a kabátot, majd felnyalábolja, de nemigen tud magáról gondoskodni: félálomszerű, vegetatív állapotba zuhant, gyakorlatilag automatikusan teszi egyik lábát a másik után, és csak az arkán válla óvja meg attól, hogy összeessen, vagy a járda szegélyéről a Csempoészhoild végtelen mélységébe zuhanjon. Nordaknak inkább húznia, mint támogatnia kell, de azért elviselhető tempóval botorkálnak a kikötő felé.

Szél időközben apró részletekben öklendezi vissza gyomrának tartalmát, két hányás között pedig mintha valamit mondani akarna. a hangsúly kérdőnek tűnik, de ennyi az, ami megállapítható... túl halk és túl részeg ahhoz, hogy értelmes szavakat formáljon...

[Kalor Nordak]

Kalor Nordak és Szél elhagyják a Lerobbant csehó környékét, és az egyik sarkon elfordulva végleg eltűnnek...

// Folyt.: itt. //

[Darius]

//Előzmények az első lapon. Sajnos eddig nem volt időm ezzel a kalandommal is foglalkozni de szerencsére mostantól lesz//

Darius alig másfél órával ezelőtt távozott, azóta nem sok dolog történt. Elment a menekültszektorba és Miraluk látását kihasználva megkereste a célpontot majd miután Fisher is leellenőrizte hogy valóban jó embert fogtak e el egy gyors és pontos késszúrással végzett vele. Számított rá hogy történni fog valami, hogy talán érzelmei elszabadulnak, hisz már észrevette, hogy új teste kihatással van érzelmeire. Ám egy kis bűnbánáson és egy kis pulzusnövekedésen kívül nem történt semmi.
A csehóban most sem voltak túl sokan. Kiyara és testőrei ugyan annál az asztalnál ültek, mint másfél órával ezelőtt. Darius és Fisher nyugodtan átvágtak a csehón és egyenesen a Kel’Dorhoz mentek. Kiyara testőrei most nem állták útjukat bár Darius látta, hogy mindkettő azonnal harcra kész, ha netán arra kerülne a sor.

- Á kedves barátom. Elhoztad a nyakláncot? – Mondta beképzelt hangján Kiyara miközben intett Dariusnak, hogy foglaljon helyet.
Darius nem szolt semmit csak leült majd letette a nyakláncot az asztal közepére.
- Remek. Kérnék egy creditbank számlaszámot és átutalom a pénzt.
- Egy pillanat… Meg is van. Tessék itt a számlaszám. – Kiyara nagy meglepetésére Fisher szólalt meg. Előkotorta ütött kopott adattárolóját majd előkereste rajta saját bankszámlaszámát és Kiyara elé csúsztatta.
A Kel’Dor hamar túltette magát meglepettségén és már el is kezdte az átutalási procedúrát. Miután végzett Fisher gyorsan leellenőrizte, hogy a pénz megérkezett e. Nagy örömére hiánytalanul, úgyhogy Darius fülébe súgta, hogy minden oké.
– Nos amint látod elvégeztük a munkát. Remélem akad még valami tennivaló.[/i]
- Jó munkát végeztetek, bár ezt bárki meg tudta volna tenni. Akadna egy komolyabb meló. Ha ezt is megcsináljátok, akkor beszélhetünk róla, hogy állandó munkát kapjatok. Ismét csak egy ember a célpont. Elvett egy értékes tárgyat a megbízótól, egy alig 10 centis tömör coréliai-arany szobrocskát. Eddigi infónk szerint a férfinak van egy Tatooinei rokona, aki kapcsolatban áll az ottani feketepiaccal. A lopás tegnap este történt, vagyis a férfi már a Tatooineon lehet. Mennyetek utána és találjátok meg a szobrocskát mielőtt túladnak rajta. A férfi adatai és képe itt van. – letett az asztalra egy adattárolót - Fizetségről majd később tárgyalunk, de higgyétek el ha vissza tudjátok szerezni a szobrot akkor megkapjátok az érte járó jutalmat. A szobrocskáról is van kép. Ha végeztetek a tolvajjal a holtestről csináljatok egy képet az adattárolóval majd hozzátok vissza a szoborral együtt. A határidő egy hét, de ha hamarabb végeztek ilyen tájban itt megtaláltok… És majd elfelejtettem: Az adattárolóban nyomkövető van így ha netalán eljutnátok a Tatooinera a célpont tartózkodási helyére és a jel hirtelen megszűnne, vagy azt jelezné, hogy napokig ott vagytok, akkor ti kerültök fel a célpontok listájára. Remélem megértitek, hogy ez ilyen lopásos helyzetekben szokványos eljárás. A lényeg tehát az, hogy ne próbáljatok meg meglógni a szoborral a nagyon pénz reményében. Ha megcsináljátok a melót akkor felveszlek titeket a céghez és mindig lesz munkátok jó fizetséggel… Kérdés?... Nincs? Rendben akkor jó vadászatot uraim. – fejezte be monológját Kiyara majd tovább itta italát.

Darius elvette az adattárolót és elindult kifelé, Fisher követte.
- Nekem nem tetszik ez a nyomkövetős dolog… – kezdte Fisher miután kiértek a csehóból és elindultak a kikötő felé.
- Pedig érthető. Egyszerűen nyomon követnek minket, hogy ha lelépnénk a cuccal tudják hol jártunk, így talán könnyebben megtalálhatnak. Mivel nem áll szándékomban lelépni a szoborral engem nem annyira zavar. De van egy kérdésem: a látásom miatt nem tudok kedvemre űrhajózgatni, úgyhogy szükségem lesz egy társra. A munka piszkos részét én csinálnám, neked a hajóvezetéssel és a pénzügyekkel kéne foglalkoznod. A pénz fele a tiéd lesz. Hogy tetszik?
- Nos jobb dolgom úgy sincs. Szóval veled tartok, de fenntartom magamnak a jogot, hogy bármikor kiléphessek.
- Megegyeztünk.
[/i]

Folytatás itt

[Dean Starwind]

Ismét sokat utazik, egy sima űrsiklón.Gondolatai tengerébe süllyed, arra a kis időre, amíg nyugalom van körülötte.
Egyszer csak megáll a jármű és Dean kiszáll...fizet, és megkéri a sofőrt, hogy várjon, mindjárt jön...alig tesz két lépést a taxitól az már suhan is tovább.Gúnyos mosollyal néz utána.
~Tudhattam volna.... - na igen, na de semmi vész...az egyik járókelőtől kér útbaigazítást a csehó felé, és meg is kapja.
Új alak lép be...még nem látták erre.Körbenéz és meglátja, akit keresett.Halvány mosollyal indul meg a másik felé.A pultnál áll, nem csinál semmit csak iszogat magában.
-Hé!Sam! - szól oda neki, mire a másik megfordul.Elmosolyodik ő is, aztán mint a testvérek, akik rég nem látták egymást ölelkeznek, de nem túl sokáig, mert azért kicsit zavarba ejtő is lehetne a helyzet.



-Dean!Rég nem láttalak téged a Shaddán..mi a helyzet?
-Semmi különös...gondoltam megkereslek, egy üzleti ajánlattal...akarsz a társam lenni?Testőrködnénk az egyik gazdag hajókészítő cég fejének...Gerind Hayler...
-Nézd Dean...szívesen igent mondanék, csak úgy néz ki, hogy bejött nekem is itt egy jó kis meló...éppen várom, hogy megjöjjön az a bizonyos munkáltató...azt mondta, hogy itt találkozzunk...de késik...
-Figyelj Sam...ez egy biztos meló, nem kerülsz bajba...tudod, hogy mi történt velem és Angelékkel...mi is megjártuk egy ilyen meló miatt, mert nem tudtunk semmit se...Ne akarj úgy meghalni mint ők...
-Hmm...tudod nem nagyon jön össze neked ez a rábeszélés..túl sablonos vagy...de azért rendben...egy próbát megér...induljunk - Dean mosollyal nyugtázta a dolgot és elindult kifelé Sammel a csehóból.Végre már nem csak T-vel fog lógni, hanem egy valóban élő személlyel, bár akkor is tudja, hogy T hűséges marad, semmi kétség.
Egy légitaxival elindulnak kifelé a Menekült szektorból.

[Suprema]

Dean Starwind

Nem tudod, hogy a fenébe kerülhetett oda, de határozottan ráültél valami keményre a taxiban. Előásod: egy credit chip. Épp a Menekült szektoban, ez elég ritka... Bár ki tudja, a légitaxi éppen honnan jött. Megfordítod, mintha rá lenne írva valami, bár elmosódott, de nagy-nehezen kibogarászod. "Boldog nászutat!" Hát, ez valakinek most nagyon hiányzik.
Te viszont annál jobban örülsz. A chipen pontosan 7500 rcedit van. És a tiéd, akármire költheted! Aztán eszedbe jut a bírság, amit nemrég bezsebeltél a CorSecnél...
Elbúcsúzol a nagy pénzösszegtől, de legalább biztonságban vagy, és nem szekál tovább a Birodalom.

//Boldog karácsonyt!//

[Dean Starwind]

Alig, hogy beszállt a taxiba, érezte, hogy ráült valamire.Elveszi maga alól, és miközben kényelembe helyezi magát, elkezdi kiolvasni a szöveget.Sam időközben, csak nézi, hogy mégis mi a fenét csinál Dean.
Starwind, csak elmosolyodik, aztán ránéz Samre.
-Azt hiszem, valakinek nem lesz kellemes nászútja...sajnálom, hogy már megvan, mit kell csinálnom ezzel a pénzzel...
-És pontosan mit is?
-Van egy kis tartozásom a CorSec felé...nem rég kaptam, tiltott fegyver viselésért...akkor irány az űrkikötő - utolsó szavait már a sofőrnek intézi, és szépen el is indulnak, hátra hagyva a menekült szektort.